Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
Szavatossági „panasz Mi tagadás, szeretjük az édességet, s kíváncsian kóstolgatjuk az újdonságokat. Nemrég szem-szájnak ingere, Róna teasüteményes doboz keltette fel az érdeklődésünket. Már maga a csomagolása is elismerést érdemelt —, ám a benne levő süteményre panaszom van. Kakaós, gesztenyés, vaníliás gömböcskék és lapok sorakoztak a szép rekeszben. A gyártó cég szavatosság; idő címén 120 napra vállalt értük felelősséget. Hát ez a 120 napos meghatározás az, ami miatt panaszkodom. Baj van a szavatossági idővel: a sütemény nem áll el 120 napig. De nem ám? Egy délután elcsemegéztük, olyan finom volt! Hát hogy merjek így vendégeimnek előre vásárolni?! — Talán, ha kis lakattal is ellátnák a Rónadobozt, és a hozzá járó kulcsot csak az utolsó percben adnák át, akkor nem fogyna el előre ... (—es) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1968. JULIUS 25. CSÜTÖRTÖK Megtettek minden A legeltetési bizottságok munkáját a helyi tanácsok segítik A járási tanács végrehajtó bizottsága és a járási-városi népi ellenőrzési bizottság a napokban tartott együttes ülésén a legeltetési bizottság működését vizsgálta meg. Részt vett az ülésen Bori Rudolf, a megyei NEB elnöke is. Maguk tervezik, maguk építik A járásban több mint ezer hold szántó, legelő és erdő áll a legeltetési bizottságok rendelkezésére, amelyen a bizottságok az apaállatok takarmányát saját maguk termelik. A népi ellenőrzés korábbi vizsgálata óta jelentős fejlődés mutatkozik: a bizottságok tervet készítenek, és költségvetésből gazdálkodnak. A bizonylati fegyelem megszilárdításában a helyi tanácsok sokat segítenek. A legelők karbantartásával egyre többet tö- ) rődnek. sével, a lehetőségek felmérésével még időben lelehetne intézkedni — állapították meg az ülésen. Feltétlenül eredményesebbé tenné a legeltetési bizottság tevékenységét a tsz-ek háztáji bizottságaival való együttműködés. A napirenddel kapcsolatban határozatokat hagyott jóvá a vb és a NEB, majd a végrehajtó bizottság egyebekkel, a NEB ülése pedig az elnöki beszámolóval folytatta munkáját. — gi Szabálysértés — büntetés Vízért, szövőlepkés fákért Nem kiséri köszönet az ellenőrök útját A városi tanács szabálysér- | tési hatóságának íróasztalán I kötetnyi frissen írott jegyző- ! könyvek sorakoznak. Tártál- j műk ezúttal merőben más, I mint a szokásos „hétköznapi” ügyek; most a vízkorlátozás megszegői és a növényvédelmi szabályok be nem tartói ellen érkeznek — naponta tucatjával — a feljelentések. A határozathozatal, illetve a büntetés kiszabása tárgyalás nélkül történik. Az ellenőrök, hivatalos személyek az ellenőrző kőrútjaik alkalmával észlelt szabálytalanságokat írásban rögzítik, majd megteszik a feljelentést. A „vádlott” így csak akkor szerez tudomást helytelen cselekedetéről, amikor kézhez kapja a büntetésről szóló határozatot. Természetes, a hivatalból kiküldött ellenőrök csak büntetőjogi felelősségük tudatában nyújthatják be feljelentésüket, tehát azt mind a hatóságnak, mind pedig a szabálysértőnek el kell fogadnia. Egy ellenőrnek sem érdeke, hogy vétlent bírságoljon. Ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni. Mert ezekben a napokban egymásnak adják a kilincset a reklamálók, akik azt tartják, hogy bizonyíték nélkül, tehát „rajtakapás” hiányában, nem lehet büntetést kiszabni. Mert ugye, ki tudja azt bizonyítani, hogy tegnap nem ő locsolt a gumicsővel, „hiszen lehetett az egy rokon is, aki más városból tartózkodott nála, és nem tudott a vízkorlátozási szabályokról?” Mert ilyen és ehhez hasonló „alibivel” kopogtatnak sokan a hatóság ajtaján. Olyan is volt, akinek kertjében az ellenőrök amerikai szövőlepkével beszőtt fákat találtak ... Másnap a gazda felháborodva kérte a szabálysértési előadót, hogy menjen ki hozzá, és nézze meg: minden fája tiszta! És ő sem volt egyedül. Csütörtökön tizenöten jártak vélt sérelmükkel az irodában^ Nem könnyű megmagyarázni ezeknek az embereknek, hogy senkinek nem érdeke. senki nem kívánja őket hamis váddal illetni. S bármennyire hihetetlennek hangzik, még nehezebb annak a megmagyarázása, hogy a vízkorlátozás betartása s a növényvédelmi szabályok végrehajtása saját érdekük is. ők tagadnak, mert A nagy nyári dologidőből alaposan kiveszi részét az al- berlirsai Szabadság Tsz építőbrigádja is. Legutóbb száznyolc férőhelyes tehénistállót építettek. Az aratással szinte egy időben újabb sürgős feladatra kaptak megbízást: a kombájnszérűt kellett fedél alá hozni. A brigád igen dicséretes gyorsasággal hajtotta végre ezt a vállalkozást. Mire szükség lett a színre, már készen is állott. Most sem fenyegeti munkanélküliség őket. Saját tervezésben rendelkezésükre áll o sertéstelep dokumentációja, amely évekre munkát ad valamennyiüknek. A saját tervről még azt is megemlíthetjük, hogy elkészítése néhány tízezer forint megtakarítást jelent a tsz- nek. A tervet főépítészünk készíti. Az építőknek a tavalyi három után most négymillió forintos tervet kell teljesíteniük. Mind ennek felelőse és mozgatója Gebhardt Árpád építésztechnikus. A rokonszenves fiatal szakember első iskolája édesapjánál, a helybeli építőiparosnál volt. Érettségi után nagy állami építkezésen, majd a ktsz-nél dolgozott, innen került ismét haza. J. Z. A termelőszövetkezeteknek és a községi tanácsoknak a jövőben még több segítséget kell adni a bizottságok munkájához — főként szakmai vonatkozásban — hogy ezek valóban megfeleljenek hivatásuknak: az egyéni és háztáji állatállomány részére egyaránt jó legelőt biztosítsanak. A száj- és körömfájás miatt, valamint az aszálykár következtében, sajnos, leromlott az állatállomány. A takarmányozási problémák miatt megnövekedett az eladásra kerülő állatok száma. Takarmánymérleg készíté99JE nagy áldasatnh Suli szérum Tudósítást olvastam az újságban az amerikai tudósok legújabb számításairól. Az egyik érdekes megállapí tásuk: 2000-ben már nem lesz szükség iskolákra. A gyerekek bemennek néhány órára a kórházba és ott olyan injekciót kapnak, amelynek a hatására egyszerre elsajátítanak minden ismeretet. Tehát semmi tanulás, csak egy oltás és hopp, máris lángol az ész. Nos, mit szólunk mi ehhez? íme, néhány diák véleménye: A stréber: „Én jelentkezem elsőnek és két adagot kérek.” A gyáva: „Hát ez fáj! Megvárom, amíg pirulában adják.” A peches: „Nekem biztosan hashajtót adnak helyette.” ....-Az előrelátó: „ Bizonyítvány helyett orvosi igazolás lesz.” A vicces: „Állítólag majmokon már kipróbálták. Erre ketrecekbe zárták az embereket és nézték őket kívülről.” A tanár: „Vajon hová adjuk be a gyerekeknek az injekciót? A fejükbe — vagy jóval lejjebb?” Az én véleményem: Aki ezt kitalálta, az annak idején kétszer álljon majd sorba injekcióért, hogy még sok ilyen ötlete legyen! (kohimayer) nincs bizonyíték. És ezt a felelősséget — mindenki érdekében — vállalják az ellenőrök még akkor is, ha ezért nem kíséri útjukat köszönet. Mert ök azt tartják: inkább tíz büntetés figyelmeztesse a város lakosságát a szabályok betartására, mintsem napokig ne legyen víz, vagy kártevők tegyék tönkre a háztáji kis kerteket. És nekik van igazuk! (cs—i) — Tegnap délután Cegléden vonult át a VIT-láng Szófia felé. A járási K1SZ- bizottság Abonyban tartott fogadó ünnepséget a staféta résztvevőinek tiszteletére. nem messende ne el** TAMASI TAMÁS \ „őrizzétek meg szíveitekben fenyegetett földetekre jöttünk emlékét!” Tán a balsorsunk rokon, az tesz bennünket magyarokat és lengyeleket barátokká, hogy ha bajban van az egyik, bizton számíthat a másikra, minden időkben. Negyvennyolcban is. Ahogy a magyar polgári forradalom áthajlott a szabadságharcba, háromezer lengyel állott önként fegyverbe a mi zászlónk alá, olyan tisztek vezetésével, akiket a korábbi polóniai szabadságküzdelmekben megtanult tisztelni Európa. Közülük Dembinsky Henrik altábornagy, a honvédsereg főparancsnoka kétszer is meglakta Ceglédet a hadjárat alatt, a Pesti út 6-os számú házban. Ebben a ma is álló épületben vett részt Wysocki József hadtestparancsnok a Kossuth vezette haditanácson, itt volt vendége ugyancsak az uradalmi tiszttartónak Wysocki dzsi- dás alezredes a tavaszi győzelmek idején, akinek francia érdemrendje volt és „az orra, füle mind öszve martzangolva”. Fogadókban és parasztpolgároknál voltak szálláson számosán mások a légióból, akiknek nevét vendéglátóik nem jegyezték föl. De mindörökre Cegléden maradt három lengyel légionista csatán szerzett sebével, fertőző betegségében, lázban égve, sóvárogva az elhagyott hazai tavak, nagy hegyek és sodró, pisztrángos patakok után, meg nem meredtéig halálos ágyán, hideg verejtékben. Itt nyugszanak a ma már jeletlen sírokban csontjaikra vetkőzve, örök álomban a Kálváriatemetőben. Kusztik Simon, Voytek Musissek és Turky Benczuk volt a nevük, míg éltek, a plébánia anyakönyvébe vannak föl jegyezve. A lengyelek séges kolerával, mely ezrével vészéjtette őket. Más hadtestjeik a Szepességbe törtek be és megint mások Erdélybe. Eperjesen állott Wysocki tábornok a megfogyatkozott kilencedik magyar hadtesttel, mindössze tizenhétezer emberével, közötte a lengyel légióval, mikor fölöttük megjelent kilencszeres túlerőben az ellenség. Utóvédharcokban, folytonosan hátrálva adta föl állásait és vonult délnek lehangoló kisebbségben. Mert azokban az időkben ember ember ellen ment a csatákban és a rohamokat egyenlő számú katonával vívták, a jobban célzó tüzérség okozhatott meglepetést és győzelmet a találékonyabb harcvezetés. Wysocki átengedte Kassát, Tokajt és Miskolcot. Gyöngyösnél vett irányt Ceglédnek és itt egyesült Perczel Mór táborával, fedezve az oroszok várható támadása ellen a szegedi magyar kormányt és a rendezkedő honvéd hadtesteket. A lengyel légió szilárd volt és fegyelmezett a végső visszavonulásban, melyben magyar katona már alig volt fegyverben, egy héttel Világos után. A lengyelek lépték át utolsónak a bukás után a magyar határt az orsovai török átkelőhelyen és küldték utolsó üzenetüket a Dunától: „Föladatott nekünk: az egyetlen közlekedést, mely Magyarhont Orsóvá által idegen hatalmakkal összeköti, elfoglalni és fedezni. E feladatot híven teljesítőnk. De a körülmények akként állanak, hogy múlhatatlan szükség nyilvánul Magyarhon földjét elhagyni, s letenni szomszédaitok kezébe azon fegyvert, mellyel egy évig ügyötökért küzdénk. Veletek harczoltunk, Mesél a türingiai erdő A virágok világvárosa — Randevúhíd (3) AZ NDK VIRÄGVÄROSÄ- RÚL, Erfurtról, nincs, aki ne hallott volna már. A kiállítási időszakban sok-sok ezer virágszerető jó ember keresi fel ezt a kedves öreg várost, amely 180 ezer lakosával tiszteletreméltó helyen szerepel a keletnémet városok sorában. Vasárnap vetődtem Erfurtba, kellemes nyári napon. Vendéglátó ismerősöm, aki töri a magyar nyelvet, s nagy szorgalommal igyekszik belőle minél többet elsajátítani, műemléktől műemlékhez kalauzolt. Láttam annak a klast- romnak a maradványait, ahol a bombázás idején több mint kétszázan haltak meg, elsősorban gyermekek... Ebben az országban még ma is sok szomorú emléke van a háborús pusztításnak. A történelem sötét nyomaival lépten-nyo- mon találkozik az ember. ERFURT barátságos, meghitt hangulatú város. Talán Szegedhez lehetne hasonlítani. A régi házak között kis folyó kanyarog, s mi sem természetesebb, hogy az utcákban, a folyóra települt épületek egyi- ke-másika vízimalom volt. Igaz, ma már nem működnek, de az elmosódott feliratú cégtáblákból és az épület jellegzetes formájából könnyen kitalálni, miféle mesterséget űztek itt egykor. a virágvÁrosban töltöttem egy felejthetetlen délutánt. Villamossal lehet megközelíteni a városszéli hatalmas parkot, ahol több mint tucatnyi nagy pavilonban mutatják be távoli tájak kertjeinek szebbnél szebb díszeit. A parkok a kerttervezés pompás remekei. Széles sétányok, soksok pázsit, megszámlálhatatlan rózsafajta, a legfantasztikusabb elnevezésűek, láttam olyat is, amely királynőről, filmsztárról, vagy épp az egyik pápáról kapta a nevét. Kis, rejtett lugasok, padokkal, kerti székekkel, meghitt, eldugott pihenőhelyek szerelmeseknek és nyugdíjasoknak. Kerti éttermek, cukrászdák, elegáns kávéház, amelynek emeleti részéhez kecses ívben kapcsolódik a randevúhíd, ahogy rendeltetése szerint elmésen elnevezték. Itt is székek, kényelmes padok, mind fehérre festve, hogy még jobban érvényesüljenek az üde zöld környezetben. Szinte lépésenként állnak a szeméttartók az utak mentén. S fegyelmezett emberek, akiknek nincsenek gátlásaik — használni ezeket a tartályokat. Cigarettacsikk, papírdarab, egyéb szemét sehol sem éktelenkedett a földön... IGA: ez a betűszó — rövidítés. Magyarul azt jelenti: nemzetközi virágkiállítás. Nemcsak saját hídja van, tulajdon expressze is, olyan, mint a BNV-n látható mikrobusz, amely körbehordja az érdeklődőket. Népszerű jármű, teli utasokkal. Szabadtéri színpada is van az IGÁ-nak. Ezen a vasárnapon az FDJ, a Szabad Német Ifjúság elnevezésű ifjúsáp' szervezet (a keletnémet KISZ! tagjai vették birtokukba. Oí* is gitórzenekar játszott, majd a műsor végén dobpergés, kürtszó ritmusára vonultak el a kék blúzos fiúk, lányok zári sorai a .virágok között. (Folytatjuk) bő vérrel áldoztak a szabadságnak Aradnál, Hatvannál, Tápió- bicskénél, Isaszegnél és a váci első csatában, vetélkedve Földváry Károly zászlóaljával, Nagysallónál pedig Kazinczyékkal verve ki utcai harcokban az osztrákokat. De jött 1849 nyara, melynek forróságában így kesergett Petőfi „Már minékünk ellenségünk Egész világ”. A magára maradt honvédség felvette az utolsó harcokat a kontinens két legerősebb hadseregével, az osztrákkal és az orosszal. Jött nagy rézágyú-csörömpölésisel nyugatról a tokos német és keletről a cár sok ezer katonája. Jöttek végeláthatatlan oszlopban a kozákok erdőnyi pikákkal, és gyalogosok a nagy síkságokról szomorú dalaikkal, a duklai hágón ital a Hernád völgyén, nyomukban a rémtudjátok azt, nem mint zsoldosok, nem személyes vagy önző nézetekből, hanem a reményben, hogy szabadságtok kiküzdése s abban vett részünk egy további harcz alaposzlopait képezendik éltünk folytonos czéljának, Lengyelhon szabadságáéra harcznak, mely nélkül Magyarhon függetlensége sem megtartható, sem kivihető ... Őrizzétek meg nemes szíveitekben fenyegetett földetekre jöttünk emlékét! Őrizzétek meg mint mi, a haza iránti hűséget, annak megszabadításbani hitet, és e nagy áldozatok nem veszendenek el, és jövend' idő, midőn, adja isten, veletek egyesülve, a szent harczot megújítandjuk. Igazságszereteteknél emlékezettek akkor, hogy mindvégig maradjunk. Ö-Orsova, augusztus 20., 1849. Wysocki J. tábornok.” Hídvégi Lajos A virágkiállítás kedvenc találkozóhelye: a randevúhíd.
