Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

J 2 1968. JÜLIUS 12., PÉNTEK Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) brigád vezető je, Kemenczés Smdorné képviselő viszont más oldalról világította meg a foglalkoztatás problémáit. A munkaidő csökkentésének kö- I vetkezményeit vázolta és ezzel kapcsolatban a nagyon is tény­leges munkáshiányt a textil­iparban. A munkaidő-csökken­tésről egyébként Apró Antal is szólott, jelezvén, hogy a rö- videbb munkaidőben foglal­koztatott négyszázezer ember­hez az év második felében to­vábbi hatszázezer csatlakozik. Ez rendkívüli figyelmet kíván, hiszen az érintett üzemeknek változatlanul önerejükből kell megteremteni a munkaidő­csökkentés anyagi és szerveze­ti feltételeit. Ugyanakkor a rövidebb munkaidő továbbra sem okozhat problémát más vállalatok munkájában, a köz­lekedésben vagy a közellátás­ban. Beszélt a Minisztertanács el­nökhelyettese a diplomások el­helyezkedésének új rendjéről is, amit általában a kereslet túlsúlya jellemez. A műszaki egyetemek kétezer végzős hall­gatójának mintegy 3300, az alig négyszáz végzett közgazdász­nak több mint ezer, a nem egészen 3200 újdonsült pedagó­gusnak pedig több mint 4200 állást kínálnak. Ami viszont az egyetemi felvételeket illeti: 33 800-an jelentkeztek az egyetemek és főiskolák nappa­li tagozatára, de csak 13 500 hely áll rendelkezésre. Ezen belül egyes pályákon tízszeres a túljelentkezés, mások iránt pedig a felvételi lehetőségek­nél is csekélyebb érdeklődés mutatkozik. A kormány válto­zatlan elhatározása, mondotta, hogy csak annyi fiatalt enged a felsőoktatásba, amennyi a későbbiekben végzettségének megfelelő munkát találhat ma­gának. A tanácskozásokból is jól kiviláglott a külkereskedelem iránti fokozott érdeklődés. A ] pénzügyminiszter hangsúlyoz- I ta, hogy míg a szocialista or­szágok viszonylatában már az év első öt hónapjában aktí­vum mutatkozik, addig a kon­vertibilis valutájú piacok to­vábbra is érzékeny területei külkereskedelmünknek. A vál­lalatok mindenesetre komoly erőfeszítéseket tesznek a ked­vezőbb exportstruktúra és a jobb piacok megszerzése ér­dekében. Apró Antal erről szólva a nemzetközi munka- megosztásban való részvéte­lünk fontosságát hangsúlyoz­ta. Ügy vélte, a külkereskede­( lemben is hatnak már a re­form új szabályozó eszközei, a fő változásoknak azonban a termelésben kell megszület­niük. Több felszólalásban vissza­visszatért a közvéleményt erő­sen foglalkoztató szárazság kérdése. Senki sem kisebbí­tette ennek a gondnak a je­lentőségét, de a képviselők annak a meggyőződésüknek adlak kifejezést, hogy ezek a nehézségek sem a reform meg­valósítását, sem a lakosság biztonságos ellátását végül is nem akadályozhatják. Bata János Pest megyei képviselő felszólalása Bata János Pest megye 12. számú választókerületének képviselője, a gyomról Szabó Ktsz műszaki vezetője rámu­tatott: Pest megye léiékszáma a főváros közelsége, illetve a bevándorlás miatt az országos átlagnál lényegesen nagyobb arányban növekszik. Az ezzel kapcsolatos gondokat súlyos- I bítja, hogy az egy általános iskolai tanteremre jutó tanu­lók száma lényegesen maga­sabb az országos átlagnál. Több óvodai helyre is szükség lenne, s bővíteni kellene a napközi otthonok. befogadó­képességét. Az igények olyan nagyok, hogy a helyi erőfor­rásokból nem elégíthetők ki, azért az illetékes kormányza.i szervek segítségét kérte. Az országgyűlés mai ülésén folytatódik a vita a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat fölött. * Éhhalál Biafrában Pierre Tacier, a Nemzetkö­zi Vöröskereszt egyik vezetője Genf ben közölte, hogy értesü­lései szerint Biafrában jelen­leg naponta 2—300 ember hal éhen és a hónap végéig szá­muk napi 1000-re emelkedhet. Biafrának napi 200 tonna élelmiszersegélyre lenne szük­sége, de jelenleg csak heti tíz tonnát tudnak eljuttatni szá­mára. Nagyobb mennyiségű élel­miszert csak szárazföldön, ni­gériai területen keresztül le­hetne Biafrába szállítani, a biafrai vezetők azonban nem hajlandók elfogadni az ilyen úton érkező küldeményeket — mondotta a Vöröskereszt funk­cionáriusa. VELENCE tioiidolá§­szírájk A gondolás-szakszervezet sztrájkot hirdetett meg, hogy ily módon tiltakozzék Favaret- lo Fisca velencei poigármester „érdeksértő” rendelkezései el­len. A polgármester ugyanis elrendelte a város egyik fő csa­tornáján bonyolódó forgalom szabályozását. Ingerlő lábak Üj hősnőt avatott Anglia, az egyre minibbé váló mini­szoknyák hazája. Egy váloga­tott szakemberekből álló lon­doni zsűri a yorkshire-i, 21 éves Nina Scottot minősítette a „deréktól a bokáig legszebb angol leány” büszke cím el­nyeréséért kiírt pályázat győz­tesének. A legszebb lábú an­gol nő fotoriporter, részben háziasszony és egy kétéves fiú mamája. Az eredményhirdetés után egymillió dollárra bizto­sította ingerlő lábait, amelyek pályadíjként hatezer fontot és mérhetetlen mennyiségű harisnyát hoztak a konyhára. Veres össfseesttpúsek Kelet-Jií run Az indonéz hadsereg szóvi­vője csütörtökön közölte, hogy a hadsereg alakulatai állítólag felmorzsolták a Kelet-Jáván tevékenykedő kommunista partizánok lő erejét, az ellen­állási mozgalom vezetőjét pe­dig megölték. A jelentés elmondja, hogy június 30-án Bliter városától délre keveredtek harcba a hadsereg egységei a partizán­erőkkel. A gerillacsoport ve­zetője, Oloan Hutapea megse­besült, a sebesültet pedig A Pravda Csehszlovákiáról A moszkvai Pravda csütör­töki számában „lámauas a szocializmus pillérei enen cseh - Szlovákiában címmel vezér­cikket kozol. A lap toufrek ko­zott hangsúlyozza: a Csehszlo­vák Kommunista Párt a szo­cialista építés bonyolult es fe­lelősségteljes feladatainak meg­oldásán dolgozik. A januári pienum óta eltelt időszak megmutatta, hogy a problémák megoldását sok olyan nehézség kisen, ameiy eisusorban a jobboldali szocia- listaeilenes erők fokozódó ak­tivizálódásával és aknamunká­jával függ össze. A szocializmussal szemben el­lenséges erők CJseiisziovakia- ban igyekeznek befekehteni es ilisz.ki-eciitáiiii a CSKP-t, mint a munkásosztály élcsapatát és a társadalom vezető erejét, igyekeznek megingatni a szo­cialista állam pilléréit, hogy végső soron a kapitalizmus restaurálásának útjara vezes­sék Csehszlovákiát. Az ellen­ség igyekszik aláásni Csehszlo­vákiának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való barátságát. A Pravda ezzel kapcsolatban bírálja a „Kétezer szó” című cikket, amely a Literarni Lis- tyben és néhány csehszlovák napilapban jelent meg. Ez az okmány — írja a Pravda — egyfajta platformja azoknak az erőknek Csehszlo­vákiában és külföldön, ame­lyek a „liberalizálás”, a „de­mokratizálás” ürügyén szeret­nék keresztülhúzni Csehszlo­vákia 1948 utáni egész törté­nelmét. IVIa már nyilvánvaló — fűzi hozzá a Pravda —, hogy a „Kétezer szó” megjelenése egyáltalán nem elszigetelt je­lenség. A csehszlovák néppel szemben ellenséges erők nyil­vánvalóan sietnek halászni a zavaros helyzetben, hogy meg­valósíthassák ellenforradalmi céljaikat. Nem csekély szere­pet tölt be ebben az a támo­gatás, amelyet ezek az erők a nyugati imperialistáktól kap­nak. A cikk ezután leszögezi: a szovjet népet a hitleri hódítók ellen vívott közös harcban vérrel pecsételt barátság és testvériség szoros szálai fűzik a csehszlovák néphez. A szo­cializmus és a kommunizmus diadaláért vívott harcban, a békeliarcbian, valamint a nem­zetközi és az európai bizton­ságért folytatott küzdelemben közös célokat követünk. A csehszlovákiai eseményeket figyelemmel kísérni más szo­cialista országok népei is. A Pravda ezzel összefüggésben utal a flabotnicscszko beio-nak és a Népszabadságnak a „Kétezer szo”-val foglalkozó kommentárjaira, majd Hangsú­lyozza, hogy bizonyos antiszo- cialista erők komoly kárt okozhatnak a testvéri Cseh­szlovákia további sikeres fej­lődésében. Meggyőződésünk, hogy a csehszlovák kommunis­ták, Csehszlovákia dolgozói mélységesen érdekeltek a szo­cialista pillérek megszilárdí­tásában, határozottan vissza­csapnak a reakciós, antiszo- cialista erők támadásaira, biz­tosítják hazájuk továl/n fejlő­dését a szocializmut útján, ba­rátságát és testvéri együttmű­ködését minden szocialista or­szággal. E harcban Csehszlová­kia munkásosztálya és minden dolgozója mindig számíthat a szovjet nép megértésére és tel­jes támogatására — hangsú­lyozza a Pravda vezércikke. Müncheni szérum tartja életben Blaiberg doktort Miközben a fokvárosa Groote Schuur kórház által kiadott közlemény szerint egyre javul Blaiberg doktornak, a világ maratoni új szívesének állapo­ta, müncheni orvosok szerdán váratlan bejelentéssel lepték meg a szívműtétek kimenete­lét aggódva figyelő közvéle­ményt. Walter Brendel professzor, a müncheni kísérleti sebészeti klinika igazgatója közölte, hogy ő és dr. Rudolf Pichel- mayr kísérletezte ki a fokváro­si új szívesnek adagolt anti- lymphocita szérumot. Mind ez ideig ez a szérum tartotta életben Blaiberg doktort. SÁGI ÁGNES: Ih bairla. hairta FIATAL, TUDÓSOK kutat­ják Har-Hosni — a régi fő­város: Karakórum történetét. A gyönyörű Orhon folyó mel­lett a letűnt óriási világbiro­dalom fővárosának romjai között járunk. Dzsingisz kán régen elmúlt uralmának szín­helyén, ahol a sok évszázad­dal ezelőtt elhurcolt magyar hadifoglyok is részt vettek az akkori főváros építésében, szépítésében. Har-Hosnlt 1220- ban alapították. A lüktető éle­tű város elpusztult. S most helyén egy új város nő, te­rebélyesedik. A semmi helyén szovjet, magyar, lengyel segítséggel sorra emelkednek a malmok, a különböző gyárak, erőmű, s a mezőgazdaságot kisegítő üzemek. Gimnáziumuk, könyv­táruk, klubhelyiségük van, művészeti együttes szórakoz­tatja az embereket. Ebben a városban is magya­rokat kerestünk. Magyarokat, akik magyar tervek alapján szovjet—magyar gépekkel fel­szerelt malmot építenek. Két húsztonnás malom már finom lisztet őröl, s épülőben a két harminctonnás magyar ma­lom is. Kovács András veze­tő malomszerelő tájékoztat bennünket munkájukról. Mi­kor rakták le az alapokat, mikor szállítottak először gé­peket, milyen gondokat kellett leküzdeni,, meg kellett ismer­tetni a mongol munkásokkal, mit kívánunk tőlük és össze kellett szokniuk ... A működő malmot már mongol igazgató, vezeti. Di­cséri a magyarok munkáját; a lakosok sok malom őrlemé­nye közül legjobban a har- horini lisztet szeretik. Kis liszteszsákot nyújt át: aján­dék. Kóstoljuk majd meg, nem üres szó a dicséret. Visz­nek az üzembe, magyaráznak. S jó érzés hallani az új mon­gol' ismerősök kérkedését, hi­szen a közös munkának szól a dicséret. MI MAGUNK KÖZÖTT azért észrevesszük a hibákat is, őszintén mérgelődünk: nyolcvan centiméterrel ki­sebbre tervezték az épületet, mint ami a gépek elhelyezésé­hez szükséges lett volna, — pótépületet kellett emelni. Az idő előtt leszállított gépek közül is akadnak, amelyek tönkrementek, ezeket egyes emberek mulasztása miatt sú­lyos pénzekért kell majd pó­tolni. A felelősök többsége va­lóban felelősséget érez a mal­mok jó felépítése, kiváló üze­meltetése iránt. A többség ér­zi: ez a munka sokat jelent, két nép barátságának jelképe, s a malom lisztjéből az ízle­tes kenyér mindennap ott em­lékeztet, majd a mongol csa­ládoknál — a közös munka eredményére. Kovács András, a malomsze­relők magyar vezetője már járt Bagdadban és Romániában. Ott is malmot épített. Sok tapasz­tala tű, ügyes ember. Rajta is múlott, hogy a mongol munká­sok ma már szorgalmas segí­tőtársak. Jártunk Kovács And­rás otthonában. Felesége ha­zai ízű habcsókkal kínált. Szép kislányuk ott tanul, mon­gol gyerekekkel barátkozik. Kissé távolabb laknak a má­sik három magyar családtól, de azért gyakran találkoznak Kissékkel, Gsüllökékkel, Wi- demannékkal is. Valamennyiüket meglátogat­tuk. Kicsiny a lakásuk. Egy szofca, konya, piciny előszoba. Hazai muskátli virít ablakuk­ban. Paprikát, paradicsomot és petrezselymet termesztenek — cserépben. ízletes mazsolaborral koc- cintgatunk — maguk készítet­ték. Ittunk a házigazdák egész­ségére, a munkára, a barátság­ra. S magasra emeltük poha­runkat, amikor két magyart éltettünk: Widemann Jánost és Csüllök Mihályt. Akkor kapták meg a Parlamentben a Mongol Népköztársaság ma­gas kormánykitüntetését. Wi- demann János most már las­san idehaza mutogatja ismerő­seinek, barátainak — mert az ő szolgálati ideje lejárt. Negy­venegy évet töltött az élelmi­szeriparban. Most nyugdíjba vonul. Búcsúzóul megérdemel­ten szép elismerést kapott. A másik kitüntetett Csüllök Mihály molnártechnikus. Har­minckét évet számol össze — azóta egyfolytában ő is az élelmiszeriparban dolgozik. Régi munkás, mégis mint egy kisdiák, úgy feszeng, ahogy a munkája elismerésére terelő­dik a szó. A HAR-HORINI magyar malmosokkal kinn élnek fe­leségeik. Megtanultak mongo­lul, ami nem csupán nyelv­készségüket tanúsítja, hanem azt is: beilleszkedtek az otta­ni élebe, megszokták, ami eleinte megszokhatatlanniak tűnt. Ha eleinte nehéz is volt, hiszen senki nem értette, ha megszólaltak, nem találtak semmit, amit itthon megszok­tak, és keresni sem kellett, s ami egy kirándulónak roman­tikus, számukra idegen, meg­foghatatlan volt. Néha vágy­tak is haza. Nem mintha ma már nem éreznének honvá­gyat, de a kezdeti nehézségek már a múlté, s az asszonyok­nak nagy szerepük van férjeik sikereiben. Hogy hazai étele­ket ehetnek, meleg az otthon, hogy mongol családokkal ba­rátkoznak, és nyugodtan indul­hatnak reggelenként munkába. Képeket mutogattak, lás­sunk mozaikot, hogyan töltik idejüket tízezer kilométerre itthontól. Ni, egy kép, a Csül- lök-házaspár egyméteres ha­lat fogott az Orhon folyóban. Kovácsék az erőműhöz járnak horgászni. Közös kiránduláso­kat is szerveznek, ilyenkor autóbusszal mennek. Halász­nak, vadásznak, hegyeket másznak ... Előkerülnek a ha­zai képek is: — Ez a fiam, ez a lányom, ez az unokám, itt lakunk — mutatják. Az egyik képnél mongol kísérőnk fel­kiált: — Ezt a fiút ismerem, együtt tanultunk az egyete­men, Budapesten. Gyors év­szám, időegyeztetés és kide­rül: valóban ismerősök. A mama könnyezik, hiszen olyan váratlan az öröm! Beszélgetnénk még sokáig: mi van Magyarországon, ők mikor jártak itthon, Veszp­rémben, Vésztőn, Budapesten? Mit szoktak főzni, van-e min­denből elég? Valóban min­denben segítenek a mongol elvtársak? Annyi a mondani­való, de abba kell hagyni, hosszú még a program. Érdekes szobrok, kézimunkák, festmények között. Múzeumok őrzik a régi ha­gyományokat. A nemzeti és a vallástörténeti múzeumban szakértők előadását hallgattuk a buddhizmusról és arról, mit jelentett a nép számára a vál­tozás. Csak egyetlen példát. A népviselet ma is a színes ruha, kis csizma, amelynek orra csúcsban végződik és az ég felé emelkedik. A buddhista vallás szerint még cipővel sem volt szabad megsérteni a föld­isten szentségét. Még cipővel sem, nemhogy szerszámmal: ekével, ásóval! Temetkezni sem lehetett.. . Minden esz­közzel útját állták a haladás­nak. CSAK ÓRÁKRA hagytuk abba a „ma” keresését és ki­rándultunk a múltba. Úgy, mint Har-Horin templomai­ban — hogy utána még job­ban örüljünk a szocialista fej­lődésnek, még jobban tisztel­jük azokat, akik rövid évtize­dek alatt századok elmaradá­sát pótolták. (Folytatjuk) INDULUNK a régi város maradványait megtekinteni, amely ma értékes múzeum — körülkerített néhány régi templom. Számunkra ámulni- való érdekesség. Nagy és kis Buddhák, háromszeműek, mert a jelenbe, a múltba és a jö­vőbe látnak. Sámánok, akik gyógyítottak. Maszkok, cintá­nyérok, tömjénfüstölők, dobok, régi hangszerek, amelyek a szertartás kellékei voltak. Most múzeumi tárgyak. De ezekhez hasonlót találtunk az ulánbátori egyetlen működő lámakolostorban, ahol részt vettünk egy szertartáson, s mindazt láttuk, amiről eddig csak olvastunk: a Buddhákat imádó lámákat imamalmaik­kal, vezeklőhelyeikkel, szansz- krit írású imakönyveikkel... Csüllökck a horgászzsákmánnyal i I t „polgári személyek” megöl­ték. ' Oloan Hutapea az illegális Indonéz Kommunista Párt (a párt egyik csoportjáról van szó) elnöke volt, FRANCIAORSZÁG 1300 millió dollár értékű rövidle­járatú hitelt vesz fel négy közös piaci partnerétől és a baseli nemzetközi fizetések bankjától. Ili Magyarok Mongóliában

Next

/
Oldalképek
Tartalom