Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

// m<$öTK©I&©S T NAGYKORO: A PCfeTMLG vTT H I I. A P K ÍJ LON K I A P ASÄ XII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1968. AUG. 23., PÉNTEK HÉT VÉGI PROGRAM Ma: lottósorsolás, irodalmi est Ma délelőtt 9 órakor a mű­velődési ház színháztermében vidám műsor előzi meg a lottó 34. játékhete nyerőszámainak húzását. Este 7 órakor ismert előadó- művészek tolmácsolásában szép élménynek ígérkező ze­nés irodalmi estre kerül sor a művelődési ház színháztermé­ben. Holnap Délután 5 órakor a műve­lődési ház színháztermében — iparos dalostalálkozó kereté­ben — hangversenyt ad a fennállásának 85. évfordulóját ünneplő nagykőrösi iparosdal- kar. Holnapután Vasárnap este 7 órakor a cifrakerti szabadtéri színpadon vendégszerepei a gazdag re­pertoárral fellépő Magyar Ál­lami Népi Együttes. RABLOHUS (Kertész László rajza) KONYHA - CSAK GYEREKEKNEK Példaképül szolgálhat az egész megyében Napirenden az óvodai nevelőmunka A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrég megtár­gyalta a művelődési osztály­nak a város óvodáiról szóló jelentését. Nagykőrös területén hét ta­nácsi és egy konzervgyári óvoda működik, 26 óvónővel és négy nevelővel. Ez kevésnek bizonyult ed­dig is. Hiszen a tanyavilágot is beleértve, . több mint 1600, 3—6 éves, óvodáskorú gyermeket tar­tunk nyilván, de közülük csak alig 600-nak tudunk férőhelyet biztosítani az óvodákban. A megállapított férőhelynél még így is 70 gyerekkel több' részesül intézményes nevelés­ben. Miután jövőre — az ok­tatási rendelkezések értelmé­ben — már 2 és fél éves kor­tól fel lehet venni a gyerme­keket az óvodákba, így sürgős feladat a férőhelyek számá­nak további növelése. Egye­lőre a központi és az alszegi óvoda bővítését tervezik, de a tormási új városrész is óvo­dát igényel. Felvetődött az a gondolat a végrehajtó bizott­ság ülésén, hogy addig is, amíg ezekben az oktatásiin­tézményekben elegendő hely- lyel nem rendelkezünk, a gyermekek részére, akik a kö­vetkező évben iskolába kerül­nek, szervezzenek előkészítő tanfolyamot. A tanács művelődési osz­tálya nagy gondot fordít az óvodák korszerű be­rendezésének biztosításá­ra, és ebben a munkájá­ban a szülők is támogat­ják, segítik az oktatási osztályt. így például az alszegi óvodá­ban babaházat és pancsolót, a Kalocsa-féle óvodában ho­mokozót és pancsolót építet­tek, és a központi óvodában elvégezték a vízvezeték fel­újításával kapcsolatos föld­munkákat. Az óvodákban a gyermekek nevelését nagyrészben fiatal, jól képzett óvónők látják el, akik közül 16-an végeztek fel­sőfokú óvónőképzőt. Az óvodai oktatási munká­ban nagy gondot fordítanak a színvonalas nevelésre. A gyer­mekeknek például csak irodal­mi értékű verseket tanítanak, s több óvodában hasznosan al­kalmazzák a lemezjátszót és a diafilmeket. A konzerv­gyári óvodában magnetofon is van. Az óvónők maguk is sok szép szemléltető képet és esz­közt készítenek az oktatás elő­segítésére. Óvodáink igyekez­nek a gyermekeket az iskolai életre előkészíteni, s az óvó­nők a szülőkkel szülői érte­kezletek és családlátogatások formájában tartják a kapcso­latot. A napközi otthonos óvodák­ban 305 gyermek részesül ét­keztetésben. A hozzászólások szerint, itt megoldásra váró problémák vannak. A közel ezer személy ét­keztetését biztosító köz­ponti konyha nem tud a kis gyermekek táplálásá­hoz megfelelő tejes étele­ket, zöld főzelékeket nyújtani, ezért külön konyhát, vagy konyharészt kellene felállíta­ni a gyermekek részére való főzéshez. A megyei tanács jelenlevő képviselője 'szerint'a nagykő­rösi óvodákban folyó nevelő­munka és a gyerekekkel való törődés példaképül szolgál­hat a megye valamennyi ilyen intézményének. (kopa) MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Amerikai feleség. Egy olasz viszontagságai „a korlátlan lehetőségek hazájában”. Szí­nes olasz—francia filmvígjá­ték. Főszereplők: Marina Vla- dy és Ugo Tognazzi. Csak 16 éven felüliek számára. Kísérőműsor: Gusztáv és a hálátlan varjú. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Sopronból jöttek a lányok A tábor dicsérete Az Absolon Sarolta ifjúsági építőtábor bejáratánál két diáklány őrködött szerda este, hogy illetéktelen ne léphessen az épületbe. Még az újságírót is csak hosszú magyarázkodás után engedték be. Azon meg különösen jó ideig töprengtek, hogy szóba álljanak-e velem... Rauchwarter Ilona, a lébé- nyi gimnáziumból jött a tábor­ba. Most végezte a második osztályt. Tulajdonképpen nem tekinthető ,,őstáborozónak”, ezt bizonyítja az is, hogy meg­lehetősen elfogódott válaszokat ad, amikor itteni élményei­ről faggatom. De lassan-lassan kiderül, hogy jól érzi itt magát, tetszik neki a tábor, a társak, akik közül sokkal kötött barát­ságot. A kapuőrség ideje alatt leg­jobban egy könyv köti le a táborlakót. Szilvási Lajos: Fe­kete ablakok című, soproni környezetben játszódó cselek­ményes regényét látom Ica előtt. — Persze, nemcsak olva­sunk, hanem kirándultunk Nagykőrösre és Kecskemétre is. Nekünk, akik hegyvidékről jöttünk, nagyon tetszik mind­két város. De azt is írja meg, hogy Lébény, ahonnan jöttem, most kapott mezővárosi rangot —, és a lébényi templom egyébként is híres építménye a magyar építőművészetnek. Borsi Erzsébet, a Vas megyei Bük községből érkezett a tá­borba. Amikor beszélgetés köz­ben cigarettára gyújt, megkér­dezem tőle, hogy a szülei vajon mit szólnának a látványhoz? Az elbizonytalanodó válasz hallatára erősen remélem, hogy Vas megyében a bükiek nem olvassák a Nagykőrösi Híradót, és így Erzsiké nem fog rám megharagudni a kér­désért .. — Hát, ami a brigádunk eredményeit illeti egyszer elő­fordult, hogy mi lettünk az utolsóka De tényleg csak egyszer! — teszi hozzá sietve, és bizony­gatja, hogy ez a hátralevő na­pokban sem fordul elő többé. — Mi lettünk a harmadikak a legutóbbi értékelésnél — kapcsolódik be a beszélgetésbe Horváth Jutka, a soproni Ber­zsenyi Dániel Gimnázium jö­vőre érettségiző tanulója, ő elsős korában már dolgozott mezőgazdasági építőtáborban, Kiskorpádon. Egyébként ő a tábor sportfelelőse. Kapásból sorolja, hogy az itt eltöltött két hét alatt, milyen gazdag lehetőségek biztosították, a diáklányok részére a munka után valóban üdítő sportolást. Anel nénitől, a tábor pa­rancsnokától tudtam meg a legutóbbi értékelés eredmé­nyét. E szerint az első helyet, végzett munkája alapján, a nyolcas brigád szerezte meg, amelynek brigádvezetője, Fü- löp Margit, és többi tagja is a soproni Széchenyi gimnázium tanulója. A második a kettes brigád lett. Ök, Grän Márti vezetésé­vel ugyancsak a tűztorony vá­rosából, a József Attila Gimná­ziumból érkeztek a táborba. A tábori ki mit tud-on Hor­váth Margit és Pintér Éva sze­repeltek a legnagyobb sikerrel a szavalok versenyében. Grán Márta szép énekhangjával ara­tott sikert. Külön elismerést érdemel, Böbe, aki 60 percen keresztül szórakoztatta, impro­vizált műsorával a tábor lakóit. Nemcsak ebből a turnusból, hanem az előző háromból is a legjobb tíz a táborparancsnok ' vezetésével néhány napot töl­tött a közelmúltban a balatonboglári jubileumi táborban. A mező- gazdasági építőtáborok ugyanis tíz éve működnek az idei nyá­ron. Ebből az alkalomból ke­rült sor az „ajándéktáborozás­ra”. Még néhány nap, és az Abso­lon Sarolta ifjúsági építőtábor zászlórúd járói végleg levonják a tábor lobogóját. Ünnepélyes táborzárás következik — és két­száz Győr-Sopron megyei kö­zépiskolás diáklány felejthetet­len emlékek, élmények garma­dával utazik vissza szülőhelyé­re. Az új iskolaév megkezdé­sekor bizonyára akad majd bő» ven mesélnivaló. Karai László Nagykőrösi arcok, 1968 a. Tjrigádvezetőm a Petőfi Termelőszövetkezetben. Igazi nehéz _ JJ ember volt azokban a napokban, amikor változtattak az önállóságon. Élettörvény, emberi belátás, tapasztalat — ez a hármas szabály változtatott, mert magában az ember a régi­hez ragaszkodó —, még most is a veleszületettben kínlódna, küszködne. Kis híján ezer hold ma a gondja, annyi a brigád­terület. Semmirevaló homokok, legelők, nyersföldek foltokban kicsit jobbak, egészen jók, kinek ki volt a gazdája. Legtöbbjük alatt nincs agyag, szárazságban átsüti a nap, kiég, vizes eszten­dőkben a növény aljáig emelkedik a talajvíz, s az öli el. Job­bára panaszt teremnek, meg öt-hat mázsa rozsot, olykor talán csak a vetőmagot. — Jaj de nehezen szoktam meg a tanyát. Én városi voltam. Az uram meg: csak a tanya. Bent van a házunk. De egy hetet sem bírok idekint, már mindig készülök haza. A városban épültünk. Itt sem nélkülözök. Igazán minden itt van. Villany­nyal a televízió, a tanya előtt az autóbuszmegálló. Mégis... Sohasem tudom megszokni. Az uram?... Csak kinn. Ö bent érzi magát úgy, mint én itt kinn. Nem bánná, ha sohase kéne hazamenni. — Nézze: á tanyátlan gazdák elszóródtak. Hagyták a földet, marad, akire marad. Akiknek volt tanyájuk, azok itt vannak, bent, a szövetkezetben. Akik nehezen mentünk bele, azok álljuk. De az se mind. Tekintsen körbe. Egyik szomszédom kilenc gyerekéből egy sincs a szövetkezetben. Másik szomszéd tizenegy gyerekéből összesen kettő. Szücsék a harmadik, öt fiúból egy sincs itt. Az én három gyerekemből kettő csak itt van. Pedig jár birkózni a fiam innen, kintről. Egyik is, másik js, az edző is csalogatja a konzervbe. Ott van hely, van mun­ka, közelebb lenne. 'Míg bírom, tartom. De meddig? Mi lesz, ha kihullunk? Mink, az ilyenek. Sokszor töprengek úgy ma­gamban ... Most is, hogy vittem ezt a darát. Ha kint hagyom, biztos, hogy nem az apaállat kapja meg. Lehet, hogy csak el­felejtik ... Sok a jövő-menő ember még a szövetkezetben. És kinek fáj, ha valami nem úgy megy. Én? Ha előttem lehajít Valaki a szekérről egy ekekapát, úgy fáj, mintha a fejemre Vágott volna. Reggelenként megyek az emberekért. Egyiktől a tnásikhoz. Ekézni kell, kapálni kell, mikor, mit. „Miért van a traktor, a gazdája úristenit?!” „Én nem sétálok az eke után” — ezt kapom. Meg néha úgy mennek előlem, mint valamikor az agitálok elől. Szöknek. (Mert ugye, megvan a háztáji szőlő, némelyiknél a zöldségeskert, a sok jószág. A közös? Az már csak bajnak van! Ezért mondtam, akik legnehezebben adtuk meg magunkat, most mégis azok álljuk. Mert nehéz volt bele­változni. Már itt körben mindenki benne volt. Jöttek hozzám. „Vélem sem kivételez az élet.” Bementen, aláírtam. Odavág­tam a báránybőr sapkát, tessék! Azóta?... A zóta? Harmadnapon ott volt az értékelő bizottságban jó­szágot, kocsit átvenni. „Testvér vagy barátom, a te ko­csid csak ennyit vagy annyit ér. Csináljunk mindent becsüle­tesen. Mi holnap is találkozunk.” Mindent becsületesen! (Ma is mindent a lélék és a lelkiismeret határoz nála. A határ, mint nyitott könyv előtte, a táblák ismerős lapok, az emberek a paraszti értékmérő rendje szerint dolgosságuk után besorolva ebbe a rendszerbe, bölcs ítélettel s a rátalálás ösztönével. És mindezt az életpróba formálta ilyenné, a törekvés, a munka, amely egykor szenvedéssel volt teli, mégis meghozta már ak­kor a boldogulást is. — Még az apámnak nem volt semmije. Kertészbéres volt. Én is. Először 25 év után vettem egy házhelyet, így kezdtem, ott kezdtem. Béreltem, kínlódtam, de boldogultam. Már a fe­kete földből is — a tetétleni határban — bírtam valamennyit. Ekkor fordult az élet. És higgye el, de most nem a, szövetke­zetre szólok, hiszen látja, hogy csinálom, nem így kellett volna. Sokan azt képzelik, ott a traktor, akasszuk neki a föld sarká­nak az ekét, kész a nagy tábla. Még sokszor a mezsgyéket is kár volt bolygatni, mert ha Pesten fúj a szél, itt minálunk már száll a határ. Temeti el az egészet. Sok szép tayaszi vetésünk ott pusztult a homok alatt. Itt a táblán belül is parcellázni kell. Szélirány szerint vetni a növényt, hogy egyik védje a másikat. Elsiették itt a nagyüzemet. Fokozatosabban kellett volna, már többre lennénk. Most már így van. így kell, ebből kell legyen minden. Csak az emberek... azok nevelődnének! Az volna a legfontosabb. Mert tapasztalat is van. T elepítettük itt a sarkon ezt a meggyest, húztuk a madza­got az elnökkel, akkor még agronómus volt. Nem jó lesz, mondom, nem alakul így ki a sora. Vitáztunk. A végén igazam lett. A tapasztalás. Érték ez, becsülni való. Bárány Lajos, az elnök, a vezetőnk, tudják is és tartják is. Csak öregszünk. Mú­lik az idő. Mindent nem tudunk elkezdeni is, meg befejezni is. És ki lesz, aki befejezi? Fábián Gyula HETIPIAC A jó dinnyét lékelés nélkül kiválasztani — Szakértelmet * igényel. Az alkudozások után jólesik egy- egy pohár sör a piaci büfében. (Foto: Kiss) Épülnek a KISZ-lakások Kulcsátadás: mielőbb Eleinte kevesen bíztak a si­kerben. Csak a szervezés há­rom hónapot vett igénybe. Februárban megkezdődtek az építkezések, és a jövő év ta­vaszára már be is költözhet­nek a fiatal párok az új lakás­ba. Huszonnégy család kap a tormási városrészben kényel­mes, tágas otthont a KISZ-la- kásokban. Valamennyien kon­zervgyári dolgozók. Ne kerüljön sokba, és ne nőjék ki idővel a fiatal háza­sok — ez volt a kiindulási program. Időközben még egy feltétel járult mindehhez: a 24 lakás egy tömbben nem épülhet, mert a tervek a városrészbe illő épületeket kívánnak. Vé­gül is minden feltételnek si­került eleget tenni. A fiatalok legyűrték a hitet­lenséget, a bizalmatlanságot, és szívósan, kitartóan, megsze­rezték azt a tájékozottságot, amely egy ilyen öntevékeny kezdeményezéshez szükséges. Nem állnak egyedül. A városi tanács, a KISZ-bizottság és a gyár vezetősége egyaránt segít nekik abban, hogy minél előbb átvehessék a saját erejükből épített lakások kulcsait. ÖTVENSZÁZALÉKOS GŐZGÉP Az osakai egyetemen siker­rel zajlott le egy olyan új gőzgép kísérleti példányának üzemeltetése, amely elméleti­leg hőenergiájának 50 százalé­kát alakítja át elektromos energiává. A Japánban jelenleg üzem­ben levő hagyományos hőerő­gépek nem tudnak gőznyomás­ban 250 atmoszféránál többet elérni. Az új hőerőgép 600 fokos üzemi hőmérsékletet s 1000 és 1500 atmoszféra közötti gőz­nyomást fog elérni. Ilyen hő­erőgépet eddig még sehol a vi­lágon nem sikerült megszer» keszteni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom