Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
MST HEGYEI ífdrkm 1968. JtJLIUS 21., VASÄRNAP A bátorságot becsülte a legtöbbre 70 esztendeje született Hemingway Hetven éves lenne, ha súlyos betegsége elől nem menekül öngyilkosságba Emest Hemingway. Egyéniségére és életművére emlékezve mondhatjuk: neve és néhány legjobb regénye, talán miirt egy történelmi korszak jelképe is, fennmarad az időben. Hemingway az első világháború utáni években, az úgynevezett „elveszett nemzedék” GYURKO GÉZA: Nevet a neved — Es a kedves feleséged? — Nekem már nincs feleségem. Elváltunk — mondta rezignálton. — Elváltatok. Ti? Tizenöt évi házasság után... De hát mi történt? — Nevetni fogsz öregem, nevetni, kacagni, röhögni, ha elmondom, miért. A nevem miatt, kérlek. A nevem miatt. Azt mondja nekem a Matild, hogy Leó, én kiválók tőled ... Mondom neki, hogy miért akarsz te elválni tőlem, de nem is komolyan mondtam én ezt neki, ismerem a nőket, mindig kitalálnak valami szamárságot. És ekkor erre azt válaszolja nekem, hogy a nevem miatt. Mert ide figyelj, Leó, mondta Matild, már nem bírom tovább, hogyha bárhol bemutatkozom, kiröhögjenek az emberek ... Amikor kimondom a nevem, hogy Böhöm Leómé, hát nagyobb sikerem van, mint a kis Kabosnak. — Igen — válaszoltam én erre Maliidnak — ez csak most jut eszedbe? Amikor hozzám jöttél, akkor is pont úgy Böhöm Leónak hívtak, mint most. Az akkor volt, mondta erre Matild. Akkor én még egy naiv és ártatlan kislány voltam, aki mit sem tudott az életről, de azt legkevésbé, hogy az emberek vitustáncot kapnak a röhögéstől, amikor azt hallják, hogy Böhöm Leone... Nem bírom tovább. Nem veled nem bírom tovább, hanem a neveddel nem bírom tovább, mondta Matild és újból nyomatékosan kijelentette, hogy miután én nem tudok megválni a nevemtől, kénytelen ő meg- és elválni tőlem. Érted most már? — Értem — próbáltam egy kis részvétet csinálni magamban, de sehogyan sem sikerült. — És a volt feleséged most hol van, mit csinál — firtattam tovább a dolgot. Böhöm Leó nagyot sóhajtott. — Matild, kérlek, újra férjhez ment. Egy héttel a válás után már ismét asszony lett. — Es ki az új férj? — Személyesen nem ismerem, csak névről, valami... valami... Csemcse- gi... Igen, Csemcsegi Leopold, így hívják... De Matild csak Leónak becézi intett búcsút Böhöm Leó, aki a neve miatt szenved magárahagyatottságá- ban. szószólójaként tűnt fel. Párizsból amerikai lapokat tudósító újságíróként éli át a húszas évek intellektuális válságát, a polgári világ eszményeinek értékvesztését, a legjobbak kiútkereső nyugtalanságát. 1929- ben jelent meg első nagy sikerű regénye, a Búcsú a fegyverektől. Tárgya az első világháború, célja a háború gonoszságának hű bemutatása. Egy tragikus végű szerelem születését és beteljesedését elbeszélő fejezeteken kívül a regény tán sorolnak korunk legjelentősebb írói közé, az öreg halász történetében szembefordul a modern irodalom egy részét jellemző kiábrándult pesz- szimizimussal. Haláláig a küzdelmes élet realizmusának kemény írója maradt, s erre az öreg halász hősies kudarca a legjobb példa. Ilyen küzdő életet vállalt Hemingway is. A kitartást és bátorságot becsülte a legtöbbre. Művészként ezeket az erényeket emelte a legmagasabbra. Hű maradt irodalmi programjához. d. egyetlen hatalmas vita békéről és háborúról. Hőse azonban végül is megkerüli a döntés kényszerét, olyan helyzetet választ, amelyben semleges maradhat. A harmincas években afrikai vadászélményei és spanyol bikaviadalok ihletik a novellaírót. Az évtized vége felé azonban Hemingway figyelme ismét a társadalmi kérdések felé fordul. Ez időben rokonszenvezett leginkább a szocialista eszmékkel, öntudatos antifasiszta. A spanyol polgár- háborúban önkéntesként harcol a köztársaságiak oldalán. Élményeinek foglalata az 1940- ben megjelent Akiért a harang szól, című regénye, a nemzetközi antifasiszta irodalom egyik legszebb alkotása. Az író demokratikus humanizmusa ebben a művében jut fel először a csúcspontra. Meggyőződését követi a háború éveiben is. Haditudósítóként vesz részt a fasiszta koalíció elleni háborúban. Párizs felszabadulásakor az elsők között vonul kedves városába. Amíg a húszas évek párizsi élményeiből szijlető, Különös társaság, című regénye a ve-' szendő lelkek haláltánca, a gondolkodás kemény próbája elől alkoholmámorba menekülő, kiégett emberek súlyos elmarasztalása, a második világháború utáni regénye mintha igazolni látszana a tehetetlenséget. a célok és vágyak feladását. Ez a könyv, A folyón át a fák közé, talán a legkevésbé sikerült Hemingway- mű. Annál nagyobb élményt szerzett híveinek Az öreg halász és a tenger című, 1953-ban megjelent kisregény, amelyért Nobel-díjat is kapott. Mélységesen humanista pátoszú mű: az író meg-megbomló harmóniában kizengő életműveinek tiszta szólama, az ember nagyságába és legyőzhetetlenségébe vetett hit művészi dokumentuma. Hemingway, akit mél3€iér£ nein lehetett fél évvel hamarabb? Hóhullásbnn adják ál a nagykátai 600 vagonos gabonatárolót 2300 vagon termény várja a kapunyitást A harminckilenc méter magas nagykátai gabonatároló tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. Aranysárga tarlókra, zöld kukoricákra és rétekre, az egyre szépülő és fejlődő járási székhely új épületeire, a vasúti vágányokra, melyek a távoli horizontban szűkülnek össze. PENG A GITÁR Sok tonna zamatos gyümölcsöt leszedtek a lányok a Nagykőrösi Állami Gazdaságban, akik a Dunántúlról, Győr megyéből jöttek ide az Alföldre, az Absolon Sarolta ifjúsági táborba. De a hasznos munka mellett vidám heteket töltöttek itt és szép élményekkel gazdagodva utaztak haza. (Foto: Gábor) Köszöntés — búcsúzás helyett Előbb-utóbb mindenki felteszi magának a kérdést: — Mihez fognék, ha újra kezdhetném ? Hogyan élnék, ha ajándékul kapnék még egy életet? ~ S hangzik a válasz többnyire ilyesféleképp: — Mást próbálnék, valami egészen mást, és bizisten, már tudnám, hol, merre keressem, ami igazán kedvemre való. Dr. Mezősi Károly, a Pest megyei Múzeumigazgatóság vezetője azok közé a kevesek közé tartozik, akik a szokásos kérdésre ezt a feleletet adják: — Szerettem a pályámat. Bár küzdelmes volt, nehézségekkel teli, én másodszor is ezt választanám. Kerek negyven éve, 1928. július 18-án kapta az első állami megbízatást: ösztöndíjasként a bécsi Collegium Hungaricumban végezzen tudományos kutatást. Huszonegy éves volt akkor, és már a doktori cím birtokosa, zsebében a summa cum laude bölcsészkari oklevél. Szüleit a szegénység nyomorgatta, ő nehéz felfogású nebulókkal vesződött, úgy kereste meg a tanulásravalót. Együtt kezdte az egyetemet József Attilával, egy padban ült vele, látta Juhász Gyula szakállas fejét, találkozott Móra Ferenccel a szegedi Somogyi Könyvtárban ... Egykori tanítványai közt nem egy híres ember akad. Darvas József Kossuth-díjas író például egyik könyvének dedikációjá- ban „kedves tanárom”-nak nevezi... Szinte hitetlenkedve hallgatom. Ereje teljében levő, friss mozgású, mindig vitára kész férfi, pocakot sem eresztett, keszeggé sem változott — korából nyugodtan letagadhatna akár egy évtizedet is; egész lényét imponáló határozottság hatja át. Élete az oktatási, a népművelési és a tudományos munka között oszlott meg. Á kiskunfélegyházi állami tanítóképző tanára és igazgatója volt csaknem harminc éven át, közben tíz évig vezette az ottani Kiskun Múzeumot, 1963. március elsején került Pest megyébe, ázóta — tudatában annak, hogy a népművelési szempontból is becses, tudományos értékek megőrzése milyen fontos feladat — 16 múzeum gondos gazdája, irányítója volt Kezdetben település- és Szép lesz, korszerű és hatalmas ez a gabonatároló, 12 silójának gyomrában 600 vagon termény fér el, amelyet mindössze 15—20 főnyi személyzet mozgat majd hidraulikus gépek, berendezések segítségével. Kitűnő helyre telepítették, közel az országúihoz, vasúthoz és csak egyel sajnálunk — a gabonatároló átadási és használatba vételi ideje: 1968. december 31. Közben pedig a gabonát már le is aratták, égetően kellene a hely, ahová ezt a töméntelen mennyiségű — nem kevesebb mint évi 2500 vagonnyi terményt — vagy legalábbis egy részét, elraktározhatnák. Hely hiányában a termelőszövetkezetektől közvetlen indulnak a vagonok Pestre, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat által megjelölt telephelyekre, a termés más része viszont a termelőszövetkezeteknél marad. — Nem szívesen fizetjük a tárolási díjat — mondja Csörgő Tibor, a nagykátai kirendeltség vezetője. — Mázsánként 8 forintot kell a termelőszövetkezeteknek adnunk, de sajnos, a tároló építési idejét nem tudtuk lerövidíteni. — Az eredeti szerződésben foglalt átadási határidő is — mutatja a gabonatároló rajzait és dokumentumait Vin- cze Béla főépítésvezető — 1968. december 31-e. Erről mi nem tehetünk és ezt a határidőt a felettes hatóságok állapították meg. a ’J - Az okmányokát átvizsgálva valóban kiderül, á nagykátai gabonatároló építésénél a kivitelező: a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat — még egy fél évet meg is takarít. Űjszászon, Hevesen, Tolnán ugyanekkora gabonatároló építési ideje még két esztendő volt. A nagykátaira 1967. április 17-én vonultak fel, és a munkát tavaly május 17-én kezdték meg. Elképzelhetetlen az eddigi építési technológia szerint a 600 vagonos óriás korábbi átadása. Így majd a tároló a szilveszterezőkkel köszönti születését és az új esztendőt. Biztosított-e egyáltalában ez a téli átadás? — erre voltam még kíváncsi, s erről érdeklődtem a szakemberektől. Az építőipar a terveknek megfelelően halad — mondta Vincze Béla főépítésvezető. — Augusztus elsején megkezdjük a szerelést, a gépek, berendezések a helyszínen vannak — állította Csörgő Tibor, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiküldöttje, a leendő telepvezető, majd hozzátette: — Nem is baj, hogy az átadás nem esik egybe a gabonabetakarítással, vagy a felvásárlással, mert a tárolót kezdetben csak „félgőzzel” lehet használni, később éri el csak teljes befogadókapacitását. — Az építés valóban jó iramban halad — mondta Pa- -taki elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője — és a szolnoki építők elismerést érdemelnek igyekezetükért. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat viszont, akik a 25 millióba kerülő tároló szerelési munkáit fogják végezni, jobban igyekezhetnének. Az eredeti átadási határidő tartása csak így lehetséges. A járási tanács mezőgazdasági osztályán is hasonló véleményt nyilvánítottak a szakemberek. Mint“ rnöndőtták, a tároló építési idejét nem, tudták befolyásolni, de ha* már télen adják át, legalább pontosan adják át. A járás termelőszövetkezetei egyre több gabonát termelnek, kell a hely a mintegy 1700—1800 vagon kalászosnak és a 4—500 vagon kukoricának. Reméljük, jövőre már valóban teli hombárral fogad bennünket Nagykáta legmagasabb épülete, a tizenkét óriási siló. — sz. d. — helytörténeti kutatásokat végzett, 1943-ban, az Alföld újkori történetéből, Szegeden egyetemi magántanári képesítést szerzett. Később, minthogy abban a városban élt, melyet szülővárosának vallott s melyben gyermekkorát töltötte a nagy forradalmár költő, a Petőfi-kutatásnak kötelezte el magát. Jelentős, még nem ismert életrajzi dokumentumokat sikerült feltárnia. A költő életrajzai, még a legismertebbek és legjelentősebbek is, főképp a kortársak emlékezései és száj- hagyományok alapján készültek, elmélyült levéltári kutatásokra egyáltalán nem támaszkodtak. Dr. Mezősi Károly sok-sok, a költő vergődő családjára vonatkozó, ismeretlen forrásanyagot bányászott elő, mely valóságos képet fest Petőfi küzdelmes életéről és forradalmi jellemének kialakulásáról. Már eddig is jó néhány, irodalmi szenzáció számba menő, izgalmas részlettanulmánya bizonyítja, hogy igen értékesek kutatásai, melyeket az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének Petőfi-kutató csoportjával együttműködve végez. A közeljövőben jelenik meg a „Petőfi és kora” című akadémiai kiadvány, melyben „Petőfi megbuktatása a szabadszállási követválasztáson” címmel jelenik meg tanulmánya. Egy másik írása, mely Petőfi: „Visegrád táján” című költeményéhez kapcsolódik, nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában látott napvilágot. Búcsút véve hivatalától, a köszöntésére megjelentek előtt, többek között a következőket mondotta: — Annak idején, az egyetemen, a történelmi szeminárium professzora ezt a jelmondatot írta a táblára: /„A szünet az az idő, amikor főbbet lehet dolgozni.” Nyugdíjas éveimet én valóban egy nagy vakációnak tekintem, melyben tétlen pihenésről szó sem lehet. Eddig a tudományos munkára szinte úgy kellett máshonnan ellopnom az időt. Most tehát időt nyerek. Leteszem a hivatali kötelezettséget, az officiumot, hogy ezentúl csak a tudományos munkának éljek. Végre az eddig gyűjtött irodalomtörténeti és történelmi forrásanyagot feldolgozhatom. Ilyképpen hivatásomat, a népművelési hivatást, tovább teljesítem. Kutatásainak eredményét, a forrásanyagot is közzétéve, „Közelebb Petőfihez” címmel, nagyobb életrajzi munkában kívánja feldolgozni — különös tekintettel a költő születésének közelgő 150. évfordulójára. Pest megye még mindig igen gazdag Petőfire és családjára vonatkozó emlékekben, ezeket is fel akarja tárni. És nagyrészt feldolgozásra vár még több éves bécsi levéltári kutatásának anyaga is. Az ebből készülő, a kort is átfogóan bemutató, terjedelmesebb tanulmány a törököktől visszafoglalt területeken, a neo- acquistica idején végrehajtott intézkedésedet ismerteti, valamint a gazdasági, települési, népesedési és társadalmi viszonyokat mutatja be. — Távozásomkor örömmel állapítom meg, hogy mióta tanácsi kezelésbe kerültek, sokat fejlődtek a Pest megyei múzeumok. Örömömre szolgál majd, ha további fejlődésükről is hallhatok. Megnyugtató számomra, hogy tőlük, illetve eddigi munkámtól ezután sem kell elszakadnom teljesen — mondotta a meghatottságtól el-elcsukló hangon, átvéve dr. Csicsay Ivántól, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesétől „A szocialista kultúráért” kitüntetést, Vörös Gézától, a múzeumi osztály főelőadójától a tudományos munkatársi megbízatást, kollégáitól a szép ajándékot. Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára baráti, elvtársi kézszorítással, mint „a Pest megyei múzeumok örökös patrónusát” köszöntötte őt, erőt, egészséget kívánva élete további szakaszához. Akik ismerik, tisztelik, szeretik, elfogódottan csak megismételni tudják Barinkai elvtársnő jókívánságait. Polgár István
