Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-26 / 148. szám
t, 1968. JÜNIUS 26., SZERDA rmat MECril KMírBau A DÁNSZENTMIKLÓSI ASSZONYOK Személyenként a ráfizetés... A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben a dolgozók többsége nő. Arra keresem a választ: megbecsülik-e itt az asszonyokat, segítenek-e nekik gondjaik megoldásában és milyen kedvezményeket, juttatásokat kapnak? Huszár Károlyné párttitkár az alapszabályt mutatja. Eszerint hat nap pótszabadság jár annak az anyának, aki egy kétévesnél fiatalabb, vagy két ötévesnél kisebb gyermeket nevel. Az az édesanya is évi két nap pótszabadságban részesül, akinek három, tizennyolc éven aluli, nem dolgozó gyermeke van, s minden további gyermek után plusz két napot kap, de legfeljebb két hetet. — Nálunk nagyon szigorú a munkafegyelem — mondja Huszérné. — De ha egy kisgyermekes- anya késik, mert a napközi csak hét órakor nyit, azért nem szólunk neki. Az állami gazdaság óvodájába viszik a gyerekeket és a tsz hozzájárulást fizet. Most foglalkozunk a gondolattal, hogy üzem* konyhát létesítünk, s akkor nem kellene este otthon főzni, mert el is lehetne vinni az ételt. Dehát egyelőre ez még csak terv ... — Hány asszony van a tsz- ben? — Tagunk csak ötvenhárom, de besegítenek a hozzátartozók is és szerződést kötünk mindenkivel, aki rendszeresen dolgozni akar. Két- száztizennégyen járnak hozzánk a környékről. Pilisről, Mikebudáról, Albertirsáról. Uj tagot nem tudunk felvenni, mert nincs elég földünk. Bor- és gyümölcstermelő tsz vagyunk. De nem teszünk különbséget szerződött és rendes tag között. A jó munkája után mindenki egyformán részesül például Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat (volt KGV) hegesztőiparitanulófelvételt hirdet 15—17 éves korú, 8 általános iskolát végzettek részére. A tanulóképzés 2 év. + Jelentkezni lehet az IPARITANULÓ INTÉZETBEN, CEGLÉD, Pesti u. 7. sz. hazai és külföldi jutalomüdülésben. — A tsz-vezetésben is helyet kapnak az asszonyok? — Igen. Az egyik üzemegységvezető, két brigádvezető és a főkönyvelő nő. A szociális bizottság három tagjából kettő szintén. A pártszervezetben 79 tagból húsz a nő és hárman a vezetőségben is dolgoznak. Asszonyokat keresek. hogy ők mondják el a véleményüket. Sedra Józsefné az állattenyésztésben dolgozik, az anyakocákat gondozza. Éppen szabadnapos, a lakásán találom. A két szoba ragyog a tisztaságtól, minden csupa csipke és szőnyeg. A rádió és a televízió sem hiányzik. — Én nagyon elégedett vagyok, mert igazán megbecsülnek a tsz-ben. Tavaly jutalomüdülésen is voltam. Nem lehet az embernek olyan gondja, amiben ne segítenének. A férjem tüdőbeteg, én dolgozom egyedül, mégis megvan mindenünk, a mosógéptől a hűtőszekrényig... Jó a munkaköröm is, mert minden másnapom szabad és így elláthatom a háztartást ,A borospincében is asszonyokat találok, ők végeznek mindent, ami nem kíván férfierőt. Éppen üveget mosnak. Azt kérdezem tőlük, miben lenne szükségük segítségre, mi jelent gondot nekik? Batta Pálné közérdekű panaszt említ: — Nincs megfelelő üzlet egy ilyen nagy községben, mindenért Ceglédre kell utaznunk. — Jó lenne egy üzemi konyha — mondja Bakó Sándorné. Váraljai Lászlóné szerződött dolgozó, most először próbálta meg a tsz-t: — Egy évre szerződtem, s ha meglesz a 200 munkanapom, a fizetésen felül még öt mázsa kukoricát is kapok. A kislányom napközibe jár, s a tsz hozzájárul napi hét forinttal a költségekhez. — Elégedettek a keresetükkel? — Még szinte ki se mondom, máris sorolják, minden hónap 15-én 25 forint előleget kapnak, aztán a háztáji. Év végén minden tag 50 kilogramm export minőségű almát kap, bort, takarmány- és kenyérgabonát. — És talán, aminek a legjobban örülünk — mondja Battáné —, hogy minden második szombat szabad, június elseje óta. Mindenütt bevezették, az állattenyésztés kivételével. Az asszonyok elégedettek a tsz-szel, vajon az elnök, Székely István hogyan vélekedik róluk? — Sokkal megbízhatóbbak, lelkiismeretesebben dolgoznak, mint a férfiak, és ami döntően latba esik nálam: nem isznak! Minden tiszteletet és becsületet megérdemelnek azok az asszonyok, akik egész nap kint dolgoznak a földeken, és utálj!:: Most vásároljon! Íj 2160 FT HELYETT 1836 FT-ÉRT JÚNIUS 3 0 -1 G ‘iilj M 102-es, 3 lángú, .világító sütős PROPÁN-BUTÁN és VÁROSI GÁZFŐZŐ KÉSZÜLÉKET jjj:; a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT :;il| SZAKÜZLETEIBEN. A cím kicsit «csalóka. Az, mert lehetetlen kimutatni, hogy mennyi a ráfizetés egy-egy eltávozó mérnök, technikus esetén. Az új ember ugyanis — bármennyire is igyekvő — egy-két esztendőt ismerkedéssel, a speciális ismeretek elsajátításával tölt, A csak ennyi idő elteltével ..lendül bele"’ a munkába. Mégis, egyre nagyobb számban jelentik be műszakiak távozási szándékukat elsősorban a főváros környéki, de távolabbi üzemekben is. A tényhez kapcsolódó gondolátokról sajátos adottságokat, pluszt kellene adni a fővárosi üzemekhez mérten. Mégis — folytatta — az volt a gyakorlat, s lényegében még ma sem változott, hogy a műszakiak bére lassabban emelkedett, mint a munkásállományé — mert ez utóbbiaknál az elmúlt esztendőkben valóban többféle rendezést hajtottak végre —, s nagyjából azonos mértékben, mint az alkalmazottaké. Holott — hangzik az érvelés — az eltávozott munkás helyére felvett dolgozó na otthon, a családban is helytállnak. A lehetőségekhez képest segítünk nekik: itt rossz az ellátás, ezért vajat, tejet, zöldséget hozatok ... Negyvenhatmillió forint az éves értékesítési tervünk, s ebből a nők derekasan kiveszik a részüket. Azt szeretném, ha ez a tsz csak asszonyokból állna, de, sajnos, nem lehet megoldani... Nyilvánvaló, hogy nem miniden tsz-ben nyilatkoznának ilyen kedvezően az asszonyok, hiszen a különböző juttatáso-k mögött jó gazdasági eredmények állnak. S hogy egy tsz mit tud felmutatni, annak számtalan feltétele van, mindenekelőtt a kellő munkaerő biztosítása. Az utánpótlást, a segítséget pedig a családtagok, adják. Kamatozik tehát az a tőke, amelyet az asszonyok munkájának megbecsülésére, jutalmazására fordítanak a dánszentmiklósi Micsurin Tsz- ben. és gondokról beszélgettem műszakiakkal az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Gördülőcsapágy Művek diósát gyárában, a Pestvidéki Gépgyárban és a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A legjellemzőbbet Diósdon, a köszörűüzem vezetője fogalmazta meg. Azt mondta: a bérezésnek ezekben az üzer mekben tükröznie kellene a három-négy hónap alatt megtanulja a leglényegesebbet, az adminisztrál öv dolgozónak sem kell specialitásokkal bajlódnia, míg a műszaki két- három esztendőt tölt el a helyi viszonyok, feladatok megismerésével. Ennyi idő mindenképp kell ahhoz, hogy — tréfásan fogalmazva — teljes értékű harcos legyen. A másik, s az előbbinél nem lényegtelenebb gondot az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban az armatúra- és mo- torüzam vezetője — aki egyben a párt-végrehajtóbizottság tagja is — így fogalmazta meg: míg a dolgozók nagyobb része bejáró, a műszakiaik többsége — kijáró. Azaz: a fizikai dolgozóik és az alkalmazottak nagyobb része a környező községekből jár be az üzembe, tehát előnyt élvez, mert nem kell tovább utaznia a fővárosig, ún. gyári járatokkal érkezik, távozik, addig a műszakiak zöme a fővárosból jön ki. így azután érthető a fővárosi munkahely csábereje, hát még ha ehhez némi fizetési többlet is társul! N agyjából azonos gondokkal kénytelenek szembenézni mind a négy említett üzemben, egyedül Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál kínálkozik annyi könnyebbség, hogy itt esetleg lakást tudnak biztosítani. Pest megyében a műszakiak átlagos havi keresete 1966-ban az állami iparban 2615 forint volt, míg az országos átlag 2744 forintot tett id. E két számadat összevetése is jól mutatja az anyagi gondok — mert természetesen itt nem csupán anyagiakról van szó, más okok miatt is föl-fölszedik sátorfájukat a műszakiak — forrását. A megye állami ipara az országos átlag alatt fizet, ugyaniakkor jóval nagyobb versennyel kell szembenéznie, mint más, a fővárositól távolabb eső megyék esetében. Érthető, sőt, törvény- szerű, hogy csakis a megye ipara húzhatja a rövidebbet, s sorra elvesztheti ' legjobban képzett, legtehetségesebb műszakijait. Eddig nem volt^ mód a hátrányok ellensúlyozására, s lényegében ma sem kínálkoznak bőséges lehetőségek. A folyamat megállítása természetesen alapvető érdeke az említett négy, de valamennyi üzemnek. Csinálni kell valamit — ma már ez közhangulat, közvélemény az üzemekben, csak éppen ott van a vita, hogy amit csinálnának, az — mi legyen? Ahogy mondani szokták: mindig a legegyszerűbbel kell kezdeni. Ez a legegyszerűbb pedig az, hogy igen alaposan, vizsgálják meg bérfelosztáskor, fizetésemeléskor, kinek s főként miért mennyit adnak? Sűrűn megtörténik ugyanis, hogy az évek óta ott dolgozó műszaki nem kapja meg a várt fizetésemelést, s végül is elhagyja az üzemet, s aki a helyére jön, már belépésekor zsebre teszi a másiktól megtagadott összeget. Drága „cserék” ezek — kivétel, ha valóban ún. minőségi cseréről van. szó, de hát ez nagyon ritka —, mert sok ezer forintot veszíthet az üzem a kevésbé gyakorlott műszaki bizonytalankodása, helyismeretének hiánya, tehát minimális kezdeményező készsége miatt. A másik, s ugyancsak egyszerű, de nagyon is lényeges teendő, hogy a jövő évi kollektív szerződések -'kidolgozásakor — s ez rövidesen megkezdődik — kapjon nagyobb hangsúlyt az az elv, hogy: a nagyobb tudást, kvalifikációt jobban kell megfizetni. Igaz, az elv már a mostani kollektív szerződések közül is jó néhányban szerepel, csak éppen az elv érvényesítéséhez szükséges anyagiak nem voltak meg, sőt, a meglevőt sem a legjobban osztották el az üzemek jelentős részében. Helyes és igazságos gyakorlat, hogy nem adminisztratív eszközökkel, kényszerrel kötnek helyhez embereket. Ez azonban nem azonos az „ahogy esik úgy puffan” felfogás érvényesülésével, hanem igenis, keresni kell a fokozatos megoldást. A készség erre, elsősorban a tények kényszerítő ereje miatt, megvan az üzemekben. Most már arra van szükség, hogy ez a készség gyakorlati intézkedésekben öltsön testet, hogy a jó műszaki ne másutt, hanem saiát üzemében keresse és találja meg a kellő anyagi és erkölcsi elismerést. Mészáros Ottó Soós Ibolya f ijÄ*06** * A solymári Hunyadi Termelőszövet- * _ ■ kezet négy évvel ezelőtt telepítette y y csemegeszőlőjét. A hagyományoktól eltérően Manhertz Márton mezőgazdasági mérnök, tsz-el- nök és Karászi Zoltán építésvezető újításként „Y” alakú beton támberendczést szerkesztettek, ezzel kétszeres termőfelületet alakítottak ki. A szépen fejlődő szőlő nagy termést ígér. Félreértés \ tisztességtudó ember a Szigeten sétált egy fiatal és nagyon lelkes barátjával. Az imént ültek egy jó órácskát a Kaszinó teraszán és most nagyon sajnálta, hogy onnét csak úgy eljöttek. Megittak néhány korsó sört, nem lehet beszélgetni ital nélkül, nem lehet bírni ezt a fullasztó meleget, még Itt a Szigeten sem, jó, kemény habú, pincehideg, nektár nélkül. Később, persze, megunták az ülést, a beszélgetés heve egyre följebb csapott, a sör íze egyre savanyúbb lett, a harmadik korsónál már kimondottan ápo- rodott íze volt. ÍEljöttek onnét. ' A rózsák között, ahol most sétáltak, nagyon kellemesen, jól érezték magukat, mert itt minden olyan szép nyugodt, itt az ember gondolatai megtisztulnak, itt minden szónak, gondolatnak sarmja, illata van. A fiatal fiú arról beszélt, hogy neki, aki ilyen nagyvonalú és okos ember, aki már évtizedek óta bizonyítja, hogy többre képes, mint amit rábíztak, nos, neki már régen a minisztériumban volna a helye. ' — Igenis! Miért ne? Talán merésznek tűnik a gondolat, mert elszoktunk már a merész gondolatoktól — mondta a fiú és még hozzátette: — Akár miniszter is lehetne, sőt, más országban, másutt az ilyen nagyvonalú, modern emberek már régen komoly tárcát kaptak. Hiszen művelt, intelligens, érti a vezetés művészetét. És egy teljesen szokatlan plusz a jellemében: nagyszerű, meleg baráti kapcsolatot tart az emberekkel. Mondhatni: egy az egyhez tárgyal mindenkivel: miniszterrel takarítónővel. Ritka az ilyen jellemű férfi, mint a fehér holló — bizonygatta a fiatalember lelkesen a meggyőződés meggyőző erejével, ellentmondást nem tűrve. •vr em is akart ellentmondani, ki mon- 1 ’ dana ellent ilyenkor. Jólesett a dicséret, persze, hogy jólesett, amit a fiatal fickó mondott. Értékét emelte, hogy fiatal, hogy még romlatlan és tegnap meg merte mondani a rosszat is, őszintén, kertelés nélkül a szemébe, miért ne mondhatná meg ma a jót is? Tehát tudta, a fiú igazat mond, lehetne ő miniszter is, csak egy kissé elfelejtették. Bár halványan az is felderengett tudatában, hogy valami olyasmit tanult az esti egyetemen: a történelemben a személyek mindég véletlenek. Kellemes meleg bizsergette a szívét, csak nem kéne ... De kell! A sör nem tűr halasztást. Amennyire vissza tud emlékezni, gyermekkorában is mindég baj volt a veséjével. És amikor idáig jutott gondolataiban, szívét már némi kis pánik szorította. A sok színű, dús illatú rózsák között két idősebb ember kaparászta a földet. Odament hozzájuk, a fiú követte és csillogott a szeme. A tisztességtudó férfi azonnal meg akarta kérdezni, hol van errefelé a reterát? De meggondolta, mert a fiú lelkesedése nagyon zavarta, és nem akart csalódást okozni. „A fenébe ezzel a kölyökkel, sírba visz a lelkesedése, a tisztelete és én közben itt...” — füstölgött, de hangosan azért udvariasra fogta a szót és mindössze ennyit mondott: — Jó napot, emberek! Nem vagyok errefelé jártas, talán maguk tudnak segíteni és meg tudnák mondani, hogy merrefelé... Nem jutott tovább. Az idősebb munkás felnézett, kiegyenesítette görnyedt derekát, tempósan meg is tapogatta, aztán kezefejével megtörölte izzadó homlokát. Az udvarias férfi látta, hogy az öreg erősen kancsít és hallotta, bár egy kissj távolról, hogy erősen selypít. — Az Izsó elvtárs küldte magukat? Oszt mit üzent? — kérdezte. — Milyen Izsó elvtárs, semmilyen Izsó elvtársat nem ismerek — válaszólta, s elindult szaporán a bokrok felé. Azt hitték, az árnyékba kíván húzódni, mert itt, a rózsáknál még igencsak süt a nyáralkonyati nap. — Hát az az Izsó... Már Izsó elvtárs, a tanácstól, tudja, a főnökünk. Mondja mán, mit üzent? — erőszakoskodott a kancsi. És még ráfejelt: — Szóval, befejezhetjük itt már, a rózsáknál? Mondtam én tegnap is neki, hogy jó volna amott a parton is elkezdeni, mán ... A z udvarias férfi nem tudott válaszolni, mert teljes pánikban volt. Közben a fiatal fiú csillogó,-' lelkes szemekkel figyelte atyai barátját és arra gondolt, hogy itt, a Szigeten is, az egyszerű napszámosok is ismerik őt. Ritka az ilyen remek férfi! És várta, kíváncsian várta az okos választ. És még mindég a kancsi rríunkás kérdezett, de már némi szemrehányással, vádaskodva. v — Szóljon már, jó ember, valamit. Ismerem én magát! Azt is tudom, hogy hívják, csak elfelejtettem. Az udvarias férfi még egyszer, utoljára koncentrált, kezet nyújtott a munkásnak és azt mondta: — Kovács Károly a nevem ... — No lássa, tudtam én. Mondja már meg, mit üzent Izsó? — kérdezte a munkás, de most már dühvei, sőt, némi lekicsinyléssel, hogy mit játssza ez itt meg magát. Az udvarias férfi diszkréten elfordult, néhány görcsös mozdulatot tett, a levelek halkan zörögtek. j — Hát ezt üzente? — kérdezte a kancsi, majd elhúzta a száját, tempósan visszament a rózsákhoz és azt mondta társának: — Ezek a marha, ganyé városiak... Ferkó! É s a lelkes fiatalember zavarában az eget bámulta, amelyen nagyon halványan ugyan, de lassan már úszni kezdett delelőj éré a hold. (suha)
