Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-13 / 189. szám
Néhány nappal utána, talán értékelő vagy inkább tájékoztató ez az írás azoknak, akiknek nem volt módjukban megtekinteni az ez évi mező- gazdasági kiállítást. Mert az volt, hagyományos kiállítás, kicsiben. Méltó volt a 600 éves mezőgazdasági centrum, Nagykőrös jubileumához, történelméhez. A látogatók, a vendégek a kellemes szép környezetbe épített pavilonok során végigjárva kis metszetet kaphattak a nyári gyümölcsök, zöldségfélék, mezőgazdaságban alkalmazott és alkalmazható gépek, felszerelések mai változatairól. Láthatták a termelői és palackozott tájborokat, s színes foltként szemlélhették a háztartások és lakberendezések tartozékait. Az egyhetes kiállítás szép, s a szakemberek szemével nézve hasznos is volt. Üjként hatott a kiállítási iroda tapasztalatcsere-sorozata, melyen a megyéből összesereg- lett szakemberek vettek részt mind a területi szemrevételezésen, bemutatókon, mind az ezt követő konzultációkon. Képet kaphattak a homoki kertészeti kultúrák — paradicsom-, paprika-, gyümölcs- termesztés — mai helyzetéről és egy kicsit a jövő útjáról, az elképzelésekről. Továbbképzés és ismeret- terjesztés iá volt. Szakemberek, kutatók kalauzoltak, kik saját kísérleti eredményeiket, nézeteik igazát, jogosságát és célszerűségét mutatták be, s védték meg az érdeklődő szakemberek előtt. Ügy érzem, néhány kritikus szóval nem árt ha a kiállításról önmagáról szólok. Országos kiállítás — de az áruk zöme Pest megyei volt, hol volt egy csomó megye? " Valahogy foghíjas volt egyikmásik féleség kirakata is, például a káposztafélék, hagymafélék stb. Bőség? Volt, paradicsomból és paprikából. Tetszetős volt a konzervgyáriak készítményeinek kiállítása, a Duna—Tisza közi Kutató Intézet új zöldség- és gyümölcsféleségének bemutatója, a MÉK Vállalat csomagolási formái s mindezt színezték a tablók, a fénykép- felvételek. Mégis, mit hiányolhattunk még? Komoly szépséghiba volt, hogy a fajták kiírása sok esetben hiányzott. Ügy érzem, az érdeklődők, akik az ország távoli vidékeiről is elfáradtak Kőrösre, ezt is megérdemelték volna. Néhány szót a gépekről. Újítási és találmányi kiállítás volt. Módosított, korszerűbb és jobb típusokat láthattunk, mint előző években. Láthattunk nagyüzembe és kisüzembe, valamint háztáji gazdaságokba javasolt korszerű erő- és művelő gépeket. Talán a legnagyobb érdeklődés az RS—09 traktorra szerelhető új eszközök iránt volt. Érdeklődés övezte a háztáji keskeny sortávolságú szőlőben, gyümölcsösben alkalmazható, rotációs kapával és permetezővel ellátott 6 LE-s Görtox—80 univerzális kisgépet, az ÜE—50-es, négy kerék meghajtású Diesel-traktort, amely kitűnően alkalmazható üzemi szőlőn és gyümölcsösben, szállításra és egyéb munkára. A „fénypont” a Fecske típusú lakókocsi volt. Szép külső és hasznos belső jellemezte. E „családnak” több típusát gyártja már az Egyesült Jármű Ktsz. Befejezésül néhány szót megyei sikereinkről, amely, azt hiszem, minden előző évit felülmúlt. Mint említettem, a termelvények zömükben Pest megyeiek voltak, s talán ez a sok arany-, ezüst és bronzérem egy országos kiállítás szintjén nem jogos. Csak megyei vetélkedő szintjén nézve, őszinte örömmel állapíthatjuk meg, hogy nagyüzemi gazdálkodásunk jó ütemben fejlődik. Hogy a minőség csak ilyen? — Fogadjuk el a Meteorológiai Intézet félévi összefoglalóját — „több évtizedes átlagban ez az év volt a legaszályosabb”. Mindent egybevetve, Nagykőrös érdeklődőknek, szakembereknek egyaránt hasznos volt. .......... ............... K . I. YB-ÚIJES Maglódon vb-ülés lesz ma, délután 3 órakor. A tanácsülés első napirendjét- beszámoló az élelmiszer- és iparcikkellátásról, a lakosság téli tüzelőjének biztosításáról — tárgyalják. MONOMIDfKE X. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 13., KEDD Vöbh a tiszta Véradás, rákszűrés — És a cigánytelepek? MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Adj pacsit pajti. Maglód: Lássátok feleim. Mende: Irma, te édes I—II. Monor: Makrancos hölgy. Pilis: Férjhez adom a mamát. Üllő: Leghosszabb éjszaka. Vecsés: Amerikai feleség. A Vöröskereszt legutóbbi ülésén Gajdos Istvánná járási elnök számolt be a tisztasági mozgalom és az ifjúsági vöröskeresztes munka eredményeiről. A tisztasági mozgalom járásunk egész területére kiterjedt, s az értékelésnél majdnem tizenháromezer házat néztek végig az aktívák. A tapasztalatok vegyesek, van jó és rossz egyaránt. A megvizsgált házaknál 28 helyen például egyáltalán nincs WC! Értékelték a tsz-eket. A tapasztalatok szerint egyre nagyobb súlyt helyeznek a külső és belső rendre egyaránt — bár e tekintetben az állami gazdaságok jóval előbbre vannak. Járásunk területén kilenc cigánytelep van — ezeket is megnézték. Sajnos, semmi előbbrejutás nem tapasztalható. A társadalmi és hivatalos szervek nem sokat törődnek a cigánytelepek egészségügyi helyzetével — állapították meg a vizsgálat során. Az ifjúsági vöröskeresztes mozgalom viszont az utóbbi időben is hatalmasat fejlődött. 28 iskolában 47 ifjúsági szervezet működik, 1138 résztvevővel. Az 1967/68-as tanévben az eddiginél szervezettebb munka folyt. Rendszeresen ellenőrizték a tisztasági csomagokat, a személyi tisztaságot, s előadásokat tartottak, melyeken a helyes, egészséges életmódról volt szó. Jó a kapcsolat az úttörőelnökség és a Vöröskereszt között. Ezt bizonyítják a sikerrel megrendezett házi vöröskeresztes vetélkedők is. A legutóbbi járási versenyen 11 iskola 55 diákja vett részt. Első helyezést ért el a SZOMBAT ESTE ÜLLŐN Üvöltés nélkül Bálterem. A bejárat előtt ácsorgó, kavargó embertömeg. Meglepően sok a „külföldi”, a környező községekből idesereglett fiatal. A rikító rózsás ingek, a lezser szabású kismamaruhák szinpompás forgatagában szinte percenként csattannak fel az egymásba ütödő tenyerek — hullámzik a vaskos nevetés. Valóságos járási ifjúsági találkozó-ez~Tnár — rég nem látottt arcok, homály osuló emlékek rajzolódnak elő. Öröm, lelkesedés, hangos ováció ... Valakitől megtudom, hogy minden községben van egy önkéntes hírszerző, aki rögtön leadja a „drótot” ha valahol „buli” van készülőben. így történt most is, ezért gyűlt össze a járási fiatalok színe-java, közismert „vezérfejekkel” az élen. Monorról leg- i alább harmincán rándultak le, ' három asztal is kevés, hogy köré üljenek. Élükön, mint mindig, most is a hírneves „Ubul”, reprezentál, teljes farmerdíszben. És itt van „Lizi is”, a magányos „kóbor lovag” Pándról, aki nem tud Üdvözlet Szófiából Négy monori fiatal, Kob- lencz László, Faludi Gabriella, Rózsa István és Szabó László két hetet töltött az Express Utazási Iroda szervezésében Bulgáriában. 11 napot voltak a kedvelt feketetengeri üdülőhelyen, Primosz- ban, majd 3 napra Szófiába utaztak, így ők is részt vettek a VIT-en. Idézzünk hangulatos útibeszámolójukból: „Hatalmas, meredek sziklás hegyek, sötétzöld erdők, selymes füvű rétek között rohan vonatunk Szófia, a IX. VIT gyönyörű városa felé. Hatan szorongtunk az ablak mellett, mi, négyen mononak és két budapesti fiú. Szinte egyszerre kiáltunk fel, amikor meglátjuk a Szófia felett őrködő hatalmas hegycsúcsot, a Vitosát. Szófia ünnepi díszben fogad. Mindenütt zászló, virág, éneklő-gitározó fiatalok, bolgárok, lengyelek, szovjetek, románok, magyarok, négerek, angolok. Este van. A Levszkij-sta- dionban lobog a VIT-láng. Az égen ezernyi színben ragyog, sziporkázik a tűzijáték ezernyi színe-fénye. Az egész város énekel. Milyen jó lenne, ha mindenki itt lehetne, s ha mindig így lehetne: vidáman, boldogan, barátoktól körülvéve, gondtalanul.” szabadulni rajongóinak gyűrűjéből. Hát igen ... Alaposan egymásra találtak itt néhányan ezen az estén. Kiérződik ez a szemek gyanús csillogásából is. Bent az Ezüst Csillag zenekar éppen a Lady Madonnát játssza. Egyszerre vad, mindent megrezegtető harsogás csap fel, egymásnak sodródó pörgés, kavargás a terem közepén. Lázas-, lüktető ritmus — a levegő szinte éget, forr körülöttünk. A görcsösen megvonagló arcokon ijesztő, vöröses lobogás. Engem is magával ragad a hangulat, önkéntelenül is dobolni kezdek újjaimmal, kínoz, fojtogat a vágy, hogy fel- üvöltsek. Mellettem, két fiút máris elkapott a „roham”. Karjuk a megkínzottak lázadásával lendül a magasba, testük ütemesen felemelkedik, ahogy szétárad belőlük a hul- lámvasútsikoly. Hárman, négyen is rohannak oda, csitítani próbálják őket: — Megvagy tőle őrülve? Azt akarjátok, hogy miattatok beszüntessék a bulit? — A két „csendháborító” ér- tetlen arccal mered még rájuk egy ideig, s aztán szégyenkező arccal valami bocsánatkérés félét mormolnak. Vége az első futamnak. A párok verejtékező homlokkal, tétova léptekkel térnek vissza az asztalokhoz. Bágyaszt a hőség, ki kell menni ... Az igazgatói iroda ablakán át szokatlan hangok szűrődnek kifelé. .„Tizenkét kőmíves ösz- szetanakodék, magas Déva várát, hogy felépítenék ...” Benyitok. Az előbb még egymást rángató fiatalok most ko_ molyán merednek a kezünkben kéklő, gépelt szövegre. — A rövidesen előadásra kerülő szerep anyagát ismétlik — mondja a művelődési otthon igazgatója. — Sürget az idő, lelkesedésük még bál hevén is átcsap. Látja, a könnyű és a nehéz műfaj jól megfér egymás mellett. Átnézek az üllői cukrászdába. Üresjárat van, eső utáni hangulat. Talán harmincán tűnődnek az asztalok körül, két- három pár lézeng a táncparketten. A művelődési otthon alaposan elhódította a közönséget ... Éjfél van már, az utcák kihaltak. Sehol egy botladozó részeg, egy éjszínező hang. Csak a művelődési otthonból szűrődnek még ki fények. Baky László Vecsés piactéri, második helyezést a Vecsés központi, harmadik helyezést pedig a Péteri iskola. 21 iskola kapta meg a „tiszta iskola” címet; s a „tiszta, rendes osztály”-ok száma 34-gyel több az előző évinél. Két házi betegápoló-tanfo- lyam, csecsemőgondozási tanfolyam, 417 egészségügyi előadás és 66 filmvetítés volt az elmúlt időszak programja — s valamennyi meg is valósult. Baj csak az, hogy kevés a propaganda-, illetve felvilágosító anyag. Az ülésen megbeszélték a véradások időpontját is. Szó volt még az öregek napjának megrendezéséről és a rákszűrés fontosságáról. (koblencz) Költségvetés, fejlesztés A Csévharaszti Községi Tanács munkája szerepelt tegnap a járási tanács ülésén. A Csévharaszti Községi Tanács államhatalmi tevékenységéről, gazdaságszervező munkájáról H. Kovács János tanácselnök számolt be. A járási tanácsülés további napirendjén jelentés hangzott el a félévi költségvetési és fejlesztési terv végrehajtásáról, majd megtárgyalták a járási népi ellenőrzési bizottság második félévi munkatervét. Kenyér az állomáson i Rögtön a szemébe ötlik a gyömrői vasútállomáson járónak egy igen szép kivitelű, csíkos bódécska. Amikor még csak épülőfélben volt, az emberek már akkor találgatták: vajon mi lesz ebből? Talán egy újabb italmérőhely? Közmegelégedésre azonban a Pest megyei Sütőipari Vállalat szaküzlete nyílt itt meg. Friss kenyér, bő választékú péksütemények várják már korán reggel a munkába indulókat. Más vasútállomásokat is díszíthetne ilyen színfolt. SPORT Rétfalvi bravúrjai MONOR-BUDAKALÁSZ (1:0) 0:0 Régóta váratott magára egy monori győzelem. A várakozást mi sem indokolta jobban, mint az együttesnek a tabellán elfoglalt helye, és nem utolsósorban az egyre inkább gyérülő szurkolótábor. Nos, az eredmény azt sejteti, hogy a helyezéssel nem lesz probléma, ami azonban a nézőket illeti... Itt valami „reformra” van szükség! Nem kell nagy dologra gondolni, mindössze a játék minőségén, de elsősorban az eredményességen kell változtatni ahhoz, hogy emelkedjen a nézőszám. A Budakalász ellen bemutatott játék, sajnos, nem volt jó hírverés. Színtelen, eseménytelen, csapkodó volt mindvégig a mérkőzés, s ez időnként már a durvaságba is átcsapott. Bizonyság erre Bajkai és nem sokkal utána Fenyvesi kiállítása. Színt mindössze néhány vendégtámadás hozott a játékba, és Rétfalvi védése. A roo- noriak kapusa ezen a találkozón önmagát múlta felül. Kitünően zárta el a szöget, mindig jól időzítette kifutásait, reflexei kiválóan működtek, de sokat segített a hátvédek irányításával is. Legjobbja volt a gyenge mezőnynek. A mérkőzés sokáig úgy folyt, hogy Monor inkább a védekező szerepét töltötte be, semmint a támadókét. Az első félidő harmadik harmadától kezdett a csapat úgy ahogy magára találni, s ugyanez elmondható a második félidő egy részéről is. Később egyre inkább lemondtak góllövési szándékukról. Ekkor jutott az együttes egy váratlan 11-eshez, ami azután a győzelmet is jelentette. Azok a nézők, akik felkeresik a pályát vasárnaponként jelenleg két érzés között ingadoznak. Az egyik a kiábrándultság, ezt a csapat visszatérő színvonaltalan játéka váltja ki. A másik érzés az örök bizakodás, hiszen szép emlékeik vannak. Jó lenne, ha bizalmunk nem volna alaptalan, s a mostani győzelem újabbakat szülne. —d. a.— Monori-erdő tíz éve (1.) „Roppant nehéz volt..." Járásunk „miniközsége”, Monori-erdő, szerényen húzódik meg a járási központ árnyékában. A kisközség sportja jelentős állomásához érkezett: tíz évet értek meg örömben és ürömben. Ünnepélyes keretek között ünnepelték meg az évfordulót, ebből az alkalomból megjelentek járásunk sportéletének vezetői is. Mészáros János, a sportkör elnöke rövid ünnepi beszámolójában vázolta a tíz év történetét. 1958-ban négy emberben született meg az elhatározás: I sportkört kell alapítani. A négy úttörő neve: Magócsi Károly, Tóth István, Kassa Pál és Gál Pál. Az elhatározást tett követte. Megkezdődött nagy nehézségek közepette a roppant fáradságos szervező munka. A semmiből kellett a sportkör alapjait megteremteni. A szó szoros értelmében véve a semmiből, hiszen pálya sem volt, és minden hiányzott. Csak egy nem: hihetetlen akaraterő, alkotni vágyás! Ez volt a tíz évre a legjellemzőbb és ez volt az az erő, amely minden nehézségen átsegítette a vezetőséget és lehetővé, tette, hogy egyáltalán megünnepelhetjük most e jelentős jubileumot. — A fáradságos, áldozatos szervező munka eredményeként 35 (!) pártoló taggal indult el az élet. — 1958 az alakulás éve. Az alakuló közgyűlésen megválasztottuk Magócsi Károlyt elnöknek. Leraktuk az elvi alapokat, de hiányzott az anyagi alap, a támogatás. Tizenkét (!) igazolt játékossal kezdtük a járási bajnokságban a szereplést, az edző az úttörők egyike, Tóth István volt. Kiválasztottuk azt a pályát, amely még ma is otthont nyújt a labdarúgóknak. Az erdőgazdaság vezetőjének segítségével lett kiválasztva a kapufának alkalmas fa, még mindig ez áll. — Hihetetlen nehéz volt az anyagiakat előteremteni. A játékosok a saját költségükön utaztak és kölcsönszerelésben játszottak. A nagyobb egyesületekhez mentünk, kilincseltünk az egyik helyről a másikra, hogy sportolhassanak. Roppant nehéz volt fenntartanunk magunkat, de ez is csak egy ideig sikerült. 1959- ben nem bírtuk tovább, ki kellett lépni a bajnokságból. De nem adtuk fel a reményt... Sz. J. Következik: „Éppen csak a felszínen ...” Nagykőrös a szakember szemével Hasznosítani a látottakat a mindennapi életben „Félhivatalosan44
