Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-27 / 149. szám

real HEGYEI 'xJúriap PÁRIZS A második fordulóban frontális összecsapásra kerül sor Szerda hajnalban a pártok megegyezései, az első választá­si fordulóban szerepelt jelöl­tek egy részének visszalépése nyomán világossá vált, hogy a második fordulóban frontális összecsapásra kerül sor a jobb­oldal és a baloldal erői között. Míg az első fordulóban egy- egy választókörzetben négy-öt politikus versengett a szavaza­tokért, a másodikban a még vitás 316 képviselői helyért csupán 675 jelölt indul. 259 választókörzetben csupán két jelölt áll szemben egymással, ötvenhat választókörzetben „háromszögű” küzdelem lesz. A francia televízióban és rá­dióban Robert Ballanger, az FKP parlamenti csoportjának vezetője, rámutatott, hogy va­lójában az első fordulóban a baloldal csupán három száza­lékkal kapott összességében kevesebb szavazatot, mint a gaulle-isták, tehát megvan a lehetőség arra, hogy a második fordulóban a baloldal, össze­fogva erőit, sikeresebben sze­repeljen. Bizonyos aggodalmat árult el tv-beszédéten Pompidou miniszterelnök. Azt fejtegette, hogy noha a baloldal vereséget szenvedett a vasárnapi, első fordulóban, a játszmának még nincs vége. Pompidou „a for­radalom és a tagadás” táborá­nak nevezte az ellenzéket, és nagyarányú gaulle-ista parla­menti többség megteremtését sürgette. Sirhan „üvegkalitkában'' A Los Angeles-i bíróság golyóálló üvegkalitkát ren­delt Sirhan Sirhan, Robert Kennedy szenátor gyilkosá­nak védelmére. Perének tár­gyalása alatt Sirhan ebben az üvegkalitkában foglal majd helyet. Lehetséges, hogy a bíró, a bíróság tagjai, az ügyész és a védőügyvéd testi épségének biztosítására is hasonló „védőburkot” ké­szének. A berendezés becslések sze­rint 20 000 dollárba kerül. Sirhant pénteken hallgatja ki a Los Angeles-i bíróság. Kennedy szenátor gyilkosat a legnagyobb titokban kíván­ják átszállítani a börtönből a bíróság épületébe. Azt a folyosót, amelyen Sirhannak a bíróság épü­letében végig kell halad­nia, golyóálló acélleme­zekkel tapétázták ki. A tárgyalóterem ablakait ugyancsak golyóálló acélle­mezekkel fedik el, nehogy va­lamelyik szomszédos épület­ből belőjenek a terembe. A Reuter hírügynökség megemlíti, hogv Russel Par­sons ügyvéd, Sirhan védője az utóbbi időben számos fe­nyegető levelet kapott. PANMINDZSON KÉMHAJÓ-KIÁLLÍTÁS A KNDK küldöttsége a panmindzsoni fegyverszüneti bizottság értekezletének szín­helye közelében kiállított egy japán gyártmányú vízijármű­vet, amelyet — amikor a KNDK nyugati partjai men­tén kémtevékenységet haj­tott végre az amerikaiak szá­mára — a parti őrhajók el­süllyesztettek. A kiállított vi- zijárműn látható volt a jel­zés, hogy egy japán gyárban készült, két motorja azon­ban amerikai gyártmányú volt. AZ ELSŐ! LÉGPÁRNÁS KARAMBOL A cowesi kikötő előtt, Wight-sziget magasságában kedden összeütközött két lég­párnás siklóhajó. Az ilyen tí­pusú közlekedési eszközök rö­vid történetében ez volt az el­ső szerencsétlenség. Az utasok közül senki sem sebesült meg. DÉL-VIETNAMBAN a szá­razföldi harcok három hete tapasztalható viszonylagos nyugalmi időszakon belül is a legminimálisabbra korlátozód­tak. U Thant meghívta Kínát egy ENSZ-értekezletre U Thant ENSZ-főtitkár meg­hívta a Kínai Népköztársasá­got, hogy más atomhatalmak­kal együtt vegyen részt az atomfegyverekkel nem rendel­kező országoknak azon az ér­tekezletén, amelyet augusztus 29 és szeptember 28 között Genfben tartanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt. Ez az első olyan eset, amikor a Kínai Népköztársaságot meghívják, hogy vegyen részt ENSZ-értekezleten. A világ- szervezet szóvivője ugyanak­kor megjegyezte, hogy „a meg­hívás nem érinti Kína ENSZ- tagságánaik kérdését”. VATIKANVAROS Szent Péter csontvázának maradványait találták meg A pápa megszünteti a püspökök trónját VI. Pál pápa kedden kö­zölte, hogy megszünteti a katolikus püspökök „trónját’', módosítja miseruhájukat és a celebrálásban részt vevők számát korlátozza. A refor­mok célja az egyházi szer­tartás egyszerűsítése. VL Pál pápa ugyanakkor szólt arról, hogy a vatikáni bazilika alagsori építményé­ben talált csontokról, amelye­ket már régóta vizsgálnak a tudósok és régészek, végső következtetésként megállapí­tották, hogy a talált csontok valóban „az apostolok feje­delme”, Szent Péter csont­vázának maradványai. Nigéria és Biafra közt folytatódnak a tárgyalások ? Bord Shepherd brit nemzet- közösségi államminiszter, aki a nigériai béketárgyalások ér­dekében folytatott Laposban puhatolózó megbeszéléseket, kedd este visszatért London­ba. A repülőtéren kijelentette, hogy a polgárháborús ellenfe­lek közötti félhivatalos tár­gyalások néhány napon belül megkezdődhetnek Londonban.------------------- hallom úton­Már régen | útfélen, hogy ez a Sandie Shaw milyen eredeti leányzó. Jómagam sohasem láttam őt, de híre és hangja eljutott hoz­zám is, szép meleg hangja van. Azt mondják a fiatalok, ez mind semmi. Az viszont már igen, hogy ez a nagyon szép leányzó leginkább mezít­láb jár és hangversenyein is cipő nélkül lép fel. Azt is mondják, hogy ezzel tüntet, dühöng az öregek civilizált, konzervatív világa ellen. A si­ker természetesen tomboló. No, hallod? Kacsingatnak rám a beavatottak sokat sej- tetően, amiből én, persze, egy szót sem értek. Igaz, gyermekkoromban imádtam mezítláb járni a me­leg esőben, de mostanában bokros teendőim óránként máshová szólítanak és ezért parancsolóan megkövetelik a cipő használatát. Azután történetesen úgy hozta a véletlen, hogy amint odahaza, hanyatt fekve, elme- rülten lapozgattam egyik ked­venc képeslapunkat, hirtelen megláttam benne Sandie Shaw-t, természetesen mezít­láb, egy ügyes kis mikrofon­nal a kezében. No lám, tény­leg szép ez a leány. De a lába! Istenem, mekkora bütykök... Ki uszít polgárháborúra ? Kínai háromszög Kína sértett régi káderei és a „kulturális forradalom” ál­tal felszínre sodort „új, forra­dalmi erők” között szakadás keletkezett. Ez az ellenség műve — állítja a vezető sang- haji napilap, a Venhuj Bao. | A cikk, amely június 21-én került ki a nyomdából, ismét a láthatóan szorongatott hely­\ Nagymarosi Vas- és Műszeripari Ktsz a lakosság szolgálatában OLCSÓN • GYORSAN • GARANCIÁVAL ja VÉTÜNK MINDENFÉLE ÓRÁT, RÁDIÓT, TELEVÍZIÓT. MAGNETOFONT: NAGYMAROS. KOSSUTH TÉR 3. TELEFON: 14. háztartási kisgépek különböző típusait és házkörüli használati eszközöket: NAGYMAROS BAJCSY-ZSILINSZKY U. 4S—47. TEL: 25 HIBABEJELENTÉS. □ szobi járás községi tanácsainál elhelyezett hibajelentő füzetben. Heti két alkalommal rendszeresen kijárunk, de KÜLOn HÍVÁSRA IS JÖVÜNK! zetben levő városi „forradal­mi bizottságot” védelmezi, de ezúttal a szokottnál nyíltab­ban utal rá, hogy Kína egyes részein veszélyes nyugtalan­sággá érlelődtek azok az el­lentétek, amelyek szembeállít­ják egymással a Mao-féle i „hármas szövetség” alkotóele­meit és feszültséget idéznek elő a „kulturális forradalom” szélsőségesen maoista töme­geit, a helyükön hagyott régi kádereket és a katonaságot tömörítő politikai háromszög­ben. „A maroknyi osztályellen­ségnek az a taktikája — írja a sanghaji lap —, hogy ellenté­teket szít, támogatja az egyik frakciót a másik ellen, s arra bujtogatja őket, hogy minden erejükkel belevessék magukat a fegyveres harcba és a pol­gárháborúba. Végeredmény­ben — panaszkodik a sangha­ji lap — szabotálni akarják a nagy proletár kulturális for­radalmi bizottság vörös hatal­mát”. A névtelen vezércikkíró kénytelen beismerni, hogy pil­lanatnyilag a „forradalmi bi­zottságok” — amelyek alsóbb szinten is sok helyütt működ­nek — „nincsenek abban a helyzetben, hogy hatékony harcot vívhassanak az ellen­séggel. Ennek az az oka — írja a Venhuj Bao —, hogy a jobboldal és a baloldal között mély ellentétek vannak és hogy az ellenség szakadást idé­zett elő a régi és az új káde­rek között”. Pekingi megfigyelőknek fel­tűnt, hogy a sanghaji cikk a „polgárháború” szót használta a nyugtalanság kifejezésére a Kínában inkább használatos „incidens” és „heiles küzde­lem” helyett. Valószínű azon­ban, hogy a szerző „stílusvi­rága” inkább a hasonló eszmé­ket valló maoista frakciók el­lentéteit akarja jelképezni. Az angliai száj- és járvány mérlege Az Angliának 150 millió font sterlingjébe került száj- és körömfájásjárványt hivatalo­san megszűntnek nyilvánítot­ták. Az első megbetegedést ta­valy október 25-én jelentették, az azóta eltelt Időben a jár­vány miatt 429 632 állatot kel­lett leölni és az angol földmű­velésügyi minisztérium több mint 27 000 000 font sterlinget fizetett ki kárpótlásként a gazdáknak. 1968. JŰNIUS 27.. CSÜTÖRTÖK Kavicsok í A mi Rudas-fürdőnkben az öreg tyúkszemvágó, haljak meg, ha szóbaállna ezzel a lánnyal! Mindenesetre annyit megjegyezne: „Ilyen bütykök­kel, kisasszonykám, ne szom­baton tessék idejönni. Tud­hatná, hogy nálunk ma van a csúcsforgalom...” Lehet, hogy e sorok szerző­jét bepereli a művésznő, mi­után e karcolattal rontotta hazánkban az ázsióját. Ezért ünnepélyesen kijelentem: a felelősséget mindenért áthá­rítom arra a fotósra, aki e képet készítette, valamint a művésznő reklámfőnökére, aki e képet széles nagyvilágon kö­zölni engedte. És, kérem, mél­tányolja a művésznő, hogy ezen a világon egyedül én ér­tettem meg, miért is jár ő me­zítláb, szegényke... I A hivatalvezetőnek i sza­— ----------------------------- kadt a zakójáról egy gomb. Kínos dolog. És akkor megindult a harc a nők között: ki varr ja fel? Mancika győzött, az öreg­lány. Neki nemcsak szemüve­ge, de mindene volt, tűje, cér­nája is. Varrt, öltött, ügyesen, szaporán, öt kolléganője gyű­lölködve figyelte minden moz­dulatát. A főnök türelmesen várta a „műtétet”, addig ing­ujjban irányította a hivatalt. Amikor a gomb ismét a he­lyére került, a zakót öten vit­ték a főnökhöz. Mancika már rég a hivatali munkáját vé­gezte.------------------------------ beju­I Némi protekcióval | tot­---------------------—------- tam a z üzemi étkezdébe, ahol ri- zseshúst evett mindenki. Egy lelkes, de kezdő felszolgáló­leány hozta a levest, és mind­annyiunknak jó étvágyat kí­vánt. Szórakozottan belekana­laztam, az íze után ítélve: a szakács biztos beleejtette a fazékba a sótartót. Kisvártat­va hozta a leány lapos tányé­rokon a rizseshúst is egyszerre talán négyet is. Asztalunknál az egyik fej megmozdult, re­pült mind a négy tányér. No, hová? Természetesen az ölem­be. Egyedül rajtam volt vilá­gos porcelán nadrág. Asztaltár­saim overállban ültek az ebédhez. A lány elvörösödött, nagy zavarában szalvétával kezdte tiírülgetni a nadrágo­mat. Nézem a szövetet, maku­látlan, becsület szavamra: tel­jesen tiszta maradt. A lányt megvigasztalom és már haza­felé tartok, amikor eszembe­jut: hová tették ebből a ri- zseshúsból a zsírt?------------------------------ ahogy | A fiatal újságíró | rü^eke" laphoz, azonnal csináltatott a nyomdában ötszáz darab név­jegyet. És amerre megfordult, olyan graciőzitással osztogat­ta, mint egykor a Schmoll- pasztagyár utazói a reklámcé­dulákat. „Király János, hírlapíró, az Ezüst Trombita belső munka­társa.” Azután pontos cím és tele­fonszám következett. A redakcióbán az idősebb kollégák jókat röhögtek a fiún, de örültek, hogy jött egy balek, mert mi tagadás, annak ígérkezett. Át is verték min­dennap többször a legkirafi- náltabb cselekkel. Egy év alatt mindent kipróbáltattak vele, amilyen marhaság csak eszük­be jutott. Elküldték nikkele- zett szemmértékért, meghív­ták nem létező fogadásokra, színesen ecsetelve a fiú előtt a nem létező magas személyisé­gek rangját, és a fogadáson várható italok, ételek minősé­gét. És ő ment, és amikor rá­jött, hogy átverték, mosoly­gott és csak annyit mondott: — Ejnye, Béla bátyám! De hát nekem is meg kell ismer­nem a szakma csínját-bínját, biztos maguk is így kezdték. Aludni nagyon szeretett. Erre később jöttek rá a kol­légák. Akkor viszont... Az egyik éjszaka telefonon fölköltötték és a főnök hang­ját utánozva, dörmögve hív­ták. — Gyere, Király elvtárs, azonnal! Vezércikket kívánok veled íratni a gyapot magyar- országi meghonosodásáról és várható, reményteljes jövőjé­ről. Jól ismerem a tollad, az utóbbi időben sokat fejlődtél, ezt az anyagot jó szívvel csak rád tudom bízni. Meghatódott, a zoknikat összecserélte, a cipőt be sem fűzte, nyakkendőt sem kötött, csak loholt. A szerkesztőség zárt kapuja előtt lihegve állt. A szobák ablakai sötéten ásí­tottak, a sarki lámpa gúnyo­san vigyorgott, ekkor elhatá­rozta: többé nem hagyja ma­gát. Másnap este korán lefeküdt és tíz órakor ismét megszólalt lakásán a telefon. Most a fő­nök hívta. — Azonnal gyere be, kis- öreg. A nyomdában vagyok. A termelők és a fogyasztók kap­csolatáról írt cikkedben ki­sebb hibákat találtam. Meg szeretném veled beszélni. Siess öregem, a gépek már indulás előtt állnak. Nyugodtan, szinte kéjjel hallgatta, hadd dumáljon a pali. Amikor befejezte, bele­ordított a kagylóba. — Te állat! Korábban kelj fel, ha velem akarsz kukori- cázni — és mondott még né­hány kedves dolgot, aztán a teljes győzelmi érzéstől itta­san letette a kagylót és kéje­sen visszafeküdt az ágyba. Másnap korán reggel hivat­ta a főnök. Közölte vele, el­vonta egész évi prémiumát* miután éjszaka megtagadta a munkát. És a hang? Arról ne is beszéljünk, mondta. Majd­nem elsírta magát, ott, a nagy­főnöki szobában. „Mekkora marha vagyok. Mekkora ál­lat! Most tényleg az öreg te­lefonált és én nem ismertem meg a hangját. Egy életre el­vágtam magam, az fix!” Ek­kor elhatározta:’ továbbra sem hagyja magát, de disz- tingvál. Három hónap múlva a főnök megbocsátott neki és engesztelésként egy hónapra kiküldte Angliába. A fiú el­mondta mindenkinek, de csak így: „Egy hónapot töltök a jó öreg, ködös Albionban.” Várta a hatást, jólesett lubickolni az irigység langyos fürdővizében. Valaki megkérdezte, mi lesz Angliában a magyar név­jegyekkel, ott azokat nem le­het használni. Egy idősebb kolléga azonnal besegített és megtervezte helyette az angol nyelvű névkártyát. „Bili Rex...” — fordította a vén kaján angolra a kereszt­nevét, latinra a vezetéknevét. Bízott ebben az öregben, mindenki tudta róla, hogy anglómániás a kolléga és en­nek megfelelően perfekt an­gol. Nyomták az aranyszegélyű kártyákra a Rexet, röhögött az egész nyomda. „Ez nem kisebb marhaság, mint ha egy német ember, akinek mondjuk Schwarz a neve, Magyarországon fűnek- fának úgy mutatkozna be, hogy Fekete vagyok” — ma­gyarázta a gépmester az ipari tanulónak, de teljesen fölösle­gesen, mert a fiú intelligens volt. A fiatal újságíró az angol úttól is elesett. Valaki meg­fúrta az ügyet, vagy mifene, mindenesetre rásütötték, hogy nem beszél, egy kukkot sem tud angolul, menjen ő csak jutalomként a Balatonra üdülni. Bánatában három na­pig a szerkesztőség felé sem nézett. Amikor-negyedik nap délfelé bement, a rovatvezető megkérdezte, hol volt? — Zűr volt a pékeknél — válaszolta —, ma reggel ki­gyulladt az egyik kemencéjük, arról hoztam egy jó kis színes anyagot. — Jó, jó, de három napig hol voltál, fiam? — Nem is tudom... Később, amikor kisiparos lett, nem fogadta az újságírók köszönését. „Link tintanyalók” — mond­ta némi keserűséggel a hang­jában fiatal feleségének. A szerkesztőségben pedig, amikor kisebb-nagyobb botrá­nyok törtek ki, mindig meg­jegyezte valaki: „Zűr van a pékeknél, Rexecském.” (suha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom