Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-28 / 150. szám
PF ST HEGYEI '^J&rltrn 1968. JÜXItS 28.. PÉNTEK SIOUX FALLS 99 Felborított** tv-torony Egy polgári utasokat szállító gép az amerikai Sioux Fallsban leszállás közben 30 utassal a fedélzetén nekiütközött a közelben magasló tv-torony- nak és ledöntötte azt. A pilótának sikerült a gépet és utasait a földre juttatnia. A monori járásban aratják a búzát Bármerre járunk, minden- j felé mozgalmas a határ. Kom- j bájnok zúgnak, amott a szalmát bálázzák, magtárakba ke- j rül az árpa, s lassanként már j a búza is. Pilis, Hunyadi Tsz. | munka menetét tekintve el- Az elnök, Lenthár Kálmán, j mondhatják, hegy ilyen sima csak a jó dolgokról beszél. Az i aratásuk még sohasem volt! idei aratást saját maguk old- j Itt a búzatermés közepesnek ják meg, a tavasszal három j ígérkezik. Ez Este a fiú leül a szoba közepére. Közli, hogy mindaddig sz.rájkol, amíg heti zsold- pénzét fel nem emelik a szülők. Nővére szolidarít és melléül. A mama kijelenti: — Nekem is kevés pénzt ad apátok. Aztán leül a gyerekek mellé. Este holtíáradtan hazaérkezik a papa. Megérti a család követelését, nagynehe- zen eleget tesz neki. A „sztrájkolok” megnyugodva nyújtóztatják elzsibbadt tagjaikat. A pápá csüggedten leül — a helyükre. ★ Három fiatalember sétál a ceglédi főtéren. Odalép hozzájuk egy középkorú, meglehetősen „túlalapozott’’ férfi. — Melyikőtök a legerősebb? — kérdi tántorogva. — Egyformán erősek vagyunk — felelik. — No, akkor mind a hárman adjatok egy-egy pofont! — Miért adnánk? — Mert a pénzem elittam és ez a kijózanítás olcsóbb, mint az állami. Gödöllőn, az egyetem előtt megszólít egy kisfiú: — Bácsi kérem, mi a kedvenc étele? Kicsit elgondolkozom, és közlöm, hogy a bécsi szelet. — És mit tetszik utálni? Felsorolom. Érdeklődéssel hallgatja. Furdal a kíváncsiság, megkérdezem: — Miért fontos ez neked? — A Jóskával elhatároztuk, hogy országos méretű statisztikát készítünk és így bebizonyítjuk a mamának, hogy nem a spenót a legjobb étel. A szemközti házban lakik egy lány és egy fiú. Testvéelnézegetem, és vetkőzik rek. Esténként hogyan öltözik a lány. Az utóbbi napokban hiába állok lesben, nem látom. Szólok az öccsének: — Te Karesz, mi van a nővéreddel? Mostanában nem látom. Csak nincs valami baj? — A, dehogy! Csak nem szereti, ha vetkőzés közben bámulják. De te szólhatnál a húgodnak, hogy álljon közelebb az ablakhoz, ha lefeküdni készül. Még hogy én? Hát mit képzelsz? Csak nem fogom mutogatni a húgomat. És egyébként is, nem szégyelsz belesni a más ablakán? Zsúfolt buszon utazom Vác- ra. Mellettem hatalmas csattanás. Egy lány felpofozott egy fiút. A srác nagyon szégyellt magát és mentegetőzik, hogy ő igazán nem ... Végül előkerül a tettes: egy hároméves kisgyerek. Az kapaszkodott meg az alig-alig szoknyába. A lány bocsánatot kér és a következő állomásnál együtt szállnak le — karonfogva. ★ Barátom albérletet keres. Leendő háziasszonya azt kérdezi: — Nők ugye nem leszneitT — Ugyan! Eszembe sem jutna ilyesmi. — Barátok sem! — Természetesen. — Nem iszik és nem dohányzik! — Itt sohasem fogok. — Este kilencre itthon van és reggel nyolckor elhagyja a lakást! — Reggel nyolckor? — Csak nem képzeli, hogy egyedül maradhat a lakásban? Mészáros Sándor kombájnt vásároltak, darabomként 160 ezer forintért. Ügy számolnak, hogy közel negyedmilliót takarítanak meg. Jól sikerült az őezi árpa aratása, a többlet, előzetes számítás szerint, hét-nyolc vagont tesz ki. Hamar végeztek az őszi árpával, így két kombájnt néhány napra kölcsönadtak Nyáregyházának. A harmadik szerdán megkezdte a búza aratását, az első szállítmányt már átadták a terményforgalminak. A kölcsönadott gépek is munkába álltaik a búzatáblákon. A termés előreláthatólag a tervezett lesz, nagy, sűrű a búza, csak besült. Ha nem szól közbe az időjárás. Pilisen rekordtermés lett volna. Ha minden simán megy, egy hét alatt végeznek a búzával is. Szívesen kölcsönadják azután gépeiket más szövetkezetnek. Pilis, Üj Élet Tsz. Az Űj Élet Tsz-ben is megkezdődött tegnap a búza aratása. A két kombájnt az Érdi Gépállomástól kaptáik, eddig semmi baj nem volt velük, s ha ezután sem lesz, akkor a Monor, Kossuth Tsz. A 250 hold őszi árpával végeztek. A becslések szerint megvan a 18. mázsa körüli üzemi átlag, s ez nagyon jó, ha azt nézzük, hogy 10 mázsát terveztek. Az árpából a búzatáblára megy át a három kombájn. Ezek a gépek a Bugyi Gépállomásról jöttek, eleinte sok baj volt velük, de a szövetkezetiek kijavították a hibákat, s most már a gépek mennek. A búzatermés itt is közepesnek mutatkozik. (d.-p.) CODOLLO Lajtoskocsival hordják a vizet a vadaknak A rendkívüli szárazság va- | csak a kristálytiszta patakvi- lóságos „népvándorlást” indí- I zst kedveli. tott meg a hazai erdőkben, elsősorban a dombvidéki részeken. A kiszáradt víznyerők helyett újabbakat keresnek a vadak, de gyakran több tízkilométeres út végén találnak csak felüdülést. A vadászati szakemberek úgy tartják, hogy a növényzet nedvesség- tartalmát jól hasznosítják ebben az időszakban az erdők lakói: elsősorban a dús füveket, lombokat keresik, mert némiképpen ez is oltja szom- jukat. Leginkább talán a fürdés hiányzik, például a vaddisznóknak, mert az állatok szívesen időznek a süppedős, vízdús mélyedésekben. Hiányzik a felüdülés a szarvasoknak is, míg a kényesebb őz Ahol lehet, a vadgazdaságok dolgozói igyekeznek segíteni az eltikkadt állatokon. A gödöllői vadgazdaságban például lajtoskocsival hordják a vizet a területre. Több dombvidéki erdőgazdaságban is rendkívüli intézkedésekkel segítenek a vadakon. GYŐR Árpád-kori tűzhely a főtéren A közelmúltban ásatás kezdődött Győr legnagyobb terén, a barokk házakkal övezett Széchenyi téren a Xan- tus János Múzeum régészeinek irányításával. Már az első — 25-ször 5 méteres területen végzett — feltárás sikeres volt. Az egyik szelvényKOCSER Megtámadta a pézsmapocok Godó József kocséri lakos éjjel munkahelyére iparkodott. Kerékpáron haladt a Tiszakécske és Kocsér határterületén húzódó csatorna partján. A holdfénynél észrevette, hogy vele szemben egy világos színű kisebb állat közeledik. Amint közel ért hozzá, az állat felugrott, s Godó csuklójába harapott. A megtámadott elesett a kerékpárral, de az állat még ek- "kor sem engedte el csuklóját. Godó bal kezével lerántotta karjáról és elhajította. Az állat ismét nekirontott, ekkor elrúgta. A harmadik megtámadás után sikerült csak lábával eltipornia. A tetemet — nagyon okosan — magával vitte és másnap beadta a kocséri körzeti állatorvoshoz. Ekkor kiderült, hogy pézsmapocok volt a támadó. A lakott területektől távol még mindig akadnak — elsősorban rókák —, veszett állatok. Godó József ezért védőoltást kapott. Az eset bizonyítja: nem árt, ha a szülők — különösen a tanyaiak — figyelmeztetik gyermekeiket, hogy óvakodjanak a kutyával, macskával való játéktól. A védekezés 'legelemibb követelménye, hogyha a gyerek mégis játszik állattal, azonnal mossuk meg a kezét és ha kar- molást látunk rajta, feltétlenül vigyük orvoshoz. ben hűn kori sírra bukkantak, de csak a koponyát találták meg, mert egy csatornaépítés alkalmával „kettészelték” a sírt. Előkerült egy Árpád-kori tűzhely is, amelynek oldalát és alját égetett agyagtapasz- tás borítja. A tűzhely alatt római kori kőfal húzódik, amelynek korát 1600 évre becsülik a kutatók és minden valószínűség szerint a római katonai tábor körül kialakult polgári település egyik házának maradványa. Meseműsor (Kertész László rajza) Útközben H árom éve nem járt Pesten. Amióta megkapta a diplomáját. Szándékosan nem utazott fel még a szünidőben sem. Inkább táborozni vitte a gyerekeket a hegyekbe, a Balaton partjára, vagy munkát vállalt a gazdaságban, hogy oka legyen a maradásra. A fővároshoz már nem kötötte semmi. Senki, akiért érdemes lett volna maradnia vagy mennie. Mert marasztalták. Állást is kínáltak neki az egyetem gyakorló iskolájában. Maga az egyetem tanszékvezető professzora. — Vörös diplomával itt a helye, lányom. — Talán. Majd később — szabadkozott. — Évek múlva, ha még akkor is szükség lesz rám, professzor úr. — Ha az okát adja, elfogadható okát, itt a kezem, jöhet bármikor. — Az okát? — tűnődött, hogyan is magyarázza meg érzéseit. Aztán mégsem magyarázkodott, csak a költő szavait idézte: „hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején.” — S mert a prof értetlen arccal bámult rá, hozzátette: — Talán, ha egyszer mégis visszajövök, majd megmagyarázom... Félt kimondani az igazságot: ha magyarázkodni kezd, könnyen legyűrhetik az érzései. Inkább hallgatott. Nemcsak a prof előtt. Gábor először megdöbbent, aztán kérlelni kezdte, gondolja meg jól, amit tenni készül. — Elrontod az életedet, Éva. Ha egyszer elmész innen, mindenki elfelejt. — Te is? — ennyit kérdezett csupán a fiútól, s mert nem kapott egyértelmű választ, még aznap vonatra ült, hogy elutazzon az ország legtávolabbi zugába, egy kicsiny falusi iskolába. Felfedezni újra az élet szénségeit. Egyedül. A maga erejéből. C sak hetekkel később mert gondolni rá: milyen lehetőséget dobott el magától. De akkor már, nyakig az élet számára addig ismeretlen ízeinek kóstolgatásában, nem ért rá hosszan töprengeni ezen. Ügy érezte, végre hazaérkezett. Otthona van, igaz, sivár és rideg, de a saját önálló otthona. Először, hosszú évek óta. Pedig Pesten két otthona is volt, négy szülővel. Mégis otthontalanul hányódott a két ház között. Az apja ugyan felajánlotta, szerez neki valami lakást, csak ne jöjjön többet a nyakára, mert minden látogatása után hetekig hallgathatja az új feleség pörlekedését. Miatta. És az anyja? Ügy tett, mintha nem tudna arról, hogy az új apja egyszer ajánlatot tett neki. Ezért menekült. Csak el, minél messzebb, ahol újra emberként kezdheti az életét. Ahol emberként veszik számításba. Most újra itt van Pesten. Három év után. Látogatóba jött. A városhoz, a csendes budai fasorokhoz, a Tabánhoz, amelynek öreg padjain oly sokszor álmodta meg felnőttéletét. Csak ezek az emlékek hozták vissza. Többre nem akart emlékezni. Még félt az érzéseitől, hogy elragadják és felszakítják a régi sebeket. Tűnődő arccal ült be a kerthelyiségbe. Fagylaltot rendelt, közben arra gondolt, fel kellene keresni az évfolyamtársakat, mi lett velük, hogyan alakult az életük. Keveset tudott róluk, azt is Gábor írta meg, amíg leveleztek. De két éve már képeslapot sem küldött. Valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság lett úrrá rajta. Mi lenne, ha elmenne a profhoz is? Megismerné? Ez utóbbi gondolattól nyomban elállt, még azt hinné az öreg, hogy emlékeztetni akarja régi ígéretére. Pedig esze ágában sem volt, hogy megváljon a kicsi falutól, ahol felfedezte újra az élet szépségeit. Igaz, csak csendes boldogság ez, nagy élmények nélküli, de a legtöbb ember ilyen halk boldogságban éli le az életét. Miért éppen ő lenne kivétel? — Atyaég! Hát mégiscsak igaz! — áll meg előtte egy magas, választékosán öltözött férfi. — Nem csalt a szemem! Az én szemem soha nem csalt! Már akkor észrevettetek, amikor ott sétáltál a platánok alatt. — Gábor! — ujjong fel a hangja. — Ez aztán a meglepetés! Te meg hogy kerülsz ide? A fiú csak áll és mosolyogva bámulja nagy igyekezetét. — Ülj már le! — szól rá Éva. — Ha állsz, úgy érzem magam, mint a gyóntató pap előtt. — Szívesen lennék a gyóntató papod! — vigyorog a fiú, közben a tekintetével szemérmetlenül vetkőzte- ti. Csak miután végzett a mustrával, huppan le a lány mellé. Hanyag eleganciával zakója belső zsebébe nyúl, ezüst cigarettatárcát vesz elő s mialatt Éva felé nyújtja, egy ügyes mozdulattal felkattintja fedelét. — Parancsolj, kérlek ... — kínálja választékosán és lesi a hatást, de Éva szeme sem rebben az amerikai és egyiptomi cigaretták láttán. Gábor gázöngyújtója sem hatja meg, amit piciny bőrtasakból varázsol elő. — Az eredmény? — kérdezi szomorkásán és Gábor felé fújja a cigaretta édeskés füstjét. — Tessék? — zökken ki a fiú választékos modorából és értetlen arccal bámulja a lányt. Ugyanúgy, mint három esztendeje, amikor elköszönt tőle. — Ha a szemem nem csal, gondolatban már levetkőztettél, ahogyan az egy körültekintő gyóntató paphoz illik — mosolyog keserűen Éva. — Nos, milyen eredményre jutottál? Előnyömre, vagy hátrányomra változtam meg a három év alatt? — Atyaég! — kap a fejéhez Gábor. — Javíthatatlan vagy! — nevet kényszeredetten, meghátrálása azonban pillanatnyi időnyerés csupán. — Javíthatatlan kíváncsi vagy! — támad máris. — Hát jó. Te akartad a véleményem, most magadra vess! — Kis, hatáskeltő szünetet tart. — Osztályon felüli minőség, ahogyan nálunk, a vendéglátóiparban mondani szokás. É va szeme összeszűkül. — A vendéglátóiparban? Mióta tani tsz szakiskolában? — Ugyan, kérlek... — legyint Gábor rezignáltan. — Tanítani? Havi ezerötszázért? Ugyan ... — És az egyetem? Miért volt szükséged rá? — A vendéglátóiparban sem vetik meg a diplomát. A vendéglátó- iparé a jövő! Nekem elhiheted, lesz itt nemcsak sztrip kilenc, de sztrip totál is, nem is soká! — A saját hangjától egészen tűzbe jön. — És épít még a Hilton szállodát Budapesten, hidd el nekem! — Az olyan nagy dolog? — kérdezi csendesen Éva. — Na, hallod! Mutass nekem Pesten egy valamirevaló szállodát! — Nekem például semmi kifogásom a Béke ellen. Igaz, nem hipermodern, de kényelmes és nekem ez a legfontosabb. — Ott laksz? Mikor jöttél? Meddig maradsz? — fordít Gábor a beszélgetés menetén, mielőtt végképp alulmaradna a lánnyal szemben. — Igazán megírhattad volna, hogy mikor érkezel! Szabaddá tettem volna magam. Eltölthettünk volna néhány szép napot! Ügy, mint régen! — Ügy, mint régen? — kérdezi inkább csak magától a lány. — Azok után, hogy két esztendeje hírt sem adsz magadról? — Én írtam ... — Persze — bólint a lány, de a hangja ironikus. — Elkeveredett a postán... A fiú idegesen az órájára pillant, aztán színpadias mozdulattal a fejéhez kap. — Atyaég! Négykor tárgyalásom van, én meg csak ülök, mint akinek semmi dolga az égvilágon! Most aztán nyomhatom a pedált, pedig az autóm nem széreti, ha száz felett zavarják... — Feláll, a kezét nyújtja. — Meddig maradsz? Találkozhatunk még? — Felesleges, Gábor — mondja szórakozottan a lány, s szemével közben a pincért követi. — Fizetni! Aztán gyorsan felveszi a fekete napszemüveget. Prukner Pál Ötvennégy éve Talán még nem unták meg a kedves olvasók, ha néha- néha egy kis történettel jelentkezem. Ránéztem a naptárra, június 28. Eszembe jutott egy régi, 54 éve, vidáman kezdődő és tragédiával végződő vasárnap. Akárcsak most, akkor is ünnepélyre készülődött a szi- getszentmiklósi önkéntes tűzoltó testület. Nagyon örültünk, mert a taksonyiakkal együtt új felszerelést kaptunk és aznap avattuk. Volt ott minden, sok szép lány és menyecske, fehéren terített asztalok. Szárnyalt a sziget- szentmártoni, szigetújfalui, szigetbecsei, a taksonyi, a szi- getszentmiklósi fúvószenekarok hangja. Már kiszemeltük, hogy ebéd után ki kivel táncol virradatig. Amikor javában állt a mulatság, dobpergés hallatszott. Egy perc alatt megállt a kavarodás, aggódva néztünk össze, vájjon mi történt. Revolver dördült Szarajevóban, megölték a trónörököspárt, kiáltotta a kisbíró. Né- hányan sóhajtottak, de általában az emberek nem szerették a Habsburgokat. A mulatság nyomban feloszlott, rossz sejtelmekkel indultunk hazafelé. Jól éreztük, nemsokára ismét pergett a dob, zeneszó csattogott és katonamundérban. megindultunk az első világháború mérhetetlen szenvedése, pusztítása felé. Kincse József Szigetszentmiklós SZEGED Tigrisfoltos orhideák A június közepén beköszöntött kánikula hatására a szegedi egyetemi botanikus kert legillatosabb virágai, a tigrisfoltos orhideák is kibontották szirmaikat. A Mexikóból származó különleges növényeknek megfelelő környezetet teremtettek: a dísztavat övező óriásfákra függesztették kosarakban a virágokat, amelyek a párás árnyékos helyet kedvelik. Az érdekes alakú pety- tyes virágok messze lenyúlnak a kosarakból s 20—30 méter távolságra is kellemes hódító illatot árasztanak. Ugyancsak sok látogatót vonzanak a sárga virágú tavirózsák, amelyek már teljesen elborították a víztükröt. Kevesebb zöldborsó és zöldbab Befejezték a fél évet Dunakeszin E héten teljesítette féléves tervét a Dunakeszi Konzervgyár, anak ellenére, hogy az aszályos nyár nehezíti a munkát. Kevés áru érkezik az üzembe, ezért minden szemre nagyon vigyáznak. A tervezett 320 vagon borsó helyett csak 190 vagont tudnak tartósítani. A zöldbabot most kezdték feldolgozni, de máris látszik — ebből sem lesz annyi, mint amennyire számítottak. Most cseresznyét, meggyet, málnát és feketeribizlit „tesznek el”. A málnából és sár- gabarckból is kevesebb lesz, mint ■ az előző években. Jónak ígérkezik az őszibarack- és szilvatermés. A gyárban azt remélik, hogy a két utóbbi gyümölcs segít majd a második fél év teljesítésében. Űj paradicsomvonalat kapott a gyár, nagyobb kapacitással dolgoznak, ehhez már csak jó paradicsomtermés kellene. Háromszáz diák dolgozik a gyárban, s mint mondják — jól.
