Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

VÁC I UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK A húszezredik vendéget várják JUBILÁL A NÉPFÜRDŐ Az úszósport reménysége: a mélyfúrás sikere Gorka-kiállítás Visegrádon Gorka Géza, a Verőcén élő és alkotó európai hírű kera­mikusművész hosszabb hall­gatás után ismét a közönség elé áll újabb műveivel. A visegrádi Salamon-toronyban állítja ki alkotásait. Vasárnap, augusztus 11-én lesz az ünnepélyes megnyitó. A szép, művészi élménynek ígérkező Gorka-tárlatot no­vember harmadikéig lehet megtekinteni, a hétfői 'szün­napok kivételével. Váci tükör Városunk abban a kivételes helyzetben van, hogy gazdag történelmi hagyományai, sok szép műemléke van. Büszkék vagyunk hagyományainkra és mindent meg is teszünk azért, hogy még sokáig megmarad­janak épségben és szépen — késő utódainknak is. Éopen ezért bosszantó, hogy a város egyik legforgalma­sabb útvonalán, a 10-es szá­mú Népbolt falán, az emlé­kezés koszorúi helyett az em­léktábla alatt: szeméttároló díszeleg. Gados Jánosné Lenin út 22. Tizenkét új könyv A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Szerelem és hiú­ság (tanulmányok), Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül, Major Ottó: Megőszül a Föld, Németh László: Ki­adatlan tanulmányok I—II., Lem Solaris: Európai zseb­könyv, Lev Tolsztoj: Anna Karenina, Tatay Nándor: A Simeon család, Galgóczy Er­zsébet: Fiúk a kastélyban, Karácsony Benő: Napos ol­dal, Pomogáts: Kuncz Aladár, Jékely Zoltán: őrjöngő ősz, Sulyok—Tímár: Virágkalendá­rium. Városunk történetében az 1867-es „kiegyezéshez” jutot­tunk el. Itt meg kell állnunk egy lényeges kérdésnél, mely­ről igen kevés szó esik. Vác mai városképe három stíluskorszakból tevődik ösz- szs: a barokk műemléképüle­tek (e stílusban épültek a vá­ros területéről kitiltott refor­mátus lakosság hazai és temp­loma „Kisvácon”); a félsz aba­ci alás után létesült ipari üze­mek, középületek és lakóhá­zak, és a kettő között helyet foglaló, nagyjából a múlt szá­zad közepétől az első világhá­borúig keletkezett, úgyneve­zett vegyes stílusú épületek. Ezek teszik ki a város épüle­teinek zömét, és adják meg városaink mai összképét is. A szakirodalom mégis „fá­zik tőle”, egyrészt azért, mert a vegyes stílusok mérhetetlen sok esztétikai selejtet és kevés értéket hoztak létre — váro­sunkban is — másrészt azért, mert ez a korszak — hiába Van hozzánk olyan közel — Most van két évtizede an­nak, hogy a Magyar Kommu­nista Párt váci szervezetének javaslatára a város lakossága forintjaival, keze munkájával, fuvarral, vagy szaktudásával segítette az első helyi társa­dalmi munka megvalósulását: a népfürdő létrehozását... A gondosan vezetett forgal­mi napló arról tanúskodik, hogy rekordforgalmat bonyolí­tanak le a közel háromhóna­pos nyitvatartás ideje alatt. — Naponta hatszáz vendé­get tudunk fogadni maximáli­san — tájékoztat Puczker Gá­bor, a vízmű vállalat központ­jában. — Többször ki kellett helyezni a „Megtelt” táblát. Igaz, hogy az időjárás is se­gítségünkre volt, mert — két rosszabb hetet nem számítva Július közepén érkezett meg, azóta ott terpeszkedik a part mellett. Akkoriban sokan jártak csodájára, tudni vél­ték előnyeit, sok-sok jótulaj­donságát. A benfentesek már az avatás várható időpontját emlegették. Teltek, múltak a napok, szakemberek jöttek a Balaton mellől — merthogy ott ké­szült —, hogy átadják az új, Toldi Miklós névre hallgató önjáró kompot. A szakembe­rek aztán — ahogy jöttek, úgy el is mentek. Ezek eddig té­nyek. Ezután pedig minden állítólagos, mert felelősségé­nek teljes tudatában senki nem akar, vagy nem mer (?!) nyilatkozni. A hét elején lett volna a Toldi Miklós avatása. Elma­radt. Miért? / Állítólag azért, mert a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium szakemberei nem ad­ták meg a működési enge­délyt. Egyesek tudni vélik, hogy ennek oka az: nem jó helyen vannak a hajócsava­rok és ezért nagyon lomha a „Miklós”. Mindössze másfél kilométeres sebességgel haj­landó átvinni az utasait a túlsó partra. (Huba hatszor (talán éppen ezért) a művé­szettörténet legsötétebb és legkevésbé feltárt területe. A klasszicizmust követő ro­mantikus stílus magyarorszá­gi virágzása éppen az 1850-es évekre esett. Ekkor építette Ybl Miklós a közeli fóti temp­lomot, mely a magyarországi romantikus stílusnak legna­gyobb, külföldön is ismert al­kotása. Érthető, hogy városunk építészetében a romantika egyáltalán művészeti életében, jóformán nem hagyott nyo­mot, hiszen Vác a szabadság- harcból is, és az utána követ­kező több mint egy évtizedes megtorlásból is bőven kivette a részét. Már a század első felének klasszicizmusa és a romantika sem hozott újat építészeti szer­kezetben, technikában és a társművészetekben is inkább a múltra támaszkodott. Még inkább áll ez a 60-as évektől, a vegyes stílusok korszakára. Ilyen stílusban épült Vác bel­városának csaknem valameny­— július-augusztus kitűnő volt a strandolásra. — Az új tulajdonos jó gaz­dának bizonyult? — Azt hiszem, igen. Kulturált, szép környeze­tet biztosítottunk a fürdőt felkereső vendégeknek. Egy megszüntetett homokozó helyén létesítettük a harma­dik, kisalakú lubickolót, a leg­kisebbeknek, melynek sekély vize sokszor felmelegedett 25 fokosra is. — Megoldódott a vízcsere problémája? — A régebbi években gon­dot okozott a nagy medence vizének tisztasága. Idén háromnaponként cse­réljük a vizet, vasárnap és csütörtökön este. gyorsabban csinálja.) Meg azt is mondják, ha északról, Nagymaros felől fúj a szél, akkor a komp fala, ami az utasokat védi a zimankótól, úgy viselkedik, mint egy ha­talmas kifeszített vitorla. És viszi a szél, no persze nem át, hanem lefelé. Mesélik azt is, hogy gyenge szélben is nehéz lesz a mólókon kikötni, mert „rossz szögben” futnak a vízre. Az egyik öreg révész, akit megkérdeztem a kompról, csak ennyit mondott: — Jót nem tudok kérem mondani, rosszat meg minek mondjak. (b. h.) 1964-ben a Vöröskereszt II. kongresszusa határozatot ho­zott. Eszerint a városok és na­gyobb községek Vöröskereszt- alapszerveit több kisebb cso­portra kell bontani. A cél az, hogy minden orvosi körzet­nek, ipari üzemnek, termelö­nyi épülete, melyeken nincs kint a „műemlék” tábla. A vegyes stílusok épületeit felosztjuk ekletikára, mely a felület díszítésein keveri a régi stílusok díszítőelemeit, és historizmusra, mely egy régi stílust választ ki utánzásra, másolásra. Nagy művésznek kellett annak lennie, aki így művészi épületet tudott alkot­ni. Ybl Miklós ilyen volt, vá­rosunkban azonban nem dol­gozott és bizony Vác épületei­nek az említett korban készült zöme nem is üti meg a mű­vészi mértéket. Nagyon helyes, ha az épületek felújításakor ezeket a vakolatdíszeiket leve­rik. A helyében akár a sima fal is szebb. Persze szégyen­keznünk azért nem kell, mert hasonló a helyzet más váro­sainkban, sőt a környező or­szágokban is. Különösen azok­ban, ahol a török és a Habs­burg elnyomás húzódik végig az ország történetén. Stefaits István múzeumigazgató Emellett naponta folyamatos cserével mintegy 50 köbméter tiszta vizet töltöttünk utána. — Voltak-e sportesemé­nyek? — Sajnos az úszómedence hossza csak 33 méter és így az eredmények nem hitelesíthe­tők. Ha a szeptemberben kez­dődő mélyfúrás eredményre vezet, s lesz meleg hőforrá­sunk, akkor jövőre ötven méteresre hosszabbítjuk a medencét. Ha viadalok nem is voltak, de fürdőmesterünk, Kovács László sok fiatalt megtanított úszni a nyitás előtti és a zárás utáni órákban. Ezenkívül a Spartacus úszószakosztálya is többször felkereste a népfür­dőt. A helyszínen, a Szenthárom­ság téri fürdőépületben Kiss Andrástól érdeklődtünk a ven­dégek száma felől. — A június kilencediki nyi­tásnál elkészített jegyek mennyisége kevésnek bizo­nyult — mondja —. Most ren­deltünk utánpótlást a nyom­dában./ Kedden váltott jegyet pénztárunknál az idei 19 000-ik vendég. Az idő biztató, így a hét má­sodik felében várjuk a húsz­ezrediket. Még három hét és becsukja ismét kapuját a fürdő. Kilenc hónapon keresztül üresek lesz­nek a medencék, elnéptelene­dik a zöld gyepszőnyeg. Jövő­re ismét megnyitja majd ka­puját megnagyobbítva, meg­szépítve, sok-sok fiatal és fel­nőtt örömére. szövetkezetnek és állami gaz­daságnak önálló Vöröskereszt- alapszervezete legyen. — Négy év telt el a határo­zat megszületése óta. Mit tet­tek a városban és a járásban a fenti célokért? — kérdeztük Bitter Antalné járási Vörös­kereszt-titkárt. — Erre azt szokták monda­ni, hogy vannak már eredmé­nyeink, de sok a tennivaló. Városunk kilenc orvosi körzetéből csak ötnek van Vöröskereszt-szervezete. Dr. Vajta Gábor és dr. Ru- zicska Béla körzetében már szervezik az alapszervezeteket. Még két orvosi körzetben nin­csen, ebben az évben még ott is szeretnénk megszervezni, biztosítékunk az, hogy a vá­rosi tanács egészségügyi cso­portja, a körzeti orvosok és asszisztensnők segítik céljain­kat. — A járás községei közül Dunakeszin három orvosi körzetnek van önálló Vö­röskereszt-szervezete. A másik három körzet orvo­sát a járási tanács egészség- ügyi osztályának főorvosa kérte meg, hogy segítse a Vöröskeresztet az önálló cso­port megszervezésében. Ezen­kívül a nagyobb ipari üzemek­ben is igyekszünk — folyama­tosan — önálló csoportokat létrehozni — mondotta Bitter Antalné. (— i) Vác mai városképe Ha Nagymaros felől fúj a szél... Elmaradt a kompavatás — miért? (p. r.) ÖNÁLLÓ VÖRÖSKERESZTES SZERVEZETEK alakulnak minden orvosi körzetben FÓRUM Jogos igény és anyagi érdekeltség’ Nemeskürti István a Film­művészet nagykorúsága című könyvéinek a bevezetőjében ír­ja: „Sok millió ember látta e 12 rendező alkotásait. Egy or­szág lakosságának sokszorosa. Mit jelent ez? Azt, hogy a film hatása óriási, és jellegé­nél fogva az irodaloméhoz nem is mérhető. Még mindig nem számolunk ezzel a hatás­sal ..., hagy a bemutatott fil­meket elemezve és bírálva milliók kultúráját irányíthas­suk.” Bevezetőként azért idéztem e sorokat, mert úgy érzem, Harmos Jenő cikkéből, hogy — szerinte — ezt az irányítást hagyjuk el, mondjunk le róla, és más kulturális programok­kal fejlesszük a jó ízlést és az igényeket. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a film a leghatásosabb kulturá­lis eszközeink közé tartozik, minthogy óriási tömegeket érint. Nem szabad tehát le­mondani a benne rejlő lehető­ségeikről és pusztán szórakoz­tató üzemként felfogni a mo­zikat, amelyek jelentős bevé­telhez juttatják a kultúrháza- kat. A művelődési intézmények — tehát a mozik működését is — politikai és nem gazda­sági tevékenységnek kell te­kinteni. Azzal egyetértek, hogy törekednünk kell a jobb, terv­szerűbb üzemeltetésire, a be­vételre. Ez természetes is, ezt az élet diktálja. így. De ez úgy történjék, hogy ne károsítsa a művelődéspolitikai célokat. A túlzott anyagi szemlélet káros hatással van a kultúrára. Igen­is vannak olyan alkotások, nemcsak a filmművészetben, hanem más művészeti ágak­ban is, amelyeket támogat­nunk kell, mert igen magas * * Hozzászólás Harmos Je­nő: Pusztába kiáltott szó című, 1968. július 28-án megjelent cikkéhez. művészi színvonalon szolgál­ják a szocialista erkölcs, a szocialista tudat kialakítását és segítik nevelőmunkánkat, a szocialista embertípus kiala­kításában. Harmos Jenő egy film pro­paganda bizottság létrehozá­sát abszurd dolognak, műkö­dését pedig egyenesen . lehe­tetlennek tartja. Ám ne nevez­zük bizottságnak, legyen más neve, vagy egyálalán ne hív­juk sehogy. Egyszerűen a két intézmény szervezőinek legyen a feladata, az ilyen filmekre felhívni az ifjúsági és tömeg­szervezetek figyelmét. Egy­szóval, csináljunk a szokásos­nál egy kicsit nagyobb propa­gandát, reklámot. Agitáljunk, magyarázzunk még akkor is, ha ez pillanatnyilag deficittel jár. De valóban veszteség-e ez? Szerintem nem, mert — bár forintokban nem mérhető — die busásain megtérül majd az emberek gondolkodásmódjá­ban. Az igaz, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Hosszadalmas munkát, türel­met és kitartást igényel. A jogos igényeket elnyomni és elhanyagolni valóban nem lenne okos dolog. Ebben egyet­értek Harmos Jenővel. De aZ igényeket nemcsak kielégíteni, hanem fejleszteni is kell. Több esztétikai, filmesztétikai elő­adást, vitát, ankétot kellene rendezni. Igaz, ennél sokkal egyszerűbb azt mondani, „ez nem kell a közönségnek”. Nem szabad viszont lemon­danunk arról, hogy a film be­töltse a szocialista tudatfor­málás funkcióját. A tudatfor-: málás az elsődleges célúink, eb­ből nem csinálhatunk üzletet. Ha Harmos Jenő szerint prob­lémáink megoldását felsőbb szerveiktől várjuk, és addig is a jogos igényeiket csak kielé­gítjük, akikor valóban a pusz­tába kiáltunk. (oláh) Váci diákok voltak EGY AMATŐR FOTÓS NAPLÓJÁBÓL Háromhónapos angliai turnéra készülnek ... (Domokos felvétele) NEM VOLT KÖNNYŰ fel­adat bejutni a Madách Szín­ház nézőterére. Fejetetején állt a színpad: pénteki fő­próbát tartották a másnap esti táncdalfesztiválból. Sikerült. Láttam közelről munka közben Kalmár And­rás rendezőt. Figyeltém Mol­nár Miklós vezető operatőrt. Kissé sajnálkoztam Poór Klá­rán, hogy a készüléken olyan könnyednek tetsző műsor­vezetést mennyi próba, ismét­lés, izgalom előzi meg. Az én izgalmam sem volt kisebb, amikor színpadra lé­pett jelmez nélkül Szörényi Levente és Szabolcs. Közel mentem a rivaldához. Több képet készítettem róluk, s a teljes zenekarról. EGY HÉT MÜLVA — újabb főpróbán — már a kész felvételekkel kerestem fel őket, az öltözőben. Nagyon megörültek nemcsak a képek­nek, de annak is, hogy váci vagyok. Levente és Szabolcs elmondta, hogy ők is váci diákok voltak. A Konstantin téri gimnázium padjait kop­tatták, és a kollégiumban laktak. Lelkemre kötötték: feltétle­nül adjam át üdvözletüket Molnár Sándor kollégiumi igazgatónak, aki atyai jóindu­lattal bánt velük, s akire ma iß nagy szeretettel gondolnak. Ö tette lehetővé az első szárnypróbálgatásukat. Nyu­godtan próbálhattak, s a kol­légiumi műsoros klubdélutá­nokon először szerepelhettek közönség előtt. KÉSZÜLNEK-E VÁCRA? Ha lehetővé teszik, szívesen fellépnek nálunk. Most egy háromhónapos angliai tur­néra készülnek. Utána talán nyélbe lehetne ütni a régi városban a vendégszereplést. Nagyon örültek, hogy azon a héten a zsűritől és a kö­zönségtől is a legtöbb szava­zatot kapták „Mikor én még kis srác voltam ...” című szá­mukért. S éneklés közben egy kissé az alma materre gon­doltak ők — a váci öregdiá­kok. Domokos József naplójából legyezte P. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom