Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

Ili fontosabb? honob-vnm X. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1968. JŰLIUS 3., SZERDA Részt vesznek-e a közéletben? Versenyző fiatalok Kiválóak mozgalma — Szántóverseny A KISZ-bizottság titkárával, Berla Ferenccel beszélgettünk: mik azok a problémák, tervek, amik a járás KISZ-fiataljait foglalkoztatják ezekben a na­pokban? — A fiatalok nem tétlenked­nek most sem — mondta a KISZ-titkár. — Először talán a július 20-án megrendezésre kerülő szántóversenyről be­szélnék, ahova járásunkból hat ifjúsági nevezés érkezett. A fiatal versenyzők szak­mai és politikai vetélkedőn is részt vesznek. A szakmai vetélkedő Ceglé­den, a politikai vetélkedő Mo- noron kerül megrendezésre. Az első helyezettek részt vesznek a megyei s az augusztusban sorra kerülő országos verse­nyen. Most indul járásunkban a kiváló mérnök és kiváló if­jú technikus mo'galom is. Ki­lencen vállalko k szakdolgo­zat megírására. A mozgalom három összetevőből áll: politi­kai és szakmai követelmények­nek kell megfelelniük a ver­senyzőknek, s a közéletben va­ló eredményes részvételükről kell bizonyságot tenniük. A szakdolgozatok témája lehet helyi, illetve járási jellegű. Ketten az országos KISZ- bizottság által meghatáro­zott téma kidolgozására vállalkoztak. A járás területén a héten nagyarányú felmérések indul­nak. Brigádok alakultak az if­júság erkölcsi és politikai ma­gatartásának vizsgálatára. Megkérdezik a szülőket, a munkahelyek vezetőit, a szó­rakozóhelyeken tájékozódnak — s elsősorban magukkal az érdekeltekkel: a fiatalokkal beszélgetnek. A tájékozódás célja: va­jon ismerik-e fiataljaink a párt politikáját, s meny­nyire teszik magukévá; milyen tevékenységet fej­tenek ki egyes szerveken belül? A brigádjelentések a megyei vb-hez kerülnek — először tárgyalják majd 1960 óta az< ifjúság helyzetét. A felmérések július 10-én érnek véget. Berla Ferenc elmondta még, hogy a 15 KISZ-fiatal — pili­siek és monoriak — befejezték a zánkai úttörőtábor építését. Hétfőn már meg is érkezett a tábor területére az első turnus. Sokat dolgoztak itt a KISZ-esek, de megérte! — a kis úttörőket csodálatos tábor várja a Balaton partján. (k. zs.) Előbb a birba«*sárda, azután a műhely A Major út sarkán, a tanya- központban áll a viharvert épület. Kicsit kicsi, kicsit kor­szerűtlen, de áll! Ha viszont arra gondol az ember, hogy itt állandó jellegű munka fo­lyik ... Bizony, nem lehet kel­lemes itt dolgozni, ha rossz az idő. Viszont hamarosan elké­szül már az új műhely, kicsit feljebb, a raktárépületnél. — Ügy volt, hogy meglesz júniusra, de most építik a tsz birkacsárdáját. Előbb azt fe­jezik be az építők, aztán jön­nek ide — mondták. Hm ... Szóval, előbb a bir­kacsárda lesz kész. Lehet, hogy jó jövedelmet hoz majd a monori Kossuth Tsz-nek, sőt, biztos. De azon már lehetne vitatkozni, hogy melyik mun­ka kapja az alárendelt szere­Nincs mitől félni... Bűntény a monorí főtéren 9 Másnap már kézre kerültek Péntek éjjel fél kettőkor ittas fiatalemberek megtámadtak egy négygyermekes családanyát a monori főtéren. Erőszakos nemi közösülés kísérlete és garázdaság bűntettének vádjával közülük ketten előzetes letartóztatásban várják már a bírósági tárgyalást, míg két társuk szabadlábon védekezhet. Szombaton, a kora hajnali órákban zaklatott lelkiállapot­ban, véresen, tépett ruhában egy 30 év körüli asszony je­lent meg a rendőrkapitányság ügyeletén, s elmondotta, hogy ismeretlen fiatalemberek meg­támadták, leteperték, erősza­koskodtak vele. A tettesek ki­létére megközelítően sem tu­dott felvilágosítást adni. A tettesek A rendőrség gyors nyomo­zással már szombaton este el­fogta a tetteseket: Sáránszki István 25 éves géplakatost, a kefegyár dolgozóját, Bajkai István 18 éves betanított mun­kást, Petries László 21 éves bádogost és Baár László 21 A MINŐSÍTÉS sikerült Zenei tudással Járási beat-stúdió indul ősszel Vasárnap délelőtt mutat­koztak be járásunk „újsütetű” beat-zenekarai a monori kul- túrotthonban. A maghallgatás után minősítették őket, mind­egyik zenekar regiszterszámot kapott, játszhatnak most már „legálisan” is. A zsűri, Fodor Péter személyében, a járási tanács művelődési osztályát, Tárnoki Pál személyében pe­dig a Pest megyei szórakozta­tó ipart képviselte! A beveze­tőben Tárnoki Pál elmondta, hogy azok a fiatalok, akik nemcsak szeretik, de művelik is a zenét, és nem elégszenek meg a .legalsó fokkal” — je­lentkezhetnek augusztus 5-ig az ősszel induló járási stúdiót- ra. ahol zenei oktatáson ve­hetnek részt. Ilyen oktatás Monoron és Gyömrőn kezdő­dik majd. S mivel gombamód­ra szaporodnak a beat-együt- tesek, gondoljuk, nem árt. ha erre mi is felhívjuk a figyel­met. Négy zenekar mutatkozott be a vasárnapi minősítő vizs­gán. Saját községükben — működési területükön — jó­részt ismertek, népszerűek. Hadd ismerjék meg őket má­sutt is, folyamatosam bemu­tatjuk mi is őket, lapunk ha­sábjain. A bényei Nautilus együttes már „benne van a műfaj­ban”, játszottak Úriban, Ká­ván, Újlengyelben, Monori- erdőn, Ujhartyánbam, sok is lenne mind , felsorolni, hogy hol. Tény az, hogy a legnép­szerűbb zenekarok közé tar­toznak. A zenekar vezetője Dávid István — ő a korelnök, „civilben” vízvezetékszerelő. A legfiatalabb az „ördöngős do­bos”. Pruzsina György. Gazda József a szólógitáros. Róla ér­demes elmondani, hogy ő a ze­nekar lelke, a zsűri is dicsérő szavakkal nyilatkozott róla. Brindza János — a „Jenő” a basszusgitáros. Ö egyébként az egyetlen nős, sőt — a fiúk közös örömére — már a zenekar utánpótlásáról, is gon­doskodott ... Lengyel István a zenekar énekese, de ha kell, a szólógitárt is a kezébe veszi, jól bánik a basszusgitárral, „üres” idejében zeneszerző és szövegíró. A fiúk mindegyike szerzett már számot — még- hozá nem is akármilyet — te­hetséges fiatalok. S hogy jó órában legyen mondva, talán a most születő monori klub magja is ők lesznek. Pana­szuk: kicsi a bényei kultúr­ház, „a törzshelyük”. Viszont köszönetét mondanak Lomén Erzsinek, a kultúrotthon veze­tőjének, aki nagyon sokat se­gít nekik. Múltjukról talán még annyit, a községi „ki mit tud”-on oklevelet nyertek. A fiatalok szeretik őket, bizo­nyos, hogy sokat hallunk még róluk. Foto: P. I. Szöveg: K. Zs. éves géplakatost, a Monori Vasipari Ktsz dolgozóját, mo­nori lakosokat. A négy fiatalember — val­lomásuk szerint — egész este italozott. Vigadó—Sport—Vi­gadó. A Kiss-féle cukrászdát is becélozták, az azonban már „sajnos” zárva volt. A legkülönfélébb italokat itták, s ráfej elésként, a Sport­ban elfogyasztottak még tíz üveg sört. Szerenád és busz Aztán elindultak ... Egyi­küknek az az ötlete támadt, adjanak szerenádot a Jókai utcában lakó leányismerőse ablaka alatt. Ott azonban egy­általán nem méltányolták a késői „figyelmességet”, vödör vizet zúdítottak a hangosko- dók nyakába. Különös jóked­vüket ez sem lohasztotta le, a papírbolt előtti pádról meg- ugrasztottak egy alvó embert, majd legnagyobb örömükre felfedezték a Fészek vendéglő előtt parkoló egyik pótkocsis buszt. Sáránszki — saját val­lomása szerint — felmászott a pótkocsi tetejére, Bajkai pedig az autóbusz oldalát rugdosta, majd az ajtót feszegették. Az autóbusz bírta ... A négygyermekes gombai asszony férjével Budapestről érkezett az éjféli vonattal. A férj fáradt volt, másnap ko­rán munkába kellett állnia, ezért úgy döntöttek, hogy ő nem megy ki Gombára, Mo- noron alszik testvérénél. El­vált a feleségétől: — Nem fogsz félni? — Nem, nem, nincs mitől. Menj csak, feküdj le, pihend ki magad. — Eridj a forgalmi irodá­hoz, azon a környéken embe­rek vannak, ott várd meg a Gombára induló buszt. — Jó, jó, menj csak nyu­godtan, pihenj. Egyedül a főtéren A férj elment, az asszony pedig a főtér felé indult. Messziről hallotta a kiabáló társaságot, azok azonban az egyik mellékutcán lefordultak. Rövid idő múlva a fekete inges Petries már ott" ült a buszmegállónál levő pádon, a fiatalasszony mellett: — Mi van, anyukám, esküd­ni akarsz? — Hagyjon békén, legyen szíves! Egy autó közeledett, erre a garázdálkodók beugrottak a plébánia udvarára. Egyikük kilesett: — Előjöhettek, nem a „zsa^ ruk”... Az asszony bemenekült a MÁVAUT forgalmi irodába, kopogott — csend. Kopogott a MÁVAUT-iroda előtt parkí­rozó busz oldalán is. A vezető felült, álmos férfiarc nézett rá az ablakon keresztül — kö­zömbösség, részvétlenség. A támadás Sáránszki a kezében levő fadarabot odanyújtotta az asszonynak­— Nesze, virág... — Fiatalemberek, hagyja­nak engem, négygyermekes családanya vagyok ... Ketten megragadták, az asszony sikoltozott, segítségért kiáltott. Ütés érte a fejét, Sá­ránszki zsebkendőjét érezte a szájában, vérzett a feje, a szája. Karját a pad támlájá­hoz szorították — a karja el­törött. Petries, a bűntárs, passzív játékos volt, közömbös szem­lélője az eseményeknek. Ba­rátait nem igyekezett eltéríte­ni szándékuktól. Baár már a kezdetnél hazafutott. Az autóbusz vezetője is csak nézte a brutális erősza­kot. A járási pártbizottság épületéből előjövő munkásőr láttá­ra elszaladtak a garázda személyek, mindegyik más irányba. Másnap este találkoztak újra össze a főtéren, de ekkor már nem a négygyermekes asszonnyal a buszváró előtt, hanem a rendőrkapitányság nyomozóival — a kapitányságon. A rendőrség vizsgálat tárgyává teszi a bűntényt tétlenül végignéző autóbuszvezető magatartását, mely alkalmas a kö­telező segítségnyújtás elmulasztása bűntettének megállapítására. (d. g.) pet: a csárda, vagy a műhely építése? Három szerelő és két kovács dolgozott éppen. A ko­vácsok, Böszörményi István és Szalai Ferenc gumisarkokat szereltek a patkókra. De akad itt más munka is bőven, mióta megkezdték az aratást. Mert a gépállomás nem ad szerelőt, a hibákat nekik kell kijavítani. Arról nem is beszélve, hogy nem kaptak a kombájnokra embereket. így aztán a „mű­helyeseket” képezték át vil­lámgyorsan a kombájnok piló­táivá. Munka van — az ember ke­vés, de ázért nem elégedetlen­kednek a kovácsok. Megkere­sik a havi két és fél ezret. Lu­kácsi György, a fiatal brigád­vezető — most éppen a trak­torosbrigádé — elmondta, hogy azért az utánpótlásnak sincsenek híjával. Böszörmé­nyi István fia kerül kovácsta­nulónak a műhelybe. (koblencz) ZIVATA R files csíkban kettészakad az th ég — mintha valaki tüzes késsel vágta volna el a felhő­ket, az ólomszínű boltozatot. — Jég van ebben, azért morog szüntelen! — mondja az öreg, és ráncba szalad a hom­loka. — Már csak az hiányozna éppen! Aztán megered az eső, ko­pognak a cseppek a száraz buckákon. S mintha a felhők­kel együtt nyílna meg az öreg „beszélője” is — mesélni kezd. — Tudja, annak idején ne­hezen léptem be a közösbe. Nem akartam megválni a sa­játomtól. Azért... nem bán­tam meg. Bántott engem az élet eleget, azért azt nem mondhatom, hogy elkényezte­tett volna. Az öt gyerekem kö­zül mán csak kettő van. A fiam halt meg először. Agyon­ütötték. Kint, Svédországban. Ott lakott. Egyszer hazaláto­gatott, nem volt itthon sokáig, aztán nemsokára jött is a hír, hogy mi lett vele. Valami vé­letlen verekedésbe került, nem volt rossz gyerek. Utána sokáig beteg is voltam, ak­kora foltok gyüttek rajtam, mint a tenyerem. A doktor azt mondta, idegtűi van... Utána meg a lányom ... Szívbeteg volt. Oszt mindig csak vették tőle a vért. Mi dolog ez? — kérdeztem a kórházban. — Hiszen nem eszik, mi nevelje akkor a vérét? Utána vérát­ömlesztést kapott. Jobban is lett. De akkor meg beleesett valami sárgaságba — oszt az el is vitte. Nem sok idő telt el, a vejem is kórházba kerüli. Agydaganattal, azt mondták. Mikor elmentem meglátogat­ni, jobban volt. Még nevetett is, hogy nemsokára hazajön. Es másnapra meghalt. Lesza­kadt egy vérrög, a sxívibe ke­rült. Én akkor azt hittem, hogy most már vége kell legyen en­nek a sok csapásnak. De nem. A másik lanyom is elment... Szülés közben... A gyerek megmaradt, már iskolás, tisz­ta ötös tanuló. Hetvenkét éves vagyok — és ezekre emléke­zem — néz rám fátyolos te­kintettel. Vagy csak én látom úgy? Barna arcában, két apró kék szeme most már az égre néz... — Ez nem áll el estig! De csöndesedik. Indulhatunk... (k. zs.) SPORT A Monori SE tavaszi szerepléséről AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN... Könnyű bírálatot mondani annak, akinek személyes köze nincs ahhoz, amit bírál, ne­héz bírálatot mondani, mert ez komoly felelősséggel jár, célszerű így bírálatot mon­dani, mert objektív, tárgyila­gos lehet. A bemutatott számok azt mutatják, hogy á csapat ott­hon játszott mérkőzéseinek mérlege sokkal jobb, hiszen hét pontot gyűjtött össze, szemben az idegenbeli négy ponttal. Mégis, ez a kép csa­lóka lehet. Szép ez a hét pont, de mégsem tudunk ma­radéktalanul örülni neki, ha azt nézzük, hogy a másik he­tet az ellenfelek elvitték Mo­dorról. Azt hiszem, ebben mindenki egyetért, ezt nem lett volna szabad engedni. Különösen azok után nem, hogy két félelmetes ellenfe­lünket, Dunaharasztit és Űj- hartyánt is sikerült kétvállra fektetni. Ügy érzem, hogy csak a már említett Bem SE volt az a csapat, amelyik jo­gosan és megérdemelten vitte el a két pontot, lelkes és jó játékával. A többi együttes pontszerzését lelkesebb és odaadóbb, de főként tervsze­rűbb játékkal meg lehetett volna akadályozni. Természe­tes, hogy ebben a legjelentő­sebb szerepe a csapat edző­jének kellett volna legyen. Neki kellene tökéletesen is­merni az ellenfelek játékfel­fogását, s ennek megfelelően felkészíteni a csapatot. Idegenben öt alkalommal szenvedett vereséget a mo­nori tizenegy. Ehhez sok hoz­záfűznivalóm nincs, ' csupán annyi, hogyha megnézzük a Biksza SE és a Budakalász jelenlegi helyezését, a tabel­lán elfoglalt helyét, akkor láthatjuk, hogy ellenük még idegenben is eredményesebbek lehettünk volna. Az olyan sokszor emlegetett góllövőcipőről is szólni kell. Csatáraink — és persze néha védőink is csak alig tudtak a bűvös két gól fölé emelkedni, s ha föléemelkedtek, akkor győztek. Ez lényegében ahy- nyit jelent, hogyha az együt­tes három, vagy négy gólt lőtt, akkor megnyerte a mér­kőzést. Az ellenfél két, vagy három góljára mindig csak eggyel tudtak válaszolni. Ügy tűnik, a monori csatárok be­lenyugodtak ilyenkor a sze­rintük már biztosnak látszó vereségbe. Ez önbizalom kér­dése, amin változtatni lehetne, kellő felkészítéssel. Az annyit emlegetett „ma­gyar foci átka” a monori csa­patot is kísérti. Hihetetlenü. sok a kapu előtti pepecselés, nem vállalkoznak, vagy csak nagyon ritkán a távoli lövé­sekre. Pedig távoli lövésből is tudnak gyönyörű gólt elérni, hogy csak egy példát mond­junk, a Nagykőrös elleni, Burján által lőtt szépítő gólt Gyakran hallani a szur­kolók részéről azt a megjegy­zést, hogy nem egységes a csapat, széthúzás van a játé­kosok között. Ezt a feltevést szeretném határozottan meg­cáfolni, azok után, hogy a csapat néhány tagjával elbe­szélgettem. Ilyen problémák nem akadályozzák a sikere­sebb szereplést. Annyi azon­ban bizonyos, hógy nincs minden rendben a csapat háza táján. Ezen pedig úgy lehetne segíteni, ha szorosabbá válna a kapcsolat a játékosok és a sportvezetők között, ha őszin­tébb, megértőbb légkört tud­nának kialakítani, s ha na­gyobb támogatást tudna nyúj­tani az egyesület a fiainak. Darányi András Következik: A játékosok... MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Komplexusok. Monor: Bolondos vakáció. Tápiósüly: Szél­hámosnő. Úri: A 4-es labor őrült­je. Vecsés: Keresztelő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom