Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

VÁC I ÜAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1968. JULIUS 28., VASÁRNAP A vezetőségválasztó taggyűlések e BESZELGETES A PTO VEZETŐJÉVEL Mint ismeretes, a Politikai Bizottság 1968. május 14-i ha­tározata értelmében idén ok­tóber 1. és november 16-a kö­zött újjá kell választani az alapszervezetek titkárait és vezetőségi tagjait. A választá­sok előkészítése és lebonyolí­tása nagy jelentőségű, fontos feladat. A következő hónapok­ban a pártvezetőségek munká­jában központi helyet kap. Erről beszélgettünk a héten Papp József elvtárssal, a vá­rosi pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztálya veze­tőjével. — Hogyan kezdtek alap- szervezeteink a munkához? — A munka csak akkor te­kinthető sikeresnek, ha a fő feladatot megfelelően össze­kapcsoljuk más tennivalók végrehajtásával. Ilyen: a má­sodik féléves vállalati, gazda­sági tervek sikeres teljesítése; a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 50. évfordulójára szervezett szo­cialista munkaverseny célki­tűzéseinek megvalósítása, s az 1968/69-es pártoktatás meg­szervezése és beindítása. — Mi a következő hetek leg­fontosabb feladata? — Valamennyi alapszerveze­tünkben tervszerűen és céltudato­san kell folytatni a párt­építést, a tagfelvételi munka javítá­sát, Ennek végrehajtása a vá­lasztásokkal együtt, jelentős előrelépést eredményez a vá­ros pártszervezeteinek továb­bi fejlődésében. — Kik kerülnek majd az sj vezetőségek sorába? — Körültekintő gondosság­gal kell a káderkiválasztást végezni. Olyan elvtársak ke­rüljenek majd megválasztásra, akik értik a párt politi­káját és következetesen harcolnak annak megvaló­sításáért. Kerülni kell azonban a feles­leges fluktuációt. Csak ott al­kalmazzunk cserét, ahol az minőségi változást eredmé­nyez. Azzal is törekedni kell, hogy az új vezetőségi tagok a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, vagy esti középis­kolát végzettek közül kerülje­nek ki. — Milyen újszerű vonások tapasztalhatók? — A nagyobb önállóság je­gyében történik az előkészítés munkája. Városunkban három csúcsvezetőséget választanak 21 taggal, és 60 alapszervezeti vezető­séget, . 292 taggal. A Politikai Bizottság határo­zata értelmében egy hónappal a választások előtt taggyűlé­sen, nyílt szavazással kell megválasztani a vezetőségvá­lasztó taggyűlés tisztikarát: az elnököt, valamint a jelölő bi­zottság és szavazatszedő bi­zottság elnökét és tagjait. — Kérünk tájékoztatást az eddigiekről. — A közelmúltban Vácott jöttek össze Nagykőrös, Ceg­léd, Szentendre és Gödöllő PTO-vezetői. Részletesen meg­vitattuk a Vác városi végre­hajtó bizottság munkatervét és az ezzel kapcsolatban szer­kesztett útmutatót. Búzás Ist­vánná, elvtársnő, a városi párt- vb titkára vitaindítójához szól­tak hozzá a megjelentek. Majd titkári értekezleten megbeszél­tük a tennivalókat. Tanácsko­zott az előkészítésről társadal­mi aktívahálózatunk is. A jú­liusi párttaggyűléseken min­denütt ismertették a Politikai Bizottság határozatát. A mun­ka tehát elkezdődött s bízunk benne, hogy sikerrel oldjuk meg ezt a feladatot is. (P. r.) Filmesek a dómban Színes, kétórás film készül a Dunakanyar szépségeiről, történelmi emlékeiről. A stáb pénteken délután a székesegy­házba látogatott. A késő esti órákig fényképezték Maul- bertsch freskóját, a hat pár korinthusi oszlopot, s a rene­szánsz szentélykorlátot. A fil- ! met a hazai mozikon kívül, I külföldön is bemutatják. HOZZÁSZÓLÁS Temessék be a veszélyes mélyedéseket! Szódról Mészáros Lászlótól érkezett hozzászólás Harmos Jenő írásához, amely lapunk július 19-i számában „Ez már közügy” címmel jelent meg. Egy kisfiú halála kapcsán, a váci kavicsbánya „tavainak” veszélyéről írt Mészáros Lász­ló ezt írja: ,„A kavicsbánya vizére gon­dolva felmerül bennem az előbbi kérdés: Mi lenne ha a víz mélységét a gödrökben levő kútszerű mélyedések be­temetésével csökkentenék, s így biztosítanák a környék fia­taljainak a biztonságos fürdést. Felügyeletét elvállalhatná a tanács, vagy a KISZ. Esetleg 1—2 forintos belépési díjat is lehetne szedni a karbantartási költségek fedezésére. Ezért szí­vesen fizetnének a szülök. Mert minden víz veszélyes, és nem elég kitenni a tiltó táblákat, mert ha itt megtilt­ják a fürdést, majd fürdenek a Dunában. Megfulladni pedig ott is lehet... Az arra illetékesek megfon­tolhatnák Mészáros László ja­vaslatait. Talán lenne' mód a megvalósításukra is. Az Aba-ncmzetség zászlaja a kisiéisi vár fokán Augusztus 4-én ünnepélye­sen megnyitják a kisnásiai vár­múzeumot. A Mátra déli lábá­nál levő erődítményt az Aba- nefnzetség építtette. A közép­korban, egészen 1543-ig, ami­kor a törökök lerombolták, fényűző birtokközpont volt. Helyreállítását az Országos Műemléki Felügyelőség végez­te el. A napvilágra került ér­tékes kortörténeti emlékeket a helyszínen állítják ki a hely­reállított belső kaputoronyban. A megnyitás napján a váron ismét az Aba-nemzetség zász­laja leng majd. Fórum: Pusztába kiáltott szó JELEN ÉS JÖVŐ A július 24-i Fórum „Mit és milyet?” címmel Kovács Ist­vántól hozott cikket. Bár a Váci Napló nem szánta vitaindítónak, mégis az volt az érzésem, hogy eb­ben az ügyben nem lehet le­ereszteni a sorompót, hiszen a cikk témája és egyes kitéte­lei kínálják magukat a bon­colásra. A cikk írója kérdéseinek, megállapításainak hátterében — kimondatlanul is — fele­lőst keres. Ennek híján olyan gondolatokat vet fel, melyek megvalósításával Vác kultu­rális lehetőségeinek mennyisé­gét — minőségi szintre le­hetne emelni. Ám nézzünk csak a dolgok mélyére és meglátjuk, meny­nyire abszurd az elképzelés a film propaganda-bizottságról és annak eredményes műkö­déséről. Adva van: az Építők Műve­lődési Otthona és a Madách Imre Művelődési Ház. Itt mű­ködik Vác két állandó mozija Ezeknek a moziknak a műso­rát nem a kultúrigazigatók. sem a városi népművelési ta­nács, hanem a Pest megyei Moziüzemi Vállalat műsorosz­tálya állítja össze. Hogy mi­lyen szempontok szerint, azt nem részletezem, de egy biz­tos, hogy nem a „mit és mi­lyet?” elv alapján, hanem a „melyik film szabad még ezekre a napokra” módszer szerint. A műsorosztály, egy tervekkel dolgozó vállalat szerves része és célja a kó­piák minél hasznosabb és to­vábbtartó forgalmazása, te­kintet nélkül azok nívójára, hiszen vetítésük az ország te­rületére engedélyezve van. Es tovább, lefelé: mindkét kul- túrház bevételi tervének nem kis hányadát képezi a napi előadások bevételének egy ré­sze. Más, önálló és a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalat keze­lésében álló filmszínház nem működik Vácon, így a két mozi- a kultúrótthonok kere­tén belül ugyan, de „utcán át" tart előadásokat. Szándé­ka szerinti műsorpolitikát egyik sem folytathat, mert £ két mozi szórakoztató üzem. jellege ezt nem is tűrné el. Adott esetek sora bizonyítja, hogy a kitűnőnek ítélt filme­ket elhanyagolja a közönség, a kommersznek mondott já­tékfilmek pedig több hetes kasszasikerhez juttatják a Mo­ziüzemi Vállalatokat. A mi két mozink sem rá­fizetésből él. Azt a szándéku­kat nem kétlem, hogy szeret­nének mindig nívós filmeket vetíteni, de a jó bevételt ők is örömmel könyvelik el, mert létérdekük. Más kultúrműsorok össze- állításának színvonala viszont igenis alap lehet a jó ízlés, a műveltség emeléséhez. Bár az anyagi érdekeltség itt is sze­repet kap. Vajon „a fümpropaganda- bizottság” hogyan foghatna célja megvalósításához? Sze­mélyes rábeszéléssel, ellen­propagandával? Nem, ez nem menne! Az igényeket elnyomni, el­hanyagolni nem lenne okos dolog. Hogy befolyásolni, irá­nyítani, formálni lehet, azt én is állítom. De tagadom, hogy erre bizottságok életrehívása lenne a megoldás. De végül is Vácon miben válogathatunk? Két mozi, rit­kán egy-egy színház. A többi csak bizonyos csoportok ér­deklődési körének kielégítését szolgálja. Az igényesek részé­re pedig marad a főváros, ha ehhez elég „erős” a pénztár­cájuk. Véleményem szerint a meg­oldás abban rejlik, hogy a jó ízlés, az igényesség szűrőjén kell átrostálni a filmeket, s hogy az átvevő bizottságokban ne az üzleti szemüveget vise­lők legyenek túlsúlyban, ha­nem a kultúra, a művelődés magasabb szempontjait kép­viselők! Addig hiába minden, és riasztó szavunk pusztába ki­áltott szó marad! Harmos Jenő A megszokott, öreg Huba zászlóját még lebegteti a szél, amint oldalán a komppal rin­gatózik a vízen, de a Duna közepén már délcegen úszik az Miért „nincs" - ha van!? utód: a Toldi Miklós önjáró komp. Egy kis szívfájdalom­mal búcsúzunk a régitől — mint mindig, ha valamitől megválunk az életben — s ugyanakkor érdeklődéssel, fi­gyelemmel köszöntjük az újabbat, a korszerűt. Kép, szöveg: Cserny A FELSŐSÖD! TANÁCSNÁL HALLOTTUK 1.. a választói gyűléseken elhangzott javaslatokat, a la­kosság jogos kéréseit folya­matosan megvalósítják a községben. Július 27-én ad­ják át rendeltetésének az új zöldségpavilont. ...a Hazafias Népfront köz­ségi elnöksége és a községi tanács vb 1968. július 22-én együttes ülésen tárgyalta meg a lakosság áruellátását. Az aktív megbeszélésen a he­lyi egységek vezetőin kívül a Váci Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat és a Váci Vendéglátóipart Vállalat tis képviseltette magát. ... intézkedtek, hogy a Sütő­ipari Vállalat, a kiskereske­delem boltjait is lássa el idő­ben megfelelő mennyiségű és minőségű kenyérrel. Foglal­koztak az üzletek, illetve az üzletek környékének tiszta­ságával és az iparcikkellá- tással. ... elfogadták a népfront ja­vaslatát, hogy a jövőben a népi ellenőrzési csoport be­vonásával ellenőrizzék a tisz­taságot, a kiszolgálást és az áruellátást. A helyi egysé­gek vezetői örömmel üdvö­zölték a gondok és problé­mák közös „vitafórum” jel­legű megbeszélését. ... a községi népfront a la­kosság kívánságára levélben azt kérte a Belkereskedelmi Minisztériumtól, hogy tegye lehetővé új húsbolt nyitását Felsőgödön. (u. i.) I! új kiadvány A Művelt. Nép könyvesbolt újdonságai: Pályaválasztási tanácsadó füzet, Richta: Vá­laszúton a civilizáció. Többen: Tanulmányok a katonai ne­velés köréből, Ko*nigswald: Az ember története, Kémény János: Halász, vadász, ma­darász, Csurka István: A ló is errber, Calinescu: Szegény Ioanide, Mészöly Miklós: Saulus, Levsky: Az önvé­delem 500 fogása, Linnan- koski: Dal a tűzpiros virág­ról, Tintoretto: Univerzum­füzetek, 7. száma. Suliszérum Tudósítást olvastam az új­ságban, az amerikai tudósok legújabb számításairól. Az egyik érdekes megállapításuk: 2000-ben már nem lesz szük­ség iskolákra. A gyerekek be­mennek néhány órára a kór­házba, és ott olyan injekciót kapnak, amelynek hatására egyszerre elsajátítanak minden ismeretet. Tehát semmi tanu­lás, csak egy oltás, és hopp, máris lángol az ész. Nos, mit szólunk mi ehhez? tme, né­hány diák véleménye: A stréber: „Én jelentkezem elsőnek és k'H adagot kérek”. A gyáva: „Hát ez fáj! Meg­várom, amíg pirulában adják”. A peches: „Nekem biztosan hashajtót adnak helyette”. Az előrelátó: „LSizonyílvány helyett orvosi igazolás lesz.” A vicces: „Állítólag a maj­mokon már kipróbálták. Erre ketrecekbe zárták az embere­ket, és kívülről nézték őket.” A tanár: „Vajon hová adjuk be a gyerekeknek az injekciót? A fejükbe — vagy jóval lej­jebb?” Az én véleményem: Aki Az elmúlt hét csütörtök reg­gele. Készülő eső, álmos idő. Különösen annak, aki délutáni műszak után keveset alhat. No de, sebaj! Indulás vásárolni, ha enni akarunk. A hosszú szárazság okozta élelmiszerellátási nehézség rányomja bélyegét minden háztartásra. (Nehéz mai házi­asszonynak lenni, különösen ha férfi az illető.) Körülbelül egy év óta nem panaszkodha­tunk sokat a húsellátásról, mert állandóan kapni. Most mégis panaszkodom. Széchenyi utcai (a számát nem tudom, régen Sapka-féle) húsbolt. Reménytelen eset, mivel oldalast szerettem volna venni, de csak karaj kapható. (Csalódottan el.) Tovább. Szé­chenyi utcai új húsbolt. Csak karaj kapható, néhány daga­dó is lóg a szegen. (Mérgesen el.) Kossuth utcai húsbolt. Ol­dalas nincs, karaj és comb kapható — és van még egy kis tarja. Az idő sürget, dél­re ebéd kell, a lábaim is fá­radnak. Mit tegyek? Vettem tarját. Visszafelé a. piacon még vá­sároltam és elinduHam haza a Széchenyi utcán át. Az emlí­tett új boltban gyönyörű ol­dalasok lógnak a szegen (5—6 ezt kitalálta, az annak idején kétszer álljon majd sorba in­jekcióért, hogy még sok ilyen ötlete legyen! (kohlmayer) Négyszázan voltak Balalonszárssón Ezen a nyáron négyszáz váci úttörő nyaralt a bala- tonszárszói barátság ifjúsági táborban. Ugyebár írok néha az újságba, s ennek ára van. Betértem a mi­nap az egyik ital­boltba, egy pohár málnára. Volt ott jó néhány félig el­ázott testvér, aki sóvára« lesett va­lami p énzes isme­rősre. Engem is végigmértek te­kintetükkel, míg­nem az egyiknek A népszerű­ség ára felcsillant a sze­me. — A, magát is­merem, kedves uram. Maga volt kint nálunk ripor­tert (!) csinálni. Emlékszik, hogy akkor milyen jól elbeszélgettünk ? Ugye megtisztelne egy korsó sörrel? De ha adna köl­csön egy húszast, azt még jobban megköszönném.. Adtam. Akkor éppen volt. Mit tehettem volna mást? A „népsze­rűségnek” ára van. (b. 1.) darab megkezdetten.) Nagyon, felidegesített a dolog, annyira, hogy a kitűnő sült tarját se tudtam jóízűen elfogyasztani. Miért mondja szinte „sze­mérmetlen” határozottsággal az eladó, hogy „nincs” — mi­kor van? Körülbelül 20—25 perc múlva már volt! Annyira fárasztó neki odalépni a hűtő- szekrényhez és kivenni egy darabot? Vagy nem szabad, csak akkor, mikor a drága karaj már elfogyott? Állítom, hogy váci specialitása ez a húskereskedelemnek, mert vannak nálunk csak karajt, csak combot, csak dagad ót és csak oldalast árusító napok. Miért? Ahogy nem hiszünk a gó- lyamesében, úgy tisztában vagyunk azzal is, hogy a sertés minden részével együtt „szü­letik" — és ha levágják, min­den része jelen van. Mi a jó abban, ha a húsboltok napon­ta csak egyfajta darabját árulják az ártatlan kocáknak? Kellemetlen az, ha a tervezett ebédet módosítani kell a hús­bolt „tervfelborító” elképzelé­sei miatt. Ismerem a város la­kóinak húsigényét, nem kell félni, hogy megmarad bár­milyen része a sertésnek! ! (Álltam már sort éjféltől reg­gelig — egy kiló húsért! Sze- ' rencse, hogy ez már nincs!) Jó lenne, ha húsboltjaink felügyeleti szervei felfigyel­nének erre a kicsinyesnek tű­nő panaszra és intézkedné­nek, hogy a vásárló ne le­gyen kiszolgáltatottja a keres- kedelmnek. Ha viszont így jónak látják és hagyják ezt a gyakorlatot tovább érvényben, akkor legalább adják tud­tunkra, hogy melyik napon milyen húsféleség kapható, hogy ahhoz igazítsuk „főzési tervünket” — és tudomásul vegyük, hogy ez van! (—ó —s) á

Next

/
Oldalképek
Tartalom