Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-07 / 132. szám
4 1968. JŰNIUS 7., PÉNTEK ! 1 Magyarság, emberség, forradalom Szántó György NAGYKŐRÖS: Egy héttel hamarabb aratnak AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚT követő korszak magyar prózairodalmának egyik legszínesebb és legtermekenyebb képviselője kétségtelenül ■Szántó György volt, aki, ha élne, most lenne hetvenöt éves. Amikor 1961-ben meghalt, egész könyvtárnyi irodalmi hagyaték maradt utána. Első regénye 1924-ben jelent meg Aradon és haláláig, tehát harminchét év alatt, negyven regénye került az olvasók kezébe. Poszthumuisz köteteként jelent meg 1963- ban két kis remekműve, a Weimari árnyjáték, és a Beszélő festmény, de azóta is, majd minden évben megjelenik a könyvpiacon valamelyik regényének új kiadása. Kiadatlan hagyatéka hat-hét kötetnyi kézirat, közte egy teljes regény, valamint példátlan sikerű kétkötetes önéletrajzi regényének, a Fekete éveim-nek és az öt fekete holló-nak harmadik kötete, a Homokóra, valamint terjedelmes naplója. Ma is egyik legolvasottabb írónk, munkái iránt az országhatárokon túl is igen nagy az érdeklődés, Néhány hónapja jelenít meg a Földgömb című nagysikerű regényének cseh nyelvű kiadása Prágában, lengyelül pedig Az ötszínű ember és a Stradivari. Építőművésznek és festőnek indult. Képeivel korán fölkeltette a műkritika figyelmét, de művészi pályáját derékba törte a háború. A fronton súlyos fejsebet kapott, egyik szemére megvakult és néhány év múlva teljes vakság borult rá Örök optimizmusát és művészi elhivatottságába vetett hitét ez a rettenetes tragédia sem törte meg. A második világháború alatt, 1942-ben jelent meg a háromkötetes nagy regénye, a Hajdútánc, amelyben Bpcskai István, a földet osztó hajdú- király korszakát eleveníti ' ugyan fel, voltaképpen a könyv a vakmerőséggel határos művészi állásfoglalás volt a hitleri fasizmus formájában jelentkező nemzetgyilkos német törekvések ellen. A VAK ÍRÓVAL, aki élesen, tisztán látta a helyzetet, de rendületlenül hitt a magyar nép történelmi hivatásában, a népi erők végső győzelmének edkövetkezésóben, azokban az időkben elég gyakran találkoztam. A Hajdútánc megjelenése után, egy szép őszi délutánon kisebb, meghitt társaságban a Szépvölgyi úton levő Erdei lak kertjében borozgattunk, majd a kert legtávolabbi sarkába húzódva csöndesen elbeszélgettünk művészetről, irodalomról, jelenről, jövendőről. Talán nőm is volt ez beszélgetés, hiszen leginkább ő beszélt, önmagának tette fel a kérdéseket, és azokra válaszolgatott. Néha hosszú percekig hallgatott, közben óvatosan lepöcc.ntgette szivarja hamuját, vagy kitapogatta poharát az asztalon, és parányit korty intott belőle. Bámulatos akaraterővel viselte vakságát, pedig azt egyre fokozódó nagyothallása is súlyosbította. Kedvelte a társaságot, de ha elhalkult körülötte a beszélgetés, nem türelmetlenkedett, ingerültség nélkül húzódott vissza önmagába, és mosolyogva dú- dolgatott valami kósza melódiát. Olyan szép, olyan érdekes volt, amiket mondott, hogy azon melegében bőséges jegyzeteket csináltam vallomásáról, és hazatérve cikket formáltam belőle. Ez a cikk nem jelenhetett meg. A katonai cenzúra piros plajbásza kitiltotta az újságból. Most, hogy az évforduló alkalmából régi írások között keresgéltem, kezembe akadt a régi blokk, lapjain az elhalványult ceruzasorokkal. Jó jegyzetek lehettek, mert az eltelt közel három évtized távlatából is híven visszaidézik a színhely hangulatát, az aranyfényű rizling zamatát, az író születésének hetvenötödik csöndes gordonka|hangját, sőt szivarja füstjének illatát is. SZINTE HALLOM, amint mondja: — Amióta befejeztem ezt az utolsó regényemet, írógépiszonyban szenvedek. Azóta még levelet is alig írtam. Különben minden regény után jó darabig így vagyok. Ilyenkor értem meg és érzem át Szomo- ry Dezső mondását, hogy a világon a legszebb dolog: írni. Ennél csak egy szebb van: nem írni. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez nem a paradoxonok erőltetett, üres szellemeskedése, hanem mély bölcsesség, igazság. Amikor az író túl van az íráson, már a túlsó partról nézi a hömpölygő folyamot, amellyel megbirkózott, amelynek árja olyan sokszor elragadta és örvényei annyiszor megforgatták, lerántva a lélek vizeinek félelmes mélységeibe. De a f oly ónak neki kellett és mindig neki kell vágni, hiszen egy kicsit Chris- tophorosok vagyunk mindnyájan. Vállainkon át kell vinnünk a titokzatos kisdedet, a holnapot, a túlsó partra. Bizony, nehéz az út az éjszakában. Gyakran fuldokolva, zihálva, csapkodva, kapkodva törtetünk a hajnal felé, halál- ízzel ínyünkön. És tudjuk, hogy a túlsó part hajnalhasadása énünk vérző alkonya, a bálié és halál nyugalmának transzfigurúciója. De minderről vajmi keveset tehetünk, hiszen így végeztetett. Ezt akartam formába önteni, közel húsz évvel ezelőtt, első regényemben. Nem tudom, mennyire sikerült. Nem tudom, hogyan van más író a könyveivel. Mindenesetre valami rejtélyes viszonyban állnak egymással, ami sorsszerű, egyéni és esetenként szinte megmagyarázhatatlan. Nekem például megdöbbentő memóriám van, különösen vizuális és zenei, szexuális és élményrögzítő " irányban. Könyveimre mégsem emlékszem, holott valamennyi a négyfajta memóriám formába jegecesedése. (Mégsem olvasom el őket. Félek tőlük, tudom, hogy többek az életnél és mégis kevesebbek az én számomra. Tudom, hogy problémáim kozmikus motorok, amelyek magasabb képsikba vittek, évezredeket sirattam el és embersorsot emeltem ünnepi piedesztálra bennük. Néha az volt az érzésem, hogy más élte és írta őket. Egy fegyelmezettebb, műveltebb, nemesebb valaki nálamnál. És dühösen tekintettem erre a valakire, hogy mert az én kezemmel írni, az én nevemben beszélni? TÁVOLI ASZTALUNKHOZ új barátok érkeztek, egy fiatal művészpár. Az asszony hozzánkfutott, megcsókolta az író homlokát. — Már féltem, hogy nem is jöttök — szólt az felélénkülve és kedvesen, szeretettel simogatta az asszonyka arcát. Ujjaival ismerte föl a vendéget. Poharat keresett neki az asztalon, koccintott vele, majd kedvesen visszatessékelte a társasághoz. Üj szivarra gyújtott, majd folytatta: — Ó igen, sokszor néztem farkasszemet önmagámmal, zordul és ellenségesen. Néha szörnyen silánynak találtam amit írtam, máskor könnyekig meghatott, és olyan távolinak tetszett, mintha nem is az én kezem kopogta volna le vén írógépemen. De akkor miért Írunk, és mit tesz: írni? A fölénk boruló lombok közül egy korán elsárgult levél hull. a kezefejére. Ujjai közé fogta, kisimítgatta az asztal lap.,an, megszagolta, majd morzsolhatni kezdte. — Már ősz-szaga van, fanyar, szomorú... A? tán félretolta és válaszolt önmagának: — Írni annyit tesz, mint a betű matériájába önteni azt a 'ciki pluszt, amelyet adnunk kel’ az embernek. Írni annyit tesz. mint minden művészi formában egyszerre elégülni ki, a muzsika hangszíneivel és ritmusával-, a szobor tömör plasztikájával, a festmény voévfordulójára nalkompoziciójával, tónus- és színskálájával, az építés szerkezeti lehetőségeivel, mindezt egy szinte anyagtalan anyaggal, a betűvel. Írni annyit tesz, mint a lét egy új öntudatába születni, meghalni és feltámadni egy magasabb életforma és élettartalom képsíkján. APRÓKAT SZIPPANTGA- '1 'OTT vastag szivarjából és a halványkék füstöt parányi fel- hőcskékben eregette a magasba. Világtalan szemével nem nézett utánuk, de biztos vagyok benne, hogy látta őket és gyönyörködött bennük. — Mindig a legutolsó könyvemet tartottam az egyetlen méltó vallomásnak — folytatta később —, mindig úgy érzem. mintha hosszú írói pátiamon mindig csak erre az utolsóra készültem volna. A korábbiak, a többi csak skálázás volt a különböző hangszereken, és etűd ahhoz a szimfóniához, amelybe kiöntöttem lcl.iem egész tartalmát. Ügy érzem mindig, hogy nincs több mondanivalóm. Amit betűkből fc-1 lehet építeni, muzsikával el lehet mondani, ecsettel meg lehet festeni, az maradék nélkül tört ki belőlem ez.- n a legutolsó ezer oldalon, és ez olyan érzés, amiért egyedül érdemes élni. Problémáimat is megoldottam benne. Legalább is úgy éreztem mindig, most is úgy érzem Elgondolkozott. Kiürült poharát teieön hittem. Ivott belőle, majd közelebb hajolt hozzám. — Prollemáim? Húsz év alatt húsznál több regényt írtam. Mindegyikben más formát kerestem, poligám és nomád természetem szabadon törtetett a formák dzsungelt é- ben. kalandokra lesve. De problémáim végigkísértek a dzsungelben, értük törtettem és,, törtetek »ifiden' formákon keresztül. Regényeimben mindig felbukkannak, sokszor vezető irányvonalak, sokszor 11- dércfények, sokszor megfoghatatlan misztériumként, sokszor legigazabb valóságnak. Hárman kísérnek és nevük: magyarság, emberség és forradalom. Végigéltem, végigszenvedtem bennük évezredeket, és győzelmesen hirdetem mindhárom örökkévalóságát ... Ebben a pillanatban, mintha csak láthatatlan rendező vezényszavára történne, zajos társaság özönlött a kertbe. Zöld inges, fekete nyakkendőd csizmás alakok, bal karjukon nyilaskeresztes szalag. Jobb karjuk mereven előrelendült és hangjuk kórusa élesen harsogta bele az őszi csöndbe: — Kitartás! A VAK 1RÖ ARCA feléjük fordult, vonásai megkeményedtek és hangja ércesen zengett, amikor mondta: — Kitartok mellettük, a problémáim mellett! VÁC Gazdag műsor az építők napjára Kovács István, az építők városi művelődési otthonának igazgatója átment a Pokolszigetre, hogy még egyszer felmérje a vasárnapi program helyszínét. — A június kilencediki eseménysorozat túlmutat a város határán — mondja Kovács igazgató. — Az Építők Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága a rendező, és a több ezer váci szaktárson kívül lesznek itt szentendreiek, dunabogdányiak, solymáriak is. — A végleges műsor? — Többszöri módosítgatás után, igen. Beleszólt az időjárás is, mert úszóverseny helyett csak futóversenyre gondolhatunk. A bajnoki labdarúgó-mérkőzést is áttettük délutánra, a műsor sűrítése miatt. A DCM és a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat csapatai mérkőznek majd egymással. — A kultúrműsor idén is érdeklődésre tarhat számot? — Eljön az építők kétszeres aranykoszorús és a Szocialista Kultúráért érdeméremmel kitüntetett együttese, s a kiváló együttes címet kiérdemelt Vadrózsák tánc- együttes. Mintegy 85 szereplő ad kétórás műsort, a szabadtéri színpadon. — Egyéb csemege? — A gyermekek számára tréfás, játékos versenyeket rendezünk. Ételről és italról a vendéglátóipar gondoskodik. Magyarország legidősebb tudósa, dr. Bacsók György, a föld- és ásványtani tudományok doktora szerdán töltötte be életének 98. esztendejét. A földdel foglalkozó tudományok művelői az egész világon ismerik és tisztelik dr. Bacsók György nevét. Tudományos eredményei sorából kiemelkedik a jégkorszakok keletkezését magyarázó elmélete. Ö talált módszert annak megállapítására, hogy pontosan mikor következtek be ezek az eljegesedési időszakok a föld életében, és a módszer segítségével egzakt csillagászati alapon el is készítette az eljegesedések naptárát, amely nemcsak az elmúlt több mint félmillió esztendőben lefolyt, hanem a távoli jövőben várható újabb eljegesedések időpontját is tartalmazza. Életművét, amelynek továbbfejlesztésén még ma is dolgozik alsóbélatelepi magányáIlyentájt már mindenütt aratásra készülnek, napjainkban különösen, hiszen a szokásosnál hamarább érik be a gabona a nagy melegben. Június 20. körül felzúgnak a kombájnok a nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezet gabonaföldjein. Az idén nem aratnak kézi kaszával. Molnár Barabással, a Dózsa Termelőszövetkezet üzemgazdászával a terméskilátásról beszélgetünk. — Az idén 1630 hold kenyér- és 640 hold takarmány- gabonát kell learatnunk, illetve betakarítanunk, öt kombájn fogja vágni a rendet. — Voltak-e károk? — Sajnos, igen. A tavaszi fagyok s a hoA tavasszal kép jelent meg ceglédi mutációnkban. A Ceglédi Faipari Ktsz stílbútorkészítőiről készült, éppen egy kolóniái berendezés csavart faoszlopain dolgoztak. Azóta már 'sokan érdeklődtek: hol lehet vásárolni ennek az elismerten jó árut készítő ktsz-nek a bútorait? Cegléden, a helyi boltban ilyen nem kapható. Valóban, ez a helyzet. Az ARTEX és a Bútorértékesítő Vállalat foglalkozik a Cegléden készült remek bútordarabok értékesítésével. Aki szerencsés, hát Budapesten vásárolhat néhány darabot ban, legutóbb a jégkorszak- kutatók denveri világkongresszusa igazolta. opogtak. Az asszony először a kisabla- lcot nyitotta ki. Fele íe loalapos ember állt az ajtóban. — Kézit csókolom... — mondta alázatosan és nem mozdult addig, amíg az asz- szony nem invitálta a szobába. Látszólag ugyanúgy zajlott le minden, mint máskor, havonta kétszer, fizetés előtt négy nappal. Ilyenkor szokott Kormos úr beállítani száz forintért. Se többet, se kevesebbet nem kért. Meg is kapta rendszeresen, hozzá egy pohárka diólikőrt. Segédmunkás volt Kormos úr abban a gyárban, ahol az asszony dolgozott. Spént söpört, gé leket tisztított, alkatrészt szállított, de egyszer, egy beszélgetésen sejtetni engedte, hogy nem mindig végzett ő piszkos, olajos munkát. — Diplomám van kézit csókolom — mesélte az asszonynak, aki ettől a perctől kezdve nagyobb tisztelettel nézett Kormos úrra. A férfiben így is volt valami, amiért nem lehetett elutasítani a kölcsönkéréseit. Egyébként mindig rend lsen visszaadta. Azaz, visszaküldte. Kölcsönkérni személyesen jött, az adósságát postautalványon küldte gondos, szép betűkkel címezve. Az asszony ezen mindig mérgelődött. — Micsoda könnyelmű ember — mondogatta az uránok —, képes két forintot fizetni csak azért, hogy egy sétát megspóroljon. A férfi nem szólt, kanalazta a levest. Pár hónap múlva csak annyit mondott: — Aíosf már bz kellene fejezni ezt az ügyet... A száz forintjuk ugyanis folyton távol volt. Nem nagy pénz, de ők takarékos emberek. A száz forint annyi, mintha nem volna, ezt ők sokszor megbeszélték az urával. — Beszélj vele te .. — biztatta a férfit, de az visszautasította. — Te adtál neki először... mokverés miatt búzából 60. rozsból 300 holdat kellett felszántani és takarmánynövénynyel bevetni. — Terméskilátások? — A nagy szárazság miatt egyes területeinken meg kell elégednünk 8 mázsás átlagterméssel. — Milyen a borsótermés? — Május 28. óta kaszáljuk, csépeljük a borsót. Két-három hét alatt végzünk. A rossz időjárás nem kímélte a borsót sem. Körülbelül 600 mázsa terméskieséssel kell számolnunk. — Mi a soron következő munka? — Megkezdődött a repce vágása és kezdődik a kombéj- nolása is. (fehér) gyártmányaikból. Ott kapható például a bárszekrénnyel kombinált sarokkönyvszekrény, a célszerű, olcsó gyermekre- kamié. A külföldről kapott megrendeléseik száma sem kevés. Erre az évre 2 millió forint értékű stílbútort rendeltek a Faipari Ktsz-től, főleg sötét diószínű kolóniáit, barokkot. Az ARTEX legutóbbi — csak külföldi rendelők számára tartott — bemutatóján ezzel arattak nagy sikert. Még többet is készíthetnének, ha erejükből futná — megrendelésben nincs hiány. A hónap végén megnyíló ceglédi áruház vezetőivel most folytatnak tárgyalásokat. Valószínű, hogy az új áruház minta bútorosztálya árusít majd először a városban, a ktsz szép termékeiből — melyeket eddig csak külföldön vagy Budapesten lehetett megkapni. (—cs) Ez igaz. Megsajnálta ahogy fekete kalapját forgatta a kezében. Az inggallérja rojtos volt. — A postautalványokra gondolj... — erősítgette magát az asszony most, hogy kitöltötte a remélhetően utolsó diólikőrt. A dolognak megvolt a maga rendje. Kormos úr először megitta a likőrt, aztán azt mondta: — Nagy bajban vagyok, kézit csókolom... Ezután kellett az asszonynak kérdezni, hogy ... — Mi baj, Kormos úr? De most nem kérdezte. Hallgatott. Piszkálta a terítőrojtot. Kormos úr szemrehányóan ránézett. Mint a színész a partnerre, aki elfelejtett végszót adni. Hát mi lesz? — Kormos úr, nem tudok pénzt adni — mondta egészen váratlanul az asszony. — Nincs nekem sem ... Festetni fogunk, sok a költség. Kormos úr bólintott, mint aki tudja mit jelent az ilyen festéssel járó felfordulás. Valamikor neki is volt lakása, azt festetni kellett, ezt a helyiséget, ahol most lakik, csak meszeli, félévben egyszer. Felállt, nehézkesen, mint aki nagyon elfáradt. — Hát akkor... Az asszony tudta, megérezte, hogy többet nem jön a férfi. Diplomás ember rájön, hogy a visszautasítás mm volt véletlen. Vajon kihez megy ezután? És miért nem tudja egyszer utolérni magát? És hol c családja, ho' a diplomája? Sokszor meg ah rta kérdezni, nem merte. M i<t már nem fogja megtudni. Kormos úr büszke. — Sikerült? — kérdezte este a fér,i. Az asszony bólintott. Hallgatva ették a káposztás tésztát. Bendc Ibolya Magyar László A Cement- és Mészművek Váci Gyára FEL VÉTELRE KERES női és férfi munkaerőt betanított és segédmunkás munkakörbe, valamint az általános iskola VII., illetve Vili. osztályát végzett DIÁKOKAT NAPI HATÓRÁS MUNKAIDŐRE, kisegítő munkára, 400—600 forint fizetéssel. KÖZÉPISKOLÁS TANULÓKAT NYOLCÓRÁS MUNKAIDŐRE a termelésbe és segédmunkás munkakörbe 800—1300 forint fizetéssel felveszünk. • * Jelentkezni lehet a gyár Munkaügyi osztályán, a hivatali idő alatt. Telefon: 256 — P — ALSÓBÉLATELEP 98 éves tudós CEGLÉD Siker az ÁRTEX-bemutatón „HAZAJÖNNEK" A BÚTOROK
