Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! tu AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 151. £TAM ÁRA 7« FILLÉR 1968. JÜNIUS 29., SZOMBAT Kuba nem vesz részt a VIT-en A Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség csütörtökön tájékoztatta a IX. VIT nemzetközi előkészítő bizottságát, hogy az idei Világifjúsági Találkozón a kubai ifjúság nem képviselteti magát. Jarring—Koszlgin találkozó Jarring csütörtök, este Moszkvába érkezett. A félig magánjellegű, félig félhivata- talos rövid látogatás egy héttel előzi meg Nasszer elnök Moszkvába érkezését. AZ ÉLEI SZIMBÓLUMA Látom az ablakból, ahogy dobálják a kétkilós vekniket a teherautóra. Ponyva takarja a kocsit, de én a ponyva alá látok innen: látom a sok száz kenyérből álló rakományt, s azt is, ha valaki sáros bakanccsal a kenyerek közt tapos. Szóvá is tették valamelyik lapban: ömlesztve szállítják a teherkocsikon a kenyeret; dobálják, túrják, lapátolják. Indokolatlanul tették szóvá, hiszen ez mind száraz kenyér: visszaküldték az üzletek. Két- három-négy napig száradt a polcokon, vevő nékül maradt, és valószínűleg most már takarmányként hasznosítják. Nincs tehát semmivel nagyobb rangja, mint a korpának, a marharépának, a konyhai hulladékoknak. Mindezt értem, sőt meg is értem; magát a látványt mégsem tudom megszokni. Az én fogalmi világomban ez a szó: kenyér — kifcjezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet az élelmiszervegyészek kalóriaértéke, szénhidráttartalma, él- vezhetősége szerint osztályoznak. Olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet”, „nordják az életet” — magát a szót: élet, többször hallottam aratás táján ígv, mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves gazdasági év után, amikor a határunkban minden kifagyott — nyolc-tíz búzakalászt hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. „Egy kalász egy falat” — mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átlapozom az első oldalra nyomuló mezőgazdasági híreket — természetesen eszünk valamit jövőre is. Pé- ter-Pál, kötelező vezércikkek, arat a kombájn, cseng a kasza, lesz-e alkatrész —, igen, ezek mind fontos dolgok, de végiére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, meg az elődeimet is. Minden számba vehető ősömnek ezen- tájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő hónapja. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szel- lős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre. Valamiféle lelkiismeretíurdalást. „A lét alakítja a tudatot” — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valamennyi ősünk; szidjuk a hét végi kirándulást elmosó esőt, hetek múlhatnak, nem hiányzik nekünk a felhő a tavaszi-nyári kéktiszta égről. Vagy ahhoz, hogy hiányozzék, olyan nagy aszály kell, mint az idei. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsír bő étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengő emlékképeket: szememben mesebeli hőssé nőtt Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi verejték gyűlt össze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. S az utolsó kaszás, ugyanebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, lapos tarisznyájával félrehúzódott. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízbe áztatott kenyértől és vercshagymától. — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kenyér- szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét na- gyobik felében tehát szára1- zabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldának szállít a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább két napja kisült, már kissé megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágy kenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágy kenyeret eszik az ország (ha nem is olyan jó ízűt olykor, amilyet szeretne és amilyen lehetne). Hellyel-közzel már a reggeli sütést sem viszik szívesen a délutáni vásárlók. A — viszonylagos — bőség kosarából ki-ki a frissebb ke*- nyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz valamelyik hizlaldába induló teherautón. Nem nézek ki az ablakon, ha rakodnak, noha jól tudom: ez is rendben van. De, vajon a gyerekeink is- merik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha szemetes kibliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi ezt az érzést, melyet belénk nevelt egy egész életre a szülői ház?. Ismerik egyáltalán a pocsékolás, az emberi verejtékkel ötvözött érték elherdálásának főben*- járó vétkét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? — No, igen, a kenyér ezekben a kérdésekben ugyanaz a szimbólum, ami volt: az összetartozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatkérően lefújják róla a port. Fekete Gyula Ez az első eset, hogy a közel-keleti ENSZ-megbízott, aki továbbra is Svédország moszkvai nagykövete, megbízatása óta visszatért Moszkvába, ahol családja lakik. Gunnar Jarring pénteken harmincperces tanácskozást tartott Kuznyacovval, a Szovjetunió első külügyminiszter- helyettesével. A tanácskozás után Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta Gunnar Jar- ringot, a Kremlben. A tanácskozás a közel-keleti problémakört ölelte fel. Tárgyalások napja Moszkvában A magyar párt- és kormányküldöttség megkezdte tárgyalásait a szovjet párt és kormány vezetőivel. A képen: Brezsnyev, Koszigin, Podgoroij, Kádár János és Fock Jenő. Péntek délelőtt, párt- és kormányküldöttségünk szovjetunióbeli látogatásának második napján a Kremlben megkezdődtek a magyar— 1 szovjet hivatalos tárgyalások, Az egészségügyi, valamint az építési és városfejlesztési miniszter látogatása a megyében Pénteken Pest megyébe látogatott dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, valamint Bondor József építési- és városfejlesztési miniszter. Üt- jukjra elkísérték őket Pest megye párt és állami vezetői. A miniszterek megtekintették a ceglédi és a váci kórházak építését, ahol az építő és | szerelő vállalatok vezetői tájékoztatták a vendégeket az építkezések helyzetéről, jövőjéről. Az eszmecsere során az építő és szerelő vállalatok vezetői a munkásokkal egyetértésben vállalták, hogy mind a két városban, ez év decemberében befejezik a kórházak építési munkáit. A vendégek és a megye vezetői örömmel vették tudomásul a vállalást. Milliók Vietnamnak Ezer békegyülésen a lakosság harmmöt százaléka A magyar békemozgalom hagyományos tavaszi akciója, a szolidaritási békehónap jelentős eredményekkel zárult. A több száz békegyűlésen és a több mint ezer különböző megmozduláson a megye lakosságának 35 százaléka vett részt. Különösen a baráti találkozók, a csoportos beszélgetések voltak éléhkek, ahol a világpolitikai események mellett helyet kaptak a „kis” kérdések is. Sok szó esett az új gazdasági mechanizmus eddigi tapasztalatairól, falun a föld- töfvény és a tsz-törvény végrehajtásáról. A szolidaritási hónap folyamán több üzemben és termelőszövetkezetben vietnami műszakot tartottak. A vietnami nép megsegítésére indult akció még nem végleges eredménye 3 millió 348 ezer forint, ebből 149 ezer forintért kelt el a „Visegrádtól Szentendréig” c. antológia. a két ország delegációi között. A magyar delegációt Kádár János, a szovjet tárgyalóküldöttséget Leonyid Brezsnyev vezeti. A tárgyaláson a delegáció tagjain kívül részt vettek a két ország küldöttségének szakértői is. Délben, a Fogadások Házában a magyar párt- és kormányküldöttség villásreggelit adott a szovjet párt- és kormányvezetők tiszteletére. A villásreggelin —, a Moszkvában tartózkodó magyar pártós kormányküldöttség tagjain kívül — megjelent Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, G. Voronov, K. Katusev, M. Le- szecsko, A. Gromiko, Grecskó marsall, továbbá a szovjet politikai, gazdasági és társadalmi élet több más vezető személyisége. A szívélyes elvtársi légkörben lezajlott villásreggelin Fock Jenő és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke is mondott pohárköszöntőt. Délután a Kremlben folytatták a magyar—szovjet hivatalos tárgyalásokat. EGY NAP-KÉT SZÍVÁTÜLTETÉS A montreali kardiológiai intézetben, mint dr. Paul David igazgató közölte, pénteken reggel helyi idő szerint 8.30 órakor szívátültetési műtétet hajtottak végre. Ez volt a 22. ilyen műtét a világon. A szívet egy 49 éves, ötgyerekes családapa Gaetan Paris műszaki rajzoló mellkasába ültették át, az éjszaka folyamán közlekedési baleset áldozatául esett Yvan Bastien 20 év körüli fiatalemberből. A műtétet Pierre Grondin, az intézet fősebésze két asszisztensével hajtotta végre. A chilei Valparaisóban, a haditengerészeti kórházban pénteken, helyi idő szerint 12 órakor, szívátültetési műtét kezdődött, amelyet dr. Jorge Kaplan sebész főorvos végez. Egy 24 éves nő, Maria Pendlosa kapta meg egy meg nem nevezett 32 éves férfi szívét, aki baleset következtében halt meg. Az áldozat apja 'felhatalmazta az orvosokat fia szívének kivételére. Ez volt a harmadik szívátültetés Latin-Amerikában. BUDAI JÁRÁS: Ma délre learatják az őszi árpát Vágják a búzát a szikeseken Kibontakozott a kombájnosvetélkedo Végszónál tart az őszi árpa I kivéve — már mindenütt az betakarítása — a szobi járást I utolsó táblákon dolgoznak a __________________________ kombájnok. Buda környékén m a délre tesznek pontot az Fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülést! Ülést tartott az SZMT elnöksége Fontos kérdések szerepeltek a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnöksége tegnapi ülésének napirendjén. Közülük a legnagyobb érdeklődést — és vitát — az SZMT kádermunkájának tapasztalatairól, s az ezzel kapcsolatos további feladatokról szóló jelentés váltotta ki. Pest megyében az SZMT- nél az elmúlt években olyan személyi változások történtek, amelyek jó irányban befolyásolták a mozgalmi munkát. Emelkedett a vezetés színvonala, jobban érvényesült a kollektív irányítás, s o nyílt, őszinte légkörben lényegesen javult a kádermunka. Reálisabban ítélik meg a mozgalomban dolgozókat, tervszerűbbé vált a szelektálás, fokozódott a káderekről való gondoskodás. Az utóbbi években kialakult szokás szerint, négy esztendőre szóló beiskolázási tervek alapján folyik a káderképzés. Ennek eredményeként a függetlenített funkcionáriusok körében emelkedett a politikai, mozgalmi iskolát végzettek aránya, s mind többen szereznek középiskolai, illetve egyetemi végzettséget. A jelentés megállapítása szerint — ellentétben az üzemekkel, ahol örvendetesen növekszik a fiatal függetlenített és társadalmi aktivisták száma — az SZMT apparátusában bizonyos elöregedési folyamat tapasztalható Jogos tehát az elnökségnek az a törekvése, hogy a nyugdíjba menő politikai munkások helyébe megfelelő politikai, szakmai és mozgalmi tapasztalatokkal ! rendelkező fiatalok kerüljenek. A jelentés — és a vita — a továbbiakban nagy teret szentelt a szakszervezeti vezetők túlterheltségének, és az ebből eredő — sajnálatosan nagyszámú ideg- és érrendszeri megbetegedéseknek. A jelentés javaslattal él a betegségek megelőzésére, a betegek helyzetének javítására, s a túlterheltség csökkentésére. Kevés a nő a szakszervezeti vezető posztokon — állapította meg a jelentés. Ennek az előítéleteken kívül olyan objektív okai is vannak, mint a nők családi helyzete és alacsonyabb képzettségük. Mind a jelentés, mind pedig a hozzászólók felvetették a szak- szervezeti vezetők fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésének kérdését. A rendkívül hasznos, érdekes vita után az elnökség megtárgyalta a szakszervezeti oktatás tapasztalatait, a megye munkaerőhelyzetét és a lakosság foglalkoztatásának időszerű kérdéseit, majd jóváhagyta a második félévi munkatervet. ny. é. aratás főpróbájára, és hétfőn kezdenek a búzához Százhalombattán, meg az érdi Búzakalász Tsz- ben. A megye szikes vidékein már teljes erővel dolgoznak a gépek a kenyérgabona-földeken. Tegnap újabb gazdaságok jelentették, hogy gépi aratóik bekapcsolódtak a megyei kombájnos vetélkedőbe. Az Érdi Gépjavító Állomás kom- bájnosai valamennyien részt vesznek a versenyben, Timái Vince, Csák Béla és Kerkuska Imre aratócséplőgép-vezetők máris esélyesek a legjobb helyezések megszerzésére. Értesítést kaptunk a kiskunlacház: Petőfi Termelőszövetkezetbő. is, ahol négy kombájn, egy rendrevágó, és két bálázógép kapcsolódott be a nemes küzdelembe. A ráckevei Árpád Tsz és a toki Egyetértés Termelőszövetkezet kombájnosai, gép aratói ugyancsak kísérletet tesznek elmúlt évi teljesítményeik túlszárnyalására. A kombájnos vetélkedő a nag’ forróság ellenére is szélesedik gyorsabb munkára serkenti s: aratókat. —sp—
