Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

1968. JÚLIUS 3., SZERDA rear MEG VKI kKMod 3 EGY RENDELKEZÉS VÉGREHAJTÁSA NYOMÁBAN Mit tesznek csökkent munkaképességű dolgozóikért az üzemek? Az év elején életbe lépett új rendelkezés szabályozza a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, illetve áthe­lyezésüket az üzemen belül könnyebb munkakörbe. Most azután a megyei tanács mun­kaügyi osztálya szúrópróba­szerűen ellenőrzi, hogy a csök­kent munkaképességűek szá­mukra alkalmas helyen dol­goznak-e, vagy azokat mások töltik be. Egyik ilyen ellen­őrző útjára kísértük el Mol­nár József főelőadót. A nehéziparban nehéz... A ceglédi Űtépítőgép Javí­tó és Gyártó Vállalat munka­ügyi csoportjának vezetője, Kerepesi Ernő nemcsak tagja a rendelkezés értelmében ösz- szehívott bizottságnak, hanem a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban létrehozott, csökkent munkaképességű bi­zottságnak is. Kerepesi tehát elismert szakértője a kérdés­nek. Tőle halljuk: — Nehézipari üzemben a csökkent munkaképességűek elhelyezése nagyon nehéz, de mégsem lehetetlen. Legtöbb esetben, talán mindig össze­egyeztethető a humanitás az üzem érdekével, de ehhez minden egyes könnyebb mun­kát igénylőt egyénileg kell el­bírálnunk. Megtettük mi ezt a mostani rendelkezés életbelé­pése előtt is. Példát mond. Szenczi Ká­roly gépkocsivezető volt, ma­gas vérnyomása miatt azon­ban ezt a munkát nem folytat­hatta. Mit tegyenek vele? Ad­dig faggatták, amíg kiderült, hogy valaha akkumulátorja­vító volt. A vállalat évente 40 —50 dömpert hoz rendbe, a hibás akkumulátorokat más­hol javíttatta. Szenczi elhelye­zése érdekében saját javító- műhelyt állítottak fel. A volt gépkocsivezető pedig 9,50 fo­rintos órabérrel szorgalmasan és jól dolgozik. Jövedelme sem kevesebb, mint amennyi a vo­lán mellett volt. És amellett lelki egyensúlya is helyreál­lott, érzi, hogy hasznos mun­kát végez, nem könyörületből foglalkoztatják. — Sok függ az egyes műve­zetők emberségétől is — mondja még Kerepesi. — Vég­tére a beteges, vagy idős mun­kást eredeti mesterségében is könnyebb munkára oszthatja be, ami nem is ritkán fordul elő nálunk. Ennek ellenére a mintegy 50 csökkent munkaképességűek­kel betöltött állás mégis kevés az üzemben. Arra a kérdésre, hogy régi dolgozóin kívül, el­helyezhetne-e más csökkent munkaképességűeket is, hatá­rozott nem a válasz. — Kérem, ez' nehézipari üzem... Feltesszük tehát a kérdést, egy könnyűipari üzemben, a Május 1. Ruhagyár ceglédi te­lepén. A válasz itt is nemle­ges. — Szalagban folyik a mun­Szíjgyártó- ipari tanulit ceglédi szíjgyártó részlegünkbe FELVESZÜNK Jelentkezés: bármely napon Cegléden, Rákóczi út 3. sz. alatt. DÉL-PEST MEGYEI LÁBBELI- KÉSZÍTŐ KTSZ ka, csak teljes értékű munkát végző dolgozhat itt. Aki lassú, az a többi dolgozó bérét csök­kentheti — magyarázza Szűcs Lajos telepvezető. — Nyolcan- tizen jogosan igényelnek köny- nyebb munkát, de nálunk nincs. A munkaköri jegyzék mind­össze négy portási és egy mo­tozónői állást minősített csök­kent munkaképességűek részé­re alkalmasnak, öt állás a 830 dolgozót foglalkoztató üzem­ben nem túl kevés? — kérdez­zük Kovács Benőnétől, a bi­zottság egyik tagjától. — Nálunk nincs egyéb le­hetőség — feleli. Márciusban alakult a bi­zottság, azóta összeült-e egy­szer is? — Nem, azóta nem tartot­tunk ülést. Tárgy a Igát ás nélkül A Nagykőrösi Konzervgyár bizottsága sem ült össze már­cius óta. Dr. Harmos Csaba, a gyár üzemi főorvosa, a bi­zottság tagja, nein is tagadja. — Csakhogy — teszi hozzá — a bizottság tagja a válla­lat meg a szakszervezet mun­kavédelmi felelőse is. Nekik és nekünk, üzemorvosoknak eddig is hivatali kötelessé­günk volt foglalkozni a csök­kent munkaképességűekkel. Ilyen és más munkavédelmi ügyben úgyszólván naponta találkozunk, de nem tárgyal- gatunk, elég egy-két szó, megértjük egymást. — Nálunk senki sem sze­reti a véget nem érő értekez­leteket — szól közbe Harsá- nyi Lászlóné, a személyzetis. — Nem töltjük szófecsérléssel az időt, sem felesleges admi­nisztrálással, hanem cselek­szünk. Gyakorlatilag ez úgy törté­nik, hogy az orvos a gyógyult betegről megállapítja, nem dolgozhat régi munkahelyén. Szól a munkavédelmisnek vagy a személyzeti osztály­nak és jelzésére legtöbbször 24 órán belül megtörténik az áthelyezés. Van azonban úgy, hogy azonnal. — A vállalat vezetősége rendkívül megértő — mondja az orvos és megmutatja a munkaköri jegyzéket. Hu­szonnégy munkakört tartanak nyilván, köztük olyat, ame­lyen enyhébb szívbajjal, vese­bajjal is lehet dolgozni. A listán különös munka­hely is szerepel: Betegbrigád. Néha harmincán vannak. Üvegeket, dobozokat címkéz­nek, raknak rekeszekbe, de csak egy kilónál nem súlyo­sabbakat. Akik életrehívták, azok emberségét dicséri ez a munkahely. — Úgyszólván valamennyi rászoruló dolgozónkat el tud­tuk helyezni könnyebb mun­kára — folytatja az orvos. — Tizenhét mégsem dolgozik neki megfelelő helyen. A munkára való rehabilitációt gyakran megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi ugyanis az egyéni adottság. Túl idős kor oéldául, vagy szellemi gyen­geség, ami az átképzésre szükséges minimális tanu- 'ásra sem elég. Emberek ezreiről van szó A konzervgyárban 364 csök­kent munkaképességűnek al­kalmas fizikai munkahelyet tartanak nyilván, amiből 324 helyet arra rászorulókkal töl­töttek be. Vagyis a gyár ál­landó dolgozóinak mintegy tíz százaléka szorul különleges elbánásra. Kétségkívül nagy ez a szám. A megye területén működő ipari üzemekben felvett munkaköri jegyzékek aránya azonban összességükben ked­vezőbb. Mintegy négy és fél­ezer helyet mutatnak ki és csak feleannyi csökkent mun­kaképességű dolgozót. Pusz­tán a számokat nézve tehá' valamennyit könnyű lenne el­helyezni. Nemcsak az üzem állandó dolgozóit, kívülálló­kat is. A valóságban más a hely­zet. Gyenge egészségű, félig rokkant, vagy idős ember szá mára többnyire csak az ottho­nához közel eső munkahely jöhet számításba. Arról pedig egyelőre nem készült statisz­tika, hogy a megye ipari fog­lalkozású lakosságának zömét alkotó bejárók között hány a csökkent munkaképességű és a fővárosi üzemekben milyen a helyzet. Nyilván sokukat kellene közelebbi munkahely­hez juttatni. Mindent összevéve, csak Pest megyében is több ezer embert érint a fél éve hatály­ba lépett rendelkezés. De a rendelet az ezreken belül az egyes embert nézi, egyéneken kíván segíteni és ez benne a szép. Ha nem is mindenütt, általában az üzemek szintén törődnek munkaereje teljét el­vesztett minden egyes dolgo­zójukkal, ez pedig megnyug­tató. Szokoly Endre Több házhely Budakeszin Budakeszi a gyorsan fejlődő Pest környéki községekhez tartozik. Ebben az évben is hetvenen kértek engedélyt családiház-építésre. Sokuknak van telke, mások most kere­sik, kitől vásáro 1 hatnának ? A faluban jelenleg 20 beépítet­len belterületi fundus talál­ható, azonban mind magán- tulajdonban és gazdájuk szin­tén építkezni akar a közeljö­vőben. A községi tanács most a megyei tanácshoz fordult, en­gedélyezzék' a Kertészeti Ku­tató Intézet melletti 17 hol­das szántó felparcellázását. A földdarab j mezőgazdasági célra úgyis alkalmatlan s mór régebben belterületté nyilvá­nított, házhelyparcellázásra kiszemelt terület. Felosztásá­val a családiház-építkezők igényét legalább két-három évre kielégítenék. A megyei tanács a földhiva­tallal egyetértésben az előze­tes engedélyhez hozzájárult. „Vendégszereplés“ Az Állami Bábszínház együttese október elején Berlinben vendégszerepei. A „Berliner Festtage” ünnepségein Jevgenyij Svarc: „A Sárkány” című meséjét mutatják be a közönségnek. A me­sejáték énekszámait Darvas Iván adja elő. Hangját mag­netofonszalagon viszi el az együttes. A hangfelvételek most készülnek. Nyolc hónap munkájáról, eredményeiről számolt be teg­nap délelőtt a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság Pest me­gyei elnökségének ülésén He­gedűs Istvánná megyei titkár. Az elmúlt időkben — mon­dotta a többi között — reali­zálódott az a régi kívánság, hogy a két nép barátságának elmélyítéséből, a szocialista tábor vezető országa tudomá­nyos, kulturális, politikai és gazdasági életének ismerteté­séből valamennyi mozgalom, tömegszervezet és társadalmi szerv vegye ki a részét, hiszen ez a barátság nem csupán az MSZBT, hanem az egész ma­gyar nép ügye. Ebben az el­múlt nyolc hónapban — foly­tatta — olyan jelentős esemé­nyek zajlottak le, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfor­dulója — amelyet a barátság vonatának utasaként sok-sok magyar dolgozó együtt ünne­pelt szovjet barátaival a moszkvai Vörös téren —, mint a Vörös Hadsereg születésé­nek félszázados jubileuma, de jelentősek voltak azok a ma­gyar—szovjet barátsági estek, fehér asztal melletti találko­zók is, amelyeket — immár több éves hagyományokhoz híven — százával rendeztek és rendeznek a megye külön­böző községeiben, városaiban, nagyüzemeiben. A barátság ápolásának számtalan módja újabbakkal is gyarapodott az elmúlt években. A Herceghal­mi . Állami Gazdaságban pél­dául gyakorlattá vált, hogy az ideiglenesen hazánkban állo­másozó egyik szovjet alakulat újoncait szíves vendéglátás keretében tájékoztatják annak a tájegységnek politikai-tár- sadalmi fejlődéséről, gazdasá­gi eredményeiről, amely — katonai szolgálatuk idejére — második hazájukká válik. A titkári beszámolót számos hozzászólás követte, majd dr. Németh Béla, az MSZBT Pest megyei elnöke bejelentette, hogy a Pest megyei Pártbi­zottság, valamint az MSZBT Országos Központja, más munkaterületre való áthelye­zése miatt, kéri Hegedűs Ist­vánná felmentését a megyei titkári teendők alól, s egyben javasolja alfelnökké választá­sát. A megyei titkár tisztsé­gére pedig Lukács Lázárt, a Hazafias Népfront eddigi bu­dai járási titkárát javasolta. Az elnökség a javaslatokat el­fogadta. ny. é. Mikológiái vándorgyűlés Gyűjtőutak Gödöllő és Zebegény környékén is Július 4—8. között rendezi meg a Mezőgazdasági Múze­umban az Országos Erdészeti Egyesület a IV. országos mi­kológiái vándorgyűlést és a hozzá kapcsolódó gombakiállí­tást, amelyet a közönség jú­lius 9—21. között tekinthet meg. A kiállításon külön anyagként szerepelnek a csév- haraszti természetvédelmi re­zervátum különleges gomba­fajtái. A tanulmányi gyűjtőutak Pest megye gombában gazdag területeire is elvezetnek. Ju­lis 5-én, pénteken Gödöllő környékén, július 7-én, vasár­nap a zebegényi erdőkben mu­tatják be a ritkaságokat az or­szág különböző részeiből és külföldről idesereglett szak­embereknek. A magyar gombászatnak igen nagy hagyományai van­nak. A világ első gombászati szakkönyvét is hazánkban, a magyarországi gombákról írta Carolus Closius. Műve 1601- ben jelent meg Antwerpen­ben. Dohánytermesztési verseny A magyar dohányipar az idén is meghirdette az orszá- . gos dohánytermesztési ver­senyt. A versenyben azok a termelőszövetkezetek, szövet­kezeti csoportok és állami gaz­daságok vehetnek részt, ame­lyek legalább 15 katasztrális holdon termesztenek szabolcsi, kerti, hevesi, debreceni, bur- ley, havanna vagy szuloki do­hányt. Jk gyár tttsy M. JP tál A történteket megismerve a háláról és a hálátlan­ságról lehetne, s kellene írni, de — hiszem — megkerülnénk vele a lényeget. Ami történt, az napjainkban igencsak köz­napi dolognak számít. M. Pál, az Egyesült Izzó TV Képcső és Alkatrészgyára műszerésze bement a munkaügyi osztály­ra, s bejelentette, hogy: kéri a könyvét. Nem áthelyezéssel ment el az üzemből, hanem kilépett. Indoka: itt nem ta­lálja meg a számítását. M. Pál 1959-ben lépett be a váci gyárba. Segédmunkás­ként, semmiféle szakmai tu­dása nem volt. A gyár jobb kenyeret kínált neki. Lehető­vé tette — ezerféle kedvez­ménnyel —, hogy szakmát ta­nuljon, szakmunkás legyen, s most, kilépésekor 8,40 volt az órabére, öt ízben kapott ki­váló dolgozó oklevelet vagy jelvényt, a hozzájáró pénzzel, ezenkívül pénzjutalmat, meg­kapta a kohó- és gépipar ki­váló dolgozója címet is, és — lakást kapott a gyártól. Élete tehát — s anélkül, hogy eb­ben a saját részét lekicsinyel­ném. a gyár adta dolgokat kell első helyre tennem — ..sínre került”, s most, az új Munka Törvénykönyve ismere­tében, nyilván úgy vélte, hogy fölvirradt a szerencsevadá­szat napja. Nincs ebben egye­dül: ahol többet ígérnek, oda — manapság — sokan igye­keznek. M. Pál tényleg nincs kivétel. Mert — megint csak például — a Magyar Selyem­ipari Vállalat váci szövőgyá­rában még az történt, hogy S.-né átvette a kiváló dolgozó jelvényt, a vele járó pénzzel, majd — jó napja volt aznap — még egy pénzesborítékot, mint a munkaverseny egyik győztese, lekezelt az elnöki asztalnál ülőkkel, ahogyan il­lik, a helyén megszámolta, ősz- szesen mennyi is van a boríté­kokban, azután együtt ünne­pelt a többiekkel. Másnap pe­dig fölment a munkaügyire, s kikérte a könyvét... A szabad munkahelyválasz­tás jogát elvitatni okta­lanság lenne; néhány szerény cikk erejéig magam is erősít- gettem évekkel ezelőtt, hogy adminisztratív eszközökkel kár „helyben marasztani” em­bereket. Az M. Pál meg S.-né féle kilépések mögött azonban több lehet — s van is —, mint új, jobban fizető munkahely keresése. A példaként ernlí- tett két ember — mert hozzá­juk hasonlókat seregével le­hetne sorolni, a szövőgyári K. Máriától, a KISZ munkaver- seny-mozgalmának sztárjától a Nagykőrösi Konzervgyárból kilépett üzemvezetőig — típust testesít meg. Azt a típust, mely napjainkban fölvirradni érzi napját, s úgy hiszi — de csak hiszi —, hogy a hátrá­nyoktól mentes munkahely- változtatással jó vásárt csinál, hiszen több lesz a bére. Az új Munka Törvénykönyve való­egyedül; nem szabályt erősítő ban nem rögzít semmiféle hát­rányt, s abban sincs semmi elítélendő, ha az egyik üzem többet kínál, mint amennyit a másik ad. Mégis: miben és hol tévednek azok az embe­rek, akik úgy hiszik, hogy a sűrű helycsere hasznukat, jö­vedelmüket gyarapítja? Térjünk vissza a képcső­gyárhoz, M. Pál volt munka­helyéhez. A gyár ebben az esztendőben mintegy 315 ezer forinttal növelte, illetve nö­veli a béreket; emelték az éj­szakai pótlékot, a kollektív szerződés alapján módosított tak több bérkategória-besoro­lást stb. Adnak tehát ők is. Vannak azonban türelmetlen emberek; húsz fillérrel több órabérért már a szomszédhoz pártolnak. Azután ... Azután megtanulják, hogy — s mond­hatnám. a Munka Törvény- könyvében foglaltaknak ez az „ellenpontja” — minden kö­zösség egyre nagyobb figye­lemmel' és okossággal kedvez azoknak, akik hűek hozzá, akik jóban-rosszban kitarta­nak mellette, azaz a törzs- gárdatagoknak. Megtanulták, hogy a húsz vagy ötven fil­lérrel nagyobb órabér ma ugyan több keresetet jelent, de hosszabb távon, eszten­dőkre gondolva, nem! A kol­lektív szerződések már ebben az esztendőben különbséget tesznek új fiúk és régiek kö­zött a nyereségrészesedés mértékében — nem egy he­lyen, mint például a Csepel Autógyárban, nem is kismér­tékű különbséget —, a külön­böző vállalati juttatások meg­adásában, a kedvezmények odaítélésében. A gazdasági reformhoz kap­csolódó munkaügyi in­tézkedéseknek sok híve, s sok ellenzője volt. Vitathatatlan: ma még vannak olyan zökke­nők, melyek később elsimul­nak — átlagbérmegkötés stb. —, de lényegében és egészé­ben helyesnek bizonyult a kö­töttségek föloldása, a hátrá­nyok nélküli munkahelyvál­toztatás lehetőségének meg­teremtése. De hiszen M. Pál és S.-né és K. Mária... De hiszen M. Pál és a többiek példája — minden negatívu­mával — éppen amellett ér­vel, amit maga a reform cé­loz: közgazdasági eszközökkel befolyásolni a munkaerőhul­lámzást, a kollektív szerződé­sekben foglaltakkal csökken­teni a fluktuációt, kézzelfog­ható anyagi előnyökkel, s nem csupán szavakkal megbecsül­ni a törzsgárda tagjait, a „régi embereket”, a hűségeseket. Azzal ugyanis, hogy „ráol­vasunk” a hamar-hasznot ke­reső, kedvelő emberekre, sem­mit nem érünk. Vannak — tegyük hozzá: ma már van­nak, s még inkább lesznek — nyomosabb érveink. A reform a gyárak és az M. Pálok mai vitáiban nem varázsigék kimondásával oszt igazságot, hanem — ha kissé hangza­tosnak is tűnik — közgazda- sági törvények érvényesítésé­vel. Nem kétséges, hogy ezek a közgazdasági törvények mindkét fél esetében a hosszútávú „befektetéseknek” ígérik-nyújtják a — kamatos kamatot... / Mészáros Ottó Beiktatták az MSZBT Pest megyei új titkárát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom