Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
1968. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK n«i Mtcrr.i :s Régi és új kérdőjelek A kérdőjelek mellett — szerencsére — találni felkiáltójeleket is. Mint, például azt, hogy a Váci Kötöttárugyárban 1967-ben harminc újítási javaslatot valósítottak meg, s ezek gazdasági eredménye 3 116 000 forint yolt. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az egyik újítás 2 800 000 forint értékű többlettermelést tett lehetővé, a majd’ hatmillió forintot kitevő összeg fölöslegessé tesz minden győzködést amellett, kell-e, nem kell-e az újítómozgalom. A kérdőjelek ettől azonban még mindig kérdőjelek maradnak. KAMATOZÓ BÁTORSÁG Mindig kell ahhoz némi bátorság, hogy az ember valamire rámondja: nem jól van így, úgy viszont jól csinálhatjuk. A bátorság azonban kamatoskamattal fizet; a gyárnak is, az újítónak is. A perion fedő- fonaias tréningruhák vásárlóiviselői jól ismerték azt az apró hibát, hogy a tréningruha kézelője — randja, ahogyan a szakemberek nevezik — nem volt azonos színű a kelmével. A rand más anyagból készült, másként festődött, mint a kelme. Oszoli György és Balázs Zoltán új technológiát dolgoztak ki — különben a jelentős újítások nagy része technológiai jellegű, s szerzői műszakiak —, növelték vele a rand tartósságát, biztosították a színegyezőséget, s ráadásul az importanyag helyett hazai da- nulon fölhasználását tették lehetővé. Az eredmény: a termék önköltsége 612 ezer forinttal csökkent... Az ilyesfajta, kamatozó bátorságra — a kezdeményező alkotókedvre — sok példa van a gyárban. A konfekcióüzemben például két női újító. Bokányi tÁszlóné és Sasvári Ká- rolyné eljárását alkalmazzák — a bundanadrág hátalépésé- nek elhagyását —, amivel 797 ezer forint megtakarítására nyílt lehetőség, s ugyanakkor munkaerő átcsoportosításra is módot adott. Fuksz Tibor és Molnár Gáborné, az emblémagyártás bevezetésével 1 200 000 forintot, Micsinai György, Balázs Zoltán és Rauscher István a Helenka néven közismertté és közkedveltté lett platírozott kelme Thomkins körhurkolókon történő gyártásával 2 800 000 forint értékű többléttermelést biztosított a gyárnak. Talán elég is a példákból, hiszen maga a tény, hogy egyetlen esztendőben hatmillió forintot tett ki a mozgalommal összefüggő haszon, meggyőző. Éppen ezért kell a kérdőjelekről bővebben szólni, hiszen egyetlen esztendőben hatmillió maga is ezt követeli, hát még \ ha a százezer és millió forin- \ tok másutt is kétségessé vál- ! tak. Márpedig azzá lettek. — fogalmát. Helyébe azonban nem lépett más, holott — például — a tréningruhákra vonatkozó újítás aligha valósulhatott volna meg a fizikai dolgozók közül kikerülő közreműködők nélkül. Jelenleg azonban nincs semmiféle lényeges — mert formai van; tárgyjutalom... — ösztönző. Az az elképzelés ugyanis, hogy ma már mindenki öntudatánál fogva fölkarolö- ja az újnak, áldozatkészen fárad érte. nem több illúziónál ; hamis illúziónál. A gyár újítási előadója, Rostás György, akivel — mások mellett — gondjaikról beszéltem, elmondotta, hogy a rendelet késői megjelenése — december második felében — miatt a gyárak csak az • év első negyedében dolgozhatták ki szabályzatukat, s így három hónap eleve elveszett időnek számít. Hozzátette: csökkent a múlt esztendőhöz mérten a benyújtott javaslatok száma az év első felében, s különösen a műszakiaktól érkező, tehát éppen a legjelentősebb javaslatokra áll ez. Ugyanakkor a benyújtott javaslatok műszaki színvonala magasabb, a megoldott kérdések bonyolultsági foka nagyobb, mint a korábbi években. Ez utóbbi egészséges tendencia, de persze meg kell teremteni a kellő összhangot e tendencia és az anyagi alapok között. Mert máskülönben óhatatlanul bekövetkezik a „lefulladás”, elmaradnak a műszakilag magas szintet képviselő javaslatok. ha a szerzők az anyagi elismerés minimális mértékét élvezhetik csupán. A JÓT JÓL SZOLGÁLNI Az újítási rendelet igen sok helyes és hasznos pasz- szusa lényegében azon szenved hajótörést, hogy a kiegészítő pénzügyi rendelkezések nem elég rugalmasak, körültekintőek. A kötöttáru- gyárban azt mondják: a jót jól kell szolgálni. A gondok ellenére ugyanis — hogy megint példát említsek — már folynak ■ a kísérletek az alapkelme gyártásnál a meglevő gépek termelékenységének növelésére, s ezzel a tervezett import gépbeszerzés fölöslegessé tételére; a varrodában a termékek külső képét előnyösen változtató eljárások kísérleteit végzik. A gyár tehát nem akar, s nem is mondhat le azokról az előnyökről és — haszonról —, amelyeket az újítások nyújtanak. Éppen ezért nem kis energiával keresik az útját-módját annak, hogy a jelenlegi bűvös körből kijussanak, hogy szándékaik és anyagi fedezetük összeta-' lúlkozzék. Ehhez azonban a maguk energiája — önmagában — kevés. A kormány — elsősorban a társadalmi szervezetek észrevételei alapján — az őszszel napirendre tűzi az újítási rendelet kezdeti tapasztalatainak megvitatását, s minden bizonnyal alaposan foglalkozik majd azokkal a negatívumokkal, amelyek kétségtelenül megvannak, s akadályozzák a gyorsabb kibontakozást. A kötöttárugyár múlt évi hatmillió forintja, az abban sűrűsödő szellemi energia, s erőfeszítés azt igazolja, hogy e gyorsabb kibontakozás feltételei a szakemberek körében nem hiányoznak. Nem hiányozhatnak tehát a különféle rendelkezésekből sem! Mészáros Oltó Bővítik a turistaszállókat Természetjárók — MÁVAUT-osok Ifjúsági túra kedvezménnyel Nem véletlenül ült egy asztalhoz az Autóközlekedési Tröszt és a Turistaellátó Vállalat. Közös elgondolásaikat tárták a résztvevő újságírók elé. Cél az eddiginél aktívabb turizmus, jó közlekedési lehetőségekkel. Mindjárt bevezetőben - került szóba, hogy sajnos kevés az olyan turista kisvendéglő, amely a hegyeknek nekivágó embereket olcsó étellel várná, sok szűnt meg az utóbbi időben. Ennek orvoslása a közeljövő fe! adata. A Turistaellátó Vállalat addig is sok milliót költ arra, hogy minél több kirándulni vágyó embert fogadhassanak a már működő turistaházak. így Dobogókő, Lajosforrás és Nagy villám összesen 10 milliót kap az idén korszerűsíBurmái vendégek a Fóti Gyermekvárosban tésre s a nagyobb befogadó- képesség feltételeinek megteremtéséhez. Nagyvillámra még az idén odaér a víz és a villany, a korszerű ellátás két alapvető feltétele. Az ország számtalan jelentősebb kirán- dulócentrumában mondemi- zálnak. Külön gond — sajnos még gyakorlati intézkedések nélkül — hogy az ötnapos munkahétre való áttérés soklcal több lehetőséget ad a természetjárásra. Sokkal több időt, de tulajdonképpen nagy tömegű jelentkezőt hosszabb időre nem képesek fogadni. Már segít az az elhatározás, hogy iskolai kirándulásokat, ifjúsági túrákat szerveznek és fogadnak el a főszezon előtt és után, és kedvező szolgáltatásokat biztosítanak. A Turistaellátó Vállalat nem feledkezik meg a kiránduló-vendéglők építéséről, illetőleg a meglevők fejlesztéséről sem. S még egy jó hír: a közkedvelt Lajos-forrási turistaházhoz a KPM vállalta a felvezető út rendbehozását, a vállalat viszont az éttermet fogja bővíteni és központi fűtést szereltet fel. Orgona virágzás Tápiószecsőn virágzik az orgona. Pedig a tavasz már olyan régen elmúlt, hogy el is felejtettük. Félig kiszáradt tövekről fakadt az új hajtás, a tulajdonos és a szomszédok legnagyobb meglepetésére. A tizenkét fürt lila orgona Nagy István kertjében virult ki, idén másodszor. A jelenség egyelőre csak itt fordult elő — kaptuk a hírt Antal Erzsébet tudósítónktól. Még egy fagylalt rémtörténet Az olvasó bizonyára velem együtt unja már a „higiénikus” fagylalt készítéséről és árusításáról szóló gyakori beszámolót, de annyi mérgezés fordult elő megyénkben csak az idén nyáron is, hogy a szabályok be nem tartóiról okvetlenül név szerint kell megemlékezni. Mert a pellengér is a megelőzést szolgálja. így a tá- piósülyi eset nyilvánosság elé tárása szintén. A szigorított vizsgálat KÖJÁL orvosból és állami kereskedelmi felügyelőből álló járőre egy 13 éves kisfiúval találkozott a tápiósiilyi utcán. Nagy erőfeszítéssel tolta a fagyialtos taligát. Viszonylag jól jövedelmező nyári foglalkozást választott a kis általános iskolás mozgóárus, ele ha már erre adta a fejét, kedves mamája tiszta ruhát adhatott volna rá, arról nem is beszélve, hogy alaposabban kimosdatva bocsáthatta volna mindennapos üzleti útjára. Persze, a helyi szövetkezet tisztség- viselői, de legelsősorban a fagylaltkészítő szintén észrevehette volna az apró árus tisztátalanságát. Ha ugyan van érzékük az ilyesmihez. Ha lenne ugyanis, már régen észlelhették volna azt, ami a KÖJÁL orvosát, a fagy- laltoskocsit közelebbről szemügyre véve megdöbbentette. Rothadó szalma és tyúktoll tapadt a kocsiba süllyesztett fagylalttal teli tégelyek peremére. A szalma a jégveremből került oda. Tudniillik, hogy az olvadást meglassítsák, a közeli patak tükréből télen termelt jeget szalmával takarták le. A jég azért csak olvadt, a víz pedig megrohasztot- ta a szalmát és az ennek megfelelően illatozott. A jeget, a hozzátapadó szalmával együtt mégis felhasználták. Ezt nem volt nehéz megállapítani.. Ám, hogy a tyúktoll hogyan jutott a fagyialtos tégelyre, nincs olyan vegyészeti laboratórium, de talán még Sherlock Holmes sem, aki kiderítse. Még a legtermészettudomá- nyosabban gondolkodó sem tagadhatja, hogy az ilyen idegen anyagokkal bővített fagylalt nem okozott tömegmegbetegedést Tápiósiilyön, ez valóságos istencsodája. Nehogy azonban őszentfelségé- nek továbbra is fárasztania kelljen magát, arról gyors intézkedés gondoskodott. Hátha elmaradt esetleg egyszer a csoda, biztos, ami biztos, betiltották a mozgó fagylaltárusítást. Nyéki Ferenc, a tá- piósülyi fagylaltüzem felelős vezetője pedig napokon belül megtudja mi vár rá a szalmás, tollas fagylalt miatt. Sz. E. Dr. Nyi-Nyi burmai oktatásügyi államtitkár vezetésével oktatásügyi küldöttség tartózkodik hazánkban. A vendégek augusztus 7-én délután Barna Lajos igazgató kíséretében megtekintették a Fóti Gyermekvárost. A képen: a középiskolások kollégiumában. Szemüvegben: dr. Nyi-Nyi. KEDVEZMENYES TEHERAUTÓ-ÁRUSÍTÁS Az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat szombattól kedvezményes áron, 85 000 forint helyett 65 000 forintért árusítja a GAZ 51/A típusú teherautókat. Az AUTÓKER, miután megszűnt elosztó lenni, fokozottabban tartja szem előtt a vevők érdekeit, s most az őszi csúcsforgalom idejére beszerzendő, tehát már az idei betakarítási munkákba bekapcsolódó, GAZ teherautókat kevesebb kereskedelmi, közvetítői haszonnal árusítja. NAGY RÉSZE ADÓSSÁG Az új — január elsején életbe lépett — újítási rendelet szerint a vállalatok az 1966. és 1967. évben kiifzetett díjak átlagát, de maximum a teljes béralap 0,5 százalékát fordíthatják az újítások honorálására. Minden további kifizetés már a részesedési alapot, annak a dolgozókra közvetlenül jutó részét terheli. A 0,5 százalék a kötöttárugyárban — akárcsak a legtöbb iparvállalatnál — nagyrészt adósságba megy: a múlt évről áthúzódó újítások díjait fedezik belőle, mintegy kilencven százalékot ez emészt fel. Az idei újításokat tehát jórészt már a részesedési alap terhére valósíthatják meg, s ez, különösen a kettes kategória esetében újabb kérdőjeleket ír föl. Mert még ebben a, különösen erős kollektív szellemben dolgozó gyárban is gond megértetni, miért a részesedési kategória egyik csoportját terheli a kifizetés, amikor a haszon — az újítás gazdasági eredménye — az egész alapot növeli?! Nehéz is ezt megértetni, mert — magunk sem értjük, mit kívánt ezzel elérni a rendelkezés? A másik, nem mellékes kérdőjel: az új rendelet eltörölte a közreműködők sokat vitatott — s kétségtelenül sok visszásságot is rejtő Sztriptíz a Bikában A debreceni Arany Bika grilljé- ben néhány hete minden éjszaka levetkőzik egy fiatal szőke nő. Nem a meleg miatt, nem is erkölcstelen szándékkal, aludni sem vágy. Csak vetkőzik, mert ezt a szakmát választotta élete hivatásául. Egyébként egész éjszaka kellemes műsort adnak itt a fővárosi és a helyi művészek közreműködésével egy tízesért. Muzsika maximális meny- nyiségben, ital maximális áron. Énekelnek, táncolnak a művészek és ez a csinos leány, valószínű, rossz a fülhallása, éjfélkor vetkőzni kezd. Megszólal a vérpezsdítő tam-tam, kijön a nő, estélyi ruhája végigsep- ri a parkettet. A zenekar elé áll, finoman mosolyog és vetkőzik. Ütemesen, a zenére, először a könyékig érő fekete kesztyűitől szabadul meg. Közénkdobja. (Milyen bájos.) Azután hátat fordít és nagy graciózi- tással lehúzza ruhája cipzárját nyakától egészen ... Igen, egészen a háta közepéig. Akkor ott a zár megmakacsolja magát, az istennek sem megy, akár csak egy centicskét is . lejjebb. A vonagló ritmusból rángógörcsös vitustánc lesz, a graciőzitásból ideges kapkodás. — Istenem! — sóhajt az ezerarcú, egyszívű közönség és akkor a cipzár lemegy, * A zene felgyorsul, hangosabb lesz. A leányzó kilép a ruhából. Ott áll előttünk fehérneműben, illetve feketeneműben. Fekete nylonharisnya, fekete harisnyakötő, fekete ... Nicsak, a bal combján két harisnyakötőpánt a levegőben lóg, árván, bénán. A csattok valószínű, már az öltözőben előre eljátszották szerepűket és kikapcsolódtak. A magyar ipar bosszúja! Micsoda blama: vetkőzni kell és a harisnya már előre lóg. A lány szemérmesen félrefordul, akár az utcán, vagy egy kapu alatt és megigazítja lezser szerelését. | órikálja magát, táncol egy keveset, forog, lassan körbe- körbe, hogy a befizetett tízesért mindent lássunk. Alapos, munkaszerető kislány lehet, gondolom. Ügyes kezű, szorgalmas masa- módlány lehetett volna belőle, ha iparra adja aranyos szőke fejét. Amíg mozog, eszembe jut Gyarmati Mihály, hazánk fia, a párizsi Folies Bergeres igazgatója. Ültünk az irodájában, beszélgettünk, bejött hozzá két félvér leány mezítelenül, vállukon a bundájuk csak úgy panyó- kára vetve. Bájosan köszöntek, mosolyogtak, ahogyan csak a párizsi nő tud mosolyogni, leültek, kicsi kosarakból előszedték horgolásaikat és kezük, mint a motolla, forgatta a fényes tűt. Mi, magyar újságírók tátottuk a szánkat és igen jót mosolyogtunk bajuszunk alatt, amikor Gyarmati barátunk azt mondta: — Higgyék el, uraim, ezek tisztességes feleségek, jó családanyák, sőt, mint látják, háziasak is. Fellépnek itt, a színházamban, esténként 30 frank a gázsijuk. Megéri, tömegesen jelentkeznek minden évben. Amikor Gyarmati ezt nekünk elmondta, igazán nem gondoltam, hogy nyolc év múltán éppen a debreceni Bikában látok majd nyilvánosan vetkőző nőt. Hiába, a művészet, a kultúra nem ismer országhatárokat. A leányzó, fittyet hányva súlyos gondolataimnak, időközben felrakta a jobb lábát egy idősebb úr székére, s szép lassan, módszeresen lefelé gyűrte harisnyáját, és azt is eldobta. Jobb érzésű, igazságos kislány a művésznő, ezt mindenki megállapíthatta abból az egyszerű tényből, hogy a bal lábával viszont egy lengyel társaságot tisztelt meg. | icsoda költemény egy ilyen harisnyalehúzás, micsoda mozdulatok. Benne az egész élet. Feszül a comb, a lábikra, kecsesen hajlik a lábfej, mint balettben a spicc. Mondanom sem kell, az a harisnya a lengyel testvérnép fiaié lett. — Áh, Európa — mondották meghatottam A leányzó sok mindent levetett még, de azért nem mindent. Dobpergés, sötétség. Volt leányzó, nincs leányzó. A zenekar tapsolni kezd, kitör a tomboló tapsorkán. Tánczene. A művésznő visszajön, utcai miniben. Felkérik, táncolni megy. Az egyik cinikus zenész odaviszi hozzá a fekete melltartóját és azt mondja: — Ez a parketten maradt, szivi. A leányzó nyugodtan ráteszi a holmit a szék karfájára és tovább táncol. Végtére ez a munkaeszköze. A Folies Bergeresben fél évig adnak egy műsort. Ott az egész színház meztelen, csak az igazgató és a jegyszedők nem. Elzarándokol ide minden külföldi, legjobban a tehetős amerikaiak. A jegy méregdrága, a magyarok ingyen mehetnek és az igazgatói páholyból nézhetik a műsort. Azt mondja Gyarmati: — Tudják, uraim, a vér nem válik vízzé ... Elvégre magyarok vagyunk. Ms ott, Párizsban, az előadás vé- 13 gén, a szép mezítelen leányok lemennek a nézőtérre, karon kapnak egy-egy totyakos amerikai turistát és felviszik őket a színpadra. Az öregurak a mezítelen hölgyekkel összekarolva járják a kánkánt. Igaz is: az uraknak először térdig fel kell gyűrni a nadrágjukat. így mulatságosabb a látvány. Azok a szőrös, remegő, pipaszár férfilábak! Minden pénzt megér ez a látvány. Gurul az egész nézősereg. A produkció végén fájdalomdíjként a színház igazgatósága hatalmas üveg parfümöket, miegymást oszt szét az amatőr táncosok között. Debrecenben kihagyták ezt a figurát és úgy hallottam a vájtfülű kollégáktól, hogy Pesten is szegény az eklézsia az ilyen sztriptízbárokban. De én nem veszítettem el a hitemet, mert tisztában vagyok azzal, hogy tanulékony nép vagyunk, igazságérzetünk nagy, ha kell, lázadunk is. Igazságunkért. Kiverekedjük jogainkat. Ha egyszer megtudja a mi közönségünk, hogy ott, Párizsban hogyan mennek a dolgok ... S zobám a grill mellett van, lefekszem, a dobos a fülemtől öt méterre veri a bőrt és csak egy papírfal választ el tőle. Valaki énekel: „Gimbelem-gombolom ...” jazz- ban, hogy modern legyen. (suha)
