Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

TANÁCSÜLÉS Péteriben holnap nyolc órakor tartják a tanácsülést. Napirenden, szerepel a köz­rend és közbiztonság hely­zete, az 1968 első félévi gaz­dálkodási zárlat megtárgya­lása, valamint a pénzügyi és községfejlesztési állandó bizottság munkájának érté­kelése. MOHOMIDfö Egészséges verseny Begyei hírlap kü l-p n k i A d a s,a fogadóóra Sima István, a járási tanács vb-elnökhelyettese holnap 8-tól 14 óráig fogadóórát tart hivatali helyiségében, a taná­csi szervek hatáskörébe tarto­zó ügyekben. Üllőiek, figyelem! Olaf a tűzre Egyre több háztartásban cserélik ki Üllőn is a kor- moló, füstölő, szántüzelésű kályháikat, könnyen kezelhe­tő, díszes olajtüzelésű beren­dezés kerül a helyükre. Eddig azonban szinte megoldhatat­lan nehézséget okozott a ház­tartási tüzelőolaj beszerzése és hazaszállítása. — Ezen kíván most segíteni az üllői fogyasztási szövetke­zét — tájékoztat Ferencz András kereskedelmi osztály- vezétö — azzal, hogy beve­zetjük a háztartási tüzelőolaj házhoz szállítását. Abban az esetben, ha az igénylő nem rendelkezik tárolóedémnyel, a szövetkezet fél évre huszonöt forintos használati díj mellett kölcsön ad vashordót. Csupán annyi a feltétel, hogy a kály- hatulajdonoEok jelentsék be igényeiket még ebben a hó­napban az üllői vasboltban. K. S. ORVOSI ÜGYELET Gyomron: dr. Balogh Sán­dor, Üllőn: dr. Konz Lajos, Vecsésen: dr. Szalay István tart ügyeletet vasárnap. Ügye­letes gyógyszertár Vecsésen: az Andrássy telepi. MOZIMŰSOR Ecser: Bizánci aranykincs 3 Gomba: Kánkán I—n.; Gyömrőj Bomba 10.10-kor, H. Adj pacsit Pajti; Maglód: Ádámnalt hívták^ H. Lássátok feleim; Mende: Lásr sátok feleim, H. Irma, te édes I—II.; Monor: A sah táncosnőj aí, H. Makrancos hölgy; Nyáregy­háza: Háború és béke III.; Péteri: Egy magyar nabob, Kárpáthy Zoltán; Pilis: Az Angyal leseh, H. Férjhez adom a mamát; Tá- piósáp: Horgász a pácban; Ta- piósüly: Bolondos vakáció; Üjé-i: A legtitkosabb ügynök; üllő: Fantomas a Scotland Yard ellen, H. Leghosszabb éjszaka; Vasald: Fáraó I—II.; Vecsés: Makrancos hölgy, matiné: Kocsubej, H. Ame­rikai feleség. X. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 11., VASÁRNAP Az aszály ellenére is kilencszáztizenné gy vagon kenyérgabona az államnak Az aszályos év gyenge ter­méskilátásokat sejtetett, s nem véletlen, hogy az előzetes föl­mérések izgalmat, bizonyta­lanságot keltettek, egészen az aratás megindulásáig. Lapunkban, korábban már írtunk kellemes csalódásunk okairól. Most, hogy már túl­vagyunk az aratáson, a már majdnem teljes végeredmény ismeretében bizonyos, hogy a tervet teljesítjük. Megelégedés és nyugalom jel­lemző most tsz-vezetőinkre. Mert nagy volt a tét: az év zárása, mérlege, a tagoknak járó jövedelem biztosítása. Mindez igen jelentős mérték­ben az aratáson múlik. Mennyiben? Mit mutatnak a számok? A járási átlagot tekintve az őssz-szántóterületünk mintegy 33 százalékát adja a kalászosok területe. Ez bizony nem kevés! Ha csak a gyenge tsz-ek összes bruttó értékéből eredő kalá­szosok részarányát nézzük, akkor 16—21 százalék, ha az össz-növénytermesztéőtoől ere­dő kalászosok részesedését, ak­kor 24—45 százalék közötti a bevételi részesedés. Döntően hatott tsz-eink pénzügyi mérlegére a ke­nyérgabona ez évi kedvez­ményes felvásárlási árá­nak alakulása, és a má­zsánként! 30 forintos adó- kedvezmény. Ez az intézkedés jövedelmező­vé tette a gabona termeszté­sét. Különösen ott, ahol a tsz munkaerőhiánnyal küzd, mi­vel ez az üzemag szinte tel­jesen gépesíthető. Mit mutat az átlag? Őszi árpából a tervezett 12,16 mázsával szemben tény­legesen 14,92, rezsiből a terve­zett 6,7 mázsával szemben. 7,88 mázsa lett. De ez csak a tsz-ótlagra érvényes! A rozs KÉT HÉT A DUNA MELLETT (befejező rész) A BÚCSÚ Fáradtan, de vidáman Utolsó no Szinte hihetet­len, milyen gyorsan elröpült ez a két hét. Elfeledjük a fáradalmakat, mi is csak a szépre emléke­zünk. Idézgetjük az emlékeket. Dunakeszi. Hány vidám órát töltöttünk el itt. Az örökvidám gépkocsiveze­tőt, Jóskát sem feledjük el. Hányszor fuvarozott bennün­ket, s közben a mulatságos történeteknek nem volt se vé­ge, se hossza. Mikor este be­jött a szobánkba, elkezdett mesélni, mindent elfelejtet­tünk. nem gondoltunk semmi­re, s csak a jelennek éltünk. Az esti csavargások ebben a kisvárosban. A félhomályos utcák, a presszóból kiszűrődő beat-zene ma mát a múlté. Mindez csak az emlékeze­tünkben él. Kár, hogy el kell mennünk. A tégla nemigen kíméli a kezet és mégis: a bekötözött kezű sebesültek vidáman áll­tak a fényképezőgép lencséje elé, büszkén mutatva a sérü­léseket. Megálltuk a helyünket, nem adtunk okot a panaszra, mű­vezetőnk megkedvelt bennün­ket és mi is őt. Legjobban azonban Jóska nőtt a szívünkhöz. Még egy utolsó fuvar az ál­lomásig, aztán búcsúzásra len­dülnek a kezek. Czeglédi—Y ancső Járási átlaga rosszabb ennél, a vasadi tszcs magas területi és kis átlagtermésű részesedé­se miatt, 6,14 mázsa. A búza az eddigi eredmény szerint a tervezett 13,14 mázsás átlaggal szemben 12 mázsát adott . Mint említettük, ezek nem végleges adatok, kisebb eltérés adódhat, ugyanis a kézi ara- tású búza és rozs még nem mindenütt került elcséplésre. Szép átlagot, kimagasló eredményt hozott árpából a nyáregyházi Béke Tsz, 19,62 mázsával, búzából a monori Uj Élet Tsz, 16 má­zsával, rozsból pedig a gombai Uj Élet Tsz, 12,4 mázsával. Az idei tapasztalatokat le­mérve, érdemes üzemeinknek elgondolikiazná az eredményei­ken. Megfelelő üzemi elemzés után a talajtípusnak legjob­ban megfelelő fajtát kivá­lasztva, megfelelő magágy- készíté&sél, műtrágyaadagolás- sal még jövedelmezőbbé kell tenni a gabonatermesztést. Érdemes ezt tenni! És szük­ségszerű is, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a nép­gazdaság, az ország kenyér­gabona-ellátásáról ! Ide tartozik még egy igen örvendetes tény. A mostoha körülményeit ellenére jól ala­kul a kenyérgabonának az állam részére történő értéke­sítése. Az idei évre leszerződött 878 vagonnal szemben ed­dig a tény 914 vagon, s a lehetőségeket vizsgálva, ezt a számot 945 vagonra tudjuk emelni. összegezve az idei aratást: járásiunk mezőgazdasági nagy­üzemei szép eredményeket értek el. K. I. Levél a közlekedésről KEDVES NÉNÉM! Minden reggel úgy kezdő­dik, hogy a reggeli tisztálko­dás és fogmosás után, vagy előtt, nem egyszer nagyon el­ítélhető módon már evés köz­ben kezemben az újság, Olva­sok. A napi napilapadagnak még kell lenni, tóért enélkül nem esik jól elindulni sem, hi­szen az ember, szerintem, ott kezdődik, hogy törődik egy ki­csit a külvilággal is. Nos, nemrégiben, egyik va­sárnap reggel örömmel olvas­tam, hogy a főváros környéki embereknek milyen jó, és hej, de milyen jó lesz ezután! A járás, ahol élek — tudja Kedves Néném — két vasútvo­nal mentén fekszik. A mi vo­nalunk, nem olyan jó, mint a másik, ez tűnt ki a nyilatko­zatból, a továbbiakban azt ír­ja az újság, hogy csaknem 40 kilométeres utat a mindennap munkába járók 40 perc alatt teszik, meg, ám ha meglesz a terület villamosítása, amely ebben az évben befejeződik, 20 perc alatt benn lesznek a fő­város központjában. Ezen egészen fellelkesültem. Lelki szemeim előtt már lát­tam, amint a fővárosi emberek elhagyják fővárosi lakásaikat, hogy vidékre költözve meg­szabaduljanak a kényelmetlen, sokszor egyórás autbóbusz- és villamosutazástól, hisz 20 perc alatt bejuthatnak a fővárosba, innen. Képzelje, Kedves Néném, hogy jártam a múltkor. A sors úgy hozta, hogy az említett vonalon a fővárosból Monorra kellett utaznom. A vonat 2 órakor indult, nekem 3 órakor volt dolgom a járási központ központjában, önkéntelenül is a nyilatkozatra gondoltam, és boldogan szálltam be az egyik kocsiba, hogy megtegyem a 40 perces utat. Minek szaporítsam a szót, fél 4 után érkeztem meg a megbeszélésre, zavartan — a nyilatkozatra hivatkozva — mentettem ki magam. Hitetlen mosollyal fogadtak ... Hát így higgyen az ember az újságoknak, mondaná józan paraszti ésszel az egyszerű magyar, nem minden mellék­gondolat nélkül. Pedig talán nem is az újság a hibás ... Lehet, hogy ez szemléleti hi­ba? Vannak olyan emberek ná­lunk, akik a szocializmus épí­tésének tempóját — melyet így vagy úgy mindannyian szeretnénk siettetni —, meg­gondolatlan vagy esetleg álta­lánostható kijelentésekkel igyekeznek siettetni. Nó, ennek a vonatos dolog­nak, Kedves Néném, utána­néztem. Kétségtelen, van olyan vonat, amely 40 perc alatt teszi meg az utat, de az Kőbányától Monorig nem áll meg. És én még csak én vagyok. De a bejáró dolgozók, akiknek, ha jut ülőhely, jut, ha nem jut, nem jut, mit szólnak azok, ha kezükbe veszik azt a nyi­latkozatot, s nem a 40 perces út, de a 40 perces késés közben olvassák!? Biztosan azt mondja, Ked­ves Néném, ezek a fejlődéssel járó nehézségek. Volt ez íjgy Maguknál is, azelőtt. Én is is­merem a történelmet, nagyon szeretem olvasni a múltat idé­ző hiteles olvasmányokat, és regényes korrajzokat, no de nem a mai újságokban, egyes nyilatkozók jóvoltából. Nem akarok én itt hasonló hibába esni és általánosítani. Ezt is csak azért írtam le, hogy ne kárhoztasson, Kedves Né­ném,. ha időnként ritkábban írok levelet, mert előfordul, hogy amikor már írnom kelle­ne, éppen vonaton vagyok. Kezeit csókolja a viszont­látásig szerető unokaöccse GELKA FIÓKSZEM M0N0R0N Kiszálló műszerész — korlátlan munkaidővel Július 1-én nyílt meg Mámo­ron a GELKA helyi fiókja, az Ady út 33. szám alatti helyi­ségben. Járásunkban is sok a tv-készülék, a háztartási gép — talán hasznos lesz erről a szolgáltatásról bővebben is be­szélni. Január 1-ig a Monori Já­rási Szolgáltató Ktsz végezte a javításokat, mint a GELKA al­vállalkozója. Januárban azon­ban lehetőség nyílt arra, hogy a GELKA fióküzletet nyithas­son Budapest területén kívül is, így Üllőn, Gyálon s most Monoron. Garanciális és fizető javítá­sokat is végeznek a járás te­rületén. Az Ady úti fióküzlet nyitvatartási ideje: kedden, szerdán és csütörtökön 7 órá­tól 16 óráig, pénteken 7—13, szombaton 7—15 óráig. A ki­szálló műszerésznek „korlát­lan” a munkaideje. Ez azt je­lenti, hogy ha akár este ki­lenckor hibásodik is meg a készülék, egy telefon a 308-as számon, a helyszínen megja­vítja még aznap este. Komo­lyabb i hibák előfordulásánál természetesen elszállítják a készüléket, a gépet — az át­futási idő 'három nap. Annak idején felvetettük: hátrányos a lakosságnak, hogy a GELKA átvette a garanciális javításokat, s Pestre szállít­ják a meghibásodott készülé­keket, háztartási gépeket. Pa­naszok merültek fel: hosszú az az idő, amíg megjavítják. Most, hogy megnyílt Monoron a fiókszerviz — egészséges versenyalakulhat ki a GELKA és a ktsz között. A lakosság választhat, hogy melyik szer­vizt vegye igénybe. A GELKA máris nagy propagandát fejt ki: a plakátok az utcán van­nak, a javítást igénylőknek kis lapokat osztanak, rajta a nyitvatartási idő, a telefon­szám — s készül a reklám­tábla az országút mellé is. Ez a verseny nem árt — sőt hasznos is. Az új gazdasági mechanizmus természetes ve­lejárója. A lakosságnak min­denesetre csak előnyére szol­gál — és ez a jó. (k. zs.) 770 vagon liszt kerül ki évenként já­rásunk egyetlen malmából, a pilisi malomból. Ez a mennyiség kielégíti a sütő­ipar és a boltok szükségletét. Két éve kenyérgabona fel­vásárlásával, illetve átvételé­vel is foglalkoznak, évi át­vételi tervük 400—500 va­gon. A KUTATOASO NYOMÁBAN Mit találtam a hulladékban? Több zacskó fekszik előt­tem, rajta a felirat: „M-ende- Leányvár, 1968. Szórvány­anyag.” De sokszor kell fel­írni a .leletkartonokra ezt a számunkra oly szomorú szót, „szórvány”. Általában ez az anyag az amatőr túrkálások általunk összegyűjtött mara­déka. Nézzük csak, mit is ta­lálhatunk a Leányvár „mara­dékában”? Kezemben egy kifli alakú, 13 centiméteres finom, csiszolt csontzabla. Özagancs' gondos megmunkálásával készült a bronzkorban. A csont tükörsima felületét hatalmas, mély vágás szeli át, itt érte a „feltáró” ásója. Az­után félredobta, nem vette észre a csonton a szíjbújtatók helyét, vagy egyszerűen nem tartotta méltónak arra, hogy kisuvickolva vitrinjébe tegye. Leányvárról ez már a máso­dik ilyen lelet. Óriási ritka­ság ebben, a korban. Regélő bizonyítása a ló helyi házia­sítása mellett kardoskodó el­méletnek. Féltett kincsei közé tartozik egy-egy ilyen lelet az országos nagy múzeumaink­nak is. Sőt az első, 1966-ban előkerült mendei félkész zab­lához hasonlót nem említ az egész szakirodalom sem. Mű­vészi faragása is páratlan. Finom, lapos, fekete kővéső kerül most elő a zacskóból. Ez is bronzkori lelet. Milyen jó lenne tudni, meddig hasz­nálta a bronzkori ember a PETI MINDENT ELOLVAS Jókai a legnépszerűbb Ragyog a frissen festett, tükörfényes padló, lábnyo­mokat alig-alig látunk, nem is jár poros cipőtalpú em­ber talán ebben a tágas, világos, virágos helyiségben. A megállapítással nem ért egyet a könyvtáros, dr. Béki Sándorné, és máris sorolja: ma délután már eddig több mint negyvenen válogatták és vitték haza a szak- és szépirodalom legszebb reme­keit, annak ellenére, hogy a nyaralás, üdülés valósággal megfelezte az olvasóközönség népes táborát. A könyvtár igazi szezonja szeptemberben van. A 7 ezer kötetes könyvtárnak Üllőn 712 olvasója van. A legszor­galmasabb talán a Vasadi utcai Füles Peti, aki szin­te végigolvosta már a könyv­tár gazdag ifjúsági irodal­mát. Hamarosan már a könyvtár is arra szorul, hogy kölcsön kérjen s így ki­elégíthesse Pétiké igényét. Tillinger Marika és Czövek Éva is gyakori vendégek. Csorba Jánosné a klasszi­kus, komoly értékű irodalom híve, Kuharec bácsi az út­leírásokat kedveli, Gudman József pedig az izgalmas ka­landokat rejtő köteteket vi­szi. Persze, a legnépszerűbb író még ma is Jókai, de kedve­lik Mikszáthot, Gárdonyit, Móriczot és Kodolányit is. Viszik Passuth és Veres Pé­ter írásait, a divatos Ber- kesiröl nem is beszélve. Terv? A válasz egyértel­mű: kerekedjen ki az ol­vasók száma nyolcszázra. De előbb a 713. következik. Az én vagyok. K. S. [ csiszolt kőszerszámot, hiszen később már erős, öntött bronzszerszámokkal is rendel­kezett. Ez a vésőforma egyéb­ként már a neolitikumban ki­alakult típus, amely szinte minden változás nélkül to­vább él egészen a bronzkor közepéig? Tucatnyi hegyes végű csont a következő zacskó tartalma. Árak, tűk, vésők, a 3200 évvel ezelőtti, mindennapi élet be­szédes emlékei. Madárlábszár­ból, lapockától, forgócsontból •hasította, véste és csiszolta a hajdani mester. Első nézésre az arasznyi csontocskák alig különböznek az egyszerű szi­lánkoktól, alapos szemlélő azonban észreveszi a végeken a kopás jellegzetes nyomát. Persze ide is türelem, figye­lem kell. A következő zacskókban cserépedények töredékeit ta­láljuk. Fekete, csontszínű, vö- rös tálak, bögrék, fazekak művészien díszített kisebb-nagyobb töredékei. Hat­vani, füzesabonyi, vatyai és észak-pannón mészbetétes kul­túra emlékei. Hogyan kerül­tek egymás mellé, milyen ré­tegződésben, már nem fogjuk sohasem megtudni. Ezek a művészi kerámiatöredékek is szórványleletté váltak. Igen. Csontszerszám, kőesz­köz, cserépdarabok nem na­gyon érdeklik a vitrintár­gyakra vadászó „régészeket”. Ezeket összetörik, félredob­ják, semmibe veszik. (Megér ‘ vajon egy-egy kis ép fazék vagy bögre ilyen árat, amely esetleg egy tudományos vitát eldöntő tárgy pusztulását je­lenti? Gondolja meg minden­ki, aki ilyen célból ásót ragad, megéri vajon...? Rolkó István Több cukorka A májusban megtartott édességhónap alkalmával a megyei FÜSZÉRT Vállalat az fmsz-boltok között ver­senyt hirdetett azzal a cél­lal, hogy fejtsenek ki na­gyobb propagandát a cu­korkafogyasztás emelése vé­gett. A versenyt most értékel­ték. Kiderült, hogy a leg­jobb munkát a pilisi fo­gyasztási szövetkezet 1. szá­mú önkiszolgáló boltjának dolgozói végezték. A ter­vezettnél közel kétszer több cukorkát adtak el. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom