Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

1968. JULIUS 14.. VASÄRNAP

r L.3 •

HEGYE I

t/T/rínp

«»

Körszínház

Dante: Divina Commedia

AZ ÉLET KATONAI

AMIKOR MARKUS ISTVÁN bádogostanonc — már nem inas, és még nem ipari tanuló — esténként a 40 wattos körte mellett a könyveket bújta, fel sem ködlött benne, hogy a szépirodalom lesz az a híd, amely majd összeköti a négy polgárit a műegyetemmel.

Tizenkilenc éves volt, amikor „segéd úr” lett a titulusa, s munkába állt egy épületbádogos-üzemben. Egy nap a DISZ-irodán megkérdezték, hogy elmenne-e Sopronba, szakérettségire? Elment. Igaz, hogy a Sztornó-házat egyszer látta hetenként, ha kimozdult a kollégiumból, de kitűnő eredménnyel végzett. Az iskola vezetői szovjet egyetemre javasolták, s bekerült az Oleg Kosevoj kollégiumba.

— Fél év után közbeszólt az élet. Durván, fájdalmasan szólt közbe: meghalt az édesanyám. Nem akartam apámat évekig itthagyni, így hát átmentem a budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karára.

Mindjárt a második szemeszterre ...

— Háromtagú rektori bizottság döntött a felvételemi ben, de kikötötték, hogy má- i jusig le kell tennem az első i félévi kollokviumokat is, meg- i felelő eredménnyel.

i — Hogy sikerült?

; — Mindent a tanáraimnak

: köszönhetek. Emlékszem — !. 1952-ben történt — matemati- ! kaprofesszorom még a május : elsejei felvonulás után is ma- ! gával vitt, tanulni.

: NEM EZ VOLT AZ EGYET! LEN ünnep, ami' jegyzetei fö- ! lé hajolva találta. Mint szak- ! érettségis, amúgy is nagy hát- ; ránnyal startolt értelmiségi 5 származású, nyolc gimnáziu- ! mot végzett társaihoz képest, j s ráadásul DISZ-titkár lett.

! — Gondolom, megérti, mit

*jelentett ez: ránk, munkás- > paraszt fiatalokra — akiknek j minden erőnket a tanulásra ^ kellett volna koncentrálnunk ! —, ránk hárult a legtöbb moz- ; galmi feladat és társadalmi ! munka. Még nehezebb lett a ! helyzetünk 1953-ban, amikor ! ugrásszerűen megnőttek -a ta- ! nulmányi követelmények. Sok J értékes, tehetséges fiatal kal- | lódott el emiatt. Én szívós $ vagyok s világéletemben azt $ vallottam, ha az ember elkezd ä valamit, fejezze is be.

! Háromórás beszélgetésünk 5 során ez az egyetlen, halvány $ utalás jó tulajdonságaira, ezt $ is inkább szájmozgásáról ol- 5 vasom le. s

t Sopronban lett az MDP tag- $ jelöltje, az egyetemen vették $ fel a pártba. Itt ismerkedett 5 meg a feleségével is. aki egy $ évfolyammal járt alatta. Fe- $ jenként 470 forintos ösztön- ^ díjra házasodtak össze. Egy % cselédszobában kaptak albéi1- | letet, havi háromszázért.

^ — S miből éltek?

^ — A többiből. Mindketten

^ a menzán étkeztünk, boldogok ^voltunk, hogy tanulhattunk, s

4 nem voltak nagy igényeink.

5 Amikor 1955-ben egy főbér- Sleti szobát kaptunk Üjpesten. ^ még be is tudtuk rendezni.

— Az ösztöndíjból?

^ — A nyári keresetünkből.

^ A feleségem nyaranta az új- ^ pesti bútorgyárban dolgozott, S én pedig a szakmámban.

sj

4 — Mint mérnök?

y

^ — Mint bádogos — igazít ki,

— Akkor folyt a Parlament és ^ az Operaház helyreállítása ^ Mindkettőn dolgoztam, mini ^ épületdíszítő. Később, ha séts ^ közben megmutattam a gye- ^ rekeimnek, hogy ezt is, azt ií ^ én csináltam az Országházon, ^ nevettek. Most, hogy már na- ^ gyobbak, elhiszik.

$ Tíz és tizenegy évesek í ^ nagyobbak. De van „vakarák’ ^ is, tizennyolc hónapos. A2 ^ egész család szemefénye.

$ — 1956 áprilisában kaptarr

í meg a diplomámat, s másnap ^ beléptem a KÖVIZIG-hez ^ amit akkor még Budapest: ^ Vízügyi Igazgatóságnak ne- I veztek. Tulajdonképpen haza- ^ jöttem, hiszen az üzemi gya- % korlatomat itt töltöttem.

MÁRKUS ISTVÁN

EGY NAP TELT EL, a központban, a szükséges formaságokkal, s másnap elfoglalta munkahelyét a kunszentmik- lósi szakaszmérnökségen.

— Ekkoriban kezdődött a Duna—Tisza között a rizstermesztés, s mi építettük az ön- tözöteiepeket. En az Ürbő környéki munkáknak lettem az építésvezetője, s Kunpeszé- ren kaptam szállást egy tanyában. Onnan jártam ki — az apostolok lován — az építkezéshez. Mai napig is örülök, hogy így kezdhettem, mert az egyetemen szerzett elméleti tudáshoz csakis így lehet szert tenni terüietis,méretre, gyakorlati tapasztalatokra.

Tudom, közhelynek tűnik most arról beszélni, hogy napjainkban a végzős egyetemisták — gyakran még állatorvosok, agronómusok is — mindenáron Pesten akarnak maradni. Mégsem tudok másra gondolni, miközben Márkus Istvánt hallgatom. Vannak emberek, akik minden helyzetben elégedetlenek; ha kétezret keresnek, három kellene nekik; akik félreismert zseniknek érzik magukat s kölöncként hurcolják, egy életen át vélt sérelmeiket; akik a színspektrumból csak a feketét ismerik. Márkus Istvánt szerencsés optikával áldotta meg a természet. A rosszban is a jót keresi, az üröm mellett is észreveszi a kis örömmé t.

— Sokat tanultam Kun- szentmiklóson. A belvízrendszer, az öntözés és általában a síkvidék vízgazdálkodási problémái ott váltak jó ismerőseimmé. Innen az igazgatóság különböző szakaszmérnökségeihez kerültem. Dolgoztam folyamszabályozásnál, az Ipoly vízgyűjtő területének vízrendezésénél, sőt, árvízvédelemnél is, a 130 napos dunai katasztrófa idején.

Ez a „dolgoztam” az ő szótárában azt jelenti, hogy vezetett, irányított.

AZ ELLENFORRADALOM

a KÖVIZIG budapesti központjában érte. Üj ember is volt, mindaddig külső szolgálatos is, a központban alig ismerték. Eleinte ezért nem is figyelt fel rá a „forradalmi bizottmány”. Bezzeg felfigyelt november negyediké után, amikor szervezni kezdte a pártot!

Először emeli fel a hangját beszélgetésünk közben:

— ötvenhat októberéig csaknem száztagú, mammut pártszervezetünk volt. November negyediké után nem akadtunk négyen sem, amennyi az önálló alapszervezet megalapításához kellett. Az a két- három ember, aki továbbra is kommunistának vallotta magát, kénytelen volt a kerületi pártszervezeteknél jelentkezni átigazolásra. Január elejére heten lettünk, s végre megalakult az alapszervezet.

Titkárának őt választották. Először. Aztán — tíz éven át — még háromszor. Tisztsége alól akkor mentették fel, amikor a KÖVIZIG igazgatója lett: 1967 augusztus elején.

— A pártszervezet összetétele olyan volt, hogy sem szakmai, sem politikai tekintetben nem bírt befolyást gyakorolni az igazgatóság működésére. A túlsúlyban levő polgári származású és gondolkodású régi szakemberek lekezelték, sőt kiközösítették a pártszervezet tagjait: az adminisztrátorokat, a raktárost, a gyári munkásból lett agro- nómust, valamennyiüket. Voltak, akik azt hirdették, hogy a pártszervezetben a régi szakembereknek kell biztosítani a vezetőszerepet. A közhangulat csak akkor kezdett megváltozni, amikor a párt és a kormány politikája, a konszolidáció láttán az addig habozó, megfélemlített volt párttagok egymás után csatlakoztak hozzánk. Persze, közben mi is tanultunk, fejlődtünk.

V

alljuk meg: nem sokan olvastuk a művet. Dante Alighieri Isteni színjátéka ma már leginkább a filoszok olvasmánya. A járatlanabb olvasó eltéved az áradó terzinák tizenötezer sorában. A mű teljes megértéséhez nagy történelmi, teológiai és filozófiai műveltség szükségeltetik, ezzel pedig kevesen rendelkezünk.

Érthetően izgalmas vállalkozás volt tehát, amit a tizedik évadjába lépő Körszínház tűzött e nyár programjául: színpadra vinni a művet. Ne tévesszen meg senkit a cím: az Isteni színjáték nem készült színpadra, hiszen Dante korában, a XIII-ik században, a mai értelemben vett színházról még nem is beszélhetünk. A színpadi adaptációra Kazimir Károly, a Thália rendezője vállalkozott, felkérvén Weöres Sándort a válogatásra, így a tizenötezer sorból kétezer került a színpadi változat szövegkönyvébe, az eredeti mű egy tizedénél alig valamivel több.

A Commedia — melyet az utókor ’ illetett az „isteni” jelzővel, a túlvilág három részén át vezeti az olvasót, ahogy Vergilius szelleme Daniét. Megjárják a Pokol legmélyebb köreit, a Föld középpontjában jégbe fagyva találják a sátánt, majd továbbhaladva, a Föld másik oldalán emelkedik a Purgatórium hegye és ennek tetején a Paradicsom, ahol a költő találkozik fiatalon elKÖNYVESPOLC

HAMZA HUMO:

Részeg nyár

gal meri szeretni és a felesé-! gének álmodja meg. Álma j azonban soha nem teljesülhet:! az emberi természet mélyén: rejtőző vad bestialitás vet vé-; get ennek a szép szerelem- i nek. Az olvasó mégis úgy te- ; szí le kezéből a könyvet, hogy: hite továbbra is él: hinni tud! ezután is a szépben, a jóban, | a szerelemben. Ez az érzése; abból fakad, hogy a megren-! dítő szerelmi történet háttéré-: ben mindvégig ott van az or-i szag egykori bogumil világá-i nak szimbolikus szerelmespár-i ja, Grozdan és Grozdana, \ mintegy hangsúlyozva és hir-i detve: a szerelem minden tra-; gilcus múlandósága ellenére is örök. ;

Hamza Humo kisregényét Csuka Zoltán kitűnő tolmá csolásában jelentette meg az Európa Könyvkiadó.

Idővel elértük, hogy a közömbös, de nem ellenséges beállítottságú régi szakemberek bizonyos tisztelettel figyelték erőfeszítéseinket. Most hat pártszervezet működik az igazgatóság területén és taglétszámunk ismét közeledik a százhoz.

a pArttitkärsäg mellett, természetesen, bőven jutott Márkus Istvánnak szakmai feladat is. Előbb a vízhasznosítási csoport ^vezetője lett, majd a vízrendezési osztályé. CsaK mutatóba sorolok fel néhányat az irányítása aiá tartozott szakágak közül: öntözés, belvíz- és árvízvédelem, íolyamszabályozás, víz- t rendezés, vízgazdálkodási társulatok irányítása stb.

— Az utóbbi különösen szívügyem, hiszen az egészséges, jo ivóvízellátást jelenti, amiben országosan a lakosságnak csak ötven százaléka részesül, Pest megyében pedig csupán egynegyede! Abban a megyében, ahol az iparosodás foka, a lakosság száma, a népsűrűség, ,és a íovárosias igények egyaránt azt követelnék, hogy az átlag az országosnál jobb legyen! Ezért is támogatjuk a vízgazdálkodási társulatok alakítását, hogy anyagi hozzájárulásukkal minél gyorsabban, minél több község jusson jó vízhez.

Az utolsó két évben termelési igazgatóhelyettes volt. Hatvanötben élüzem címet és SZOT-vándorzászlót ‘nyertek, egy évvel később ismét élüzem lettek. Termelési eredményeik alapján tavaly is megérdemelték volna, ám ettől elütötte őket a sok baleset. Amikor Márkus István igazgató lett, első intézkedései között a munkavédelmi ejőír.ások. ..szigorú számonkérése is szerepelt. Az eredmény az lett, hogy az év első felében — a tavalyihoz képest — felére csökkent ia bal- , eset. A termelőegységek vezetői azóta is őrzik azt a baráti hangú levelet, amelyben az új igazgató megköszönte a munkavédelem megszilárdításáért kifejtett erőfeszítéseiket ...

MOST ÚJABB FELADAT

izgatja. Véleménye szerint az új ’gazdasági irányítás paran- csolóan megköveteli, hogy a vízügyi igazgatóságok ne csak az árvíz és az aszály ellen küzdjenek, hanem biztosítsák a népgazdaság, a társadalom mindennemű, vízzel kapcsolatos igényének kielégítését. E követelménynek — szerinte csak jobb felkészültséggel, a tudomány legújabb vívmámég enni sem, csak vizet inni kelt föl, a harmadik napon fölvette a legjobbnak tűnő ruháját, de egy pillanatig sem méltatlankodott, amikor csak hosszas győzködés, s főként, néhány zamatos orosz kiszólás után engedték be a nagykövetségre. Nem kevesebbet kért, mint azt, hogy hívják fel neki a húgát, de most, mert addig ő nem megy innen. Leült, várta, hogy rendőr jön érte, de kellemesen csalódott. Igaz, hogy közben késő délután lett, de végülis a telefonhoz hívták, s mire befejezte a beszélgetést Bözsivel, addigra teát, meg háromféle halat raktak eléje, s elnézését kérték, hogy ebédkor „megfeledkeztek róla”. Bözsit arra kérte, hogy intézze el: kimehessen. persze, végleg. Úgy látszik, húga gyors fölfogású volt, mert semmit nem kérdezett, hogy miért, hanem azt mondta, rendben, hagyja meg a címét a követségen. Hazament Kispestre, s várta, hogy mi lesz? Három nappal a Bözsivel folytatott beszélgetés után behívták az egyik miniszterhez, aki, miután elmondta, hogy „kötelességem közölni, ez az utolsó lehetősége”, kinevezte az egyik nemzeti vállalat vezetőjének. Három hónap múlva a nemzeti vállalat feloszlott, s ő, miután valamennyi emberét kötelességszerűen el- és áthelyezte, végülis saját sorsáról kérdezett. A feleletért mindig olyan emberekhez küldték, akiket nem talált meg sohasem. Lóth úr műhelyét közben államosították, s így. más híján, miután három üzemben is elutasították, miszerint műszerészre lenne szükség, de rá nem, beállt a kispesti hulladékgyűjtő-telepre.

nyainak alkalmazásával tudnak megfelelni. Kialakítottak tehát egy olyan gépi adatfeldolgozó rendszert, amely a vízkészletekről állandóan — úgymond — „naprakész” képet ad. Magyarán: a betáplált kérdések alapján bármikor megtudhatják, hogy a megadott területen mennyi és milyen minőségű vízkészlettel rendelkeznek. A code-rend- szert kísérletképpen az idén két vízgyűjtő területen vezetik be, s bízik benne, hogy sikerrel.

Beszélgetésünket sűrűn szakítja félbe telefoncsengés. Hol a dunabogdánjyi kőbányaüzemből keresik, hol Alsóné- mediből jelentik, hogy a helyi termelőszövetkezeti'- csoportnak (!) épülő öntözőtelep átadási határidejét kooperációs hibák késleltetik. Minden kérést, tájékoztatást feljegyez, mert éjszakánként, két jó könyv között, szereti még egyszer átgondolni, aznap mit végzett.

NEM TÉVEDÉS, éjszakánként. Nappal dolgozik, este doktori disszertációját írja, s valamikor olvasni is kell?! Ki- kapcsolódásnak kertészkedik, vagy a magyar flóra latin elnevezéseit biflázza. Csak úgy, mert érdekli.

Augusztusban lesz harminchét éves.

Nyíri Éva

ötvenháromban elővették. Másfél órAig ült annál az embernél, akit ő nem a milliónyi fényképről, hanem jóval korábbról ismert, s tagadhatatlan optimizmussal távozott tőle. Hiszen végeredményben most első ízben ismerték el, hogy „tévedések” történtek vele és körötte, s ami még ennél is fontosabb volt, most első ízben hallott olyasmiről, hogy

„munkamódszereinken változtatni kell”. Né-j hány nap múlva megkapta a kinevezését,! kormánybiztosként egy nagy beruházás irá- i nyitója lett, s annyi keserves esztendő után I végre úgy érezte, valami értelmeset csinál, i Egy év múlva kitüntették. A fogadáson, ahol; olyanok szorongatták a kezét, s tegeződtek i vele, akik nemrég még az előszobájukba, a titkárukhoz sem engedték be, csúnyán összeveszett valakivel, aki a szűk vezetőséghez tartozott, s akinek semmi mást nem mondott, mint egy évvel azelőtt, a másfél óra alatt annak az embernek, aki a munkamódszerek szükséges változásairól beszélt. Akkor bölcs mosollyal hallgatták szavait, most viszont paprikavörös képpel. Azt hitte, a két ember között kell keresni a különbséget, holott csak annyi történt, hogy azóta tizenkét hónap telt el...

Amikor megértette, elmondta a kopott oroszlánról szóló mondatot. • A naptáron ötvenöt állt, az ő élete naptárán hatvan; két nap alatt nyugdíjazták. A káderosztályon a hatodik iratcsomót is lezárhatták, niint mondták később, szavahihető emberek, a nyugdíjazásról szóló utasítás telefonon, s szó szerint úgy érkezett, hogy „na, most végre megszabadulnak tőle, az ördög maga volt ez az ember”. Az illetékes előadó a volt szócska hallatán először megrettent, de azután rájött, hogy csak nyelvtanilag rossz szóhasználatról, s nem másról tudósít a mondat. A hat, testes iratcsomót az irattár későbbi, kényszerű felszámolásakor az említett előadó magához vette, s hazavitte. Azóta is féltve őrzi, mert az ember, akiről ezek a papírok szóltak, ötvenhat tragikus őszén eltűnt, senki nem tudja, mi történt vele. Őrzi tehát a hat vaskos iratcsomót. mert időnként arra gondol, hogy hátha valóban az ördög maga volt. s más azért nem jut eszébe, mert csak az egyház szokott szentté avatni — embereket...

i

t

Hamza Humo, a mai jugoszláv irodalom nagy öregjeinek sorába tartozik. A színekben roppant gazdag és változatos délszláv irodalom egyik legsajátosabb, legegyénibb jelensége.

Most megjelent Részeg nyár című kisregénye szülőföldjén, a jellegzetesen mediterrán hercegovinál tájon játszódik és ifjúkori élményeiből táplálkozik. Két szerelem történetét meséli el könyvében. Az egyik: a kamasz Ozrennek hirtelen fellobbanó. érzéki szerelme a szép, fiatal özvegy, Ivanka után. A másik: a kamasz Ozren őszinte és tiszta szerelme a kis pásztorlány, Gerlice után. Az erőtől duzzadó, magányos özvegytől megkapja mindazt, ami után forrón vágyik, Gerlicét azonban csak gyermeki tisztaságszerelem traiiszcendens érzel- ; mességű lírája.

Amikor leírtuk, hogy az ere-! deti mű egy tizedénél alig több! szólal meg a színpadon, már! világos volt, hogy a Divina! Commediának csak kereszt-! metszetét kaphatja a néző.; Weöres Sándor válogatása azt; célozta, hogy leginkább a ma; embere számára is érthető ré-! szék kerüljenek a színpadra. A! kísérlet a cél szerint sikerült,! csakhogy nem lett belőle szín-! ház. Az irodalmi és a felolva- ; só színpad, sajátos keveréke; született a vállalkozásból. A; mozgalmasságot, a konfliktust; és a színház sok egyéb kellé-! két nélkülöző műből nem lett! színpadi játék, inkább valami! statikus oratórium, mely való-; ban csak a nagyon művelt iro-; dalomkedvelő számára nyújt-; hat élvezetet annak ellenére,; hogy az élvonalbeli színészek; mindent elkövetnek a műnek! a közönséghez való közelebb! viteléért. De ahol nincs jel-! lemábrázolás, ahol nincs cse-■ lekmény, ott a színész csak; deklamálni tud. Ezt ki-ki meg; is teszi.

A

kitűnő Sulyok Mária,] Zolnay Zsuzsa, Keres \ Emil és Básti Lajosj csak hangjukkal operálhatnak.; Básti, aki Dantét személyesíti! meg, mindvégig olvassa szőve-; gét, ennek ellenére nála talál-; ható meg leginkább az a törek-1 vés, hogy játsszék is. Nem ért-: hető a rendezői koncepció:: miért kell Bástinak. olvasnia,: hacsak nem az az ok, hogy nem akarta megtanulni a hosszú szöveget. Kazimir Károly előtt két üt állt. Az egyik, hogy a : műből adódó látványosságok- ! kai — természetesen csak a ! Körszínház nagyon is véges ! lehetőségei között lebilincselni ; a nézőt, vagy hogy kerülve • minden színpadi fogást, ke- ; vés rendezői közbeszólással,

! minden mozgást, térformát,

! ge4étust„és..jíU4gításí,..^14i'en- ! delni a műnek. Kazimir' az ! utóbbit választotta. A színé- ! szék a játéktér szélén vagy ; azon elszórtan ülnek, és csak ; a beszélő áll fel. Ilyenkor ál- ! arcot tesz arcára, személyte- ! leníti magát, mintegy transz- ! cendetts lényként szólal meg. E ! választás még inkább szűkíti ! annak lehetőségét, hogy az Is- ! teni színjátékból valóban szín- i padi játék legyen. Ügy érződik, ; hogy a Dante iránti tisztelet, a > kongeniális,' nagy mű iránti ! alázat színház * helyett egy ! nagyvonalú tisztelgés lett a ! középkor szellemóriása előtt. ! Viszont vitathatatlanul nagy ^ kulturális tett, a nyári Buda- ^ pest érdekes, színvonalas ese- 5 menye, mely nem a tömegszó- 5 rakoztatást, hanem az intel- I lektuális örömöket kedvelők- ! nek nyújt nagy élményt.

$ Ö. F.

halt kedvesével, Beatricével. Innen már ő vezeti tovább, hiszen Vergilius pogány volt, ő nem teheti lábát az üdvözült lelkek közé. Dante eljut a Kristályég határáig, ahoi meglátja az isten három személyiségét.

D

ante műve a hármas szám jegyében fogásit. 3.3 énekből áll, a terzinák hármas sorokat jelentenek, három részét járja meg a túlvilágnak és értelmezni is háromféleként kell. Az első értelmezés a tulajdonképpeni helyszínleírás, a pokol különböző bugyrainak, a Purgató- riumnak és Paradicsomnak „térképe”. A második — ebben már nagyon nehezen igazodik el a mai olvasó — éles politikai állásfoglalás, Dante saját meggyőződése szerint helyezte el politikai ellenfeleit és példaképeit a túlvilág különböző részeiben. Ellenfeleivel szemben még itt is kérlelhetetlen, egyiknek belenyomja fejét a kátrányfolyóba. Ahogy az Isten nem ád bocsánatot a pokol lakóinak, úgy Dante szívében sincs könyörület. A harmadik értelmezés a vallási. Korának skolasztikus tudatát rögzítette e hatalmas műben, kijelölte a bűnök és erények helyét, megfogalmazta a katolikus világérzés akkori helyzetét.

A mai olvasó és néző számára a legelérhetőbb és érthetőbb a hármas túlvilág eme leírt pontos helyszínrajza, a költői képek gazdag áradása, valamint egy elmúlhatatlan