Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

MST mcvr.i <íJ£íHar> 1968. JÚNIUS 1.. SZOMBAT Ismeretterjesztés (5.) A módosított Polgári Törvénykönyv és a vállalatok közötti szerződés! rendszer az új gazdaságirányításban Társasági jog A társasági szerződésre vo­natkozó szabályok ugyancsak nagyabb jelentőségűek az új gazdaságirányítási rendszer- ; ben. Az állami vállalatok­ról szóló rendelkezések sze­rint, azok, közös gazdasági tevékenységük előmozdításá­ra, közös gazdasági céljaik . megvalósítására, egyesülése- j két, kereskedelmi társaságo- j kát hozhatnak létre. A ke­reskedelmi társaságokra vo­natkozóan, mégpedig a rész- j vénytársaságra, a korlátolt fe- j lelősségű társaságra, a régi rendelkezések érvényesek ad­dig, amíg újabb rendelkezé­sek nem jelennek meg. Ko­rábbi szabály volt, hogy tár- ! saság kereskedelmi célra nem alakulhatott. Az új körülmé­nyekre tekintettel lehetővé kellett tenni, hogy szocia­lista szervezetek kereskedelmi célra is alakíthassanak tár­saságot egymás között, vagy esetleg magánszeméllyel is. Természetes, változatlan az a rendelkezés, hogy kereske­delmi célra alakult társaság kizsákmányoló tevékenységet nem folytathat. Vállalkozási szerződés Eddig a vállalkozási szerző­désekről különféle jogszabá­lyok rendelkeztek. A Polgári Törvénykönyvben szereplő né­hány paragrafus tulajdonkép­pen az állampolgárok, a kéz- műiparosok tevékenységét fel­ölelő szabályokat tartalma­zott. Ugyanakkor a szocialis­ta' szervezetek vállalkozási kapcsolatai szabályozás nél­kül maradtak. Ezért vált szükségessé az egyedi gyár­tású termékek előállítására, javítására, karbantartására, bérmunkára, prototípus elő­állítására stb. vonatkozó meg­állapodásokat tartalmazó sza­bályok kialakítása. Az elszór­tan jelentkező és a szállítási szerződések perifériáján el­helyezkedő vállalkozási jel­legű szabályokra - korábban az úgynevezett kogencia — eltérést nem engedő — sza­bály volt a jellemző. Ez azt jelentette, hogy az ott leírt szabályoktól eltérni csak ak­kor lehetett, ha azt a jogsza­bály kifejezetten megengedte. A vállalatok vállalkozási Nyitás: vasárnap Régi terv válik valóra az idén: a gyömrői strandon—be­fejezik a szabadtári színpad építését. A hozzávaló anyagot a járási művelődési ház bizto­sította, a Pest megyei Mozi­üzemi Vállalattal közösen. Vasárnap délután hangver­sennyel nyitják a színpadot. A műsort a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakiskola negy­ventagú fúvószenekara adja. A következő beruházás: a volt büfé területén az újszdl- vási termelősaövetkeaet nyit borkóstolót. A tervek szerint végre megoldódik a strand­cikkek árusítása is, ugyanis a borkóstoló melletti kis üzlet­ben levelezőlapon, újságon kívül strandcikkek is kapha­tók majd. Már ezen a nyáron ide köl­töznek le a művelődési ház vasárnap esti táncos rendezvé­nyed. az idei, hanem az elmúlt évek versenyeinek első tíz helyezett­jére is vonatkozik. VÁC Új telefonközpont A városi tanács telefonköz­pontja Vác egyik legforgalma­sabb távbeszélőcentruma. Na­ponta 500 hívás érkezik ide, s a munkát lassította, hogy a ta­nácsháza mindössze 25 mellék- állomással rendelkezett. Most a posta műszaki dolgozói ki­cserélték a kisméretű telefon- központot, s helyébe egy 50 mellékállomással rendelkezőt szereltek. Az AUTÓKER meghívja Önt KÜLÖNBÖZŐ TEHERBÍRÁSÚ, NDK ELEKTROMOS- ÉS DIESEL-TARGONCÁK, VALAMINT AZOKRA FELSZERELHETŐ MUNKAESZKÖZÖK CIZEMKÖZBENI BEMUTATÓJÁRA Bemutatót az alábbi városokban és időpontokban rendezünk: GYŐR. Mészáros Lőrinc u. 8. 1.9. sz. AKÖV telepe június 3-án de. 11 órakor SZÉKESFEHÉRVÁR. Börgöndi út 14. sz. AKÖV telepe június PÉCS. Bolgár Néphadsereg útja 33. 4-én de. 10 órakor 12. sz. AKÖV telepe június 5-én de. 11 órakor SZEGED, Bakay Nándor u. 48. 10. sz. AKÖV telepe DEBRECEN. Szoboszlói út 6. 6. sz. AKÖV telepe június 6-án de. 11 órakor június 10-én de. 10 órakor MISKOLC. József Attila u. 72. 3. sz. AKÖV telephely (személybejáró) június 11-én de. 10 órakor FELVILÁGOSÍTÁS, SZAKTANÁCSADÁS. RENDELÉSFELVÉTEL A HELYSZÍNEN §äm> Mutó- és Mkntrész- kesreskedelmi Vállalat Rózsacsokor Reggel van. A munkába menőnek, akinek sietős, nem erre visz az útja, a ráérők meg, a babát napoztaió mamák, egyedül üldögélő nyugdíjasok, tereferé­lő asszonyok, majd csak. később jön­nek. Üres a Duna-parti sétány, csak a kotró dolgozik föntebb a vízen, fémfo­gait csikorgatva meri az iszapot, a só­dert, alább meg — a parton — csator­naárkot mélyítenek tempós mozdula­tokkal az emberek. Ennyi az élet a váci parton, s ebben a köznapi egyhan­gúságban, mint nő felöltötte frakk, olyan feltűnő a pádon nyugvó rózsa­csokor. Senki sincs a közelben, men­ni sem megy senki, aki után szólhat­nék: nem az. öné, kérem? Szabályos kereskedelmi rózsacsokor, nem suttyó­legények összekapkodta: nem tolvaj tépte, hanem kertész szedte, a szárak végén a vágás egyenes, metszőollóval, kertészkéssel nyeshettek; zöldet is kö­töttek hozzá, selyempapírba burkolták, mosolyogva nyújtották át a kedves ve­vőnek az üzletben, aki... Aki — s itt már megreked, majd gyors bakugrásokkal kalandozni kezd a gondolat. Ki hozta, s ki hagyta itt a csokrot? Miért hagyta itt? Egyszerűen ittfelejtette, vagy örült, hogy megsza­badult tőle? Dühös volt, elkeseredett, vagy éppen belefeledkező a másik miatt, a másikba? Semmi nem volt már fontos, így a virág sem, vagy ép­pen csak egyetlen valami volt fontos: a másik, s ezért hervad itt a virág? Mert hervad, az alig kipattant bimbók víz után áhítoznak, s ahogy percről percre erősebben tűz a nap, úgy zsu­gorodnak, fonnyadnak, reménytelenül, halálra ítélten. Ki hozta? Jól öltözött fiú, akinek ez volt élete első csokra, kopaszodó, pocakját pénztárcájával fe­ledtetni igyekvő férfi, a régi nyarak vi­rágaira visszasóhajtó öreg? Miért hoz­ta? Figyelmességből, meghatni vágyás­ból, felvágásból? Kinek hozta? Kék kö­penyében hazulról titokban kiosonó — Zsuzsihoz szaladok, megtudni a leckét — diáklánynak, jól kozmetikázott negy­venesnek, aki férjet szeretne, vagy ősz hajú asszonynak, aki támaszt és társat keres? Boldog nevetés, suta csók, mérték­tartó köszönöm volt a fizetség érte? Vagy éppen harag: miért hozod, ezzel sem tudsz megbékíteni? Beszéltek-e még róla, vagy rögtön félretették, hogy csak egymással legyenek tele? Amikor felálltak, hogy elmenjenek — talán együtt, talán külön-külön — kézbe vet­ték-e? Fontalgatta-e, aki kapta: vigye, ne vigye? Többé úgysem látják egy­mást, akkor minek? Vagy: nem állíthat haza egy csolcor rózsával, mert nyílt beismerése lenne, hogy nem értekezle­ten volt, nem túlórázott, de nem is a barátnőt látogatta meg? Esetleg meg­fordítva: még akkor sem eresztették el egymás derekát, amikor fölálltak, s ki törődik a csokorral? Nyúlt volna érte, hogy vigye, de a másik akkor hajolt hozzá, hogy megcsókolja, s később már nem is emlékezett, mit akart a kézmoz­dulattal? Fekszik a pirosra festett falapon a csokor. Piros rózsa, meg sem született, s máris haldokló szirmok; a bimbók éppen csak megpattantak, ahogy em­berek között kezdődhet valami, s még­sem lesz belőle semmi sem. A sejtés halála fekszik a pádon; a már nem, s a még nem. A legrosszabb, a kettő közötti állapot. Ülök a pádon, fújom a füstöt, olcsó kis elmélkedések töltikmeg a fe­jem — a dolgok esetlegességéről, meg . arról, hogy a világ legapróbb dolga is mennyi csodás titkot rejthet —, a szomszéd pádon meg tikkadtan tűri a napot a csokorba fogott hat szál, rózsa. Miért hat szál? Miért nem öt? Éppen hat, vagy csak véletlenül? Fekete ru­hás asszony jön le a püspökkert ma­gasra nyúló terméskőfala mellett, las­sú, öreges léptekkel, de mégis, méltó­sággal megy el előttem, azután — gyen­gén láthat, vagy másutt kalandoztak gondolatai — hirtelen megtorpan a szomszédos pad előtt, nyúl a csokorért, de azután megáll a levegőben a keze. Visszanéz, rám. A tekintet, kék, tiszta szem, évtizedek nehéz homályával, so- katlátottságával, kérdő: a tied, fiam, az öné, uram? Mert a kor — kettőnkké, a közte levő különbözet — ezt is, meg azt is indokolná: a fiamat, az uramat. Végül mégis a csokorért nyúl. Föl­emeli, megszagolja, de utána — mint a hulló, vércse sebezte galamb — leha- nyatlik a keze, visszaejti a csokrot. Mi juthatott eszébe? Régi emlék, amikor neki vitték a csokrot? Vagy éppen, hogy neki nem vittek soha? Most sem hoznak; nem jön a fiú, vagy a leány, nem nyújtja át a virágot azzal, hogy magának — neked — hoztam, édes­anyám? Megy tovább a parton, a rózsacsokor — talán az érintéstől, talán attól, hogy véletlenül árnyékosabb helyre került — pedig mintha frissebb lenne. A bim­bók már nem lógatják annyira duzzadt fejüket, a zöld is jobban odasimul a tüskés szárakhoz, csak a selyempapír libeg tétován, mint eddig. Három srác jön, együtt nincsenek huszonöt évesek, i'ad vágtával loholnak, majd — szinte hallom, ahogy gondolatuk csikorgó fé­kezésre késztette őket — lestoppolnak a pad előtt. Nézik a csokrot. Valami hasznot, értéket igyekeznek fölfedezni benne, dehát ez — hat- vagy nyolcéve­seknek — sikerülhet-e? Mit tudnak ők még a virágok legendáiról, s tragédiái­ról? Mit tudnak ők általában arról, amihez a virág is hozzátartozik, ha — hozzátartozik. Egyikük, mokány kis szőke, tele szeplővel az arca, fölkapja, de már vágja is'le, fúj, köpköd mérgé­ben, mert szúr ez a feneség. A másik kettő tele pofával vihog rajta, mire c kis mokányt megszállja a méreg, föl­kapja a csokrot — de micsoda ügyes­kedő, óvatoskodó, szúrást kerülő moz­dulatokkal! — s már lendül is a keze, hajítja át a vaskorláton, hallom, ahogy a part mellett megmaradt pocsolyák egyikébe hull; a viz messzire van ide, az aszály ösztövérré varázsolta a Du­nát. Futnak tovább, ordításuk fölveri a szunnyadó házak csöndjét, én meg — kicsit tétován, nem jön-e valaki — át­bámulok a korláton, nézem a csokrot Tényleg ott fekszik egy pocsolyában, a papír már szétázott; finita, a vég. On­nét már nem emeli ki senki. Vagy mégis? Hol kezdődik a vég, s hol az új erőre kapás? M. O. l oóCl dUUCddl C V U1 Itt lolvóU UlUiS” í tani rendelet fő szabálya, j hogy a felek az abban foglalt ! rendelkezésektől minden olyan i esetben eltérhetnek, ahol ezt j a szabályozás kifejezetten nem zárja ki. A szerződések alakiságáról Korábban csak okiratban és I levélváltással létrejött szerző- I dés volt írásban kötöttnek te- ! kinthető, és mint köztudott, az ] írásbeliséghez bizonyos elő- j nyök kapcsolódnak. Ha a felek táviratváltás útján kötöttek megállapodást, ezt írásbeli i szerződési formának csak ak- ! kor lehetett elfogadni, ha a felek ebben előzetesen megál­lapodtak. Telex útján létrejött megállapodást azonban még előzetes megállapodás esetér sem fogadták el írásbeli for­maként. A gazdasági élet lüktető és gyorsuló üteme a hírközlési technika mind erőteljesebt fejlődése szükségessé tette hogy a szerződések alakiságá­val kapcsolatos merevségeket feloldják. Ennek eredménye­ként a szóban forgó rendelke­zés úgy módosult, hogy a táv­iratváltás és a telex útján tör­tént közlés akkor is írásbeli fonnának minősül, ha erre vo­natkozóan a felek külön nem állapodtak meg. Summázás Az előzményekből látható hogy életviszonyainkat szabá­lyozó polgári jogunkban olyar lényeges változások történtek, amelyek elősegítik az új gaz­daságirányítási rendszer ki­bontakozását. Nem hallgatha­tó el az a tagadhatatlan tény sem, hogy polgári jogunk át­tekintése és alkalmazása az új jogszabályokra figyelemmel, nehezebbé vált, amihez hozzá­járul az is, hogy több kérdés egyes jogintézményeknél el­térő elvi alapon, párhuzamo­san kerül szabályozásra. Ter­mészetes ez csak a bevezetés időszakára jellemző, és mind­ezek az eltérő alapon való pár­huzamos szabályozások az egész jogrendszert érintő fe­lülvizsgálat során kiküszöbö­lArlnolr civuzituiiiv ici V a/*oiiu u Polgári Törvénykönyvben vég­bement részleges, de mégis I alapvető változtatásokat, azo­kat a koncepciókat, amelyeket a módosításnál alkalmaztak, j illetve figyelembe vettek, j Ezekből leszűrhetjük .azt a kö- I vetkeztetést, hogy a kiváló i közgazdász vagy pénzügyi szakember az új gazdaságirá- ; nyitási rendszerben még ke- ! vésbé nélkülözheti a jogász 1 szakmai segítségét, mert a jo- ; gász előtt az egyes szabályok j hatása nemcsak a maguk tár- ! sadalmi összességében jelenik j meg, mint a gazdasági szakem­bereknél, hanem elsősorban a tényleges jogviszonyokban va­lósul meg. A közgazdász — nagymértékben a vállalati ter­vekre figyelemmel — érzékeli az egyes szabályozások hatását, ő az, aki a tömegméretű fo­lyamatokra figyel, míg a jo­gász az, akit a jogalkalmazás, a joggyakorlat tesz figyelmessé az érdekkonfliktusok különbö­ző változatára, a bekövetkez­hető különféle zavarokra. Nem kell sok szót vesztegetni arra, hogy amikor kártérítést vagy kötbért fizet a vállalat, akkor az teljes összegében csökkenti j a nyereséget, és így a kollek- | tívát érintő részesedési alapot is. Dr. Molnár József (Vége) CEGLÉD Tavaly nem kellett, most sorban állnak érte Háttérbe szorult a rézgálic A ceglédi növényvédőszer- a bolt előtt kis csoport elégedet- ;- lenkedik: nem lehet kapni per- iS metezőszert, csak a rézgálicot kínálgatják! Itt a permetezés ideje, és nincs ZINEB, Vitig- c’ ran! >- Mit mond erre a kereskedel- ó mi felügyelő? ri — Tavaly ilyenkor még a ;- rézgálicért harcoltak a gyü- 5z mölcsösök és szőlők tulajdono­> sai. A polcokon hiába sorakoz- ^ tak a korszerű növényvédő sze- " rek, nem kellett senkinek! Ak- i kor hiába ajánlgatták ezeket, a még a bolt ajtaját is betörték, amikor egy szállítmány réz- — gálic érkezett. Ma fordított a > helyzet. A termelők megismer- li ték, megszerették a jól bevált t, rézgálic-helyettesítő szereket, )- azonban a hirtelen megnöve- )- kedett igényekkel a gyártó s, vállalatok nem tudtak lépést ;é tartani. Az igényeket azóta 5- már a nagykereskedelmi vál- :- lalatok jelezték a gyártó válla- Ti latoknak, ezért reméljük: a a, jelenlegi hiány csak átmeneti. :y A növény véd őszer-bolt leg­ír utóbbi rendelésekor nagyobb ti mennyiségű Zinebet és Vitig- :- rant igényelt, és a visszaigazo- >t lások szerint minden remény megvan arra, hogy a mennyi­ség kielégíti a vásárlók igé­nyeit. Kérdezni is tudni kell... ■ előadó látja. Ezért kísérte fe- ) szült figyelem, s ezért követ- ! te másfél órás kérdés-felelet I özön. j Ki jöhet De Gaulle után, I ha a francia ttép nemmel sza- | váz? Milyen most a Cseh­szlovákiában élő magyar nenv- zetiség helyzete és mit hoz­hat számára a föderáció? Mi a Nyugat véleménye rólunk, I gazdasági mechanizmusunk re- I form járói, külpolitikánkról? Várható-e javulás a magyar— ' francia gazdasági kapcsolatok­ban? Remélhető-e eltolódás a ) polgári demokrácia irányába I Spanyolországban? Hogyan j értékeljük a román—nyugal- | német és román—francia | kapcsolatokat? Milyen erős a Mao-ellenes belső ellenzék Kí*- nában? Záporoztak az ilyen és eh­hez hasonló kérdések. S a kér­dések mögött nemcsak az ér­deklődést, az emberiség jövője és a szocializmus ügye iránti felelősséget lehetett érezni, hanem — a tájékozottságot is. Az újságolvasó, a rádió- hallgató, a politizáló ember tájékozottságát. Mert kérdezni is tudni kell. S Nagykátán nemcsak az elő­adó vizsgázott felkészültséy géböl, hanem — a hallgatóság is. Mindkettő — jelesre. ny. é. „A hallgató kerdez — a kul- politikus válaszol.” tgy szólt a meghívó, amely kíváncsivá tett. Kíváncsi lettem, hogy ki és mire kíváncsi Nagyká­tán a nemzetközi élet ese­ményei közül? Ki volt kíváncsi? Érettsé­giző diáklány és tsz-elnök, nyugdíjas ipari* munkás és postai dolgozó, vasutas és pártmunkás, tisztviselő és pe- i dagógus, adminisztrátor és j háziasszony. Valamennyien a \ járási művelődési házban mű- ! ködő Kossuth Klub tagjai. Érdekes este volt. Az elő- ^ adó rövidnek ígért bevezetője I csaknem háromnegyed "■ óráig j tartott. Fontos nemzetközi! tárgyalásokon szerzett érte­süléseit aznapi friss hívekkel egészítette ki a televízió ro­mért külpolitilMi kommen­tátora. S mindezt lebilin- cselően könnyed, közérthető stílusban. Míg szavait hall­gattam, az arcokat figyel­tem. Aggodalom és öröm, elé­gedettség és feszült nyug­talanság jeleit tükrözték. Franciaország és Vietnam, Adolf von Thadden neonáci mozgalma és a csehszlovákiai események. Rudi Dutschke és a lengyel helyset, az olasz választások és De Gdulle rc>- mániai tárgyalásai kerültek szóba; nyíltan, kendőzés nél­kül, ahogy a magyar kor­mány értékeli és ahogy az Az egyetemi felvételi vizsgák és a tanulmányi versenyek helyezettjei 1963 óta az országos közép­iskolai tanulmányi versenyek első tíz helyezettje mentesült az egyetemi felvételi vizsgák alól. A művelődésügyi minisz­ternek a Magyar Közlöny, má­jus 26-i számában megjelent új rendelkezése írtelmében ezr úgy módosul, hogy az idei év­ben már csak abból a tan­tárgyból mentesül az első tíz helyezett a felvételi vizsga alól, amelyikből helyezését a verse­nyen elérte. A többi tárgyból kötelesek ugyanúgy vizsgázni, mint mások. A matematikából elért helyezés azonban tovább­ra is mentesít a fizikavizsga alól és fordítva. Az új rendelkezés visszame­nőleges hatályú, tehát nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom