Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

a «rr. Khftiriap 1968. AUGUSZTUS 19.. HÉTFŐ A TÖRVÉNY JANKOVICH FERENC: Örök-űző harc Megüzentem a bús emberiségnek: arcunkra játszva fest új orcát az erű, egyensúly, bátorság, — szűrésűivé titkos forrását a létnek. Nemcsak, mikor támadnak vagy ha védnek ha mohó lángra gyűl a száraz elme — Vallom, hogy a lét egyetlen értelme: a végső gyöngy, amelyhez nem fűz érdek. Ha bárhonnan lángvesszőkkel űznétek: utamat én akkor is végig futnám, ilyen a itáliait sors a költők útján — Az én dolgom a szeretetben ébredt igazság, még a halálban is élet — eszmény s valóság örök-űző harcán. KEPES GÉZA: Ez a föld Ez a föld a tied bár nincs rajta , egy nadrágszíjnyi hely mit magadénak mondhatsz s nincs egy kunyhó, akár egy csipetnyi, a'hol ka ég a nyári nap, pár napra meg tudnál pihenni — De itt de itt a börtön őrök is testvéreid itt vannak barátaid itt vannak ellenségeid Itt ha valamit írsz amilyet csak te írhatsz egész sereg arc felderül egész sereg arc elboru' sokan örülnek sokan dühöngnek szeretnek és gyűlölnek, Mehetnél máshová hol tárt kapuk és percekig tán tárt karok fogadnak szerezhetnél villát kocsit magadnak kaphatnál pénzt kemény valutát fontot dollárt márkát koronát s tán hónapokon át elszédítíhetne a siker Mindezt megkaphatod — . Mi kell ................. m ég? Megyek már. Vár a földem. Ezt örököltem s gyermekeimnek ezt hagyom örökségképpen s a golyósfollám s egy életen át szétvert írógépem. ban nem tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal. Hogyan lesz ezután? Sike­rül-e Cendanak beleillesz­kednie abba a társadalomba, amelyből az eltúlzott gyer­meki szeretet következtében rekeszteite ki önmagát'! Ezek­re a kérdésekre várja a vá­laszt a néző, ám a film írói — köztük Jaroslav Mach rendező és Vladimir Mensik, Cenda alakítója — holt vá­gányra vezetik a jól induló történetet. Cenda ugyanis egy váratlanul felbukkanó szőke széihámoslányba szeret bele, aki viszont a férfi rajongó szerelmének hatására meg­javul. Legalábbis a szerzők elképzelése szerint. Kár érte. Jaroslav Mach kitűnő ren­dező, Vladimir Mensik pe­dig nagyon tehetséges színész. Írónak azonban egyik sem jó. Ez az igazság. Úgy kezdődik Jaroslav Mach Kétszemélyes ketrec című, most bemutatott csehszlovák filmje, hogy a néző úgy ér­zi: érdekes és elgondolkoz­tató történet tanújává válik. A film hőse, Cenda, sfem nem fiatal, sem nem szép. Harmincnyolc éves és húsz éve minden napja egyformán telik. Elvégzi munkáját a nyomdában, aztán hazasiet; elmebeteg édesanyjához, el­végzi a házimunkát és hall­gatja az öregasszony szaka­datlan zsörtölődését. Egyet­len beszélő partnere albér­lőjük, Martin úr, az idős színész. Aztán egy napon meghal Cenda anyja s tu­lajdonképpen itt kezdődhetne a történet: ,a fájdalmas veszteség egyszersmind va­lami különös felszabadulást jelent a férfinak, aki azon­Ismét egy jugoszláv parti­zántörténet, ki tudja már hányadik, az elmúlt eszten­dőkben. Ezúttal a háború után újrakezdett életek tör­ténetét vitte Vászonra Zika Mitrovic, mint író és ren­dező egjr személyben. Az éle­tek újrakezdése azonban film­jében nem más, mint a visszafojtott bosszú kitölté­se. Hőse, Simon Petrov'c négy, lágerben töltött ke­serves év után érkezik haza szülőfalujába. A hazaérkezés azonban súlyos megpróbálta­tásokat tartogat számára: any­ja meghalt a háború alat:, az apját megölték, a házuk tűz martaléka lett és szép szerelmese is máshoz * ment feleségül. Simont ettől kezd­ve csak a bosszú vágya fűti s a film író-rendezője ennek bemutatása közben igazi kri­mit produkál. p. p. Cenda és a szőke szélhámos lány (Consuela Morávková én Vladimír Mensik). az? Az őszibarack-termesz­tésre vonatkozó szálckönyvek majd’ teljes gyűjteményével rendelkező gazda? A fémek hidegen saj tolásának szakiro­dalmát tökéletesen ismerő mérnek? a költészet gyöngy­szemeit sóhajtozva kóstolgató középkorú nő? A szerelmes regényeket kipirult arccal ol­vasó falusi kislány? Az útle­írásokat faló kalauz? A ka­landregényeket habzsoló ka­masz? A modern drámákat olvasó intellektuel? A szno­bizmussal válogató kispolgár? A mesés álmokon ringó Jókai- hívő? Az Updike-, Capote-, avagy éppen a Voznyeszensz- kij-művekre esküdő? Hihető-e — s mivel vitáról van szó, bátran leírom —, hogy az iro­dalommal hivatásszerűen fog­lalkozók szűk csoportján kí­vül bárki is képes lenne — szellemileg és az időszükség­let fizikai értelmében — be­fogadni mindazt, amit a klasz- szilcus és mai irodalom kí­nál? Látszatra semmi köze a tárgyalt problémákhoz: az ál­lami iparban foglalkoztatott szakmunkások 56,2 százaléka végezte csak el az általános iskola nyolc osztályát. A be­tanított munkásoknál 42,1, míg a segédmunkásoknál 31,8 százalék ez az arány. Meg­tévesztő a statisztika? Mert hiszen az idősebbek miatt ilyen kedvezőtlen a kép? Csakhogy a 21—25 év közötti szakmunkások korcsoportjánál is 74 százalékot tesz ki csu­pán a nyolc általánost vég­zettek aránya! A betanított és segédmunkásoknál még to­vább csökken ez az arány, de ugyanakkor növekszik azoké, akik legfeljebb öt osztályt tozék a személyi higiénia, ar­ra sem tudjuk megtanítani, hogy a betűvel való barátság fontos. Tovább: amíg ter­mészetes könnyedséggel kor­szerűsítjük és bővítjük a vasúti restiket, de képtele­nek vagyunk elérni, hogy a kultúrvárótermeknek kine­vezett — de nem egy helyen suttyomban már meg is szün­tetett — valamik valóban azok is legyenek, addig kár panaszkodni és sóhajtozni. III. Tehát: miért olvasunk? Azért, hogy emberebb embe­rek legyünk. Ha — azok aka­runk lenni! És ha nem? Ha még az igénye sem fogal­mazódott meg bennünk an­nak, hogy mások, értéke­sebbek legyünk? Ha környe­zetünk, munkahelyünK, a vi­lággal vaió sokféle érintke­zési pontunk nem készte­tett arra, hogy egyáltalán eszünkbe jusson: lépni kel­lene? Sokféle módon. így az olvasással, a könyvekkel vaió ismeretség útján is? A kultúra általános szintjé­nek része az olvasás; a köz- műveltség az iskolázottság­tól a munkavégzés támasz­totta igényeken át a mate­riális létezés körülményeiig, ezerféle tényező függvénye. Ha olvasó népet akarunk — szeretnénk —, akkor nyis­suk tágabbra a látóhatárt. Profán példával élve, mert hiszen az irodalmárok fülé­nek káromlásként hangzik az ilyen összehasonlítás: édes­keveset lendített rajtunk, hogy annak idején annyi szó pocsékolódott a belterjes gaz­dálkodás előnyeire. Amikor megteremtődött a gazdasági lehetősége, amikor az ár­rendszer. az állam nyújtotta hitelek, kedveimén vek stb.. stb. kezdjek ..érvelni” mel­lette, milyen gyorsan meg­Ő Ezeken a hasábokon két Ő kollégám — az Olvasó népért Ő mozgalom fölött meditálva — %azt kérdezte: mennyit, illetve |mit olvasunk? Szeretném el­őkerülni még a látszatát is an- Ő nak, hogy én rukkolok elő a Ő kérdések kérdésével, ám úgy Ő hiszem, a mennyit és a mit Ő csupán okozat. Az ok, a prob- 8 Léima alapja: miért olvasunk? § Ebből a miértből következik Ő azután a mennyit és a mit, az Ő óik meghatározza az okozat o- Ő kait, s ezek visszahatnak rá. Ő Az ok szerepe azonban elsőd- Ő leges. !l 8 Tisztázni kellene fogalmain- | írat, mert enélkül nehéz a I vita. Mit értünk például ol- S vas ásón? Az olvasók vagy a s nem olvasók közé számítódik 5 az, aki szakirodalmat forgat? Ő A szépirodalom-centrikus né- Ő zet szerint ugyanis az olvasás Ő egyenlő a költészet, a szép- Ő próza, a drámairodalom jele- | seinek és újdonságainak is- Ő méretével. Ám akkor hová ^ tegyük azt az üzemszervezőt, aki mérnök-közgazdász diplo­mával a zsebében havonta több száz forint értékű köny­vet vásárol, rendszeres láto­gatója a gyári műszaki könyv­tárnak is, de nem szépirodal­mat, hanem szakkönyveket visz haza a táskájában? Hová soroljuk azt a gazda­sági vezetőt, aki lelkiismere­tesen elolvassa a vezetés-el­méleti kiadványokat, de szép- irodalmat csak nagyon ritkán vesz a kezébe, nem is talán igénye, pusztán időzavara miatt? Lehet-e olyan általá­nos igénnyel fellépni, hogy jártak. (A 19—20 éves segéd­munkások közül 12,2 száza­lék!) Az iparban! Mert a me­zőgazdaságról már nem is merem elsorolni a megfelelő adatokat... n. Az Olvasó népért mozgalom addig csupán nemes erőifeszí­tés lesz, míg az iskolai okta­tás — a nyolc osztály elvég­zése — nem válik teljessé. Amíg serdülő emberkék tíz meg tizenkét éves korukban magát az iskolát is abbahagy­ják, aligha vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy irodal­máraink „pezsgő vitákat” foly­tatnak. Amíg arról az egy­szerű tényről elfeledkezünk, hogy — bármily furcsán is hangzik — az olvasást nem az olvasgatással kell elkez­deni, hanem egészen másutt, addig — meggyőződésem — csak illúziókat kergetünk, s megmaradunk abban a bűvös körben, amit statisztikák, könyvforgalmi adatok, köz­könyvtárakról megjelent ri­portok, irodalmi lapok hasáb­jain vívott belső csatározások vonnak. Mert igaz, hogy akadnak több száz kötetes magánkönyvtárak öreg pa­rasztporták falain belül, de ugyanúgy az is igaz, hogy ti­zenhat meg huszonkét éves fiatal emberek életükben még egyetlen könyvet sem olvas­tak el! Azok az emberek, aki­ket már a mi, szocialista rendszerünk nevelt fel...! 1 Kicsit goromba leszed, de mentségemül szolgál. hogy az igazságot, s ezzel a dol­gok változását szereméin szolgálni vele: amíg vaiakit nem tudunk megtannan; ar­ra, hogy alapvető emberi tar­HETI FILMLEVÉL Kétszemélyes ketrec A kétarcú gyilkos Miért olyasunk? (Kertész László rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom