Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-09 / 186. szám

EZT OLVASTUK MOHOMIDEKE I.áriák Dánszenimiklósrn Ládagyár — így ismerik Monoron az állami gazdaság részlegét. A névről ládator­nyok a sínek mentén, hosszú szál deszkák, fahulladékok jutnak az ember eszébe. Az állami gazdaságnak nemcsak „ládagyára” van, hanem asztalos-, ács-, ma­gasépítő részlege is. Az ácsok például tetőszer- kezeteket készítenek — a hely­színen már csak fel kell állí­tani. A faipari részleg mint­egy nyolcvan embert foglal­koztat főleg helyi, illetve kör­nyékbeli lakosok dolgoznak itt, bár az asztalosok buda­pestiek. Munkaerőhiány van: kevés a fűrészes, az asztalos. A ládákat naponta szállít­ják el az állami gazdaság te­rületéről — most éppen a Dánosi Ál­lami Gazdaságnak. De szerződésük van a Hunga- rofructtal is. A napi mennyi­ség 500—1000 láda. VÁCI HAPLO Gorka-kiállítás V isegrádon Gorka Géza, a Verőcén élő és alkotó európai hírű kera­mikusművész hosszabb hallga­tás után ismét a közönség elé áll újabb műveivel. A viseg­rádi Salamon-toronyban állít­ja ki alkotásait. Vasárnap, augusztus 11-én lesz az ünnepélyes megnyitó. A szép, művészi élménynek ígérkező Gorka-tárlatot no­vember harmadikáig lehet megtekinteni, a hétfői szün­napok kivételével. Jubilál a népfürdő Most van két évtizede an­nak, hogy a Magyar Kommu­nista Párt váci szervezetének javaslatára a város lakossága forintjaival, keze munkájával, fuvarral, vagy szaktudásával segítette az első helyi társa­dalmi munka megvalósulását: a népfürdő létrehozását... Naponta hatszáz vendéget tudnak fogadni a fürdőben. Már többször ki kellett he­lyezni a „Megtelt” táblát. — A régebbi években gon­dot okozott a nagy medence vizének tisztasága. Idén há­romnaponként cserélik a vi­zet, vasárnap és csütörtökön este. Emellett naponta folya­matos cserével mintegy 50 köbméter tiszta vizet töltenek utána. Kedden váltott jegyet pénz­tárunknál az idei 19 000-ik vendég. Az idő biztató, így a hét második felében várják a húszezrediket. A konzervgyárban hallottuk: — hogy az első félévben 8 új terméket fogadott el a ke­reskedelem. amelynek gyártá­sát és szállítását már meg­kezdték. — hogy 14 műhely verse­nyez a „szocialista brigád” címért, illetve megtartásáért 149 brigádban 1336 dolgozó verseng. — I-Iogy a szakma ifjú mes­tere című mozgalomban 30 konzerves, 20 villanyszerelő, 31 lakatos és 12 esztergályos vett részt. — hogy a dolgozók egész­ségvédelmének érdekében az orvosi rendelő röntgenkészü­léket kap. — hogy megkezdték egy ríj oktatóterem építését, ahol majd korszerű körülmények között folynak a munkavédel­mi oktatások. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 10.. SZOMBAT Kedvezően fejlődik a város ipara Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt egy bő félév. Az ipar hathó­napos eredményeiről elkészül­teik a beszámolók. Á város üzemeit érintő adatok kedve­ző képet mutatnak, iparunk jó ütemben fejlődött. Az előző esztendő hasonló időszakához VISSZA A FELADÓNAK! viszonyítva 122,9 százalékos eredményt értek e>l. A megyei és országos átla­got meghaladó fejlődés első­sorban a gyártmányösszetétel elő­nyös változásának és az árak megfelelő alakulásá­nak köszönhető. A város ipari üzemel a piac igényeinek megfelelő cikkeket állítanak elő. A minőség és a választék jó, a gyárak rugal­masan alkalmazkodnak a megrendelők igényeihez. A megrendelések a vállalatok egész kapacitását lekötik. Az ÉVIG, az UTGÉP és a Szesz­ipari Vállalat termékei külö­nösen kapósak a hazai és kül­földi piacon. Kedvezően ala­kult az exportterv teljesítése is. MI KELL A RANGHOZ? „Kályhákkal győzném meg vásárlóinkat“ Ezúttal Nagy Béla, Vak Bottyán utca 10. szám alatti lakos kérésének teszünk ele­get, aki arra kért bennünket, hogy lapunk hasábjain tolmá­csoljuk köszönetét: a TtiZÉP- iroda egyik dolgozója, név sze­rint, Szálkái Teréz, a nagy forgalom ellenére is, udvaria­san, készségesen áll a vásár­lók rendelkezésére. Persze, er­re azt is lehetne válaszolni, hogy ez természetes, s egyálta­lán miért soroljuk ezt a rend­hagyó esetek kategóriájába? — Mert nem mindenki tesz így. Szálkái Terézt — Bónácz Lászlónét — kevesen ismerik így hivatalos nevén, ö min­denkinek csak Tériké, s ha szabad így mondani, a TÜZEP üdvöskéje. E rangra kedves modora, sok éves tapasztalata, s szakma-ismerete állította. S hogy udvariassága, türelme természetes emberi tulajdon­ság, arra, az alábbi párbeszéd szolgáljon igazolásul. — Az egyik vásárló kérését, illetve köszönetét szeretnénk tolmácsolni, udvariasságáért. — Én udvarias? Csupán megteszek mindent a vásárló érdekében. Tíz éve vagyok a TÜZÉP dolgozója. Nem mon­dom, sok türelem kell a sok­féle természetű ember kiszol­gálásához, de azért állítottak ide, nem? Az emberek általá­ban tájékozatlanok a szénféle­ségek minőségét illetően. En legszívesebben sok-sok kály­hát állítanék be, s bemutató formájában győzném meg a vevőket egy-egy szénfajta cél­szerűségéről. Mivel erre nincs lehetőség, így jobb híján szak­mai ismereteim alapján igyek­szem tájékoztatást adni. Ennyi az egész. (cs.) ízlések és pofonok... Teknősbéka, őzcsalád, import porfogó Sok szép, modern lakás- | díszítő kerámia, váza kény- j szeríti megállásra az üveg- és porcelánbolt előtt sétáló­kat. Igaz — s ezt még sokan sajnálják ma is — városunk egyik, viszonylag mutatós üzletét eléggé eldugott hely­re költöztették, s így a kira­kat sem az „igazi”. A polcokon a legmodernebb zsugormázas váza mellett megtalálhatók a hagyomá­nyos formájú kancsók. Nip- peket, szobai sziklakért tá­lakat, falra akasztható dí­szeket találhat itt a vásárló. Azonban, ha jobban körül­nézünk, akad itt olyan faj­ta figura is, amely megérdemelné a giccsadót, illetve az áremelést. Mert most újabban egy olyan in­tézkedés született, hogy aki giccses dolgokkal akarja la­kását díszíteni, az fizesse is meg. Angyal Albert, a bolt ve­zetője tíz éve van a szak­mában. A vásárlók ízlésfej­lődéséről beszélgetünk, s en­nek kapcsán megkérdezzük: — Mi az, amit ebből az üz­letből nem vinne haza sem­mi pénzért? Egy kerámia őzcsaládra mutat. A két állatka hason­mását megtalálhatjuk a pia­con, s azoknak a házalóknak a kezében, akik rongyért szívesen adják e műremeket. E mellé sorakoztathatnánk még a zöldre festett teknős- békát, a piros kacsafigurát és az importból származó porcelán virágkosarat, ami dísznek semmiképpen nem szép, annál jobb porfogó. Előnye: elég finom porce­lánból készült és olcsó. Má­sik előnye: sajnos, az össze­fonódó őzcsaláddal együtt nagyon kapós. Egy csupa csipke, csupa báj női figurát nézegetünk. Nem tetszik. Pedig talapzatán a Hollóházi porcelán rangos védjegyet olvashatjuk. Ezt a figurát — jóakarattal — el tudnám képzelni egy bie­dermeier hangulatú szo­bácskábán ... A felülbíráló zsűri ízlése, véleménye egy-egy figurá­val kapcsolatban nem mindig találkozik a közönség ízlésé­vel — mondta a bolt veze­tője. — Még mindig vannak hagyománytisztelő vásárlók, akik nehezen tudnak elválni a negédes figuráktól. — 5 megrendeléskor ezt fi­gyelembe is veszik? — Sajnos, nem mindig az érkezik, amit kérünk. Ilyen­kor, ha az nem talál gazdára, vagy rakjuk ide-oda, vagy pedig visszaküldjük a feladó­nak. — Tart-e még a díszgyer- tyaláz? — Csökkent iránta az ér­deklődés, talán még a gömb alakú számíthat némi szim­pátiára. A bolt forgalma azóta, hogy új helyén működik, bizony alacsonyabb a „sokévi átlag­nál”. Míg régi helyén sok külföldit állított meg a fő­utca ékességének számító ki­rakat, addig itt bizony el­suhannak a kocsik mellette. Nincs is idejük nézelődni az áthaladóknak, hisz elég arra figyelni, merre fordul­janak Budapest felé. Búcsúzóul még egy pillan­tás a polcokra: az őzike meg a teknőc szemrehányó tekin­tete kísér bennünket... (—csat) Az UTGÉP és a Május 1. Ruhagyár szinte megdup­lázta az előző év hasonló időszakához képest az ex­portját. A gyárakban az egy mun­kásra eső termelési érték több mint tizenkét százalékkal meghaladta a tavalyit. Ez igen kedvező eredmény. / Az első hónapokban némi munkaerő­hullámzás mutatkozott, azon­ban ez a második negyedév­ben már a korábbi évekhez hasonló ■ szintre csökkent. Több szakmában munkaerő- hiány tapasztalható. Többek között esztergályosokra, he­gesztőkre, ácsokra és kőműve­sekre volna szükség. Kilencmillió tégla A ceglédi téglagyárban az idén már 9 millió 23 ezer tég­lát készítettek, csaknem két­millióval többet, mint tavaly. Téglájuk a múlt évinél sok­kal jobb minőségű. OLVASÓNK ÍRJA: Szimpla panasz, kávéügyben — Nagyon sokat olvasok és hallok szép áruházunkról, amely valóban fővárosi szín­vonalú, választékos készlettel rendelkező boltkombinátja a városnak. A napokban mégis kicsit szomorúan távoztam onnét. Az emeleti büfében nagyon finom, csábító illatú kávét főznek. Igaz, már ott­hon ittam kávét, mielőtt út­nak eredtem volna, de itt en­gedtem volna a csábításnak. Kértem hát egy szimplát. Na­gyon udvariasan közölték, hogy csak duplát árusíthat­nak, fogyasszak azt. Nagyot nyeltem, de sajnos, nem ve­hettem: a dupla az már sok. És azt hiszem, a városban nem én vagyok az egyedüli, aki naponta nem fogyaszthat többet egy duplánál, egészsé­gi okokból. Mit tehettem? — Kávéra vágyva elmenteni a közeli Aranysasba, ahol kéré­sem rögtön teljesítették. — Miért nem lehet szimplát inni az áruház büféjében? — kérdezi csemői olvasónk, Ja- kubetz Istvánné. GYŰJTIK A TÉLIREVALÓT Hatalmas kazlakba gyűjtik az alberíirsai Dimitrov Tsz- ben az állatok téli ellátásához szükséges takarmányt. A munkában korszerű gépek nyújtanak segítséget a tsz dol­gos embereinek. Foto: Zsíros Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este tánc. Holnap: tánczenei koktél. Játszik a Lowers gitáregyüttes. A Dózsa Művelődési Ház­ban ma este táncest. Játszik a KIteb-együttes. MOZIMŰSOR Szabadság: ma és holnap: Bohóc a falon (magyar), Dó­zsa: vasárnap: Nem várok holnapig (magyar), Kossuth: vasárnap: Küldd az embert fél kettőre (jugoszláv). Abony: ma és holnap: Férj­hez adom a mamát (NDK), Ceglédbercel: vasárnap: Cso­dálatos élet (angol), Törtei: ma és holnap: Leghosszabb éjszaka (bolgár), Jászkara- jenő: ma és holnap: Szüzet a hercegnek (olasz). SPORTMŰSOR Vasárnap délelőtt fél 10 órakor az Építők kézilab­dapályáján a Ceglédi Épí­tők NB II—HBNA NB I/B férficsapata mérkőzik. Fél 11 órakor a Ceglédi Építők női—Surányi Lokomotív (Csehszlovákia) játszik. A szolnoki rádió műsora Augusztus 12-től 19-ig Héttő: Alföldi krónika. Be­tyárdalük. Pár perc mezőgazdaság. Zalatnay Sarolta énekel. Zenés autóstop. Kedd: Húsz éves óriások. Nép­dalok, csárdások. Alföldi krónika. Szemüveget a bírónak! Táncrit­musban. Szerda: Alföldi krónika. Hang­szerszólók. Kulcs a lábtörlő alatt. Balázs Árpád nótái. Óriás falu. Csütörtök. Pár perc dzsessz. Alföldi krónika. A mesés való­ság valós mesélői. Nyári külön­kiadás. Sport. Péntek: Hallgatóink kérdeznek. Mezei szőttes. Alföldi krónika. Óriás falu. Hogy tetszik? Szombat: Alföldi krónika. Filmslágerek. Jászok — kiskunok (Jászberény—Lajosmlzs-e). Küny­nyűzene. Vasárnap: Alföldi krónika. Ku­rucnóták. Szépnek lenni jó? Ze­nés ki mit kér. Az adások mindennap 18 órától a 2ZZ méteres középhullámon hangzanak el. Fehér tanyák 3. NEHÉZ AZ ÚT KIFELÉ AZ ITTENI EMBEREK so­kat gyalogolnak. De nem esik nehezükre. Jó a levegő, csend van. Talán ezért is egészsége­sebbek, edzettebbek, mint a falusiak vagy a városiak. In­nen messze van minden. Ök másképpen határozzák meg a távolságot. Ha azt mondják, itt van a szomszédban, akkor ez egy-két kilométert jelent. Egy hetvenéves öregasszony naponta bejár a faluba a fiá­hoz. Megy a dűlőutakon, ismer minden fát, bokrot. A szőlődomb mögött kis há­zikó. A fiatalember beljebb tessékel. Elmondja, hogy há­rom éve házasodott. Szép kis összeget kaptak a rokonoktól. Motorkerékpárt vettek érte. Mondogatták is, minek az ide. Nekilendült a gép, a homok­nak, kapaszkodott a kerék, szembeszállt vele. Jól bírja a terepet, csak nagyritkán ful­lad le. — Miért laknak itt kint? — Örököltük a házat, ide kellett jönni. Eleinte romanti­kusnak találtuk. Itt élhetünk kettesben, távol a világtól, mint a mesében. De mindket ­ten bejárunk. Azután jött a gyerek. Nemsokára óvodásko­rú. A falu messze van, hová vihetjük? Most eladó a ház. Alig kérek érte valamit, mégse kell senkinek. A faluban sze­retnénk lakást keresni. — Munkát is? — Azt nem, jó helyünk van Pesten. — Nem akarnak odaköltöz­ni? — DEHOGY. A város még rosszabb. Várunk. Nehéz ki­mászni innen a homokból. Öreg, kopott ház. Ablakai némán pislognak a napban. Ez az iskola. Belépek az egyik ajtón. Harminc év körüli férfi ül az asztal mögött. Az egyik tanító. Illetve már tanár. Most végezte el ugyanis levelezőn az egyetemet. — Miért? Talán elmegy in­nen? — Gondoltam erre, de ma­radok. — Diplomával, itt a világ végén... — Igaza van, ide nem kell magas fokú tudományos kép­zettség. Csak igazi pedagógus marad itt. — Milyen az iskola? — Két tanterem van. Az al­só és a felső tagozatot össze­vonjuk. — Milyenek a tanyasi gye­rekek? — Nehezen megy a tanulás. Jobban szeretnek dolgozni. Sokszor otthon is tartják ókéi a szülők a nagy dologidőbe -. — Az emberek? — Rendesek. De ha az ide . gén nem találja meg az uta: hozzájuk, nem lehet maradó sa. — AZ ÉLET? — Néha tánc, egyszer me színjátszó kört próbálta., szervezni. Nem sokra mer. tünk, mert mindig távol ma­radt két-három szereplő a pró bákról. Időre, türelemre vau szükség. A homokon kemény- kérgűek a fák. Kohlmayer Adam (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom