Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-29 / 202. szám
MOHOS ^VIDÉKE A P E S T,.M E G Y El H í R L A P K,U IÓN KI A PÁS A X. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK Exportra ment a dinnye Bérmunkát vállal a gépjavító * Hogyan pótolják az aszálykárt a 1leesési Állami Gazdaságban ? Látogatást tettünk a Vecsé- pi Állami Gazdaságban. Dr. Halustyik Mihály igazgatóval, Bállá István főagronómussal, Tóth József főkönyvelővel és XJtasi Lászlóval, a gazdaság párttitkárával beszélgettünk. Mindenekelőtt a gondokról esett szó. A gazdaság korszerű lefejő tehenészettel rendelkezik, az év első negyedében nagyon szép eredményt produkáltak itt. A napi átlag tehenenként 11,4 liter tej volt. Később azonban jelentős veszteség érte ezen a területen a gazdaságot, komoly fejtörést okozott, hogyan tudnák a kárt pótolni. Mintegy 12 ezer darab brojlercsirkét hozattak és négy és fél ezer pulykát kezdtek hizlalni. A tavasszal komoly gondot jelentett a munkaerőhiány. Itt. is kiutat kerestek, s újszerű módon, a főváros egyes részein apró plakátokat ragasz- tattak ki. A földieper szedésénél naponta 300-an dolgoztak, még ennél is több ember kellett. Hétfőtől péntekig alkalmi munkásokat fogadtak fel, a vidékiek egy részét a gazdaság munkásszállásán helyezték el, a, többieket pedig naponta hazaszállították. Aztán jött az újabb, talán a legnagyobb gond, az aszály. A gazdaságot ez már tavasz- szal érzékenyen érintette, a száraz és meleg idő miatt értékét vesztette a korai fóliás zöldség, a fóliás módszerrel termesztett földieper, karalábé és zöldpaprika. Alacsonyak voltak az átvételi árak, fóliák nélkül másutt ugyanezt az eredményt érték el. Az állattenyésztés terén közeli terveik között szerepel a szarvasmarhaállomány átcserélése. Három év alatt akarják ezt végrehajtani, évenkénti 200 üszőborjú vásárlásával. A kertészet területét pedig csökkentik jövőre és csak a földiepret fogják fóliák alatt termeszteni. Nagyon szép a termés paradicsomból. Eddig 55 vagonra valót értékesítettek, egymillió 300 ezer forint értékben, a tervük egymillió 800 ezer forint. Előreláthatólag azonban túlteljesítik a tervet. Most már nagyon szép a 60 holdon termesztett káposzta is. Bíznak abban, hogy a tervezett 800 ezer forintot itt is lényegesen túlteljesítik. A görögdinnyét jégkár érte. Százharminc holdon termesztettek, s az Állami Biztosító térítésével a több mint másfél millió forintos tervszámot valószínűleg elérik. Jellemző a dinnye minőségére, hogy kilencvenkilenc százalékban exportra került. A nagy szárazságban működtek az öntözőberendezések, azonban csak 590 holdat tudtak öntözni, s ezen belül 330 hold kertterületet. A közel hatezer holdnyi szántóból csak HO holdra jutott mesterséges eső. Csövek meghosszabbításával 150 hold takarmányra is került még víz. Az aszály mégis ezeken a területeken körülbelül ötmillió forint kárt okozott. Ehhez persze nagyban hozzájárult a rossz talaj is. Csekély aranykorona értékű földek ezek, Pest és Nógrád megye 28 állami gazdaságából Vb-ülések Csévharaszton vb-ülést tartanak ma fél 4 órai kezdettel, ahol beszámolnak a községi tanács vb, valamint a felettes szervek határozatainak végrehajtásáról. Nyáregyházán 2 órakor ülésezik a vb, itt napirenden az aratási munkák értékelése és az őszi mezőgazdasági munkákra való felkészülés szerepel. Vasadon is 2 órakor kezdődik a vb-ülés, ahol beszámolnak a mezőgazdasági munkák állásáról, és tájékoztatót adnak a MÉK 1968. évi munkájáról. Gombán ma tanácsülést tartanak reggel 8 órakor. Napirendjén szerepel a községi tanács társadalmi és tömegkapcsolati tevékenységéről szóló jelentés, valamint tájékoztató a nyári mezőgazdasági munkák állásáról. az öt legrosszabb talajú között van a Vecsési Állami Gazdaság. Az aszály okozta kárt részben azzal pótolják, hogy a búzát, a rozsot, az árpát vetőmagként értékesítik, magasabb áron. Aztán megszigorítják a kiadásokat, takarékoskodnak. Havonta elszámoltatják az egyes területeket. Jelentős mennyiségű szalmát tudnak értékesíteni, s mindehhez járul még, hogy a gépjavító műhely idegen munkát is elvállal, az idén egymillió forint értékben. Bállá István főagronómus asztalán igen szép csövű kukoricát és cirkot láttunk. Halustyik igazgató hozta ezeket Szeged környékéről, jugoszláv eredetű termények. A gazdaság jövőre ezek termesztésével is megpróbálkozik. Bő terméshozamot ígérnek, (pápay) MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Mária és Napóleon. Nyáregyháza: Bolondos vakáció. Űri: Egy erkölcstelen férfi. Elvitte konkurrencia ? A tápiósápi 6-os számú önkiszolgáló bolt bejárata fölé tetszetős műanyagtetőt építettek. így a bolt előtt várakozó közönség mind a naptól, mind az esőtől védve van. Az üzlet forgalma most van kialakulóban, árukészlete kielégítő. Sok felesleges árucikket más üzletbe irányított át a szövetkezet vezetősége. A 7-es számú bolt vezetője a legutóbbi kiértékeléskor dicsérő elismerésben részesült, mert az üzlet mindig tiszta, rendes. A forgalom azonban megcsappant, ugyanis az 1-es számú önkiszolgáló bolt beindulása óta a vevők egy része inkább ebben a közelebb fekvő boltban vásárol. HOLTODIGLAN - HOLTOMIGLAN (5.) Mit tudnak fiatalok a házasság Azt hiszem, jogos a kérdés. Nem közömbös, hogy a jövő nemzedéke milyen véleményekkel, ismeretekkel indul az életbe. Halljuk néhány 17—18 éves őszinte véleményét! — Nagyon nehéz kérdés. Én azt hiszem, nem sokat, illetve csak annyit, amennyit lát, hall, szinte mondhatnánk elles az ember. A felnőttek, különösen a szülők a gyerekek jelenlétében megkülönböztetett figyelemmel beszélnek. Legalábbis az esetek többségében. Tévednek a szülők, amikor azt gondolják, hogy ezzel meg tudnak téveszteni bennünket, fiatalokat. Az a véleményem, az őszinteség többet segítene. Hiszen tudjuk mi is azt, hogy a házasság, az együttélés nem mentes a problémáktól. — Én az ideálokban látom a hibát. Lehet, hogy nincs igazam, de én úgy érzem. Kik ma a fiatalok ideáljai? Színésznők, énekesnők, futballisták. És mit hallunk legtöbbjük magánéletéről? Most ezzel fut, most azzal jár. Ettől elvált, ahhoz hozzáment. A fiatalok hajlamosak arra, hogy eltávolodjanak a hétköznapoktól. Ezt magamról tudom. És a köznapokban sem láthat túl sok jót az ember. — Én abban látom a problémák legfőbb okát, hogy a felnőttek nem adnak felvilágosítást a fiatalok részére. Nemcsak nemi téren, ez már országos vita tárgya évek óta, hanem egyéb területen sem. Talán az elmúlt időszakban javult a helyzet, de a családdal, a házassággal foglalkozó irodalom még mindig szegényes. Az iskolában pedig szó sem esik semmiről. Nem az életnek nevelnek bennünket ezen a téren. ★ Fiatalokat megkérdezve, az ő szemszögükből próbáltuk kutatni a válások okait. Több véleményt kaptunk, többen hajlamosak voltak arra, hogy a maguk egyedi esetéből általánosítsanak. Részükről pillanatnyilag, emberileg ez talán érthető. De mindez nem jelenti azt, hogy ezek az általánosítások helyesek. Egyik-másik azonban megközelíti az okot. A sokfajta okot, amelyet mindenki csak a saját életében, a saját házasságában tud (ha tud) felismerni. S amely ellen — ha valóban akar — még időben fel tud lépni. Szalontay Attila (Vége) HAJNALI LÁNY a baj, hogy a lányokról nagyon hamar leszedik a keresztvizet. A legtöbbször az a szöveg megy: „Azt hiszed, a fiúknak tetszik az olyan lány, aki addig marad, ameddig akar? Csak alkalmakra, fiam!” A kérdések egymásba szövődnek: valóban, a fiúknak mi erről a véleménye? K. Laci és barátja az udvaron pingpongoznak. Megvárom, amíg befejezik a mécsesét, aztán kérdezni kezdek. Laci dúdol, Illésék „Hajnali lány” című számát. A témához illik (innen jött az ötlet a címhez is) — szinkronban vagyunk. Mondja is: — Őszintén szólva, ez a kérdés hülyeség. Miért ne mehetne haza hajnalban egy lány? És miért ne engedhetnék el otthon? Nincs abban semmi rossz, ha táncolni, szórakozni jár az ember, és nem ér haza tízre. Persze, a dolgokat nem kell túlzásba vinni — ez nem jelenti azt, hogy naponta kiruccanjon egy kis éjszakai bulira. De hét végén ?! Elmondom a példát, ami útnak indított — a lány és a mama veszekedését, a szomszédokat. A két fiú szinte ugyanabban a pillanatban fintorogja el magát. — Ehhez hozzá kell szokni. Minket a hosszú hajunk miatt szólnak le — a lányokat meg másért. Szerintem ha semmi alapja nincs a pletykának, nem kell figyelembe venni. Át kell nézni rajta, mintha nem is tudnál róla. Mindketten technikumba járnak — azaz most már csak jártak, mert a nyáron „beértek”. — Persze, ha tényleg olyan lányokról van szó — mondja Laci, és jól kihangsúlyozza az „olyan”-t —, az megint más tészta. De az ilyenek amúgy sem tüdőzik le a pletykát, meg a szüleiket se nagyon érdekli, mikor keverednek haza. Ha meg rendes lányról van szó, azt úgyis észreveszi az ember — és egyáltalán nem kezd el azon filózni, hogy „jé, tíz óra, és ő még mindig velem van, nem a mamájánál”! A válasz nekem elég volt Persze, a körkérdéssel még egyáltalán nincs lezárva a dolog. Viták mindig voltak, és lesznek is emiatt. Ám néha nem árt megvilágítani a kérdést közelebbről is. Túlzás lenne, ha most azt állítanám, hogy egyszerű az egész. A kép általános — de kirívó példák is voltak és lesznek. Bizalom kérdése az egész. Azé, hogy eléggé ismeri-e a szülő a lányát vagy a fiát, képesnek tartja-e olyan dolgokra, ami miatt esetleg nem engedi el! Mert ha igen: azon lehet változtatni. Ha pedig nem, „felesleges oktalanul félteni valakit” — mondta K. Laci. És azt hiszem, ezzel summázhatjuk az eddigieket. És talán volt valami tanulsága is.., (koblencz) // jr Es most itt vagyok és tetszik. FIATALOK A FÜSZÉRT-NÉL // Boros Magdolna — csokoládésdobozok között Egy veszekedésnek voltam fültanúja nemrég, a mama szidta a lányát, jó hangosan és válogatatlan kifejezésekkel. A lány lehajtott fejjel hallgatta egy darabig, aztán a szóáradat közepén fogta magát és kiment az udvarra. Arról volt szó, hogy az éjszaka jóval éjfél után ért haza, s mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szomszédok is „megemlítették” a dolgot egymásnak, olyan formában, hogy a lány „csavarog”, fiúzik, és „nem lesz ennek jó vége”. A probléma gyakori — és azt hiszem, minden háznál, ahol akad egy-két teenager — mindennapi. Ez indított arra, hogy alaposabban megnézzem a dolgot, közelről és mindkét oldalról: a mamák és a teena- gerek oldaláról is. Az első ház, ahová bekopogtam, csendes volt. A „gyerek” — a 18 éves fiú — Pesten dolgozik, a mama háztartásbeli. öt találtam otthon, tőle kérdeztem meg: — Szívesen engedi el a fiát szórakozni ? — Hadd menjen, fiatal. Mit is csinálna itthon? Nem neki való, hogy öröké tv-t nézzen és különben sem szeretem, ha egy fiúgyerek az anyja szoknyáján ücsörög. Rendes, segít itthon, amit kell — hát miért ne engedném? Amúgyis olyan zenebolond, szeret táncolni. Ha este hazajön, már kapcsolja is be a rádiót és itt ficánkol a konyha közepén. Néha még engem is derékon kap, hogy megtanítson a „kidobósra”, vagy hogy is hívják... — S hányra kell itthon lennie? — Ha elmegy, hajnalban jön haza. Nem bánom, vasárnap úgyis kialussza magát. Meg aztán most sincs az másképp, mint a mi időnkben: a bálok nem kilenc óráig tartanak ... — S ha lánya lenne, azt is ugyanúgy elengedné? — El. El én. A bátyjával elmehetne. De akkor nem maradhatnának reggelig. Mert egy lány... Az más. Elköszöntem. De bennem maradt a szó: a lány az más. De miért más? És vajon hogyan vélekedik erről a dologról egy lányos mama? — A lányom tizenkilenc éves elmúlt. Szeret szórakozni. Hogy szívesen engedem-e? Megmondom őszintén: nem nagyon. Tudom én, hogy nem olyan, nem csinál ő rosszat — dehát akkor id. Tudja, hogy van az ilyesmi. Ha minden szombat-vasárnap elmegy, és hajnalban jön haza, az szemet szúr a szomszédoknak, és rögtön megvan a pletyka. Nincs komoly udvarlója, a barátnőivel jár el moziba, táncolni, ide-oda. És mindig az jut eszembe, hogy valahol vihán- col. Mert láttam már: állnak a városban egy sarkon és vihognak, illegetik magukat. Van néhány ilyen lány. És az enyém sem sokkal különb a többinél — meggondolatlan, fiatal. N. Kati komolyan hallgatja a beszélgetést. Éppen itthon van, szabadságon, egyébként ő is Pesten dolgozik. — Anyu finomap fogalmaz — mondja, és elhúzza a száját. — Ugyanis nemhogy nem szívesen enged el valahová, de virraszt, amíg haza nem jövök és utána jön a kérdezősködés: hol voltál, kivel, mit csináltatok? Már sokszor összevesztünk ezen. Nem érti meg, hogy nem akarom a konyhában eltölteni az életemet. Még ő is fiatal, harminckilenc éves. De meg tudnám számolni az egy kezemen, hogy hányszor volt az utóbbi időben mohiban. Pedig nem azért mondom, de lenne rá ideje. Az öcsémmel sokat segítünk, ha van idő. De nekik elég, ha leülnek a tv elé. Hát nekem nem! És ha egyszer elmegyek egy bálba, nem akarok a legjobb hangulatban lelépni, mert „mit szólnak otthon”, meg „mit mondanak majd a szomszédok”. Az Körsétát tettünk a monori FÜSZÉRT-ben, pályakezdő fiatalokat kerestünk fel, vágyaikról, terveikről beszélgettünk. Tulajdonképpen egy apróhirdetés adta az ötletet, figyelmet felhívó néhány sor, mely szerint a monori FŰSZERT ez évben érettségizett fiatalokat alkalmaz kereskedelmi gyakornoknak. Mielőtt azonban bepillantottunk volna „műhelytitkaikba”, az igazgatót, Tagányi Árpádot, kérdeztük meg, mi a távolabbi cél, milyen lehetőség nyílik a fiatalok előtt a kereskedelmi pályán? — Bevezetőben annyit már előre elmondhatok, hogy fiókunk a központtal történt előzetes megbeszélés alapján minden lehetőséget biztosít fiataljainknak. Hiszen nem kisebb dologról van itt szó, mint a jövendő utánpótlásról. Az alapoknál, a raktári munkánál, az áruféleségek megismerésénél kezdik. Két lányt és két fiút vettek fel július 15-én gyakornoknak. Az „ismerkedés” — értjük ez alatt a fizikai, raktári munkát, az adminisztrációt és mindent, ami munka csak előfordul náluk — után egy éves tanfolyam következik. Ott vizsgáznak a fiatalok azokból a tárgyakból, amit a gimnáziumban nem tanultak, például könyvvitelből, pölitikai gazdaságtanból. A vizsgák után középfokú kereskedelmi szakképzettséget szereznek. Lehet belőlük áruelőadó, szállítási szakember, üzletszerző — amihez éppen tehetségük és kedvük van. A rövid tájékoztató után felkerestük az ifjú gyakornokokat. Boros Magdát az áruraktárban találtuk meg ezernyi csokoládésdoboz között. Ideális hely, annyi biztos. Az idén érettségizett, s újsághirdetésben figyelt fel a monori FÜSZÉRT-re, a munkaalkalomra. Megpróbálta — és tetszik neki. — Sose szerettem volna íróasztal mellett dolgozni. Az, hogy itt fizikai munkát is kell végezni, egyáltalán nem riasztott, és nem is nehéz. Ezen a vonalon lehet érvényesülni. A kereskedelem „örök szakma”. Magda elégedett tehát. És a fiúk? Tóth Istvánt egy szállítókocsi mellett találtuk, ő így beszélt: — Egyetemista voltam két évig. Kicsit későn ugyan, de rájöttem, hogy „rossz lóra szálltam”. Az agráregyetem nem nekem való, kedv nélkül csináltam. Aztán olvastam az újságot — és most itt vagyok. Egy hónapja csinálom, és tetszik. Továbbtanulok, amint lehet. Fantáziát látnak a dologban. És ha jól meggondoljuk, valóban megéri nekik is és a szakember-utánpótlást nevelő FÜSZÉRT-nek is. (b.—k.—p.) í
