Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

János-napi ünnepségen ELKÉSZÜLT TEGNAP ESTE a fővárosi Kisstadionban háromórás vi­dám, színes műsorral megkez- kezdődtek a János-napi ün­nepségek. Az ország figyelme I június utolsó vasárnapján a nyomdászok felé fordul. A nyomtatott betű munkásainak ünnepségét fokozza, hogy idén van Gutenberg Jánosnak, a halhatatlan mainzi könyv­nyomtató halálának 500. év­fordulója. MI KÉSZÜLT az elmúlt hé­ten a Géza király téri üzem­ben, a Pest megyei Nyomda Vállalat központjában? Expe- diálták az öt világrész orszá­gaiba eljutó Hungara Eszpe- rantisto példányait. Elkészül­itek a júliusi moziplakátok. Színes fedőlappal készül egy több íves füzet: a ráckevei helytörténeti kiadvány máso­dik száma. Készítettek esküvői meghívókat, kenyércimkéket, névjegyeket és röplapokat. A NYOMDÁSZCSALÁD. Nemcsak az üvegtetős üzem­ben munkálkodó 35 szedőből, gépmesterből, berakónőből és kötészeti dolgozóból áll. Ide tartozik Bözsike — Cser Sán- dorné, aki havonként ledolgoz­za a nyugdíjasoknak engedé­lyezett munkaidőt. Deákvári otthonából be-belátogat Pohl Nándi bácsi, az egykori könyv­kötő, s két tengeren túli útja között Farkass Károly, a nyomdászok doyenje, aki haj­danában irányítója volt ennek az 1926 óta működő üzemnek. A MUNKÁS HÉTKÖZNA­POK mellett néha ünnepélye­\ 2A OTP lakás setb percekre is sor kerül. Ilyen volt, amikor a jubilán­sokat ünnepelték. Urbán Gyu­la igazgatót, aki 40 évvel ez­előtt kezdte tanulni ezt a szép mesterséget. Kovács Sándor betűszedőt, Struve Lajos gép­mestert, Theisz Károlyné be­rakónőt és Papp Rezső vezető könyvelőt, akik 25 éves mun­kásságukért kaptak jubileumi jutalmat. S olyan ünnepségek is színesítik a hétköznapi egy­hangúságot, mint a fiatal Si­pos Erzsiké jövő hónapra ter­vezett esküvője. FÉL ÉVEZREDES MESTER­SÉG világszerte a nyomdászat. Az utóbbi évtizedben rohamos fejlődés útjára lépett. Vác is egy kicsit részese az újnak, a korszerűnek. Erről tanúskodik a már üzemben levő, baráti or­szágokból érkezett fűzőgép és vágógép. Rövidesen érkezik egy perforálógép az NDK-ból, s év végére egy automata Graphopress Csehszlovákiából, így készül majd még több, még szebb nyomtatvány, a be­tű, a nyomtatott írás szerelme­seinek még nagyobb örömére. (-a-) Tovább növekszik az alsó­városi új lakótelep. A hónap közepén elkészült a Mező Imre utcában 24 OTP-lakás. A két és fél szobás, korszerű családi otthonokat ezen a hé­ten átadták. Kedden hozzá­kezdtek a környék rendezésé­hez s a boldog tulajdonosok július első hetében beköltöz­hetnek a várva várt laká­sokba. Tizenegy új könyv A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Olaszország au­tótérképe, Panomarjov: Pszi­chikum és intuíció, Békés István: Napjaink szállóigéi, Mensáros Zoltán: Böjti szél, Moldova György: Gázlámpák alatt, Ke szí Imre: Babiloni vályog, Déry Tibor: Bala­ton, Mátéffy—Nagy: Eszpe­rantó társalgási zsebkönyv, Vargha Kálmán: Juhász Gyu­la, Bognár Gyula: Az osz­tályharc időszerű kérdései, Szemirjaga: Antifasiszta nép­felkelések, 1941—1945. KOMBÁJNOSVERSENY A KISZ járási bizottsága és a járási tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya versenyt hirdet a termelőszö­vetkezetek ifjú kombájnosai részére. A verseny értékelésénél a le­vágott gabonaterület mennyi­séget és a munka minőségét értékelik a szakemberek. A nevezéseket július 3-ig lehet a járási KISZ-bizottságon be­nyújtani. ÜNNEPI TÁNC A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ___________________________19ti8. JÜNIFIS 30., VASÁRNAP M iniszteri látogatás után... Kétszáz éves épületben — 13 szakrendelés Ülést tartott a városi tanács sőt a gödöllői járás betegei­Tegnap reggel júniusi ká­nikulában ültek össze „kis parlamentünk” képviselői, Vác város tanácsának tagjai. Tari Kálmán elnökhelyettes üdvözlő szavai után beszámolt a végrehajtó bizottság — két tanácsülés között végzett — tevékenységéről. Tájékoztatta a jelenlevőket dr. Szabó Zoltán egészségügyi és Bondor József építésügyi miniszter pénteki látogatásá­ról. A miniszterek a megye párt- és tanácsvezetőinek kí­séretében megtekintették a most épülő új járási kórházat, a Földvári téri lakótelep és az Árpád úti iskola építését. Ehhez a tájékoztatóhoz kapcsolódott — az interpellá­ciókat követően — dr. Eíró Elemérnek, az egészségügyi osztály vezetőjének tájékozta­tó jelentése, amelyben a vá­ros egészségügyi intézményei­nek gyógyító-nevelő és gaz­dálkodó tevékenységéről adott számot. A tanács jelen levő tagjai képet kaptak a városi kórház, a rendelőintézet, a szo­ciális otthonok és a területi bölcsődék életéről. Mint dr. Bíró Elemér főor­vos elmondotta, kórházunk­ban 120 ágy van és az elmúlt esztendőben 39 848 ápolási nap alatt 7578 beteget kezeltek. A nagy betegforgalom megkö­vetelte az orvosi kar, növelését is. Ma a korábbi tíz orvos he­lyett tizenöten gyógyítják a betegeket. A fejlődés ellenére a mindig zsúfolt kórtermek már nehezen birkóznak meg az állandóan emelkedő betegforgalommal. A kórházzal poliklinikai egységben működő ren­delőintézet a város járó­betegeinek szakorvosi kezelé- i sén kívül a váci és a szobi, nek egy részét is ellátja. A kétszáz éves, műemlék jelle­gű épületben tizenhárom szakrendelésen fogadják a betegeket. De itt van a ter­hes-tanácsadás, a bőr- és ne- mibeteggondozó intézet és a tbc-gondozó is. Elismeréssel szólt az osz­tályvezető a véradóállomás munkájáról és a 185 beteget gondozó, ápoló szociális ottho­nokról is. A bölcsődékről szól­va elmondta: a helyzet kielégítő, mert az elmúlt hat esztendő­ben a férőhelyek száma negyvenötről százhatvan­ötre emelkedett. Figyelemre méltó adat: az örszentmiklós község leg­utóbbi tanácsülésén a körzeti orvos az egészségügyi helyzet­ről, a községi Vöröskereszt­titkár a tisztasági mozgalom­ról számolt be. A tanácstagok javaslatára a községi tanács­ülés úgy döntött, hogy azok a porták, amelyek a „Tiszta ud­var — rendes ház” mozgalom­ban minden követelménynek eleget tettek, s elérték a száz­pontos eredményt, ne csak di­csérő oklevelet, hanem táblát kapnak, hogy ez a tábla hir­desse azt a tisztaságot, ami minden háznak példája lehet. A tanácsülés elismerését fe­jezte ki a községi Vöröske­elmúlt évben egészségügyi in­tézményeink összkiadása meghaladta a 19 millió forin­tot. A tanácsülés további részé­ben Arany István vb-titkár számolt be a tanácsi rendele­tek felülvizsgálatának jelen­legi t helyzetéről, majd a ta­nácstagok jóváhagyták a NEB második féléves munkater­vét, valamint a vb és az ál­landó bizottságok július—de­cemberi programját. Szeidl József terVcsoport- vezető a fejlesztési alap 1968. évi költségvetésének módosí­tását kérte, majd az inter­pellációkra adott válaszok­kal ért véget a júniusi ta­reszt-szervezetnek a mozga­lomban elért jó eredménye­kért. Búcsú a pályán A Spartacus kézilabda- csapat szezonzáró mérkőzésé­nek volt egy megkapó jele­nete. A Pilisi Bányász együt­tese ellen játszott mérkőzé­sen — a legfiatalabb váci játékos — elbúcsúzott Bíró Adámtól, aki 1948-ban húzta először magára a dreszt és két évtizeden keresztül lelkes, odaadó játékosa volt a Váci Spartacusnak. ■ • ' Levél a fóti kenyérről nacsules. Tábla jelöli a tiszta őrszentmiklósi házakat DESCARTES kételkedő emberének megjelenése óta a gondolkodó ember történetében nem lehet kimondani még csak egy közönséges fogalmat sem, aminek az ellenkezője nem izzana fel nyomban az agysejtek magas töltésű gó­caiban. Bíz történik most velem is, eb­ben a Vak Bottyánról nevezett váci múzeumban. Mindjárt az intézmény jellegét meg­határozó szónál vissszájára fordult a gondolat tiszta sodrása. MÜZEU'M. — A belépőre ráterülő „történelmi csend” varázslatos hatalma egyre erősebben ragadja meg az em­bert, s vezeti vissza a régmúlt századok­ba. Bár ez a magyarázat is amolyan, a múzeumi légkörhöz alkalmazkodó szok­ványkifejezések áradása, hiszen itt másképpen történik minden. Egyszerre, minden átmenet nélkül, zuhanok a hon­foglalás korába. I. Géza királyunk azért foglaltatta írásba 1075-ben a garam- szentbenedeki apátság alapítását, hogy. engem — a honfoglaláskori országjárót emlékeztessen: van már, nem sok mér- földmyi járásra az új apátságtól egy „Vác Civitas” is, el ne mulasszam fel­keresni, ha fogalmat akarok alkotni ma­gamnak a szépséges magyari honról. S már benne, is nyüzsgők a váci történe­lemben. Az idő homokórája azonban szédületes gyorsasággal pereg: alig tu­dom felidézni honfoglaló-alapító őseim alakját, akik ezeket a kardokat forgat­ták, már a humanista Mátyás király pa­lotáinak légköre csap fel a királyi mí­vesek kezéből Vácra vándorolt mázas padlócsempékből, melyek — megint ug­rottam a korban — Báthori Miklós váci püspök palotáját ékítették, ki tudja, hány évtizedekig. Ki volt az az egykori újságíró ősöm, aki Nürnbergben jelen­tette meg a Warhaffte Zeitungot 1594- ben, s a tizenöt éves háború egy epizód­Álom a múzeumban járói, a váci csatáról tudósít a nyolcol­dalas újságban? Hogy maradt, hol ma­radt fenn a kétezredik év küszöbéig ez az újságpéldány, az egyetlen ebben az országban? De nem lehet megpihenni sem a tör­ténelem sodró áradatában: a haza füg­getlenségét kétszázötven évig eltipró tö­rökök uralmának jelei — török edé­nyek (a fegyverek most nem érdekel­nek!), s az egykori török vízvezeték ké­pe, megint az egyetlen, amely épen ma­radt e szomorú korból hazánkban. Ott bújik ma is Vác alatt, a Dukai-hegyiől, az alsóvárosi vasútállomás alatt, a For­téig ... KOROKAT — a vér és az alkotó szel­lem lüktető változásait ívelte át — csaknem háromszáz év várostörténetét merevítik a falra akasztott egykori met­szetek. néhány a százötven közül, a ti­zenhatodik század végétől a múlt év­század hatvanas évéig. Vallatnám, ha időm volna, a céhládákat, melyek közül itt megint csak mutatóban látok egyet- kettőt a harmincegy közül. Alig pillanthatok a szabadságharc vá­ci emlékeire, veszem észre: a múzeumi csendben suhanó léptekkel szökik elő­lem a történelem. Vitrinekben pihen a Tanácsköztársaság hat körbélyegzője, s mellőle kiáltanak még most is egy vö­rös tábláról a fehér betűk, éltetve az emberi társadalmakat minden korok áporodottságától megtisztító forradal­mat. S már vége is a történelmi álomnak: a DCM cementgyártó mechanizmusának működtethető makettjei mellett már a jelenben vagyunk, egyik vitrinben egykilónyi cementtel, az üzem első ter­meléséből. — MÜZEUM? — kérdem decartes-i kételkedéssel Stefaits István múzeum­igazgatótól. — Nem! Ez csak egy kiállítása a mú­zeumnak. S amit ezután felsorolt — főbb „téte­leit” a múzeumi leltárnak —, mindarról csak ezt írhatom: lenyűgözött a gazdag­ságával. Most pedig, amikor e sorokat gépbe írom, arról a múzeumról álmo­dok, mely ma még „véka alatt” rejtőzik, de amit láthatóvá kellene tenni, s amit — ha nem volna benne — bele kell épí­teni a város művelődéspolitikai tervei­nek legsürgősebb tennivalói közé. Mikor láthatják meg a váciak — s az ide vetődő látogatók — a DCM kapujá­ban feltárt váci ősemberi település le­leteit, melyeket most a Nemzeti Mú­zeumban őriznek. A gyömrőiek hama­rabb nézhették meg a baden—péceli kultúra ritka leletét, a városunkban elő­került osztott (rituális) tálat. Érdemes volna elidőzni (mikor?) a levél alakú kosdi lándzsa egyik-másik példánya előtt, emlékezve a táj kelta lakóira a vaskorban. Külön kiállítást érdemelné­nek a Másfél száznyi festmények, köz­tük neves váciak portréit, a metszetek, a grafikák, a gazdag néprajzi anyag; s leéz-e végre kőtára ennek a gazdag épí­tészeti múltai dicsekedhető városnak? EBBEN a „múzeumi álmomban” az alapító Tragor Ignáccal indulok, s mint imént a DCM valóságánál: néhány éven belül egy, a városunkhoz méltó mú­zeum valóságánál kötök ki, minden ré­gi, s e régi város falain belül új otthon­ra lelt vácival együtt. Ez már azonban hit, amiből a történelembe űzöm vissza a deseartes-i kétkedést. Ferencz Lajos Tisztelt Szerkesztőség! 1968. június 22-i számukban írják: „Foton is lesz gömbölyű fehér kenyér és köménymagos ci­pó.” Néhány sorban a sütő­üzem új vezetőjének nyilatko­zata is olvasható, mely szerint több és jobb kenyeret sütnek. Nos ... nem ártana, ha az ér­dekelteket, a vevőket is meg­kérdeznék. A sütöde vezetője ugyanis elfelejtette a riporter­rel közölni, hogy: 1. Hetek óta rendszertele­nül, rendszerint csak a dél­utáni órákban kapunk kenye­ret. 2. Igaz, most már nem olyan sületlen a kenyér, mint nemrég, de lassan nem lehet megkülönböztetni a fehéret a barnától. 3. 1968. június 15-én, szom­baton, az 5-ös számú bolt, melynek állandó vevője va­gyok, délelőtt a kért kenyér­mennyiségnek csak kis há­nyadát kapta meg. Este fél hétkor 28 darabot kapott 60 helyett (a minőségről nem be­szélek), ezért szombat, vasár­napra sok család kenyér nél­kül maradt. 4. Ma péksüteményt egyál­talán nem kaptunk. A környé­ken 20—30 gyerek reggeli nél­kül maradt. Lehet, hogy ezt a levelet nem veszik tudomásul, mert nem olyan szép, mint a cikk. Ha meg akarnak győződni az igazságról, jöjjön ide egy ri­porter, s én elkísérem a bolt- i ba. Hallgassa rrea a boltveze­tő és a háziasszonyok vélemé- í nyét. De ha önök sem tud­ják elérni, hogy segítsenek panaszunkon, úgy kérem, in­tézzék el, hogy kakastejjel da­gasztott cipót és hamubasült pogácsát is süssenek. Mert Foton más nehézség nem lé­vén, csak ez hiányzik a bol­dogságunkhoz. Most délután negyed hat van. Délelőtt csak néhány kenyeret kapott a bolt, most pedig azt várjuk, hátha megszán a pékség, mert egy harapásnyi kenyér sincs a boltban. Főt, 1968. június 24. Tisztelettel: Fekete Józsefné Fót, Baross utca 9. ★ Olvasónk levelét azzal az üzenettel közöljük, hogy an­nak tartalmát már ismertettük a Váci Sütőipari Vállalat igazgatójával — a levélben említett hiányosságok gyors megszüntetése érdekében. Szerkesztőség ÜGYELETES ORVOS Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szomba­ton és vasárnap: dr. Ruzicskl Béla. A beosztásban hét közbe.í változás történhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom