Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

MST If EC TCI 1968. AUGUSZTUS 25., VASÄRNAP SZERVIZ Itt, a mezőgazdasági gépek kapnak elsősegélyt, gyors ja­vítást. A házi műhely szakemberei egy újabb silózót készíte­nek elő a bevetésre. Szükség van rá, mert kell a téli takar­mány az érdi Búzakalász szép jószágállományának. A gazda­ság igyekszik berendezkedni minden szolgáltató, javító mun­kára, amely kifizetődik és gyorsítja a különböző idénymunkák elvégzését. 200 mo Orionton A székesfehérvári Videoton­ban három évvel ezelőtt kezd­ték el gyártani az Orionton nevű táskarádiót, amelyből mostanáig összesen maijdnem kétszázezret adtak át a bel- és MÄereskedelerrmek. A közkedvelt táskarádió- típusit az ősszel tovább fej­lesztik; a hullám váltókat ru­gósra cserélik ki. Doboza pe­dig világos színű lesz, többfé­le árnyalatiban. Az új Orian- tant karácsonyra hozza forga­lomba a belkereskedelem. Kelendő a tokaji A Tokaj hegyaljai Állami Pincegazdaság az idén már 20 ezer hektoliter minőségi bort exportált — többet mint ta­valy egész esztendőben. Külö­nösein. a furmint és az édes szamorodni jellegű borokat vásárolják szívesen külföldön, de jelentős tételeiket szállítot­tak már a három- és négy- puttonyos aszúból is. 3—5 évig iskolázott boraik a hazai és a nemzetközi borversenyeken számos aranyérmet nyertek, a pincegazdaság szakemberei a nemespenéssízel vastagon be­vont falú pincékben a hagyo­mányos gönci és szerednyei hordókban érlelik a borokat. A'z ilyen méretű hordók teszik ugyanis leginkább lehetővé a borok „átszellőzését”, így kapják meg a tükröző fényes színüket, jellegzetes aromáju­kat. Szakorvosi rendelő TIBI £desapja a kiadós influenza után falura vitte Tibit a nagy­szülőkhöz, egy kis utókúrára. Nagypapa nyomban ölébe kapta unokáját, s vitte meg­mutatni neki birodalmát, a tyúkól padlásán berendezett nyúlfarmot. a padláson, né­hány anyanyúl között, mel­lett, alatt, fölött tucatjával nyüzsögtek a nyuszikák. Nagypapa kinyitotta a kisaj­tót, s bemutatott: — Nézz csak ide, kisfiam! — Jé, mennyi... Mi ez, nagypapa? ■— Mi lenne? Nyuszikák! — Csukd be gyorsan az aj­tót, nehogy kirepüljenek! A másik történet szereplője ugyancsak Tibi, ezúttal ku­tyával. Az eb édesapja barát­jának tulajdona. A bácsi min­denáron össze akarta barát- koztatni Tibit, meg a kutyát. Nehezen ment. A gyerek vi- szolyogva bámulta a ráncosán lógó pofazacskókat, az ellen­ségesen hunyorgó kutyasze­meket. — Milyen kutya ez, Józsi bácsi? —- kérdezte félénken, apja mögé bújva. — Boxer, Tibikéin. Okos ku­tya, jó kutya. Neked hogy tetszik? — Hááát... — nyújtotta a szót vonakodva a gyerek — a kutyája még csak tetszene, de a képe nem! ny. é. Mekkora jutalom jár a becsületes megtalálónak? Elveszett és megkerült a nyertes lottószelvény Nemrég azzal a fogas kér­déssel foglalkozott a Legfel­sőbb Bíróság, hogy mekkora jutalom jár a nyertes lottó- szelvény becsületes megtaláló­jának, ha az illető a szelvényt még a húzás előtt adta vissza tulaj donosának. Egy régi lottózó kisfiára bíz­ta, hogy dobja be a kitöltött kilenc lottószelvényt. A gyerek a szelvényeket elvesztette, de egy pajtása azokat megtalálta, és visszaadta. Az egyik szel­vény 71 000 forintot nyert, s ez indította el a pereskedést. A megtaláló gyerek apja a be­csületes visszaszolgáltatásért a nyeremény 10 százalékát, 7000 forint jutalmat követelt a nyertesektől. Az elsőfokú bíróság ezt az összeget meg is ítélte. A nyertes szülők azonban fel­lebbeztek, és arra hivatkoztak, hogy visszaszolgáltatáskor a szelvény nem ért 71 000 forin­tot, mert akkor még nem lehe­tett számítani arra, hogy ki­húzzák, tehát a jutalom meg­azimsBSEl Selveszüsik ácsokat, asztalosokat, kőműveseket, vízszerelőket, vasbetonszerelőket, bádogosokat, lakatosokat, kubikosokat és segédmunkásokat. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG. A nagy egyedi beruházásainkon külön felárpótlékot fizetünk. A vidékieknek térítés ellenében szállást, napi egyszeri étkezést, különélési pótlékot és utazási kedvezményt adunk. JELENTKEZÉS: 23. sx. Építőipari Vállalat Bp. V., Rosenberg házaspár u. 16. 4. em. MUNKAÜGYI OSZTÁLY szabásánál sem lehet ezt ala­pul venni. Ezt az érvet a Leg­felsőbb Bíróság is figyelembe vette. Sőt azt is, hogy a szel­vény tulajdonosai akkor sem estek volna el feltétlenül a nyereménytől, ha a szelvénye­ket nem kapják vissza, mert esetleg módjukban lett volna újabbakat vásárolni, és azo­kon a tippelést megismételni. Mivel a jogszabályok egyéb­ként is méltányos találúi díjról in­tézkednek, s nem írják elő, hogy hány százalék legyen a becsületes megtaláló jutalma, a Legfel­sőbb Bíróság a 7000 forintos jutalmat 2000 forintra szállí­totta le. Szeretném ezúton megkérni a mérnököket, belsőépítésze­ket, hogy ha SZTK-rendelőt terveznek, fordítsanak na­gyobb figyelmet a váróhelyisé­gekre: a jelenlegiek fehér, hi­deg, csempés sterilitásukkal, sajátos plakátjaikkal igazán nem árasztanak valami kelle­mes hangulatot itt, a Budai Járási Tanács érdi szakorvosi rendelőintézetében sem. Az ember az ilyen helyeken az egészségét akarja megtalálni — és minden a betegségre em­lékezteti. Betegek panasza Muszela János Sóskútról, mutatkozik be az egyik vára­kozó. — Bejöttem ide, kérem, a múltkor a belgyógyászatra. EKG-leletre volt szükség, de azt nem csinálnak. Elküldték a budafoki rendelőintézetbe. No, gondoltam, nem megyek potyára: fölhívtam őket in- terurbán. De a megadott idő­pontban zárt ajtót találtam. Akkor ott, a portán, ismét felvilágosítást kértem, mikor jöjjek. Megint elmentem, is­mét csukott kapu fogadott. Négy utazás, egy telefon ... Hatvan ember, egy park­ban sétálva, nem sok. Hatvan ember itt, ebbe a szűk folyo­sóba préselődve, már tömeg. A szemészeti rendelés előtt egy negyed órával szétosztják a sorszámokat. Harmincat. A többinek nem jut. De akinek a panasza sürgős orvoslást kí­ván, az sorszám nélkül is be­mehet. Mindez rengeteg vitát válthat ki. Volt már, hogy osztás helyett felakasztották a számozott tömböt a falra, tép­jen belőle mindenki — de el­lopták, és forintért árulták. Máskor korán reggel adták a cédulákat: néhányan már négykor a kapu elé álltak. Többször volt itt verekedés. A múltkor egy zöldhályogos be­teg sokáig tartózkodott az or­vosnál — amikor eltávozott, valaki 'Belerúgott. Az orvos akkor az illetőtől megtagadta az ellátást. Majdnem minden­nap bekiabálnak a rendelésre: mit csinálnak már annyi ideig? Már hetven ember szo­rong a szűk folyosón. Nemso­kára nyolcvanan, ' kilencvenen lesznek. De a háromórás ren­delés alatt összesen, ha hatva- nat tudnak fogadni. Egy asszony: — A nőgyógyászatra jöttem, de szabadságolás miatt szü­netel a rendelés. A sebészetnél most nincs vá­rakozó — de a tegnapi felül­vizsgálaton száznegyvenen voltak itt. A laboratóriumi le­letet hamarabb kapja meg a beteg, mint Pesten, még azt is megtudakolják, mikor indul az autóbusza, ahhoz próbálnak igazodni. Csak télen rossz a várakozás a labor előtti fűthe- tetlen előcsarnokban. Orvosok panasza Én viszont most az orvosok­tól akarom megkérdezni: ml a panasz? Kezdjük a legelége­dettebb nyilatkozattal. Dr. Tóth Ferencné gyermek- gyógyász: — Nálunk rendkívül kedve­ző változás következett be a gyermekgondozási segély fo­lyósítása óta. Az adminisztrá­ció is kevesebb, a beteg is kevesebb, Az otthon tartott csecsemő' bizony nem kerül annyiszor az orvos elé, mint az, akit bölcsődében gondoz­nak. Mivel az újszülöttek szá­ma feltűnően emelkedik, a be­tegforgalom is várhatóan meg­növekszik majd, de hát ennek csak örülhetünk. És tegyük mellé a legtöbb panaszt tartalmozó választ: a szemészfőorvosét. A napi három órán át fo­gadó szemészeten két orvos rendel, másodnaponként vált­va egymást. Az ismertetett zsúfoltság indokolttá tenné, hogy a rendelés idejét meg­hosszabbítsák. Szemészeti fő­állásra státus ugyan lenne, de nincs, aki betöltse. Kevés a szemész. Az, hogy nem kapnak or­vost, nemcsak a szemészet problémája. Érd mellett a rendelőintézet ellátja még Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Diósd és az egyre növekvő Százhalombatta lakosságát. Mintegy ötvenhatezer biztosí­tott indokolttá tenné a hiányzó reuma-, ideggyógyászati, orr- fül-gége-, valamint szájsebé­szeti szakrendelések bevezeté­sét is. Orvosi státus ezekre is van, csak szakorvost nem ta­lálnak. Segítene, ha a község adna lakást. De a helyi ta­nács, miután valamennyi kör­zeti . orvosukat letelepítette, egy darabig most nem kíván ilyen célra áldozni pénzéből. De nézzük ismét a szemészet problémáját: — A szemészet a modem or­vostudományban nem mutat fel reprezentatív eredménye­ket: a rendelői szakorvos pe­dig nem keres sokat. S most nincs bürokratikus irányítás az egyes szakokra; szemésznek is csak az megy, aki hajlamot érez rá. Kevesen éreznek rá hajlamot. — Hogyan lehetne mégis javítani az itteni helyzeten? — Egy olyan szemész eset­leg eljönne félstátusba, aki főállásban kórházi szemészeten dolgozik: akkor ugyanis bevi­heti oda az itteni betegét. Postás néni hicikiin „Nagyón kedves emberről szeretnék most írni...” — kezdte levelét Krausz Ferenc, gyömrői lakos. Mariska néniről, a péteri posta levélkézbesítőjéről szól­tak a sorok ... Zuhog. A vízitta föld mé­lyen benyomódik a cipőtalp alá. Nincs közvetlen vasútja Péterinek, a busz csak órán­ként jár Gyömrőről. Végigfo­lyik rajtam a víz, botorkálok lefelé az országúton. Egy te­herkocsi vezetője megsajnál, felvesz. Az út bal oldalán nemsokára feltűnik a posta. Szívesen fo­gadnak. Azaz csak egyedül Szemere Sándor, a főnök. Ma­ga főnöke. Reggeltől dolgozik, egészen sötétedésig. Vasárnap is. Előtte papírhalmaz, kezé­ben piszkossárga ceruza: ösz- szesít, számol, ellenőriz min­dent. Naponta több ezer fo­rint megy át a kezén. — Mindjárt itt a Mariska néni! — nyugtat meg. — Kint van még. Egykedvűen esik. A postán nincs forgalom. Időnként meg- csörren a telefon, zörög a ce­ruza, zümmögnek a legyek. A kis lámpa fénye már árnyékot rajzol a falra. Nyílik az ajtó — Mariska néni. Karján a táska — gyor­san le is teszi. Elfáradt arcán szánkáznak az esőcseppek. — Vigyázzon, nagy dumás — figyelmeztet a „főnök". Nevetnek. 15 éve dolgoznak együtt. Ismerik egymást, s őket az egész falu. Csak ketten dol­goznak a postán. Mariska né­ni újságot hord, levelet, táv­iratot kézbesít, rádió- és tele­víziódíjat szed, lottót és totót árul. Héttől négyig járja a fa­lut — naponta 22 kilométert tesz meg kerékpárján. — Pedig súlyos a lelkem — teszi hozzá Szemere Sándor. — örülne, ha maga lenne ilyen bőrben — pörlekedik rögtön Mariska néni, majd hozzáteszi: — Ha sürgős kéz- besítenivaló van, felülök a Csepelemre, azzal viszem. Motorral, kerékpárral — öt­vennyolc évesen. Reggeltől, szürkületig. — Szeretnek a faluban, vár­nak is, mint a Messiást, ha pénzt hozok, de adni nem ad­nak olyan szívesen, veszeke- dek, sokszor napokig, míg vég­re fizetnek. Minden esküvőre meghívnak, marasztalnak, mert még a meghívókat is én vi­szem szerteszét. Motorzúgás. — Jön a busz a pénzért meg a levelekért — készülődik Ma­riska néni. — A múltkor nem állt meg. Nekem kellett mo­torral utánavinni ezt a nagy csomagot! — mutat a teletö­mött zsákra. Most megáll, ő hátára veszi a zsákot, feldobja a buszra. Elmentek a levelek Péteri­ből. — bte — — Ügy érti, hogy ezáltal az illető megcsinálhatja a saját üzletét? — Nem használtam ezeket a szavakat A szemészorvos idős ember. Különben körzeti doktor itt, Érden. Számára igen megter­helő másodállását, mint mond­ja, kollégái iránt érzett baráti helytállásból és etikai indíté­kok miatt vállalja. — Milyen, a szakrendelés területén észlelheő javulás mutatkozott az elmúlt eszten­dőkben? — Kevesebb a munkahelyi megbetegedés: az üzemek job­ban vigyáznak. Beteg vagy betegség A következő osztályon, a baleseti sebészeten, kissé el- vontabb kérdések kerülnek szóba dr. Tóth Ferenccel. Az orvos munkájának lényege: a gyógyítás. Hogy itt is változás van. A szakosodás és a gyógy­szeripar fejlődése hatalmas eredményeket hozott. Elég, ha csak az átlagéletkor emelkedé­sére gondolunk. Mégis, meg­született a mondás: az orvos ma nemi a beteget gyógyítja, hanem a betegséget. A tüdő­specialista orvosolja a beteg tüdőt — de lehet, hogy vala­hol a szervezet egészében ül a betegség forrása. Az egykori háziorvos, aki gyerekkorától kísérte páciensét, lehet, biztos, hogy nem tudott annyit a tü­dejéről, mint a mai szakorvos, de rengeteget tudott az em­berről A beteg, amikor „az esztékát” szidja, talán „a futó­szalag” ellen tiltakozik. Töb­bek között az iskolaorvosi, az üzemorvosi hálózat kiterjesz­tése is sokat segíthet. De ezek még teljesen új, megválaszo­latlan kérdések a modem or­vostudományban. Felvetődik az is, hogyan választhatná meg orvosát maga a beteg? — És hogyan függ össze mindez az itteni munkával: a rendelőintézeti sebészettel? — Hogy egyáltalán szóba jönnek ilyen kérdések, már az is nagy dolog. Ez csak azért vált lehetségessé, mert ná­lunk rendes napokon, amikor nincs felülvizsgálat, nem kell sokat várni. És jut idő a be­tegre: szerencsés helyzet. Azt hiszem, egy országban a fogászati statisztikák egyút­tal a kultúrára is utalnak.., Dr. Laboda Ilona fogorvos nyolc éve került az osztályra. Akkor még, orvosként, egye­dül volt. Nyolc perce jutott egy betegre — a fogászaton tíz perc a megkívánt minimális átlagidő. Az idén új kollégát kapott: most már húsz-huszon­öt perc jut egy emberre. (Igaz, a páciensnek néha két és fél órát kell várni). Lehetővé vált, hogy a minőség kerüljön elő­térbe. Bizonyiték: a doktornő az elmúlt két hétben tizen­nyolc gyökértömést végzett — ez a legmunkaigényesebb fog­orvosi feladat. Panasz? Szükség volna egy fogröntgenre. De egy-egy új orvosi műszerre gyakran éve­kig kell várni. (A laboratóriu­mot vezető orvosnő elmondta, hogy mire megkapta a tizen­háromezer forintos új mik­roszkópot, a régi tönkretette a szemét.) Baj még, hogy kötve vannak az egy betegre fordít­ható gyógyszer tekintetében — különben az összes osztályon. (Nem lehetne inkább úgy te - karékoskodni a gyógyszerek­kel, ha kisebb üvegekben, do­bozokban forgalmaznák? Ügy talán nem jönne össze min­den lakásban a házi patika a maradéktól.) Panasz van még sok. A ren­delőintézetnek nincs gépkocsi­ja. A mentők Pestről jönnek ki ide, de nincs egy fővárosi telefonjuk. Nemrég nagy költ­séggel új épülettel gyarapod­tak — a község más részében. Egy kis nagyvonalúsággal, tol- dozás helyett nem lehetett vol­na a központjukat jobban ki­építeni? Panasz van elég. A rendelőintézetet tíz éve létesítették. Azelőtt a környék­belieket a zsúfolt pesti ren­delők fogadták... Padányi Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom