Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

1968. AUGUSZTUS 22.. CSÜTÖRTÖK Tizenhatezer A múlt héten közzétették azt a gyors statisztikát, mely az egyetemi, főiskolai fölvéte­lekről ad képet. A jelentkezők mintegy egyharmada nyert fölvételt * így tizenhatezren kezdhetik meg tanulmányaikat az első évfolyamokon szep­temberben. A nappali tagozat­ra fölvettek — több mint ti­zenegyezer fiatal — közül a fizikai dolgozók gyermekei 43,8 százalékkal részesednek, 8 ez, bár a korábbi esztendők­ben tapasztalható rohamos csökkenés megtorpanásáról ta­núskodik, még mindig nem a legkívánatosabb arány. Külö­nösen nem akkor, ha néhány egyetemet külön vizsgálunk — mert például a Budapesti Mű­szaki Egyetemen éppen csak meghaladja a harminc száza­lékot a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya — s nem ér­jük be az átlagokkal. Amiben már megyénk is képviselve van: az agrártudományi intéz­ményekben 809, a felsőfokú mezőgazdasági technikumok­ban 920 első évfolyamos kezd­heti meg tanulmányait. Tizenhatezer ember, nagy többségük fiatal. Pályakezdők a szó igazi értelmében, mert megítélésünk szerint a pálya kezdete nem az első munka­helyhez, hanem már — még­pedig szorosan — a felsőokta­táshoz kötődik. Aki elfecséreli az egyetemi éveket, aki ím- mel-ámmal folytatja csak ta­nulmányait, aligha lesz ott majd a munkahelyi kollektí­vák élvonalában, aligha lesz ott azok között, akik nemes hévvel és lelkesedéssel akar­ják a gyakorlatba átültetni az egyetemen tanultakat. Nem szeretnénk a sematikus érve­lés hibáját elkövetni, s hosz- szan ecsetelni, hogy egy-egy egyetemista a népgazdaság­nak több mint százezer forint­jába kerül, bár ha meggon­doljuk, hogy százezer forint­nál is többet mennyi munká­val keres meg egy munkás- ember, akkor igazán érezni le­het az állami anyagi támoga­tás nagyságát és — eredőit. Mert hiba lenne, ha a tanul­mányaikat megkezdő fiatalok elfeledkeznének arról: meny­nyi veríték, fáradozás, fizikai és szellemi energia sűrűsödik azokban a tíz és száz forintok­ban, melyeket napról napra rájuk, taníttatásukra költ az állam, s még inkább hiba len­ne, ha a társadalmi ösztöndí­jasok felednék el, hogy az ösz­töndíjat adó vállalat, termelő- szövetkezet, vagy éppen köz­ség fillérekből rak,ja össze a forintokat. Mert egyetlen fil­lér sem ajándék «ott, ahol dol­gozni kell; minden fillérért munkát kell végezni, s nemrit­kán kemény munkát! A jövendő szakemberei, ahogyan általánosságban titu­lálják az egyetemeken, főis­kolákon tanulókat, mindig ér­deklődéssel fogadják a „gó­lyákat”, az első évfolyamoso­kat, s ez érthető. Még érthe­tőbb azonban, hogy legalább ekkora az érdeklődés azok kö­rében is, akik környezetéből kikerültek ezek a fiatotok. Az érdeklődés azonban önmagá­ban nem elég. Valamennyi munkahelyi közösség, ahonnét kirepült egy gólya, legyen az gyár, vállalat vagy éppen ter­melőszövetkezet, igyekezzen rendszeresen értesülni arról, mit is csinál a gyerek, megfe­lel-e a bizalomnak. Mert az egyetemi tanulmány: bizalom. Annak feltételezése, hogy a végzett hallgató tudásával, szakmai fölkészültségével, irá­nyítókészségével fizet majd megbízóinak, azoknak, akik „csak” dolgoznak, „csak” elő­teremtik a forintokat a kor­szerűbb felszerelésekhez, a színvonalasabb oktatómunka ezernyi feltételéhez. Az egye­temek kapuit átlépő fiatalok már a mi fiataljaink. A mi, szocialista rendünk szülöttei, neveltjei. Amikor végeznek, amikor majdan kilépnek az egyetem kapuján, kezükben a diplomával, akkor is azok kell hogy legyenek! ŐSZI VÁSÁR: Tízmillió forintos készlet A Budapesti Őszi Vásáron újszerű feladatot vállalt a Centrum Áruház: az egyik pa­vilonban 1200 négyzetméteres kísáruházat rendez be. A Centrum Áruház Vállalat mintegy 50 iparvállalattól ka­pott olyan termékeket, amelye­ket a pavilonokban is bemu­tatnak. A kisáraház 8—10 mil­lió forintos árukészlettel kez­di a vásárt, s lényegében elő­rehozza azoknak az új cikkek­nek az árusítását, amelyek az őszi—téli idényben kerülnek majd forgalomba. Az áruház egyik részében műszaki cikkek, míg a másikban ruhaneműk kaphatók majd. Terv van, öntözés alig Keserű a kamat Pomázon Montecuccoli azt állította: a háborúhoz három dolog kell: Pénz, pénz és pénz! Fordítsuk kisebbre a meg­állapítást. Mi kell az öntö­zéshez? Pénz, pénz és pénz! Igaz-e ez? ... Részben, vagy teljesen fedi a valóságot? És miért? Kevés állami gazdaságnak vannak olyan kitűnő adott­ságai, mint az Egészségügyi Minisztérium Munkaterápiás Intézetének Pomázon. Bu­dapest határában van, jó utak mentén, tehát termé­keinek értékesítése gondot nem okoz. Áruit gyorsan és kellő árért tudja eljuttatni a fogyasztókhoz, ami szin­tén nem megvetendő előny. Közel feleszik a Dunához, ami pedig az öntözésre ad jó alkalmat. Több, mint 500 Ti' i ’ • » > A megszüntetett he­Bányából keramiagyar kagyárat rendeztek be. képünkön: az üzem szakemberei égetés után kiveszik a mintadarabokat az elektromos ke­mencéből. i idegbeteg embert foglalkoz­tatnak, akik csökkent mun­kaképességük ellenére is nagy segítséget nyújtanak a köny- nyebb mezőgazdasági mun­kákban. A gazdaság mégis messze ráfizetéses és belátható időn belül az is marad. Ám nem éppen ez a legmeglepőbb, hanem in­kább az öntözött terület ki­csinysége, ami legjobban kihat a termelékenységre, az intenzív kultúrák kellő ho­zamú termesztésére, és ezen át a gazdaságosságra. Bene Mihály .igazgató és Gebri Pál főagronómus sze­rint a 2500 kát. holdon ter­melést folytató gazdaság mindössze 146 holdnyi terü­letet öntöz (a konyhakerté­szetet, a 66 hold új telepíté­sű lucernát) részben a ki­merült sóderbányában ösz- szegyűlő vízből, részben ku­takból és á Dunából. Tévedne, aki azt hinné, kel­lő beruházási összeg hiá­nyában maradt ilyen kicsi területen meg az öntözés, mert másra bőven futotta a népgazdaság pénzéből, Po­mázon ugyanis nem keve­sebb, mint 1000 hold intenzív fajtájú gyümölcsöst telepítet­tek. A téli almát, kajszit, őszibarackot termő gyümöl­csösből mindössze 300 hold fordult termőre, de sem az eredményt adó. sem az ered­ményt még érlelő fák nem kaptak cseppnyi csapadékot az aszályos időszakban. A gyümölcsöst ugyanis nem le­het öntözni. — Eddig hozzávetőlegesen 30—40 vagon almával ter­mett kevesebb a szárazság miatt — mondja a főag­ronómus — és 10—15 vagon őszibarackkal. A vörösherék tönkrementek. Kellő bizonyítását kapjuk annak is, ha gabonatermé­sük eredményeit megismer­jük, nem a gazdaság veze­tőin, hanem a felsőbb szer­veken múlott a helytelen „A szellemharcok tiszta sugaránál“ ÚJ KÖNYVTÁR, ÚJ KÖNYVEK ALBERTIRSÁN Az ember megáll, és szakértő ábrázattal gusztálja az ország­út túlsó oldalán álló, vele épp farkasszemet néző, mutatós, friss falú épületet. — Fáin — mutat arrafelé. Dicsekvésféle érződik a hang­jában. — A maga keze munkája is benne van? — Hát, ha úgy vesszük, igen — kap az általam felkínált le­hetőségen. — A község építet­te, vagyis a tanács. Több mint egymillió forintunkba került. Két évig csinálták, és most végre kész. Augusztus 20-án nyitották meg ünnepélyesen. Ha eljön, látjuk majd egymást megint. Még egy pillantást vet a túloldalra, aztán továbbdöcög. KÖZSÉGI KÖNYVTÁR. A felhő mögül előbukkant nap teljes fényerejével bevilágítja az épület oromzatát peckes sort alkotó tizenöt betűt. Gazdag lelet A még a múlt században alakult Albertinál Ipartestü­let székhaza volt. Amikor bontani kezdték, padlásán be­cses értékekre bukkantak .... Egy pókhálóbeszőtt, szakado­zott, pöndörödött Kossuth- képre, melyen Ruttkavné Kossuth Luiza sajátkezű írása áll: „Szeretett bátyámnak 1849-i legsikerültebb egyetlen jó arczképe.” Fakult tablókra, melyeken régivágású, baiszos, feszes tartású férfiak mered­nek a fotografáló masina len­cséjébe: az egykori, messze- földön híres daloskor tagjai. E daloskor „sikerdús” közremű­ködését elismerő oklevelekre, szinte rajznak számító kották­ra, meg egy sárgult „1909 máj. 18-án” kelt levélre, melyet „teljes tisztelettel" a Palais Sophia cabinetíőnöke církal­mazott, s mely szól a követke­zőképpen : Alberti-Irsai Daloskörnek Alberti-lrsa őfelsége a Bolgárok Kirá­lya beadványukat folyó hó 10-éről örömmel olvasta és engem megbízni kegyeskedett, önöknek tisztelettel tudomá­sul adni, hogy ő Felsége a a küldött zászlószöget a Pusz- tavacsi és környékén való tar­tózkodás emlékére elfogadja és megtartja s magán pénztá­rából daloskörüknek 200,— koronát adományozni méltóz- tatott. Ezen összeget postautalvá­nyon küldöm czímükre. A művelődési ház igazgató­ja úgy rejtegeti e gazdag le­leteket, mint valami arany- készletet. Lábujjhegyen Sok-sok községi könyvtár­ban megfordultam már, de ilyet még nem láttáin. Talán nincs is párja az országban. De, hogy a megyében nincs, arra a nyakam teszem. A belépőt ruhatár fogadja. A jobb oldali nagyterem a felnőtteké, a baloldali a gyer­mekek birodalma. A bútorzat azonos a várbeli Széchenyi Könyvtár bútorzatával. Szin­te megilletődöm, szinte csak lábujj hegyen merek lépni, szavam sokáig suttogóra fo­gom. A magas mennyezeten kockaalaké, nagy világítótes­tek, melyek most nem égnek, mert a hatalmas ablakokon is bőven áramlik be fény, meg- megcsillan a kellemes színű, sima műanyagpadlót, elöntve a tágas térségeket és a min­den oldalról hozzáférhető polcokat, melyeken szoros ábécében és műfajok szerint is elosztva várják a könyvek olvasóikat. A jobb oldali te­rem egy részét a haza nem vi­hető kézikönyvek forgatóinak rendezték be — tanulhatnak, jegyzetelhetnek, zavartalanul. Rend Van már a tápraktár­ban, ahol, szintén ábécé sor­rendben, a dupla példányok sorakoznak, és az irodában meg a többi helyiségben is. A község 12 ezer lakosa kö­zül egyelőre csak 1500 olvas rendszeresen. A 14 éven aluli olvasók száma: 600, a 14—18 év közöttieké: 200. A könyv­tár eddig tízezer kötettel rendelkezett, most a megyei könyvtárból, 35 ezer forint ér­tékben, újabb 11 ezret kapott. Mar mindent lehet Némcsak a könyvtár szép, de a vezetője, Fekete Valéria is. Mintha egy modern olasz regényből lépett volna elő. Felvillanyozottan jár-kel, tesz- vesz, rendezkedik. A megnyi­tóig annyi mindent el kell még intéznie, azt sem tudja, hol áll a feje. Azért szakít számomra is időt. — Eddig a művelődési ház­ban, egy klubszobának neve­zett, viszonylag szűk helyiség­ben szorgoskodtunk, raktár nélküli. A könyvek zsúfolva a mennyezetig, deszkák a polcok tetején, azok is roskadásig megpakolva, már emlékezni se szeretek rá, elhiheti. Érdeklődéssel hallgatom. — A változásra, túl a fő­okon, azért is szükség volt, mert a község ifjúsága nem ta­lálta meg az igényeit kielégítő szórakozási lehetőségeket. Most, a könyvtár kiköltözte­tésével, mód nyílt a művelő­dési ház átalakítására. Széles­vásznú mozit kap, klubhelyisé­gekkel bővül, egyszóval remek lesz az is. E kis kitérő után, ismét a könyvtárról beszél. Heti 28 óra a kölcsönzési idő. A bejáró dolgozók kedvéért este 7-ig tartanak nyitva. Ezek az em­berek egyébként a vonaton is olvasható, könnyű, szórakozta­tó olvasmánoykat kedvelik, a fiatalok a modern irodalmat, a parasztság Jókaihoz, Mikszáth- hoz, Móricz Zsigmondhoz ra­gaszkodik. Az agrárérteimiség főleg a szakkönyveket ■ keresi. A Dimitrov és a Szabadság Tsz-ben, egy-egy 300 Kötetes fiókkönyvtár ezért jobbára mezőgazdasági szakkönyvek­ből áll. — Tervezem, hogy agrárér­telmiségi klubot is szervezek. — S mit tervez még? Ho­gyan él a megjavult lehetősé­gekkel? — Elsősorban az olvasók táborát szeretném növelni. Valamikor meghívók szétkül­désével próbálkoztam. Az ál­lomástól még a bejárók névso­rát, lakcímét is elkértem. A meghívók mellé csatoltam a könyvtárban található leg­jobb művek jegyzékét. A kí­sérlet nem vált be. Irodalmi esteket kell rendeznem, klu­bokat kell létrehoznom, most már tudom. Két irodalmi kört is szervezek, egyet az álta­lános iskola VII., Vili. osztá­lyos tanulóiból, egyet a gimna­zistákból, és előadásokat ren­dezek velük. Farostból tv-er- nvőt készíttetek, melyen a heti tévé-műsorhoz ajánlok ol­vasmányokat. Javunkat szol­gálja majd az is. hogy ősszel a mezőgazdasági könyvhónap já­rási megnyitóját itt rendezik. S az év végéig elkészítjük a könyvek katalógusát. Megvan a szép szekrény, de, látja, még üres. A legkisebb olvasó A baloldali teremben Szántó Józseíné, a gyermekek könyv­tárosa, éppen selejtez. Nagy halom tönkreolvasott, szétmáí- lott meséskönyv hever előtte. Ö is elmondja a terveit: — A 10 éven aluliaknak, ha­vonta egyszer, diavetítéssel egybekötve, mesedélutánt tar­tok, a nagyobbaknak irodalmi vetélkedőt. Az iskolákból időn­ként eljön majd egy-egy osz­tály, a magyar, a történelem és a földrajz órát itt tartja meg, s én a tananyagot könyvkiállí- tással, illusztrációkkal teszem érdekesebbé. Az úttörőkből könyvtáros őrsöt szervezek, tagjai, majd a rendezgetésben, a leltározásban is segítenek. Azonkívül a kis olvasókat megtanítom a katalógus, a le­xikon használatára, s előkészí­tem őket arra, hogy később na­gyobb könyvtárakban is felta­lálják magukat. És most hadd dicsekedjem: még ötéves korú olvasóm is van, Tulecz Mari­ka. Az apukájával jár ide, na­gyon szorgalmasan. Egyébként azt, hogy ebben az új épület­ben a gyermekkönyvtár külön válhatott, szintén igen jelen­tős változás. Megnyugvás Már indulok kifelé, mikor egy idős ember állít be, né­hány könyvvel a hóna alatt. A kölcsönzés szünetel, de a kiol­vasott könyveket visszaadhat­ja. Nézem, milyen ismerős. Hát persze, a daloskor tablóján láttam fiatalkori mását. S hogy nem tévedek, ő is bizonyítja. — Megvallom magának —. avat bizalmába, miközben el­kísér az útig, mely az állo­máshoz vezet —, most kivéte­lesen nem Is a könyvek miatt mentem én oda. Rettenetesen fájt a szívem, amikor az Ipar­testület épületét bontani kezd­ték. Istenem, hogy mennyi szép emlékem fűződött nekem ahhoz! Még Dobozi Ferenc el­nökhelyettesnek is könyörög­tem, ne nyúljanak hozzá, leg­alább addig ne, amíg életben vagjv>k. Azt mondta, majd meglátom, mi lesz belőle, és megnyugszom. Hát elmentem megnézni, nem győztem kivár­ni a húszadikát. És valóban, megnyugodtam. Méltó ott min­den a mi emlékünkhöz. Dörzsölni kezdi a szemét. — Valami gazt sodort bele a szél — motyogja gyámoltala­nul. Holott levél se rezdül az út- széli faágakon. Polgár István l gazdálkodási struktúra kiala- j kítása. Búzából például 20 mázsás, őszi árpából 20,7 má- | zsás holdankénti átlagtermést takarítottak be, ami bizonyít­ja a gazdaság vezetőinek ma­gas fokú szakértelmét és a I dolgozók kellő szorgalmát. I Nem is ezt kifogásoljuk, ha- I nem az öntözés hiányát. Az I intenzív fajtájú gyümölcs­fák minden katasztrális hol- | dón — kellő csapadék hiá- ! nvában — a szokásos 200 i mázsa helyett mindössze 60 I mázsás termést adtak, j Miért öntöz csak 146 hol­dat az állami gazdaság? Azért, mert többre nem futotta pénzéből. — Nem lett volna cálra- | vezetőbb, ha az 1000 hold gyümölcsös helyett csak 600 ! holdat telepítenek és a többi pénzt öntözőművek beszer­zésére fordítják? — ezt kér­deztem Bene Mihályiéi, a gazdaság igazgatójától, aki válaszában kitért arra, a fö- aeronómussal együtt csupán esy-két éve állnak a gaz­daság élén, befolyásolni a gyümölcstelepítést, vagy öntö­zést nem volt akkor módjuk­ban. Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának 1967-ben Pest me­gye mezőgazdasági vízgazdál­kodásának megjavításáról — hozott határozatának egyik helyén olvashatunk az öntözési beruházások költségkihatásai­ról is ... „Az öntözés nagyon drága beruházás, katasztrális holdanként eléri a 20 ezer fo­rintot .. Valóban, itt nagy összegek befektetéséről van szó, de csaknem hasonló befektetést igényel a gyümölcstelepítés is. Kedvezőbb arány esetén nagy értékek veszendőbe menésé­től szabadult volna meg a po- mázi gazdaság is, ha koráb­ban felfigyelnek az öntözés szükségességére. Mit- hoz a jövő a pomázi gazdaságnak? Erre a kérdés­re kedvező, de részben kedve- ! zőtlen választ is kaphatunk, j Tervbe vették ugyanis a kisko- I vácsi major környékének entö- 1 zését, ami viszont egy 800 ezer köbméteres víztároló létesíté­sét igényli. A gyümölcsösből és némi szántóból 500 holdnyi területet kívánnak öntözni, ami 1 millió 200 ezer köbméter évi vízmennyiséget kíván. A költségek összeállításánál kiderült, ez a terv, illetve a terv megvalósítása 18 millió forintba kerülne népgazdasá­gunknak. Az eredeti elképze­lések szerint 1970-re valósulna meg a beruházás, amely vi­szont most már — az új gaz­dasági mechanizmus szellemé­ben — (nagyon helyesen) he­lyi finanszírozót követel, s nern mehet, mint a korábbi években szokás volt, az állam terhére. A Beruházási Bank közölte a gazdasággal, nem áll módjá­ban a veszteséges gazdálkodás miatt ennyi pénzt a gazdaság rendelkezésére bocsátani. Az öntözési terv és csupán csak a terv eddig 5 milliójába került a gazdaságnak. ! Lám, hová is vezet egy aprónak tűnő, rejtett hiba, s az, hogy a korábbi években a járulékos, beruházásokkal j vajmi keveset törődtek. Öntö- j zés nélkül marad-e, a gyü- | mölesös vagy sem? — errs a ! kérdésre nehéz választ adni. A j példa mindenesetre taláió és jó, arra kell hogy késztesse al- i lami gazdaságainkat, termelő- j szövetkezeteinket, alapos meg- j fontolás tárgyává tegyenek minden telepítést, s csak akkor és úgy fogjanak hozzá, ha ar­ról a földterületről intenzív termeléssel tudják a legtöbb terméket leszedni és főleg ter­melni. Cikkünk elején azt kérdez­tük, pénz és pénz kell az ön­tözéshez? Igennel válaszolha­tunk, de kellő differenciálás­sal! Vagyis pénzt kell fordíta­ni az öntözésre is, nemcsak a telepítésekre és abban a gaz­daságban, ahol kellő arányban használják fel a ráfordítások pénzösszegét, az eredmény nem marad el. Sz. I. D. I k Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom