Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-23 / 171. szám
4 1968. JÚLIUS 23.. KEDD A határban, d Bogiári beszélgetések Kesereg a dinnyés, kesereg felesége is. Nem itt születtek, a Galga-völgyében, tavasztól őszig élnek csak itt, a maguk készítette kunyhóban, a legkisebb gyerekkel. Horton születtek, ott van a házuk is, meg a két legényfiú. A tizenöt éves Lad gyerekkel művelik hármasban ezt a diny- nyeföldet, már hatodik esztendeje. — Mielőtt ide jöttünk — meséli az asszony, Varga Jánosáé —, Szalkszentmárton- ban dolgoztunk két nyarat. Előtte meg Baján, egyfolytában, tizenhét nyáron át. Hort híres dinnyetermő vidék. Lakóinak többsége kitűnően ért e kitűnő zamatú gyümölcs megtermeléséhez. Hírük messze túljutott falujuk határán, azért is találkozni horti dinnyésekkel szerte az országban. — A húgom, a bátyám — bólint az asszony — éppen negyedszázada termelik a dinnyét Baján. A férjem nagyon akarta, hogy megtelepedjünk ott mi is, tizennégy éve vehettünk volna házat nyolcvannégyezerért, de én nem mentem bele. Mondtam a férjemnek, ha akarja, vegye meg, ő lakhat Baján, de ér oszol tavaszig, nem tudom elképzelni az életem szülőfalum nélkül. Hogy miért e nagy ragaszkodás ? Nevessen ki, szavakban megfogalmazni akkor sem tudom. Lehet, hogy azért, mert ott él apám, anyám, ott az egész rokonságunk. Vagy mert az öregem is diny- nyés volt, mióta csak az eszét tudta. De az is lehet, hogy nem is otthon születtem én, hanem kint a diny- nyeföldeken. Varga János közben feláll, jár egyet a kunyhó körül. Érkezésünk előtt az asszony tette ezt, most ő. van soron. — Tudja, nekem a dinnyeföld a minden — fűzi tovább a szót felesége. — Már nem tudnám, elképzelni nélküle az életem. Pedig nem köny- nyű mesterség dinnyésnek lenni. Vándorélet a miénk Fél esztendő otthon, a másik fele meg idegenben. Amíg iskolába jártak a gyerekek, jöttek velünk. Képzelheti, nekik sem volt könnyű. Fél év után más iskolába letenni a vizsgát. Talán ezért sem vállalkozott egyikük sem arra, hogy dinnyés legyen. János, a legidősebb, huszonkét esztendős. Technikumot végzett, a MEZÖKER-nél dolgozik. Mihály egy esztendővel fiatalabb. Ö a villanymotor-tekercselő szakmát tanulta ki. A Laci gyerek meg az elmúlt nyáron fejezte be a tanulást. A motor az istene. Esküdözik, hogy jövőre nem jön már el velünk. Mert azt mondja, itt halálra unja magát. Táncolni, azt szeret Jobban tudja ő mindenkinél, hogy melyik szomszédos községben mikor van bál. Nem rossz gyerek, csak mindig mehetnék je van. — Fiatalság, bolondság — jön vissza az ember, meghallva beszélgetésünk néhány mondatát. Aztán káromkodik hosszan, cifrázza, kacskaringózza úgy istenigazából. Merthogy a nyulak már fényes nappal sem nyughatnak, hiába a drótkerítés, meg a karókra aggatott jókora, zizegő műanyagzsákok, jönnek csapatostul s megrágják a még éretlen, zöld dinnyét. — A sárgát szeretik, a tur- kesztánt, hogy essen beléjük a kórság — dühösiködik. — A madárijesztőkre ügyet sem vetnek miár. És a varjak sem félnek semmitől. Jönnek, meg- csínkednek mindent. Szomjasak nagyon. A dinnye meg nedvdús. — A kár meg a miénk ... *— toldja meg az asszony. — Negyven százalékra szerződtünk a szövetkezettel. Tavaly száznyolcvanezer forintot hozott a dinnye a gazdaságnak. Nekünk meg a negyven százalékát, hetvenkétezer forintot. — Szép pénz — üt rá fejével az ember. — Nem tagadjuk ezt mi pillanatra sem. Igaz, nagyon kemény fél esztendő munkájának ára. Se ünI nép, se vasárnap, se nappal, se éjszaka. Meg az állandó rettegés. Az időtől, mag az állatoktól. — Szívesen kínálnám magukat, ha lenne — kesereg az asszony —, de higgye el nekem, még mi sem kóstoltunk dinnyét az idén. És július vége előtt aligha lesz belőle valami. A sárga sem érik be előbb az idén a görögnél. Hiába, no, ilyen esztendőnk van. A valóban nagy művészeket nehéz, sőt, lehetetlen ilyen vagy olyan egyértelmű irodalmi minősítések kategóriáiba sorolni. Maguk ritkán, müveik annál inkább ellenállnak ezeknek a kísérleteknek: ők maguk nem törődnek vele, a művek pedig olyanok, amilyenek, már nem változtat rajtuk a minősítés. Ilyen, egyér- ! telmű minősítésekre lehetősé- : get nem adó művész William Faulkner is, az amerikai irodalom nagy nemzedékének tagja. E nagy nemzedékből ő az, aki a legmesszebbre jut realizmus és modernizmus ötvözésében, ő az, aki tántorít- hatatlanul ragaszkodik művészet és humanitás nemes hagyományaihoz, szemben a nagy nemzedék más tagjainak naturalizmusával, pesszimizmusával, sőt, emberellenessé- gével. A vaskos kötetben huszonnyolc elbeszélést találunk; huszonnyolcféle művészt, aki azonban mégis egy. Egy, félreérthetetlen abban, hogy miért írja azt, amit ír: az emberért kiált, de nem úgy, hogy elátkozza, hanem a sárba hul- lottért is lehajol, s fölemeli. (A Naplemente „Afrikába” kívánkozó, szerencsétlen négere.) Emberi-művészi magatartásának éppen ez a legfontosabb vonása különíti el a többiektől, azoktól, akik nem kisebb művészek, mint ő — például Hemingway —, csak éppen másként azok. Faulkner számára is alaptéma az erőszak, művészi eszközei között ott van a naturalizmus, de sem a témát, sem az eszközt nem azért használja, mert azok adottak, hanem mert — például a Vörös falevelek esetében — ezekkel is legfőbb témáját teheti még sokoldalúbbá, az embert. Azt az embert, aki ha kölyök is — a Két katona című elbeszélés —, az ábrázolás és az érzelmek ezernyi lehetőségét adja, mert érez, mert szeret és gyűlöl, mert — s az amerikai irodalomban ez ritkaság — szíve van. Faulkner elbeszélései nem a nagy írót, hanem az emberi tettek és érzelmek hullámzásaira érzékenyen rezonáló alkotót állítják az olvasó elé. Regényei nagyobb, biztosabb tanúi, mércéi művészetének, elbeszélései azonban takaratlanabbul mutatják föl az alkotó arcát. Még akkor is, ha ezek az elbeszélések — nagy többségük — lényegében kisregényvázlatok, vagy regényrészietek. Mert a kötetben levő írások többsége ilyen. A mondandó már-már szétfeszíti az elbeszélés zárt kereteit, s Faulkner nem a forma, hanem a tartalom előtt hódol be. (Tűz és tűzhely.) Az olvasó majdnem minden elbeszélésnél érzi azt a rendkívüli feszítőerőt, amellyel az alkotónak meg kellett küzdenie: „csak” elbeszélést írjon, vagy engedje érvényesülni anyaga öntörvényeit? A válogatott elbeszélések Nem rajtunk múlik, mi mentjük, ami menthető. — Ha legalább puskám lenne — dühöskö-dik az ember. — Az talán még használna valamit a varjak, nyulak ellen. De így, puszta kézzel... Ha rögöt dobok rájuk, legfeljebb odább repülnek néhány méterrel. Csak nehezen szánják rá magukat, hogy együtt körülnézzünk odakinn. Restelkednek, mintha csak az ő hibájuk lenne, hogy víz után eped* itt kint minden. Kutak kellenének és megint csak kutak. Hogy végre ne legyen ennyire függvénye az ember a termé- szietnek. Hogy csak nézze tétlenül, tehetetlenül, mint szárad ki a szeme láttára munkájának gyümölcse. Prukner Pál jelentős hozzájárulást adnak a teljesebb Faulkner-kép kialakításához: a regényeiből ismert, jogos olvasói népszerűségre szert tett írót közelebb hozzák, elsősorban nem esztétikai, hanem emberi értelemben. Az elbeszélések ismeretében jobban értjük regényeit, s nemcsak értjük, hanem megértjük magát, az író köntösébe öltözött embert. (Európa Könyvkiadó — Magyar Helikon) Mindén korábbinál nagyobb zsákmánnyal érkezett haza az Állatkert háromtagú expedíciója, amely dr. Szederjei Ákos főigazgató vezetésével tíz napot töltött gyűjtőmunkával az Adrián. A magyar szakemberek a Dubrovnik és Split közötti tengerparton dolgoztak. Az expedíció tagjai hálóval, illetve elsősorban a sekély parti részeken kézzel emelték ki a zsákmányt. A szárazföldi állatokat — a görög teknősöket, a páncélos seltopuziko- kat, a gekkókat, a skorpiókat és a nagy testű százlábúakat pedig a part melletti karsztos hegyoldalakon fogták össze. A gazdag anyagot, amelyben található tengeri pók, languszta, homár, macskacápa, sziklahal, gyűrűs sügér, írásos sügér, sőt egy széklap nagyságú cserepes teknős is, 12 tonnás hűtőkamionnal szállították haza. Jubileumi szezonjához érkezett el az idén a Szegedi Szabadtéri Játékok: a felszabadulás után tizedszer villantak föl a reflektorok a monumentális Dóm téren, amelynek közel nyolcezer ülőhelyes tribünjéről 1959 óta több mint nyolcszázezren gyönyörködtek a változatos műsor egyes darabjaiban. Az idei játéksorozat ünnepi megnyitójaként újból Erkel Ferenc halhatatlan remekművére, a Bánk bánra esett a választás, amely énekesnek. zenekarnak, rendezőnek, díszlettervezőnek egyaránt a variációk páratlanul széles skáláját biztosítja éppen úgy, mint a dráma területén Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája. (A közönség már csak ezért sem tud egykönnyen beletörődni abba, hogy a Dóm téri játékoknak ezt a legtöbbször előadott és kétségtelenül legnagyobb sikerű, legnépszerűbb attrakciója az idei műsorból is kimaradt, holott nyilvánvaPusztai psstáskisasszony Ritkás, vékony szálú haja van a pusztai postáskisasszonynak. Tekintete zavart, mozdulatai idegesek, kapkodok. Néha tápdesi a bőrt a tenyeréről. Komárom megye egyik falujában volt hivatalvezető, onnan került a mi megyénkbe, a pusztára. Bútora nem volt sok, fölfórt egy fél szekéraljra. De arra elég, hogy a pusztai posta kamrácskáját berendezze. Igen öreg. beteg édesanyjával lakik; egy fizetésből ketten élnek. Szerényen, beosztva. A pusztaiak nap, mint nap nevetnek rajta. Furcsa a viselkedése, de ez mm indok. Valahol, valamikor, talán harminc évvel ezelőtt a postáskisasszonynál megállt az idő. Egyheti házasélet után elhagyta a férje. A magány és a bi- zalmatianság salakját ma már kompresszorral sem lehetne felbontani benne. Gépiesen veri rá a dátumbélyegzőt — 196S. július ■. .-én — a borítékokra, s titokban irigykedik, mert harminc éve nem kapott levelet. Kétszer volt Budapesten, de Debrecenben, Szegeden, Pécsett egyszer sem. Magánéletéről kérdezném, de behúzza orrom előtt a kisablakot, mert „haminc éve nem fogadok férfivendéget”. Jövőrőe megy nyugdíjba. Munkáját még egyszer sem kifogásolták. Dicséretet egyszer sem kapott. A jövevények már el is foglalták helyüket a tengeri akváriumban, illetve a rovar- és a hüllőházban. Rck csillag, Vulcan... és a többi, összesen hét népszerű, bár még csak saját hazájában próféta beat-zenekar hangversenyezik augusztus 10-én, Gödöllőn. Ceglédről két együttes is benevezett a mi- megyei tánczenekarók bemutatójára. A többi a legkülönbözőbb pontokról, Mcnorról, Tápióbicsfcéröl, Solymárról, Vácról, Nagymarosról érkezik, hogy megpróbálja kivívni a „legjobb” minősítést, hazavinni a legnagyobb siker zálogát, a vastapsot. Ha az idő derűs lesz, nem tréfálja meg viharral a gitáros sztárokat, a bemutatót a Munkácsy úti általános iskola udvarán tartják meg. Zó, hogy a szegedi játékoknak éppen olyan hagyományos darabja, mint Salzburgnak a Jedermann.) A megnyitó előadás napján, szombaton, szinte világvárosi forgalom hömpölygött a szegedi utcákon. A vonatok, az autóbuszok az ország minden részéből az érdeklődők nagy tömegeit hozták Szegedre, de rengeteg volt a külföldi, főleg jugoszláv vendég is. Mindenki a borús eget kémlelte, és nagy volt az aggodalom, hogy a folyton ígérkező eső megakadályozza az esti előadást. Estére mégis kitisztult az ég, és bár a levegő alaposan lehűlt, a közönség zsúfolásig megtöltötte a hatalmas nézőteret, és melegen öltözve, plédekbe burkolva zavartalanul végighallgatta és -gyönyörködte az operát. Szinetár Miklós és Félix László, az új szegedi Bánk bán rendezői, bebizonyították, hogy a Dóm tér hatalmas játékszíTöbb éves hagyomány már, hogy a Somogy megyei Tanács Balatonbogláron minden nyáron összehívja a megyék népművelőit, hogy egy-egy fontos témáról beszélgessenek. A témák érdekessége, a nyári Balaton különösen vonzóvá teszi — az értekezletekre nem tolakodó — népművelők előtt a bogiári beszélgetéseket. Bár az idén ólomszürke ég, heves északi szél és a haragvó tó fogadta a vendégeket, máris tartalmas és hasznos három napot töltöttek a részvevők a somogyiak vendégeként. Az idei téma: a pedagógiai ismeretterjesztés volt. Három előadás, három délelőtti vita. Ez az értekezlet mennyiségi mérlege. Áz első napon — július 13-án dr. Benczédy József, az Országos Oktatási Tanács titkára „A pedagógiai ismeretterjesztés és a tömegek pedagógiai kultúrájának emelése” címmel tartott színvonalas vitaindító előadást. 19-én Tari János, a Somogy megyei Tanács művelődési osztályvezetője a Somogy megyei Néplap munkáját értékelte, abból a szempontból vizsgálva a megyei lapot, hogy milyen mértékben és színvonalon foglalkozik a pedagógiai ismeretterjesztéssel. Utána Tóth László, a Népszabadság munkatársa beszélt a fővárosi lapok ez irányú munkájáról, és felvázolta a pedagógiai ismeretterÖcsa mellett, a hajdani R i chter-k astély ban kényelmes, minden komforttal ellátott új szociális otthont létesítettek. Az 50 új lakó most ismerkedik a házirenddel, a ne, a jubileumi évre továbbfejlesztett világítási apparátus egészen különleges megoldásokra nyújt lehetőséget. Egyre jobban megtanulják a szabadtéri színjátszás formanyelvét, amely sok tekintetben eltér a zárt téri színház formanyelvétől. Fülöp Zoltán nemesen leegyszerűsített, lenyűgöző díszletei, Márk Tivadar mértéktartó jelmezei művészi eszközökkel varázsolták a Dóm térre a legnagyobb és legmélyebb magyar dráma korának hangulatát. Ez a hangulat vezette Kórodi András karmesteri pálcáját is, valamint a pompásan fölkészült zenekar munkáját. Talán szokatlan kissé, hogy ez a beszámoló elsősorban a rendező, a díszlettervező, a jelmeztervező teljesítményét emeli ki, nem pedig a szólóénekesekét, ennek azonban megvan az oka. A szegedi szabadtéri Bánk bánban a döntő szerep ezeké a tényezőké volt, ők teremtették meg a méltó jesztés nehézségeit és fehér foltjait. A bogiári beszélgetések harmadik napján Kelemen Endre, az Iskolatelevízió szerkesztője beszélt a tv és a pedagógiai ismeretterjesztés kapcsolatáról. Mindhárom előadást tartalmas vita követte. A három nap témája tehát az volt, hogy a népművelés, a sajtó és a televízió mit tesznek és mit kell még tenniük, hogy a pedagógia, ez a fontos, a jövőt jelentősen érintő téma jobban a közérdeklődésbe kerüljön. A gyerek, a család, az iskola és az öt körülvevő világ hármas hatásának van kitéve. (Mit lehet tenűi, hogy e hatások a legkedvezőbben befolyásolják fejlődését? Hogyan lehetne javítani a napközik színvonalát, a felnőttoktatás célszerűbb voltát, mit kell tenni a munkás- és parasztgyerekek hatékonyabb segítéséért, hogyan használhatja a gyerek hasznosabban szabad idejét? Ilyen és az ehhez kapcsolódó témák szerepeltek az előadásokban és a vitákban. Az értekezletsorozat hasznosságát végül, is az dönti el, hogy a részvevők hogyan tudják a gyakorlatban megvalósítani az itt kapott értékes gondolatokat. A részvevő újságírók például azt határozták el, hogy a jövőben többet és jobban kell foglalkozniuk fisda- gógiai témákkal. (ö. F.) környezettel, részt vesznek a konyha körüli munkában és ápolják a díszkertet. Délutáni pihenő az árkádos folyosón. (Fo!o: MTI) ..... i. ___* k eretet Erkel muzsikája és Katona József drámája számára, és adtak szárnyakat a szólisták énekművészetének. A díszlet, a jelmez volt az, amely közvetlenül hathatott a nézőre, a zene már kevésbé és még kevésbé az énekhang, a technikailag bravúros hangerősítő berendezés közbeiktatása miatt, amely — akár tetszik, akár nem — mégiscsak gépesíti a produkciónak ezt a legkényesebb alkotóelemét. Mindezektől függetlenül Simándy József Bánk bánja most is nagy élmény volt, nemkülönben Komlóssy Erzsébet Gert- rudisa, Moldován Stefánia Melindája, Radnai György Tibor- ca, Palcsó Sándor Ottója, Szalma Ferenc Endre királya, Sebestyén Sándor Peturja és Nádas Tibor Biberachja. A gépesített akusztika rovására kell írni, hogy a zeneöráma legszebb, leghatásosabb motívumai. Petur bordala. Bánk Ha- zámja, valamint kettőse Gert- rudisszal és 'Melinda áriája nem érhette el a megszokott hatásfokot. Az előadásnak így is óriási sikere volt, a hatr’mas nézősereg tapsviharokkal jutalmazta a művészek teljesítményét. Magyar László KÖNYVESPOLC WILLIAM FAULKNER: Hajnali hajtóvadászát VÁLOGATOTT ELBESZÉLÉSEK (m. o.) — karácsonyi — TÍZ NAP AZ A Bánk bán a Dóm téren Erkel operájával nyitották meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat Öregek otthona á 1