Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

Figyelem: lehetőség! Sok a kontár az építőiparban Járásunk kisiparosainak gyakori panasza, hogy sokan kontárkodnak bele munkájuk­ba, főleg az építőiparban. Kon­tárkodás nem a szakismeret hiányát jelenti, hanem azt az engedély nélküli tevékenysé­get, amely káros mind a nép­gazdaság, mind a lakosság szempontjából. Járásunk terü­letén talán sokan nem tudják, hogy az idei év elejétől az építőiparban is lehet ipar jogo­sítványt kiadni, a munkavi­szony fenntartása mellett is. A pinceklub javára Beat-hangverseny hajnali ötig A monori területi KISZ- szervezet szombaton este hét órai kezdettel műsoros prog­ramot hirdetett a monori strandon. A bevételt a mono­ri pinceklub létrehozásához adják. Mégsem a rendezők elkép­zeléseit beváltó „hivatalos” if­júsági találkozó volt ez. Mo- noron kívül a járás csaknem valamennyi községéből, főleg Pilisről, Vasadról és Üllőről jöttek fiatalok. A fő vonzerő, a nagy népszerűségnek örven­dő Artis zenekar volt. A szá­mításba azonban hiba csú­szott. A tervezett hét órai kezdés elmaradt, még éjjel há­romnegyed tizenegykor is a zenekari berendezés műszaki hibájával bajlódtak a zené­szek. A vezetékek bekötése műszerész beavatkozása nél­kül, sehogyan sem sikerült. Elfogyott a fiatalok türelme, s a kezdeti nyugodt hangulat nyugtalanságba, hangoskodás­ba csapott át. Néhányan visz­szakövetelték a tíz forintju­kat, mások dühösen távoztak. Végre tizenegykor megszó­laltak a gitárok, elkezdődött a hangverseny, s ez meghozta úgy, ahogy a rendet is. A hangverseny a hajnali órákig tartott. (baky) Négy fénysorompó Járásunk területén már négy fénysorompó működik. A két monori mellett nemrég üzembe helyeztek egyet Gyom­ron, a múlt héten pedig, egyet az ecseri vasúti megállónál. Piaci újságárus kerestetik A monori postahivatal piaci lapárusításra nyugdíjast ke­res, lapárusítónak. Jelentkezni a monori postahivatalban le­het. PEST MEGYEI HÍRLAP1 KÜLÖNKIADÁSA. X. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM 1968. JÜLITJS 10., SZERDA Romantika nélkül Gépesített fakitermelés Inkább liget, mint erdő — Kitűnő bányafának Az erdő zöldjéből kihasított, hatalmas, kopár tisztáson ha­ladunk keresztül. Körülöttünk a lobogó fényben kavargó por­csillámok ragyognak, a hom­lokunkra csapódó verejték marja a bőrünket. Nehéz, na­gyon nehéz lehet ilyenkor ár­nyék nélküli farönkpiramisok tövében dolgozni. Mégis szaka­datlanul sír, süvít a fűrész­gép, magasba lendül a roppant faoszlop. Figyeljük egy ideig a négerbarna karok izmainak ütemes lüktetését... Bent, a Gödöllői Erdőgazda­ság csévharaszti üzemegységé­nek irodájában valamivel el­viselhetőbb a meleg. — A monori és a nagykátai járáson belül, a hozzánk tar­tozó erdőség tíz község hatá­rait érinti — mondja ölvedi Menyhért, erdészeti vezető. — Ezen a területen, meghatáro­Fekete vonat az éjszakában 90 perc késés, sebesültekkel A Monori Járásbíróság a közelmúltban hozott ítéletet az úgynevezett fekete vonaton történt bűntény ügyében!' A Budapest Nyugati pálya­udvarról kéthetenként szom­bat este fél nyolckor Nyíregy­házára induló munkásvonatot nevezték el fekete vonatnak maguk az utasok, s a rajta szolgálatot teljesítő vasúti rendőrök. Hírhedt ez a vonat, alig van olyan szombat, hogy ne lenne rajta veszekedés, ve­rekedés, bicskázás. Utasainak többsége nyírsé­gi lakos, Budapesten dolgozó építőipari munkás. A vonaton különösen ismer­tek a fábiánháziak és a nagy- ecsediek. Ez a két község örö­kös viszályban van egymással, s ez a viszály éppen ezen a vonaton lobban ki sokszor, kézzel fogható formában. Ép­pen ezért elkülönítve, saját, bérelt szakaszban utaznak a két községből Pestre járók. A vonat és a vonat környé­ke, a Nyugati pályaudvaron különös csendéletet mutat, in­dulás előtt. Érkeznek a literes üvegekkel felszerelt emberek, megy a kártya és az italozás már ott, az úton. A fábiánhá­ziak és a nagyecsediek köré­ben különösen közkedvelt ital a 8.70-be kerülő félliteres de­naturált szesz, amelyet vízzel literre hígítanak fel. Aztán isszák, külön-külön a maguk „egészségére”. . (Félreértés ne essék, elíté­lően írván a két községről, ez a lakosság bizonyos rétegére vonatkozik csak!) A vonaton hiába vannak el­különítve, a folyosókon csak össze-össze találkoznak, s eb­ből semmi jó sem származik. Így történt ez 1966. október 14-én is. A fábiánházi fiatalkorú F. E. összetalálkozott a vasúti kocsi folyosóján a nagyecsedi Tóth Áronnal. Bármilyen hihetetle­nül hangzik, kezdetben barát­ságosan beszélgettek. Aztán a szó arra terelődött, hogy ket­tőjük közül melyikük az erő­sebb. Tóth Áron azt állította, hogy ő, s ezt mindjárt be is bizonyította, hatalmas pofont adott F. E.-nek. F. E. pityergő szájjal benyi­tott a fülkéjükbe, és elpana­szolta az esetet az anyukájá­nak. A mama fia védelmére kirohant kirohant a7 ipa is és barátjuk. Szúnyog Endre. Nagyecsedi részről is jött segítség a fiatalkorú D. Ä. sze­mélyében. Irtózatos verekedés tört ki, zsebkések és borotvák Villan­tak a levegőben, szúrták, vág­ták egymást. Sörös és boros üvegek röpködtek, ablak nem maradt épen a kocsiban. A közelben levő utasok számára nem volt ismeretlen az ilyen jelenet, hanyatt-homlok ro­hantak, minél messzebbre. A vonat közben robogott. Az anyát szúrás érte, nyakától a derekáig szétnyílt a bőre. Mégis ő volt az, aki meghúzta a vészféket, éppen Vecsésen. (Ezért tárgyalta ügyüket a Monori Járásbíróság.). A rendőrök a vasutasok se­gítségével megbilincselték az egész társaságot. Szemtanúk elmondása szerint, a vasúti kocsiban és környékén pata­kokban folyt a vér, véres volt még a vasúti kocsi meny- nyezete is. Hatalmas tömeg vette körül a bűnözőket, a vonat emiatt 40 percig állt Vecsésen. Félő volt, hogy a szemközti forga­lom miatt nagyobb szerencsét­lenség történik, ezért a rend­őrök a vonat közönségét visz- szaterelték a vasúti kocsikba, megfelelő őrizet mellett, a bű­nöző társaságot is felpakolták, s Szolnokig meg sem álltak. Szolnokon már mentők várták őket. összegezve, a munkásvonat, a jófajta társaság miatt 90 percet késett, miattuk pedig hét személyvonat 40—40 per­cet, három tehervonat pedig 30—30 percet. A Monori Járásbíróságnak csak a közelmúltban sikerült bírósági tárgyalásra összeszed­ni az egész társaságot. Még Farkas Zsigmondné, frissen, dést kirobbantó F. E. apját, tudták a legkönnyebben előál­lítani, ugyanis őt börtönőrök hozták egyenesen a börtön­ből, ahol hivatalos személy el­leni erőszak miatt éppen nyolc hónapját töltötte. Az anya, Farkas Zsigmondné, frissen egészségesen jelent meg, mint­ha életében soha meg se vág­ták volna. A bíróság mind a hat sze­mélyt a köznyugalom súlyos megsértésére alkalmas együt­tes garázdálkodásban mondot­ta ki bűnösnek. Megállapítot­ta. hogy valamennyien rendkí­vül primitív személyek. írni, olvasni nem tudnak. Farkas Zsigmondot és Szúnyog End­rét másfél-másfél év szabad­ságvesztésre ítélte és a köz- ügyektől két évre eltiltotta., Szúnyog bíinteté'tr előéletű, a vagyon elleni cselekményéért kapott felfüggesztett börtön- büntetésének leülését is elren­delte a bíróság. Tóth Áron egy évet kapott és két évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától. Farkas Zsigmondnénál enyhítő körül­ményként figyelembe vette a bíróság, hogy bizonyos fokig fia védelmében vett részt a szurkálásban, továbbá, hogy négy kiskorú gyermeke van még otthon, ezért őt csak nyolc hónapra ítélte. A két fiatalkorú, F. E. és D. Á. hat­hat hónapot kapott. (d. g.) zott évi terveink szerint, mint­egy kétszáz-kétszázötven hek­táron folyik felújítás, telepí­tés, a korábbi években kiirtott erdőrészek pótlása. Jelenleg húsz hektáron ültetünk ki fa­iskolából facsemetéket, Vasad, Csévharaszt és Nyáregyháza mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, szikes, kemény kö­tésű részein. Ez itt még ma is az egyik legkopárabb vidék. Hogy milyen fafajtákat tele­pítünk ide, azt mindig előze­tes laboratóriumi talajvizsgá­lat alapján határozzuk meg. Természetesen figyelembe vesszük a környező, vadon nőtt erdők jellegzetes facso­portjait is, de ez tapasztala­taink szerint nem mindig százszázalékosan mérvadó. — Erdőségeinkre főleg az akác a jellemző, kisebb rész­ben azonban megtalálható a nyárfa is. Aránylag rövid életkorú fák ezek, harminc­harmincöt évesek. Nagyon rit­ka kivételek azok, amelyek el­érik az itt már matuzsálemi időnek mondható nyolcvan­száz évet. — Talán ezzel is magyaráz­ható, hogy nem alakultak ki hangulatos tisztások, kedvelt kirándulóhelyek. Sűrű erdőré­szek, búvóhelyek hiányában, a vadállomány is csekély. Az őz nálunk a legfélelmetesebb „nagyvad”. Óriási liget inkább ez a környék, elsődlegesen fa- kitermelés céljaira. A kivágott fákat motorfűrésszel feldara­boljuk, s szállítjuk. Ezeket az anyagokat, durvább felépíté­sük miatt, elsősorban a szálfát igénylő üzemekben, munkate­rületeken hasznosítják. Bútor­nak alkalmatlanok, bányafá­nak viszont szívósságuknál fogva kitűnőek. — Lehet, hogy egy kissé ki­ábrándítottam, de hát ilyen a mi munkánk, erdőromantika költői képzelet nélküli. Ehhez az újságíró még csak annyit tenne hozzá, hogy mindezt méltán pótolja az a Egy göngyölegelszámoló keservei Tudják, mi az, hogy göngyöleg? Nem? Hát akkor majd én megma­gyarázom, A gön­gyöleg az a vala­mi, amibe az „áruféleségeket”, például a bort és az ecetet göngyö­lik. S amelynek az elszámolása közben gyógyít­hatatlan göngyö­leg-dilit lehet kapni. Van olyan kor­szak a FŰSZERT életében, amikor a gépkocsikísérők krónikus göngyö­leghiányban szent- vednek. Ilyenkor hosszú időre át­térnek a göngyö­leggyűjtögető életmódra. Egyik boltból ki, a má­sikba be. s aztán roskad az autó a ládáktól, és üveg­halmokkal furi­káznak a járás út­jain. Most éppen ilyen áldásos kor­szak köszöntött ránk. Régen elfe­lejtett rozsdás re­keszek, pókhálós kartonok képez­nek harci bariká­dokat Monoron, a göngyölegraktár előtt. Talán még ógörög cserépedé­nyek is találhatók közöttük. Átmá­szásukhoz a kör zelharc és a hegy­mászás különleges adottságai kelle­nek. No, ezt még meg lehet úszni néhány szép ha­tású, dekoratív zúzódással, de az ezt követő gön­gyölegadminiszt­ráció rríár kész krimi. Nézzék, csak! Odaraknak az ember elé egy ki­sebb papírköteg- Himáláját. Még a szemnek is nehéz átmászni rajta, nem, hogy a toli­nak. A ménkű sok göngyöleg telis­teli van számok­kal, de olyanok­kal. amelyeknek a formáját fel kell ismerni aztán megfejteni és be­szorozni. Csak egy röpke, bagatell példa. Adva van ezer valahány kétfo­rintos üveg. Erű­nek az ára össze­szorozva kétezer- valahány forint. Azért valahány, mert a teljes érté­ket megállapítani szinte képtelen­ség. Ha jobbról nézzük, akkor ezeméhány, ha balról, ezermittu- doménmennyi, ha felülnézetből, ak­kor titkosírás. Ilyenkor kényte­lenek vagyunk vé­gigszorozni tfiin- den számításba jöhető variációt. Ha már szikrát hány a szemünk és halálos fejfá­jást érzünk, az már jó jel, végre kijött az ered­mény! Egyeztetésnél aztán kezdhetjük elölről. Időben ad­dig, amíg ki nem söpri az embert a takarítónő. Szegény gön­gyölegszámolónak ezek után már csak egyetlen vi­gasza maradt. Hogy ez az egyet­len irodai munka, ahol nem kell at­tól félni, hogy megfúrják az em­bert. (b. 1.) két elismerő vándorzászló, amely az irodahelyiség dísze. Baky László Vb-iilés Tápiósápon Ma délután 14 órai kezdet­tel Tápiósápon beszámolnak a községi tanács vb szakigaz­gatási szerve első félévi munkájáról, különös tekin­tettel az új gazdasági rend­szer bevezetéséből eredő fel­adatok végrehajtására. Ezután tájékoztatják a résztvevőket az aratási munkák beindulá­sáról és menetéről. N,m virágzik már a gaz Lapunk június 28-i számá­ban kifogásoltuk, hogy az Ady Endre utcai eszpresszó előtt elburjánzott a gyom. Bírála­tunkra válaszolt a Róna Ven­déglátó Vállalat, s közölték, hogy az épület és az üzlet re­noválásával egyidejűleg a ki­fogásolt növényzetet eltávolí­tották. Színe és visszája Miért büdösek a magyar szivarok? A napokban a sülysápi va­sútállomás környékén össze­találkoztam Vizi Jenő sírkö­vessel. Felcsillanó szemmel fogott kezet velem, majd így szólt: — Olvastam néhány cikkét az újságban, az én panaszom­nak is helyt adhatna. — Amennyi-ben közérdekű... — De még mennyire köz­érdekű! Tegnap a sülyi 1-es számú önkiszolgáló bolt ve­zetője csúnyán lehordott en­gem. Legalább húsz asszony jelenlétében elmebáli állapo­tomat ócsárolta. Igaz, kissé szórakozott voltam, égő szi­varral mentem be a boltba, ez azonban még nem indo­kolja az üzletvezető kijelenté­seit. Megnyugtattam a pana­szost, hogy végére járok az ügynek, mert ez borzasztó sé­relem, és majd meglátja, hogy ígv. meg úgy. A boltban látogatásom ide­jén éppen egy csomó asszony tartózkodott, kenyérre vára­koztak. Midőn előadtam jöve­telem okát, hirtelen csend tá­madt, majd az asszonyi sze­mek vésztjóslóan megvillan­tak. Csakhamar hatan is je­lentkeztek, hogy tanúi voltak a sírköves bácsi furcsa ese­tének. Végül is Gróf István­ná a történetet így foglalta össze: — Éppen a tej átvételére sorakoztunk fel, midőn belé­pett a boltba Vizi bácsi füs­tölgő szivarral a szájában. Ott eregette a büdös füstöt közvetlen közelünkben. Töb­ben megkértük Malis Sán- domé üzletvezetőt, szóljon a bácsinak, hoev oltsa el a szi­variát. Ö szelíd hangon két­szer is szólt, a sí’-’ "vés bácsi ennek ellenére csak ott som- fordált körülöttünk és ránk fújta a füstöt. Az üzletvezető ek' iC kémén- íbben szolt, m'írt nem oltja e. a szivar­ját, normális ember ilyet nem szív. A bácsi erre bepörgött, kikérte magának ezt a han­got. Aztán dühösen a pultra szórta a szivar hamuját, s végül a bagót a padlóra vág­va, kirohant a boltból. Eddig a történet. Minden­kinek igazságot szolgáltattam. De mi a legfőbb tanulság? Az, hogy büdösek a magyar szivarok. Krátky László SPORT Az egyik szemem sír... BESZÉLGETÉS SZOTYORI PÁL EDZŐVEL Ha a bajnoki táblázatra te­kintünk, jóleső érzés látni azt, hogy a Vecsési VIZÉP gárdája újonc létére is a má­sodik helyen tudott végezni. Ez mindenképp elismerésre méltó teljesítmény. — Valóban így van — ve­szi át a riportertől a szót Szotyori Pál, a vecsési tizen­egy kitűnő edzője. — Ha csak a táblázatot, a bajnoki rang­sort nézzük, akkor valóban elégedettek lehetünk. De evés közben jön meg az ét­vágy. Olyan pontokat, olyan mérkőzéseket vesztettünk el, amelyeket egy kicsit több erő­bedobással, vagy tisztességes játékvezetéssel nem lett vol­na szabad e vesztenünk. — Mi a véleménye a csapat játékáról? — Csoportunkban labdarú­gásról nemiben beszélhetünk a szó tiszta értelmében. Küz­denitudó, k emény csapatok­kal állunk szemben. Ritkán lehet szép mérkőzést látni. Azt hiszem, hogy ez nemcsak az NB III-ra jellemző. Saj­nos ... A mi- ?ink, véleményem szerint, nem nyújtották egy­szer sem azt, amit tudnak. — Mi ennek az oka? — Meglehetősen mostoha körülmények között dolgoz­tunk. Pályahiány, felszerelés- hiány. Ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy éppen egy-két kulcsjátékosunk hozzáállásá­val, vagy erőnlétével is baj volt, akkor azt hiszem már feleltem is rá. — Mi várható a továbbiak­ban? — A sorsolásunk nehéz, őszre kész lesz az új pálya és ez könnyít a munkánkon. Ha az őszi idény rajtja sike­rül, tehát a két idegenbeli mérkőzést három ponttal, vagy kettővel megússzuk, ak- kv. még minden lehet. Ha nem sikerül, akkor már jóval kevesebb lesz az esélyünk. — Még egyszer ismétlem: új csapat vagyunk és ez a második hely nagyon szép teljesítmény. De... talán többre is képesek vagyunk. Ez az én véleményem, hi- szer egy edző mindig bízik a csapatában. Szalontai Attila KUPAGYŐZTES: GYOMRO A vasáma ) lejátszott Men- de—Pilis ifjúsági kupa döntő végeredmény e 8:1 lett Pilis javára, így a pilisi ifjúsági csapat képviseli járásunkat a megyei döntőn. A szintén vasárnap ’eját­szott Gyom "ői Spartacus SE —Pilisi Községi Sportkör lab­darúgó dön ő mérkőzés vég­eredménye 1:1, így a gyöm­rői csapat — mint alsóbb osz­tályú — jutott tovább a me­gyei döntőre. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Lobó. a farkas. Monor: Elrabolt expresszvonat. Tápió- süly: Párizsi Notre Dame. Uri: Keserű méz. Vecsés: Háború és béke II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom