Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

Kisváci helyzetkép Miért szűnt meg a szabadstrand? — Szép helyen lakik — mondtam a Horváth Mihály utcai háza előtt üldögélő Vargánál Gézának. — Csak egy kicsit rendezetlen a Duna- part... — Most már azt is rende­zik — mondja,^és örömmel te­kint az alkonyati tájra, a szi­getre, és a távoli hegyek felé. — Cseréljünk lakást — ajánlom, mire sokatmondóan mosolyogni kezd és nemet int a fejével. Ebből a gesztusból megértem, mit gondol... A Duna mellett felnőtt emberek laknak itt, Kisvácon. A szí­vükhöz nőtt, életük minden percéhez hozzátartozik a nagy folyam. Már csak néhány arasz hiányzik, hogy a nap korong­ja eltűnjön a hegyek között, cfe fegyháztól felfelé, még mindig mozgalmas a Duna- part. Felnőttek, gyerekek so­kasága nyüzsög itt. Fürödnek, horgásznak, a csónakok körül forgolódnak, amelyek végig a part mentén ott himbálóznak a vizen. Kevés családnak nincs itt csónakja. A Molnár utca alatt lassúbbra fogom a lépteimet, keresem a megfele­lő mondatot, amellyel a kis­váci strandról kérdezhetem az embereket. Ilyen ugyanis hi­vatalosan nincs, gyakorlatilag azonban pedig még nagyobb területen fürödnek, mint ami valaha ki volt jelölve. — Mit tudnak a kisváci strandról? — kérdezem Szu­ny ogh Józsefet — aki a csó­nakja körül foglalatoskodik. — Körülbelül két éve szűnt meg. — Pedig ■ a református templom alatti rész kiválóan alkalmas szabadstrandnak. Ötven-hatvan métert lehet be­felé gyalogolni, mert alig van lejtés. Két évvel ezelőtt még volt öltöző, strandőr, és min­den kellék, ami a szabad­strandhoz kell. írom szavait. Erre többen körülállnak és bizonygatják, hogy nagy szükség volna a szabadstrandra, mert amíg a szülők dolgoznak, a gyerekek leszöknek a folyóra, és fel­ügyelet nélkül fürödnek. Rá­adásul nem is a templom alatti részen, hanem lejjebb. Például itt a Molnár utcánál, ahol veszélyes a Duna. Né­hány méter után hirtelen mé­lyül. íme, ma, július 5-én is van szomorú bizonyíték. Délután egy órakor Blaskó Erzsébet 13 éves kislányt kellett ki­menteni a vízből. Szerencsére ott volt Kerti István 17 éves lakatos, Flórencz Józsi bácsi­nak, az öreg . vízimolnárnak többszörös életmentő unokája, aki partrahozta a fuldoklót. Délután öt órakor egy fiatal­embert ragadott el a folyam. Ot már nem tudták megmen­teni. Sutka Tibor nyomdász így érvel: — Ha délután öt óráig dol­gozom és át akarok menni a szigetre, kevés időm marad a fürdésre. Ezért jövök le es­ténként ide. — Nagyon veszélyes itt a folyó — mondja Flórencz bá­csi —, mert amióta a szem­közti kőgátat megépítették, ezen az oldalon erősebb a víz sodrása. — £s a kisváci strand he­lyén? — Az nagyon alkalmas len­ne. — Miért szűnt meg a kisvá­ci szabadstrand? — Dr. Fóti Lászlót, ä városi tanács igaz­gatási osztályának helyettes vezetőjét kérdezem erről ké­sőbb. — A szabadstrandokat min­den évben külön bizottság je­löli ki, amelyben részt vesz a vízirendörség, a tanács egész­ségügyi, igazgatási és építési osztálya. Idén április 23-án szállt ki ez a bizottság. Meg­állapították, hogy a folyam bal partján a viz erősen szeny- nyezett. A kisváci strand fel­ső részénél, a Sándor utcánál folyik bele a szennyvízcsa­torna. Közegészségügyi okból tehát a strand használatát nem lehetett engedélyezni. Az igazgatási osztály felhívta a Víz- és Csatornamű Vállalat figyelmét a kérdés megoldá­sára. — Remélhető, hogy jövőre visszakapják strandjukat a kis váciak? — Talán. Kisvácon ma nincs mentő­csónak, nincsen öltöző és strandőr, de van baleseti ve­szély, szennyezett, járványt okozó víz. A fürdőzők nem törődnek vele, vagy nem tud­nak erről. — A rendőrség és a vízijár­őr rendszeresen ellenőrzi a partszakaszt — mondják a rendőrségen —, de így ritkán tudnak mindenhová eljutni. — Nehéz ellentállni a hű­vös víznek és kilométereket kutyagolni ebben a kánikulá­ban a kijelölt strandig. A fenti okok miatt mégis erre van szükség. De ahhoz, hogy ezt a fürdőzők megértsék, is­merniük kell a körülménye­ket is. K. I. Tízéves a szociális otthon A hét végén kedves jubi­leumi ünnepség színhelye volt a sződligeti járási szociális otthon. Az 1958-ban, egy ro­mos épület helyén létrehozott intézmény háziünnepélyén részt vett Dudla Károly, a já­rási pártbizottság titkára és Józsa Kálmán, a járási tanács elnökhelyettese. Az otthon egy évtized alatt három és fél mil­liós támogatást kapott beren­dezésre, fejlesztésre. Jelenleg 115 öregnek nyújt barátságos hajlékot. A célkitűzés az, hogy 1970-re másfélszáz idős férfi­nek és asszonynak biztosítsák a gondtalan napokat. A jubi­leumi ünnepségen a szociális otthon lakói meghatóan ked­ves műsorral köszöntötték a vendégeket. (— ő) EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. EVFÜLl’AM, 159 ZAM 1968 JULIUS 9.. KEDD Hírünk az országban A Magyar Nemzet vasárnapi számában Csillag István há­romhasábos tanulmányt írt a Dunakanyar gondjairól. — Az MTI híradása nyomán több fővárosi lap foglalkozott a váci hűtőház építésével. — A Népszavában olvastunk bútor- szaküzlejünk raktározási problémáiról. — A Könyvtájé­koztató júliusi száma közli a hírt Végh Ferencné, az Aka­démiai Kiadó szerkesztő-pro­pagandistája és Csipán János, Forte-gyári könyvterjesztő kitüntetéséről. — Az Esti Hír­lapból megtudtuk, hogy a még felújítható, haasznált gumiab­roncsot a váci járműbolt veszi át Észak-Pest megyében. „Hatásos finomsággal felvázolt ráadás...“ 40 ezer dalos találkozóién Mit ír a Stuttgarter Zeitung? A hét végén utazástól fá­radtan, de egy sikeres szerep­lés sok-sok kedves emléké­vel gazdagon tért haza a Vox Humana kórus külföldi fellé­péséről. Június 27-e és július elseje között rendezték a 16. német dalostalálkozót, ame­lyen a magyarországi kórus- művészetet nyolcvantagú ve­gyes karunk képviselte. A 150 oldalas műsort vala­mennyi kórustag hazahozta emlékbe. Dr. Willy Engels, a rendező bizottság elnöke az előszóban visszapillant az ed­digi találkozókra. 1952-ben 1172 dalos találkozott a Ne­ckar menti városban. 1967-ben már huszonötezer, idén 40 000 dalos jött itt Véget ért a vezetőképző tanfolyam Szombat délelőtt még egy­szer benépesedett a Madách Imre Művelődési Ház nagy­terme. „Aktuális művelődés- politikai feladatok” címmel Hargitai Károly, a megyei ta­nács osztályvezetője adott több órás, időszerű tájékozta­tót. Egyhetes munka végére tett pontot a záróelőadás. Me­Fuvarlevél nélkül szállított Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat megállapodást kötött a városi KISZ-bizottsággal, hogy a KISZ-lákásépítőknek — amikor tehergépkocsijaik a gödöllői Építőipari Ktsz- nek fuvaroznak és vissza nem hoznak semmit — az őrszent- miklósi téglagyárból téglát szállítanak a KISZ-házakhoz. A gépkocsivezetők két fu­varlevelet kaptak, az egyiken a célfuvart tüntették fel, a másikon pedig a KISZ-nek végzett téglaszállítást. Radványi Gyula, az egyik váci kocsi sofőrje, az elmúlt év augusztusa és decembere között huszonöt alkalommal nem állította ki a fuvarleve­let, ezzel 8540 forint kárt oko­zott a vállalatnak. Ezért az ügyészség hűtlen kezelésért emelt vádat ellene. A tárgyaláson mulasztása iga­zolására érdemleges 'védeke­zést nem tudott felhozni, ezért a bíróság nyolchónapi szabad­ságvesztésre ítélte és egyben elrendelte egy korábban fel­függesztett négyhónapi sza­badságvesztés-büntetésének letöltését is. Az ítélet jogerős. (- U gyénk iskoláinak 350 vezetője — sokszor tikkasztó hőségben — hat napon keresztül birkó­zott a nyári vezetőképző tan­folyam magasszintű program­jával. Az előadók sorában talál­koztunk dr. Kiss Árpád tan­székvezető, Miklós Imre Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnök- helyettese, Orbán Sándor ta­nulmányi felügyelő, dr. Gya- raki Ferenc, az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársa, Szabó Ferenc, a Magyar Úttö­rők Országos Elnökségének titkára és mások nevével. Valamennyi előadást meg­beszélés, vita követte. Segítet­te a munkát a szentendrei ál­talános iskolások rajzkiállítá­sa és a TANÉRT Vállalat kor­szerű szemléltető eszközöket bemutató tárlata. Rózsa Kálmán tanfolyamve­zető biztosította a program zavartalan lebonyolítását. A három és fél száz pedagógus ellátásáról a helyi tanintéze­tek kollégiumai gondoskodtak. Városnézés, kirándulás, mozi­látogatás tette változatossá a hatnapos, sikeres tanfolyamot. (P- r.) össze a világ minden tá­járól. Makiári József Liszt-díjas karnagy, a kórus vezetője idé­zi fel az egyhetes út emlékeit. — Utunk fáradságos, de szép volt. Oda és vissza éjsza­ka utaztunk, hogy enyhítsük a nappalok rekkenő hőségét. A Berliner Platz impozáns épü­letében, a Liederhalle Beetho- ven-termében volt a dalosta­lálkozó ünnepélyes megnyitó­ja. Ebben a háromezer sze­mélyt befogadó helyiség­ben énekeltünk mi is jú­nius harmincadikán. — Hogyan fogadta a közön­ség a mai magyar szerzők mű­veit? — A Prágai Tanárképző Főiskola énekegyüttesével sze­repeltünk egy műsorban. Kí­sérőnk elmondta, hogy a je­gyeket hetekkel előre megvá­sárolták. Megjelenésünkkor udvarias taps fogadta a váci kórust. A tetszésnyilvánítás szinte számról számra erősö­dött. Műsorunkat Kodály- művekkel kezdtük, majd Far­kas Ferenc, Láng István és Bárdos Lajos kórusművei kö­vetkeztek, és a „Mátrai ké- pek”-kel fejeztük be. — Mi volt a siker mércéje? — A Túrót eszik a ci­gányt meg kellett ismé­telnünk. Német nyelvű ráadásunkat dörgő taps fogadta, s levonu­lásunkkor végig kísért a kö­zönség lelkesedése. A helybeli tv-stúdió egyenes. adásában kellett nyilatkoznom. Műso­runkat másnap a rádióban hallgattuk. Szereplésünkről filmfelvétel is készült. Egyik szálláshelyünk tulajdonosa annyira fellelkesült a siker hírére, hogy hazafelé harminc kilométeres útszakaszon elkí­sért bennünket. — Milyen emléket hoztak magukkal? — Díszes plakettet kaptunk fellépésünk emlékére, ame­lyet dr. Willy Engels, a ren­dező bizottság köztiszteletben álló elnöke nyújtott át kóru­sunknak. Hétfőn a Park Hotelben rende­zett fogadáson nyújtottuk át a váciak ajándékát: egy faragott butéliát, egy üveg tokajit és egy Ma­gyarországról írott német nyelvű könyvet. Barátokat szereztünk és öreg­bítettük a magyar kóruskul­túra hírnevét. Ezt igazolja a Stuttgarter Zeitung kritikája is. „Magas nívójú kelet-európai kórusok” címmel ír a váci és a prágai együttes hangversenyéről. A Vox Humana dicsérete így hangzik: „Kodály Zoltán nagy neve köré csoportosult a magyar kórus műsora, amellyel a Bu­dapest melletti váci Vox Hu­mana vegyes kar a Beethoven- teremben bemutatkozott. A közepes létszámú együttes mindenekelőtt a vékony és szerfelett haj­lékony női hangokkal tűnt ki, amelyek meghatározott meto­dikával, a népi dalokból alko­tott kórusszámoknak csodála­tosan eleven körvonalat ad­tak. Makiári József karnagy fesztelenül hozta ki a harmo­nikus változatokat a kísérő­szólamokban. Ahogy megelő­zően a Mozart-teremben a japánok búcsúztak egy ked­ves német dallal, úgy köszön­tek el itt a magyarok egy ha­tásos finomsággal felvázolt ráadással, Dislers: Wer sieh die Musik erkiest-jével...” Papp Rezső • • Öngyilkosság a Bukisoron Vác legészakibb területén, a Bukisoron otthonának kony­hájában felakasztotta magát Baranyi Imre, a mentőállomás nyugdíjas dolgozója. Szomszé­dai elmondták, hogy már más alkalommal megkísérelte eldobni magától az életet. Mi­re'most rátaláltak, már halott volt. Vizsgálat deríti fel, hogy milyen okból követte el ször­nyű tettét. LÉPCSŐK (Foto: Gárdosné) Utópia Bogyó Jeromos kiscsoportos óvodás maga köré gyűjtötte híveit: — Uraim! Ez így nem mehet tovább — sipította. — Helyes, úgy van, halljuk — hangzott a lelkes egyetértés mindenfelől. — Mi nem mehet így tovább? — kérdezte Piskó Tamás és leszállt a biliről. — Nem mindegy? Semmi sem mehet így tovább! — kiabálta Janó, aki nagy tisztelője volt Bogyó zsenialitásának. — Uraim! Ideje, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Le az óvónői önkénnyel! Zúgott az éljen. — És most mit csináljunk? — kérdezte hal­kan Pistike, aki egy kicsit ütődött volt. — Tüntetünk! — adta ki a jelszót Bogyó. — Hogy kell tüntetni? Áztat még nem is tanultuk — aggályoskodott Pistike. — Hát nektek nincsen tévétek? — De igenis, tudd meg, hogy van tévénk, de engem az esti mese után mindig aludni küldenek — mentegetőzött Pisti. — Először is táblákat kell festeni — aján­lotta a Janó. — Viseljenek az óvónők is miniszoknyát! — harsogta Bogyó Jeromos. — Ezt írjuk az egyik táblára. Mire ez az akadékoskodó Piskó Tamás: — De hiszen mi még nem tudunk írni. Egy pillanatra csend lett. Piskó ezúttal fe­jén találta a szeget. — Akkor csak kiabálunk. Kivonulunk az utcára és kiabálunk. — Akkor én kapok egy pofont az anyutól... — így a Pisti. — Hát éppen ez az! Kapsz egy nagy pofont, de ha szerencsénk van, többet is. Akkor mi tiltakozunk és sztrájkba lépünk. Elfoglaljuk az óvodát és összeállítjuk a követelésünket. — Uraim! Játsszunk inkább vonatosat! — ajánlotta természetesen megint a Pisti. — Nem vagy méltó a mai fiatalsághoz. Vedd tudomásul, hogy egy mai fiatal az tün­tet, követel, felvonul. Ez a korszerű. Nem tűr­hetjük, hogy az általános iskolásoknak több joguk legyen, mint egy érett óvodásnak. Egyik gyerek annyi, mint a másik! — szóno­kolt Bogyó. — A gimisek udvarolhatnak is! — lázon­gott Janó. — Az ipari tanulóknak nem kell délutánon­ként aludni! — Egy kisgyereket állami gondozásba lehet adni. Követeljük, hogy mi is adhassuk inté­zetbe szüleinket! — ösztöndíjat a középső csoportosoknak! — Óvodai önkormányzatot! — Oldják fel a tévénézési tilalmat! — Vigyázzatok! Jön az óvó néni! — Mi van itt, gyerekek! Miért nem alusz­tok! Ejnye, gyerekek ... Hát szabad ilyen csú­nyán viselkedni? — Óvó néni, kérem, a Bogyó azt mondta, hogy tüntessünk — árulkodott Pisti. — Csendes pihenő alatt semmit nem sza­bad csinálni... Aludni kell... Ha nem tud­tok aludni, majd mesélek nektek ... Hát, gye­rekek, egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy szurtos kismackó ... Bogyó vicsorogva nézett körül. Társai ke­rekre nyílt tekintettel hallgatták az óvó né­nit. Piskó Tamás már aludt is. Pisti bekapta az ujját, úgy figyelt... — Miért nem születtem én franciának — füstölgőit magában Bogyó Jeromos és dühö­sen elaludt. így tüntetett az óvónői önkény ellen ... Ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom