Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

I ti rtsi HEGY v’/íírlap 196* JULIUS •«.. KEDD 600 EVES NAGYKŐRÖS Virágdíszbe öltözött n város Szeretik városukat a körö­siek. Sokat tesznek azért, hogy városiasod j ék. szebbé váljon, hogy azok is, akiknek lakóhe­lye, meg a»k is, akik vendég­ként érkeznek ide, jól érez­zék magukat a napról napra csinosodó környezetben. A legfrissebb adatok sze­rint az év első felében 689 ezer forint értékű tár­sadalmi munka öltött tes­tet a rendbehozott utak, felújított járdák, virággal díszített parksávok, az is­kolafejlesztés formájában. Több száz négyzetméternyi járdát készítettek a házak előtt, amellett, hogy saját kör­nyezetük csinosításán dolgoz­tak, szebbé tették ezzel a kez­deményezésükkel az egész vá­rost. Kettőszáznegyvenöt lakos dolgozott azon, hogy háza előtt ízléses, szemet gyönyör­ködtető virágoskertet, park- sávot létesítsen. A külterületen levő ho- molytáji iskola kultúrköz- ponttá válásához nagy­mértékben hozzájárultak azok a szülők, akik a vil­lamosításhoz szükséges légvezeték szerelési mun­kálatainál cs az épület bel­ső elektromos hálózatá­nak elkészítésénél segéd­keztek. Ugyanígy tettek azok is, akik az Arany János iskola tanie- remnövelése céljából megvá­sárolt Rákóczi úti épület át­alakítását, tatarozását végez­ték. Csak az óvodáskorú gyer­mekek szülei több mint nyolc­vanezer forint értékű társa­dalmi munkával járultak hoz­zá ez évben már a gyerekek nappali otthonának csinosítá­sához, felszerelésének gazda­gításához. Szinte nincs a városnak olyan üzeme vagy intéz­ménye, amely ne kapcso­lódott volna be az ifjúsági park építésébe. A konzervgyár, az állami gaz­daság, a városgazdálkodási vállalat, a MÉH és az AKÖV egyaránt kivette a ‘részét en­nek a szép tervnek a megva­lósításából. A jubileumának ünneplésé­re készülő város napról napra szépül, csinosodik. Az új léte­sítményekben azoknak a ke- zemunkája is benne van, akik városuk iránti szeretetből, ön­zetlenül dolgoznak a hatszáz éves Nagykőrös korszerűsíté­sén, szépítésén. — Karai — ,A BORZALMAK FILMJE' Üllői kérdés: Nincs elé Lesz, ha a Kossuth Tsz látja el a községet Az üllői Kossuth Tsz tej­csarnokában katonás a rend. A kimosott kannák fejjel le­felé sorakoznak, a sárga ke- ramitpadló még nedves, nem­rég mosták fel. Tisztán vár­ják a hűtőedények az esti fejést. Itt még a tejet ha­gyományos módon, bordás vízhűtővel hűtik, de már szerelik a modern, ammó­niákkal működő új berende­zést. A tsz-ben naponta több mint ezer liter tejet fejnek. A szállítás gazdája Vakarcs László fogatos, naponta pon­tos időre, két helyről szál­lítja ide a tejet, a Gyár utcai tehenészetből és a Zsa- róka-hegyről. A tej nagyobb mennyiségét a c-^lédi tejipar veszi át. Most, nyáron: az éjjeli órák­ban. Helyben csak annyi marad, amennyi a fogyasz­tóknak kell. Éppen eddig jutottam el a tájékozódásban, amikor vá­sárlók jöttek. Gyorsan meg­teltek a háziasszonyok kan­nái, azonban nem jutott mindenkinek. Miért van ez? Azért, mert sokan eddig a boltból vitték a tejet, most újabban pedig ide jönnek. Miért éppen ide? Az egyik vásárlót, Szekendinét kér­dezem : — Jobb ez a tej? — Az a tej jó amelyik föl­adja a fölét — válaszol dip­lomatikusan, aztán mégis csak állást foglal: — Ez pedig föl­adja. Az üllői boltokat jelenleg a ceglédi tejipar látja el. Most viszont a Kossuth Tsz azt tervezi, hogy növeli a tehén- állományát, fokozza a tejter­melést, s így majd lehetőség nyílik arra, hogy ez a szövet­kezet lássa el egész Üllőt. S így remélhetőleg nem lesz gond a tej ellátással. (em) HALÁLFEJESEK A „Hálálfejesek” című pro­dukciót nem fémjelzi híres sztárok neve, a film nem sze­repel a nagy világfilmek listá­ján és mégis az utóbbi évek legkeményebb, legnagyszerűbe amerikai filmjét láthatja a magyar néző. A borzalmak filmje ■— ezt mondta egy néző a bemutató­ról kijövet. A meghatározás találó. Egy amerikai kisváros­ban élnek a „vesztesek”. így nevezik magukat, és hátukon viselik a feliratot: „Vesztésre születtem”. És a jelszó alatt egy kereszt, melyre egy mezte­len nőt feszítettek, karjukra horogkeresztet tetováltak, nya­kukban a német vaskereszt lóg, búvóhelyükön a falat Himmler-feliratok „díszítik”. Bőgő motorjaikon száguldoz­nak a kisváros utcáin ezek a hippik, a városka tunya polgá­rai közönyösen nézik őket. ön­ző nyugalmukból még akkor sem moccannak, amikor egy fiatalembert a szemük láttára vernek félholtra. Egy ember van, aki a szerencsétlen védel­mére kel; egy fiatal indián fic­kó, aki nemrégen tért haza egy háborúból. A nézőnek nem kell magyarázni, hogy ez a hadszíntér csak Vietnam le­het. Itt az indián nagy ember­ölő hírében állt. És a hős had­fi most a gyengébb oldalára áll. Megvédi a fiatalembert, akinek a közeli büfé tulajdo­nosa még azt sem akarja meg­engedni, hogy segítségért tele­fonáljon. Áttekinthető képet kapha­tunk az amerikai társadalom­ról és a sokat reklámozott amerikai demokráciáról. Itt mindenkinek joga van horog­keresztet viselni, az egyébként jó szándékú ügyész tehetetlen, mert az amerikai demokrácia törvényei megkötik kezét. A banda tagjai tudva ezt, sorra félemlítik meg azokat a tanú­kat, akik esetleg ellenük vall­hatnának. Elhallgatnak a megerőszakolt lányok szülei, a kislányok sem merik vállalni a tanúvallomást. Az egyik anya felteszi a kérdést az ügyésznek: — Tudja maga százszázalé­kosan biztosítani az életünket? Meg tud minket védeni ezek­től? Az ügyész becsületesen be­vallja, hogy nem. Ebben a tár­sadalomban, az erőszak, a megfélemlítés légkörében nincs védelem az ember szá­mára. Ott, ahol tehetetlen a törvény, ahol a hamis demok­rácia lehetőséget ad a legke­gyetlenebb erőszak uralmának, ott a kisember kiszolgáltatottá és védtelenné válik. Bár a film mást is elmond: A következetes kiállás, a Takaros történetek A Veresegyházi Községi Ta­nács épületének falán ezüst színű, téglalap alakú táblács­ka, rajta felírjás: TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ Meghökkent és rejtett komi­kuma megragad. Hiszen min­den valószínűség szerint fel­tűnést keltene, ha a tanácshá­za folyosóján tyúkok kúrálná­nak, a repedező tetőről macs­kák zuhannának a kétségbe­esett ügyfél nyakába, é^ az ud­varon, a magasra nőtt gyomot ugra-bugra kecskék rágcsál­nák. ★ Kisvendéglő Legalábbis így hívják. Azonban a látvány nem éppen a kisvendéglők sze­líd nyugalmára emlékeztet. A kerthelyiség — néhány porban hempergő asztal, terítő nélkül — üres. Itt nincs kiszolgálás. Az ajtóban megcsap a tömény szesz sza<A». Szememet csípi a sűrű cigarettafüst. A délutáni meleg nem riasztja el az em­bereket: izzadtan vitáznak és isznak a párás poharakból. Oxigénmentes a levegő, mégis sokan hajolnak a recsegő asz-r talok fölé. A „legifjabb” ven­dégek is a középkorúakhoz tartoznak. A sarokban — in­nen alig látni — cigánybanda muzsikál. Rajtuk elhasznált, kockás ing. Riadtan száll a hang, majd elvész a pörlekedő zajban. Rögtön az ajtó mellett pedig egy csillogó angol játék- automata áll. Pityókás öregek pötyögtetik az acélgolyókat a színes kiszögelléseknek. A gép kattog, rója a számokat, és kí­vülről a gyerekek irigykedve bámulják a villanycsodát. A falakon repedések, a festék már régen lepattogzott. A mennyezet a füsttől már egé­szen fekete. A pult piszkos. A szivárványszínekben tündöklő automata kacérkodva szemem­be tűz: „Bally Sky Divers” ... ★ Pilisvörösvár. Rendőrség. Az udvarban kert. Gondozott vi­rágágyásokból itt-ott másfél méteres kerti törpék mérege­tik a belépő embereket. Szí­nes, édes kerti törpék. Hangu­latos. Tőlem bal kéz felé, a pázsiton félkörben, kis kő­emelvény. Ezen belül, feszes vigyázzban, géppisztolyos rendőr. Gipszből. A kőemel­vényről galambpár hajol a gipszrendőr fölé. Szép szim­bólum. ★ Szomszédunk nagy haragú ember. Egy-két rossz szó — máris üt. Erre pedig sokszor ad alkalmat az utca embere. A napokban a házi Góliát fel­kötött karral érkezett haza. A lakók csodálkozva néztek ősz- sze. Ilyen még nem volt! Ki tehette? A történet hiteléhez még két apró dolog tartozik. Szomszédunk utálja a japáno­kat. A másik már csak egy új­sághír: „Japán cselgáncsozók Budapesten." B. Tamás Ervin harc nyílt vállalása előbb- utóbb meg kell hogy hozza a győzelmet. Talán erre is buz­dít, ezt akarták elmondani az alkotók. Arról az Amerikáról szól ez a film, ahol ezrek és ezrek esnek áldozatul lőfegy- veres merényleteknek. Ha e probléma nem lenne jelentős, nyilván nem készül el ez a film. Ha egy jelenték­telen, elszigetelt esetről lenne szó, nem lett volna szükség e döbbenetes erejű alkotás el­készítésére. De napjaink Ame­rikájának súlyos betegségéről van szó, /amikor egyre inkább elhatalmasodik az az érv: Ha Vietnamban dicsőség ölni, ak­kor itthon is ez az egyetlen le­hetséges eszköz. A film művészi eszközeivel, helyenkénti naturalizmusával, a kicsit amerikaias ízű happy enddel nem lehet teljesen egyetérteni. Európai művészek talán másként csinálták volna ezt a filmet. De ez végül is Amerikának szól. Ősz Ferenc Telefonetikett — Sok ember neveletlen, de mindenki nevel­hető — bölcs :lke- dett telefonköz­pontos ismerősöm és szavai bizonyí­tására elmondott egy aznapi esetet, így történt. Telefon: cseng. Központos: Tes­sék, ... vállalat. A hang: Rényi- vel akarok beszél­ni. (Itt kezdődött a népnevelés.’) Központos: Bo­csánat, de egy szót sem értek (le­teszi). Telefon: másod­szor cseng. Központos: Tes­sék. .. . vállalat. A hang: Rényi ún-al akarok be­szélni. Központos: Egy szót sem értek (le­teszi). Telefon: har­madszor cseng. (Hívó harmadik forintja ugrik). Központos: Tes­sék, .. vállalat. A hang: Kap­csolja Rínyi urat. Központos: így nem megyünk semmire. Fújjon bele, rázza meg, vagy gondolkod­jék, mit lehet ten­ni (leteszi). Telefon: ne­gyedszer cseng. Központos: Tes­sék, ... vállalat. A hang: Jó na­pot kívánok! Szí­veskedjék Rényi urat kapcsolni. Központos: így már kitűnő. Azon­nal kapcsolom... (P. r.) Műanyag tégla A francia építőipari cégek megkezdték a műanyag tég­lák gyártását. Ebből az anyag­ból minden szakképzettség nélkül könnyen építhetők kétszintes házak. Dabasi „invázió"' a Balatonon Révfülöpön még tavaly mintegy másfél holdas szép, be- fásított területet hódított meg a dabasi járás. Birtokát egész nyáron át megszállva tartotta úttörőserege. Az iskolaévben ugyan üres volt, de idén rögtön vizsga után újból elindult a „megszálló” had és tábort vert. Sátrai most is ott virítanak a lombok alatt. A járás vezetői és társadalmi szervei azonban nemcsak a nyári hónapokban akarják hasznát venni révfülöpi parkjuk­nak. A Pest megyei Tanács Tervezőirodájának KlSZ-bizott- sága vállalta a huzamosabb „megszállás” terveinek kidolgo­zását. Eszerint először komoly konyhaépületet emelnek, mert a seregek jó ellátása minden akció sikerének elsőrendű felté­tele. Aztán az úttörőket jövő nyárig felváltja a derékhad, hogy az állandó erődítmények kiépítését megkezdje, de még csak zsoldot sem fogad el senki ezért. Igaz, hogy nem rohammun­kát végeznek, két-három év is beletelhet, amíg elkészülnek. Azonban mialatt a fiatalok seregét otthon, a falujukban a matematika, biológia, história és egyéb fegyverek használatára képezik ki, tavasszal és ősszel mamáik és papáik őrködnek Dabas Balaton-parti tartományán. Persze, ez az őrségállás azért valódi üdülés lesz a munkához mérten, amit a tsz-ekben, üzemekben, irodákban végeznek. . ANNAK Apró, kis nyomtatott cé­dulákat osztogatnak mos­tanában a postai kézbesí­tők. Egy előzékeny figyel­meztetés van rajta, a jú­lius 26-i Anna névnappal kapcsolatban. Részben a saját érdekükben, de in­kább az Annák és az An­nákat köszöntők érdeké­ben hívják fel a lakossá­got arra, hogy a dísz­táviratokat ne az utolsó napon adják fel. Minden ilyen közismert névnap előtt megkísérlik népszerű­síteni eft a postások. Eddig vajmi kevés sikerrel. Pedig érdemes lenne megfogadni jó tanácsukat, esetleg bosz- szúságoktól mentenénk meg magunkat is, meg az Annákat is. Bár a jókíván­ság két nappal a névnap után sem késő, de miért ne érjed oda idejében, ha le­het. Márpedig lehet, egy­szerű a titka. Akár már holnap fel lehet adni a távirati jókívánságot, csu­pán külön kérni kell, hogy mely napon kézbesítsék ki. A magam útját járva... Látogatóban László Lillánál A grafikáról áttért az akva- rellre. Néha lop olajfestéket is. Ez azonban a kisebbik baj. Kellemetlenebb, hogy a papír vagy a vászon helyett fára fest. Az ajtófélfára. Esetleg a falra. Még csak három éves a ki­csi, de tanulékony. — Mellém telepszik, ha dol­gozom — mondja az anyja, László Lilla —, és nincs szí­vem elküldeni... A művészi érzéke különben fejlett. Ha apja zongorázik, lányunk ott sem tétlenkedik __ E lmélázva teszi hozzá az is­mert gödöllői festőnő: — Nem is bánom. Ismerked­jen ... Komolyan bólogatok. — Válasszon pályát, végül ií már három éves. László Lilla előbb ellent­mondana, de látva, hogy csal komolytalankodom, elnevet magát, és festészeti szakköny­vekből gazdag könyvtárának kincsei közül előhúz néhány kötetet. — Az iskolai szünetek aján­dékoznak meg a nagy lehető­ségekkel a munkára és a tanu­lásra. Sikerült hozzájutnom ehhez a Diehl-műhöz .. . Fellapozza, Picasso-repro- dukciók. — Üjra és újra tanul belőle az ember. A színek, a vonal- vezetés, ezek a leegyszerűsí­tett formák ... Nézze a bar­nákat, vöröseket, feketéket... — Jó lenne utolérni? — És ugyanezt adni? — Hát... — Üljek le és másoljak, még ha a legnagyobbat is? Egészen mást akartam mondani... 'Mert nézze... Mindenki ások színnel és formai gazdagság­gal kezdi. A főiskolán és az amatőrök egyaránt. Akiben azonban alkotó véna van, az keresi a saját útját. Kísérlete­zik. Mindinkább az egyszerű­ségre törekszik. Mind keve­sebb színnel, mindinkább csak a lényeget kiemelve alkotna... — Végül is nehéz újat adni, hiszen annyian ... — Látott már két teljesen azonos embert? Azonos szem­léletű, megegyezően gondolko­dó ... látó embert? Ugye nem? Tehát ha valaki önmagát ad­ja, őszintén nyújtja azt, ami a saját mondanivalója ... Csak­is újat adhat. Bámulom eze­ket a Picasso-reprodukciókat, Tanulni akarok belőlük, s nem másolni őket. Csendes áhítattal lapoz g kötetben. — A látvány átformálódik, átfogalmazódik a festőben.., Kis szünet után kérdezem: — Most mivel foglálkozik? — Mindennel. Zománcképe­ket készítek, rézkarcot, tollraj- zot, olajat, fa- és linómetszete­ket . . . Keresem a magam út­ját. A dráma tart most a ha­tása alatt. Itt ez a könyv, ezt is most szereztem.^ Lipták Gá­bor Regélő Dunántúl című munkája ... A népballadák tö­mörségéhez akarom a magam illusztrációit elkészíteni. A magamét — mondom, s értem alatta a hasonlóan tömör, lé­nyegre törő rajzokat. László Lilla a gödöllői kép­zőművészeti kör vezetője, ter­mészetes hát, hogy a kör sike­rével büszkélkedik: — Sokan nézték meg a ki­állításunkat. Elismerést arat­tunk. Magam is tartottam ön­álló, gyűjteményes bemutatót, ez már a harmadik volt. — És most? — Következik a megyei. Már 1962 óta minden évben részt veszek a megye képző­művészeinek közös kiállításán. Az ideire is fe’készúltem. — Sok szerencsét — mon­dom. — Töszönöm — mondja a kislánv. — Én is — nevet -az anyja. Szántó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom