Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
MST mcvr.i <íJ£íHar> 1968. JÚNIUS 1.. SZOMBAT Ismeretterjesztés (5.) A módosított Polgári Törvénykönyv és a vállalatok közötti szerződés! rendszer az új gazdaságirányításban Társasági jog A társasági szerződésre vonatkozó szabályok ugyancsak nagyabb jelentőségűek az új gazdaságirányítási rendszer- ; ben. Az állami vállalatokról szóló rendelkezések szerint, azok, közös gazdasági tevékenységük előmozdítására, közös gazdasági céljaik . megvalósítására, egyesülése- j két, kereskedelmi társaságo- j kát hozhatnak létre. A kereskedelmi társaságokra vonatkozóan, mégpedig a rész- j vénytársaságra, a korlátolt fe- j lelősségű társaságra, a régi rendelkezések érvényesek addig, amíg újabb rendelkezések nem jelennek meg. Korábbi szabály volt, hogy tár- ! saság kereskedelmi célra nem alakulhatott. Az új körülményekre tekintettel lehetővé kellett tenni, hogy szocialista szervezetek kereskedelmi célra is alakíthassanak társaságot egymás között, vagy esetleg magánszeméllyel is. Természetes, változatlan az a rendelkezés, hogy kereskedelmi célra alakult társaság kizsákmányoló tevékenységet nem folytathat. Vállalkozási szerződés Eddig a vállalkozási szerződésekről különféle jogszabályok rendelkeztek. A Polgári Törvénykönyvben szereplő néhány paragrafus tulajdonképpen az állampolgárok, a kéz- műiparosok tevékenységét felölelő szabályokat tartalmazott. Ugyanakkor a szocialista' szervezetek vállalkozási kapcsolatai szabályozás nélkül maradtak. Ezért vált szükségessé az egyedi gyártású termékek előállítására, javítására, karbantartására, bérmunkára, prototípus előállítására stb. vonatkozó megállapodásokat tartalmazó szabályok kialakítása. Az elszórtan jelentkező és a szállítási szerződések perifériáján elhelyezkedő vállalkozási jellegű szabályokra - korábban az úgynevezett kogencia — eltérést nem engedő — szabály volt a jellemző. Ez azt jelentette, hogy az ott leírt szabályoktól eltérni csak akkor lehetett, ha azt a jogszabály kifejezetten megengedte. A vállalatok vállalkozási Nyitás: vasárnap Régi terv válik valóra az idén: a gyömrői strandon—befejezik a szabadtári színpad építését. A hozzávaló anyagot a járási művelődési ház biztosította, a Pest megyei Moziüzemi Vállalattal közösen. Vasárnap délután hangversennyel nyitják a színpadot. A műsort a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola negyventagú fúvószenekara adja. A következő beruházás: a volt büfé területén az újszdl- vási termelősaövetkeaet nyit borkóstolót. A tervek szerint végre megoldódik a strandcikkek árusítása is, ugyanis a borkóstoló melletti kis üzletben levelezőlapon, újságon kívül strandcikkek is kaphatók majd. Már ezen a nyáron ide költöznek le a művelődési ház vasárnap esti táncos rendezvényed. az idei, hanem az elmúlt évek versenyeinek első tíz helyezettjére is vonatkozik. VÁC Új telefonközpont A városi tanács telefonközpontja Vác egyik legforgalmasabb távbeszélőcentruma. Naponta 500 hívás érkezik ide, s a munkát lassította, hogy a tanácsháza mindössze 25 mellék- állomással rendelkezett. Most a posta műszaki dolgozói kicserélték a kisméretű telefon- központot, s helyébe egy 50 mellékállomással rendelkezőt szereltek. Az AUTÓKER meghívja Önt KÜLÖNBÖZŐ TEHERBÍRÁSÚ, NDK ELEKTROMOS- ÉS DIESEL-TARGONCÁK, VALAMINT AZOKRA FELSZERELHETŐ MUNKAESZKÖZÖK CIZEMKÖZBENI BEMUTATÓJÁRA Bemutatót az alábbi városokban és időpontokban rendezünk: GYŐR. Mészáros Lőrinc u. 8. 1.9. sz. AKÖV telepe június 3-án de. 11 órakor SZÉKESFEHÉRVÁR. Börgöndi út 14. sz. AKÖV telepe június PÉCS. Bolgár Néphadsereg útja 33. 4-én de. 10 órakor 12. sz. AKÖV telepe június 5-én de. 11 órakor SZEGED, Bakay Nándor u. 48. 10. sz. AKÖV telepe DEBRECEN. Szoboszlói út 6. 6. sz. AKÖV telepe június 6-án de. 11 órakor június 10-én de. 10 órakor MISKOLC. József Attila u. 72. 3. sz. AKÖV telephely (személybejáró) június 11-én de. 10 órakor FELVILÁGOSÍTÁS, SZAKTANÁCSADÁS. RENDELÉSFELVÉTEL A HELYSZÍNEN §äm> Mutó- és Mkntrész- kesreskedelmi Vállalat Rózsacsokor Reggel van. A munkába menőnek, akinek sietős, nem erre visz az útja, a ráérők meg, a babát napoztaió mamák, egyedül üldögélő nyugdíjasok, tereferélő asszonyok, majd csak. később jönnek. Üres a Duna-parti sétány, csak a kotró dolgozik föntebb a vízen, fémfogait csikorgatva meri az iszapot, a sódert, alább meg — a parton — csatornaárkot mélyítenek tempós mozdulatokkal az emberek. Ennyi az élet a váci parton, s ebben a köznapi egyhangúságban, mint nő felöltötte frakk, olyan feltűnő a pádon nyugvó rózsacsokor. Senki sincs a közelben, menni sem megy senki, aki után szólhatnék: nem az. öné, kérem? Szabályos kereskedelmi rózsacsokor, nem suttyólegények összekapkodta: nem tolvaj tépte, hanem kertész szedte, a szárak végén a vágás egyenes, metszőollóval, kertészkéssel nyeshettek; zöldet is kötöttek hozzá, selyempapírba burkolták, mosolyogva nyújtották át a kedves vevőnek az üzletben, aki... Aki — s itt már megreked, majd gyors bakugrásokkal kalandozni kezd a gondolat. Ki hozta, s ki hagyta itt a csokrot? Miért hagyta itt? Egyszerűen ittfelejtette, vagy örült, hogy megszabadult tőle? Dühös volt, elkeseredett, vagy éppen belefeledkező a másik miatt, a másikba? Semmi nem volt már fontos, így a virág sem, vagy éppen csak egyetlen valami volt fontos: a másik, s ezért hervad itt a virág? Mert hervad, az alig kipattant bimbók víz után áhítoznak, s ahogy percről percre erősebben tűz a nap, úgy zsugorodnak, fonnyadnak, reménytelenül, halálra ítélten. Ki hozta? Jól öltözött fiú, akinek ez volt élete első csokra, kopaszodó, pocakját pénztárcájával feledtetni igyekvő férfi, a régi nyarak virágaira visszasóhajtó öreg? Miért hozta? Figyelmességből, meghatni vágyásból, felvágásból? Kinek hozta? Kék köpenyében hazulról titokban kiosonó — Zsuzsihoz szaladok, megtudni a leckét — diáklánynak, jól kozmetikázott negyvenesnek, aki férjet szeretne, vagy ősz hajú asszonynak, aki támaszt és társat keres? Boldog nevetés, suta csók, mértéktartó köszönöm volt a fizetség érte? Vagy éppen harag: miért hozod, ezzel sem tudsz megbékíteni? Beszéltek-e még róla, vagy rögtön félretették, hogy csak egymással legyenek tele? Amikor felálltak, hogy elmenjenek — talán együtt, talán külön-külön — kézbe vették-e? Fontalgatta-e, aki kapta: vigye, ne vigye? Többé úgysem látják egymást, akkor minek? Vagy: nem állíthat haza egy csolcor rózsával, mert nyílt beismerése lenne, hogy nem értekezleten volt, nem túlórázott, de nem is a barátnőt látogatta meg? Esetleg megfordítva: még akkor sem eresztették el egymás derekát, amikor fölálltak, s ki törődik a csokorral? Nyúlt volna érte, hogy vigye, de a másik akkor hajolt hozzá, hogy megcsókolja, s később már nem is emlékezett, mit akart a kézmozdulattal? Fekszik a pirosra festett falapon a csokor. Piros rózsa, meg sem született, s máris haldokló szirmok; a bimbók éppen csak megpattantak, ahogy emberek között kezdődhet valami, s mégsem lesz belőle semmi sem. A sejtés halála fekszik a pádon; a már nem, s a még nem. A legrosszabb, a kettő közötti állapot. Ülök a pádon, fújom a füstöt, olcsó kis elmélkedések töltikmeg a fejem — a dolgok esetlegességéről, meg . arról, hogy a világ legapróbb dolga is mennyi csodás titkot rejthet —, a szomszéd pádon meg tikkadtan tűri a napot a csokorba fogott hat szál, rózsa. Miért hat szál? Miért nem öt? Éppen hat, vagy csak véletlenül? Fekete ruhás asszony jön le a püspökkert magasra nyúló terméskőfala mellett, lassú, öreges léptekkel, de mégis, méltósággal megy el előttem, azután — gyengén láthat, vagy másutt kalandoztak gondolatai — hirtelen megtorpan a szomszédos pad előtt, nyúl a csokorért, de azután megáll a levegőben a keze. Visszanéz, rám. A tekintet, kék, tiszta szem, évtizedek nehéz homályával, so- katlátottságával, kérdő: a tied, fiam, az öné, uram? Mert a kor — kettőnkké, a közte levő különbözet — ezt is, meg azt is indokolná: a fiamat, az uramat. Végül mégis a csokorért nyúl. Fölemeli, megszagolja, de utána — mint a hulló, vércse sebezte galamb — leha- nyatlik a keze, visszaejti a csokrot. Mi juthatott eszébe? Régi emlék, amikor neki vitték a csokrot? Vagy éppen, hogy neki nem vittek soha? Most sem hoznak; nem jön a fiú, vagy a leány, nem nyújtja át a virágot azzal, hogy magának — neked — hoztam, édesanyám? Megy tovább a parton, a rózsacsokor — talán az érintéstől, talán attól, hogy véletlenül árnyékosabb helyre került — pedig mintha frissebb lenne. A bimbók már nem lógatják annyira duzzadt fejüket, a zöld is jobban odasimul a tüskés szárakhoz, csak a selyempapír libeg tétován, mint eddig. Három srác jön, együtt nincsenek huszonöt évesek, i'ad vágtával loholnak, majd — szinte hallom, ahogy gondolatuk csikorgó fékezésre késztette őket — lestoppolnak a pad előtt. Nézik a csokrot. Valami hasznot, értéket igyekeznek fölfedezni benne, dehát ez — hat- vagy nyolcéveseknek — sikerülhet-e? Mit tudnak ők még a virágok legendáiról, s tragédiáiról? Mit tudnak ők általában arról, amihez a virág is hozzátartozik, ha — hozzátartozik. Egyikük, mokány kis szőke, tele szeplővel az arca, fölkapja, de már vágja is'le, fúj, köpköd mérgében, mert szúr ez a feneség. A másik kettő tele pofával vihog rajta, mire c kis mokányt megszállja a méreg, fölkapja a csokrot — de micsoda ügyeskedő, óvatoskodó, szúrást kerülő mozdulatokkal! — s már lendül is a keze, hajítja át a vaskorláton, hallom, ahogy a part mellett megmaradt pocsolyák egyikébe hull; a viz messzire van ide, az aszály ösztövérré varázsolta a Dunát. Futnak tovább, ordításuk fölveri a szunnyadó házak csöndjét, én meg — kicsit tétován, nem jön-e valaki — átbámulok a korláton, nézem a csokrot Tényleg ott fekszik egy pocsolyában, a papír már szétázott; finita, a vég. Onnét már nem emeli ki senki. Vagy mégis? Hol kezdődik a vég, s hol az új erőre kapás? M. O. l oóCl dUUCddl C V U1 Itt lolvóU UlUiS” í tani rendelet fő szabálya, j hogy a felek az abban foglalt ! rendelkezésektől minden olyan i esetben eltérhetnek, ahol ezt j a szabályozás kifejezetten nem zárja ki. A szerződések alakiságáról Korábban csak okiratban és I levélváltással létrejött szerző- I dés volt írásban kötöttnek te- ! kinthető, és mint köztudott, az ] írásbeliséghez bizonyos elő- j nyök kapcsolódnak. Ha a felek táviratváltás útján kötöttek megállapodást, ezt írásbeli i szerződési formának csak ak- ! kor lehetett elfogadni, ha a felek ebben előzetesen megállapodtak. Telex útján létrejött megállapodást azonban még előzetes megállapodás esetér sem fogadták el írásbeli formaként. A gazdasági élet lüktető és gyorsuló üteme a hírközlési technika mind erőteljesebt fejlődése szükségessé tette hogy a szerződések alakiságával kapcsolatos merevségeket feloldják. Ennek eredményeként a szóban forgó rendelkezés úgy módosult, hogy a táviratváltás és a telex útján történt közlés akkor is írásbeli fonnának minősül, ha erre vonatkozóan a felek külön nem állapodtak meg. Summázás Az előzményekből látható hogy életviszonyainkat szabályozó polgári jogunkban olyar lényeges változások történtek, amelyek elősegítik az új gazdaságirányítási rendszer kibontakozását. Nem hallgatható el az a tagadhatatlan tény sem, hogy polgári jogunk áttekintése és alkalmazása az új jogszabályokra figyelemmel, nehezebbé vált, amihez hozzájárul az is, hogy több kérdés egyes jogintézményeknél eltérő elvi alapon, párhuzamosan kerül szabályozásra. Természetes ez csak a bevezetés időszakára jellemző, és mindezek az eltérő alapon való párhuzamos szabályozások az egész jogrendszert érintő felülvizsgálat során kiküszöbölArlnolr civuzituiiiv ici V a/*oiiu u Polgári Törvénykönyvben végbement részleges, de mégis I alapvető változtatásokat, azokat a koncepciókat, amelyeket a módosításnál alkalmaztak, j illetve figyelembe vettek, j Ezekből leszűrhetjük .azt a kö- I vetkeztetést, hogy a kiváló i közgazdász vagy pénzügyi szakember az új gazdaságirá- ; nyitási rendszerben még ke- ! vésbé nélkülözheti a jogász 1 szakmai segítségét, mert a jo- ; gász előtt az egyes szabályok j hatása nemcsak a maguk tár- ! sadalmi összességében jelenik j meg, mint a gazdasági szakembereknél, hanem elsősorban a tényleges jogviszonyokban valósul meg. A közgazdász — nagymértékben a vállalati tervekre figyelemmel — érzékeli az egyes szabályozások hatását, ő az, aki a tömegméretű folyamatokra figyel, míg a jogász az, akit a jogalkalmazás, a joggyakorlat tesz figyelmessé az érdekkonfliktusok különböző változatára, a bekövetkezhető különféle zavarokra. Nem kell sok szót vesztegetni arra, hogy amikor kártérítést vagy kötbért fizet a vállalat, akkor az teljes összegében csökkenti j a nyereséget, és így a kollek- | tívát érintő részesedési alapot is. Dr. Molnár József (Vége) CEGLÉD Tavaly nem kellett, most sorban állnak érte Háttérbe szorult a rézgálic A ceglédi növényvédőszer- a bolt előtt kis csoport elégedet- ;- lenkedik: nem lehet kapni per- iS metezőszert, csak a rézgálicot kínálgatják! Itt a permetezés ideje, és nincs ZINEB, Vitig- c’ ran! >- Mit mond erre a kereskedel- ó mi felügyelő? ri — Tavaly ilyenkor még a ;- rézgálicért harcoltak a gyü- 5z mölcsösök és szőlők tulajdono> sai. A polcokon hiába sorakoz- ^ tak a korszerű növényvédő sze- " rek, nem kellett senkinek! Ak- i kor hiába ajánlgatták ezeket, a még a bolt ajtaját is betörték, amikor egy szállítmány réz- — gálic érkezett. Ma fordított a > helyzet. A termelők megismer- li ték, megszerették a jól bevált t, rézgálic-helyettesítő szereket, )- azonban a hirtelen megnöve- )- kedett igényekkel a gyártó s, vállalatok nem tudtak lépést ;é tartani. Az igényeket azóta 5- már a nagykereskedelmi vál- :- lalatok jelezték a gyártó válla- Ti latoknak, ezért reméljük: a a, jelenlegi hiány csak átmeneti. :y A növény véd őszer-bolt legír utóbbi rendelésekor nagyobb ti mennyiségű Zinebet és Vitig- :- rant igényelt, és a visszaigazo- >t lások szerint minden remény megvan arra, hogy a mennyiség kielégíti a vásárlók igényeit. Kérdezni is tudni kell... ■ előadó látja. Ezért kísérte fe- ) szült figyelem, s ezért követ- ! te másfél órás kérdés-felelet I özön. j Ki jöhet De Gaulle után, I ha a francia ttép nemmel sza- | váz? Milyen most a Csehszlovákiában élő magyar nenv- zetiség helyzete és mit hozhat számára a föderáció? Mi a Nyugat véleménye rólunk, I gazdasági mechanizmusunk re- I form járói, külpolitikánkról? Várható-e javulás a magyar— ' francia gazdasági kapcsolatokban? Remélhető-e eltolódás a ) polgári demokrácia irányába I Spanyolországban? Hogyan j értékeljük a román—nyugal- | német és román—francia | kapcsolatokat? Milyen erős a Mao-ellenes belső ellenzék Kí*- nában? Záporoztak az ilyen és ehhez hasonló kérdések. S a kérdések mögött nemcsak az érdeklődést, az emberiség jövője és a szocializmus ügye iránti felelősséget lehetett érezni, hanem — a tájékozottságot is. Az újságolvasó, a rádió- hallgató, a politizáló ember tájékozottságát. Mert kérdezni is tudni kell. S Nagykátán nemcsak az előadó vizsgázott felkészültséy géböl, hanem — a hallgatóság is. Mindkettő — jelesre. ny. é. „A hallgató kerdez — a kul- politikus válaszol.” tgy szólt a meghívó, amely kíváncsivá tett. Kíváncsi lettem, hogy ki és mire kíváncsi Nagykátán a nemzetközi élet eseményei közül? Ki volt kíváncsi? Érettségiző diáklány és tsz-elnök, nyugdíjas ipari* munkás és postai dolgozó, vasutas és pártmunkás, tisztviselő és pe- i dagógus, adminisztrátor és j háziasszony. Valamennyien a \ járási művelődési házban mű- ! ködő Kossuth Klub tagjai. Érdekes este volt. Az elő- ^ adó rövidnek ígért bevezetője I csaknem háromnegyed "■ óráig j tartott. Fontos nemzetközi! tárgyalásokon szerzett értesüléseit aznapi friss hívekkel egészítette ki a televízió romért külpolitilMi kommentátora. S mindezt lebilin- cselően könnyed, közérthető stílusban. Míg szavait hallgattam, az arcokat figyeltem. Aggodalom és öröm, elégedettség és feszült nyugtalanság jeleit tükrözték. Franciaország és Vietnam, Adolf von Thadden neonáci mozgalma és a csehszlovákiai események. Rudi Dutschke és a lengyel helyset, az olasz választások és De Gdulle rc>- mániai tárgyalásai kerültek szóba; nyíltan, kendőzés nélkül, ahogy a magyar kormány értékeli és ahogy az Az egyetemi felvételi vizsgák és a tanulmányi versenyek helyezettjei 1963 óta az országos középiskolai tanulmányi versenyek első tíz helyezettje mentesült az egyetemi felvételi vizsgák alól. A művelődésügyi miniszternek a Magyar Közlöny, május 26-i számában megjelent új rendelkezése írtelmében ezr úgy módosul, hogy az idei évben már csak abból a tantárgyból mentesül az első tíz helyezett a felvételi vizsga alól, amelyikből helyezését a versenyen elérte. A többi tárgyból kötelesek ugyanúgy vizsgázni, mint mások. A matematikából elért helyezés azonban továbbra is mentesít a fizikavizsga alól és fordítva. Az új rendelkezés visszamenőleges hatályú, tehát nemcsak