Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
1968. JULIUS 19., PENTEK I kMíHoh \ Kiskertekből - társasházak? Házhelynek kimért területből zöldövezet? (2.) Hiányzott a megértő szó M.AJ A KO VSZKIJ EMLÉKEZETE Vlagyimir Vlagyjmirovics Majakovszkij hetvenöt evvel ezelőtt, 1893-ban született Grúziában, Bagdagyi nevű faluban, amely ma a költő nevét viseli. Kortársaitól tudjuk, hogy már életében két táborra oszlottak ismerői: értőkre és nem értőkre, barátokra és ellenségekre. Voltak ellenfelei (Kogantól Alekszej Tolsztojig) és voltak láthatatlan ellenségei: felingerelt kispolgárok. Egyesek máig sem tudták megemészteni bonyolult és gazdag riimusrendszerét. Repin, a nagy festő Muszorgszkijhoz hasonlította: mikor Gorkij meghallotta, hogy Majakovszkij meghalt, öklével az asztalra csapott és sírva fakadt... A neves rendező és színész, Mejerhold szerint, ha Majakovszkij életben marad, a kor első drámaírója lett volna. Lunacsarszkij szerint (akivel egyébként sok vitája akadt) „a zajló, lüktető élet egy darabja volt”. Krupszkajától tudjuk, hogy Lenin különbözőképpen vélekedett verseiről. Egyik 1919-ben írott verse nem tetszett neki. de később „megenyhült a költő iránt”. 1922-ben az „Ön- agyonüíésezők” című verséről, melyben a bürokratákat gúnyolja ki, az összoroszországi vasmunkáskongresz- szuson azt mondta: „...már régen nem éreztem ilyen örömet. Majakovszkij ebben a versében kegyetlenül kigúnyolja az iilésezőket és azokat a kommunistákat, akik folyvást üléseznek és egyre csak üléseznek. Nem tudom, költői szempontból milyen a vers, de arról kezeskedem. hogy politikai szempontból tökéletes.” Voltak, nem is kevesen, akik érthetetlennek tartották verseit, azzal vádolták a költőt, hogy nem értik meg az egyszerű emberek. Valójában — kortársai visszaemlékezéseit olvasva — rendkívül finom érzésvilágú. vívódó művész volt. Vele kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés: a futurizmushoz való viszonya; versei szerkezeti elemeinek. ritmikájának problémái, egész költői stílusának leglényegesebb jegyei, szóalkotásai. Valahogy úgy kellene újra felfedeznünk, olyan szeretettel, gyöngédséggel. ahogyan halála egyéves évfordulóján Lunacsarszkij szólt róla: ..... nem mindnyájan értettük meg azt sem, hogy Majakovszkijnak mennyire kellett a gyöngédség, hogy a költőnek olykor semmi sem hiányzik annyira, mint a megértő szó". Jó lenne ismerni a teljes Majakovszkijt. Mindig, valahányszor vihar támad költészete körül — írja egyik ismerője — az erős széllel a por is felkavarodik és ez a könnyű, röpke por gyakran betapasztja ideiglenesen a szemeket. Mindenesetre — és ez biztató jel — vannak jelentős költőink, akik életük nehéz szakaszán őt idézik: „Ö, költők bátra, add, hogy tenni merjem / a jót s győzzem a rosszat.” (Garai Gábor) Dorogi Zsigmond Gutenberg könyvesbolt Szakolczay Pál, a Szobi Községi Tanács tagja, nyugalmazott községi tanácselnök megerősíti, hogy a Köztársaság úti páros oldalán levő házi kerteket az egyszerű községfejlesztési terv társasházak építésére jelölte ki és ezt a tanács egy esztendeje elfogadta. — De az érdekeltek nem tudnak róla. — A terv ki volt függesztve á tanácsházán, aki akarta, megnézhette, hozzászólhatott volna. Hogyan értesült azonban a kifüggesztésről a lakosság? Biztosan bemondták hangszórón — véli Szakolczay, bár — mint mondja — az ő elnöksége idején több hangosbemondó működött a faluban, mint most. De azlrt meghallhatták volna. — ön is tájékoztathatta volna a körzet lakóit. Tanácstagi beszámolón például. — De hiszen a választások óta egyszer sem tartott! — — kiált fel a Borsék házában jelenlevő szomszédok közül több is és a volt tanácselnök elismeri. Hozzáteszi azonban: — Minek tartanék, mindennap beszélek mindenkivel. 220 házhely helyett Véletlen találkozások persze nem pótolhatják a beszámolót, amit a törvényben megszabott időközökben minden tanácstag köteles megtartani. De most nem erről, hanem 24 család kiskertjéről beszélünk. A volt tanácselnök elmondja, hogy hivataloskodása idején, még 1963-ban, a sok házhelyigénylésre való tekintettel á mostani kenyérgyár és a község beépített területe között az útmentén és attól északra fekvő dűlőkben mintegy 220 házhelyparcellát méretett ki a tanács. Tervrajz is készült erről és az egész belekerült 52 ezer forintba. Aztán nyugdíjba vonulása után megcsinálhatta a tanács a község egyszerű rendezési tervét. Abban ezt a területet is meghagyták ugyan belterületnek, de a kenyérgyárig nagyrészt be nem építhető zöldövezetnek, azon túl ipari településnek jelölték ki. Házhelynek pedig bejelölték a tervrajzba a Köztársaság úti házak közötti kerteket és az alattuk fekvő futballpályát, amit jelenlegi helyénél kissé távolabbra helyeznének. Amikor a tanács foglalkozott a rendezési tervvel, többen felszólaltak az ellen, hogy a drága pénzen felparcellázott területet nem házépítésre szánják, hanem zöldövezetnek. Felhozták a futballpálya felparcellázásával szemben azt az egyszerű rátekintéssel észlelhető tényt, hogy feltöltése, a kertek helyére épülő házsorral egyszintbe hozása rendkívül drága lenne. Végül a tanács a rendezési tervet elfogadta azzal a módosítással, hogy az úton túl, a kenyérgyárral szemben levő, a szobi Új Barázda Tsz által használt Girib-dűlőt is belterületnek nyilvánították és hétvégi üdülőházak építésére jelölték ki. Eddig egyetlen iparvállalat sem igényelte az ipari telepítésre kijelölt terület parányi darabját sem, mindössze az ÁFOR költözött ki a faluból. Nincsen víkendtelep-igénylő sem, annál több szobi keres azonban házhelyet. Olyan sok, hogy a kiskertek és a futball- pá.'.ya helyére tervezett társasházak az igények kielégítésére nem is elegendők. Műszaki vélemény Mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy Szob jelenlegi belterülete erősen beépített, fekvése olyan, hogy mezőgazdasági ingatlanok igénybevétele nélkül, elegendő újabb lakóház építése szinte lehetet- ; len. Ezt azonban, szerény vé- ! ieményem szerint, a rendezési \ terv elkészítői figyelembe ve- | hették volna. Például a zöld- j övezet, ha a Börzsönyi hegyek | lábánál fekvő községben egy- ‘ általán szükséges ilyesmi, kertes házaknak nagyon alkalmas. — A zöldövezet a tsz-é, ezt nem lehet elvenni — jegyzi j meg Mosonyi Ferenc, a járási : tanács építési és közlekedési j osztályának vezetője, akihez [ műszaki véleményért fordulok. — De ahová a terv az új sportpályát helyezi, szintén a tsz szántóföldje, amint a jövendőbeli hétvégi telep, a Gi- rib is. Nem lehetne ott családi házakat építeni? — Az építési szabályrendelet értelmében a vasúttól 100 , benzintöltő állomástól és gázcsereteleptől 200, közúttól 50 méter távolságon belül nem emelhető lakóház. Ezért a Giribből olyan keskeny sáv építhető csak be, hogy az állandó lakásnak nem megfelelő. És az ivóvíz? Vajon keskenyebb-e a megmaradó Girib, mint amennyi a Köztársaság útiaknak kert nélkül marad — szeretném megkérdezni, de az osztály- vezető jobb ügyhöz méltó buzgalommal — nem biztos azonban, hogy őszinte meggyőződésből — egymás után újabb érveket szegez nekem: — Az út forgalma, korszerűsítése és a letkési hídon át a határforgalom megnyitása után, rendkívül nagy lesz. Ezért nem lehet lakóházakat építeni a Giriben. Tökéletesen igaz, óvni kell a közúti balesetekkel szemben a lakosság életét és testi épségét. Azonban a víken- dezőkét nem? Arról nem is beszélve, hogy a község belterületét a nagy forgalmú közút teljes egészében átszeli. Bizonyára alul- és felüljárókat építenek? — Talán, Ami a kerteket illeti, hát már sajátítottak ki kerteket Szobon. Például az épülő gimnázium helyét és ahol már áll a tizennyolc lakásos emeletes épületsor. Csakhogy az említett helyen 600—800 öles telkekből, egyenként 150—200 öl még megmaradt kertnek. — Gondolni kell a kommunális létesítményekre. Készül Szobon a vízvezeték, idővel a csatornázás. A község beépített részét nem szabad még jobban széthúzni, mert annál többe kerülnek a közművek. A takarékosság érve előtt természetesen meg kell hajolni. Tegyük föl azonban, hogy holnap gyár épül abban a bizonyos ipari övezetben. Vajon a gyárnak nincs szüksége vízre? Hát a víkendház- ban üdülőknek? Mert ha igen, akkor a beépítetlen zöldövezeten keresztül kiépülhet odáig a vízvezeték. Rendkívüli tanácsülés? Felkerestem természetesen a tanácsházán Miksztay Ferenc községi tanácselnököt. Eljött velem hozzá a körzet tanácstagja és négy lakója is. — A falusi ház tartozéka mindenütt a kert. Különösen fontos olyan községben, ahol a zöldség-, gyümölcsellátás, mint Szobon is, elviselhetetlenül rossz. Hús is csak egyszer egy héten kapható, tehát elkel a baromfi a ház körül. Mi az ön véleménye elnök elvtárs a kertek elvételéről? — Az én magánvéleményem nem számít — válaszol az elnök. — A tanács döntött, határozata törvény és én végrehajtom. — Csakhogy nincs megváltoztathatatlan törvény. A tanács módosíthatja a határozatát. Szakolczay Pál tanácstag vállalja: megkísérli összegyűjteni a rendkívüli ülés összehozásához szükséges tanácstagi aláírásokat. Egyelőre ebben maradunk. Egy kis pletykálkodás El kell még mondanom, hogy beszélgetésünk elején Miksztay tanácselnök kijelentette: — Elég sok pletykaságot ír össze a Pest megyei Hírlap. Írhat, amit akar, a társasházak a kertek helyén megépülnek. Visszautasításomra ezt a hangot abbahagyta. Később véletlenül külön-külön találkoztam a tanácsházán velem járt Némedi Lászlóval és Végh József névéi. Elmondották, hogy távozásom után a tanácselnök ismét a sajtó pletykálkodásairól beszélt. Hogy igaza legyen, elpletyká- zom tehát, így búcsúzott a Köztársaság útiaktól: — Forduljanak ahová alkarnak, a kertjük házhely lesz és írhat a Pest megyei Hírlap akármit! Kár minden szóért. Valóban kár lenne? Azt remélem, hogy mégsem. Szokoly Endre Hogyan élnek és dolgoznak, milyen vágyaik és elképzeléseik vannak a mai fiatal szövőlányoknak — erre kerestem a választ a Gyapjúmosó- és Szövőgyár budakalászi gyáregységében. — A szövődében és az előkészítőben dolgozóik nagyobbik fele fiatal — mondja Orbán Sándor szövödevezető. — Általában rendesein dolgoznak, ez attól függ, kinek mennyire kell a pénz! — Éppen ezért elég nagy a mozgás nálunk — folytatja Urbán József műszaki csoport- vezető. — A környező üzemekben egy műszakban kereshetnek annyit, mint nálunk, háromban. — Azelőtt, amikor én dolgozni kezdtem a harmincas években — meséli a szövöde- vezetö — örült valaki, hogy bekerülhetett a gyárba, ritka nagy szerencse volt. Ma válogathatnak, állandó a munkaerőhiány. — Ennek ellenére mi is igyekszünk megszabadulni a fegyelmezetlen munkástól — mondja a műszaki csoportvezető —, mert rossz hatással van a többiekre. Nemrégiben mondtunk fel egy fiatal lánynak, mert többszöri figyelmeztetés ellenére is egy hónapot mulasztott igazolatlanul. A jövő törzsgárd ija A közelmúltban .szerződtettek néhány kislányt tanulónak, akik az ország k ilönböző részeiről érkeztek. Ök lesznek talán a majdan: törzegárda tagjai... Füredi Ilona és Gyáni MarVietnami a éndégdiákok érkeztek hazánkba A Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság megállapodása alapján csütörtökön reggel hazánkba érkezett szakmai tanulmányok elvégzésére a vietnami fiatalok harmadik csoportja. Nagyobb részük szakmunkásképző iskolába, 47 fiatal pedig technikumba, egyetemre készül. A tanuló- csoport fiataljai mechanikai és elektroműszerész, valamint mezőgazdasági gépszerelő szakmában tesznek majd vizsgát. Ezzel a csoporttal együtt már csaknem ezer vietnami fiatal tanul Magyarországon. git füzesgyarmatiaik, tizenhat éveseit. — Miért a szövést választották? — Otthon csak a szövetkezetben dolgozhattunk volna, oda nem akartunk menni — mondja Margit, a komolynak látszó, szőke, szemüveges kislány. Margit szülei is feljöttek megnézni, hova kerül a lányuk. Pomázra is elmentek, a „lányszállásra”, s csak aztán egyeztek bele, hogy maradhat. A lányok hatan laknak egy szobában, a lakbért a gyár fizeti, tisztálkodási szereket, evőeszközöket kapnak és hetenként 18 forintért ebédet. Kati és szabad idő — Mire költik majd a fizetésüket? Kuncognak. Egyikük mégis kimondja: — Ruházkodásra és a stafé- rungra. Úgy látszik, nem lehet elég korán kezdeni... Serdült Katalin tizennyolc éves, ö is tanuló. Mint a neve is mutatja „serdült”, komoly gondolkodású fiatal. — Kertészeti szakközépiskolába jártam két évig, aztán szüleim sokát betegeskedtek, nem bírták anyagilag. Elmentem a tsz-be dolgozni, de nagyon rosszul Űzetett. Ráadásul az ígért háztájinak csak a felét adták. El is jöttünk onnan vagy hatvanam Egy rokonom van itt, az hívott Budakalászit. Eddig még nem voltam Kábán túl. — Mivel tölti a szabad ideiét? ... Budapesten^ a -Ferenc kör-út 17—21. számú házban csütörtökön újjáalakítva ismét megnyitották az Állami Könyv- terjesztő Vállalat Gutenberg Könyvesboltját. Körülbelül 1 millió forint értékű készlet sorakozik a polcokon és az emeleti résszel kibővített raktárban. A bolt az egyetlen nagyobb könyvárusító üzlete a Ferencvárosnak. — Nagyon szeretek olvasni, magyar és világirodalmat egyaránt. Talán kétszázkötetes könyvtáram van otthon. — Milyen tervei, elképzelései vannak? — Két-három év múlva folytatom a technikumot estin. Hadd legyen meg az érettségim... Ezres a takarékban Bulik Krisztina tizenhét éves, mégis már-már „törzs- gárda”-tagnak számát, hiszen édesanyja, nővére is itt dolgozik ő pedig három éve. Szeretik, mert ügyes kislány, ha kell, cérnázó, ha keli szövő. — Mennyi a keresete? — Ezerötszáz—ezerhatszáz. Ebből általában ezret a takarékba teszek havonta. — Mire gyűjt? — Nem tudom... Talán azért, hogy ha szükségem lesz pénzre — legyen ... — Ha teljesíthetném a kívánságát, mit kérne? — Hogy minél hamarabb két óra legyen ... Hornyák Ilona Pilisszentke- resztről jár Budakalászra. Húszéves. Ö is takarékoskodik, mert a vőlegénye katona, s ha leszerel, építeni akarnak. — Elégedett a szakmájával? — Nagyon fárasztó, sokat kell szaladgálnom, ha szakad a szál. Pincérnő szerettem volna lenni, de oda néni vettek fel. ' Most már kitartok emellett. A „fekete“ bárány Sikerül találnom egy „fekete bárányt” is a fiatalok t A vevőknek a bolt különfé- j' le kedvezményeket biztosít, í így például folyószámlát lehet [ nyitni, és a várható új könyvekre előjegyzés adható fel. ] Az üzlet általános profilú: szépirodalmi művek, ifjúsági j könyvek, zenei könyvek és | szakmai kötetek egyaránt ta- I lálhatók a választékban, de nem hiányoznak a tankönyvek, szótárak, nyelvkönyvek sem. között. R. Mária három hónapja van a gyárban, most lesz tizenhat éves. Panaszkodnak rá, hogy sokat lóg. — Nem szereti a munkáját? Ránt egyet a vállán: — Szeretek beszélgetni... Most is mezítláb van, rögtön megszidják, mert nem szabad. Komolytalan kislánynak látszik, de az ujján karikagyűrű van. — Szeptemberben lesz az esküvőm —1 újságolja. — A szüleimnél kapunk lakást. Már kinéztem a menyasszonyi ruhát ... A lányok, akikkel beszéltem — idézhetem valamennyit —, általában szorgalmasan dolgoznak és takarékosan élnek. A jövő nekik annyi, mint gyűjteni. Vágyaik, terveik? Egy-kettő kivételével nem gondolnak messze előre. Legfeljebb a férjhezmenésig. Ezért vásái'olnak kelengyét már tizenhat éves korban. A fiatalok többsége vidékről jött. Onnan hozhatták magukkal a korai házasság gondolatát és a takarékos életszemléletet. Csak dolgozni és félretenni — semmi könnyelműség. Meglepett, hogy milyen sokan válaszolták, hogy szabad idejükben kézimunkáznak. A szórakozást maximum a mozi jelenti. Talán jobbak ezek a lányok a mai fiatalok nagy átlagánál. Talán komolyabbak. Viszont az élettől egy kicsit visszahúzódva, maguknak, magukban élnek. A középút, ebben az esetben — jó út lenne! Soós Ibolya ÉPÜL A FALUMÚZEUM Szentendrén, a Szabadság-forrás közelében, már előrehaladott stádiumban van a falumúzeum építése. A skanzenben ötven lakóházat és 450 különböző építményt — haranglábat, vízimalmokat, templomokat — mutatnak majd be a látogatóknak. Az ország különböző vidékeinek jellegzetes népi építkezéseit őrző falumúzeum egyik látványosságát, a Szatmár megyei Erdőhátról származó parasztház vázát is felállították már. Lányok a szövődében i i
