Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-31 / 178. szám

1968. JULIUS 31., SZERDA

‘“^tírtop

::

Pékbolt?

Nem azért mondom, mintha lőrinczezni akarnék, csak mert érthetetlen előttem, miért vannak nekünk csupán boltjaink, üzleteink pedig nincsenek.

Igaz ugyan, hogy a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint az üzlet „magánszemély, vagy kisebb tőkés csoport tulajdonában levő és vezetése alatt álló rendszerint kisebb kereskedelmi vállalkozás”, ezzel a nem éppen helytálló értelmezéssel azonban a szótárszerkesztő nyilván engedményt tett a jelenlegi hivatalos szóhasználatnak, amely szerint nincs ruhaüzlet, sőt ruhásbolt sem, csak ruházati bolt.

Ugyancsak az Értelmező Szótár, engedményt ezúttal nem téve, ekképpen állapítja meg a bolt szó jelentését:

„1. Kisebb üzleti vállalkozás, állandó üzlethelyiségben való árusításra.

2. Ennek helyisége: üzlet."

Tehát a két szó jelentése nemcsak szótárban, közhasználatban szintén egy és ugyanaz akár szocialista, akár maszek kereskedelmi vállalkozás árusítóhelyiségéről is beszélünk.

Mégis, amikor több illetékes helyről most arról informáltak, hogy a Sütőipari Vállalat árusítóhelye szerdán megnyílt Bugyi községben, vajon miért hívták fel nyomatékosan a figyelmemet, közöljem úgy ezt az örvendetes tényt, hogy megkezdte árusítását az új kenyérbolt. Egyesek viszont kifogásolták ezt a szövegezést, telkemre kötötték, ne takarékoskodjak a betűvel, hanem így írjam: „megnyílt a Sütőipari Vállalat szakboltja.” Mert — aggodalmaskodtak — nemcsak kenyér, hanem zsemle, kifli, kalács szintén kapható benne. De hát akkor miért ne írhatnám tömörebben és közérthetőbben: megnyílt a péküzlet? Vagy nem bánom, a ...a ... pékbolt.

Sz. E.

A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el...

ístállótűz teljes kártérítéssel

Kilenctized kárért a szövetkezet felel

Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet 11 katasztrális holdon . szőlőoltványt telepített, amely szépen fejlődött. Egy nap azonban az agronó- mus az oltványiskolában úgynevezett mocskos pajorokat fedezett fel. Nyomban vegyszeres kezelést kezdtek, majd a növényvédő állomás szakembereinek tanácsára L—7 jelű vegyszert rendeltek a megyei mezőgazdasági ellátó vállalatnál. Amikor a szer megérkezése után két zsákot kinyitottak, meglepetésükre K—64 jelű gyomirtószerre vonatkozó használati utasítást találtak, viszont a zsákon L—7 jelzés volt. Észleletüket nyomban jelentették az ellátó vállalatnak, amelynek megbízottja kiment a helyszínre, de nem tudta megállapítani, mi van a zsákban. Ezért mintákat vett, amelyeket megküldött az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetnek, Budapestre. A válasz szerint a minta L—7 jelű vegyszer. Ezt a vállalat írásban közölte a tsz-szel. E huzavona miatt azonban

hetek teltek el,

ami alatt a mocskos pajorok továbbfejlődtek és az ültetvényben jelentős kárt okoztak. Ezek után a szövetkezet félmillió forint kártéríI tés megfizetéséért pert indított a megyei mezőgazdasági ellátó vállalat ellen.

A bíróság előtt a vállalat azzal védekezett, hogy megfelelő vegyszert küldött. Ha a tsz-nek aggálya volt a szerrel szemben — kárenyhítési kötelezettsége folytán — azt máshonnan is beszerezhette volna. Az ügy végső fokon a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely kimondta: a vállalat hibásan teljesített, mert a kiszolgáltatott vegyszer külső csomagolása és a benne elhelyezett használati utasítás egymástól eltérő anyagra utalt. Ilyen csomagolás mellett vegyszer forgalomba- hozatala veszélyes. Vegyszer csomagolásánál és forgalom- bahozatalánál fokozott gondosságra van szükség. Ezt a fokozott követelményt a vállalat megsértette, amikor a rovarirtásra használható L—7 jelű anyaghoz gyomirtószerre vonatkozó utasítást mellékelt. Hibás abban is, hogy

a reklamáció után

mind a mintavételnél, mind a vizsgálati eredménynek a tsz-szel való közlésénél, késedelmesen járt el. De sokkal nagyobb felelősség terheli a tsz-t. Ugyanis módja lett volna a nem jelentős befektetést igénylő vegyszert máshol be„Hegyek völgyek között... ‘

194S. július 31-én gördült ki az úttörővasút első szerelvénye a Széchenyi-hegyi végállomásról.

Az elmúlt húsz év alatt nemcsak a gyermekek — és a

felnőttek — tízezrei kedvelték meg a festői budai tájon. Icanyargó vasutat, hanem idege njcrgalmi nevezetesség is lett. Persze, a lényeg mégis az, hogy fiatal népi államunktól — három évvel a borzalmas háború után — a felszabadult ifjúság olyan ajándékot kapott, amely a szórakozás, a játék mellett sok hasznos ismeretet is ad. A kis forgalmisták és kalauzok önállóságot, határozottságot igénylő szolgálatot látnak el, a vasúti szolgálati szabályzat felnőttekre méretezett felelősségével.

Az első kis vasutasok?

Vannak, akik a „szakmában” maradtak, s ma közlekedési szakemberek, s vannak közülük munkapadoknál és egyetemi katedrákon ... Hiszen az akkori generáció, a tizenévesek már jóval túljutottak a harmincon. De az úttö- rövasutasság élménye maradandó számukra, mint ahogyan a inai kisvasutasoknak is az lesz.

S a dal is úgy szárnyal, örökifjan az erdei útvonalon, mint húsz évvel ezelőtt: „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...”

V.

szerezni. Megtehette volna, hogy a nem vitás tartalmú zsákokban levő anyagot felhasználja. Fel kellett ismerniük a fenyegető kárt és annak elhárítására megfelelő gondosságot és aktivitást kellett volna kifejtem. Ezért a kár kilenctized részét a szövetkezet, egytized részét a vállalat köteles viselni.

Súlyos'tűzvész pusztított néhány évvel ezelőtt egy tsz- ben. Százférőhelyes, szerfás tehénistállójuk volt, amelynek tetejét zsúppal és szalmával fedték. Az istállót villannyal világították; ugyanis az egyik áramszolgáltató vállalat nagyfeszültségű villany- vezetéke az istálló közelében húzódott. A távvezeték transzformátorától elágazást létesítettek és innen továbbították a vezetéket az istállóhoz. Egy este

nagy szélvihar tombolt

a környéken, a távvezeték egyik huzala leszakadt és ráesett az istállóvezetékre. A nagyfeszültségű áram hatására a szövetkezeti vezeték felizzott, és az istállóban tűz keletkezett. Az épület leégett, a jószág nagy része elpusztult.

Ilyen előzmények után a tsz kártérítési pert indított az áramszolgáltató vállalat ellen. A megyei bíróság, majd fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság megállapította a vállalat teljes kártérítési felelősségét. Az ítélet indokolása szerint a magasfeszültségű távvezeték veszélyes üzem, míg a fogyasztói kisfeszültségű vezeték ilyennek nem tekinthető. Ugyanis szakértői vélemény, „szerint. a kisfeszültségű vezeték üzemben tartója semmiféle gondossággal nem tudja megelőzni a kárt, ha vezetéke magasfeszültségű vezetékkel érintkezésbe jut. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat — mutatott rá nyomatékkai a Legfelsőbb Bíróság — az ebből eredő kárt megtéríteni tartozik és csak akkor mentesül, ha azt vagy a károsult, vagy elháríthatatlan ok idézte elő. Ebben az esetben azonban ilyesmiről szó sem lehet. Az. Állami Biztosító a tűzkárért 584 ezer forint kártérítést fizetett a tsz-nek. Mivel a tényleges kár 852 ezer forintot tett ki, ezért a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az áramszolgáltató vállalatot a biztosító által fizetett kártérítés összege és a tényleges kár összege közötti különbözet megtérítésére.

H. E.

Ásatásuk

a Borostyánkő út mentén

A Vas és Zala megyei, valamint a muraszombati múzeumok között létrejött megállapodások értelmében, közös magyai-—jugoszláv ásatások

kezdődnek a magyar—jugoszláv határon — az egykori Saváriába vezető Borostyánkő út mentén — felfedezett római település feltárására.

Cipőpasztagyár — erőműben

A CHEMOLIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével a bécsi Schmoll- céggel kötött megállapodás értelmében Schmoll-pasztát is gyárt a jövőben a bonyhádi szövetkezet. A hazánkban közismert cipőpaszta gyártására az egykori mázai erőmű épületét rendezik be. Az átalakítás megkezdődött.

Az elfoglalt ember

Túl régen vagyok újságíró ahhoz, hogy személyes sérelem miatt toll után nyúljak. Most sem azért teszem. Hanem mert nincs gyűlöletesebb a fontoskodó képmutatásnál. Az egyik ceglédi üzemben akadt dolgom. Az igazgató — bár nem tudta előre jöttömet — szívesen rendelkezésemre állt, egyét- len részletkérdésnél vélte úgy, hogy hallgassuk meg X.-et, aki a szóban forgó terület főnöke. A titkárnő megkereste, X. azt üzente, hogy: jön. Jött, huszonöt perc múlva. Három mondat után fölugrott: „fontos telefont kell elintéznem”. Kiment, telefonált — ha telefonált, s főként kinek — s amikor visszajött, tüntetőén az óráját nézte. Magam nem, de láttam, az igazgató mérgelődött. Kérdéseimre adott válaszai ellentmondást nem tűrőek voltak. „Utasítottam”, „elhatároztam”, „megcsináltam”; a szerénység szikrája sem villant fel. Sőt, a realitásé sem.

Tíz perc után megint az óráját nézegette, s ekkor már nem állhattam, megkérdeztem: siet? Bólogatod, s hadarni kezdte, hogy miminden vár rá. „Elfoglalt ember vagyok” — mondta. Ezek után már hamar megszabadultunk egymástól. Mit tesz azonban a véletlen? Alig egy órával a történtek után kit látok a piacra menni hatalmas bevásárlótáskával, mint az én „elfoglalt emberemet”. A piacról

— mert nem voltam rest, bevártam, míg a bevásárlással végzett — átballagott a presszóba. Magam nem akartam leleplezni kémkedésem, ezért megkértem a gépkocsi- vezetőt, nézze már meg, mit csinál? A néhány perc múlva kapott válasz: feketézlk. A társaságában van egy hölgy, aki süteményt, s egy kislány, aki fagylaltot eszik. Családi idill, munkaidőben

— gondoltam, s mivel némi

gonoszkodás bujkált bennem, fölugrottam a városi tanácshoz, az egyik ismerőshöz, engedjen már meg egy telefont. Fölhívtam az üzemet, s kértem X.-et. A mellette dolgozó adminisztrátor jelentkezett: „X. elvtárs a városba ment.” Hová, nem tudja véletlenül? — kérdeztem. „Azt mondta, hogy fontos megbeszélése van, nem tudja, mikor jön vissza.” De visszajön? — erősködtem. „Tulajdonképpen honnét keresi az elvtárs?” — kérdezte ingerülten a női hang. A városból — feleltem. Mire a hölgy: „Gondoltam, hogy nem a holdból.” Ebben maradtunk, letettem ugyanis a telefont.

A továbbiakat nem részletezem. Végül is X., az elfoglalt ember három és fél óra elteltével pöfögött visz- sza motorján az üzembe. Bevásárolt, feketézett, elkísérte nejét és csemetéjét strandolni, s fájdalmas képpel búcsúzott tőlük, mert neki erre nincs ideje. Már csak annyira futotta, hogy hazavigye a degeszre tömött táskát, s — nyilván, mert fél órát töltött a lakásban — megebédeljen.

X. nem ritka kivétel, eléggé tipikus eset. Mert sajnos, napról napra összeakadok olyan emberekkel, akik a túlterheltség mítoszát terjesztik maguk körül, akik harsány hangon követelnek nagyobb fegyelmet, jobb munkatempót, s közben ... X. veszélyes ember: törvényeket hirdet, de önmagát azonnal felmenti alóluk. Az X.-ck veszélyes emberek, mert két részre osztják a világot: akiknek szabad, s akiknek nem.

X.-nek vannak beosztottjai, vezetői jogai, kötelességei. Van irodája, adminisztrátora, telefonja, tisztes fizetése.

De vajon van-e lelkiismerete?

Mészáros Ottó

A Duna-barátok nem sok vizet zavartak

A FŐMÉRNÖK NYÚJTÓZKODIK

— Milyen változások történtek múlt héten Pest megye vízellátásában? — kérdezzük Lenkei Tibort, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság főmérnökét.

— Végre egy kicsit ki tudtuk nyújtani a lábunkat. A hosszú szárazság után ez a kevés eső nagyon megkönnyítette dolgunkat, bár ezen a héten egy kicsit több probléma volt a Duna szerelmeseivel, de ennek ellenére „nem sok vizet zavartak”. A próbaüzemelés után, csütörtökön „szolgálatba lépett” Dunabog- dányban az új öntözőtelep, amelyre az esőzés mellett is nagy szükség volt.

— Mire számíthatunk a héten?

— A Duna az egész országban alig érezhetően apad, de a hét végére ennek sebessége jelentősen megnő. A legfontosabb esemény: elsején átadják a forgalomnak az új váci kompot.

<sl

Borjúláb, Bakterház presszó

Új üzletek, jobb vendéglátás Cegléden

A borjúhús rég nélkülözött fogása az étlapoknak. Most a ceglédi Róna Vendéglátóipari Vállalat szerződést kötött a törteli Aranykalász Tsz-szel borjúhizlalásra. Az első szállítmányt már átadták, s azóta a Zöldhordó vendéglőben mindig lehet borjúrizsest, nyelvet vagy rántott borjúlábat kapni. Ugyanígy kerestek új ízt, aromát a borokban. Lenn az Alfölidön eddig nem árusították a Balaton menti borokat. A mintapalackok alapján a város boltjai másfélezer hét- decis üveget rendeltek a dör- gicsei, szentgyörgyhegyi, balatonfüredi és badacsonyi riz- lingekből.

Nemcsak a minőséget és a választékot szeretnék növelni, hanem új és új üzleteket is nyitni. A város állandóan nő, új települések keletkeznek, ahová boltok, cukrászdák, vendéglők is kellenek. Mivel egy-egy alkalmas helyiség építtetése jelentős költséggel jár, ezért más vállalatokkal közösen nyitnak üzleteket, oly módon, hogy a helyiséget a társ biztosítja, a berendezést a Róna vendéglátó. A módszer bevált. A közelmúltban Törteién megnyitották a KlOSZ-büfét, Mono- ron a Vasas-büfét.

A Szűcs-telepen sem volt eddig vendéglátó, bár a 1 környék több ezernyi lakosa már szívesen fogadott volna egy presszót vagy falatozót. Néhány hete meg is nyílt a „Bakterház” presszó.

Gondot fordítanak a vendéglátás kulturáltságára. A ceglédi Délibáb presszóban, a Kossuth és Magyar éttermekben, a Zöldfában, a nagykőrösi Aranykalászban elektromos kézszárítókat szereltek fel, a Vénusz-presszóban kisegítő fagylaltgépet üzemeltetnek, a „Kispipában” rövidesen új asztalok székek lesznek, a nagykőrösi Cifra-csárdába és a ceglédi Vigadó presszóba két rexasztalt állítanak be.

Sokat törik a fejüket, mit lehetne úját, a megszokottól eltérő ízt adni? K. Tóth Pál, a Magyar Étterem konyhafőnöke' és Pásztor Tibor Cegléd és környékének régi ételreceptjeit gyűjtik. Néhányat, például a tavaszi salátát, a tojáslepényt és a mészárosto- kányt, ceglédi módra, a próbafőzés után a szakmai zsűri jónak találta. Ezek az ételek rövidesen szerepelnek az étlapon. k. m.

1

1