Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

1968. JULIUS 12., PÉNTEK MSI mtcvEi hírlap A tartalékok édes kenyere L abdarúgókra értett sajnál­kozás: a tartalékok keserű kenyerét ette. A tartaléksors — legalábbis labdarúgócsapat­nál — valóban nem kínál édes kenyeret. Kínálhat, s kínál is azonban, mégpedig igen sűrűn vastag, széles karéjjal, más helyen. Igaz, ezek a tartalékok aligha hasonlíthatók a labda­rúgópályák kispadján szorongó játékosokhoz, ám valami ha­sonlatosság mégis van közöt­tük. Nevezetesen, hogy mind­két esetben a meglepetés ígé­rete búvik meg a tartalékok­ban. Az ipari üzemek múlt esz­tendei munkáját a reformra való fölkészülés jellemezte, s ezen belül azok a törekvések, hogyan, miként lehetne termő­vé tenni azokat a szűzföldeket, melyek a termelőmunka ezer­nyi s leginkább bonyolult mű­velést kívánó táblái között meghúzódtak. Érthetően a kez­det kezdetét jelentették ezek az erőfeszítések, s éppen ezért aktualitásuk nemhogy csök­kent, sokkal inkább növeke­dett az idén. A váci ipari üze­mek termelése 1967-ben kilenc százalékkal volt több, mint a megelőző esztendőben. A ki­lencszázalékos emelkedést sok­féle úton biztosíthatták — úgy is, hogy jelentősen emelkedett a termelékenység, de úgy is, hogy a létszámot növelték —, s éppen a hogyan érdemel ezért figyelmet. A Magyar Selyem­ipari Vállalat Bélésszövőgyá­rában például a gépállások ide­jét csökkentették — 4,4 száza­lékról 3,4-re —, áttértek a több gépes rendszerre, s az említett erőfeszítések eredmé­nyeként a termelékenység a tervezettnél is nagyobb mér­tékben — hét százalékkal — emelkedett, s ez 215 ezer négy­zetméter többlet bélésanyag értékesítését tette lehetővé. A Dunai Cement- és Mészműben úgy valósították meg a majd­nem hétszázalékos termelésnö­vekedést, hogy a tervezettnél kisebb létszámmal dolgoztak, ugyanakkor anyagköltségeik csökkentésével 29 millió fo­rintot takarítottak meg. A példákban szereplő s hasznosított tartalékok édes kenyeret kínáltak; nö­vekvő nyereségrészesedést, arányosan nagyobb fejlesztési, szociális alapokat s így to­vább. Ez az édes kenyér azon­ban az üzemek egy részében még csupán kívánatos, de el nem ért valami. Az állami ipar üzemei ugyarlis — városi át­lagban — napjainkban sem érték el az optimális arányt a termelékenység és a létszám tekintetében; 67—33 százalék a megoszlás. (A kívánatos a 80—20 százalék lenne.) Míg például a Dunai Cement- és Mészmű, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Könnyűipa­ri Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat váci gyára teljes egé­szében a termelékenység eme­lésével biztosította a termelés- növekedést, addig több üzem­ben, így a Pálma Gumigyár váci telepén, a Beton- és Vas­betonipari Művek Szentendrei Gyára váci telepén a létszám növelése volt forrása kizáróla­gosan a termelés emelkedésé­nek. Ahhoz azonban, hogy hű képet kapjunk, mélyebbre kell tekinteni. A Palma-üzemben például új gépsort állítottak munkába, s annak már próba­üzemi idejére termelési tervet határoztak meg. A próbaüzem azonban rosszul sikerült; a gépsor sűrűn állt stb. A beton- árutelepem az irreális program, a szervezetlenség, a fegyelme­zetlenség volt elsősorban oka a rossznak. Csökkent a terme­lékenység a Pest megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnál is, a híradástechnikában növeke­dett a feiTiítermékek több tí­pusánál a selejt stb. (Az útke­resés sürgősségét azonban még az ilyen negatív példák is igazolják. Az utolsóként emlí­tett esetben ugyanis az idei esztendő első féléve — hatá­rozott intézkedések eredmé­nyeként — már jelentős válto­zásokat hozott.) Mi köze az említett tények­nek a tartalékok föltárásá­hoz? Éppen sokféleségük iga­zolja, hogy az ipari üzemek sokféle úton indultak el, s ez — mármint helyi sajátossá­gaikban rejlő teendőik fölis­merése — maga pozitívum. A gépek állásidejének csökken­tése — a bélésszövőgyárban —, az anyagköltségek mér­séklése — a DCM-ben —, il­letve az irreális tervezés kö­vetkezményei — a betonáru- telepen — azt tanúsítják, hogy a legtöbb helyen más-más „cipő” szorított. Tanúsítanak azonban mást is. Történetesen, hogy csupán az akarat nem elég. Jóval több kell a tar­talékok első csapatba állítá­sához; átgondolt intézkedések, bátorság az új módszerek al­kalmazását illetően, s főként: önállóság. Nehéz ugyanis tel­jesíteni azokat a termelési feladatokat, melyeket távol, a helyi körülmények felületes ismerete alapján határoztak meg, s nem'' is lehet csodál­kozni azon, ha ehhez a hibá­hoz azután már a helyiek is hozzátoldják a magukét. ét olyan fontos vonást, mint a gyártmányfejlesz­tés és az. export növelése, kü­lön kell említenünk a tartalé­kok édes kenyerének ízlelése­K ELTÁVOZOTT NAP Magyar film. Kovács Kati drámai szerepben. MELYIK ÚTON JÁRJAK? Színes szélesvásznú amerikai filmvígjáték Főszereplő: Shirley MacLaine. KORUNK HŐSE Lermontov regényéből készült színes szovjet film. A RIPORTEREK GYÖNGYE Színes angol filmvígjáték. Főszereplő: Norman Wisdom. Kísérje figyelemmel a helyi filmszínház műsorát. zás >/jj 7* 'J. t.j l fl*. ; \:í\V kor. Ezen a két területen volt leginkább mérhető a gazda­sági reform előszele, s ebben az esztendőben is itt tapasz­talhatók a legerőteljesebb tö­rekvések. A képcsőgyárban a robbanásmentes tv-képcső gyártásának megkezdése, a kötöttárugyárban a terjedel- mesített poliamidszálból ké­szült gyermek- és felsőruhá­zati cikkek, láminált kelmék választékának bővítése, az MHD váci gyáregységében tíz, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárában tizenhárom új termék előállításának meg­kezdése mind-mind azt iga­zolja, hogy a város üzemei az új mechanizmust tartalékaik jelentős részének — kezdeti, de sokat ígérő — csatasorba állításával fogadták. Igen erő­teljes volt az exportálás bőví­tése is. A hajógyár 3,1 száza­lékkal, a Váci Kötöttárugyár 13,4, a Forte Fotokémiai Ipar 22,2, a húsipari vállalat 21,4 százalékkal exportált többet, mint egy esztendővel koráb­ban. A termékválasztás nö­velése, az exportra kerülő gyártmányok mennyiségének emelkedése ugyancsak édesí­tette a tartalékok adta kenye­ret, s az említett példák ösz- szességükben ahhoz is alapot adnak, hogy néhány általáno­sabb következtetést levonhas­sunk. Az első és legfontosabb megállapítás kétségtelenül az, hogy a gazdasági reform már bevezetése előtt egészséges forrongást indított el az üze­mekben, s bár ennek ereje az év első negyedében — jórészt a különböző ügyviteli átállá­sok miatt — valamelyest csökkent, a második negyed­évben újra lábra kapott. Másodszor: bebizonyosodott, hogy az üzemek nagy több­sége jelenlegi adottságai kö­zepette is rendelkezik tarta­lékokkal, csak — a labdarúgó- szótárból kölcsönözve a kife­jezést— az első csapatban kell szerepeltetni , azokat,, s máris eredményt hoznak. Harmadszor: a reform első fél esztendejének tapasztalatai között levő nehézségek, gon­dok ellenére sem indokolja semmi, hogy az üzemek a megkezdett munkában meg­rekedjenek, s veszni hagyják kezdeti eredményeiket. A tartalékok édes kenyere természetesen nem égi manna; lehet az keserű is. Éppen utóbbiért, a netán ke­serűen nyelt kenyérért kellett szólni arról, hogy van, ahol már édes ez a kenyér, mert — s ez a legfontosabb benne — rájöttek: ma már. elsősor­ban rajtuk múlik, milyen ízű kenyeret ehetnek, s mekkora karéjt szelhetnek belőle. Mészáros Ottó Mai történet A képviselő, a főosztályvezető meg a tégla — Én ezt sehogy sem ér­tem — csóválta a fejét Bala János országgyűlési képviselő Gyomron, fogadónapja végez­tével. — A szomszéd faluban a téglagyár, mégis tőlem kér mindenki. Másnap éppen Me-ndén volt dolga, betért hát a TÜZÉP-te- lepre: — Kaphatok, kérem, néhány ezer téglát? — Csak úgy, magánosként? Sajnos, fél téglával sem szol­gálhatunk. — Itt a gyár a falu köze­pén! — Igaz, csakhogy már el is felejtettük azt a néhány tíz­ezer darabot, amit tőlük kap­tunk. tályhoz fordulni ... Aztán mégis elmondta, hogy az el­osztáshoz Semmi közük. Az Épületkerámia Ipari Vállalat és a vele kapcsolatban levő kereskedelmi szervektől függ, hogyan árusítanak. latokkal üljön le az elosztás igazságos rendjének megtár­gyalására. A megyének pedig addig is a máodik félévre újabb tízmillió téglát utalt ki — kárpótlásnak. © © — Érthetetlen — füstölgőét magában. — Itt tan a gyár és nem képesek onnan beszerez­ni, ami kell. így az emberek hétszáz forint helyett ezeregy- százötvenért lesik, mikor jön Békésből vagy Füzesgyarmat­ról tégla. Eszébe jutott, amit az egyik képviselőnő mondott legutóbb: termelőszövetkeze­tük hiába ment a szomszédos Örszentmikiósi Téglagyárba, el­utasították. Vagy az, hogy a csórnádi iskolát hatvani téglá­ból építették! — De majd utánanézek én ennek a mendei téglaügynek! Nézhetett. Fazekas Ernő, a téglagyár igazgatója örömmel fogadta: — Végre. Talán ha valaki közbelép, lesz eredménye. Bata János még tágabbra nyitotta a- -szemét-,- —amikor meghallotta, hogy a gyár kö­teles termékét oda szállítani, ahová a Belkereskedelmi Mi­nisztérium kijelöli. — Ez mégis sok, így kisem- mizni egy megyét — kereste fel Bata János a Jászberényi úton. az Épületkerámia Ipari Vállalat igazgatóját. — Bizony sok — nyújtott át Tóth Péter igazgató egy leve­let és egy másolatot a méltat­lankodó honatyának. — Téfcsék. Ez a levél a mi­nisztérium utasítása, a másik az én válaszom rá. Egyesülé­sünk a mendei, az erdőkertesi, az őrszentTniklósi és a Jászbe­rényi úti gyárakat fogja össze. Kilencvenmillió darab, lakos­ságnak szóló téglaterm-ésünk- ből nyolcvanmilliót a Belke­reskedelmi Minisztérium TÜ- ZÉP főosztályának utasítására át kellett adnunk a budapesti FAÉRT-nek. Megtudta még, hogy a ma­radék tízmilliót a Budaipest környéki TüZÉP kapta. És mivel ennyi aligha elég, a fő­osztály szívesen segített: más­honnan diszponált téglát, ami a szállítás miatt ezer darabon­ként 300—400 forinttal többe kerül a vevőnek. De miért a FAÉRT fizessen többet? A kis­ember meg sem érzi azt a pár ezer forintot, amikor családi házat épít. Tóth Péternek nem ez volt a véleménye. Tiltakozó levelet írt az önkényes elosztás mi­att." Valami baj lehetett azon­ban a postával, mert decem­bertől májusig nem jött vá­lasz a minisztériumtól, s a •ki«tálás rendjén sem változ­tattak. — Nagyon tiszteletre méltó a képviselő eljárása — örült Ipacs László, a Budapest-kör- nyéki TÜZÉP igazgatója. Mi is méltányosabb elosztást kér­tünk főosztályunktól — ered­ménytelenül. A lakosságnak és a megyei téglagyáraknak egyaránt hátrányos az áru utaztatása. A jelenlegi több­lettel 1968-ban 150 millió da­rab áll a lakosság rendelkezé­sére megyehatáron belül, ami­ből az első félévben elvittek 57 miUió téglát. Általában az év első felében mindig keve­sebb a keret. A régi techniká­val dolgozó gyárak télen keve­sebbet termelnek. A minisz­tertől kapott 10 milliót július elsejével kezdjük szétosztani telepeinken. Az általános téglahiány eny­hítésére kitűnően bevált a Vácott készített, előregyártott blokkelem — mondta még be­fejezésül Ipacs László. — Kö­rülbelül azonos az ára. Egy- egy darab tíz normál méretű téglát pótol ennek megfelelő áron. Igen jó hő- és hangszige­telő, mert üreges a belseje s fa­lazáskor kevesebb habarcs kell hozzá. Tavaly tizenkétmilliót adtunk el, az idén 25 milliót gyártanak, de ha kell, akár 50 millió is készülhet belőle. Kár, hogy a falusi kisiparosok olyan görcsösen ragaszkodnak a hagyományos anyagokhoz, megbízóik figyelmét sem hív­ják fel a blokkelemekre. © A minisztérium magas fó­rum, tudja azt mindenki. Leg­jobban tudják a cerberusként őrködő titkárnőik. — A főosztályvezető nem fogadhatja. Tessék levélben panaszt tenni — utasították el Bata Jánost. Van azonban egy kis „amu­lett”, aminek a legzordonabb titkárnő sem állhat ellent, a képviselői megbízólevél. En­nek köszönhető, hogy Szilvást Sándor főosztályvezető kijött egy megbeszélésről: — Ugyan kérem, néhány ezernyi tóglá miatt a főosz­Szurdi István belkereske­delmi miniszter naponta sok levelet kap. Mégis, különös ér­deklődéssel olvasta Bata János levelét, a hozzácsatolt mellékletekkel. Aztán rövid válaszlevelet küldött. A pa­naszt pedig átadta az Állami Kereskedelmi Felügyelőség­nek. Egy hetet adott a kivizs­gálásra. A hét le sem telt, amikor Bata János Gyomron vaskos levelet kapott. Az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség jegyzőkönyvét és a minisz­ter saját kezű levelét, amely­ben mélységesen elítélte a TÜZÉP főosztály „különös” eljárását. Egyben utasítást adott, hogy az érintett válla­Eddig tart a képviselő, a fő­osztályvezető és a tégla törté­nete. Tanulságos és sajnos nem is az egyetlen. Sokszor az igazságot osztó íelsöbbség sem tud közbelépni, mert nem akad, aki a nyilvánvaló sza­bálytalanságot jelezze. —komáromi— A lapátos Prométheusz Hályogos ablakrekeszen ke­resztül esik ördögfekete testé­re a fény. Magas fán elérné a gyümölcsöt. Hórihorgas. Ta­lán: lakli. Esetlen. Hagyjuk a szánakozó jelző­ket. Goromba szempár Matkó Gézáé. Nadrágszíja az utolsó lyukban, fölötte csupa ín, teste latyakos, öntödei szálló ho­mokban, bizalmatlan tekintet- tűzben fürdő. A vékony, csu­pasz karja, a bőgős lapát, a csosszanó tra n&zpor törsza iag egyazon harmonikus mozgás. „Homokot, homokot még!” Napi nyolcórás kakofónia. Még orrot törölni sem lehet, rágyújtani, semmit! Míg be­szélgetünk, a művezetője la­pátol, mert a szalag nem áll­hat meg, negyven ember anya­gát adja. „Homokot-homokot még! Őrjítő, egyhangú moloch!” Horgas orra fölött bagoly szem, szűkült írisz ..........Mit t udtok róla, hogy volt, mint volt? ... Tíz év a sitten... sé­ta, kübli... dobja el a csik­ket ... őt soha a zárkából nem hívták beszélőre ... tíz év séta, kübli... Mit tudtok ti arról, mi volt, hogy volt?”... Horpadt lavór hasa a gerin­cére száradt. Indulatvisszafo­gástól örvénylő, sápadt arc, mint a perm korszak gyűrődé­sei, hegyszülése. Matkó most születik még egyszer, az öntö­dében. Jó hónappal ezelőtt a mun­kaügyin ücsörgött, új könyv­vel, bejegyzés nélkülivel. Negyvenhárom éves, rabsic- gyökér egyik ága. — Ült? — Ültem — komor szemöl­dökhúzás, szégyen nélküli. Annyi év alatt az is eltűnik, akár a kolduló barátoké. Újra kell tanulni járni. De hol, ho­gyan? ... Nem vétlenül nézte a rácsot. Káin-füst szállt a bírói pulpitusra. — Ült? — Ültem! * A rámolókhoz tették, hő­gutalevegőbe, izzó öntvények közé, perzselő homokba. „Majd a Matkó? Nehéz, Mat­kó? Csináld, Matkó!” Egy hét alatt kitúrták, kinézték, kipöc­költék. — Itt nem tartozom senki­hez — aki soha nem lehetett egyedül, most egyedül van. Két szalagbirodalomba lelán­colt, lapátos Prométheuszként. „Órabérének 50 filléres ja­vítását javasolom” — műve­zetője mondta. A zsíros, vi­rágföld nehéz homokot ő szór­ja, míg beszélgetünk, de már nagyon szemrehányóan néz rám. Negyedóra is sok, hát még nyolc... — Jól érzi magát itt? — kérdem Mátkától. És később, zavartan: — Hogyan? — Jól — fokosként fogja a nyelet, rátámaszkodik. Meg­szokta a csendet, a rövid, sza­batos feleletet. Itt a zajban is csend van. Két hete eltűnt a lapátja. „Elloptátok?” — tíz lépést tett és csak nézett kar­valyorra mögül a többiekre. „Azonnal-azonnal” — műve­zető, öntők, formázok rohan­tak újért. — Félnek magától? Ragyog a meleg, mégis fá­zósan borzong össze a keshedt hasaalja szalonnabőre. — Saját magától féljen az ember — suttogja. Befogadták. Forrjon eggyé a lapáttal, csapja el kezét a görgő, pattanjon szikra a há­tán. Járjon. Tanuljon járni. Néha reggeli közben ránéz­nek, többször, míg a formát döngölik. Mert homok sok van, mióta Matkó adja. Sok-sok formaágyba való, virágföld nehéz homok. ...De a kapun még egyedül meav ki. Szűts I. Dénes Agráregyetemisták külföldön Akárcsak az elmúlt évek­ben, ezen a nyáron is kül­földi cseregyakorlaton vesz­nek részt a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem hallgatói. A mezőgazdaságtudományi kar harmadik évfolyamát például négy ország várja. Az első, 18 tagú csoport már elindult a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskolára. Ugyancsak útrakeltek a varsói csoport tagjai, s ebben a hónapban kezdődik a brunói és a moszk­vai gyakorlat. Augusztusban két csoport utazik az egye­tem hallgatói közül az NDK- ba. A cseregyakorlatok idő­tartama általában 28 nap. A vendéglátó országok agrár­egyetemistái Magyarországra jönnek a nyáron s az egye­tem tangazdaságaiban, Hosz- szúhátoa és Hajdúszoboszlón töltik gyakorlatukat. Istenkút—Fchérkút— Dömörkapu Szépítik, bővítik a pécü tu­ristaházakat. Az istenkúti tu­ristaház kerthelyiségét na- gyobbítják, ugyanakkor új bútorokkal rendezik be a hor­gászok és vadászok e kedvelt tanyáját. Fehérkúion kényel­mes, tetszetős lengyel víkend- házak felállításával javítják az elhelyezési lehetőségeket. Dömörkapunál hárommillió forintos költséggel új turista- szálló épül. i I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom