Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
A PEST MEGYÉI H Í R L A P K Ü L Ö N K I A D,A S A X. ÉVFOLYAM, 180. SZÄM 1968. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK Sok gondot okoz a takarmányhiány Lemaradás a tejtermelésben A juhászaiban lesz Vezetőségi ülés a bényei Népfront Tsz-ben Az elmúlt napokban ülést tartott a bényei Népfront Tsz vezetősége. A többi között napirenden szerepelt a szövetkezet állattenyésztése és tájékoztató hangzott el a növénytermesztés helyzetéről. A tsz-nek összesen 41 darab fejőstehene van. Az állomány jófajta egyebekből tevődik össze. Nem is öregek. Sajnos, az éves tejtermelés! tervet, amely 510 hektoliter, ’ mégsem tudják teljesíteni, előreláthatólag 400 hektoliter lesz csupán. Ennek a legfőbb oka, hogy az aszály miatt nem tudnak megfelelő takarmányt biztosítani az állatoknak. Hiába dolgoznak a tagok igen jól, lelkiismeretesen. A nővén dékmar ha-t érv ük teljesítéséhez 64 darab hiányzik. Az év elején a szövetkezet úgy tervezte, hogy ezt a mennyiséget a háztáji gazdaságokból vásárolja majd fel. Ez is a takarmányhiány miatt hiúsult meg. Ez kényszerítette a tsz vezetőségét arra a döntésre is, hogy az idén egyetlen darab marhát sem vásárol. Szerencsére, ez az intézkedés nem veszélyezteti a jövő évi marhahizlalási tervet, mert az ahhoz szükséges alapanyag megvan. A tervezett borjúvásárlás már az 1967. évi hízó- alapanyagot volt hivatva biztosítani. A tsz egész éves hízómarha leadási terve 178 darab. Az első féléves kötelezettséget teljesítették is, SPORT Mérlegen a Vecsési VIIEP csapata A csapatjáték. Az edzői munka és a csapatjáték szorosan összefügg. Ehhez a témához mindenekelőtt hadd idézzek egy Her- re ra-nyi la tkozatot: „Vannak, csapatok, ahol több edzést kell tartani, s van olyan csapat, ahol kevesebbet. Ha sok a jó játékos, akkor elég néhány edzés. A többit a játékosok a mérkőzéseken maguk adják.” Nos, Vecsiástem nem túlságosan sok az edzés, a vecsési játékosok legfőbb jellemzője az improvizálás, a rögtönzés. Ez néha nagyszerűen sikerül, néha nem. Ha nem, legtöbbször azért, mert kevés az erő. Itt gyorsan meg kell jegyezni, hogy a csapat erőnléti összképe nem rossz. De nem is kifogástalan. Jól játszani, szemre is szépen, könnyedén, szellemesen viszont csak kifogástalan erőállapotban lehet. így tudja a játékos a benne levő képességeket teljesen kihozni. A viszonylag kevesebb vecsési edzést bizonyos kényszerítő körülmények is magyarázzák. A leglényegesebb a pálya- hiány. Tagadhatatlan, hogy kint, a „prérin”, a betonkeménységű pályán valamilyen taktikai formációt begyakorolni nagyon nehéz. Ha így nézzük, a nagyszerű helyezésért külön elismerés illeti a csapatot. Nem segíti a jó erőnlétet a kézilabdapályán történő edzés, s csupán a kiskapuzás. Hogy itt kell gyakorolniuk, ez befolyásolja az egész csapat játékát, főleg a csatársorét. Játékukra jellemző, hogy sokat tologatnak, egyéni kitörésekre építenek. A valóban szellemes, gyors ossz játékkal, a bajnokság első négy fordulójától eltekintve, elmaradtak. Érthető, hiszen ezt kispályán jól begyakorolni lehetetlenség. Ezek után az is érthető, hogy a csatárok, képességeikhez viszonyítva, kevés gólt lőttek. Őszire változik az edzéslehetőség és reméljük, hogy ez kedvező hatással lesz a csa patra. Szalontai János Következik: Az edzői munka ... mind darabszámban, mind súlyban, s nem lesz baj az egész évivel sein. A korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb a probléma a juhászaiban. Legalábbis eddig. Persze, az egész juhászati eredményben döntő szerepe van annak a ténynek, hogy az új hodály felépítésével kedvezőbb körülmények közé kerültek a birkák. Szaporulati tervét teljesítette a juhászat. Birkatejből 60 hektolitert kell a tsz-nek az idén a szerződés alapján leadnia, s ezt a mennyiséget már teljesítette. Száz darab bárányt adtak el exportra. A kötelező törlesztéshez szükséges bárányok is megvannak. A birkaállomány tervezett növelése azonban takarmányhiány miatt az idén elmarad. A nyúlászatban a kötelező leadási terv 900 darab. Ebből már 320-at értékesítettek. Éy végéig előreláthatólag 1000— 1100 darab nyulat fognak leadni. Összegezve a bényei Népfront Tsz állattenyésztési helyzetét, úgy ígérkezik, hogy a tehéntej kivételével, teljesítik terveiket. Egyik^másik vonalon némi túlteljesítésre is lehet számítani. (m. j.) Szórakozni, tanúim, művelődni A zenei tömegmozgalomról A NÉPMŰVELÉS egyik nagyszerű, szép ágazata a zenei tömegmozgalom. Így neveznek minden iskolán kívüli zenélést, melynek gerincét ma is a szervezett, rendszeres énekes-hangszeres muzsika különféle fajtái alkotják. Nevezetesen: az énekkarok, a fúvós, esztrád-, népi énekkarok, kamaraegyüttesek. Üj formákban, mint zenebarátkörök, lemezgyűjtő és hallgató körök, klubok jelentkeznek szép sikerrel, nagyszámú résztvevővel. Ha már a számoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a mozgalomban országosan 'százezren vesznek részt. Körülbelül 8800 felnőtt énekkar működik és emelkedőben van a zenekarok száma is. Örvendetes, hogy mindkét fajtában ugrásszerű a fejlődés a kamarakórusok és kamarazenekarok területén. AZ ÉNEKKARI KULTŰRA közel 200 évre tekinthet visz- sza. Szervezetten, rendszeres egyesületi életet élve, dalosünnepeket tartva, 100 évre. . A felszabadulás előtt a munkásság politikai és gazdasági, harci és érdekvédelmi szervezetei számos helyen és szakmában a munkásénekkarokból, vagy segítségükkel jöttek létre (Vasaskórus, Általános Munkáskórus, stb.). Bartók és Kodály nem véletlenül és nem előzmények nélkül tulajdonítottak a karéneklésnek olyan nagy fontosságot, amikor a magyar zene nemzeti és művészi rangjáért, a zeneileg művelt tömegekért elszánt harcukat vívták. A FELSZABADULÁS UTÄN az első debreceni nemzetközi kórusfesztiválon találkoztak a hazai énekkarok legjobbjai, rangos külföldi énekkarokkal. Meggyőző és bebizonyított tény lett, hogy kórusmozgalmunk mind művészi előadásmódban, mind műsorszámait illetően, igen magas színvonalon áll. Anyagelosztónak indultak... Ládák a Ilungarofructnak — Fűrészes, asztalos kerestetik — A Monori Állami Gazdaság „ládagyárában” Kancsár András fűrészes. Ládagyár — így ismerik Monoron az állami gazdaság részlegét. A névről ládatornyok a sínek mentén, hosszú szál deszkák, fahulladékok jutnak az ember eszébe. Fiel Pál, a faipari részleg vezetője kiszélesítette a képet — illik erről a részlegről többet is tudni. Az állami gazdaságnak nemcsak „ládagyára” van, hanem asztalos-, ács-, magasépítő részlege is. A telep igazság szerint Pest-Nógrád megye anyagelosztójának indult. Aztán idővel már anyagelőkészítő is lett, hogy kielégíthessék az állami gazdaságok igényeit. Az ácsok például tetőszerkezeteket készítenek — a helyszínen már csak fel kell állítani. A faipari részleg mintegy nyolcvan embert foglalkoztat, főleg helyi, illetve környékbeli lakosok dolgoznak itt, bár az asztalosok budapestiek. Munkaerőhiány van: kevés a fűrészes, az asztalos. Ha lennének elegen, növelhetnék a szögezők létszámát is, hiszen munka mindig van, néha több is, mint kellene. S mivel a szögezők főleg nők — nekik jelentene segítséget a helyi munkalehetőség. A ládákat naponta szállítják el az állami gazdaság területéről — most éppen a Dánosi Állami Gazdaságnak. De szerződésük van — a Hungaro- fructtal is. A napi mennyiség 500—1000 darab között mozog — a fa minőségétől függően. (k. zs. — p. i.) Deák Géza, az összeszerelő műhely asztalosa. Országosan nemcsak fővárosi, de vidéki, városi, falusi viszonylatban is rengeteg példát tudnánk felsorolni a zenei tömegmozgalom fejlődéséről, méghozzá minőségi fejlődéséről — gondolunk önálló énekkari hangversenyekre, énekkarok, zenekarok alakulására, mozgalmas életére, a zenei klubok, körök számának gyors emelkedésére, hangversenyek látogatottságának emelkedésére, stb. Járásunk népművelőinek viszont meg kellene vizsgálniuk, elemezniük kellene, vajon szűkebb hazánkban mi a helyzet, mit tettünk és mit tehetnénk e szép, hasznos, színvonalas tömegmozgalom fejlesztéséért? TANÁCSÜLÉS Tanácsülést tartanak ma délelőtt kilenc órakor Gyomron, ahol tájékoztató jelentés hangzik el a Petőfi Tsz termelésének és árutermelésének alakulásáról, valamint a gazdaságpolitikai ösztönzők érvényesülésének hatásáról. Felnőnek a gyerekek A főváros látja el zöldséggel a falut Andrási Mihály a marógépnél. Ezelőtt négy évvel egy rö- vidnadrágos tápiósápi fiúcska jelent meg a tápiósülyi földművesszövetkezet irodájában. — Ifjabb Aranyos Lajos vagyok — mondotta — most végeztem el az általános iskola nyolcadik osztályát. Nagyon szeretnék mező- gazdasági technikus lenni. Kérem, támogassanak szándékomban. Kötelezem magam, hogy a szakiskola elvégzése után a földművesszövetkezet szolgálatába állok. A szerződést azonnal megkötötték, s a kis Lajos csakhamar a kecskeméti Berkes Ferenc Technikum növendéke lett. A szakiskolát eredményesen elvégezte. Nemcsak az áruforgalom vonalán, hanem a statisztika, a könyvelés, sőt a vállalati tervezésben is elsőrangú képesítést nyert. A szép bizonyítvány birtokában Lajos három héttel ezelőtt jelentkezett felvételre a fogyasztási szövetkezetnél. Július elsejétől már ő vezeti a tápiósülyi fogyasztási szövetkezet zöldség- és gyümölcsboltját. Tegnap meglátogattam az üzletet. Már nem a nevetős, rövidnadrágos Lajoska, hanem egy komoly férfi nézett velem szembe. — Nagyon örülök — mondotta — hogy ilyen forgalmas helyre kerültem. Sajnos, nincs elegendő áru, s a vevők gyakran csalódottan távoznak. A monori MÉK csak részben szállítja a megrendelt árut — Szeretném bebizonyítani, hogy nem tanultam hiába. A jó áru biztosítása végett már az egész környéket bebarangoltam. Voltam Kókán, Tá- piószecsőn, Zsámbokon, s a tsz-ek ide fuvarozzák a lekötött árukat. Sajnos, ez csak kis részben, elégíti ki körzetem szükségletét. Ezután Csizmást Kálmánt, a fogyasztási szövetkezet kereskedelmi osztályának vezetőjét kerestem meg. A zöldáruellátásra vonatkozólag a következőket jelentette ki: — A múlt héten tehergépkocsikkal elmentünk kísérletképpen a budapesti Nagyvá- sártelepre. Kedvezményes feltételek mellett vásároltunk tíz mázsa újburgonyát. Három forint negyven fillérért áruljuk, s már alig van belőle. Sajnos annyi paradicsomot és paprikát nem tudtunk hozni, amennyi elég lenne. Ezért úgy határoztunk, hogy ezentúl hetenként kétszer megyünk Pestre áruért. Remélem, hogy ily módon zöldségellátásunk már a jövő héten lényegesen javulni fog. Krátky László Gondolatok az óvónők monori játékkiállítása után A monori Kossuth iskolában rendezték meg a járás óvónői által készített gyermekjátékok és szemléltető eszközök kiállítását. Nem tudom, hogy hányán láthatták, de a vendégkönyvben- sok név és elismerés szerepel. Ennek a kiállításnak — a többi között — az volt az érdekessége, hogy a bemutatott anyag egyformán érdekelte, lenyűgözte mind a gyermekeket, mind a felnőtteket. Nézzünk csak néhány szülői véleményt. „El sem gondolná az ember, hagy eldobott mosószeres dobozokból, hurkapálcikákból, kukorica- és babszemekböl, szivacsból, meg ki tudná felsorakoztatni, hogy miből, mennyi érdekes játékot lehet készíteni.” Egy másik vélemény. „Az unokámmal együtt voltunk ott, de nemcsak neki, nekem sem akaródzott eljönni onnan. Még a főzésről is megfeledkeztem”. Nagyon büszke voltam a véleményekre. De nem azért, mert óvónő vagyok, hanem, mert itt is láttam, hogy az óvónők munkáját elismerik a szülők, a látogatók, a különböző szervek . vezetői. A kiállítás anyaga valóban olyan volt, hogy a legkevesebb kézügyességgel rendelkező szülő is elkészítheti otthon egyik-másik darabját. Mi kipróbáltuk az óvodában, a gyermek sokszor szívesebben játszik az ilyenekkel, mint a bolti játékokkal. A járásban van néhány óvoda, ahol összejönnek az óvónők és kinek-kinelk ötlete, újítása révén kialakul egy-egy ilyen szellemes, gyönyörködtető játék. Persze, minden elképzelés, minden munka akkor válik teljessé, ha van valaki, aki azt irányítsa, szervezze, összefogja. Említést és elismerést érdemel ezzel kapcsolatbán Szo- kola Pálné, járási körzeti fel- i ügyelő. A teljes értékű munka elengedhetetlen feltétele az is, hogy az illetékes szervek támogassák az ügyet. Ebben az esetben ez sem maradt el. Ezen a kiállításon nagyon sok községi tanácstitkárt, tanácselnököt láttam. Jólesett hallani tőlük a munka elismerését és azt a kijelentést, hogy érdemes az óvodákat szívügyként kezelni. A látogatók véleménye az volt, hogy jó lenne máskor is, többször is ilyen kiállítást rendezni! Kétségtelen: nagyon fárasztó munka egy-egy ilyen kiállítás összehozása, szervezése, rendezése. De megéri! Csak egy óvónőt kérdeztem meg, hány napot tevékenykedett a kiállítás sikeréért, Burián Jó- zsefnét, a gyömrői 3-as számú óvoda óvónőjét. Ö hat napot. De a többiek, köztük Perjés József né és Szabó Lászlóné vecsési óvónők is, sokat fáradoztak. A munka s az eredménye tehát sikeres volt. Ennek ellenére, mégis megjegyezném, a legközelebbinak —, na lesz ilyen, s reméljük lesz —, még nagyobb hírverést, propagandát kell csinálni. Esetleg a kiállítást más községekbe is el kellene vinni, mert itt most a látogatók zöme monorí volt. Sölét Ormos Zoltánné. vezető óvónő, Péteri
