Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
19«». JULIUS 14.. VASÁRNAP rmsr MEGYEI <SCtvlw> A PEST MEGYEI ÁÉV TAPASZTALATAI Melyik a jobb pénz} Ivimd a kettő forint, s még- | is ... az egyik jobb közülüK. Legalábbis a köztudat ez: I ami a borítékban van, az a \ pénz. A kereset. A többi ? Van, ; adják, jár, de — nem számítják a keresethez az emberek. Pedig: munkaruha, munkás- szállás, ebéd-hozzájárulás, utazásiköltség-térítés... A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztályának vezetője, dr. Schul- teisz Ervin: — Az ún. közvetett juttatásokat, de igen sokszor még a különböző, bérkiegészítő összegeket sem számolja dolgozóink nagyobb része keresetként. Az a pénz a vonzó, ami a borítékban van. Olykor még az sem, mert volt olyan kubikosbrigádunk, melynek tagjai csakis órabérüket fogadták el mint keresetet, s állandóan arra panaszkodtak, milyen keveset fizet a vállalat... Egyenlőtlen verseny Minden teljesítménybéres dolgozó — természetesen átlagosan — hatszázalékos béremelést kapott ebben az esztendőben. A rendelkezésre álló összeg helyes fölhasználását az igazolja, hogy míg a munkásállománynak utolsó fillérig kiosztották a lehetséges bérjavítást, addig az alkalmazottaknál nem. 1968 első negyedében öt százalékkal volt magasabb az átlagbérszint a múlt esztendő azonos időszakánál. Mégis a PÁÉV ugyanúgy egyenlőtlennek látta helyzetét, mint igen sok más vállalat. Néhány hét alatt húsz lakatos, tizenöt asztalos hagyta ott a vállalatot, s ment dolgozni termelőszövetkezeti segédüzembe. — Olyan órabérek ígérete csábította ezeket az embereket — mondja dr. Schulteisz —, amilyeneket mi egész egyszerűen képtelenek vagyunk adni. így egyenlőtlen versenyre kényszerülünk. Kiképezzük a szakmunkásokat, például, jelentős összegeket áldozunk erre, s amikor megkezdenék a „visszafizetést” itthagynak bennünket. A vállalatra egyre jelentősebb, igen sűrűn valóban népgazdasági méretű, fontosságú beruházások megvalósítása hárul, s ugyanakkor anyagi-bérezési lehetőségei jóval alatta maradnak a szükségesnek. A vállalat — közel 3600 fő a létszám — krónikus munkáshiánnyal küzd, elvétve akad csak olyan munkahelye, ahol — és ott is csak ideig-óráig — teljes a létszám. Most valamivel könnyebb helyzetben vannak, mert a KlSZ-építőtábo- rokba — például Vácott, Szentendrén — levő fiatalok segítséget jelentenek, de persze, ez nem ellensúlyozza a második negyedév igen negatív munkaerőmérlegét — több kilépő, mint amennyi fölvett —, azt, hogy a múlt évinél jóval nagyobb volt a fluktuáció. Esztendők kellenek hozzá aki egy forintot, s volt, aki egy fillért sem kapott. Igen következetesen tartják • magukat ahhoz, hogy — s aki az építőiparban sokáig dívó gyakorlatot ismeri, az tudja, i hogy milyen nagy dolog ez — [ megdolgozott, s ne csupán „igazolt” teljesítmény legyen a bérkifizetések mögött, bár ez a szigorúság nem minden ember előtt népszerű. — A bérezés — hangsúlyozza Schulteisz dr. — alapvető tényező a fegyelmezésben, de sok esetben számunkra csak elvben létező eszköz. Áprilisban például 150 kilépő munkás volt, fölvenni már csak 130-at tudtunk, s a cserélődések bizonyos minőségi romlással is járnak ... Tavaly, éves szinten, az állványozó szakmunkások 2100, a kőművesek 1900 forintot kerestek, tehát ha számítjuk a fiatal kezdőket, azután a téli időszakot, nem is olyan rosszak ezek az összegek. Konkurrálni azonban azzal a termelőszövetkezeti segédüzemként működő lakatosrészleggel, ahol három és fél ezret ígérnek, nem tudunk, pedig kérdéses, társadalmilag és gazdaságilag hol végez hasznosabb munkát a lakatos? Az osztály dolgozói hasonló tapasztalatokra tettek, tesznek szert. Megértik, hogy aki kétszáz kilométerről utazik, ha módjában áll, most már otthon marad. Azt azonban nem értik, miért fizethet majd’ kétszerannyit egy-egy szakmunkásnak az a termelőszövetkezet, amely a fővárosban működteti „részlegét”, tehát gyakorlatilag semmi közük egymáshoz? Panaszok lennének csupán? Igazabb az a megfogalmazás: jogos aggodalmak. Mert a gépesítéssel, a modernebb építési technológiákkal ném tudttak olyan mértékben haladni, amilyen j mértékben a munkaerő száma, minőségi értéke — csökken! A különélési pótlék rendezése például sokat jelentett, fejlődés volt a közvetett juttatások nagyságában, színvonalában is, s éppen ott a legszerényebbek a lehetőségek, ahol leginkább „fogni” lehet az embereket: az ún. nyers keresetnél. Útkeresés+segítség A vállalat vezetői, párt-végrehajtóbizottsága, s a munkaügyi osztály igyekszik megtalálni a megoldás útjait. Kezdeti eredmények már napjainkban is vannak, így például növekedett a határidőre befejezett átadások száma, jobb az ún. műszaki készültségi szint a most végzett munkáknál, s ez a műszakiak körében végbement — s végbemenő — változásokra mutat. (Ilyen célokra is több pénzt fizethetnek ki, 'mint a múlt esztendőben.) Fokozatosan növelik azokat az előnyöket — elsősorban bérezésben —, melyeket a törzsgárda tagjai élveznek; így is szeretnék megkötni az embereket. A saját útkeresésük azonban önmagában nem elég. Embereik megtartása érdekében például újra és újra olyan engedményekre kényszerülnek, melyek nem egyeznek a fönnálló rendelkezésekkel, de — kényszer- helyzetben vannak, mert a beruházáson velük együtt dolgozó vállalatok munkarendje sokkal előnyösebb, s ha nem igazodnak ahhoz, oda pártolnak át embereik. Egyértelműen tisztázni kellene a munkarendet, egységesíteni a ma még többféle rendelkezést, megszüntetni a rossz gyakorlatot, a „feketén” adott engedményeket — ehhez azonban segítség kell, az illetékes felügyeleti szervek, s a szakszervezet útmutatása. A föntebb említett, munkarenddel összefüggő gond csak egy a sok közül; az útkeresés valóban ' nehéz. A reform mindössze fél éve hat, nagyon- is korai lenne véglegesen megítélni a munkaügyi kérdéseket. Egy dolog azonban már napjainkban is igen világos, félreérthetetlen: a jövő útja csakis a bérjellegű kereset növelése lehet, ez vonzza az embereket, ezt érzik jobb pénznek. És tudvalevő, hogy jobb pénzért, a szó ilyen értelmében, is, szívesebben jönnek, maradnak az emberek. M. O. Házgyár A Dunakeszi határában épülő házgyár központi nagycsarnokában, a tervnek megfelelően, meg- | kezdték a gépek alapozását, illetve szerelését. Beemelték már a darupálya utolsó : tartószerkezetét is. A nagycsarnok méreteire jellemző, hogy a darupályák hossza több mint 7 kilométer. Az új házgyárban évenként 4200 lakás felépítéséhez szükséges elemet gyártanak majd. Két cs háromnegyed millió Idei beruházásaik során a dabasi járás közös gazdaságai az eddig általában elhanyagolt szociális létesítmények építésére fordítanak nagy gondot. A járás egyik legkisebb termelőszövetkezete az ócsai Uj Barázda például háromnegyedmillió. ugyanabban a községben a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport 533 ezer forint költséggel épít öltözőt és hideg-melegvizes zuhanyozót tagjai és alkalmazottai számára. Egyetlen községben tehát két közös gazdaság közel egymillió-háromszázezer forintért épít egészségügyi berendezést. Az egész járásiban nyolc tsz és egy tszcs összesen 2 740 000 forintot ruház be erre a célra ebben az esztendőben. A járás többi tsz-ei és t&zcs-i öltözőket, zuhanyozókat már az előző években építettek. 24800 érdi telek sorsa Új jogszabály kell a hathatós rendezéshez A múlt év őszén szóba ke- I rült már, hogy Érden tökéle- j tesen kibogozhatatlanok a ma- j gánkézben levő telkek viszo- I nya. A falu központjában ott sorakoznak az üres telkek, vevő is akadna rájuk, de nem tisztázott, hogy eladhatók-e? Éppen azért a tanácstagi jelölő gyűlések egyik leggyakrabban hangoztatott kérése volt: mérjék fel a lehetőségeket, teremtsenek végre rendet. Ez év elején a községi tanács három szakembere 5 nyugdíjas segítségével megkezdte az óriási munkát. 24 861 telket kellett sorra- venni, egyenként tisztázni, kinek a nevén szerepel jelenleg a telekkönyvben és van-e egyáltalán tulajdonosa? A bizottság a földkataszterben szereplő címekre kérdőVégre egy kis levegő Európa-szerte szélviharok okozta rombolások jelzik a több mint tíz napja tartó hőhullám csatavesztését. Hazánkban is megenyhült a levegő és sok helyen esett is. Végre fellélegezhettek az ország egyik legkorszerűbb, „Megfulladnék a szárazföldön.. “ «JS-vA-: Tizenhárom év Visegrád partja előtt A hajókürt éles hangját j tompa búgással verik vissza a ] visegrádi hegyek. Cigaretta- ! füstnyi gomolyag libbenése I látszik már csak a messzi úszó hajó kéményéből, s a hajólapátok keltette hullámok közül is egy-egy pofozza már csak hangos loccsanással a partot. I Meg-megcsikordulva lóbálja j magát a vízhintán a visegrádi | állomás kikötőhídja. Fekete vaspadlóját áttüzesítette a nap, j de korlátok szegélyezte olda- i Ián. a kabin előtt, hűvöskés | szellőfutamok enyhítik a me- i leget. Nem volt rá lehetőségük, de nem is akartak alapvető bérpolitikai változtatásokat végrehajtani, sokkal inkább stabilitásra törekedtek. Ahhoz, hogy a korábbi egyenlősdinek vége szakadjon, hogy a bérjellegű kifizetések növekedjenek: esztendők kellenek. Az első lépést ebben az esztendőben már megtették: brigádokon belül már differenciáltan osztották szét a bért, volt, nyérsapka is mindennapi ünneplője, hiszen: Visegrád reprezentatív hely. A hídőr kamasz volt még, mikor édesapja „vízre tette”, s forrástól tengerig bejárhatta a folyót. Mígnem kikötött — a vizen. Néhány évvel túl az ötvenen, harminchárom éves szolgálat után, mit is mondhatna mást: — Nekem, kérem, munkám, pihenésem, szórakozásom mindig FÉRFI ÉS NŐI FEHÉRNEMŰ MOSÁSÁHOZ legjobb a speciális, NDK gyártmányú L A N E 1J FOLYÉKONY MOSÓSZER Minden áztatószer felesleges, mert a LANEU rendkívül erős mosóhatású. Tiszta, hófehér fehérnemű LANEU folyékony mosószerrel. Ára 8,— Ft Űjabb sétahajó érkeztéig a ( pihenés kellemes perceit oszt- j ja meg itt velünk a hídőr, Petrovics Béla. Tizenhárom éve munkahelye és otthona a visegrádi part előtt lehorgonyzón kikötőhíd. Tizenhárom éve várja itt a hídhoz simuló hajókat, tiszteleg a kapitányoknak, csomózza vasoszlopra a köteleket, s inti türelemre a partra tolongó utasokat. Hajnalban kel, hogy mire befut az első járat, fényestiszta legyen a kikötő, nem mindegy, milyen kép fogadja először az utast, mert Visegrád reprezentatív hely. Tizenhárom év alatt egy nap sem lehetett elbliccelni a borotválkozást, s a tiszta fehér ing — vasárnap nyakkendővel — a sötétkék nadrág, fekete cipő, fehér tácsak a viz volt. Egyszer laktam néhány hétig a parton, de akkor úgy lefogytam ... Ha kitennének, talán meg is fulladnék a szárazföldön ... A kikötőhíd fehér deszkafalú kockaháza takaros kis kabinlakást rejt. Beépített bútorok, fürdőszoba, modern konyha, mint egy lakótelepi lakás, olyan kényelmes, kellemes a vízi otthon. Petrovics Béla feleségével, két kislányával él itt. Két nagy lánya már férjhez ment. S az egyszem fiú? Hát, persze, hogy ő is hajós lett. matrózinas a Deák Ferencen. Büszkén említi: bár sok-sok ezer ember szállt partra munkahelyén, itt még sohsem történt baleset. No, meg hogy nemrég az egyik hajó utasai között amolyan hippifélék is voltak, akik kezdték szétszedni a fedélzetet, s a rendőrökde egyben nagyon meleg üzemegységének, a váci DCM-nek dolgozói. Az elmúlt tíz forró nap alatt az üzemben a termelés nem csökkent, üteme zökkenőmentes volt. Két hét alatt a szokatlan hőség miatt az üzemi orvos csak hat dolgozót írt ki 2—3 napos betegállományba. A gyár vezetősége mindent megtett, hogy elviselhetővé tegye a munkások szinte már kibírhatatlan két forró hetét. Saját szikvíz- üzemük éjjel-nappal dolgozott, ezért mindig és mindenki hozzájuthatott az enyhén sós üdítő italhoz. Az üzem legforróbb részében, a forgókemencesornál az elmúlt napokban 60—65 fok volt az átlaghőmérséklet. Most, az enyhülés után már csak 45—50 fokot mértek és ez — mondják nevetve az ott dolgozók — már nagyon kellemes hőmérséklet. íveket küldött. A beérkezett viszontválaszokból 11 026 telek tulajdonjoga viszonylag simán rendeződött. További, helyszínen történő tulajdonjog megállapítására vár 13 445 parcella. Július elejéig a bizottság 8751 telken volt kinn és még további 5094 vár felmérésre, illetőleg rendezésre. Érdekes módon, több mint kétszáz házhelyet találtak még a hajdani parcellázó, Károlyi gróf nevén is. Eddig minden kétséget kizáróan 131 telek mehetett át állami tulajdonba. Közülük negyvennégyet vett át az OTP kiárusításra' huszonkettő máris gazdára talált. Az állami telkek nagy részét á tanácsnak ma még tartalékolnia kell, hogy az általános községfejlesztési terv végrehajtásakor megfelelő cseretelekkel rendelkezzenek az érintett tulajdonosok kártalanítására. A telkek eladásával kapcsolatban a községi tanácsnak két kifogása van. Az egyik, hogy az OTP gyakran nem veszi tekintetbe a tanács által megjelölt irányárakat és drágábban árusít. Előfordul, hogy az állami telek ára ily módon magasabb, mint ahogy a környéken a szabad forgalmú parcellát kínálják. Ezért éppen az eredeti cél a telekárak nivellálása szenved csorbát. A legnagyobb gond, hogy nincsen megfelelő jogszabály a nyilvánvalóan rendezetlen tulajdonú földdarabok bekebelezésére. Százával akadnak telkek, amelyekről mindenki tudja, hogy senkié. A tulajdonos örökös nélkül elhalt, vagy évtizedek óta külföldön él, eltűnt a háborúban stb. Ezeket a földeket most hiába akarja bárki megvenni, a tanács nem rendelkezik velük. Amíg törvényes úton nem teremtenek rendet, nagy léptekkel nem is juthatnak előre. k. m. kel együtt a végén ő „szerelte le” — a rendbontókat... Idáig jut a mesélésben Petrovics Béla, mikor a kanyarból előúszik egy sétahajó, és sivít egyet kürtjével, ami bizonyára azt jelenti: megjöttem, kikötök. S a hídőr már egyenesre igazítja fején a fehér tányérsapkát ... Szitnyai 14—16 EVES FIÚKAT szakmunkástanulónak felveszünk KECSKEMÉTRE: épületlakatos, víz-gázszerelő, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, épületburkoló, épületbádogos, kőműves, ács-állványozó, parkettázó, betonelemgyártó és szobafestő-mázoló szakmára. KISKUNHALASRA: kőműves szakmára. Vidékieknek teljes ellátást (kollégiumi elhelyezést nyújtunk). A helybelieknek ebédet, minden tanulónak ösztöndíjat, munkaruhát, kéziszerszámot adunk. Jelentkezés levélben vagy személyesen a BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Munkaügyi osztályán, Kecskemét. Klapka utca 34. / i
