Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-10 / 187. szám

rtb» élECYti &(h 1958. AUGUSZTUS 10.. SZOMBAT Dói- Vietnam : JT Újabb szabadságharcos támadások Célt tévesztett lövedékek - Amerikai vesiteséglista A hazafias erűk közvetle­nül a fegyvermentes övezet­től délre heves tüzérségi tá­madást intéztek a kormány- hadsereg két zászlóaljnyi ka­tonasága ellen. Több órás tűz­harc után a szabadságharco­sok visszavonultak. A kor­mánycsapatok vesztesege 7 halott és 41 sebesült volt. Saigontól 45 kilométer­nyire délre, a felszaba­dító hadsereg két napig állt harcban az amerikai 9. gyalogos hadosztály egységeivel. A VNA jelentése szerint, a dél-vietnami szabadságharco­sok az elmúlt hat hónapban megölték, megsebesítették, vagy foglyul ejtették az el­lenség 380 ezer katonáját, ezek közül 133 ezer ameri­kait. 4400 repülőgépet lőt­tek le, illetve semmisítettek meg repülőtereken, elpusz­títottak 8730 katonai jár­művet, 580 harci csónakot, s eisülyesztettek több kato­nai teherhajót. Megsemmisí­tettek 500 lőszer- és üzem­anyagraktárt, felrobbantot­tak 500 hidat. Saigonban egy újabb tit­kos ellenálló szervezet röp­lapjai jelentek meg, amelye­ket az egyetem orvoskarán osztogattak, s amelyek egyes professzorokat fenyegettek meg amerikabarát magatar­tásuk miatt. Aláírásként a szervezet neve szerepelt: „A Nemzeti Felszabadítási Front Testőrhadosztálya...” Egy saigoni amerikai ka­tonai szóvivő pénteken be­jelentette, hogy a Can Tho folyón a szabadságharcosok megtámadták az amerikaiak szállítóhajóinak egy konvo­ját, és amikor a hajókról a támadókra tüzeltek, a löve­dékek célt tévesztve egy Can Tho városától mintegy öt ki­lométernyire fekvő falura estek. Az amerikai lövedékek 16 dél-vietnami polgári személyt megöltek. 12-t megsebesítettek. | Az amerikaiak által .eiszenve- j dett veszteség nyolc halok volt. A Reuter jelentésében megjegyzi, az idén már elő­fordult két olyan incidens, amikor amerikaiak tévédés- bcl saját szövetségeseik ita'á- LO t okozták. ,Húszmillió oroszt megöltünk' Vihar az NSZK moszkvai nagykövetének nyilatkozata miatt A bonni külügyminisztérium jelentéstételre szólította 1 fel az NSZK moszkvai nagyköve­tét, Helmuth Allardt-ot egy interjú miatt, amelyet a Köl­ner Stadtanzeiger című lap­nak adott. Allardt a többi között arról beszélt, hogy a németek borzalmas bű­nöket követtek el a Szov­jetunió ellen. „Ha ezt egyszer hivatalos né­met részről is kimondanák — hangoztatta a nagykövet —, ha nem hallgatnánk el, hogy 20 millió oroszt megöltünk, ha felelősségünket ugyan­olyan őszintén beismernénk, mint ahogyan azt a Nyugat­tal szemben tettük, akkor, a légkör megtisztulna.” Allardt kijelentette, hogy az Odera—Neisse határnak jókor való elismeréséért jó árat le­hetett volna kapni. Most már semmit sem lehetne e lépés fejében várni. Hozzáfűzte, hogy az aíomsorompó-egvez- ményt már alá kellett volna írni, ezáltal a Szovjetunió bi­zalmatlanságát el lehetett j volna oszlatni. A nagykövet végül han- I goztatta, hogy * az olyan keleti politika, amely olyan hátsó gondo­latokat tartalmaz, hogy a szocialista országokat meg lehet osztani, kudarcra van ítélve. A moszkvai nagykövet kije­lentései különösen a CDU kö­reiben keltettek nagy felhá­borodást. E támadások indították ar­ra a hónai külügyminisztériu­mot, hogy jelentéstételre szó­lítsa fel a nagykövetet. ATHEN Deportálások A görög katonai kormány több^volt minisztert és magas rangú tisztet az Égei-tenger és a Jón-tenger szigeteire depor­tált. A deportáltak között szerepelnék Mavrosz és Ral- lisz volt miniszterek, Papasz- piru volt parlamenti elnök. Valaimennyiüket eddig Athén közelében tartották őrizet alatt. A katonai kormány rö­viddel ezután intézkedett a deportálásokról, miután meg­ígérte, hogy a szeptember 29- re tervezett és az új alkot­mányra vonatkozó „népszava­zás” előtt szabadon bocsátja az összes politikai foglyokat. Nemzetközi politikánk alapja: a proletár internacionalizmus (Folytatás az 1. oldalról.) társaság valóban új politikát folytat, s annak egyik célja az európi biztonságról szóló ér­tekezlet összehívása és szer­ződés megkötése. A hat testvérpárt pozsonyi találkozójáról szólva Komó­csin Zoltán hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista. Munkáspárt nemzetközi poli­tikájának alapja, a proletár internacionalizmus. Nemzet­közi tevékenységünket vezérlő elveinkhez tartozik, hogy tiszteletben tartjuk minden testvérpárt önállóságút, füg­getlenségét, csakúgy, mint az állami kapcsolatokban min­den testvéri szocialista ország önállóságát és függetlenségét. Ezek az elvek vezették kül­döttségünket Pozsonyban is. A csehszlovákiai események kapcsán kezdettől fogva vilá­gos és egyértelmű elvi állás­pontot foglaltunk el. A két- és több oldalú találkozókon kép­viselőink meggyőződéssel hang­súlyozták, hogy a magyar kom­munisták, a szocializmus ma­gyar hívei őszintén szolidári­sak azokkal a törekvésekkel, amelyeket a csehszlovák kom­munisták, a szocializmus cseh­szlovák hívei sikerre akarnak vinni. Támogatjuk a Csehszlo­vák Kommunista Párt ez év januári központi bizottsági ülésén elindított folyamatot, amelynek az a célja, hogy az előző időszakban elkövetett hibák felszámolásával még vonzóbbá, eredményesebbé te­gyék a szocializmust Cseh­szlovákiában. Mi abban a meggyőződésben fejeztük ki szolidaritásunkat, hogy amit a kommunisták, a szocializmus hívei Csehszlovákiában tesz­nek, az egyaránt jó nekik, nekünk, az összes szocialista országoknak, az egész nemzet­közi kommunista mozgalom­nak. Mi igaz, őszinte, a test­vériségből és az internaciona­lizmusból .fakadó szolidaritást vállaltunk a csehszlovák kom­munistákkal. De megmondtuk azt is, ami megítélésünk sze­rint nem szolgálja a csehszlo­vákiai demokratizálódási fo­lyamat javát, ami szocialis­taellenes, anarchikus, a kommunista párt és annak vezető szerepe ellen irányul. A testvéri kapcsolatainkat, a köztünk fennálló baráti jó vi­szonyt kezdettől fogva erre a nyílt, elvtársi, testvéri alapra helyeztük. Nemzetközi politikánk ki­dolgozásában, megvalósításá­ban az elmúlt hónapokban különösképpen nagy munkát végzett Kádár János elvtárs, Központi Bizottságunk első titkára és vele együtt Fock Jenő elvtárs, a kormány el­nöke. A különböző alkalmak­kor kifejteit nemzetközi tevé­kenységük jellege olyan, hogy azzal meg lehet elégedve pár­tunk minden tagja, a Magyar Népköztársaság minden dol­gozója. Komócsin elvlárs kifejtette: a pozsonyi nyilatkozat egyik legfontosabb elvi jellegű meg­állapítása a szocialista társa­dalom építését érintő általá­nos törvényszerűségek és nem­zeti sajátosságok figyelembe­vételének szükségességéről szól. Rámutatott, hogy az ál­talános törvényszerűségek ér­vényesítése teremti meg a leg­jobb feltételeket a szocialista építés lehetőségeinek kihasz­nálásához. A nemzeti sajátos­ságok szem előtt tartása mó­dot nyújt arra, hogy az egyes országok, a sok azonos körül­mény mellett, maximálisan figyelembe vegyék az eltérő feltételeket, s ily módon még jobban, még vonzóbban épít­sék a szocializmust. Az általá­nos törvényszerűségeket és a nemzeti sajátosságokat sem­miképpen sem szabad szem­beállítani egymással; a kettőt együtt kell érvényre juttatni. Végezetül arról beszélt a Központi Bizottság titkára: A legteljesebb bizakodással tekintünk feladataink megol­dása elé a nemzetközi politi­kában. Meggyőződésünk, hogy a néha bonyolult, kiélezett és válságokat mutató eseménye- ken is úrrá leszünk, s előre­haladunk nemes és igaz cél- | jaink felé — mondotta befe- í j ezésül. A BIZTONSÁGI TANÁCS ÜLÉSE A Biztonsági Tanács pánté- | ken negyedízben ült össze a j vasárnap Jordániái terület el­len intézett izraeli barbár lé­gitámadás miatt beterjesztett Jordániái panasz, illetve iz­raeli ellenpanasz megvitatá­sára. Az ülésen Paraguay és a csangkajsekista-klifck küldöt­te az ENSZ jelenlétét szor­galmazta az Izrael és Jordá­nia közötti térségben. A Biztonsági Tanács elna­polta a vitát és hétfőn este ül ismét össze. Prága, a nyugatnémet revansisták provokációiról A csehszlovák külügymi­nisztérium nyilatkozatában elítélte a nyugatnémet revan­sisták határmenti provokációit. Hangsúlyozta: a csehszlovák közvélemény azt követeli, hogy Bonn a jövőben akadá­lyozza meg ezeket a Cseh­szlovákia ellen irányuló mesterkedéseket. A szudétanémetek a cseh­szlovák határtól néhány kilo­méternyire fekvő Schimdingbe az idén is összehívták re­vansista találkozójukat, amelynek céljait egyálta­lán nem tartják titokban. Például tavaly a SBudétané- metek vezető funkcionáriusai a gyűlésen kifejezésre juttat­ták területi követeléseiket Csehszlovákiával szemben. A csehszlovák „lokomotív99 (IX.) ötezren, az előzmények alapján, London természete­sen Zátopek győzelmét várta. Közbeszólt azonban az időjá­rás, a pályán állt a víz. A sá­ros, nehéz talajon a könnyebb léptű, kisebb termetű belga Reiff legyőzte, ha nem is töb­bel, de egy méterrel, a cseh­szlovák atlétát. Négy esztendővel később Helsinkiben a nagy előd, Nurmi a lelátóról nézte, hogy mit tudnak az utódok: a cseh­szlovák Zátopek, az angol Pirié, a francia Mimoun és a többiek. Ezen az olimpián a csehszlovák futó már teljesen kiforrott versenyző volt és a külföldi lapok egymással ver­sengve dicsérték és keresték a kivételes tudását legjoban jellemző mondatot. Az egyik így hangzott: — Lejönnek a zergék a he­gyekből, hogy futni lássák Za- topeket... Az 1952-es olimpia napjai­ban a csehszlovák futót egy­szerűen nem lehetett legyőz­ni. Pedig nagy ellenfelekkel került szembe, az angol Pirié kitűnő tempóérzékkel rendel­kezett, a francia Mimoun pe­dig nem ismert elveszett ver­senyt. Zatopekkel szemben azonban tehetetlenek voltak. Tízezer méteren, a táv ele­jén az angol futó vezetett, de azután a csehszlovák atléta elviharzott mellette. Később Mimoun próbálta utolérni Za- topeket, de hiába. A győztes „csehszlovák lokomotív” ide­je: 29 perc 17 másodperc, te­hát több mint negyven má­sodperccel futott jobbat, mint négy esztendővel előbb, Lon­donban. Ez is jelzi, hogyan növekedett tudása. Helsinki­ben valósággal ostróm alá vet­ték a szakértők, az újságírók. — Hogyan edz? Mi sikerei­nek a titka? Szenved-e futás közben? A „nagy Emil” türelmesen válaszolt és nemcsak gyor­sabb, hanem barátságosabb is volt, mint annak idején Nur­mi. — Semmi különös nincs az edzésmódszeremben. Néha ne­héz katonabakancsban futok száraz, nehéz terepen, mert utána a salakon, a könnyű, szöges futócipőben úgy érzem, mintha repülnék. Gyakran végzem az edzéseimet hegy­nek föl, völgynek le... Ami a szenvedést illeti... Az arcom nem azért torzul el, mintha különösképpen gyötrődnék. A szokotton fintor az arcomon az eléggé egyéni légzéstechni­ka miatt jelenik meg. Zátopek azonban nem árult el mindent edzésszisztémájá­ból. Sikereinek egyik f5 oka rendkívüli akaratereje volt. Ezt találóan jelzi a róla meg­jelent könyv címe is: „Az aka­rat diadala". És a rengeteg edzés ... Futás reggel, futás délután, futás sötétedésig. Fu­tás mindig. Az ötvenes esz­tendőkben már ilyen tempó­ban edzettek azok, akik hosz- szútávon akartak sikert elér­ni. Aki nem bírta, az abba­hagyta a versenyzést. A világ azonban csak a győztesek és a helyezettek nevét jegyzi meg. Helsinkiben is így történt. Az ötezresek mezőnyéből Zá­topek, Schade, Mimoun, Reiff és Chataway küzdelme és tel­jesítménye maradt emlékeze­tes. A verseny a váratlan for­dulatok sorozatából állt. Kez­detben Chataway, majd Scha­de halad a mezőny élén, pil­lanatonként változik a hely­zet, olyan tömör az élmezőny, hogy egyetlen rossz lépés vagy egy mozdulat a könyék- kel elegendő lenne ahhoz, hogy valamelyik futó elvágód­jon a salakon. Azután Reiff egyre hátrább kerül. Szúrás­sal bajlódik. (Ez minden hosz- szútávfutó réme.) A belga futó azután feladja a küzdel­met. — Londonban, 1948-ban csak Zátopek volt az ellenfe­lem — mondta Reiff. — Hel­sinkiben viszont meg három másik nagy riválissal kellett küzdenem. Ügy éreztem, hogy négyen akarnak legyőzni. Ezt nem bírtam idegekkel. Ami pedig e versenyen 4600 és 5000 méter között történt, az minden képzeletet felül­múlt. Zátopek hajrázni kezd, de három nagy ellenfele meg­lepetésre követni tudja. A sta­dionban mindenki feláll a he­lyéről. Egy amerikai újságíró semmi mást nem tett, csak Nurmi mellé ült és őt figyel­te. Az egykori híres futó né­mán. de sápadtan nézte az ötezresek hajráját. Senki sem akar hinni a sze­mének» Chataway tör előre. Az üldözőverseny folytatódik, csak a szerepek cserélődnek. Az angol atlétát a célegyenes bejáratánál Schade, Zátopek és Mimoun utoléri. Chataway ekkor kiesik a ritmusból és elvágódik. Dráma ez, a javá­ból. Lélegzetelállító pillanat kö­vetkezik: Zátopek úgy kezd vágtatni, mintha most kez­dődne a verseny. Óriási taps­vihar. A csehszlovák futó tempóját ellenfelei nem tud­ják átvenni. 14 perc és 06,6 másodperces idővel győz és szerzi meg Helsinkiben má­sodik aranyérmét. Zátopek a harmadikat a maratoni futásban nyerte és ezzel egyedülálló bravúrt ért el. Se előtte, se utána senki­nek sem sikerült ugyanazon az olimpián megnyernie az öt-, a tízezer métert és a ma­ratoni futást. (Folytatjuk) Megemlékezés Nagaszakiban Pénteken ünnepélyes ke­retek között emlékeztek meg Nagaszakiban, a Béke- parkban arról, hogy 23 év­vel ezelőtt amerikai atom­bombát dobtak a japán vá­rosra, ami százezer ember pusztulását okozta. A megemlékezés kereté­ben a város több mint öt­ezer lakosa és más japán városok képviselői jelenlé­tében ismertettek egy üzenetet, amelyet Szato ja­pán miniszterelnökhöz in­téztek. Különböző társa­dalmi szervezetek képvise­lői koszorúkat helyeztek a tragédiát szimbolizáló em­lékmű talapzatára. A város polgármestere felhívással fordult a megjelentekhez. Hangsúlyozta, hogy az atombombázás borzalmait átélt nagaszaki lakosok határozottan fellépnek a háború ellen és békét kö­vetelnek. Zaiopek elsőként fut be 195? l>»n a helsinki stadionba, a maratoni <"í-.is hajrájában. KAIRO Javul Nasszer egészségi állapota Jelentősen javult Nasszer elnök egészségi állapota, mió­ta S'zovjet-Grúziában radioak­tív gyógyvizekkel kezelik. Ti­zenöt gyógykezelés után az el­nök lábfájdalmai erősen csök­kentek és egy szovjet orvos kíséretében naponta félórás sétát tesz. AZ ANGOL FŐVÁROSBA érkezett Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja, s az izraeli nagy- követségen megkezdte tárgya­lásait Abba Eban izraeli kül­ügyminiszterrel. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom