Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

1968. JÜIJUS 88., VASÄRNAP "“Sféfrfap NÉZŐPONT A törvények értelme Sok törvény van, s mégis, sok a törvénytelenség. A tör­vényekben, vagy másban van a hiba? Üj és új törvények kellenének, mert az élet új és új gondokat szül? Meddig lehet törvényekkel meghatá­rozni a dolgok rendjét, s mi van a törvények előtt és után? A becsület, a tisztesség, a mértéktartás? Vagy ezek a törvények tiszteletbentartásá- hoz is elengedhetetlenek? Fö­lösleges kérdések? Két falu népéből száznál is • jóval többet kellett kórházba szállítani; fagylaltmérgezés. A vasúti sorompó alatt tilos átbújni; hétről hétre halnak meg emberek a vonat kerekei alatt. Erkölcsi bizonyítvány kell bizonyos munkakörök be­töltéséhez; háromszázezer fo­rintot sikkasztott a büntetett előéletű pénztáros. A lapunk­ban közölt esetekből emeltünk ki hármat; harminchármat is említhettünk volna. Van tör­vény, van rendelet. Hol hát akkor a hiba? A törvény betű. Papírra írt sorok, paragrafusok bekezdé­seibe zsúfolt mondatok. Kik keltik életre a holt betűket, kik töltik meg gyakorlati tar­talommal a papírra írt soro­kat, kik szereznek érvényt a paragrafusok bekezdéseibe zsúfolt mondatoknak? A tör­vények betartói és betartatói; de kik azok? A betartó a pol­gár, a betartató a hatóság? A betartó a munkás, a paraszt, a tisztviselő, a betartató a ta­nácselnök, a rendőr, a bíró? Túl egyszerű lenne ez így, a éppen ezért nem is igaz. Mert mindannyian vagyunk — kel­lene, hogy legyünk — törvé­nyeink betartói és betartatói. Hiszen betartja a törvényt, de ugyanakkor másokkal is be­tartatja a kalauz a vonaton, a tisztviselő a tanácsnál. Betart­ja, és betartatja a törvényt a munkás, a paraszt; nem válik ketté, ki a törvények őre, s ki a betartója. Hol egyiket, hol a másikat adja feladatként az élet, s csakis magunkon mú­lik. mi valósul meg törvénye­inkből, s mi marad írott mu­laszt. Mert volt, van törvény, ren­delkezés arra. hogyan kell föl­dolgozni, tárolni a fagylaltot, mégis száznál több embert beteggé tettek azok, akik tud­ták ugyan a törvényt, de fity- tyet hánytak rá. Tudták a törvényt azok is, akik nem kérték az erkölcsi bizonyít­ványt attól, aki három évet ült börtönben, ugyancsak sik­kasztás miatt, mégis beültet­ték a pénztárba. Tudtuk, tud­juk a törvényt, s mégis... Mégis, mi mindenben .teszünk törvénytelenséget, rosszat, fe­lületeset, felelőtlent; kényel­mességből, rosszul értelmezett nagyvonalúságból, s azért, mert — nem tiszteljük törvé­nyeinket. Nem erős ez így? Nem, mert a törvényszegés nem mindig bűncselekmény, nem mindig indul nyomozás, nem minden esetben vonják kér­dőre a vétkest a törvények hivatásos őrei. Törvénysze- gés-e, hogy lóg valaki a mun­kahelyén? Igen! Törvénysze­gés-e, hogy pazarolja valaki a köz pénzét, mert töri a szer­számot, elfuserálja a beruhá­zást, ostoba terveket hagy jó vá? Igen, igen, igen! Van sok törvényünk, olykor talán a kelleténél több is; nem a tör­vények számában, hanem ben­nünk, e törvények alkotóiban, betartóiban és betartatóiban van a hiba. Valamikor azt mondták: a törvénynek tűz zel-vassal érvényt kell szerez­ni. Mi félretettük a tüzet, a vasat — helyesen —, mert nem a kényszert, hanem az önkéntes belátást tartjuk dön­tőnek. Félretettük azonban a törvénytisztelet sok más for­rását is, mert — hittük — az emberek tudata ... Az élet azonban rácáfol a hiedelmek­re. Igaz, sok a törvénytisztelő ember, de vajon kevés a tör­vényszegő? Igaz, sok az öntu­datos, a törvény rendjét ön­ként elfogadó ember, de va­jon ritkaság-e a törvényt még kényszer hatása alatt is csak ideig-óráig tisztelő? A társadalom nem azonos emberek összessége; nagyon is különbözőeké! Nem lehet hinni a törvénytiszteletet, s bízni abban, hogy mindenki mindenkor betartja a társa­dalom írott szabályait. Nem lehet csak hinni, csak bízni ebben; szigorúbban kell szá­monkénti azokat a törvénysze­géseket, melyek elkövetőit nem citálják bírói pulpitus elé, de akik igenis vétkeztek, maguk és mindannyiunk el­len, mert áthágták azt. amit valamennyiünk érdekében tettünk áthághatatlanná. A törvények értelme nem az, hogy rettegésben tartsa az embereket, hanem hogy rendezett medret adjon dol­gainknak, szabályos partok­kal, szakadékok, örvények, zátonyok kikerülésével. A tör­vények értelme az, hogy biz­tosabbá és szebbé tegye tár­sadalmunk, s minden tisztes polgár életét. A törvények ér­telme az, hogy minden állam­polgár őre és szolgálója, szá- monkérője és betartója egyaránt legyen írott szabá­lyainknak. A törvények értel­me az, hogy védje a becsüle­test a becstelennel szemben; óvja a törvény szerint élőt a törvényen kívüliektől. A törvények értelmét igen pontosan tudja majdnem min­denki, amikor — védelmet kér. A törvények értelmét könnyen elfelejti majdnem mindenki, amikor — kivétel­nek érzi magát. A törvények­nek nincs kétféle értelmük. Ezt kellene megtanulnunk. Mielőbb. Mert ma még a lec­ke első sorainál tartunk. Betét — 11 millió Több mint másfél millió fo­rinttal nőtt az érdi takarék- szövetkezet betétállománya az év első felében. A múlt év azonos időszajkában — ezzel szemben — csak 22 ezer forint volt a betótszaporulat. A kamatozó betétek összege csaknem 11 millió forint. A legmagasabb a megyében. A takarékszövetkezetek kiren­deltségei közül a diósdinak csaknem hárommillió, Sósfcút- nak kereken kétmillió, míg a törökbálintinak egymillió fo­rint betétállománya van. SZOLNOK c r-T A lovag,ás bt I A hintó Szolnokon, a helyi Lenin Termelőszövetkezet a tiszali- geli nemzetközi kemping szomszédságában lovasiskolát létesített. Egyelőre hét idomí­tott hátaslovat bocsátott a külföldi, illetve a hazai ér­deklődök rendelkezésére. Két lovasedző felügyelete mellett bárki sétalovaglást tehet a festői vidéken, megismerked­het a Tisza-part nevezetessé­geivel. A hátaslovakon kívül sétahintót is üzembe állítot­tak. Aratás után a mindennapi kenyérről Beszélgetés dr. Bíró Ferenccel Egy évezrede, mióta a ma­gyarok megismerkedtek a földműveléssel és megtanul­ták becsülni, tisztelni a min­dennapi kenyeret adó búzát, mindig örömünnep volt, ha a betakarítási munkák végére értek. Ekkor következhetett a számadás és derült ki, mi­lyen és mekkora lesz a kenyér a következő aratásig. A mos­tani szokatlanul száraz, aszá­lyos idő után érthető kíván­csisággal és némi aggodalom­mal tekintett az ország la­kossága a betakarítás és a várható terméshozam-eredmé­nyek elé. Most van itt az ide­je annak, hogy minderre vá­laszolhassunk. Rengeteg in­formációval a fejben és adat­tal a kézben dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője vállalkozott arra, hogy elkészítse az aratás idei mérlegét. — Aggodalomra szerencsére Halastavak az egykori rizsterületen A háromezer holdon gazdálkodó dömsödi Dózsa Tsz egy­kori rizsterületeit az elmúlt évben halastavakká alakítot­ták. A 83 holdas területen 3 tóban halászati üzemegység működik. Az idén 3 vagonos halhozamra számítanak, a tekintélyes mennyiség jó részét saját árusítóhelyükön értékesítik. Horváth János dobóhálóval fogja ki a másod- nyaras pontyivadékokat, hogy ellenőrizze a súlygyarapo­dást. (MTI Foto) ÉLETEM FILMJE fsUlárszerelés közben kicsúszott alólam a szék. Miközben t. lefelé zuhantam, lepergett előttem életem filmje, azaz­hogy előtte reklámfilmeket láttam: Tedd a pénzed takarékba! Igyunk Almuskát! Vásároljunk mindent egy helyen! Aztán még mindig nem az életem filmje jött. Híradó kö­vetkezett: X. nagykövet bemutatkozó látogatása, erőműépítés, vízierőműépítés, ügyes kezű, csinos, fiatal lányok vaskariká­kat készítenek fából, csirkeetetés, ürgeöntés Bretagne-ban, árvíz a Szaharában, részletek az örök rangadóról, beszélő Sze­pesi György. Na, láttam már jobb híradót is, gondoltam, miközben alá­hullottam a mélybe, mint egy sebzett lisztesssák. A I agy izgalommal vártam életem filmjét. De még mindig nem az jött. Előzetest láttam Lipták Ottó élete filmjéből. Nem tudom, ki az a Lipták, de az előzetes nagyon izgalmas volt, a hős óriás pontyokkal harcolt liináros. zöld víz mélyén, habos szájú vasderesen vágtatott az alkonyi pusztán, nyergében egy áléit, ifjú leánnyal, züllött vértesekkel verekedett egy omla­dozó csárdában és egy csodálatosan szép, mandulaszemű asz- szonnyal csókolózott sötétrajzú szivarfák alatt. / rigykedve nézegettem a képeket. Ennek aztán volt egy élete. Magamban irigykedtem és szégyenkeztem: vajon milyen tesz az cn életem filmje? Megéri-e a kék foliokdt és a tipliket? Azt hiszem, már mondtam, hogy közben lefelé hullot­tam, mint egy csillag az augusztusi éjszakában. Na, most jön a nagy film, az életem filmje — izgultam magamban —, de nem az jött. Még mindig nem. Népszerű, tudományos kisfilm következett. Most már kezdtem türelmet­len lenni. Legnagyobb megdöbbenésemre, a tudományos népszerű­sítő kisfilm rólam szólt. Szakértőként a feleségem működött közre. a kisfilm úgy kezdődött, hogy a nap méltóságteljesen fel- ri kelt a lakásomban, valahonnan a szekrény mögül és nemsokára ébredezni kezdett a természetem. Láttam maga­mat, amint ásítozva, nagyokat nyújtózva kilépek az ágyból. Fantasztikus! Nem tudtam, hogy filmeznek. Valószínűleg tele- objektivvel fényképeztek, miután megismerkedtek életkörül­ményeimmel, időbeosztásommal, szokásaimmal. A következő képeken behúzott nyakkal, kilógó nyelvvel, lekonyult fülek­kel, csapzottan. autóbuszvadászatra trappoltam a házrenge­tegben. Ezerszeres nagyításban láttam a bajuszomat. A be­szélő — kellemes, bársonyos hang — éppen azt magyarázta, hogy én a bajuszom billegetésével szoktam kifejezni érzel­meimet. A türelmes operatőr kileste, mikor billegtetem a ba­juszomat. Mennyi munka volt ezekben a képekben! ^ későbbiek folyamán az operatőr élelemszerzés közben rt örökített meg. Morogva, vicsorogva törtem magam előre a közértben és szimatolva, idegesen néztem körül a pultnál. Hirtelen nagy, kövér férfi lépett elém s könyökét belevágta az oldalamba. Dühösen csattogtattam rá a fogaimat és ug­rásra görbítettem a hátam. Miután beszereztem a betevő fala­tokat, vidoran, elégedetten ügettem ki az üzletből. Mellső lábammal ügyesen fogtam az aktatáskát és olyan okosan néz­tem bele a felvevőgép lencséjébe, hogy magam is elcsodál­koztam. A kisfilm még azt is bemutatta, hogyan szövöm háló­mat Piriké, a gépirónö körül, hogyan dürrögök a büfében. Láttam magam gyermekeim körében - is: fiókáim nyakukat nyújtogatták, midőn beléptem és összevissza csipogtak: mit hoztál? mit hoztál? A film azzal ért véget, hogy a nap las­san begurult a szekrény alá és besötétedett. i nagyfilmet, életem filmjét, amely nagydíjat nyert Papa- lacualpában és Rákospalotán, sajnos, már nem láthat­tam. Parkettet értem. Mikes György | nincsen ok. Közismert már I a mezőgazdasági és élelmezés- ! ügyi miniszter legutóbbi be­számolója, amelyben bejelen­tette, hogy az idén is termett ' annyi kenyérgabona, ameny- nyire az országnak szüksége van. Valóban a nagyüzemi gazdálkodásnak, a jól előké­szített őszi vetésnek köszön­hető, hogy ez a szinte ka­tasztrofális szárazság sem ronthatta le drámaian a ho- ! zamokat, s jó közepes termést j takaríthattunk be. A kisparasz- , ti gazdálkodás viszonyai között — volt példa rá a múltban sajnos elég — ilyen száraz­ság szomorú következmények­hez vezetett. Most viszont 12 mázsa körüli holdankénti átlagot jeleztek. A megye több nagy üzemében 20 má­zsán felüli búzatermést taka­rítottak be, sőt. akadtak olyan táblák is, ahol megközelítet­ték a 30 mázsás átlagot! — Ez azt jelenti, hogy Pest megye ellát­hatja önmagát gaboná­val? — Pest megye sohasem volt önellátó. Mégis, az elmúlt év­ben a termés már meghaladta a szükségletet. Arra lehet szá­mítani, hogy az idén megkö­zelíti ezt. A harmadik ötéves terv szerint a megye kenyér­gabonafelvásárlási előirány­zata évenként 8800 vagon. Már eddig több mint 8900 vagon kenyérgabonát vittek a raktárba. Arra számíthatunk, hogy az aszály ellenére is mintegy 10 500 vagonnal vá­sárolnak fel. — Ha jól tudom, soha ilyen Korán nem sike­rült betakarítani az új termést, mint 1968-ban. — Ehhez hozzájárult, hogy aratáskor a munkálatokhoz kedvező volt az időjárás. Emellett rendkívül fontos, hogy a betakarítás szervezet­tebb, s még nagyobb szóhoz jutottak a gépek. A 196 600 kataszteri hold kalászos levá­gásához 640 kombájn és 350 aratógép állt rendelkezésre. Egy-egv gépre tulajdonképpen csak 170—200 hold gabona be­takarítása várt. — Kézi aratás? — Jelentéktelen: kevesebb, mint 4 százalék. Mindenek­előtt ott használták a kaszát, ahol ezt a domborzati viszo­nyok szükségessé tették. Né­hol azonban közrejátszott még a nosztalgia a régi mód­szer iránt a ragaszkodás a sokszázados munkaeszköz, „kiskaszához”. — Gyors tempójú volt a learatott gabona fel­vásárlása és raktárba szállítása is? — Direkt kérdés, erre csak egyértelmű választ adhatok: természetesen. A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a ko­rábbi éveknél sokkal jobban felkészült. Számított arra, hogy több natúrgabonát adnak át. Mégis, a 640 kombájn napi teljesítménye és a termelőszö­vetkezetek szállításának üte­me olyan gyors tempójú volt. hogy néhány felvásárlótele­pen torlódások is előfordultak és emiatt egy-egy beérkező szállítmánynak esetenként hosszabb ideig is várni kel­lett. Emiatt helyenként elége­detlenséget tapasztalhattunk. Mindemellett nem volt még példa arra, hogy július vé­géig több mint tízezer vagon gabonát vásároltak volna fel. Minősége kiváló. — S milyen a folyta- tás? Hiszen ahogy letet- ték a kaszát, elhallgat­tak az arató-cséplőgépek, már a jövő esztendei aratásra kellett gondol­ni. Időben? — Igen. Tulajdonképpen r betakarítással párhuzamosa: megkezdődött a következő év termés megalapozása. Az idf év is egyértelműen bizonyí tóttá, hogy az aszály azokba, a gazdaságokban tett keve­sebb kárt, ahol a termelés' szakszerűbben alapozták mer Ezekből a tapasztalatok';)'' okulva, célszerűbb, ha f ( nagyüzemek vezetői minder erővel tarló lezárására töre­kednek s megkezdik a jövő évi kenyérgabonatermelés elő­készítését. A korai betakarítás lehetővé teszi, hogy sok he­lyütt a vetőszántást, más fel­szabaduló területeken pedig a nyári mélyszántást még augusztusban elvégezzék. Ez­zel tehermentesíthetik a szep­tember és október hónapok egyébként is túlzsúfolt mező- gazdasái programját. Megvan a lehetőség arra, hogy a ke­nyérgabona mintaszerűen, idő­ben, előkészített magágyba ke­rüljön. Ez voltaképpen jelté­tele annak, hogy az időjárás­tól szinte függetlenül, ismét jó gabonatermést érjenek el szö­vetkezeteink és állami gaz­daságaink. — Ezzel pontot tehe- tünk a témára. Azon­ban hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy olyas- mi után érdeklődjek, ami az aratást követően legtöbbet foglalkoztatja a közvéleményt: vár- ható-e jelentős változás a gyümölcs- és zöldség­felhozatalban, az árak alakulásában? — A csapadékosabbra for­duló időjárás kedvezően ha­tott a zöldségfélék fejlődésé­re, a gyümölcsök érésére. Ez rövid időn belül érezteti hatását a felhozatalban s minden valószínűség szerint, az árakban is. Zöldpaprika, paradicsom, káposztafélék és más zöldségek várhatóan na­gyobb mennyiségben kerül­nek piacra, mint eddig. Nem­csak azért, mert ezeknek most érkezik el az igazi szezonjuk, hanem azért is, mert a fo­gyasztási árak arra ösztönzik a termelőket, hogy minél na­gyobb mennyiségben, közvet­lenül szállítsanak és értéke­sítsék áruikat. Azpnban meg kell jegyeznem, hogy az amúgy is magas fogyasztói árak mellett, indokolatlanul nagynak tartjuk a kereskedel­mi árrést. Emiatt nemcsak a fogyasztók, hanem a termelők is méltatlankodnak. Vala­mennyire mérséklő hatású a közvetlen .értékesítésre való törekvés. Ebben az esetben a kereskedelem haszna, árrése megoszlik a termelők és fo­gyasztók között, mindkettőjük javára... A beszélgetés hivatalos ré­sze lezárult. Dr. Bíró Ferenc az őszinte elismerés hangján, szívből jövően, egy kicsit meg- illetődve- fogalmazza az utolsó mondatokat: „Köszönet a me­zőgazdaság minden munkásá­nak, közkatonájának, vagy a parancsnoki poszton állók­nak azért, hogy példás gyor­sasággal aratták le s takarí­tották be a mindennapi ke­nyérnek valót. Az idei észtén-, dő is bizonyította a nagyüzemi gazdaságok elvitathatatlan előnyét és fölényét. Másrészt azt, hogy a gépesített, igazán modern gazdálkodás nem halványította el a kenyéradó búza iránti egészséges nosz­talgiát; még nagyobb fele­lősségérzettel igyekeznek meg­teremteni a gazdagabb aratás feltételeit.” Tóth György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom