Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-19 / 168. szám

MQNOMID X. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1968. JÜLIUS 19., PÉNTEK Ma estig teljesítik a tervet SZÓRAKOZNI, TANULNI, MŰVELŐDNI Alvó járás - átvonuló járás Honismereti munkánk feladatai JÓL HALADT A GABONAFELVASARLÁS NINCS BAJ A TÁROLÁSSAL A járási gabonafelvásárló telepén csupa mosollyal talál­kozik az ember. Úgy láitszik, jól mennek a dolgok — ez az első gondolat, a másik pedig: hogy csinálták? A választ Szí­nak István, a gabonafelvásár­ló vezetője adja meg: — Már június 24-e óta fo­lyik a kenyérgabona felvá­sárlása, aznap jött az első szállítmány. A tervezett mennyiségnek már 85 száza­lékát átvettük. Előzetes becs­lések alapján rosszabbra szá­mítottunk, most kellemes a csalódás. A pilisi Hunyadi Tsz 50 vagon helyett 62 va­gon, a pilisi Uj Elet 65 he­lyett 80, a monorí Uj Elet 70 helyett 76 és a gyömrői Petőfi 36 vagon helyett 46 vagon bú­zát adott át — már eddig! A mai napig az összes át­vett gabona mennyisége 780 vagon. Egy negyvenvagonos lemaradás ugyan, de a múlt évitől csupán 10—12 százalék­kal kevesebb — ami az időjá­rást is számításba véve — nem is rossz! Színak István elmondta azt is, iV-igy a tsz-ek általában jól arattak, lemaradás csak a tápiósá- pi cs a csévharaszti szö­vetkezetekben mutatkozik, f sajnos ez az átvételi terv teljesítését is hátráltatja. A gond ismerős: kombájnprob- léma... E hó 19-ig, tehát ma estig, a terv szerint teljesítik a lekö­tött mennyiség szállítását. A tárolással sincs baj: megépült a két darab ezer négyzetméteres tá­rolószín. Tökéletesen ugyan még nincs kész, a körülfalazást csak jö­vőre ütemezték be, de a ke­verőüzem alapanyagait papír- és jutazsákokban így is tudják tárolni. A raktár 500 vagon áru tárolására alkalmas. Ed­dig az udvaron, ponyvák alatt volt a tárólnivaló. Ezek szerint valóban van ok a mosolyra. S csak úgy ma­gunk között: nem lehetetlen, hogy első lesz az idén a tervteljesí­tésben a monori járás. Ilyen még nem fordult elő — hát jó órában legyen mondva! (k. zs.) A járási Hazafias Népfront bizottsága — mint már arról hírt adtunk — a közelmúltban tárgyalta és elfogadta a moz­galom második félévi tervét. A terv részletesen foglalkozik a honismereti tevékenységgel is. A népfrontszervezetek köz­ségi vezetőségeinek újravá­lasztása során már szóba jöt­tek a falukrónikák készítése terén jelentkező hiányosságok. Akkor is elhangzott s most is elhangzik: a járási tanács ide vonatkozó határozatát mind a mai napig nem sikerült meg­felelő módon realizálni közsé­geinkben. Pedig a figyelmet azóta is többször felhívtuk er­re. az első honismereti vetél­kedő egyik feladata volt a kró­nika bemutatása. Ennek elle­nére nincs siker. Talán kevés segítséget kap­tak a krónika vezetői. A mos­tani munkaterv ezen kíván se­gíteni. Október 16-na összehív­ja a járási népfrontbizottság a községek falukrónika-íróit. A megbeszélésen elsősorban ar­ról lesz szó. hogy milyen le­gyen a községi krónika, ho­gyan vezessük azt; mi az a lé­nyeges dolog, amelynek fel­tétlenül benne kell lenni. Ez a tanácskozás tehát re­mélhetőleg komoly segítség lesz, de csak akkor — s ezt külön hangsúlyozzuk! —, ha a segítséghez megfelelő alapok állnak már rendelkezésre. Ad­dig tehát mindenhol legyen egy krónikavezető, legyen kró­nikakönyv stb. Ezek a krónikák nem öncé­lúak, különböző feladatok megoldásához jelentenének se­gítséget, túl azon, hogy jegy­zik mindennapi életünket. Egyik tanácsi vezetőnk úgy jellemezte — nagyon találóan — járásunkat: alvó járás. Az emberek csak aludni térnek haza. Egy másik elnevezés szerint járásunk átvonuló já­rás. Ebben is van valami. So­kan telepszenek meg itt rö­vid időre, majd továbbmen­nek, mindig közelebb a fővá­roshoz. Kevés ember kötődik meg itt, kevés az olyan ember, aki nemcsak lakóhelyet talál köz­ségében, hanem otthont is. A községi, úgynevezett aprómun­kák segítségével is hozhatunk közelebb embereket települé­sükhöz, lakhelyükhöz. Ilyen kötőanyag lehet a falukrónika is. Furuglyás Géza Tavaly: udvaron, ponyvák alatt; ma: tárolószínben az új gabona. MA Járási tanács vb Ma délelőtt ülést tart a járási tanács végrehajtó bi­zottsága. Jelentés hangzik el a termelőszövetkezeti és föld­jogi törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, majd Hajdúk Bálint osztályvezető tájékoztatja a vb-t a járás területén működő élelmiszer­ipari üzemek tevékenységéről és az ellátás helyzetéről. EMBEREK A TANYAN Élni — egyedül Holnap Siilyiek a Szépasszony völgyében A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet 35 alkalmazottja szombaton' kétnapos kirándu­lásra utazik. Első napon Gyöngyös, a Kékestető és Eger, ezen belül is a Szép­asszony völgye az útirány, majd Lillafüred után egv-két borpince is Tokajban. Más- ‘"Ttap, visszafelé jövet Miskol­cot tekintik meg, végül a ta­polcai barlangfürdő gyógyító vizében pihenik ki fáradal­maikat. KESKENY, kitaposott út vezet a tanyához, ahol Ke­szeg Istiyin él — egyedül. A ház ütött-kopoitt, az udvaron sem látni sehol gondos asz- szonykéz nyomait. A gazda­ságra is csak a szalmakazal, s a sűrű rajban felröppenő ga­lambok, az ijedt, kölesszemű tyúkok utalnak. A gazda csen­des, kevés beszédű ember. Áll az udvar közepén, nézi a jó­szágokat, kérdéseimre alig- alig hallhatóan válaszol. Mint­ha röstellkedne valamiért... — Rossz így, egyedül? — Hozzá kell szokni. Az asszony ... elment. Magával vitte a gyereket is. Mert hiába voltam én az ura; naponta „hazajárt” Pándra, mígnem végleg oda is költözött. Ja­nuár óta külön vagyunk ... — Pestre jár dolgozni? — Pestre. Messze van az ál­lomás ... BIZONY, messze van. Még a gépállomás is messze van, pedig a faluból oda is busz- szal, kerékpárral járnak az emberek. Nyáron mély a ho­mok az úton, télen mindent betakar a hó... Kimozdulni sincs kedve innen az ember­nek, ha a távolságra gon­dol ... — A magáé a tanya? — Dehogy. Száz forintot fizetek az ittlakásért — mond­ja csendesen, és még hozzáte­szi: — De megéri, kijön itt az ember, ha állatot is tart, köny- nyebben boldogul... Ezt el kellene hinnem. De nem megy. Hiszen az élete: a napi hosszú kerékpárút az ál­lomásig — meg a galambok. Az igénytelenség sem mérföl­dekre szabja a határait! — Ezek a galambok szóra­koztatnak — szól és kezébe veszi a hajtórudat, mire meg- lebbennek a storcik, a kékszí­vesek, a tyúkok is ijedt ká- rálással szaladnak arrébb. — Boldog? ELMOSOLYODIK, nem fe­lel. Ringatóznak a ház mögött a kukoricasorok, utánuk hoz­za a táskarádió lassú ritmu­sát a szél. Visszanézünk — ott áll az udvar közepén és nézi a galambokat... (k. zs.) Csendes az udvar. Foto: P. I. Autó és motorvezetői tanfolyam indul a szakmaközi bizottság szervezésében augusztusban, Gyömrőn. Jelentkezni július 20-áig, (holnap estig) lehet Gyömrőn, a Mátyás uca 88. szám alatt. Tánczenei műsor - mérsékelt sikerrel A vecsési tánczenei műsort nagy várakozás előzte meg. Neves fővárosi színészek sze­repeltek, Pécsi Ildikó, Felföldi Anikó, Mátrai Zsuzsa, Koncz Zsuzsa, Németh József és Ko­zák Péter. A műsorközlő sze­repét Molnár Margit, a tv népszerű riportere és Halmi Gábor töltötte be. A közis­mert Pannónia együttes mu­zsikált. Lényegében a műsor egésze, de főképpen a zenekar, csa­lódást okozott. Hiába öltöztek be színpompás viseletbe, el­maradtak a várakozástól. A közepes hangszeres tudás és a mértéktelen hangerő nemcsak az együttes tagjainak — mint látszott — hanem a nézőknek is zavaró volt. A legnagyobb sikert Németh József aratta, de nem sokkal maradt el tőle Koncz Zsuzsa sem. A kellemesnek ígérkező va­sárnap délután tehát nem si­került százszázalékosan. Di­cséret illeti azonban a Kiss István által vezetett rendező­szervező gárdát, akik szíwel- lélekkel dolgoztak a műsor előkészítésén és lebonyolítá­sán. A többi nem rajtuk mú­lott. Szalontai János Vecsési siker az országos fesztiválon Egerben rendezték meg az amatőr tánczenekarok orszá­gos fesztiválját. Járásunkat a vecsési Jókai művészegyüttes Glória tánczenekara és két női szólistája képviselte. A fesztiválon nem várt nagy si­ker született, a zenekar el­nyerte a zsűri különdíját, a legjobb hangszerelés díját, Fo- garasi Katalin énekes pedig a fesztivál legjobb énekese dí­ját kapta. Az elismerés értékét növeli, hogy a zsűri elnöke, Szentkúti Pál, a tv és rádió könnyűze­nei rovatának vezetője volt, a zsűritagok között pedig Kom­játhy György is ott volt. A díjat nyert Glória-együt­tes megérdemli, hogy bemu­tassuk. Szólógitárosa a 19 éves Ba- ranszky László, tíz éve játszik hangszeren. Az akordgitárcs Balog István, az idén érettsé­gizett, a basszusgitáros Kiss Ernő pedig most felvételizett az orvosi karra. Hangszerké­szítő s orgonista Gálfi István, ezenkívül hegedűn és szakszo- fonon is játszik. A nyertes táncdalénekes Fo- garasi Katalin mindössze egy éve tagja az együttesnék, még gimnazista. Most készül a rá­dió tánczenei stúdiójának fel­vételére. A másik énekes, Léé Mag­dolna, bár díjat nem kapott, rendkívül nagy sikert aratott. Szintén gimnazista, s szintén egy éve énekel az együttessel. A győztesekről a televízió felvételt készített, s a legkö­zelebbi Show-hivatal műsorá­ban sugározzák. (garas) KULTURÁLIS HÍREK — A Viktors együttes szombaton este fél nyolc órai kezdettel műsort ad Mendén, a művelődési házban. — A Rákóczi-beszéd évfor­dulójával kapcsolatban műso­ros rendezvényt készít elő a járási művelődési ház. A ter­vek szerint a műsort július»- ban mutatják be a gyömrői szabadtéri színpadon. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Bohóc a falon. Vecsés: Tündéri nők. Epizód útközben Sokan utaztunk együtt a vonaton. Ilyenkor, vasári- tiap délután ren­getegen jönnek Cegléd felöl, a legtöbben termé­szetesen a fővá­rosba. Nagy a to­longás. Foglaltak a peronok, de még néha a padok kö­zei is. Egy gom­bostűt nehéz len­ne elejteni, hát még megtalálni. Akrobata legyen, aki le akar száll­ni egy-egy álla- máson és felszáll­ni sem valami könnyű. Akkor sincs nyert ügye az illetőnek, ha már elhelyezke­dett állva, féllá­bon, állandóan vándorolnak rajta keresztül, ki a büfébe, ki onnan. Ha valakinek a lábára lépnek — s ez nem ritkaság — akkor akarva, akaratlanul előke­rülnek az égi szentek. így tör­tént most is. Ketten voltak, egy fiatalasszony és egy leány, csak a csomagjaikat szerették volna el­helyezni az ülés felett. Közben vé­letlenül ráléptek egy jól öltözött férfi fényes cipci- jére. Mit ért a halkan elrebegett bocsánat: — Mit tolak­szanak? Azt hi­szik, hogy tán Bucsán vannak? — Ha bucsaiak lennénk, akkor most Békés me­gyéből jönnénk — szólt vissza a lány, s még megtoldot­ta: — Különben is vonaton va­gyunk. — Ha nem bu­csaiak, akkor mu- csaiak, nekem mindegy. A cipőm pedig ne nézzék sétatérnek. A férfi barátja megtoldotta: — Mit vitotkozr nak velünk! Ne rakják fel a cso­magjaikat, ha nem érik el a tartót rendesen, és ezzel kész! — A csomag­jainkat feltehet­jük — szólalt meg halkan az asszony. — Ne tegyék fel! — Húzzák be a lábukat — mond­ta a lány. Az utasok mind érdeklődőbben hallgatták a vitát. S mint ilyenkor lenni szokott, ál­lást foglaltak — a két nő mellett. S most következik a happy end, amely a várakozástól elté­rően, kissé megle­pő. Nem, nem vo­nult el a két fér­fi megszégyenüh- ten, hanem — mert ültek — bo- csánatkérően fel. áll'.ák, segítettek a csomag elrende­zésében és átadták a helyüket. Visszaszerezték a becs iVetüket. Pápay Iván SPORT A mag lód i sportkör munkájáról A SZURKOLÓTÁBOR Maglódon szeretik a labda­rúgást. ez meglátszott a tava­szi idényben a pálya láto­gatottságán is. A hazai mér­kőzések 400—800 néző előtt zajlottak le, az átlagos néző­szám 550 volt. A szurkolók egy része nem­csak a hazai, hanem az ide­genbeli mérkőzésekre is el­megy, elkíséri csapatát. Nem volt ritka, hogy 150—200 maglódi buzdította a csapa­tot idegenben. Kár, hogy en­nek a lelkes társaságnak egy kisebb része előbb betér az italboltokba, s finoman kife­jezve, kissé illuminált álla­potban érkezik a sportpályá­ra. Ott aztán sportemberhez (szurkolóhoz) méltatlanul vi­selkedik. Szidja a játékoso­kat, szidja a vezetőket, de legfőképpen a játékvezetőt. Ezek az emberek nem gon­dolnak arra, hogy a játéko­sok hetenként kettő, sokszor három délutánon át, verej­tékezve dolgoznak az edzése­ken, és az év nyolc hónapján keresztül, vasárnapjaikat is feláldozzák a sportért. A csapat vezetői is — úgy hiszem — minden tiszteletet megérdemelnek azért az ál­dozatos munkáért, amit az ifjúság nevelése és a sport fejlesztése érdekében tesz­nek. Érdemes megfigyelni, hogy mindig az az ember elégedet­lenkedik, kiabál a leghan­gosabban, aki úgyszólván még semmit sem tett, egyetlen percét sem áldozta a sportért. Ismételten szeretném hang­súlyozni, szurkolótáborunkra nem az ilyen emberek a jel­lemzőek, ez csupán nagy­hangú, de elenyésző kisebb­ség. Viselkedésük azonban rossz fényt vet az egész, be­csületes maglódi szurkoló- táborra is. Az egészséges sportszellem érdekében tisz­tázni kell, hogy a pályabe­lépő senkit sem jogosít fel embertársainak, sporttársai­nak sértegetésére. Aki úgy gondolja, azért fizet hat fo­rintot, hogy szabadon kikia­bálja magát, azt ezúton kér­jük, maradjon otthon, ugyan­ezt otthon is megteheti — ingyen. Mi az ellenfélben el­lenfelet, de sportbarátot lá­tunk, és nem ellenséget. Meg vagyunk róla győződve, és büszkék is vagyunk rá, hogy szurkolóink nagy része helye­sen értékeli a sportolók és sportvezetők áldozatos mun­káját, elért eredményeit. Ezt bizonyítja az is, hogy a sportbarátok aktívan részt vettek a sportfejlesztéssel együttjáró, gyakorlati mun­kák megvalósításában. így volt ez a korlát és fürdő épí­tésénél, vagy a pálya területé­nek rendezésénél is. Itt azon­ban meg kell állapítani, hogy inkább az idősebb korosz­tály volt aktívabb (ezért újó­lag csak köszönet illeti őket), míg a fiatalabbak igencsak komoly passzivitásról tettek tanúbizonyságot. Pedig min­den ő érettük történik. A sportkör vezetőinek nagy gondot okoz a pártoló tagság megszervezése. Annak ellené­re, hogy igen szépszámú kö­zönség nézi meg a mérkőzé­seinket, kevesen mondhat­ják el magukról, hogy tag­jai az egyesületnek. A sport­vezetés pedig igényli a szur­kolótábor ilyen irányú, rend­szeres erkölcsi és anyagi tá­mogatását. Az anyagi támo­gatásnál nem gondolunk je­lentősebb összegre, de szük­séges lenne, hogy mindenki anyagi lehetőségeihez és esz­közeihez képest, támogassa a sportkört. A pártolótagság szervezésé­nek munkáját Hunka Béla vette át, s komoly aktivi­tással, nagy lelkesedéssel vég­zi ezt. Azonban több segít­séget, a szurkolótábor na­gyobb támogatását kéri. K. K. Következik: A játék»ezetők­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom