Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
ftiEcrci 196S. HJLIUS 21.. VASÁRNAP NAGYKŐRÖS 600 EVES « Egy városnak nincsen pontos születésnapja. Nagykörös is 600 évesnél régebbi település. Hogy ezekben a napokban, a kéthónapos rendezvénysorozaton mégis csak 600 esztendőt ünnepelnek; annak oka. hogy ez idő óta vannak írásos emlékeink a város múltját illetően. Dr. Balanyi Béla, a város lelkes lokál- patriótája megírta Nagykőrös monográfiáját. Tőle tudhatjuk, hogy a város határában már a kőkori embertől is találtak emlékeket. A kunhalmok jelzik, hogy az időszámításunk előtti században is volt itt település, majd a honfoglaló magyarok jelenléte is bizonyított. I. István király idejében mór 12 falu települt az itteni homokra, nevüket manapság már csak puszták őrzik, mert a kis települések a tatárjárás alatt elpusztultak és többé fel sem épültek. A ma is álló református templom a XIV. században épült, bár a többszöri átépítés nem őrizte meg eredeti formájában. V iharos múlt Az ország felett átvonuló történelmi viharok. a természeti csapások nem kerülték ki a várost. Már 1526-ban majdhogynem halálra ítéltetett: Ibrahim török nagyvezér a város nagy részét elpusztította. A következő évben csak 22 porta után fizettek adót. De a városka élni akart, és az 1553-as listákon már újra 70 portát tartanak nyilván az adószedők. 1686-ban szabadul fel a török uralom alól, de drága árat fizet: az osztrák császár katonái az összes lábasjószágot elhajtják. Ügy tudják, hogy mindössze egy fekete tehén maradt meg á papok pincéjében. És alig heveri ki a pusztulásokat Nagykőrös városa, máris újra meg kell küzdenie létéért. A Rákóczi-szabadságharc során Her- beville császári generális hadai, majd 1708- ban a rácok pusztítják, rabolják a várost. 1709-ben még veszélyesebb ellenség támad: a pestis. A járvány ekkor még könnyebb lefolyású, de az 1739-es pestis a város lakosságának felét Sírba viszi. Két esetben a tűzvész pusztított: 1744-ben, alig öt évvel a nagy járvány után, a budai kaputól a kecskeméti kapuig hamuvá ég a város, majd 1826-ban áz egész felszegi rész lett a lángok martaléka. És még mindig nincs vége a sorscsapásoknak: 1833-ban betört a falak közé a pusztító kolera. 1863-ban és 1866-ban az aszály miatt az éhínség szedte áldozatait, majd 1869-ben, 1870-ben és 1873-ban újra a kolera gyarapította a temetőket. Az első világháború 1000 nagykt/'ösi férfit ragadott el, majd a Tanács- köztársaság bukása után Mészáros Jánossal, a város kommunista parancsnokával együtt még sok körösi szegény ember esik áldozatául az ellenforradalmárok garázdálkodásának. 1920—25-ben az infláció, a munkanélküliség gyötri a város szegény népét, 1928 és 1932 között a gazdasági válság nagykőrösi emberek százait teszi földönfutóvá. A második világháború ezernél több áldozata még fájó valóság Sokat kibírt ez a város. Sokat szenvedett, sokat küzdött, de fentmaradt. Határában, az úgynevezett Bántósi-bánomban van egy óriási hársfa. A legenda szerint itt egy török katona leszúrta lovaglópálcáját. A vessző megeredt és a több száz év alatt hatalmas fává terebélyesedett. így eresztett gyökeret a Duna—Tisza közi homokba Nagykőrös is és napjainkban már egyre előkelőbb helyet foglal el az ország városai között. 600 év történelme Az előbbiekben elmondott szomorú dátumok mellett dr. Balanyi Béla feljegyzései ör- vendetesebb, kedvesebb évszámokat is őriznek. Ügy mondják, hogy 1704-ben Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem is megfordult a városban, majd 1780-ban egy kevésbé szeretett híres vendég érkezik: II. József. 1788- ban már működik posta a városban. A krónikások feljegyezték az első postamester nevét: Sántha Antalnak hívták. 1800 augusztusában itt játszik Kelemen László igazgató Első Magyar Színjátszó Társasága. 1806-ban nyitja meg Esser Sámuel az első patikát. 1841-ben alapítják az első óvodát. Az 1703-ban épült városháza kapuján bronz relief őrzi annak emlékét, hogy e ház erkélyéről beszélt 1848. szeptember 23-án Kossuth Lajos. Gyújtó hangú beszédének hatására sok száz körösi legény indul a szalk- szentmártoni táborba. A következő híres vendég nevét sehol nem őrzi tábla: Itt szállt meg a forradalmat leverő Jellasich horVát bán is: a Póka utca 5. számú ház volt a főhadiszállása. Arany János — akinek kultusza talán ma is a legélőbb Nagykőrösön — 1851-ben került a körösi gimnáziumba tanárnak és 1860-ig tanított itt. 1853, szeptember 1-én a körösi in- dóháztól elindult az első gőzvasút, 1861 januárjában tört ki az úgynevezett dohánylázadás. Az osztrák fináncok elkobozták a nagykőrösi termelők dohányát. A feldühödött nép utánuk vetette magát és a fináncok a városházára menekültek. A parasztok megostromolták a városházát. A bentrekedtek Kecskemétről kértek segítséget. Az ostromnak a kecskeméti katonaság sortüze vetett véget. A sortűz után négy halott maradt az utcán. 1876-ban már nyomda is működik Kőrösön. Ottinger Ede létesített itt nyomdaüzemet. 1888-ban egy B. Tóth Ferenc nevű gazda kezdi meg a szőlőtelepítést. 80 hold addig terméketlen homokon telepíti meg a szőlőt. Példáját egyre többen követik és hamarosan a határ eddig hasznavehetetlen homoktengere kincseket terem. A mai konzervgyár őse 1896-ban létesült, mint a nagy Gschwindt-gyár kicsi telepe. Balanyi Béla azt is feljegyezte, hogy 1906- ban látták Kőrösön az első autót. József főherceg kocsija a tázerdei homoktengerben elakadt. A csoda megbamulására csaknem az egész város a színhelyre sereglett. A legjelentősebb építkezések a századforduló tájékán voltak. A legtöbb ma is használatos középület ezekben az években épült. Aztán még a harmincas évekberv néhány középületet emelnek, és az utolsó háború előtti építkezés: 1940-ben a vásártéri laktanya. Fordulópont a történelemben És eljutottunk a mai kor történelmének legjelentősebb dátumához: 1944. november 2-án Nagykőrös felszabadul. E nap fordulópont a város életében. A sok szenvedés, sorscsapás után egy új korszak kezdődik, melyben békés körülmények között megfiatalodott és megerősödött az öreg város. E korszak tettei, történetei még nem szerepelnek a történelmi visszaemlékezésekben, hiszen az alkotók, a főszereplők ma is . itt élnek és dolgoznak városukért. Na persze, ezek az évek sem voltak köny- nyűek. 1950-ben elvették a várostól a járási jogot és besorolták a ceglédi járásba. A város polgárait ez természetesen sértette és érthető volt az öröm, amikor egy 1954-ben kelt rendelkezés Nagykőröst újra járási jogú várossá nyilvánította. Ezekben az években azonban még tipikusan csak mezőváros volt Nagykőrös. Nagy, szélesen elterülő, poros, alvó alföldi város. Csak 1957-ben ébredt fel tunya álmából. Ekkor egy nagyot nyújtózott. Üj vezetők kerültek a város élére, akiknek legtöbbje ma is itt él és dolgozik, Az új politika kedvezett a városnak és a lehetőségeket jól használták fel a városukat szerető nagykőrösiek. A város vezetői jogos büszkeséggel emlékeznek az elmúlt 10 évre, Nagykörös reneszánszának első, további reményekre feljogosító szakaszára. Megkérdeztem őket, hogy az elmúlt 10 év eredményei közül ki, mire a legbüszkébb. Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára: — Tíz évvel ezelőtt a városban 2000 munkanélküli volt, Ma körülbelül 400 munkásra lenne még szükség. — Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke: — Nagykőrös városi külsőt kezd kapni. Ez a város tulajdonképpen a múlt században épült, majd 1957 után indult meg a városi fejlődés útján __ E lmesélnek egy történetet: az ötvenes években forgattak itt egy filmet, mely a század elején játszódik. A nagykőrösi főtéren a filmeseknek mindössze egy telefonfülkét kellett eltakarni. A főtér ugyanis pontosan olyan volt, mint a század elején. Reszeli Soós Ambrus, a városi tanács titkára: — Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy négyezer diák tanul ma a városban. Az analfabetizmus már csak emlék. Az általános iskolát elvégzett gyerekek hatvan százaléka továbbtanul. A város vezetői legnagyobbrészt itt születtek, itt nőttek fel, saját otthonuknak tekintik a várost. Még az „újabbak” is tíz-húsz éve élnek itt. Közülük nem egy itt csinált karriert. A konzervgyár igazgatója, Kovács Sándor 1949-ben konzervmesterként kezdett a gyárban. Antal László, a gyár főmérnöke az inassortól járta végig a különböző lépcsőfokokat a főmérnöki beosztásig. Nem csoda, ha ezeket az embereket szeretik és tisztelik a városban, magukénak érzik őket és hallgatnak rájuk. Sokan közülük az e tájra jellemző „ő”-vel beszélnek. Élvezet hallgatni Reszeli' Sóos vb-titkár ízes tájszólását. És az ,.újak”-ra is ragad az itteni nyelv. Takács Jenő, aki „csak” 10 éve titkára a pártbizottságnak, olykor észrevétlenül is „meg” helyett „mög”-öt mond. öreg munkások köszönnek rá a konzervgyár igazgatójára, hogy „szervusz, Sanyi", hiszen az igazgató tulajdonképpen gyerek volt .még/, amikor, ők már rangos öreg szakmunkások voltak. A főmérnökre meg kiváltképpen sokan úgy emlékeznek vissza, mint az igyekvő „Laci gyerekre”. A megkérdezett három vezető büszkeségei össze is foglalják a város ugrásszerű fejlődésének mozgató rugóit. Takács Jenő büszkesége, a munkanélküliek eltűnése, a város rohamosan fejlődő iparáról tanúskodik. 1958- ban 3700 munkás dolgozott a városban. 1960- ban is még csak 4200. Ma 7000 a nagykőrösi munkások száma, 3500 tsz-tag van és mintegy 5000 ember dolgozik a kereskedelemben, hivatalokban és közintézményekben. A városnak 26 000 lakosa van, e számban természetesen az öregek és aggastyánok is benne foglaltatnak. A 26 ezer emberből közel 16 ezer a kereső. A jólét észre is vehető a városon. Sorra épülnek az új, takaros házak. A városban 1200 új lakást építettek az elmúlt tíz év alatt és a következő ötéves tervben a szám megduplázódik. De ez már az elnök „büszkesége”. Örömmel beszél a rohamos urbanizációról, a tervezett gázvezetékről, a megvalósuláshoz közel álló vízműről, a várost behálózó utakról, a hamarosan elkészülő szennyvízcsatorna-rendszer gerincvezetékéről. Nem álmok: reális tervek A vezetők tervei reálisak. Az elnök erről így beszél: — Tovább kell iparosítani a várost, természetesen a táj adottságainak megfelelően. Nem nagy vasasüzemekről és kohókról álmodozunk. A fejlődés útja elsősorban az élelmiszeripar korszerűsítése és továbbfejlesztése. Konzervgyárunk az elkészülő rekonstrukció során a mai 7500 vagonos termelését 1970-ben évi 11 ezer vagonra növeli. Szeretnénk egy korszerű tejüzemet, egy nagy hütöházat... Elmesélik, hogy 1920-ban már akartak itt hűtőházat építeni, de a város akkori gazdái ezt megakadályozták. A város minden pénzén földet vásároltak, de a hűtőház részére nem adtak telket. Talán ennek köszönheti Kecskemét a hűtőházát. — Tovább kell fejleszteni — folytatta az elnök — az évszázados múltra visszatekintő híres gyümölcs-, szőlő- és zöldségkultúránkat. És természetesen a vidék terményeit itt helyben feldolgozni. Ezért kell gondolnunk a szakemberképzésre is. 1970-ben megkezdi működését az élelmiszeripari szakközépiskolánk, melynek padjaiban 1000 diák készül nagy feladatára: a körösi élelmiszeripar fellendítésére. Nagykőrösi emberek Nem szeretem az értekezleteket és mégis örülök annak a kétórás megbeszélésnek, melybe olyan véletlenül cseppentem, mint Pilátus a credóba. A város vezetői ültek le, a rendőrkapitány, a népfronttitkár, az elnök, a városi párttitkár és még sokan, a hatszáz éves évforduló ünnepi előkészületeiről beszélni. Egyforma érdeklődéssel és izgalommal hallgatták *az érkező magas rangú vezetők fogadásának részleteit és egy-egy új pad, virágágy felállításáról szóló beszámolót. Itt láttam meg, hogy ezek az emberek valóban gazdái városuknak, akiknek egyformán fontos egy- egy elültetett facsemete és a felállításra került új szobor. Olyan örömmel beszéltek új vasútállomásukról, mint amikor a család gazdagodik egy új tárggyal, bútordarabbal. Az egészséges lokálpatriotizmus nagy lendítő erő. És ez él és egyre jobban hat ebben a városban. És természetesen nemcsak a vezetőknél. Káló József, a városi KISZ-titkár büszkén mesélt a fiatalok sok ezer társadalmi munkaórájáról, a fiatalok városszeretetéről. És ahogyan a város lakói az eredményeket látják, úgy növekedik ez az egészséges lokálpatriotizmus. És ez még ilyen apró kis esetekben is lemérhető: a konzervgyárban dolgozik egy fiatalasszony. A strandon beszélgettem vele és a férjével, aki az irodagéptechnikai vállalatnál dolgozik. Tréfásan megpendítettem, hogy’ kételkedem a konzervgyár narancsitalának valódiságában ... Mindketten mélységesen megsértődtek és a fiatalasszony megígértette velem, hogy másnap bemegyek a gyárba és saját szememmel győződök meg róla, hogy igazi déligyümölcsből készül a nagykőrösiek narancsitala. — Vádaskodni könnyű. Vegye tudomásul, hogy a pesti szikvízüzemet is mi látjuk el narancssűrítménnyel, amiből ők a szénsavas narancsitalt készítik ... De ez nem olyan jó, mint a miénk — mondta haragosan. Láttam egy öreg nénit, aki vödörrel hordta a rekkenő kánikulában a vizet az utcát szegélyező virágágyakra. Az egyik új házból egy férfi az első emeleti szoba ablakán lógatott ki egy gumicsövet és azzal öntözte a ház előtti gyepsávot. A szivárványos per.netből jutott a járókelőkre is, de ezért senki sem haragudott. Persze, akad számba vehétő hiba, fogyatékosság is bőven. De az ünnepek nem arra valók, hogy ezeket keressük. Az ünnepségek fényében a város, a hatszáz évet köszöntve, megfiatalodását üdvözlj. örül eredményeinek és az elmúlt évek tetteiből erőt gyűjt az elkövetkező nagy és szép feladatokhoz. Mit is lehetne kívánni a városnak? Csak azt, hogy szép terveik váljanak minél előbb valósággá. A kívánság reális és hiszem, hogy a körösi emberek mindent „mög is tösznek”. hogy így „lögyön” ... J
