Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

1968. JÜLIUS 14.. VASÁRNAP ;%Äirfap Startpisztolyra indul a traktor JÓL JÖN A HŰTŐSZEKRÉNY Eldördül a rakétapisztoly, felbőgnek a motorok. Fordul a föld az eke nyomán, széles­barnán húzódnak gyorsan egymás mellé a szabályosan egyenes barázdák. Gyorsaság és szakszerűség: követel­mény, amit teljesíteniük kell a versenyzőknek, ha tovább akarnak jutni a döntőbe. Sok ' traktoros vágott neki, hogy bizonyítsa tudását, rátermett­ségét — a járási szántóverse­nyeknek., Ezekben a napokban dől el, melyikük vizsgázott legjobban; a földet, és a hő­séget leküzdve. Kilenc járási versenyből már hatot megtar­tottak, az első három helyezés birtokosai, már a megyei ver­senyre készülhetnek. Jutal­muk azonban nemcsak a to­vábbjutás. A nagy melegben bizonyára jobban értékelik a tárgyjutalomként kiosztott hű­tőszekrényeket. Augusztus 6-án, és 7-én, a megyei versenyen, melyet Tá- piószentmártonban rendeznek, azok is hűtőszekrénnyel tér­hetnek haza, akik a járásin „csak” televíziót vagy rádiót kaptak. Feltétel persze a jó eredmény. Mert itt bizony erős lesz már a mezőny, ugyancsak meg kell küzdenie annak, aki a megye legjobb harmincegy traktorosából is a „legkiválóbb” címet akarja el­nyerni. S akkor még mindig előtte áll az utolsó erőpróba, az országos verseny, melyre augusztus végén, háromnapos küzdelem keretében kerül sor. HELSINKI-SZÓFIA VIT-láng A VIT-láng, amelyet a leg­utóbbi Világiíjúsági Találkozó színhelyéről, Helsinkiből az idei VIT színhelyére. Szófiába különböző nemzetek fiataljai­nak stafétája visz, hazánkon is áthalad. A VIT-láng július 23-án Hegyeshalomnál érkezik ha­zánk területére. A Győr me­gyei fiatalok küldöttsége a határállomáson köszönti a EGER Gerlefészek rézdrótból Egerben, a Széchenyi utca 24. számú ház udvarán réz­drótokból épített fészket ma­gának egy balkánigerle-pár és ott költötte ki fiókáit. A ger­lék a fészeképítésnek nagy mesterei. Rendszerint a közel­ben található száraz növé­nyeket használják fel erre a célra. A városban nem állt rendelkezésükre növényi épí­tőanyag, ezért a leleményes gerlék a szomszédos vas- és fémipari ktsz udvaráról „lop­kodták” össze a fészeknek való rézdrótot. VIT-lángot hozó külföldi fia­talokat, majd rövid ünnepség után motoros staféta viszi a lángot tovább a fővárosba. Győrött, a VIT-láng áthaladá­sa időpontjában, a városi ta­nács épülete előtt ifjúsági bé­kenagygyűlést tartanak. Négy évtized TELERECORDINGRA forgatja a televízió Feuchtwanger: „Hamis Néró” című művének tv-változatát. Rendező: Marton Endre, operatőr: Kocsis Sándor, főszereplők: Öze Lajos, Kállai Ferenc és Iglódi István. KAVICSRUHA Domenico Albion firenzei divattervező újra bebizonyí­totta, hogy a divat lehetőségei kimerithetetlenek. Nemrég be­mutatta új alkotását — a ten­geri kavicsokból készült női ruhát. Súlyos, de eredeti. Házak a solymári dombon A Budai Járási KlSZ-bizott- ság javaslatára lakásépítésbe kezdtek a fiatalok Solymáron. Az építőközösség 1967 február­jában alakult tizenöt házaspár­ból és egy jegyespárból. A leendő lakástulajdonosok kö­zül kilencen a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, öten a faipari vállalatnál s ketten a solymári Hunyadi Tsz-ben dolgoznak. Hogyan kezdődött? ej | — ezt idézzük fel Mészáros I Lászlóval, a PEMÜ KISZ-tit- kárával, aki a lakásépítő kö­zösség egyik vezetője. — A területkijelölés fél évig húzódott — meséli. — Az or­szágút menti György-dűlő kétharmad része ugyanis ma­gántulajdonban volt, és ki kel­lett sajátítani. A telekért csa­ládonként ötezer forintot fi­zettünk, kettőt azonnal, a töb­bit részletre. A felmérést és a felosztást az Állami Földmé­rési és Térképészeti Hivatal Pest megyei kirendeltségének KISZ-esei végezték el társa­dalmi munkában. lcás, hogy ne legyen olyan sok utazó pedagógus. Nagyobb anyagi-erkölcsi megbecsülés, amely által a tanár több sza­bad időt nyer, több tudást sze­rez, így több figyelme, türel­me, energiája jut a diák szá­mára is. A több, tevékeny program­hoz: több létesítmény! Több és korszerű tanterem kellene, aztán berendezett szakköri szobák, több gyermekkönyv - tár. Irreális a felsorolás? Gon­doljuk meg: csak Törökbálin­ton ezer általános iskolás gye­rek van. Folytassuk csak tehát. Több játszótér kellene, több strand, több park stb. Mindennek a létrehozása, fenntartása nem egyszerű, de mégsem csak anyagiak kérdé­se. A törökbálinti tanácselnök­helyettes volt szíves megmu­tatni néhány községbeli léte­sítményt. Közben megláttam, hogy a faluban elég sok helyen parkosítottak. Szinte teljesen hiába, 'Minden évben parkosí­tanak, és a parkokat minden évben letapossák, tönkreteszik. A községben, ahonnét a német ajkú lakosság nagy részét an­nak idején kitelepítették, sok a juttatott ház és sok a taná­csi lakás. Hallottam arról, hogy némely tanácsi lakásban in­kább hónapokig nem használ­ják á fürdőkádat, de megvár­ják a tanács szerelőjét. In­kább fél évig nem égetik el a szemetet, de megvárják, amíg a község elszakítja, mert ..ez a tanács dolga”. Hogy hova akarok kilyukad­ni? Térjünk vissza a parkok­hoz. Hát igen, a parképítés nem olcsó dolog, de úgy tűnik, parkot építeni még mindig könnyebb, mint igényt terem­teni hozzá, és ránevelmi min­denkit a becsülésére. Szovjet példa jut az eszembe — a szovjet városok tele vannak parkokkal. Az orosz népi erény, a közösségi érzés és a fegyelmezettség védi ezeket a parkokat. Az újkor első száza­daiban Angliában drákói szi­gorral védték a kerteket, fá­kat. parkokat: középkori ke­ménységgel szoktatták rá az embereket megbecsülésükre. KÖZÉPKORI AS KEMÉNY­SÉGET senki nem óhajt — de azért egy kicsit több szigor ná­lunk is elkelne a különféle ér­tékeket semmibe vevő menta­litás ellen. Még a Törökbálin­ton lakásokat rongáló, kifosz­tó fiatalok esetében is, legye­nek bármilyen fiatal korúak. E sorok a gyerekek, a kama­szok. a felnövő generáció ér­dekében Íródtak. De azért az eszmefuttatásunk kiinduló­pontjául szolgáló konkrét eset­ben fő együttérzésünk és szim­pátiánk legyen mégiscsak a károsulté, azé a nyugdíjas ta­náremberé. akinek tán épp egykori tanítványai tették tönkre az otthonát. Igaz, a szülők anyagilag jóvá akarják tenni a történteket, félő, hogy bizonyos Sebek nem gyógyít­hatók egykönnyen. Padányi Anna — Az anyagbeszerzés? — A Pest környéki TÜZÉP- telepeken a KISZ-esekkel együtt... Megértésre és támogatásra találtak a fiatalok a PEMÜ- nél is: a vállalat készíttette el a lakások terveit, tehergépko­csit, építőállványokat kölcsön­zött. Az építést a Hunyadi Tsz brigádja vállalta. Megnézzük a lakótelepet. A domboldalban nyolc kétla­kásos, földszintes ikerház so­rakozik. Jelenleg a belső vá­laszfalakat húzzák. A lakások alapterülete 100 négvzetméter, mindegyik háromszobás. Mé­retei kifejezik tehát, hogy nem átmeneti, hanem egy életre szóló otthonnak készül. A ha­talmas ablakokból a hegyol­dalra látni. Azt hiszem, egész Solymáron nincsenek ilyen vi­lágos, tágas, ‘napfényes laká­sok. — Ez biztos — erősíti meg a KISZ-titkár. — Mi magunk készítettük az ajtókat és az ab­lakokat, csak a nyersanyagot vettük meg. — Mennyit dolgoztak a la­kásokon? — Eddig egyenként 1500 órát, s körülbelül még ötszázat kell a befejezésig. A nehezén már túl vannak, bár a gondok, az izgalmak még mindig nem szűntek meg. A lakásépítő közösség néhány tagjával beszélgetek. A jelen­levők valamennyien a PEMÜ- ben dolgoznak, házastársaik­kal együtt. Átlagéletkoruk hu­szonöt év. Daunner Mihályék most vár­ják a második kisbabát, albér­letben laknak havi négyszáz forintért. — Ha nem készül el augusz­tus végére a lakás — mondja — nem is tudom, mit csiná­lunk. Törleszteni kell az OTP- kölcsönt (50 ezret kaptunk), és mindig jön valami nem várt kiadás is. A fiatalok többsége albérlet­ben lakik. Emellett kellett 42 ezer forintot összegvűjteniük. hogv hozzákezdhessenek az építkezéshez. — Eladósodtunk már — me­séli Vzvölgyi Sándorné, s a íöbbiek is egyetértenek. — Mi a legnagyobb gondjuk most? — Mindenekelőtt a víz. a villany és a határidő — vála­szol Mészáros László — Pest megyei Tanácstól 60 ezer fo­rintot kaptunk közművesítés­re. Ez elég a villanyra A Pest megyei Villanyszerelő Válla­latnak már régen be kellett volna fejeznie a munkát, de még a tervek sem készültek el. Még ennél is nagyobb gondunk a víz, mert arra nincsen pén­zünk. Kértünk a megyétől, de elutasítottak. — Fúrnánk kutat, de csövekre hidroforra anyagi erőnkből nem futja — így Daunner Mi­hály. — Két éve nincs egy sza­bad vasárnapunk vagy délutá­nunk. Minden nyolcadik éjjel éjjeli őrök-vagyunké . Az építkezők kettő kivételé­vel családosak, ezért szeret­nének minél előbb költözni. Igen ám, de mit csináljanak víz nélkül? Egész Solymár víz­gondokkal küzd. A tervek sze­rint 1970-ben fővárosi vízzel látják el a községet. De ad­dig? A környéken sincs kút. S ha fúrnak is, nem biztos, hogy találnak vizet. A társadalmi összefogás, a segíteni, akarás, a fiatalok problémáinak megér­tése tizenhat szép otthont ered­ményezett Solymáron. S most, amikor csak az i-re kellene fel­tenni a pontot — hiszen a két­millió-százezer forintos be­ruházásban nem több a pont­nál a hidroforház és a csövek ára —, nem találnak szervet, amely segítségükre lenne. Pe­dig tizenhat család várja, hogy minél hamrabb végleges fe­dél alá juthasson. Soós Ibolya----------------------- sétálok a I Réggel óla szigeten. ■------—------------ Mezítláb, íü rdőnadrágban. Időnként így is beállók a vízbe, megmár- tom magam. A meteorológu­sok már reggel hét órakor hu­szonhét fokot jeleztek. A víz percekre lehűt, végigfekszem a parti fövényen, a nyárfák alatt, alig karnyújtásnyira a Pörköldétől, ahogyan negyven esztendeje nevezték el tréfá­san ezt a teknő alakú mélye­dést. A nyárfák árnyékának vé­delmében gondolataim neki- szila jódnak: megpróbálom magam elé képzelni e festői szépségű tájat, olyannak, ami­lyen négy évtizeddel ezelőtt lehetett. Víkendházak nélkül, táskarádió nélkül, motorcsó­nakok nélkül. A folyó akkor is ilyen le­hetett, mint ma. Lassú és mél­tóságteljes. És a part? Néhány sátor, vidáman voliballozó fiatalok és kevésbé fiatalok. És csend, és nyugalom. A he­gyek és az erdők, a sziget és a Duna-part nemcsak pihe­nést és felüdülést kínált itt az embereknek, többet ennél: védelmet a világ zajától, vé­delmet az üldözők elől.-------------------------- elő­| Ki fedezte fel | szőr a--------------------------- Termé­szetbarátok Turista Egyesüle­tének tagjai közül? Lesznai Lajos? Holczer Ilona? Görög Henrik? Verő Endre? Akkor nem volt fontos. Csak az, hogy Szigetmonostoron akkoriban nem volt csendőrőrs és ez vi­szonylagos nyugalmat bizto­sított a turistaegyesület tag­jainak, de elsősorban azok­nak, akik az illegális kommu­nista párthoz tartoztak. A táborozó sátorélet már régen a múlté. Víkendházak sora mindenütt. Körülöttük gondosan ápolt virágoskertek. Vajon melyik helyép állt egy­kor a Krone, a nagy sátor, amelyet az akkoriban Buda­pesten vendégszereplő Krone vándorcirkuszról neveztek el? És hol, melyik sátor tövében szeretett megpihenni a gyak­ran idelátogató költő, József Attila? Lesznai Lajosnak, az egyik „honfoglalónak’’ az em­lékezése jut az eszembe: — József Attila gyakran járt kint a telepen. Amint megérkezett, mindjárt köréje gyűltek, elsősorban a fiatalok és parázs viták alakultak ki. Egy alkalommal ott ültem az egyik fa alatt és olvasgattam. Attila odajött hozzám és meg­kérdezte: „Mit olvasol?” Mu­tattam a könyvet, Csokonai Dorottyáját. „No, add ide” — mondta. Ekkor már körülvet­tek néhányan és sejtették, mi következik. Attila leült, ké­nyelmesen elhelyezkedett és elkezdte felolvasni a Doroty- tyát. Együltében végigolvasta. Szépen, jól, érthetően olva­sott, élvezet volt hallgatni... — A telepen eltöltött évek A utótulajdonosok figyelmébe! XXXXXXXVXXXXXXXXVXX>NX\NXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXVNXX\XXXXXXXNXXXXXX\XXV\X\X Az Állami Biztosító kéri az autótulajdonosokat, szíveskedjenek befizetni a kötelező gépjárműszavatossági biztosítás lí>68. MANÓIMK FÉLÉVI DÍJÁT. A díj július 1-én esedékes és a hó végéig pótlékmentesen fizethető. Felvilágosítással, befizetőlappal szívesen áll rendelkezésükre az ÁLLAMI III/.IONÍIÓ sok emléke mindmáig bennem él — idézem emlékezetembe Verő Endre szavait — Sokat csónakáztam, evezőstúrákra jártam, és nyolc-kilenc nyá­ron át én vezettem a telepen rendezett sakkversenyeket.. . — Nemegyszer sztrájk, po­litikai tüntetés, más mozgalmi akció szerveződött a telepen — jut eszembe Tibor Zoltán emlékezése.--------------------- meleg | A rekkenő | mintha---------------------- csillapult v olna, már nem érzem forró­ságát. Egészen más hevít: a múlt, amelynek fontos állo­mása volt ez a kicsiny telep. ... Ebéd után az erdőszélen vitára jött össze az ifjúság. Bíróságot játszottunk. Neves, jobboldali politikus tárgyalá- sa került terítékre. Volt vé­dője, ügyésze, kineveztük az esküdteket és számtalan volt a tanúk száma. Abból, aho­gyan a vád elhangzott, többet tanultunk, .mint bármely ve­zércikkből. Abból, ahogyan a védők, tanúk, esküdtek be­széltek, abból, ahogyan az íté­letet meghoztuk, politikát, emberséget egyaránt tanul­hattunk. Nagyon érdekesek voltak ezek a viták... Más­kor könyvekről, versekről be­szélgettünk, a Népszavát ol­vastuk hangosan, új verse je­lent meg benne József Attilá­nak. Hallgattuk, szép volt, tetszett... Kántor Zsuzsa írónő, a te­lep egykori lakója, ma is gyakran látogat el ide. — Esténként a tábortűz fénylett, s szemben, a túlpar­ton testvér tábortüzek vála­szoltak rá, a gödi ifjúmunkás fiatalok lángjai. Énekeltünk, s micsoda szép dalokat! Ben­ne volt minden vágyunk, hi­tünk. Néha egy-egy suttogó hang szólalt meg mellettünk: a Vörös Segélyre gyűjtött va­laki. Kinek, ami pénze volt, odaadta. Az életünket is oda­adtuk. Volna,, ha kell, de ilyen hősi fogalmakban akkor egyi­künk sem gondolkozott... Hazafelé öten ültünk a csó­nakban, köztünk volt Ságvári Endre és Ági, a húga is, aki olyan kislány volt még, hogy elfért a kormányos előtt. Tág- ranyílt szemmel figyelte a bátyját s egyre csak azt kér­te: mesélj még, Endri, me­sélj! | Igen, mesélni kell, | elbeszélni a telep négy évti­zedének történetét. Nemcsak azoknak a fiataloknak, akik itt töltik .nyaraikat ma is, s akiknek apjuk, anyjuk, vagy éppen nagyanyjuk a sziget­monostori Erdei Telep alapí­tói közé tartozott. Minden fia­talnak: tudják meg, ismerjék meg e telep történetét, amely ma már történelem. A magyar munkásmozgalom történelmé­nek egyik szakasza fűződik e szépséges tájhoz. Ahol „nehéz volt az élet, sok jó elvtárs volt munka nélkül — sok sza­bad idővel és nagyon kevés pénzzel. Családiason összead­tuk a kis szalonnát, más hoz­závalót, s már főtt is a bog­rácsban a megunhatatlan paprikáskrumpli. Olyan volt a monostori telep, akár egy nagy család. A baráti közös­ség örömével éltünk együtt e vadregényes területen, ahol az apró levelű akácos alig en­gedte át a fényt, s tele volt minden akácillattal...” És dallal is. Mert néhány esztendővel a telep megala­kulása után itt alakult meg a Vándor-kórus, az ő tulajdo­nukat képezte a nagy kórus­ház, több kórustag pedig sa­ját sátorral vagy kis faházzal rendelkezett. Azóta évtizedek múltak, megváltozott, megszépült itt minden. De a világ bármely részébe is szólítja fellépés a Vándor-kórust, évente egy­szer ma is testületileg eljön­nek a telepre: mindig haza­érkeznek, és a telep tnai lakói is barátként, testvérként, me­leg szeretettel fogadják őket. r—---------------— "Vári va­I Kzen a mai. | sárnapon------------------------ is, ami­kor ünnepnapot ülnek az Er­dei Telepen: a negyvenedik születésnapot. P. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom