Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

MOHOMIDfB A P PS T M E G Y .E t. HÍR L A P K p L Ö N K I £ .D Á 5 A X. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1968. JÜNIUS 11., KEDD Az egészségügy és a közrend helyzete az üllői tanácsülés előtt Betöltik a harmadik orvosi állást Vb-ülések Péteriben ma délután 4 óra­kor, Pilisen délután 2 óra­kor Tápiósülyön délután 2 órakor a vb-ülésen a tanács­ülés anyagát tárgyalják meg. Üllőn délután 2 órakor a külterületi lakosság helyzeté­ről és a lakosság nyári idény­cikkekkel való ellátásáról, a földművesszövetkezetek szol­gáltató tevékenységéről tár­gyalnak, valamint beszámoló hangzik a május 18-i tanács­ülésen hozott határozat végre­hajtásáról, interpellációk in­tézéséről. Júreia Négyszáz folyóméter gya­logjárdát építenek az idén Ül­lőn. Ezenkívül 3 községi utat A szombati üllői tanácsülés meglehetősen mozgalmas volt. Többek között szóba került a község közegészségügyi és köz- biztonsági helyzete és a leg­újabb kormányrendeletek is­mertetése. Az írásos elnöki jelentés is­mertette azt a kormányrende­letet, amely intézkedik arról, hogy a jövőben több szabály- sértés a tanács hatáskörébe tartozzék. Ezek intézése ez­után a tanácstitkár feladata lesz, fellebbezni pedig a ta­nácselnökhöz lehet A másik kormányhatározat a tanácsnál levő különféle ágazatú cso­portok megszűnéséről intézke­dik. Ezek egy úgynevezett szakigazgatási tömbhöz tar­toznak a tanácstitkár vezetése alatt A földtörvény végrehajtá­sára bizottság létesült ül­lőn is Kiss Gábor elnökhe­lyettessel az élén. A tanácsülés örömmel vette tudomásul, hogy a járási ta­nács határozatban fejezte ki elismerését az üllőieknek az 1967. évi községfejlesztési ver­seny sikeres végrehajtásáért. Az elmúlt időszak végrehaj­tó bizottsági ülésein minden egyes alkalommal szó esett a harmadik körzeti orvosi állás betöltéséről Szolgálati lakást azonban nem tudtak felajánlani, így nem akadt orvos, aki Üllőre jött volna. Egyetlen megoldás kínálko­zott, s ezt terjesztette most a végrehajtó bizottság a tanács­ülés elé: vásároljanak házat orvosi lakás és rendelő céljá­ra. A tanácsülés a javaslatot egyhangúlag elfogadta, s így a felettes hatóság jóváhagyá­sával a Kistemető utca és a Biksza utca sarkán levő Fü- löp-féle házat veszik meg. A harmadik körzeti orvos munkába állása mindenképpen indokolt és szükséges, ezt bi­zonyította dr. Leyrer Lóránt ügyvezető orvos részletes és mindenre kiterjedő jelentése a község egészségügyi helyze­téről. Évek óta két orvos vállán nyugszik a körzeti orvosi el­látás. Naponta a betegek szá­ma 150—200 között mozog. Jel­lemző, hogy az első negyedév­ben dr. Leyrer közel 16 ezer, dr. Koncz közel 14 ezer keze­lést tartott. Mindkét orvos erején túl dolgozott, mindennapos küzdelmet vivtak a hatal­mas feladattal. Ezenfelül az üllőiek orvosukat nemcsak betegség miatt, ha­nem családi, szociális és egyé­ni bajaikkal is felkeresik. Az orvosok ennek a bizalomnak örülnek, megtiszteltetésnek veszik, de kétségtelen, hogy ezek is feladataik súlyát növe­lik. Az év eleji influenzajár­vánnyal is sikeresen megküz- döttek. Mindezt összevetve, megállapíthatjuk, hogy a köz­ség közegészségügyi helyzete kielégítő. Dr. Leyrer elmondotta, hogy az iskolaépületek öregek és korszerűtlenek, s ez a tény közegészségügyi szempont­ból is gondot okoz. Az anya- és csecsemővédelem területén két védőnő látja el a feladatokat, tavaly 3200 gon­dozás volt. Jelenleg a terhes anyák vizsgálatát, a csecsemők és kisgyermekek gondozását is dr. Leyrer végzi. Hatalmas forgalmat bonyo­lít a fogászati rendelő. Valamennyi üllői iskolás megjelent az iskolafogá­szati rendelésen, rajtuk kí­vül 5805 felnőttet kezeltek. Duplájára emelkedett a gyógy­szertár forgalma, ma már a drágább gyógyszereket szük­Hatvannégy éves „nebuló" Jelesen vizsgázott A szokásos év végi vizsgá­val zárta be kapuit pénteken a vecsési 2-es számú általános iskolában működő dolgozók iskolája. Az 5—6. osztályból heten, a 7. osztályból nyolcán és a 8. osztályból tizenegyen tették le a vizsgát. Vecsés ié- lekszámához mérten ez a szám sajnos kevés; bizonyára sokan vannak még a község­ben, akiknek szükséges lenne az iskola elvégzése. Ügy lát­szik, sokan még ma sem jöt­tek rá arra, hogy az életben való boldoguláshoz mindenki­nek minél több tudásra, mi­nél szélesebb látókörre van szüksége. Ismételjük, a község körülbelül 20 ezer főnyi la­kosságából ez a 26 — s ebből is három vidéki! — ke­vés. Ugyanakkor az esti iskola néhány ritka ténnyel tiiese- kedhet. Itt van például Petrik Tamás bácsi, aki nyugdíjasán, 64 éves fejjel tette le a hete­dik osztályból a vizsgát, még­hozzá jeles eredménnyel. Vagy Wolf Henrik tsz-dolgozó, aki 51 évesen végezte el — szin­tén sikerrel — a 8. osztályt. Vajon milyen okok késztet­hették őket erre a késői tanu­lásra? Válaszul álljanak itt Petrik bácsi szavai: — ... Hogy miért? Mert szeretnék még én is minél j többet megismerni a körülöt­tem levő világból, hogy meg­ismerhessem. megérthessem társaimban az embert. Ezen kívül több unokám van, akik­nek tanulásuk közben jói jön n nagyavui segítség ... Petrik Tamás és Wolf Hen­Petrik Tamás bácsi rik példája szép példa, alkal­mas arra, hogy követőkre ta­láljon. Főleg a sok-sok fiatal körében. (Pápay) ^~'ó vá tesszük Ha nincs daru... Hétfőn délelőtt soikan áll­tak a monori vas—műszaki szaküzlet előtt és kíváncsian figyelték az óriás daru mun­káját, amint a hosszú ív­vasakat játszi könnyedség­gel emelte be a gépkocsiba. Többen feltették a kérdést: vajon miért kell az acélva- sa-ka-t elszállítani a helyszín­ről, amikor pár nappal ez­előtt rakták le? A kérdést mi is feltettük Bánfi László helyettes üzletvezetőnek és a következő választ kaptuk: — Az acél vasakat valóban mi rendeltük a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vál­lalat részére. Eredeti elgon­dolásunk szerint a szállít­mányt az állomásról szeret­tük volna továbbirányítani a megrendelőnek. Időközben azonban nehézségek adódtak, a Kézműipari Vállalat közöl- j te, hogy nem rendelkeznek daruval és így nem tudják a vagonból kirakni az acélva­sakat. Kénytelenek voltunk mi, saját költségünkön ide- szállítatni az árut, s az ösz- szes költségek minket terhel­nek! Csak annyit fűzünk hozz ': Ezt bizony meg lehetett vol- j na spórolni! (ö) I ség szerint Üllőn is megkapják az arra rászorulók. A tanácsülés elismerését fe­jezte ki a körzeti orvo­soknak eredményes mun­kájukért. Ezek után tár­gyalta a tanács a közrendre és közbiztonságra vonatkozó jelentést, amely megállapítot­ta, hogy a községben nagyobb bűncselekmények nem fordul­tak elő. — c. m — lesalakoznak és parkosítják a Gyöngyvirág teret. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Szép Antonio. Maglód: Algíri csata. Mende: Dákok. Mo- nor: Azok a csodálatos férfiak. Pilis: A halálra ítélt ártatlan, üllő: Kártyavár. Vecsés: Hó­fehérke és a 7 vagány. Gyalogút fut Tornyoslöb felé Tűz a forró déli nap a be­tonúton, aztán az árnyas fák alatt gyalogút fut Tornyoslöb központja felé. A volt úri bir­tok helyén ma a FeLsőbabádi Állami Gazdaság baromfine­velő telepe terül eh A telepvezetőt keresem, mondják, nincs itt, de Ilonka, a helyettes, 5 majd eligazít. Kopogásomra egy fiatal lány mond szabadot, Bányai Ilona, a telep technikusa. Alighogy bemutatkoziunk, jön a postás. Magazint, Deltát, Nők Lapját, a Pest megyei Hírlapot hoz­za. — Itt csak ez a szórakozás. Az olvasás, a rádió, a tévé. Üllőn? Elég messze van, és a presszón kívül ott sincs sem­mi. (Azt hiszem, nagyon iga­za van.) — Mikor kerültem ide? 1966-ban. Jó messziről, Bu- csáról. S hogy miért válasz­tottam ezt a szakmát? (Ma­gának teszi fel a kérdést, vá­rom a választ.) Szeretem az állataltat. A fehér kis csibé­ket, a maguk esetlenségükben. Felveszem őket, megsimoga- tom ... S hogy reszketnek a kezemben! (Mondja és nevet a szeme.) — De mindet végigsimogat­ni egy kicsit nehéz lenne, mert több mint tizenhatezer növendékünk, nyolcszáztizen- négy kakasunk és hétezerki- lencszáz tyúkunk van. — Ez az üzemegységünk a Hunnia hibrid tenyésztésével foglalkozik. A Hunnia húsál­lat, ezért nagy gondot fordí­tunk a súlygyarapodásra. Ta­valy egy káló húst átlagban két kiló nyolcvankilenc deka takarmányból állítottunk elő. — A csirkéket a szabadban neveljük — mutat ki az abla­kon, a nyárfák alatt meghú­zódó kis alumíniumiházakra. Hét-nyolchetes korukban ke­rülnek a vándorólaikba, s he­tenként tizenöt, húsz dekát ás híznak. Ha jól megerősödnek, — Ugye édes? — mutatja Bányai Ilona. akkor visszahelyezzük őket az ólakba, ahol szakképzett gon­dozók vigyázzák a további fejlődést. Nyolc í« fél ezren Kútvölgyi Mihály képriportja SPORT Idegenben nem megy a Játék Biksza SE—Üllő 2:0 (1:0) Az elmúlt vasárnap szere- ] pel tetett csapattal kívánt ki- I állni az üllői labdarúgócsapat, azonban Erős kapus betegsé­ge következtében Nigrényi, a tartalékcsapat kapusa védett. Kezdés után azonnal az üllői csapat vette át a játék irányí­tását és a 4. percben Burza nagy lövése szállt fölé, majd a 6. percben az újabb üllői tá­madás lesen akadt el. Tovább tart az üllői fölény: a 9. perc­ben egy szép lövés mellé szállt, majd nem sokkal később To- mozi óriási gólhelyzetben mel­lé lőtt. A 12. percben vezette első támadását a hazai csapat, de a lövés nekik sem sikerült. A 14. percben egy üllői ellen­támadás végén Szűcs A. nagy lövése a felső kapufán csat­tant. Határozottan nem kísér­te szerencse az üllői játékoso­kat. A 22. percben Tomozi, a 28. percben ismét ő lőtt, jó helyzetben, mellé. A 30. perc­ben a hazaiak ellentámadás végén leadott lövése a kapu­fán csattant. Továbbra is ül­lői támadások követték egy­mást. Hang a 32. percben To­mozi elé tette a labdát, aki hajszállal a kapu mellé lőtt. A 24. percben egy jobb oldali hazai támadás futott végig a pályán és az üresen hagyott jobbszélső megszerezte a ha­zaiak vezető gólját. A gól után még néhány veszélyes üllői támadás következett, de gólt nem tudtak elérni az üllői csatárok. A szünet után azonnal á helyiek vették át a játék irá­nyítását és egymás után három nagy lövést eresztettek meg az üllői kapura, de Nigrényi kapus jól látta el feladatát. A 9. percben a hazai csatárok teljesen lerázták magukról az, üllői védelmet, de a labdát vezető csatár kivárt és Győri az utolsó pillanatban menteni tudott. A 13. percben kezdett kiegyensúlyozottá válni a já-. ték, szép üllői támadás végén Burza gyatrán mellé lőtt. Né-, hány percen keresztül az ül-, lőiek birtokolták a labdát, de a csatárok unalmas, erőtlen játéka következtében gólt el-, érni nem sikerült. Nem úgy a hazaiaknak. A 22. percben az üllői védelem ismét bizonyta­lankodott, a jó helyzetből le­adott lövés Nigrényi védte, de a labdát kiejtette és a hazaiak megszerezték második gólju­kat. Ez kapushiba volt. A 25, percben az üllői védelem is­mét kihagyott, ezúttal Nigré-t nyi kapus nagy bravúrral, mentett. Néhány üllői táma­dás következett, előbb Burza, majd nem sokkal később Vicz- kó hibázott jó helyzetben. Közben az üllői Marton helyett Laza került a csapatba. Nem sokat változott a játék képe, mivel a csatárok indiszponál- tan, lagymatagon játszottak. A 36. percben ismét Nigrényi há­rított nagy helyzetben. A 41. percben akadt az üllőiek utol­só nagy helyzete. Tomozi ment el a jobb szélen, beadását azonban Laza mellé fejelte. Nem lehet dicsérő szóval megemlékezni az üllői csapat teljesítményéről. A csatársor tagjai elképzelés nélkül, in- diszponáltan játszottak, a lab­dát állva várták, a támadókat nem követték. A védelem a kezdeti jó játék után sokat bi­zonytalankodott, kihagyott és ennek volt köszönhető a beka­pott két gól is. (í lilöp) Félbeszakadt a „villámfényes" mérkőzé: Manor—Tököl 2:0 (0:0) Vezette: Károlyi — műkö­désiéről a későbbiekben rósz.e- tessbben szólok —, 250 néző előtt. Szöglelarány 4:2 Manor javára. A mérkőzés 11. perceken a monori csatárok dolgoztak ki nagy gólhelyzetet, a befejezés azonban nem sikerült. A 13. percben Gazda tört kapura, de hosszú szöktetéséf a tököli ka­puvédő elcsípte. Az első 15 perc után a vendégcsapat kez­deményezett többet; hét per­cen belül négy szabadrúgá­suk volit, s a 26. percben egy támadásuk végéin közelről az oldalhálót találták el. Az el­lentámadás végén a szögletről beívelt labdát László mellé fe­jelte. A 30. perctől alacsony színvonalú, csapkodó játék folyt, joggal elégedetlenkedtek a szurkolók. A II. félidő 2. percében Pet­ries hatalmas lövése szállít fö­lé. A 3. percben ugyanez a monori kapu előtt ismétlődött meg. A 18. percben nagyon szép, egyéni akciót mutatott be Petries — lövése azonban ezúttal is mellé szállt. A fél­idő 20. percében hatalmas esőfelhő szállt a pálya fölé, szinte éjszakai sötétségbe bo­rult minden. A játékvezető ezért magához kérette a két csapatkapitányt és megkérdez­te tőlük, folytassák-e a mér­kőzést? Miután a folytatás mellett döntöttek, továbbot in­tett. A 22. percben jutott veze­téshez a hazai együttes. Gaz­da jobb oldalról ívelt be egy labdát a szinte teljesen üres tizenhatosra. A tököli Jarosik felugorva féjjel akart tisztáz­ni, de a labda a kifutó kapus fölött élesen vágódott a háló­ba, 1:0. A 25. percben Petries egye­dül tört kapura, amikor gól­helyzetben a büntetőterületen felvágták. A teljesen jogos ti­zenegyest nem ítélte meg Ká­rolyi. A 26. percben szabadrú­gáshoz jutott Monor, Petries futott a labdára és éles csa­vart lövése a sorfalat megke­rülve jutott a hálóba, 2:0. A növekvő borulás, a meg­induló eső, a villámlás miatt a játékvezető félbeszakította a mérkőzést a 29. percben. Ami ezután következett, az azt mutatta, hogy Károlyi nem tudja helyesen alkalmazni a szabálykönyvet. Levonulóban — nem tudná, miért — szólít a tököli játékosoknak, hogy fel­öltözhetnek. Kubik edző vilá­gosította fel, hogy a szabályok értelmében várni kell, hátha lehetőség nyílik a mérkőzés folytatására. A játékvezető el­fogadta ezt az érvelést és nem is öltözött fel. Mintegy féL óra elteltével a zivatar elvonult, a monori csapat ki is futott, hogy folytassák a játékot. Most a tököli csapat vezetői reklamáltak a játékvezetőnél, hogy megadta az engedélyt a felöltözásre, és ők felöltöztek. A játékvezető a rasisz látási vi­szonyok miatt befejezettnek nyilvánította a mérkőzést. Itt kell még megemlíteni, hogy voltak a mérkőzésnek olyan szakaszai, amikor ha­sonlíthatatlanul sötétebb volt, mégis engedte a játékot. Ért­hető a monori sportvezetők felháborodása amiatt, hogy egy nyerésre álló mérkőzést ilyen indok alapján teljesen bizonytalan kimenetelűvé vál­toztatott egy játékvezetőd „műhiba”. — d. a. — T alálkozunk 1973-ban Elballagtak szombaton a tápiósülyi általános iskola nyolcadikosai. Az alsóbb osz­tályosok az „öregeknek” kijá­ró tisztelettel és szeretettel búcsúztatták őket, virágszir­mot hintettek, hogy puhább legyen majd a ballagó diákok útja. A szülők által rendezett ün­nepi ebéd után rövid ünnep­ség keretében nyújtották át az úttörőcsapat VIII-os pa­rancsnokának azt a 700 forin­tot, amelyet a raj a járási tűzoltóversenyen elért II. he­lyezésével érdemelt ki. A több mint százéves, vihar­vert és mestergerendákkal ékesített öreg iskola legfris­sebb ballagó: ezzel búcsúztak: 1973 ban találkozunk. — k. I.—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom