Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

PF ST HEGYEI '^J&rltrn 1968. JÜXItS 28.. PÉNTEK SIOUX FALLS 99 Felborított** tv-torony Egy polgári utasokat szállító gép az amerikai Sioux Falls­ban leszállás közben 30 utas­sal a fedélzetén nekiütközött a közelben magasló tv-torony- nak és ledöntötte azt. A piló­tának sikerült a gépet és uta­sait a földre juttatnia. A monori járásban aratják a búzát Bármerre járunk, minden- j felé mozgalmas a határ. Kom- j bájnok zúgnak, amott a szal­mát bálázzák, magtárakba ke- j rül az árpa, s lassanként már j a búza is. Pilis, Hunyadi Tsz. | munka menetét tekintve el- Az elnök, Lenthár Kálmán, j mondhatják, hegy ilyen sima csak a jó dolgokról beszél. Az i aratásuk még sohasem volt! idei aratást saját maguk old- j Itt a búzatermés közepesnek ják meg, a tavasszal három j ígérkezik. Ez Este a fiú leül a szoba kö­zepére. Közli, hogy mindad­dig sz.rájkol, amíg heti zsold- pénzét fel nem emelik a szü­lők. Nővére szolidarít és melléül. A mama kijelenti: — Nekem is kevés pénzt ad apátok. Aztán leül a gyerekek mellé. Este holtíáradtan hazaér­kezik a papa. Megérti a csa­lád követelését, nagynehe- zen eleget tesz neki. A „sztrájkolok” megnyugodva nyújtóztatják elzsibbadt tag­jaikat. A pápá csüggedten leül — a helyükre. ★ Három fiatalember sétál a ceglédi főtéren. Odalép hoz­zájuk egy középkorú, meg­lehetősen „túlalapozott’’ férfi. — Melyikőtök a legerősebb? — kérdi tántorogva. — Egyformán erősek va­gyunk — felelik. — No, akkor mind a hár­man adjatok egy-egy pofont! — Miért adnánk? — Mert a pénzem elittam és ez a kijózanítás olcsóbb, mint az állami. Gödöllőn, az egyetem előtt megszólít egy kisfiú: — Bácsi kérem, mi a ked­venc étele? Kicsit elgondolkozom, és közlöm, hogy a bécsi szelet. — És mit tetszik utálni? Felsorolom. Érdeklődéssel hallgatja. Furdal a kíván­csiság, megkérdezem: — Miért fontos ez neked? — A Jóskával elhatároztuk, hogy országos méretű statisz­tikát készítünk és így bebi­zonyítjuk a mamának, hogy nem a spenót a legjobb étel. A szemközti házban lakik egy lány és egy fiú. Testvé­elnézegetem, és vetkőzik rek. Esténként hogyan öltözik a lány. Az utóbbi napokban hiába állok lesben, nem lá­tom. Szólok az öccsének: — Te Karesz, mi van a nő­véreddel? Mostanában nem látom. Csak nincs valami baj? — A, dehogy! Csak nem szereti, ha vetkőzés közben bámulják. De te szólhatnál a húgodnak, hogy álljon köze­lebb az ablakhoz, ha lefe­küdni készül. Még hogy én? Hát mit kép­zelsz? Csak nem fogom mu­togatni a húgomat. És egyéb­ként is, nem szégyelsz belesni a más ablakán? Zsúfolt buszon utazom Vác- ra. Mellettem hatalmas csat­tanás. Egy lány felpofozott egy fiút. A srác nagyon szé­gyellt magát és mentegető­zik, hogy ő igazán nem ... Végül előkerül a tettes: egy hároméves kisgyerek. Az ka­paszkodott meg az alig-alig szoknyába. A lány bocsánatot kér és a következő állomás­nál együtt szállnak le — ka­ronfogva. ★ Barátom albérletet keres. Leendő háziasszonya azt kér­dezi: — Nők ugye nem leszneitT — Ugyan! Eszembe sem jutna ilyesmi. — Barátok sem! — Természetesen. — Nem iszik és nem do­hányzik! — Itt sohasem fogok. — Este kilencre itthon van és reggel nyolckor elhagyja a lakást! — Reggel nyolckor? — Csak nem képzeli, hogy egyedül maradhat a lakásban? Mészáros Sándor kombájnt vásároltak, dara­bomként 160 ezer forintért. Ügy számolnak, hogy közel negyedmilliót takarítanak meg. Jól sikerült az őezi árpa ara­tása, a többlet, előzetes szá­mítás szerint, hét-nyolc va­gont tesz ki. Hamar végeztek az őszi árpával, így két kom­bájnt néhány napra kölcsön­adtak Nyáregyházának. A har­madik szerdán megkezdte a búza aratását, az első szállít­mányt már átadták a ter­ményforgalminak. A kölcsön­adott gépek is munkába áll­taik a búzatáblákon. A termés előreláthatólag a tervezett lesz, nagy, sűrű a búza, csak besült. Ha nem szól közbe az időjárás. Pilisen rekordtermés lett volna. Ha minden simán megy, egy hét alatt végeznek a búzával is. Szívesen kölcsönadják azután gépeiket más szövetkezetnek. Pilis, Üj Élet Tsz. Az Űj Élet Tsz-ben is meg­kezdődött tegnap a búza ara­tása. A két kombájnt az Érdi Gépállomástól kaptáik, eddig semmi baj nem volt velük, s ha ezután sem lesz, akkor a Monor, Kossuth Tsz. A 250 hold őszi árpával végeztek. A becslések szerint megvan a 18. mázsa körüli üzemi átlag, s ez nagyon jó, ha azt nézzük, hogy 10 mázsát terveztek. Az árpából a búza­táblára megy át a három kom­bájn. Ezek a gépek a Bugyi Gépállomásról jöttek, eleinte sok baj volt velük, de a szö­vetkezetiek kijavították a hi­bákat, s most már a gépek mennek. A búzatermés itt is közepesnek mutatkozik. (d.-p.) CODOLLO Lajtoskocsival hordják a vizet a vadaknak A rendkívüli szárazság va- | csak a kristálytiszta patakvi- lóságos „népvándorlást” indí- I zst kedveli. tott meg a hazai erdőkben, elsősorban a dombvidéki ré­szeken. A kiszáradt víznyerők helyett újabbakat keresnek a vadak, de gyakran több tízki­lométeres út végén találnak csak felüdülést. A vadászati szakemberek úgy tartják, hogy a növényzet nedvesség- tartalmát jól hasznosítják eb­ben az időszakban az erdők lakói: elsősorban a dús füve­ket, lombokat keresik, mert némiképpen ez is oltja szom- jukat. Leginkább talán a für­dés hiányzik, például a vad­disznóknak, mert az állatok szívesen időznek a süppedős, vízdús mélyedésekben. Hiány­zik a felüdülés a szarvasok­nak is, míg a kényesebb őz Ahol lehet, a vadgazdasá­gok dolgozói igyekeznek segí­teni az eltikkadt állatokon. A gödöllői vadgazdaságban pél­dául lajtoskocsival hordják a vizet a területre. Több domb­vidéki erdőgazdaságban is rendkívüli intézkedésekkel se­gítenek a vadakon. GYŐR Árpád-kori tűzhely a főtéren A közelmúltban ásatás kez­dődött Győr legnagyobb te­rén, a barokk házakkal öve­zett Széchenyi téren a Xan- tus János Múzeum régészei­nek irányításával. Már az el­ső — 25-ször 5 méteres terü­leten végzett — feltárás sike­res volt. Az egyik szelvény­KOCSER Megtámadta a pézsmapocok Godó József kocséri lakos éjjel munkahelyére iparko­dott. Kerékpáron haladt a Tiszakécske és Kocsér ha­tárterületén húzódó csatorna partján. A holdfénynél ész­revette, hogy vele szemben egy világos színű kisebb ál­lat közeledik. Amint közel ért hozzá, az állat felugrott, s Godó csuklójába harapott. A megtámadott elesett a kerék­párral, de az állat még ek- "kor sem engedte el csuklóját. Godó bal kezével lerántotta karjáról és elhajította. Az állat ismét nekirontott, ekkor elrúgta. A harmadik megtá­madás után sikerült csak lá­bával eltipornia. A tetemet — nagyon oko­san — magával vitte és másnap beadta a kocséri kör­zeti állatorvoshoz. Ekkor ki­derült, hogy pézsmapocok volt a támadó. A lakott területektől távol még mindig akadnak — első­sorban rókák —, veszett ál­latok. Godó József ezért vé­dőoltást kapott. Az eset bizonyítja: nem árt, ha a szülők — különösen a tanyaiak — figyelmeztetik gyermekeiket, hogy óvakod­janak a kutyával, macskával való játéktól. A védekezés 'legelemibb követelménye, hogyha a gyerek mégis ját­szik állattal, azonnal mos­suk meg a kezét és ha kar- molást látunk rajta, feltétle­nül vigyük orvoshoz. ben hűn kori sírra bukkantak, de csak a koponyát találták meg, mert egy csatornaépítés alkalmával „kettészelték” a sírt. Előkerült egy Árpád-kori tűzhely is, amelynek oldalát és alját égetett agyagtapasz- tás borítja. A tűzhely alatt római kori kőfal húzódik, amelynek korát 1600 évre be­csülik a kutatók és minden valószínűség szerint a római katonai tábor körül kialakult polgári település egyik házá­nak maradványa. Meseműsor (Kertész László rajza) Útközben H árom éve nem járt Pesten. Ami­óta megkapta a diplomáját. Szándékosan nem utazott fel még a szünidőben sem. Inkább táborozni vitte a gyerekeket a hegyekbe, a Balaton partjára, vagy munkát vál­lalt a gazdaságban, hogy oka legyen a maradásra. A fővároshoz már nem kötötte semmi. Senki, akiért érde­mes lett volna maradnia vagy men­nie. Mert marasztalták. Állást is kínáltak neki az egyetem gyakorló iskolájában. Maga az egyetem tan­székvezető professzora. — Vörös diplomával itt a helye, lányom. — Talán. Majd később — szabad­kozott. — Évek múlva, ha még ak­kor is szükség lesz rám, professzor úr. — Ha az okát adja, elfogadható okát, itt a kezem, jöhet bármikor. — Az okát? — tűnődött, hogyan is magyarázza meg érzéseit. Aztán mégsem magyarázkodott, csak a költő szavait idézte: „hörpintek va­lódi világot, habzó éggel a tetején.” — S mert a prof értetlen arccal bá­mult rá, hozzátette: — Talán, ha egyszer mégis visszajövök, majd megmagyarázom... Félt kimondani az igazságot: ha magyarázkodni kezd, könnyen le­gyűrhetik az érzései. Inkább hallga­tott. Nemcsak a prof előtt. Gábor először megdöbbent, aztán kérlelni kezdte, gondolja meg jól, amit ten­ni készül. — Elrontod az életedet, Éva. Ha egyszer elmész innen, mindenki el­felejt. — Te is? — ennyit kérdezett csu­pán a fiútól, s mert nem kapott egy­értelmű választ, még aznap vonatra ült, hogy elutazzon az ország legtá­volabbi zugába, egy kicsiny falusi iskolába. Felfedezni újra az élet szénségeit. Egyedül. A maga erejé­ből. C sak hetekkel később mert gon­dolni rá: milyen lehetőséget dobott el magától. De akkor már, nyakig az élet számára addig isme­retlen ízeinek kóstolgatásában, nem ért rá hosszan töprengeni ezen. Ügy érezte, végre hazaérkezett. Otthona van, igaz, sivár és rideg, de a saját önálló otthona. Először, hosszú évek óta. Pedig Pesten két otthona is volt, négy szülővel. Mégis otthonta­lanul hányódott a két ház között. Az apja ugyan felajánlotta, szerez neki valami lakást, csak ne jöjjön többet a nyakára, mert minden látogatása után hetekig hallgathatja az új fe­leség pörlekedését. Miatta. És az anyja? Ügy tett, mintha nem tudna arról, hogy az új apja egyszer aján­latot tett neki. Ezért menekült. Csak el, minél messzebb, ahol újra em­berként kezdheti az életét. Ahol em­berként veszik számításba. Most újra itt van Pesten. Három év után. Látogatóba jött. A város­hoz, a csendes budai fasorokhoz, a Tabánhoz, amelynek öreg padjain oly sokszor álmodta meg felnőttéle­tét. Csak ezek az emlékek hozták vissza. Többre nem akart emlékez­ni. Még félt az érzéseitől, hogy el­ragadják és felszakítják a régi se­beket. Tűnődő arccal ült be a kerthelyi­ségbe. Fagylaltot rendelt, közben arra gondolt, fel kellene keresni az évfolyamtársakat, mi lett velük, ho­gyan alakult az életük. Keveset tu­dott róluk, azt is Gábor írta meg, amíg leveleztek. De két éve már ké­peslapot sem küldött. Valami meg­magyarázhatatlan kíváncsiság lett úrrá rajta. Mi lenne, ha elmenne a profhoz is? Megismerné? Ez utóbbi gondolattól nyomban elállt, még azt hinné az öreg, hogy emlékeztetni akarja régi ígéretére. Pedig esze ágában sem volt, hogy megváljon a kicsi falutól, ahol felfedezte újra az élet szépségeit. Igaz, csak csendes boldogság ez, nagy élmények nélküli, de a legtöbb ember ilyen halk bol­dogságban éli le az életét. Miért ép­pen ő lenne kivétel? — Atyaég! Hát mégiscsak igaz! — áll meg előtte egy magas, válasz­tékosán öltözött férfi. — Nem csalt a szemem! Az én szemem soha nem csalt! Már akkor észrevettetek, ami­kor ott sétáltál a platánok alatt. — Gábor! — ujjong fel a hangja. — Ez aztán a meglepetés! Te meg hogy kerülsz ide? A fiú csak áll és mosolyogva bá­mulja nagy igyekezetét. — Ülj már le! — szól rá Éva. — Ha állsz, úgy érzem magam, mint a gyóntató pap előtt. — Szívesen lennék a gyóntató pa­pod! — vigyorog a fiú, közben a te­kintetével szemérmetlenül vetkőzte- ti. Csak miután végzett a mustrával, huppan le a lány mellé. Hanyag ele­ganciával zakója belső zsebébe nyúl, ezüst cigarettatárcát vesz elő s mi­alatt Éva felé nyújtja, egy ügyes mozdulattal felkattintja fedelét. — Parancsolj, kérlek ... — kínálja vá­lasztékosán és lesi a hatást, de Éva szeme sem rebben az amerikai és egyiptomi cigaretták láttán. Gábor gázöngyújtója sem hatja meg, amit piciny bőrtasakból varázsol elő. — Az eredmény? — kérdezi szo­morkásán és Gábor felé fújja a ci­garetta édeskés füstjét. — Tessék? — zökken ki a fiú vá­lasztékos modorából és értetlen arc­cal bámulja a lányt. Ugyanúgy, mint három esztendeje, amikor elköszönt tőle. — Ha a szemem nem csal, gondo­latban már levetkőztettél, ahogyan az egy körültekintő gyóntató paphoz illik — mosolyog keserűen Éva. — Nos, milyen eredményre jutottál? Előnyömre, vagy hátrányomra vál­toztam meg a három év alatt? — Atyaég! — kap a fejéhez Gá­bor. — Javíthatatlan vagy! — nevet kényszeredetten, meghátrálása azon­ban pillanatnyi időnyerés csupán. — Javíthatatlan kíváncsi vagy! — tá­mad máris. — Hát jó. Te akartad a véleményem, most magadra vess! — Kis, hatáskeltő szünetet tart. — Osz­tályon felüli minőség, ahogyan ná­lunk, a vendéglátóiparban mondani szokás. É va szeme összeszűkül. — A vendéglátóiparban? Mióta tani tsz szakiskolában? — Ugyan, kérlek... — legyint Gábor rezignáltan. — Tanítani? Ha­vi ezerötszázért? Ugyan ... — És az egyetem? Miért volt szükséged rá? — A vendéglátóiparban sem ve­tik meg a diplomát. A vendéglátó- iparé a jövő! Nekem elhiheted, lesz itt nemcsak sztrip kilenc, de sztrip totál is, nem is soká! — A saját hangjától egészen tűzbe jön. — És épít még a Hilton szállodát Buda­pesten, hidd el nekem! — Az olyan nagy dolog? — kér­dezi csendesen Éva. — Na, hallod! Mutass nekem Pesten egy valamirevaló szállodát! — Nekem például semmi kifogá­som a Béke ellen. Igaz, nem hiper­modern, de kényelmes és nekem ez a legfontosabb. — Ott laksz? Mikor jöttél? Med­dig maradsz? — fordít Gábor a be­szélgetés menetén, mielőtt végképp alulmaradna a lánnyal szemben. — Igazán megírhattad volna, hogy mi­kor érkezel! Szabaddá tettem volna magam. Eltölthettünk volna néhány szép napot! Ügy, mint régen! — Ügy, mint régen? — kérdezi inkább csak magától a lány. — Azok után, hogy két esztendeje hírt sem adsz magadról? — Én írtam ... — Persze — bólint a lány, de a hangja ironikus. — Elkeveredett a postán... A fiú idegesen az órájára pillant, aztán színpadias mozdulattal a fe­jéhez kap. — Atyaég! Négykor tárgyalásom van, én meg csak ülök, mint akinek semmi dolga az égvilágon! Most az­tán nyomhatom a pedált, pedig az autóm nem széreti, ha száz felett zavarják... — Feláll, a kezét nyújt­ja. — Meddig maradsz? Találkozha­tunk még? — Felesleges, Gábor — mondja szórakozottan a lány, s szemével közben a pincért követi. — Fizetni! Aztán gyorsan felveszi a fekete napszemüveget. Prukner Pál Ötvennégy éve Talán még nem unták meg a kedves olvasók, ha néha- néha egy kis történettel je­lentkezem. Ránéztem a nap­tárra, június 28. Eszembe ju­tott egy régi, 54 éve, vidáman kezdődő és tragédiával vég­ződő vasárnap. Akárcsak most, akkor is ünnepélyre készülődött a szi- getszentmiklósi önkéntes tűz­oltó testület. Nagyon örül­tünk, mert a taksonyiakkal együtt új felszerelést kaptunk és aznap avattuk. Volt ott minden, sok szép lány és menyecske, fehéren terített asztalok. Szárnyalt a sziget- szentmártoni, szigetújfalui, szigetbecsei, a taksonyi, a szi- getszentmiklósi fúvószeneka­rok hangja. Már kiszemeltük, hogy ebéd után ki kivel tán­col virradatig. Amikor javá­ban állt a mulatság, dobper­gés hallatszott. Egy perc alatt megállt a kavarodás, aggódva néztünk össze, vájjon mi tör­tént. Revolver dördült Szarajevó­ban, megölték a trónörökös­párt, kiáltotta a kisbíró. Né- hányan sóhajtottak, de álta­lában az emberek nem szeret­ték a Habsburgokat. A mulat­ság nyomban feloszlott, rossz sejtelmekkel indultunk haza­felé. Jól éreztük, nemsokára is­mét pergett a dob, zeneszó csattogott és katonamundér­ban. megindultunk az első vi­lágháború mérhetetlen szen­vedése, pusztítása felé. Kincse József Szigetszentmiklós SZEGED Tigrisfoltos orhideák A június közepén beköszön­tött kánikula hatására a sze­gedi egyetemi botanikus kert legillatosabb virágai, a tigris­foltos orhideák is kibontották szirmaikat. A Mexikóból szár­mazó különleges növényeknek megfelelő környezetet terem­tettek: a dísztavat övező óriás­fákra függesztették kosarak­ban a virágokat, amelyek a párás árnyékos helyet kedve­lik. Az érdekes alakú pety- tyes virágok messze lenyúl­nak a kosarakból s 20—30 mé­ter távolságra is kellemes hó­dító illatot árasztanak. Ugyan­csak sok látogatót vonzanak a sárga virágú tavirózsák, ame­lyek már teljesen elborították a víztükröt. Kevesebb zöldborsó és zöldbab Befejezték a fél évet Dunakeszin E héten teljesítette féléves tervét a Dunakeszi Kon­zervgyár, anak ellenére, hogy az aszályos nyár nehezíti a munkát. Kevés áru érkezik az üzembe, ezért minden szemre nagyon vigyáznak. A tervezett 320 vagon borsó helyett csak 190 vagont tudnak tartósítani. A zöldbabot most kezdték feldolgozni, de máris látszik — ebből sem lesz annyi, mint amennyire számítottak. Most cseresznyét, meggyet, málnát és feketeribizlit „tesz­nek el”. A málnából és sár- gabarckból is kevesebb lesz, mint ■ az előző években. Jónak ígérkezik az őszi­barack- és szilvatermés. A gyárban azt remélik, hogy a két utóbbi gyümölcs segít majd a második fél év telje­sítésében. Űj paradicsomvo­nalat kapott a gyár, nagyobb kapacitással dolgoznak, eh­hez már csak jó paradicsom­termés kellene. Háromszáz diák dolgozik a gyárban, s mint mondják — jól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom