Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

FEST UK,YU 'ZJÚritm 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC SÓLYOM JÓZSEF—SZABÓ LÁSZLÓ: Az utolsó kísérlet „MAGÁHOZ TÉRT, lassan visszanyerte önuralmát. A kö­vetkező kocsi közeledtekor már a szeme se rebbent. Pe­dig e pillanatban mindketten joggal a villamosszék árnyéká­ban érezhették volna magu­kat. Két fiatal fiú hajtott haza­felé egy táncestről. Jókedvűen suhantak, amikor a reflektor- fényben feltűnt az országút szélén baktató két alak. Bő­rönd volt a kezükben. Ame­rikában nem szoktak bőröndöt cipelni elhagyott országuta­kon. Az idegeneknek kalapjuk sem volt. Amerikában a fér­fiak kalapot viselnek. Ballon­kabát volt rajtuk. Ameriká­ban télen, hóesésben télikabá­tot hordanak. Gimpelék azon­nal gyanúsak lettek. Elhajtot­tak mellettük, de később, ke­rülő úton visszafordultak és zseblámpa segítségével követ­ték a hóban a nyomukat egé­szen a tengerpartig. Megtud­ták, amit akartak: az idege­nek valamilyen furcsa módon a tenger felöl érkeztek. A LEGKÖZELEBBI REND­ŐRŐRSÖN izgatottan jelentet­ték felfedezésüket. Egy kövér őrmester, az inspekciós, lát­szólag belement a játékba: — Szóval, kémekre bukkan­tatok, fiúk? — Igen, minden bizonnyal kémek lesznek! — Nagyon jó. Es azt is tud­játok, hogy a vízből jöttek ki? — Egész bizonyosan! Talán tengeralattjáróval érkeztek ... — Náci tengeralattjáró Frenchmann-Bayban? Hát hü­lyének néztek ti engem?! — Miért nem hisz nekünk? — Ilyen vicceket a barátai­tokkal csináljatok nem a rend­őrséggel. Es most indulás ha­za, mert mérges leszek. Alud- játok ki magatokat, hogy hol­nap pihentek legyetek a szám­tanórán. A FIÜK dühösen csapták be az ajtót, s elhatározták, hogy nem hagyják annyiban a dol­got. A helyi FBI kirendeltsé­géhez kopogtattak be. Az ügyeletes tiszt először be sem akarta engedni őket, de ami­kor a legkonokabb elutasítás­ra sem tágítottak, kelletlenül lejegyezte bejelentésüket.” A KÉT FÉRFI, aki 1944 te­lén Florida partjain bolyong az éjszakában, nem más, mint Erich Gimpel, német náci ügynök, és segítőtársa, Willam Curti Colepough, amerikai csavargó. A német tengeralatt­járó, amely a legnagyobb ti­tokban partra csempészte őket, már messze jár. Gimpe­lék pedig a lelepleződés veszé­lye miatt csak igen óvatosan haladhatnak kitűzött céljuk felé: az Egyesült Államokban élő ügynöktársak segítségével a vesztésre álló háború utolsó pillanatában ellopják az ame­rikaiak által már kikísérlete­zett „csodafegyver”, az atom­bomba leírását. Erre a feladatra a háború huszonnegyedik órájában va­lóban csak megszállott náci vállalkozhat. Erich Gimpel azonban nemcsak jó náci és tökéletes német, de szenvedé­lyes hírszerző is: senkix nem alkalmasabb nála a feladat el­végzésére. Minden lépését gon­dosan mérlegelve készíti el tervét, amely valóban sikerre is vezet. Nem rajta, azaz nem elsősorban rajta, hanem a kö­rülményeken múlik, hogy mégis lebukik és az FBI fog­ságába kerül. GIMPEL UGYANIS HIVA­TÁSOS KÉM és nem érző, gondolkodó ember. A háború­ban a legsötétebb erők oldalán harcol és nem veszi észre, hogy körülötte a népek mil­lióit a nácizmus rémtetteinek hatására mélységes felháboro­dás kerítette hatalmába, s az igazság és a becsület erői mind a német fasizmus elfojtására szövetkeztek; így hát elég egy vigyázatlanul elejtett szó. egyetlep mozdulat és ő máris fennakad a „körülmények” há­lójában. Szabó László és Sólyom Jó­zsef könyve azonban nem csu­pán Gimpel amerikai küldeté­sének történetével ismerteti meg az olvasót, hanem a náci kém egész életpályáját is be­mutatja. A történet a harmincas években indul: Gimpel egy dél-amerikai német cég kép­viselőjeként kezdi karrierjét, de hamarosan az Abwehr ügy­nöke lesz. Jó ideig Peruban működik, majd komoly kikép­zésben részesül, megtanítják mindarra, amit egy hivatásos náci kémnek tudnia kell. Gát­lástalansága és hidegvére miatt hamarosan felfigyelnek rá, s komoly terrorakciókat hajtatnak végre vele. Balsze­rencséjére, több jelentős ma­nőverét félbe kell szakítania, mert a szovjet hírszerzés tu­domást szerez a készülő mű­veletekről, és értesíti a szövet­séges haderőket, amelyek el­len az akció irányulna. Gimpel azonban mindenképpen ki akar tűnni, érdemeket akar szerezni. Ezért egyre növeli felkészültségét, többszörösen is bebizonyítja náci érzelmeit, s így végül is cseppet sem meglepő, hogy az utolsó játsz­mában éppen őrá esik a hitle­rista hírszerzés vezetőinek vá­lasztása. AZ „UTOLSÓ KÍSÉRLET” igen érdekes, s tanulságos his­tória az amerikai fasizálódás szempontjából is. Hiszen Gim- pelt, akinek esete olyan nagy port vert fel Amerikában a háború végén, s aki többszö­rösen megérett a villamosszék­re —, végül nem végzik ki, sőt börtönbüntetése egy részének letöltése után szabadon bocsát­ják. Miután visszatér Európába, természetesen első dolga az, hogy elővegye az általa mikro­filmre fényképezett és egy svájci bank széfjében őrzött atombomba-gyártási leírást és átnyújtsa azt a nyugatnémet állam illetékeseinek. Ha tehát valaki ma Nyugat- Németországban járva egy elegáns, dúsgazdag úrral talál­kozik, aki Erich Gimpelnek nevezi magát, ne csodálkoz­zék. Valóban az utolsó náci kém áll előtte, az, aki Hitler parancsára ellopta az atom­titkot ... Horváth Gabriella MONOR Készülődés a tanévre FÜZETCSOMAGOK FÉLÁRON - NINCS HIÁNYCIKK A PAPÍRBOLTBAN Azt ugyan nem tudnánk ha­tározottan állítani, hogy a diá­kok kivétel nélkül óriási am­bícióval készülnek az új tan­évre —, de a monori papír- és írószerbolt annál inkább! Ahogy Babinszky Imréné, a bolt vezetője elmondotta, már túl vannak a készülődé­sen, már jó ideje áll a vá­sár. Az idén szerencséjük van a diákoknak, az előző évekhez képest majdnem féláron ve­hetik meg a füzetcsomagokat. A tanszerek többségének le­csökkent az ára, például a 3,20-as füzet most 2 forintba kerül, olcsóbbak az Írónők, a körzők és a tollak is. Az eddigiek azt mutatják, hogy a legfrissebb vásárlók a VÁC Ija tali segédiiíemek a termelőszövetkezetekben A Váci Járási Tanács vég­rehajtó bizottsága múlt heti ülésén újabb termelőszövetke­zetek számára engedélyezte különböző segédüzemek léte­sítését. Az acsai Aranykalász sóder termelésére kapott en­gedélyt, a csomádi Zöld Mező asztalos- és fafeldolgozó üze­met nyit, melyben a környék lakossága számára is dolgo­zik. A csővári Virágzó Tsz la­katosüzemet állít fel, elsősor­ban saját gépei javítására, de bérmunkát is elvállal. A fóti Vörösmarty Tsz egyszerre há­rom üzemet indít: fémöntő, fémnyomó és fémcsiszoló üze­met. Az őrszentmiklósi Egye­sült Barátság Tsz a lakatos­üzemét bővíti ki vas- és fém- esztergályos-részleggel. A sző- di Haladás Tsz — a kapott engedélyeknek megfelelően — kovács-, lakatos-, vas- és fémesztergályos, valamint fémnyomó üzemeket saját és a lakosság ilyen irányú szük­ségleteinek kielégítésére. A járási tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának előzetes vizsgálata sze­rint a kért segédüzemek mű­ködésének előfeltételeit a ter­melőszövetkezetek biztosítot­ták, s minden remény meg­van arra, hogy gazdaságosan működjenek. hetedik és nyolcadik osztályo­sok, már ezer füzetcsomagot vittek el. Nagy a legifjabbak, az elsősök érdeklődése is, 200 új iskolás vásárolt meg minden szükséges „kelléket” az elmúlt hetekben, napokban. Egyenletes a forgalom. S ez nemcsak a papírbolt eladóinak kedvező, hanem a szülőknek, gyerekeknek is. Kevesebb a sorbanállással haszontalanul eltöltött idő, s nem lesz tola­kodás a hónap utolsó napjai­ban sem. Tavaly augusztusban 230 ezer forint értékben vásárol­tak itt tanszereket, idén 250 ezerre számítanak. Igaz, hogy az árak csökkentek, viszont az üzletben most már tré­ningruhát is árusítanak, tornacipőt, minden méretben, tornadresz- szeket, sőt „divatos” iskolatás­kákat is. Elvégre nem mind­egy, hogy milyen táskába ke­rülnek szeptember elsején az újonnan csomagolt füzetek! A csomagolással sem lesz baj, kék papír, címke van elég. Semmi sem hiányziík, csak a spirálfüzetek ... Komámasszony hol a... vas? Egyszercsak nincs tovább. All az épület léiig készen, a (alak, vakolatlanul, és tető nél­kül. Mert a tetőszerkezet sze­reléséhez szükséges vasat se­hol nem tudja Deszerezni a ráckevei Aranykalász Tsz. ígé­retet kapnak bőségesen, anya­got nem. Határidőt a szállítás­ra senki sem mer vállalni. Már Dunaújvárosban és a Ferrogló- busnál is érdeklődtek, ered­mény nélkül. Pedig nagyon várják a helyiek az új ABC áruház elkészültét. A három­milliós beruházás sokak vásár­lási gondján enyhít majd. Az eredeti átadási határidő de­cember 31. Kérdés, mennyivel tolódik cl az anyaghiány miatt? A tsz építőbrigádja ké­szenlétben áll, a pénzt bizto­sítja a MÉSZÖV. Jó lenne, ha minél hamarabb megoldódna ez a probléma, és a tágas, 600 négyzetméter alap­területű, minden alapvető cik­ket, élelmiszert, és iparcikket árusító üzletet átadhatnák a forgalomnak. MOHAN Az új-delhi állatkertben három, kék szemű, fehér bundájú tigris született. Ilyen tigris igen ritka, a világon jelenleg 23 példány van be­lőlük: 18 Indiában, 3 Floridá­ban, egy-egy pedig Washing­tonban és a bristoli állatkert­ben. Valamennyi a közép­indiai híres Mohan nevű fehér tigris leszármazottja. Mohan már öreg és beteg, de most is gondosan ápolják. Rodin-mű vá­sárlása esemény számba megy még olyan nemzetközi hírű gyűjtemény­nél is, mint a Szépművészeti Múzeum. Néhány napja itt, a mo­dern szoborosz­tály állandó kiál­lításán új szerze­ményként csodál­hatják meg a lá­togatók Auguste Rodin — képről talán mindenki által ismert — „A csók” című szoborkompozí­cióját. Egyike ez a mester fő művei­nek. 1886-ban for­málta meg Rodin, s egy bronzöntő­vel — Barbe­CSOK dienne mesterrel — 25 példányt készíttetett belőle. Ezek egyikét sike­rült most megvá­sárolnia a Szép- művészeti Mú­zeumnak. Buda­pesti műgyűjtő jóvoltából jutot­tak hozzá. Jól sejteti a szerzemény érté­két, hogy annak az egyik pár-da­rabja ez év tava­szán 13 500 fontért talált gazdára Londonban egy aukción. „A csók” bronz változatai 70 cen­timéter nagysá­gúak. Müvét egyébként Rodin annak idején „fel­nagyította” 190 centiméter mére­tűre, így már­ványba faragtatta, és a közönség osz­tatlan tetszését el­nyerve mutatta be a párizsi szalon 1898-as kiállítá­sán. Márványpél­dány egyébként négy készült. Négy neves mes­ter faragta eze­ket, s jelenleg négy helyen őrzik — a párizsi Mu­sée Rodinben, a londoni Taté Gal- leryben, valamint Koppenhágában és Philadelphiá­ban. CEGLED Több kenyér fogy nyáron Barnát csak „ízelítőnek" — Zsemle helyett töltött kifli — Friss a kenyér? — kér­dezgetjük reggel, délután a boltokban. — A válasz min­dig megnyugtató: a nap bár­mely időszakában van elegen­dő friss, ropogós kenyér. Köz­tudomású, hogy kenyérszerető ország vagyunk. Hogy Cegléd lakói mennyi kenyeret fo­gyasztanak el naponta, arról Szabó Ferenc, a sütőipari vál­lalat főkönyvelője tájékozta­tott. — A város sütödéi, beleért­ve a magánsütödéket is, na­ponta 130 mázsa kenyeret szállítanak az üzletekbe. Azonban ez az átlag megosz­lik; júniustól szeptemberig, a mezőgazdasági munkák nagy hajrájában nagyobb a fo­gyasztás. — A fehér vagy barna ke­nyeret veszik szívesebben? — Egy idő óta alaposan csökkent a barna kenyér fo­gyasztása, s ha ez továbbra is tart, a sütödéknek csak „ízelítőül” kell majd barna ke­nyeret készíteniük. — Kevesebb lett a kifli- és zsemlefogyasztók száma is. Ezt csak azzal tudjuk meg­magyarázni, hogy az utóbbi időben többféle árut tudunk gyártani. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek a töltött kiflik, s a különféle krémes áruk. Szóljunk-e Esztikének? A fodrásznál rendezett botránnyal — úgy látszik — betelt a po­hár. Esztike még reggel jelentke­zett a fodrászatban, hogy tizen­egyre jön, mondják meg Zoli úrnak. Igenis — mondta a vonal túlsó vé­gén a manikűröslány —, tizenegy­re, Zoli úrhoz, Dévai nagyságos- asszony. Zoli úr, aki a város női fodrászatának sztárja volt, tizenegy tizenötkor munkába vett egy fejet, s amikor fél tizenkettőkor Esztike megjött, sajnálkozva intett, hogy most már várnia kell. Esztike, aki már eleve mérges volt azért, mert ne­gyedórát toporgott a strand előtt, a kocsira várva, s a sofőrrel is ösz- szeveszett, most összegyűlt mérgét egyszeriben kiöntötte. Zoli urat linknek, a manikűröslányt mamlasz­nak nevezte, s kijelentette, hogy rö­videsen a város szélén, a legócs­kább borbélyüzletben fogják találni magukat, mert odavalók, s nem ide, ebbe az egyetlen valamire való üzletbe. A manikűröslány sírva- fakadt, de Zoli úr, aki máskülön­ben respektálta Esztikét, mint a város legnagyobb üzemét igazgató Dévai elvtárs feleségét, most, ki tudja, honnét merített bátorsággal, megmakacsolta magát. Kijelentette, hogy Dévai nagyságosasszony egy felfúvalkodott pulyka, aki már rég­óta az egész üzletnek az agyára megy, s örülni fognak, ha ezentúl nem itt. hanem a fővárosban ké­szíttet frizurát, ami pedig az ő át­helyezését illeti, hát arra befizet. Mindezt halálos nyugalommal mondta el, úgy, hogy közben egy pillanatra sem állt meg a keze, ha­nem nagyon is szakszerűen dolgo­zott a székben ülő fejen. \ fodrászüzletben történteknek természetesen folytatása lett, mert Esztike elégtételt, Zoli úr pe­dig igazságot követelt, s a dolog vé­gül is — most már sokan másokat is érintve — a városi pártbizottságon kötött ki. Az előadó, akinek a vá­rosi titkár, aki új ember volt itt, mindössze fél esztendeje került ide, kiadta az ügyet, először nem akart hinni a fülének. Mi köze neki ahhoz, hogy a fodrászüzletben összeveszett két ember? A titkár azonban csak mosolygott, s azt mondta: többről van itt szó, öregem. Többről? Mi­ről? Amikor azután végigolvasta a paksamétát — Esztike panaszát a városi tanács ipari csoportjánál, a szövetkezet elnökének levelét, ami­ben Zoli úr, azaz Tóth Zoltán át­helyezését, majd annak megsemmi­sítését közölte, Tóth Zoltán fodrász­segéd följegyzését a Kisipari Szö­vetkezetek Országos Központjához, a központból kiszállt ügyintéző által fölvett jegyzőkönyvet, Esztike újabb panaszos levelét, most már a me­gyei tanács egyik elnökhelyettesének címezve, a megyétől kiszállt előadó följegyzését, az ennek alapján írt elnökhelyettesi levelet, majd Dévai levelét a megyei pártbizottsághoz, miszerint hajsza folyik ellene, s vé­gül a megyei pártbizottság egyik titkárának levelét, hogy tegyenek most már pontot az ügy végére — úgy érezte, nagyobb kutyaszorítóba nem is kerülhetett volna. Mert azon, amit Esztike csinált, különö­sebben nem kell csodálkozni. Föl­vitte az isten a dolgát — az isten? —, sütkérezik a férje fényében, s általában minden két-három hónap­ban produkált valamit. Utalta min­denki — ő is —, de hát a férjére való tekintettel... Kisvárosban nem úgy van ez, mint másutt. Itt az el­dobott kő nem okvetlenül annak a fején koppan, akit megcéloztak vele, jó hát vigyázni, egyáltalán, fölemel­jék-e azt a követ? Másnap újból végigolvasta a pak­samétát, s bár már tegnap sem volt kétsége, hogy kinek az oldalán is áll az igazság, most rendíthetetlen volt hitében. Szólni kell Esztikének, azaz le kell ülni vele. Azonban: mi köze neki, s pontosabban, nekik Esztikéhez? Nem dolgozik, nem tagja a pártnak, egyetlen funkciója van: Dévai Kálmán felesége. Tehát milyen alapon beszéljen vele? Nem játszhat népnevelősdit: kedves asz- szonyom, a mi szocialista viszo­nyaink közepette ... Marad Dévai. Kimenni hozzá, s azt mondani: édes öregem, ismerjük egymást több mint húsz éve, te igazgató lettél, én a pártbizottságra kerültem, de hát egy nyelvet beszéltünk akkor is, most miért ne értenénk meg egy­mást? Persze, azért nem ilyen egy­szerű ez. Esztike Dévai második fe­lesége, jó tizenöt év van közöttük, s ahogyan ez lenni szokott, az idő­sebb férfiak sok mindent elnéznek fiatal feleségüknek. Különben is, Dé­vai levelet írt a megyének, hajszát emlegetve, mindezt nem más, Esz­tike ügye miatt. Ha erre képes volt, akkor szót érthet vele? Dévai eléggé megváltozott Esztike mellett, míg korábban semmi baj nem volt, most a gyárban, a párttitkárral elég sokat veszekednek... A titkár! Vele kellene beszélni, hogy... de hiszen a titkár meg hozzájuk jár, hogy Dévai elvtárs türelmetlen, go­romba az emberekkel, sorozatosan mellőzi a pártszervezetet fontos dön­téseknél... Várjunk csak: most Esztikéről vagy Dévairól van szó? *7égeredményben hol kezdődik, s * hol végződik ez? Mi az ok, s mi az okozat? Esztike hisztit csap a fodrászüzletben, de pechje van, mert az a fiatal gyerek fütyül az egészre, tavaly országos versenyen lett első, tíz perc alatt húsz helyet talál a fővárosban is... Esztike fe­nyeget, a fiű pulykát emleget. A városi tanács hasraesik Esztike le­vele előtt, a szövetkezeti elnök szint­úgy, nem is vizsgálják, úgy volt-e minden, ahogy Esztike levelében szerepel? A fiút áthelyezik, ír az országos' központba, onnét kijönnek, az elnök megretten, hamar vissza­teszi a Zoli gyereket a régi üzlet­be... Azután az elnökhelyetteshez a levél... Dévai méltatlankodó so­rai .. hol van már itt Esztike és a fiú összeröffenése? Itt már „sze­mélyem ellen indított hajszáról” van szó, cégjelzéses papíron, pecsét­tel... ! Dévai fontos ember? Fon­tos ember, hiszen a legnagyobb gyá­rat vezeti a városban. Mégis, nincs benne annyi értelem meg szemé­rem, hogy rövidebbre fogja az asz- szonyát? Ö is látta: az asszony a gyár kocsijával jár a piacra, a strandra, mindenhová. Miért kell ez? Persze, neki is csak most jut ez eszébe. Amikor egy ilyen semmiség körül kicsapódik mindai, ami ed­dig csak gyűlt, gyűlt. Semmiség? végeredményben az és mégsem az. A fiú kétségtelenül szemtelen volt, amikor pulykának nevezte Dévai- nét, de hát nyilván volt mit nyelni tőle éveken át; különben is, csak felet. Kezdeni Esztike kezdte. Miért kell ekkora ügyet csinálni abból, hogy nem azonnal ülhet be a székbe? Miért hiszi Esztike, hogy neki ez is, meg az is jár? Miért gondolja, hogy egy Dévainé más ember, mint egy Nagyné, meg Ko- vácsné, s a többiek? M egfájdult a feje, s csak ettől eszmélt rá. hogy nem ebédelt. Megnézte az óráját: három múlt öt perccel. Lehetetlen. Tizenegykor jött meg az értekezletről, azóta va­cakol ezzel a papírhalommal? Most már nem is kap ebédet. Mindegy. De hát mi legyen ezzel az üggyel? Hogyan lehet pontot tenni a végére? Pont-e az. hogy szólni fog Esztiké­nek? Vagy Esztike, ha rákiáltaná­nak, már abból sem értene ...? Mészáros Oílő á

Next

/
Oldalképek
Tartalom