Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

XII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1968. AUG. 25., VASARNAP Méltó a jubileumhoz LENIN A BÉL YE6EN NAUTILUS SOROZAT Kállai kettős a Cifrakertben Ma este 7 órakor a Magyar Állami Népi Együttes ének-, zene- és tánckara ünnepi elő­adást tart a cifrakerti szabad­téri színpadon. A gazdag repertoárban, a Kállai kettős, a híres üveges tánc, a Pásztorbotoló és az Ecseri lakodalmas szerepel töb­bek között a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitün­tetett együttes műsorán. Fel­hangzik majd a Széki muzsi­ka, Liszt második rapszódiája, valamint a csángó népdalokból összeállított kórusmű és az es­téli nótázás. Az együttes színpompás elő­adása bizonyára méltó befeje­zése lesz a jubiláló város kul­turális rendezvénysorozatának. MOZIMŰSOR Amerikai feleség. Egy olasz viszontagságai „a korlátlan le­hetőségek hazájában”. Színes olasz—francia filmvígjáték. Főszereplők: Marina Vlady és Ugo Tognazzi. Kísérőműsor: Gusztáv és a hálátlan varjú. Előadások kezdete: fél 4, fél 6 és 8 órakor. Matiné A szultán fogságában. Előadás kezdete: délelőtt 10 érakor. Hétfői műsor A felügyelő és a halál. Ro­mán bűnügyi film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Park. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszédoknak, akik szeretett, felejthetetlen férjem Hartyányi Ambrus temetésén megjelentek, sírjára koszorút és virágot helyeztek, ezzel fájdal­munkon enyhíteni igyekeztek. Özv. Hartyányi Ambrusné és családja. — Első ízben rendeztünk olyan bélyegkiállítást Nagy­kőrösön, amelyen a városi bé­lyeggyűjtő körrel együttmű­ködve, a helység valamennyi bélyeggyűjtő köre részt vett, és a kivétel azt bizonyítja, hogy ez az együttműködés si­keres volt, és felsőbb szerveink is elismerték munkánkat. Ezekkel a szavakkal kezdte a tájékoztatást a helyi bé­lyeggyűjtő kör tizedik kiállí­tásáról Berényi István, a vá­rosi bélyeggyűjtő kör vezető­je. Egy cikk szinte nem is elegendő annak a gazdag anyagnak a bemutatására, amellyel a művelődési ház if­júsági klubjában a bélyegki­állítók szerepelnek. Huszonkilenc gyűjtő — köztük hét vidéki — negyvenkilenc, különböző szempontok szerint cso­portosított anyaggal sze­repel a tablókon. Kecskemétről, Ceglédről és Szentesről is vannak itt kiál­lítók. A bíráló bizottságnak nehéz dolga volt. Hat kategó­riában, szinte leheletnyi kü­lönbségek alapján kellett meghatározniuk a sorrendet. A legnagyobb kitüntetés ta­lán azokat érte, akik a Nagy­kőrösön kiállított anyagukkal részt vehettek az Országos Bé­lyegkiállításon is. Berényi István ENSZ-bélyegei ezek közé tartoznak. Hasonlókép­pen országos kiállításra ja­vasolta a bíráló bizottság dr. Benkó András „Mozaikok a légiposta történetéből” című gyűjteményét. A kiállítás első részében azokat a bélyeg előtti levele­ket láthatjuk, amelyek a XVII—XVIII. századból szár­maznak. Érdekes kuriózum, hogy ezek egyikén például a Baja még „ly”-nal szerepel, de külön bélyegzőt használ 1761-ben Pest és Buda is. Szép és érdekes része a kiállított anyagnak Fiilöp Sándor kecskeméti gyűjtő „Nautilus” sorozata. Szemé­lyes ismeretsége réyén a gyűj­teményében látható levelek — borítékok és bélyegzőlevo­nat — az amerikai atomten­geralattjáró' parancsnokától származnak. E tengeralattjá­rón ugyanis külön postahiva­tal működik. Az Országos Bélyegkiállítá­son is elismerést aratott a kecskeméti Dudás Istvánnak „Lenin a bélyegen” című gyűjteménye. Rendsívül gaz­dag anyag és laikus szemmel ítélve is sokoldalú, változatos. Elevenségével, kedvességé­vel is felhívja magára a fi­gyelmet Mukus József gyűjte­ménye, a „Macskák beszéde”. Szellemes, ötletes megoldás az ifjúsági kiállítók közül D. Kovács Gabrielláé, aki „Óra­rendem” címmel állított ösz- sze egy heti iskolai tanmenet­nek megfelelő, és az egyes tantárgyakat ábrázoló bélye­geket. A tanulmányok közt — amelyek már túlnőnek a bé­lyeggyűjtés szenvedélyének keretein — kiemelkedik D. Kovács Gábor „Neveléstörté­net-oktatásügy” című gyűjte­ménye. Nincs elegendő helyünk arra, hogy a kiállítás vala­mennyi részletéről szóljunk. De feltétlenül meg kell em­líteni, hogy a rendezés olyan magas szinten tárta a nagykö­zönség elé az anyagot, amely mindenképpen el­ismerést érdemel. A MABÉOSZ elnöksége is ezt méltányolta, amikor a X. Nagykőrösi Bélyegkiállítás rendezéséért a bizottságnak ítélte egy évre a Gazda Gyula vándordíját. (Erre az alkalomra különle­ges borítékokat, emléklapokat és emlékplaketteket jelentet­tek" meg. Ez utóbbiak a Fa­árugyár egyik szocialista bri­gádját dicsérik, hiszen ők ké­szítették a kiállítás résztve­vőinek.) Számtalan bejegyzés tanús­kodik a vendégkönyvben arról — köztük több külföldi is —, hogy a kiállítás osztatlan si­kert aratott mind a bélyeg- gyűjtők, mind a laikusok kö­rében. — ara — „A táj is Ha előre tudta volna, hogy a róla írás igényével keresem fel, bizonyára talált volna va­lami ügyes ürügyet, ami mi­att nem tartózkodik otthon. , Stumpf Ferenc tanárom volt a középiskolában. Akkor csak annyit tudtam róla, hogy az ábrázoló geometria elemeivel igyekezett bővíteni a kamasz- lélek világát. Síkok, idomok, áthatások segítségével hozta közelebb hozzánk a teret, a valóságot. Lakása a művész­ember otthona. Nemcsak a stílbútorok, és egy-egy meg­hitt sarok hangulata utal er­re, hanem a falakat díszítő számtalan rajz, festmény, ak- varell és tanulmány is. Amikor ezekről kérdezem, nehezen nyilatkozik, önmagá­ról még kevesebbet mond. Szinte lopva elhangzott kér­déseimre adott válaszaiból tudom meg, hogy az egri ta­nárképzőben — ahol tanulmá­nyait folytatta — már volt ki­állítása az akvarellekből. A felszabadulás után végezte cl, levelező úton, a budapesti pe­dagógiai főiskola rajzszakát. Jó ideig pedagógusként dolgo­zott, jelenleg a városi tanács művelődési osztályának fel­ügyelője. Az emberről is, a művész­ről is jóval többet mondanak az ember ennél a színek, vonalak, rajz­lapok, vásznak. Hegyek, tóparti öblök, mé­lázó bárkák az alkonyaiban, csupa-ragyogás színek, csuda­erős és elmosódott kontúrok, színben, rajzban egyaránt. — A táj is az ember arca. Egy-egy szőlősor, a vakítóan sárga szalmakazlak éppúgy az ember kezét, jelenlétét hirde­tik, mint a fényben fürdő ház­falak vagy egy utcarészlet. A tájak szépsége az ember szép­sége is. Természetformáló ere­je, cselekvőkészsége így nyi­latkozik meg a környezetben. A festmény is, a szó is kü­lön művészet. Néha nehezen fejezhető ki velük ugyanaz. De Stumpf Ferenc zöldjeiről ír­nom kell. Ez a szín többször megjelenik a rajzlapokon. Ele­ven és tisztességet parancso­ló. Van benne valami a katedrálisok fenségéből és az április harsányságából. Sötét és felfénylő ez a szín a raj­zain, festményein. Különleges érzékkel tudja alkalmazni. — A fény, a víz és a levegő életeleme az embernek. Egy- másrahatásuk, együttes megje­lenésük számtalan forma- és színösszetételt eredményez — magyarázza egy-egy festmény előtt. Mert mindig az embert jeleníti meg. Akkor is, ami­kor alaknélküli tájat vet pa­arca...“ pírra. A messzibe vesző Bala­ton, ahol egybefolyik a víz az éggel és a horizont elmosódik a ragyogásban — elevenné, élővé válik néhány felnyurgu­ló vitorlarúd rajzával. Sok rajzán, festményén lát­tam az elmosódó, lebegő szí­nek kontúrjaként egy. fekete vonalat. — A kontúrok nem lezárást jelentenek a művészetben. Va­laminek a hangsúlyozását is szolgálják. A fény sem homo­gén. A miág számtalan arcá­nak kifejezésére a határozott, markáns vonalak sokszor meg­felelőbbek, mint az egymásba mosott színek. Ezt vallja és így is cselek­szik. Templomképei, konstruk­tív rajzai, festményei erre utalnak, ezt bizonyítják. Beszélgetésünk közben ak­kor oldódik talán először kö­tetlenné, amikor tanítványai­ról beszél. Szinte gyermekes örömmel mutatja azt az okle­velet, amelyet az UNESCO 1959. évi budapesti kiállításán kapott az egyik tanítványa. Meá-t sohasem tagadja meg magában a pedagógust. — A rajz a komplex gon­dolkodás kifejezője és megje­lenítője is. A valóság és a fan­tázia az iskolai rajzórákon éppúgy ötvöződik, mint az élet­ben. A színek és formák ár­Kemping a hegyen Stumpf Ferenc rajza „Bércről visszanéz a vándor" Jól sikerült irodalmi est a művelődési házban Péntek este a művelődési ház színháztermében zenés iro­dalmi estre került sor, amelyen avatott előadóművészek tol­mácsolásában a magyar iro­dalom legszebb gyöngyszemeit hallhatta a verset szerető kö­zönség. Udvaros Béla, a kecskeméti Katona József Színház rende­zője vezette be a műsort. Sza­vainak megfelelően az est első részében Balassi Bálint, Cso­konai és Bacsányi verseiből hallhattunk. Takács László, Jancsó Adrienn egyaránt a költőkhöz méltó módon tol­mácsolták a szép veretű soro­kat. Az irodalmi est második ré­szében a XIX. századi költők szólaltak meg az előadóművé­szek ajkán. Kiss Ferenc érde­mes művész, Takács László, Jancsó Adrienn Jászai-díjas és Dévay Kamilla, a kecskeméti Katona József Színház mű­vésznője, változatos előadás­módban tolmácsolták a három nagy: Vörösmarty, Petőfi és Arany János műveit. Ebből a részből különösen kiemelkedő Kiss Ferenc előadásában Vö- rösmartynak A vén cigánya és Petőfinek Az őrültje, valamint Jancsó Adrienn tolmácsolásá­ban Petőfi Sándornak Isten csodája és Arany Jánosnak A lacikonyha című költeménye. Az estnek mind az első, mind a második részében szép sikert aratott Kecskés András VIT-díjas lantművész, aki nyalt kifejezési eszközei a környezetnek. Megismerésre sarkallnak, és felkeltik ben­nünk a megfogalmazás vá­gyát, igényét. Stumpf Ferenc legutóbb né­hány hetet töltött a keszthelyi művésztelepen. De sokat idő­zött már a veszprémi és a szentendrei művészek között is. Sohasem tért haza üres kézzel. Számtalan munkát hozott magával mindenünnen. Volt, ahonnan csak egy váz­latot. Máshonnan egész fest­ménysort vagy rajzkollekciót. Mindig újra keresi önmagát. A tájak, amelyek képein meg­jelennek, tulajdonképpen a művész sokoldalú próbálkozá­sát jelentik. Az emberét. Aki számtalan alakban megkísérli megfogal­mazni a világot. Amilyen zárkózott szavai­ban, olyan fegyelmezett és ki­tárulkozó a műveiben is. Olaj- pasztelljei, akvarelljei sugá­rozzák az örömöt. Filctolla nyomán megelevenednek a formák és az emberről, az em­ber alakította tájról vallanak. Stumpf Ferenc művész, pe­dagógus, köztisztviselő. Tanár, aki síkok és idomok ábráival segített néhány évvel ezelőtt, hogy többet tudjak a világról. Művész, aki fényben-har- sány festményeivel tágítja bennem a lelket. Ember az emberét. Karai László mind az általa előadott ma­gánszámmal, mind pedig a XIX. századi szerelmes dalok kísérőjeként — amelyeket Bende Ildikó és Takács Lász­ló interpretáltak — megérde­melten vívta ki a közönség tet­szését. A szünet után a XX. század első évtizedeinek gazdag for­radalmi életútról és hitvallás­ról tanúbizonyságot tevő köl­tői következtek. Kiss Ferenc Ady Endrének Az ős kaján cí­mű versét mély átérzéssel, ele­ven megjelenítő erővel tolmá­csolta. Szép élmény volt Dé­vay Kamilla előadásában Ady két versének megzenésített változata. Cserje Zsuzsa a fiatal elő­adó-generációhoz tartozik. Kosztolányi Dezsőnek Mostan színes tintákról című versét mégis olyan készséggel közve­títette, hogy az est részvevőit, minden tárgyilagos szemlélő­dés ellenére, magával tudta ragadni. Kiemelkedő momentuma volt az est e részének Jancsó Adrienn interpretációja, ami­kor a játékos József Attilát mutatta be a Medvetánc szo­katlan, a vers belső ritmusát kihangsúlyozó előadásával. Azzal a céllal, hogy az est részvevői a rímek és a könnyed verselés nagymeste­rét, Heltai Jenőt, a töprengő, a jóért kiálló oldaláról is meg­ismerjék, a költőnek A szabad­ság című versét hallhattuk Ta­kács László tolmácsolásában. Az est befejező részében a mai költők szavai hangzottak fel a színpadon. Bende Ildikó Buda Ferenc, Cserje Zsuzsa Illyés Gyula verseinek tolmá­csolásával tette feledhetetlen­né ezeket a perceket. Nagyon tetszett Cserje Zsuzsa előadá­sában Nagy László Medve­zsoltára s Illyés Gyula Bar­tók és Váczi Mihály Ezt! Itt! Most! című verse. — ara — Fortuna Nagykőrösön A jubileumi rendezvényso­rozat keretében,* városunkban sorsolták a 34. heti lottó­nyerőszámokat. A művelődési ház zsúfolásig megtelt színháztermében a sor­solás előtt Zárai Márta és Vá­mosi János táncdalénekesek nagy sikerű táncdalokkal szó­rakoztatták a közönséget. Szentirmai Ákos zeneszerző kísérte őket zongorán. Dr. Kovács Pál OTP-osztály- igazgató-helyettes vezetésével megkezdődött Fortuna szertar­tása. Először a megjelentek közül a számhúzókat sorsolták ki. Perényi Károlyné a 71-es, Szabó Jánosné 35-ös, Dobos Lászlóné a 45-ös, Kicsi Amb­rusné a 9-es és Barkó Ambrus a 30-as számot húzta ki az üveggömbből. LABDARÚGÁS Nagykőrösi Kinizsi—Buda­kalász. A múlt vasárnapi monori mérkőzés „technikai” okok miatt elmaradt. Az elmaradás jogosságát a Kinizsi vezető­sége vizsgáltatja. A mér­kőzés elmaradása már azért is káros volt, mert meg­törte a csapat lendületét. Du­nakeszin jól kezdte az őszi fordulót a Kinizsi, utána ha­zai pályán Üllő ellen, ha nehezen is, de biztosan nyert; igen szükséges lett volna a monori mérkőzés a folya­matosság érdekében is. A mai mérkőzés látszólag si­mának mutatkozik, épp ezért annál jobban kell összpon­tosítani. A tabellán a jelenlegi hely­zet: 1. Dunakeszi 18 42:19 27 2. Nagykörös 17 36:16 24 3. Csepel Autó 18 45:23 24 13. Budakalász 18 29:42 13 Az elsőségért nagy a ver­senyfutás. A Kinizsinek oko­san, higgadtan, célratörően kell játszani. Budakalász a tavaszi forduló végén 10. volt, ősszel még csak egy pontot szerzett, hazai pályán 2:2-es döntetlent értek el Váccal szemben, a Bem SE-től vi­szont kikaptak 3:l-re. A ta­vasszal Budakalászon ki­egyenlített mérkőzésen ld- es döntetlent ért el a Kini­zsi. A kalásziak erényeire mutat, hogy legyőzték 4:1- re a Csepel Autót és Tö­rökbálintot is 2:l-re. A kedvezőtlen felkészülési lehetőségek ellenére bízni kell a játékosok tapasztalatában, tudásában, akarásában, és a zökkenő ellenére is folytat­ni fogja jó szereplését a csa­pat. Jó mérkőzés, hazai győ­zelem várható. A sérültek felgyógyultak, végleges ösz- szeállítás csak a mérkőzés előtt lesz. A mérkőzés dél­után fél 5 órakor kezdő­dik. Az ifik 3 órakor kezdenek. Az ifik is 1 :l-es döntetlent értek el a tavasszal, most győzniök kell. P. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom