Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
1968. AUGUSZTUS 25., VASÄRNAP «ST Micrn hírlap 3 Műanyagcsőgyártás Debrecenben A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni, gyárát a tavasszal adták át rendeltetésének. Az új létesítmény a város nyugati ipari övezetében az első gyár, amely máris termel. A korszerűen megépített és berendezett üzem jól hasznosítja a Hajdúszoboszlói földgázt. A nyár folyamán különböző műanyagcikkek gyártását kezdték el, legutóbb pedig felkészültek a műanyag csövek gyártására. A csőgyártó üzemben befejeződött a korszerű gépek szerelése: kilenc szovjet és egy olasz gépsor készíti majd a könnyű műanyag csöveket. Lehetőség nyílik arra, hogy a csövekből széles választékot állítsanak elő, mivel a gépsorokon 16 millimétertől 210 milliméter átmérőig, a csövek sokféleségét készíthetik. Megkezdték a gépek kipróbálását, s eddig 15 ezer méter hosszúságú, különböző méretű műanyag csövet készítettek. A tervek szerint hamarosan megkezdődik az üzemszerű gyártás. HETSZAZ EVESEK Az első írott emlék Francia rendházban Nyolcvanegy éves krónikás Hétszáz esztendős jubileumára készülődik Dabas és Öcsa, meg még több szomszédos község, úgyszólván a fél járás. Persze, ha földjüket megvallatják, történelemelőtti korokból származó sírok, kőszerszámok, kezdetleges ékszerek, tűzhelymaradványok tanúsítják, lakott hely valamennyi időtlen idők óta. Szokástörvény azonban, hogy egy-egy község, vagy város keletkezésnek időpontját a fennmaradt legrégibb okmány dátumától számítja. Az ezeréves magyar állam első évszázadából csak nagyon kevés írást őríz az Országos Levéltár. A XII—XIII. századból NÉZŐPONT ALKOHOL és a középkor végső szakaszából viszont valamivel többet, azért ünneptik mostanában sorra fennállásuk emlékét a magyar városok és falvak. A „csak most” hatszáz éves Nagykőrös után ezért száz esztendővel többet Dabas. Három eggyé vált A legrégibb okirat, amelyben Dabas Dobos néven előfordul 1270-ben kelt. Nem kétséges, hogy elírás történt, mert az irat vele együtt felsorolja Dabas kilenc pusztáját is: Sarimezeje, Örkény, Kakuch, Inárc, Hartian, Sar- losar, Babad. Barach, Peser (jelenleg Kunbarcs, illetve Kunpeszer Bács-Kiskun megyei községek) és Jelegiháza, mely utóbb a ráckevei járásban csak újabb idők óta önálló község, Délegyháza. A többi egykori puszta közül azóta szintén község lett Örkény, Kakucs, Inárcs és Üj- hartyán, de már községenként említi az irat Olchát és Giont is, vagyis Ócsát, meg Gyónt, mely utóbbi Sárival együtt két éve egyesült Dabassal. Szóbanforgó királyi levelet V. István adta ki és megerősíti benne atyja, IV. Béla adományozását, amely a felsorolt lakott helyeket és pusztákat birtokul a Szent Leustach-ról nevezett csúti monostornak juttatta. 1272-ben Béla adománylevelét az új király, ÍV. László ismét megerősítette. Ez az okmány szintén fennmaradt. A premontrei szerzetesek csúti monostora viszont régen eltűnt arról az egykor Pesti megyéhez tartozó szigetről, mely ma Háros néven összefügg a budafoki Lunaparttal és része a fővárosnak. Emlékezve. — Régen tudom már, hogy 1970-ben leszünk 700 évesek — halljuk Czeróczky Andrástól a dabasi tanács elnökétől. — Még az ötvenes években, amikor a megyei tanács építési osztályát vezettem, több más községével együtt megrendeltem szülőfalum, Dabas, meg Gyón városképi és műemléki vizsgálatát. A leírásból szereztem tudomást a nevezetes dátumról. Most már időszerű a készülődés az ünnepre, hozzá is fogtunk. Felkérésünkre dr. Lakatos Ernő, a Megyei Levéltár igazgatója, történészek, szociológusok, közgazdászok és más tudósok bevonásával, húsz-huszonöt íves képekkel illusztrált, reprezentatív könyvet szerkeszt Dabas és környéke múltjáról. Még ez évben elkészül a kézirat. Jövőre több ezer példányban kinyomtatjuk, megjelenik a jubileumi évre. Egyébként a tanács már döntött, ünnepi esztendő lesz az 1970-ik, január elsejétől szilveszterig. a részletes program kidolgozása a Hazafias Népfront és a községfejlesztési állandó bizottság két, tanácstagokból és kívülállókból most létrehozott albizottságának feladata. Annyi bizonyos, hogy jubileumi parkot ültetünk. Minden társadalmi szerv és egyesület plántál egy- egy díszfát a járási tanács mögötti területre. A két albizottság egyike, a hely- és honismereti múlt héten alakult meg. Elnöke Lip- pai Lajos gimnáziumi történelemtanár lett. Első határozata az, hogy ez év július elsejétől kezdve krónikát vezetnek a község eseményeiről. Egyelőre Czeróczky tanácselnököt bízták meg a krónikaírással. gyelemreméltó határozatot hozott: kérdőíveket bocsát ki. A kifejezetten közérdekű tizenkét kérdésből mutatóba néhányat idézünk: „Emeletes vagy kertes új lakóház építését helyesli-e, és hol alakítaná ki a község új lakótelepeit?’’ „Szükségesnek tartana-e bölcsődét?” „Van-e javaslata a helyi foglalkoztatást illetően?” „Milyennek tartja a község kulturális, egészségügyi és kereskedelmi . ellátottságát, a busz- és vasútközlekedést?” „Javult-e és miben a községi tanács munkája az egyesítés óta?” Mind e kérdésekből látható, hogy az egyesült három község, az új Dafcas mai és jövő életének szebbé és jobbá tételével akar a múltra emlékezve ünnepelni. De ezenfelül rövidesen együttes ülést tart a két albizottság Bánki István, a Hazafias Népfront-bizottság községi elnökének vezetésével, hogy megbeszélje az ünnepi év kulturális, társadalmi és sportprogramját. Egy évvel előbb — Mi öregebbnek tartjuk magunkat Da hasnál, mert a legrégibb okirati megemlékezés szerint Ócsán már 1234- ben létezett premontrei monostor — közli Konkoly Pál tanácselnök. — Igaz, nem az Országos Levéltár, hanem a rend franciaországi levéltára őrzi az okmányt, de az írás, írás, akárhol is van. Annak is van írásos nyoma, hogy ma is álló híres, szép műemléktemplomunk építését szintén akkoriban kezdték. Feltehető, hogy amikor a tatárjárás után a községet ÍV. Béla eladományozta, már állott a templom. •Mi tehát jövőre, 1969-ben készülünk megülni fennállásának hétszázadik évfordulóját. Az ünnepi programot Sági Zoltán, a Hazafias Népfrontbizottság elnöke készíti .elő öttagú bizottsággal. Elkészült azonban már a község monográfiája, két ifjú történész. Kása László és Fáthy Ákos közös műve. Esetleg nyomtatásban is kiadják. A járás többi jubiláló községében az előkészületek még kezdetleges stádiumban vannak, vagy egyáltalán nem is vettek tudomást a közelgő nevezetes dátumról. — Most hallok először a jubileumról, köszönöm a figyelmeztetést, a legközelebbi vb-ülés elé viszem a dolgot — jelenti ki Szabó Pál, a járás legfiatalabb, Kakucstól, csak 1949-ben elszakadt és önálló községgé lett Inárcs tanácselnöke. — Arról viszont tudok, hogy Fekiács József nyugalmazott iskolaigazgatónk megírta a község történetét. — Igen, legalább tíz éve annak, hogy megírtam — mondja a 81 éves, arany diplomás pedagógus. — Amikor hat évtizednél is régebben ide kerültem tanítónak, harminc növendéke volt az iskolának. Amikor pedig 49-ben nyugdíjba vonultam, már háromszáznál is több. Most pedig félezret is meghalad a számuk. Ez lett Inárcsból a hétszáz éve lakatlan pusztából. Hogyne, IV. Béla adományleveléről is megemlékeztem a község történetében. Kéziratát bekül dtem annak idején Dabasra. Ünnepség két év múlva? Szép lenne, de én aligha megyek el. Ér- szűkületes a lábam, nemigen járkálok máit Idő múltával az ember megöregszik, elgyöngül, lakóhelye azonban minél idősebb, annál erősebb és élettelibb. Szokoly Endre A KMP jubileumára 4 kondi 1 házban — Azt hiszem ez lesz a legérdekesebb, amit e pillanatban az újságolvasóknak mondhatok: négy kondi kerül egy házba. / Le kell fordítani ezt a mondatot. Azt jelenti, hogy a híradástechnikai berendezések nélkülözhetetlen élekt- rolit kondenzátorait? kisebb helyre szorítják. Míg korábban egy-egy készülékben négy különálló, henger alakú alumínium testet kellett elhelyezni, ezt praktikusan egyesíti egyetlen köndenzá- tortest. Az idén 8000 darabot készítenek el. S nem valamikor a távolabbi, év végi jövőben, hanem már a jövő hónap közepéig. Ez a korai, vagy pontosabban fogalmazva, a vártnál korábbi kivitelezés a KMP jubileumára vállalt versenynek köszönhető. Az ELKO, tehát az elektrolit kondenzátort gyártó üzem vezetője, Bécsi Lajos még ezt teszi hozzá: — Külföldi partnereink kényesek arra, hogy a megállapodáshoz hűen, percnyi pontossággal vehessék át, .többek, között a mi termékeinkéi; is. Hogy ne érhesse őket csalódás, bennünket pedig anyagi, elkölcsi kellemetlenség, ezért egy héttel korábban adjuk át a kivitelre szánt termékeinket. Már most dolgozunk azon, hogy a legújabb szállítmányt október 1 helyett szeptember 25-én útnak indíthassuk. A képen a kondenzátorgyártás egyik mozzanatát láthatjuk: alumíniumfóliából és szigetelő anyagból tekercselik az elkót. Vegyészmérnök a termelőszövetkezetben A termelőszövetkezeti mérnökgárda újabb kategóriával gyarapodott: a mezőgazdasági, kertész-szőlész-, gépész-, építész- és vízügyi mérnök után megjelent a vegyészmérnök is a közös gazdaságban. A Pécs mellett működő, országos hírű nagykozárbogádi Virágzó Tsz vegyészmérnököt foglalkoztat, aki a szörpüzemet és a fagy- lalt-desszertüzemet irányítja. A fiatal Knébl László Budapestről költözött Nagykozárba. Tagja lett a termelőszövetkezetnek, amelytől nemcsak állást és jó fizetést, hanem szolgálati lakást is kap. Mint üzemvezető mérnöknek feladata az új gyártmányok bevezetése, a gyártás megszervezése is. A kis szövetkezeti gyárban jelenleg hétféle gyümölcsszörp és különféle fagylaltok és desszertek készülnek. Három műszakban dolgozik az üzem, amely 120— 140 embert foglalkoztat rendszeresen. biztosítástKérdések A másik, a fejlesztési albizottság e hét csütörtökén tsrtotta alakuló ülését. Elnökké Kancsár Györgyöt, a járási tanács titkárságának vezetőjét választotta és nagyon fi- í Népművészeti kiállítások Kecskeméten A népművészek második országos • találkozó ja alkalmából három érdekes kiállítás nyílt szombaton Kecskeméten, Kodály Zoltán szülővárosában. A városi művelődési házban mutatják be a magyar parasztfestők alkotásaiból rendezett gyűjteményes kiállítást, valamint a találkozón részt vevő s egyéb művészeti ágakat művelő fafaragó, kézimunka- és szőtteskészítő mesterek munkáját. A legnagyobb érdeklődés azt a kiállítást előzte meg, amelyet a nemrég elhunyt híres népművész, a kalocsai hímzést megteremtő Király llus emlékére rendeztek a fegyveres erők klubjában. A zsűri mintegy 500 beküldött alkotásból válogatta ki a kiállításra került legszebb 250-et. A látogatóknak lakberendezési szakemberek adnak hasznos tanácsokat a különféle népművészeti tárgyak elhelyezését illetően. «enetjegyet mindig biztosítássá/ t i A dalban Mister Alkoholként említik. A plakátokon a Mr. jelző már nem áll előtte, egészen másféle jelzők kapcsolódnak hozzá. Kocsmák gőzében, bögrecsárdák fülledt szobáiban szó sem esik alkoholról. Ott nem beszélnek róla. Ott isszák. Róla, Mr. Alkoholról szóló levelet kaptunk. Nehéz kézzel írták, dülöngélnek a betűk a papíron, de a gondolat megszívlelendő. A levélíró Berkes Mihály, Csemő község II. kerületének 202. számú házából. Idézzük: „65 éves ember vagyok, életemben, sajnos, sok alkoholistát láttam, amikor szesszel teli fejjel ha^ zaállítottak, s asszony, gyerek a szomszédban, meg az istállóban, de sokszor a földeken levő szárkúpok alatt keresett dühöngésük elől menedéket és éjszakai szállást. Sajnos, én mint gyerek, sokat voltam ennek kitéve, mindig rettegtünk édesanyánkkal, mikor kezdődik .. A levél befejező része, s most tessék figyelni: „Kérem, az ember félve utazik a vonaton, várakozik az állomáson, mert a részegek minden indok nélkül belekötnek, sértegetik, lökdösik, ha meg nem verik... És amikor az ember felsóhajtana, hogy talán tisztulni kezd a szesz a fejükből, akkor jön az utasellátós, s hozza az újabb adag italt, s kezdődik minden elölről. Hát kérdezem én, ha kínálják, szinte rátukmálják az italt az utazóra, kell-e csodálkozni a botrányokon, melyeknek igen sokszor szenvedő részesei gyermekek, fiatal nők, tisztes asszonyok is.. Berkes Mihály bácsi levele csupán egy abból a postából, melyet így vagy úgy, az alkoholról szóló sorok kapcsolnak, raknak össze. Védelmet kér a család a rabiátus férj ellen; gyermekeit éheztető iszákos házaspárra hívják fel a figyelmünket; termelőszövetkezeti tagok brigádvezetőjük Tészegeskedése miatt panaszkodnak ... A Csemőről jött levélben azonban rejlik egy fontos, ha nem is egészen kimondott gondolat: az alkohol úton-útfélen való felkínálko- zása. Mert igaz, ötször kínálnák sört, fröccsöt a vonaton, míg egyszer üdítő ital is kerül a kosárba; vidéki kocsmák — pardon, italboltok — igen sűrűn csak bort és töményét mérnek ... Pest megyében csak a vendéglátóipar 467 millió forintért adott el italt 1963-ban; 1966-ban már 583 millióért! Ehhez még hozzájön a saját termés, a „saját főzés” ... Persze, lejön belőle az egészséggel elfogyasztott pohár bor, a korsó sör a jó ízű beszélgetés közben, az esti tánckor fölhajtott konyák. Ki hadakozna maga az alkoholfogyasztás ellen? Oktalanság lenne, s érteim'■fim ség is hiszen megpróbálták — Amerikában — már, s a csempészetnek, meg a zúgkereskede- lernnek adott szabad, utat. A mértéktelen alkoholfogyasztással, a határt nem ismerő, egészséget, családot nyomorító, erkölcsi és anyagi romlást előidéző italozással kell fölvenni a harcot, de még inkább megelőzni mindezt. Mert igaz, a nyolcvan-százezernyi idült alkoholista környezetűk életének megkeserítésén túl az államkasszából is hatalmas pénzt emészt fel, de miben fejezhetők ki — az államkasz- sza terhére történő kezelésük, gyógyításuk, gyermekeik gondozása stb. mellett — ctz erkölcsi károk? Gyermekeik lelki sérülése, a munkahelyi botrányok, utcai verekedésele, és a — bűnözés? A háztartásstatisztika adatai szerint átlagosan egyéni jövedelmük mintegy kilenc százalékát adják ki italra az emberek. Átlagosan. Mert van, aki egy százalékát sem költi italra, s van, aki jövedelme harminc-ötven százalékát Mr. Alkohol oltárára rakja. Az alkoholizmus erősödése világjelenség, de aligha törődhetünk bele, hogy szocialista társadalmunkban is törvényszerű és megállíthatatlan folyamat legyen. Imádkozni, hadakozni ellene szavakkal nem elég. Igaz, voltak és vannak tettek is, de bátortalanabbak a kelleténél, esetlegesek, s nem elég átfogóak. A rendőrség a korábbiaknál jóval nagyobb jogot élvez abban, hogy beavatkozhassak a részegek randalí- rozásába — a család veszélyeztetése esetén is —, az alkoholellenes propaganda is nagyobb támogatást kap a korábbiaknál. Mégis, megítélésünk szerint elsősorban a kalmárszellemet kellene, mégpedig társadalmi összefogással és ellenőrzéssel, fölszámolni. Azt a szemléletet, hogy csak a forgalom és más semmi nem számít. Mert ma még — tisztelet a kivételnek — a vendéglátóiparban ez az uralkodó — a pincérnél éppúgy, mint az üzletvezetőnél —, s hiába minden rendelet. Kiszolgálják a félig már részeget, a tizenöt meg tizenhárom éves suttyó kölyköt, s kiutálják, aki csak kávét, csak üdítő italt fogyaszt ... Nagyobb kínálat kell üdítő italokból, szigorúbb ellenőrzés, jobb felvilágosítás. Berkes Mihály bácsinak igaza van. A szükségesnél jóval nagyobb a csábítás, a kínálat. Ezellen csak a másféle kínálat erősítésével lehet föllépni; legyen választási lehetőség. Mert ma még ez sincs. Vagy bor, vagy semmi, időnként sör, s persze, a „rövid” ... Első lépésként megtenné. Azután jöhet majd a következő. Mert amilyen gyorsan ebben az ügyben mi megtesszük lépéseinket, sajnos, bőven jut idő annak megfontolására, mi is legyen a következő...
