Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

«s» HEGYEI ''ZJCirhsD 1968. JULIUS 10., SZERDA Új búzát őröl az a bonyi malom is Próbasütés: Cegléden Ha valaki mostanában beté­vedne az abonyi malomba, a nagy zakatolásban és nyüzs­gésben akár forgalmas pálya­udvaron érezhetné magát. A telep vezetője, Hajdú Elek győzi a munkát, pedig sokszor öt ember is kevés len­ne, hogy mindenütt egyszerre ott lehessen, irányítson, átve­gyen, aláírjon, utasítson. A déli szünetben volt néhány nyugodt perce — ekkor mi zavartuk meg. — A gabona felvásárlását június 26-án kezdtük meg. Az­óta 246 vagonnyit vettünk át itt, Abonyban. A rekordot jú­lius 3-án értük el: ezen a na­pon 53 vagonnal érkezett — mondta. Az abonyi telepre a község négy termelőszövetke­zete mellett a környékből két állami gazdaság és több tsz szállít. A legtöbb gabona — 66 mgcm — az abonyi Lenin Tsz-böl érkezett. Minőségileg az Üjszilvási Állami Gazdaság búzája a legjobb. Számottevő az Üj Világ Tsz eredménye: ötven vagon bú­zát arattak. A szárazság miatt nem számítottak ennyire. Az abonyi malom már őrli az új búzát. Az új lisztből hamaro­san elindítják az első szállít­mányt a Ceglédi Sütőipari Vállalathoz, ahol a próbasü­tésre kerül sor az első idei gabonából. Gy. F. VÁC 40 ezer dalos találkozója Utazástól fáradtan, de egy sikeres szereplés sok-sok ked­ves emlékével gazdagon tért haza a váci Vox Humana kó­rus külföldi fellépéséről. Jú­nius 27-e és július elseje kö­zött rendezték a 16. német da­lostalálkozót, amelyen a ma­gyarországi kórusművészetet a nyolcvantagú vegyeskar kép­viselte. Idén 40 000 dalos jött össze a világ minden tájáról. Makiári József Liszt-díjas karnagy, a kórus vezetője, idé­zi fel az egyhetes út emlékeit. A Berliner Platz impozáns épületében volt a dalostalálko­zó ünnepélyes megnyitója. — Hogyan fogadta a közönség ti mai magyar szerzők müveit? — A Prágai Tanárképző Fő­iskola énekegyüttesével szere­peltünk egy műsorban. A je­gyeket hetekkel előre megvá­sárolták. Megjelenésünkkor udvarias taps fogadta a váci kórust. A tetszésnyilvánítás szinte számról számra erősö­dött. Műsorunkat Kodály-mű­vekkel kezdtük, majd Farkas Ferenc, Láng István és Bárdos Lajos kórusművei következtek, és a „Mátrai képek”-kel fe­jeztük be. — Mi volt a siker mércéje? — A Túrót eszik a cigányt meg kellett ismételnünk. Né­met nyelvű ráadásunkat dörgő taps fogadta, a levonulásunk­kor végig kísért a közönség lel­kesedése. — Milyen emléket hoztak magukkal? — Díszes plakettet kaptunk fellépésünk emlékére, amelyet dr. Willy Engels, a rendező bizottság köztiszteletben álló elnöke nyújtott át kórusunk­nak. NAGYKŐRÖS Idén kezdik a csatornaépítést Nagykőrös kulturáltságához elengedhetetlen a megfelelő kapacitású szennyvízcsatorna­hálózat. A meglevő csak 300 lakás szennyvizének elvezeté­sére alkalmas. A tormási új városrész szennyvízelvezetésé pedig megoldatlan. A város központjában levő törpe víz­mű több száz lakás vízellátá­sát biztosítaná, de amíg a csa­tornahálózat nem épül meg, a vízvezeték-hálózat bővítésére sincs lehetőség. A városi tanács végrehajtó bizottsága elkészítette a város víz- és csatornahálózatának ta­nulmánytervét. Eszerint a szennyvízcsatorna gerincvezetékét a konzervgyá­ri szennyvízcsatorna képezné. A csatorna és a kapcsolódó létesítmények építési költsége meghaladja a harmincmillió forintot. A kiviteli terv sze­rint ennek zömét a konzerv' gyár fizeti, és az igénybevétel arányában a városi, illetve megyei tanács nyolcmillió-hat­százezer forinttal járul hozzá a beruházás költségeihez. Építé' sét ez év utolsó hónapjaiban kezdik, és a munkálatok 1970 re fejeződnek be. Egy üzletház „rejtelmei" Tóalmási változások Valaki, aki lelkemre kötötte, tartsam titokban a nevét, meg­hívott Tóalmásra. Nem ven­dégségbe, persze, hanem azért, hogy tekintsem meg a Tápió- szecső és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet ottani üzletházát, és tegyem szóvá, amit tapaszta­lok. Bízik abban, hogy tapasz­talataim megegyeznek majd a helybeliekével. S előre figyel­meztetett: vigyázzak, mert a mutatós külső sok mindent el­takar, meg kell néznem „min­dennek a belsejét”. Hallgattam a hívó szóra... A háromezer lakosú község centrumában hosszan elnyúló, még egészen újnak ható üziet- ház valóban mutatós. De tény, ami tény, néhány kifogásol­ható jelenségbe is belebotlik a nyitott szemmel járó látogató. A délután már a tápiósze- csői központban talált. Gáti Károly elnökhelyettes, a keres­kedelmi osztály vezetője, meg­hallgatta észrevételeimet, és sorra-rendre válaszolt is reá­juk. Ha magnetofonkészüléket kapcsoltunk volna be, beszél­getésünket körülbelül az aláb­biak szerint rögzítette volna a hangszalag. Jó lesz a habossütemény — A Hangulat presszó tet­szett a legjobban. Nevéhez il­lően hangulatos, modern, a fő­város legelőkelőbb utcájában is magához édesgetné a vendé­geket. Aki felkeresi, mindent megtalálhat benne, kivéve a cukrászsüteményt. A pulton ma délelőtt is csak egy torta árválkodott Ügy láttam, táb­lás csokoládéval próbálják megszüntetni a sütemény­hiányt. — Épp most korszerűsítjük a szecsői cukrászüzemet. Egye­lőre még majdhogynem sufni­ban, július 15-től új épületben, két műszakban, a követelmé­nyek között üzemel. Egy második gépkocsival a szál­lítást is megjavítjuk. Ez utóbbinak fő feladata a cuk­rászati termékek széthordása lesz. Érdekességként meg­említem, hogy a Maglód és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítési Szövetkeze­tét is mi látjuk majd el cuk­rászkészítményekkel. Nem ta­gadjuk, a választék eddig igen szegényes volt, és minőségi kifogások is méltán érték ter­mékeinket. — A vas és műszaki bolt áruellátása hiányos. Negyve­nes, ötvenes, hatvanötös, szá­zas szegeket, kötöződrótot, la­pos és vinkli vasat, fémfűrész­lapot, rámás fűrészt, biztonsági zárat, lakatot, dudlisü veget, szifontűt, szifon nyakgumit vásároltak volna az emberek. Nem kaptak., — Szegből, huzaláruból, idomvasakból, vagyis az úgy­nevezett hengerelt áruból, cső- szerelési és fürdőszobaberen­dezési tárgyakból általában nem tudjuk az igényeket ki­elégíteni. Ez országos prob­léma. A Vasért Nagykereske­delmi, illetve a Szerelvény­értékesítő Vállalatot keretszá­mok kötik. Elszakadó mozdulatok — A ruházati boltban ott- tartózkodásom tíz perce alatt legalább hatan kerestek 123 forintos, fekete aratószandált. Az üzletvezető 142 forintos, barna, sertésbőrből készült szandált kínált nekik. Méltat­lankodva, üres kézzel távoz­tak. Mások tornacipőt szeret­tek volna venni, 41-es szám­nál nagyobbat nem tudtak mutatná nekik. Urbán István üzletvezető elmondta: január óta imádkozott a Cipőnagyke­reskedelmi Vállalatnál száz pár fekete aratószandálért; barnát kapott, hatvan párat, drágát. A kiemelt boltokat bő­ségesen ellátják, a többit, fő­ként a falusiakat, mostohán kezelik. A Divatnagykereske- delmi Vállalat a gazdasági reform bevezetése óta nagyon elnyújtja a szállítási határ­időt. Azelőtt a megrendelés után ' két héten belül megér­kezett az áru, most három­négy hét múlva küldik. S még valamit: ha a boltvezetők úgy beszélnének a vevőkkel, ahogy a nagykereskedelmi vállalatnál velük, néhány nap alatt valamennyit elveszíte­nék. — Az áruellátás megjavítá­sa érdekében, illetve azért, hogy kisebb készlettel nagyobb forgalmat bonyolíthassanak le boltjaink, átszervezzük, köz­pontosítjuk az árubeszerzést. Két fő boltot jelöltünk ki Tá- piószecsőn „központi raktár­nak”. Szövetkezetünk boltve­zetői nem a nagykereskede­lemnek, hanem ennek a tex­til, illetve vasműszaki főbolt­nak adják majd át megrende­léseiket, a továbbiakat aztán azok intézik... A RAVILL, a Vasért, a Fűszert, a Szesz­forgalmi Vállalat mindenkor előzékeny a szövetkezetekkel, a Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat azonban úgy bánik velük, mintha szívességet ten­ne azzal, hogy kiszolgálja őket. A szövetkezetek ezért egyre inkább a szolnoki Kelet­magyarországi Ruházati Nagy­kereskedelmi Vállalat felé orientálódnak, mely, túl az előzékenységen, még az úgy­Április A magyarázatokat nem fogadom el. Olyan vagy, mint képzeltem, persze mindenkinek kettős énje van, de te most intenzívebben érzed, mint érez­hetted valaha. Nem csalódtam, amikor analizáltalak. Se többet, se kevesebbet nem gondoltam rólad. Más leszel, majd idővel, csak türelem. Azt mondod, bol­dog vagy — hát persze — valahol a bensőnkben mindig azok vagyunk. Hogy szép a fiad... és az a jó, hogy nem kék szemű, és hogy azzal a mon­dattal várnak: „Ma jobban szeretlek, mint tegnap, de közel sem szeretlek ma úgy, mint holnap foglak.” Es én most majszolom a salátát. íze jólesően omlik el a nyelvemen. De nem hagysz enni. Gondolatom veled van, az együtt megtett munka utáni sétáinkban, az örökös magyarázataid­ban. Mindig tiltakozol, hevesen bizo­nyítasz dolgokat, de máris kéred a bo- csánatomat, ha látod arcomon a borút. • Ügy ismerlek, mintha velem nőttél volna fel, titkok nélkül. Kínlódsz — önmagaddal. Minden kellene, én is, meg akit végérvényesen lekötöttél. Most nem tudod, mi van veled! Azt tudod, van egy fiad, meg azt, hogy ta­vasz van, meg szereted öt is. De ma április elseje van — mondod. Igazán megfogtiatom a kezed. Meg akarunk hallgatni egy lemezt, közben kiderül, nincs nálunk egy fillér sem. Majd hol­nap, jó? Ebbe maradunk. Menekülök... a tömeg elől, rettentően zavar. A Szer­vita téri templom előtt haladunk el. Hirtelen gondolat, a kabátodba kapasz­kodom, behúzlak a templomba. Félhomály — misztikus csend. Közel vagyok hozzád, nagyon közel... — Men­jünk innen. A bejáratnál hálatáblák lógnak. Játszol. Kutatod a neveket. Megtalálod. Éva — rámutatsz. Nevetek. — Nézd csak, egy érdekes felirat: „Mackómért, Szilvia”. Megremegsz, ar­cod pírban ég és lélegzeted felgyorsul. Piros vagy, mint akit rajtakapnak. Megfogod a karom, kihúzol a temp­lomból. — Hogy hívnak otthon? — A barátaim Mackónak... — És Ö? — Ö nem — ez lehetetlen. Legszívesebben otthagynálak. Olyan furcsa, szokatlan érzésem van. Düh vagy lelkiismeret? Nem! Én annál ön­zőbb vagyok. Csak düh, ami sajnálat­tal vegyül, az van. Nem akarok sem­mit tőled, csak érdekes vagy. Az én esetem. De bajt nem akarok, csak ba­rátságot. Elköszönünk egymástól. Otthagysz. Nem nézek hátra, megyek a trolihoz a Kálvin tér felé. Eltelt vagy két perc. Éva! — hallom a nevem. Te vagy ott, lihegsz a szaladástól. Mentegetőzöl. — Ne csodálkozz! Eszembe jutott, ha hazamegyek, ak­kor mi van. Eloszlik a hangulatom, különben is ma bolond napom van. Belém karolsz. Elhaladunk a Szabó Ervin Könyvtár előtt. A pirostéglás kórház felé sétálunk, a Móricz-szobor mellett. Az utcában egy templom. — Éva, voltál már itt? — Nem. — Gyere. Es megfogod a kezem. Sze­med olyan pajkos, mint szavaid. „Most megesküszünk, jó?” — Milyen meleg a kezed. Az enyém, mint a jég. — Na, hogy tetszik a templom? — kérdezed. Még mindig fogod a kezem. —* Milyen érzés? Nem nézel rám — úgy felelsz. — Nem tudom... hagyjál. Nézzük a szobrokat, egy boltív felé húzol. Egész homály van. A kezemet szorítod. Agyamban feszülnek szavaid. „Mellém nem tudsz elképzelni senkit, csak... és nem folytatod. Majdnem fáj a kezem, annyira szorítod, megállsz a homályban. Nem merek rád nézni. Hú­zol magad felé... Jaj, de furcsa... — Gyere, menjünk... Visszatartanál, arcod kínba húzódott. Megállók a hálatáblák előtt. Semmi ér­dekes, a Szervita hangulata mar belém, az arcod pírja. Egy lendülettel feléd fordulok: — Nem jövök veled többé sétálni. — Miért, nem értelek. Kitágult, izgatott szemmel figyelsz. — Azt hiszem, szeretlek... nem úgy, csak azért mert tavasz van. Tudom, te is így vagy velem. Meglepett hangon máris tiltakozol. Biztos csak a sejtek, meg a vérbőség, meg aztán vannak emberek, kik képe­sek gyorsan szeretni... — Hallgass, nekem te ne mesélj. Huszonnyolc vagyok, eddig is éltem, látom zavarod, a kettős érzéstől szen­vedsz. Az egész lényed feszültség, meg tiltakozás. Én még emlékszem ... Látom, amint keresel, nézed a túloldalt, jövök-e már. Nem várhatsz, úgy kell tenni, mintha véletlen lenne a találkozás. Persze, másképp nem lehet. Gyereked van, meg szereted Öt is. Igazad van. Nekem is. Az utca végére értünk. Hirtelen elfordulok, csak a kezem int: Szervusz! Megyek! Még a trolit is elérem. Míg zötyög velem a kocsi, ci­káznak gondolataim. Majd elfelejte­lek... Megpróbálom... Csihony Éva nevezett hiánycikkekből is maradéktalanul kielégíti igé­nyeiket. Bisztró — meleg étel — A szűk, szegényesen ellá­tott önkiszolgáló élelmiszer­boltban papír nélkül nyomják a vásárló kezébe a kenyeret. De ezt hagyjuk, ez egy figyel­meztetéssel elintézendő. Ha­nem ott van a korszerűen be­rendezett női fodrászat. Egy éve zárva. A község két női fodrász magánkisiparosa kon- kurrencia nélkül dolgozik. — Most szabadult fel Tápió- szelén egy fodrásztanuló kis­lány, s július 15-én újra meg­nyitja tóalmási fodrászatun­kat. Tanulót adunk mellé s érdekeltté tesszük őt a mun­kában: az eddigi 35 százalék helyett, 75 százalékos részese­dést kap majd. A szolgáltatá­sok árait is mérsékelni fogjuk, olcsóbban dolgozhat, mint a két kisiparos. Tavaly nyár óta keresünk abba az üzletbe női fodrászt, újsághirdetést is fel­adtunk, hiába, örülünk, hogy végre mégis sikerült ezt a fo­gas kérdést is megoldanunk. — Sokan kifogásolják, hogy a büfének nevezett talponálló hajnali háromkor nyit, bepá­linkázva indulnak munkába az emberek. — Akik odajárnak, így is, úgy is meginnák a maguk adagját. A zugpálinkafőzőket igyekszünk mi azzal a büfé­vel megbénítani. Egyébként a presszó a harmadik negyed­évben bisztróvá alakul át, egybeolvad a büfével, két műszakban, napi tizenöt órát fog üzemelni. így lehetővé válik, hogy az ülő vendégek­nek, naponta meleg ételt is felszolgáljanak. Az álló ven­dégek változatlanul régi törzs­helyükön maradnak, nem fé­lünk attól, hogy a presszó italbolttá silányodik. Macskaemberek? — A községbeliek tudni sze­retnének a szövetkezet levál­tott vezetőinek további sorsá­ról. Az a hír járja róluk, hogy bár súlyos vádak merültek fel ellenük, talpukra estek, mint a macskák, „nagy erők állnak mögöttük” és sokkal kedve­zőbb állást kapnak hamaro­san. Ez mélyen sérti a tóal- másiak igazságérzetét, ébren tartja a közélet tisztaságát fél­tő aggodalmaikat. — A bűnvádi eljárás még nem fejeződött be. Ha ítélet születik, azt nyilván az önök lapja is közli majd. Lényege­sebb inkább az, hogy május 4-től Belovai József, az új el­nökünk, aki személycseréket hajtott végre, átszervezte a belső központi igazgatás mun­karendjét, s kérlelhetetlenül felszámolja az előbbi vezetés hibáit, az új feladatokhoz si­keresen hozzáigazítja a mun­kamorált. Polgár István Ha nálunk dobálnák... „Tokióban a gépkocsik annyi mérgező füsttel árasztják el a főbb útvonalakat, hogy a járó­kelők valósággal szédelegnek. Ezért a közlekedési rendőrök időnként oxigénbombát dobnak a légszomjas járókelők közé” — írja röviden a Magyar Hír­lap. Bontom reggel az újságot, rémülök a hírre. Az űrhajók, a TU 154-esek korszakában, Tokió—Budapest 10 óra. Az oxigénbomba jönni fog, egyre több a gépkocsi, dobálják majd a Boráros téren, a Keletinél, s ahol a 7-es busz a Rákóczi út­ról befordul. Paccs-bumm! — a jó pesti honpolgár nem lát mást, mint a verejtékező rendőr mozdula­tát, benyúl a táskájába (ki tudja persze mekkora, meg milyen színű lesz, van-e nyele stb.) és odahajít az emberek sürejébe egy oxigénbombát. — Fuj, fuj, hajrá — így a Fradi-drukker — ez biztosan megint valami MTK-s machi­náció, a Flórit akarják lejárat­ni, meg a kupameccset, hogy ne menjünk annyian együtt... — Azért hajigálják — ma­gyarázza Pamuki a RADEX bérelszámolója —, mert ezt a bombát Cukorfalvi maszek só­? ora gyártja a Klauzál téren s Cukorfalvi ugye a tanács­nál dolgozik . . • — Ez öregem — sikoltja ba­rátja fülébe Beleznai a Kuckó- Mackó presszóban, ahonnan a járdára látni — nem is igazi oxigénbomba, mert az oxigént kispórolták belőle és jéghab- metánkockákkal helyettesítet­ték s annak kilója csak 1.50 hazai áron ... — Azonnal állítsák le a ma­nővert — veszi egy járókelő a telefont és a KÖJÁL számát tárcsázza — a bomba nyomot hagy a ruhán, a járdán, a gye­rekek fagylaltnak nézik, az utóbbi időben pedig annyi ga­libát okozott a tejcukor tápon nőtt baktérium ... — Helyes-e, hogy a rendőr dobja? — teszi fel a kérdést a filozófus. — A rendőrnek mu­togatnia kell, figyelmét elvon­ja a bomba dobása, s egyéb­ként is nem lenne-e helyesebb a bombát gurítani? A dobás rossz vért szül, meg vissza is dobhatják egyes felvilágosulat- lan elemek ... — A gyerekekre mért pszichi­kai hatását kell felmérni — ál­lítja kezdődő cikksorozatában a pedagógus. — Lehet-e felel­tetni azt a diákot, akire bom­ba hullott, sőt, aprokszimative a bomba üdítő hatása nem te­szi-e kétes értékűvé az osz­tályzást? ... Hamarjában ezek az elfogu­latlan vélemények jutottak eszembe, ám egész nap kétsé­gek között vergődtem. Lesz, vagy nem lesz oxigénbomba, dobni fogják, vagy guríta­ni? ... A délutáni lapban viszont már megnyugodva olvastam: a bomba dobálását be kellett Pesten szüntetni, mert a Rot- tenbiller utcában dulakodásra került sor (még nagyobbra, mint a Nemzetközi Vásáron a potya kávéért) mindenki a bomba közelébe furakodott, Fecskés Benjaminné 68 éves házkezelő nő új cipőjét széjjel taposták. Az utcákon egyéb­ként sorbanállások keletkeztek, s 1837 tisztviselő elkésett mun­kahelyéről. A bomba beszüntetését indo­kolta többek között, hogy a Kézipari Exportra Termeltető iroda a vásárolt bombákat az új mechanizmus szellemében Tanzániába exportálta. „Majd ha lesz, kaptok.” Azóta béke van Pesten, a levegő .. .7 ... Illetékesek a hazai oxigénbomba gyártását 1985 III. negyedévre ígérték. Teljesen megnyugodtam. Szűts I. Dénes 14-16 ÉVES FIÚKAT szakmunkástanulónak felveszünk KECSKEMÉTRE: épületlakatos, víz-gázszerelő, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, épületburkoló, épületbádogos, kőműves, ács-állványozó, parketfázó, betonelemgyártó és szobafestő-mázoló szakmára. KISKUNHALASRA: kőműves szakmára. Vidékieknek teljes ellátást (kollégiumi elhelyezést nyújtunk). A helybelieknek ebédet, minden tanulónak ösztöndíjat, munkaruhát, kéziszerszámot adunk. Jelentkezés levélben vagy személyesen a BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Munkaügyi osztályán, Kecskemét, Klapka utca 34.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom