Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-24 / 198. szám
PEST MEGYEI yfirlflD 1968. AUGUSZTUS 24.. SZOMBAT Aki értékre lel... A fülkében a gyári portás unatkozik és cigarettázik. A reggeli lapból már elolvasta, ami számára érdekes, beszélgetőpartnere nincs, kinéz az ajtón az óriási hársfák felé, melyek alatt apró tavacskákban csillog a tegnapi eső. Amikor belépek, várakozóan néz rám. — Kármánt keresem. — Melyiket? — Miért, hány Kármán van Itt? — Négy. — A lakatossal szeretnék beszélni. Nevet és látszik rajta, hogy élvezi a helyzetet. — Ezzel még nem lettünk ol osabbak. Mind a négy lakatos. — Testvérek talán? — Azok. — A brigádvezető Kármánt keresem. — Az már más. Várjon, szólok az Attilának. Öt ismerem hírből. Míg telefonon keresik, eszembe jut, amit Kármán Attiláról előző este egy ismerősömtől hallottam. „Olyan, mint Pióker Ignác.” Munkaszeretetei, szakmához való ragaszkodást, megbízhatóságot emlegetett. Várom, hogy jöjjön, kopogtatnak is az ajtón, belép egy fiatalember, de nem ő az. Az egyik öccse, Árpád. Alacsony, kicsit hajlott, ujján sárgállik a nikotin. Azt mondja: — Jöjjön velem, várnia kell, mert Attilának be kell fejeznie valamit. Végigmegyünk a szűk és zsúfolt gyárudvaron. Alkatrészek, félig kész munkák, lemezek, hegesztőpisztollyal bajlódó emberek, műhelyekből kiáramló zaj. Az udvar mélyén, egy keskeny épület csendes szobájában ülünk asztalhoz. — Ez volt az irodám tegnapig — szólt Árpád. — De leköszöntem. Én voltam a szakszervezetis. — Most mit fog csinálni? — A tmk vezetését bízták fám. Örülök neki. Jobban érzem magam ebben az overall- ban. Üjra olyan vagyok, mint ők. — Kikre érti? — A testvéreimre. — Talán nem nézték jó szemmel? Legyint és látom, hogy nagyon őszintén mondja: — Az iroda légköre is más és a műhelyé is. Ha az utóbbit nagyon megszokta az ember, s elkerül onnan, olyan nosztalgiával gondol vissza rá, mint gyermekkorára. A négy Kármán históriája egyre jobban érdekel. Ügy érzem, van valami nagyon is érdekes a négy testvér „lakatosságában”. Árpád közlékeny és nyílt ember, hamar barátkozik, gyorsan és pontosan felel a kérdésekre. Dunaharasztiból kerültek ide, Egerbe. — Miért választották mind a négyen a lakatosszakmát? A járatlan ember, ha valahol kuriózummal találkozik, az ilyen kérdésre valami meghökkentő választ szeretne kapni. Árpád meg csak ennyit mond: — Mert meg kellett élni valamiből. Ebben a pillanatban leegyszerűsödik minden. Elég egy mondat, hogy az ember érezze: az életet szigorú törvények igazgatják. Rövid történet következik az apáról, aki asztalosmester volt Dunaharasztiban, és aki azt szerette volna, ha fiai is az ő mesterségét választják. Egy pinceszerű helyiségben nagy és, jól felszerelt műhelyről álmodozott, melyben ő és a fiai dolgoznak. Gyerekjátékokat készítenek majd, rengeteg gyerekjátékot — máig sem mondta el, miért. A háború után gondolta ezt így, amikor egy pár csirkéért zakót, egy zsák krumpliért aranygyűrűt lehetett kapni. Akkor a világ nagyon keveset törődött a gyerekjátékokkal. Élni kellett. A Kármán családnak is. És Egyszer csak elköltöztek Dunaharasztiból. Attila katona volt Egerben, megnősült, letelepedett. Munkát vállalt a la- kaíosárúgyárban. Itt tanult szakmát, és hívta a többieket is. Jöttek. Árpád még ennyit tesz hozzá: — Én repülni szerettem volna, de nem lehetett. Lakatos lettem. — Elégedetlen? — Nem. Nincs olyan munkahely, ahol az ember ne tudna valamit felmutatni. Valami speciális értéket, melyet minden munka magában rejt. — Nem mindenki találja meg. — Aki mechanikusan dolgozik, mint egy gép, az nem. Az csak egy jellemző vonását ismeri a munkának: a szükség- szerűségét. De ha valaki értékre lel, az megtervezheti maga körül a világot. — Nem vágyott többre? Maga elé néz, és csendesen szól. — Rendezett körülmények között élek, házasságom jól sikerült, szeretem a munkámat, tanulok. Biztonság van körülöttem odahaza és a műhelyben. Azt hiszem, ezzel elmondtam mindent. És ez az, ami Attilának is megvan. — Ö milyen ember? — Szigorú. És rendkívül igényes a munkában. Ö ... — Nem folytatja, mert belép az „érdekelt”. Szigorúságát nem tükrözi az arca. A szeme barna és nagyon tiszta. Haja ritkás, beszéde halk. Inkább félénknek hat. — Igaz, hogy ön szigorú ember? Alig észrevehetően elmosolyodik. — Attól függ, miben. A munkában igen. Nem szeretem, ha valamit elnagyolnak. — Mióta brigádvezető? — Nem tudom. Sok éve. Azóta már ötször is kicserélődtek a tagok. Mindig újakat tanítok be. — Azt mondják, ön a gyár legjobb szakmunkása. Nem próbálták még „kiemelni”? — Volt róla szó, de én hallani sem akartam róla. — Mennyit keres? — Mikor hogy. Volt olyan hónap is, amikor többet kerestem, mint az igazgató. — Milyen embert nem szeret? — A trehányt, a részegest, a fecsegőt és azt, aki nem őszinte. — Milyen a viszonya az emberekhez? — Nem szeretek kiabálni. Inkább ötször is elmondom: hogyan csinálja. — Mi az életelve? — Az, hogy az ember a körülményekhez képest éljen ésszerűen. Legyen szigorú magához. Távollevő két öccsére, Győzőre és Bélára gondolok. Vajon ők is ezt vallják? Mit sikerül megtéríteniük bátyjuk törekvéseiből? — Az öccsével elnézőbb, vagy szigorúbb, mint a többiekkel szemben? — Az utóbbi. Pedig nem rosszabbak másoknál. — Milyen munkát szeret a legjobban? — A bonyolultat. Az olyat szeretem, amelyik próbára tesz. Ha már elkészültem vele, akkor elégedett vagyok. Elégedett, mint hét végén. Feleségével, fiával beülnek a kocsiba és járják az országot. Legjobban a hegyeket szereti. Labdázik a kisfiával, míg főz az asszony, szakkönyveket olvas, barkácsol valamit, amire szüksége van a ház körül. Jár kiküldetésbe, mint a gyár szerelője. Nemrég Jugoszláviában volt. Ez minden. Ez a szigorú elvek szerint élő, zárkózott ember azonban, úgy érzem, nem mondott még el mindent. Valamit akarva-akaratlanul elhallgatott — Mivel magyarázza, hogy öccsei is lakatosok lettek? Ebben a gyárban, az ön keze alatt? — Nem tudom. — ön hívta ide őket? Mit mondott nekik? — Semmit. Azt, hogy megtanítom őket dolgozni. Béla, aki táncolni szeret rajong a gitárért és a mai tizen- kilencévesek frizuráját viseli, sokáig hallgat, mikor arról kérdezem, ki a kedvenc sztárja. Egyszercsak így szól: — Az Attila. Persze ő nem sztár, de akkor is. Pokolian tud. — Azért, mert tud? — Nemcsak azért. Nem engedi, hogy linkeskedjünk. Győzőre nézek, mert ez a többesszám rá is vonatkozik. Szégyenlősen mosolyog. — Nekem is ő ébresztette fel az önérzetemet. Azt kérdezte: hogy élhetek annyira igénytelenül? Magyarázott nekem sok mindenről, elhitette velem, hogy jó képességeim vannak és ő majd szakmára tanít. Segédmunkás voltam akkor a téglagyárban. Hallgattam rá és idejöttem. Így lettem lakatos. És szeretnék vele együtt dolgozni, amíg lehet. Amikor eljöttem, Attila egy műszaki leírást tanulmányozott, Árpád a műhelyben beszélgetett valakivel. Győző rágyújtott és tüzet kért a szomszédjától, Béla valamin dolgozott és dúdolt. A szűk és zsúfolt gyárudvar zajos volt, a fülke ablakából a portás megint a hársfákat nézte. Én meg arra gondoltam, hogy nem egyszerű „kivételes eset” a gyárban ez a négy lakatos... Hankóczi Sándor SZÜRETRE KÉSZÜLNEK — A későbbi érésű szőlőknek használt az augusztusi csapadék: nagyon szépek. Csak az ezerjónál mutatkozott kisebb mérvű bogyórepedés, de az esetleges napos idő még megakadályozhatja a fürtrothadást — tájékoztat bennünket Szabó Károly, a nagykőrösi Hunyadi Tsz szőlészeti agronómusa. — Hogyan készülnek a szüretre? Van-e elegendő hordójuk? — A most elkészített 80 hek- tós hordóval összesen 300 hektoliter űrtartalmú ászokhor- dónk várja a mustot. — Ez kevés? — A szőlőterületünkhöz viszonyítva valóban kevésnek tűnik, de 800 mázsa szőlő átadására szerződést kötöttünk a borforgalmi vállalattal, ezért annak elhelyezésére nincs gondunk. — Hogyan fejlődnek az új telepítésű gyümölcsösök? — ötven hold almásunk 1969-ben fordul termőre. A harminc holdnyi, fiatal telepítésű szilvát eléggé megviselte a szárazság. Az idén 130 holdnyi nemes cellulóz nyárfát is telepítettünk. A hiányok pótlására faiskolát hoztunk létre. Az új telepítés szépen fejlődik, a faegyedek néhol elérik a kétméteres magasságot is. — f — Olasz emigránsok Csupán 1967-ben mintegy 230 ezer olasz dolgozó emigrált külföldre. Közülük 164 ezren nyugat-európai országokban telepedtek le, a többiek pedig az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában. A kivándorlás fő oka — a munkanélküliség növekedése. A mozgó szállások egészségügyi követelményei Az egészségügyi miniszter utasítást adott ki a gyakran váltakozó munkahelyen dolgozók, valamint a szórakoztató vándorüzemek (cirkusz, vidám park, stb.) dolgozói részére munkásszállásként használt vasúti és közúti mozgó szálláshelyek és a hozzájuk tartozó étkező-, mosdó-, fürdő- kocsik, egészségügyi szabályairól. A mozgó szállás telepítését be kell jelenteni az illetékes közegészségügyi, járványügyi szolgálatnak, megjelölve a telephelyet, a fenntartás várható időtartamát, a vízellátás, a szennyvíz elhelyezésének módját. A mozgó szállást lehetőleg szélvédett, árnyékos, nem mély fekvésű, száraz, tiszta területen kell elhelyezni, és külön részlegben, lehetőleg külön kocsin kell gondoskodni a férfiak és nők elhelyezéséről. A mozgó szállásokra gyerekeket egyáltalán nem, házaspárokat együttesen pedig csak külön kocsin szabad elhelyezni. A hálóhelyiségek előírt légtere személyenként hét köbméter, ettől még emeletes ágyak esetén sem szabad eltérni. A rendelkezés meghatározza a kocsik hőszigetelését, a hálóhelyiségek bútorzatát, az ágyak felszerelését. Szabályozza a vízellátást is: személyenként legalább 25 liter ivóvíz minőségű vizet kell biztosítani. ötvennél több személyt befogadó szálláshoz külön mosdó-fürdökocsit kell beállítani, tíz főre egy mosdót és ötvenre egy zuhanyfülkét számítva. Ahol mód van köztisztasági fürdő igénybevételére, ott nincs szükség fürdőkocsi fenntartására. Főzni, étkezni csak erre kijelölt helyen vagy külön főzőétkezőkocsiban szabad. Az utasítás előírja az élelmiszertárolás módját, valamint a helyiségek világítását, hőmérsékletét is. Ugyancsak szigorú előírások gondoskodnak a higiéniáról. Végül megszabja a rendelet, hogy a dolgozók létszámának megfelelő mentőlá- dáról kell gondoskodni. Az utasítás értelmében a jövőben csak az egészségügyi követelményeknek megfelelő mozgó szállások, étkező-, mosdó- és fürdökocsik gyárthatók. A már üzemben levő mozgó szállásokon az állami közegészségügyi járványügyi felügyelő hozzájárulhat olyan szabályoktól való eltéréshez, amelyeket az illető szálláshelyen csak bizonyos módosítással lehet végrehajtani. TAPIOSULY Cukrot kapnak a méhek Szeptember 10-re: 22 mázsa méz 1966 végén alakult meg Tá- piósülyben a méhészszakcsoport. A csoportnak kilenc tá- pdósápi és hat úri tagja van, s akkor 228 méhcsaládjuk vólt. Parasztok, pásztorok A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET KINCSEI A NEM ZETI GALÉRIÁBAN Időpácolta festett deszkalapok, kétévszázados tulipános- rozettás asztalosremekek díszítik a Nemzeti Galéria előcsarnokát; azt a főfalat, ahol mindig a magyar festészet hatalmas kompozíciói fogadják a belépőt. A ritka változás ritka kiállítást jelez. A múzeum egy részében az új magyar képzőművészet helyét a régi magyar népművészet vet:a át: Parasztok, pásztorok címmel itt rendezte meg páratlanul gazdag bemutatóját a Néprajzi Múzeum, közönség elé bocsátva a közelmúltban Párizsba ) utaztatott magyar népművészeti kiállítás anyagát. I A következő kilenc terem: a magyar paraszt régi élete ifjúkorától haláláig. A kiállítás rendezői ugyanis nem földrajzi tájak és történelmi korszakok, tudományos fejlődéstörténet és tudománytalan szenzációk szerint mutatják be a magyar nép művészetét, hanem a teremről teremre az élet jelentős fordulópontjait idézik elénk élstkép- szerűen. S mi mással kezdődhetnék ez a népművészettel elmondott emberi életrajz, mint a fiatalsággal: falusi bálok és vidám sorozások idézésével. A néző megismeri Sárköz csodálatos viseletét a lánypártától a vörös díszítésű lioni brokátszoknyáig, sőt egy ravaszul elhelye- lyezett faragott-festett tükör segítségével a fehér-ropogósra keményített alsószoknyákig. A tárlókban, oldalt szerelmi ajándékok. Sok kis remekkel kedveskedett a legény a lánynak — néha többnek is egyszerre. A második terem: a lakodalom. Talpig fekete brokátba öltözött menyasszony, hollófekete öltözékű vőlegény tanúsítja, hogy a Kalocsa-vidé- ki Szakmáron ősi szokások szerint díszítették az ifjú párt, ám a terem végében egy túrái ara a megszokottabb hófehér .viseletben parádézik. A drága holmival — lakodalom után — a „terített házban” kellett kirukkolni: esküvő másnapján az új menyecske minden hozományát kirakta itt, hogy az egész falu lássa, mit visz a házasságba. Ezt a népszokást a következő terem zsúfolt berendezése mutatja, s egyúttal Kalotaszeg népművészetét is a hímzett párnák hegyétől, szép cserépedények ármádiájáig. A kiállítás nem ringat az álmok világába, ügyel arra, hogy ne fessen hazug-romantikus képet a kemény parasztvilágról. A középkorúak bemutatása a munka kevésbé cifra perceit érzékelteti. A kiállítás leghatalmasabb termében sorra megjelenik a derekát nyü- vő kenyérsütő asszony, az ebédvivő lány, és az aratók szegényes ruhadarabjai. Üveg alatt a sovány vacsorák, sovány evőeszközei: gémcsőrből faragott villák, fakanalak és nádivillák, s ritkaságként néhány szép ónedény, meg egy gazdagparaszt ezüsttányérja. A magyar népviselet válogatott — és többnyire először bemutatott — gyöngyszemeit többszöri nekirugaszkodásra sem gyűjtheti emlékezetébe a látogató. Érsekcsa- nádá asszonyok és Kapuvár férfiödtözőke, torodkói szoknyák és palóc szőttesek, gö- möri kisnemesek rókamálas mentéje és pusztai pásztorok esőverte gubája — mindez csak felületes felsorolás. Az öregkor osztozik a gyerekekével (hiszen a kicsiket a munkát nem bírók nevelték), s itt a kiállításon ez a csoport az alföldi viseletét mutatja be. A terem másik végének témája: a halál és a temetés. Csökölyön még a gyász színe sem fekete: sáfránysárgára hímezték a „hidegágyat”, vagyis a ravatalt, s Mezőkövesden is piros-kék mintás, sárga-zöld szalagos halotti köntöst húztak a megboldogultra. De az élet már régein sem fejeződött be hivatal nélkül. Szerencsére, mert ennek köszönhető a kiállítás egyik látványos része, egy matyó falu elöljáróságának ülése. Az utolsó terem a paraszt- festőké. A magyar parasztművészet ebben a műfajban is eredetit és maradandót alkotott. A tápiósülyi méhészek — nem tudni, mi okból — tartózkodnak a belépéstől még ma is. A szakcsoport tagjai elégedetten tekintenek vissza az elmúlt rövid két esztendőre. Tavaly a méhcsaládok költésének korai serkentésére és a betegségek megelőzésére másfél mázsa Furnérra gyógyle- pényt igényeltek. Ezt kedvezményes áron kapták. Azután. 20 mázsa mézre kötöttek értékesítési szerződést és ezt a mennyiséget 120 kilogrammal túlteljesítették. Közel 800 forint prémiumot kaptak ezért. De ez az összeg a közös kasz- szába került, s ha a pénz tovább szaporodik, viaszolvasztót vesznek. Az idén a szakcsoport szeptember 10-i határidőre 22 mázsa mézre kötött értékesítési szerződést. A nagy szárazság ellenére biztosítani tudják a leszerződött mennyiséget. Tekintettel a rossz időjárásra, a csoport tagjai igénylésükre hamarosan hat mázsa cukrot kapnak nagykereskedelmi áron. Ma nyílik a velencei festészet kiállítása Csütörtökön a Szépművészeti Múzeumban sajtótájékoztatón mutatták be a velencei festészet szombaton megnyíló kiállítását. Varsó, Drezda é: Prága után a negyedik fővárosban, Budapesten jeleni! meg a négy ország legjelentősebb gyűjteményeiből összeválogatott kiállítás. A mezőkövesdi elöljáróság a matyó viseletét szemlélteti