Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

2 MEGYEI <r/úrlap 1968. JULIUS 17., SZERDA Harc Kínában az anyagi ösztönzés elve ellen A 11 éves vörösgárdista uno­ka elnökölt, a család apraja- nagyja szenvedélytől fűtött be­szédekben leleplezte Liu Sao- csi és a Hajlungcsiang tarto­mánybeli volt pártbizottság vezetőinek nézeteit az anyagi ösztönzés elvéről, forradalmi dalok és eskütételek hangzot­tak el — röviden ennyiből áll annak a „harci gyűlésnek” a jegyzőkönyve, amelyet egy északkelet-kínai szegénypa­raszti portán rendeztek nem­régiben. A gyűlés leírása a Hejlung- csiang Ribao tartományi újság egyik júliusi számában olvas­ható. A különös történetből kide­rül, hogyan propagálja a kí­nai sajtó a „harci gyűlést”, amely a „nagy proletár kultu­rális forradalom” Kínájában a szervezeti életet helyettesíti „Valamelyik este megint fel­hangzott a kínai Hruscsovot (Liu Sao-csit) és első számú északkeleti csatlósát támadó harc zaja Vang Hszi-csen sze­gényparaszt portáján” — írja a vidéki újság. Az elnök a ne­gyedik osztályos vörösgárdista unoka volt. A harci gyűlés rendje és szertartása szerint a család kö- rülállta Mao Ce-tung elnök képmását. Hosszú életet kívánt a vezérnek. Kezükben idézet­gyűjteménnyel fennhangon el­énekelték ' a „Keleten vörösö- dik a nap” kezdetű dalt, meg­tanultak könyv nélkül egy ci­tátumot, majd rátértek az ér­demi munkára. Valamennyien beszédet mondtak. A 78 éves nagyapó néhány szóban kifejtette: „Az osztályharc” kihatásának el­mélete — amelyet Liu elnök és a helyi pártvezetők hirdet­tek — ismét a „földesurak bar­mává” akarja tenni a szegény­parasztokat. Kijelentette, hogy a végsőkig kíván harcolni az ilyen eszmék terjesztői ellen. Második felszólalóként a só­gornő „haragtól” felindultan beszélt az „osztályellenségek­ről”, akik ellenezték, hogy a parasztasszonyok tanulmá­nyozzák Mao műveit. Ehelyett azt tanácsolták az asszonyok­nak, hogy lássák el családju­kat. Am ő mégis tanulmányoz­ta Mao tanításait, s ennek eredményeképpen megtanulta, hogyan szolgálja a népet szív- vel-lélekkel. Vang Hszi-csen, a családfő szerint a végsőkig kell bírálni „Kína Hruscsovját és köve­tőit”, el kell vetni tanításaikat, elsősorban pedig az anyagi ösztönzés elvét. A 17 éves elnök, Vang Vej- po vörösgárdista zárta le a vi­tát, ezeket mondotta: „Ha éle­tünk jobbra fordult is, nem felejthetjük el, hogy mi volt régen.” A kisfiú a külső és bel­ső osztályellenség szemére ve­tette, hogy korosztályának szánták a „kapitalizmus res­taurálásának” feladatát, de — mondotta — „ez csak illúzió”. ök. vörösgáidisták, örökkön csak Mao könyveit olvassák, s gyökerestül kigyomlálják maid a kapitalista út híveit, az osztályellenséget. A prágai Hűdé Právo keddi száma cikket közöl Dzur ve­zérezredesnek, Csehszlovákia honvédelmi miniszterének tol­lából „Csehszlovákia — a Varsói Szerződés szilárd alko­tórésze”. címmel. A miniszter egyebek között megállapítja: „A Varsói Szerződésben va­ló részvételünk jelenleg teljes egészében megfelel a politikai érdekeinknek, mivel jól tud­juk, hogy Csehszlovákia gaz­dasági és katonai lehetőségei korlátozottak, így saját biz­tonságunk és szuverenitásunk kérdéseit a forradalmi válto­zások időszakában nem old­hatjuk meg katonailag elszi­getelten. A Varsói Szerződés­ben való részvételünket, az ebből fakadó kötelezettségeink teljesítését szocialista álla­munk elválaszthatatlan jel­lemzőjének tekintjük." Dzur vezérezredes rámutat, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy a Csehszlovákiában vég­bemenő demokratizálódási fo­lyamat eltérést jelent a kom­munista eszméktől. „Mi arra törekszünk — írja —, hogy szocialista életünk teljesebb és gazdagabb legyen, hogy a nép kívánságai és vágyai kö­vetkezetesebben megvalósulja­nak, hogy a szocialista eszmék nagyobb vonzóerőt gyalcorolja- nak a lakosság valamennyi rétegére, ,hogy a kormány és a lcommunista párt ne csak formálisan támaszkodhasson az állampolgárok bizalmára. Hazaérkezett Varsóból a szovjet küldöttség Kedden visszaérkezett Moszkvába az a szovjet kül­döttség, amely részt vett Bul­gária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és a Szovjet­unió vezetőinek július 14—15- én Varsóban megtartott talál­kozóján. A szovjet küldöttség tagjai: Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, Pjotr Seleszt és Konsztantyin Katusev. AUBURN Repülő cirkusz Rászakadt a cirkusztetö 800 nézőre a New York állambeli Auburnban rendezett előadás közben. Viharos erejű szél a Clyde Beatty Cole Brothers cirkusz sátorponyváját és alumíniumvázát magasba emelte, majd visszaejtette. Az első jelentések szerint 45 sze­mély megsebesült, akiket az eset után perceken belül első­segélyben részesítettek a men­tők. A sebesüllek kezelését megnehezítette, hogy a vihar rövidzárlatot okozott a kisvá­rosban. AZ ÜJ ÖSSZETÉTELŰ fran­cia nemzetgyűlés valamennyi állandó bizottságának elnöke gaulleista lett. PRAGA Megkezdődött a Barák-per felülvizsgálása A tábornok kitüntetése Harmadszor kapott magas katonai kitüntetést az ötcsilla­gos Westmoreland tábornok. A távozni készülő Johnson elnök talán ezt a medáliát szánta gyógyírnak a sebre, mert al­kalmasint még Westmoreland kőkemény katonaszivén is se­bet ütött az a számára éppen nem dicsőséges tény, hogy le­váltották az Egyesült Államok vietnami fegyveres erőinek pa­rancsnoki tisztéről, még ha ve­zérkari főnöknek nevezték is ki utána. De hát mi mást lehetett vol­na tenni Westmorelanddel, mint leváltani? Hogyne lett volna elégedetlen a Fehér Ház és a Pentagon egy olyan fő­parancsnokkal, aki minden al- kalo'mmal, éveken át. arról nyilatkozott, hogy a vietnami győzelem már a küszöbön áll — és a tények minduntalan el- lentmondtak optimista jöven­döléseinek! Azt a bizonyos képletes „küszöböt” mindig éppen akkor „tolták el” West­moreland lába elöl a vietnami felszabadító hadsereg katonái, amikor át akart lépni rajta. Jelen pillanatban ez a kü­szöb messzebbre került, mint valaha is volt, mondhatjuk: teljesen látótávolságon kívül esik, még ha a legmesszebbre hordó ieleobjektívvel nézik is. Itt van például napjaink egyik fő vietnami harci eseménye: Khe Sanh. Naponta százával haltak és sebesüllek meg az am éri Icai katonák e körülzárt erődben, de a Westmorelandek és a Pentagon héjái diadalitta­san harsogták: Khe Sanh nem lesz második Dien Bien Phu! Khe Sanh-t tartani fogjuk! Addig mondták, amíg a múlt héten — csendben kiürítették. Az amerikaiak vietnami ag­ressziójának egyik leglátvá­nyosabb kudarca volt ez, amin a Westmoreland mellén vakí­tó újabb kitüntetés sem tud változtatni. (bt) A Csehszlovák Legfelsőbb Bíróság elnökének, dr. Otcmar Beceknek az elnökletével kezdtek hozzá kedden a Ru­dolf Barik volt csehszlovák belügyminiszter (egyben a CSKP KB elnökségének tag­ja) és titkára, Vlastimil Jenys ügyében történt törvénysértés­sel kapcsolatos panasz felül­vizsgálásához. Rudolf Barákot szabotázs és társadalmi tulajdon meg­károsítása, Jenyst pedig az ehhez nyújtott segítség vádjó­val ítélték el 1962-ben. A főügyészség javasolja a legfelsőbb bíróság tanácsának, hogy semmisítse meg a Barik és Jenys ellen hozott ítéle­teknek a szabotázscselekmény elkövetéséről és az ehhez nyújtott segítségéről szóló ré­szeit. Revolver Az észak-karolinai Durham városban egy hároméves kis­fiú az autóban, miközben a mama a kocsinak egy rossz kerékgumiját cserélte, édes­anyja táskájából kivett egy revolvert. A fegyver elsült és a kisfiút halálosan megsebe­sítette. GOMBA A KORALLZÁTONY FELETT A francia hadügyminiszté­rium hétfőn este bejelentet­te, hogy a nap során közepes hatóerejű atomfegyvert rob­bantott a csendes-óceáni Mu­ruroa korallzátony felett. Ez volt a július 7-én kezdő­dött francia atomkísérlet- sorozat második robbantása. Az első kísérlet során bemér­ték a műszereket, míg a hét­fői másodikon egy két évvel [ korábban már kipróbált nuk­leáris fegyvert robbantottak, | azzal a különbséggel, hogy a plutóniumot a pierrelatte-i üzemekben előállított dúsított uránnal cserélték fel, ami na­gyobb robbanóerőt biztosít. SÁGI AGNES: Ih bairla, VI. Mongol is, magyar is CSÁNCÁL DUGER a ren­des neve, de mi Imádságnak hívtuk, mert Csáncál magya­rul imádságot jelent. Máskor Tücsöknek szólítottuk, man­dulavágású csillogó szeme és fekete haja miatt. Hallgatott a megszólításra. Még egy neve volt: Sani. Lány létére Sanyi vagy Sándor. Értette és megszokta ezt is. Ez a bece­név a munkahelyén ragadt rá, ahol rajta kívül négy mérnök dolgozik, valamennyi férfi és „Sanyi” névvel jelezték, hogy Csáncált fiúsították. Pirulhat ezután kedvére, akkor is tré­fálnak, férfiasán beszélnek elölte. MONGOLIA valamelyik jur­tájában született 24 évvel ez­előtt. Szülei ma is állatte­nyésztők. Csáncál gyakran fel­sóhajtott, kivált, amikor Hus- sirtban, a szép Khangaj hegy­ségben jártunk, hogy hazavá­gyik. Haza, ha csak rövid időre is, mert most szép zöld lehet minden. Jó lenne lóra pattanni, vágtatni csak úgy céltalan. Régen járt már ott­hon, hiszen szülei 1500 kilo­méterre élnek a fővárostól, csak úgy nem gondolhatja meg magát senki — legfeljebb, ha szabadságra hazautazhat. Sokszor mondtuk, hiába Szeret lovagolni Csáncál, hiá­ba mongolos az arca, mi ma­gyarnak tartjuk. Magyarnak, nert ha hibásan is, de jól ért­het ően beszél magyarul. Ű tolmácsolt, bármerre jártunk Mongóliában. Néha a „g” be­tűt „d”-nek ejtette és a szi­szegő hangok ejtésekor meg­botlott a nyelve. HAT ÉVIG TANULT ná­lunk, Budapesten. Hat év alatt csak egyszer járt otthon szabadságon. Szülei először hallani sem akartak arról, hogy lányuk tanuljon, nem még hogy külföldre utazzon! Mégis textil-gépészmérnök lett. Jelenleg az Ulánbátor! ruha­gyár építkezésén dolgozik, ahol a gyár magyar szak- tanácsadók segítségével ké­szül. Ma már édesanyjáék is boldogok, lám, mi lett a lá­nyukból és azt szeretnék, ha a másik kislány is látna vilá­got, vihné valamire. TÜCSÖK SZERETETT NÁ­LUNK. Annyira, hogy amíg másik négy társa idő előtt hazautazott, még a fiúk sem fejezték be tanulmányukat —, Tücsök kitartott. Ezt a pici termetű, törékeny lányt nem félemlítették meg a nehézsé­gek. Voltak nálunk fogadott szülei, hozzájuk gyakran járt, azok otthont nyújtottak szá­mára. És szeretett a kollé­giumban is. Utoljára a Lágy­mányoson lakott. Utcákra, te­rekre emlékezik. S bármerre utaztunk az országban, ma­gyar nótákat és magyar slá­gereket dalolt. Meg akart ta­nítani minket mongol dalok­ra, ' arra a fülbemászó dal­lamra, amit az operában hal­lottunk — de mi nálánál ke­vésbé voltunk tanulékonyak. Kar = kar, bóc = gombóc, szakáll = szakáll. S tanultunk olyan szavakat, amelyeket gyakran hallhattunk. Minden reggel úgy köszöntünk: Sam- bainó. Egészségére: önről min­dent tudok (nem így írjuk, de hangzásra ez volt). S BŰCSŰZÁSKOR, amikor a repülőtéren az IL 18-as In­dulására vártunk, új mongol barátaink marasztaltak: mag­mutatnák az Altáj hegységet, a Gobi-sivatagot, sok még a látnivaló. ígérjük meg, hogy nemsokára visszatérünk, eljö­vünk hozzájuk, ök szívből hívtak minket és mi őszinte szívvel válaszoltuk: Ih bairla, bairta. „Nagyon köszönöm. A viszontlátásra.” A. repülő elindult. Mongol és ott dolgozó magyar bará­taink sokáig integettek. Csán­cál kicsi alakját figyeltem, aki szememben jelképpé magasz­tosult. Hiszen ő egy a sok kö­zül, aki valamely távoli fenn­síkról, füves pusztáról indult és ma a főváros tanult mér­nöke. Próbáltam belátni azt az utat, ahonnan Csáncál in­dult és azt a növekvő, modern várost, ahová megérkezett. Sóder György, a húskombi­nát főmérnökének tanulmá­nyát olvastuk, mielőtt hazul­ról elindultunk. Hasznos út­mutató volt számunkra. Neki köszönhettük, hogy sok min­dent már előre tudtunk Mon­góliáról, mielőtt földjére lép­tünk volna. Érteni, szeretni azonban csak ott tanultuk meg: Ulánbátorban, Under- hamban, Szuhe Bátorban. Az Orhort folyó mellett, az épít­kezéseken, ahol a mongolok mellett magyarok is dolgoz­nak. Mi itthon gyakran beszé­lünk a népek összefogásáról, de ott, tízezer kilométerre tá­vol, mintegy háromszáz ma­gyar szavak nélkül, két keze munkájával, legjobb tudásá­val a barátság értelmét kö­vekbe, kutakba, gyárakba foglalja. (Vége.) A fúrótorony mellett. A mongol sztyeppéken a teve az egyik fő közlekedési eszköz. CSAK RÖVIDEN... ÁTALAKULT a lengyel kormány. Űj belügy-, köz­egészségügyi és népjóléti mi­nisztert neveztek ki. MEGNYÍLT a dániai Kro- gerup városában a X. Pug- wash-értekezlet, amely megvi­tatja a rakétafegyverek fej­lődéséből adódó problémá­kat. ELTEMETTÉK a bitterfeldi elektrokémiai kombinátban történt robbanás harminckét áldozatát. BURGIBA tunéziai elnök elutazott Romániából. PAKISZTÁN, Olaszország, Spanyolország, Marokkó és Svédország is részt vesz az atomfegyverekkel nem ren­delkező országok augusztus 29-én kezdődő genfi értekezle­tén. PIHENNI és gyógykeze­lésre a Szovjetunióba érke­zett Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke. NÉGY FEGYVERES EM­BER elrabolta a Venezuelai Kommunista Párt három he­lyi vezetőjét a Caracastól 500 kilométernyire fekvő Coro kis­városban. A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 232 jelzésű mes­terséges holdat. MEGNYÍLT Belgrádban a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak IX. ülésszaka. HIVATALOSAN véget élt Washingtonban az amerikai szegények menete. UT A SZAHARÁN ÁT 1968-ban Tunézia és Niger között megnyílik az az útvo­nal, amely átszeli a Szaharát, továbbá végigvezet Algéria és Mali területén. ! • Csehszlovákia — a Varsói Szerződés szilárd alkotórésze Dzur vezérezredes cikke a Rudé Právóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom