Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-25 / 147. szám

mar HEGYE! 1968. JÚNIUS 25., KEDD ÉPÜL A BUDAPESTI FÖLDALATTI. BAKOS TÉR, 1968. JÚNIUS. Foto: Szigetfű. A „Dunakanyarban" olvastuk .Bízom benne, hogy Vác... Nagy Miklós országgyűlési képviselő nyilatkozata // A Dunakanyar Intéző Bi­zottság ez évi első tájé­koztatójában, a „Dunaka- nyar”-ban, három kiemel­kedő jelentőségű Duna men­ti város, Szentendre, Vác és Esztergom országgyűlési képviselői nyilatkoztak váro­saik általános és idegenforgal­mi fejlesztési terveiről, vala­mint azokról a nehézségekről, amelyek akadályozzák a fejlő­dést. ' Nagy Miklós, Vác országgyű­lési képviselője, az eredmé­nyek között említi a négyszáz­hetvenhat ágyas járási kórház építését, a csatornázást, a szennyvíztisztító telepet, a ke­nyérgyárat, mint csupa olyan új létesítményt, amelyek a jö­vőben a város és a környék la­kosságának érdekeit szolgál­ják. Ide tartozik a Földvári té­ren épülő száznegyvennégy la­kás is, amelyekből idén előre­láthatólag kilencvennégyet fe­jeznek be az építők. A Vácra és az onnan eljáró munkásoknak közvetlenül se­gít — s közvetve a turizmust szolgálja — a Budapest—Szob vasútvonal fejlesztése, amely­nek a főváros és Vác közé eső szakaszán a rekonstrukciós munkák még idén befejeződ­nek. Ezzel jelentősen csökken­tik a menetidőt. Nagy Miklós képviselő nyi­latkozatát így fejezi be: „Bí­zom benne, hogy ... Vác váro­sa saját lakosságának és az ide látogató turistáknak mind­azt nyújtani tudja, amit en­nek a nagy múltú városnak lakói, vezetői szép fejlesztési elgondolásaikban célul tűztek ki." HÚSZÉVES CSILLEBÉRC Húsz évvel ezelőtt, 1948. július 31-én röppent fel első ízben a Magyar Úttörő Szövet­ség zászlaja a csillebérci nagy­tábor árbocára. Az elmúlt 20 év alatt mintegy 150 000 pi­ros nyakkendős úttörő, csapat- vezető és pedagógus töltött hosszabb-rövidebb időt a tá­borban, s az első év néhány száz pajtásával szemben az elmúlt esztendőben már 9000 úttörő töltötte itt a nyári va­kációt. NAGYKOROS Figyelőszolgálat a toronyban NE OKOZZUNK RIADALMAT! TV-FIGYELO ALIBI Szombaton este mutatta be a televízió Feleki Kovács Klára: Alibi című tv-vígjá- tékát. Kellemesen szórakoz­tunk a derűs történeten, amelyben az írónő jóvoltából a férjnek, a feleségnek és a barátnak egyaránt kitűnő ali­bije volt önmaga tetteinek megmagyarázására. Sajnos, azonban ezen a hé* ten nemcsak ebben a tv-víg- játékban kapott rangos he­lyet az alibi. Sóik más mű­sorban is. Szerdán este pél­dául ismét láthattuk Cserhal­mi Imre sikeres tv-fiimjét, az Ütőn-1, amely díjat nyert legutóbb a szófiai tv-filmfesz- tiválon. És egy ilyen ese­mény — a műsorszerkesztők szerint — kitűnő alibi arra, hogy megoldódjon egy este televízió programja. Az alibi nem hiányzott a tv csütörtöki műsorából sem. Ismét volt szerencsénk talál­kozni Emillel és Torrence- szal, az „O” ügynökség e két jeles képviselőjével, egy meg­lehetősen szellemtelen és unalmas törtéuetecske kereté­ben. A szombati program azon­ban egész alibidömpinget pro­dukált. Már a Tv-jelenti cí­mű műsorban kezdődött. A feladatának magaslatán álló cipőipar reprezentánsai az alibik egész sorával bizony­gatták, hogy miért rosszak a magyar cipők. Azaz, bocsánat, ennek az ellenkezőjét szeret­ték volna bebizonyítani. Hogy ez mégsem sikerült, nem raj­tuk múlott, ők minden érvet felsorakoztattak a magyar láb­belik kitűnő minősége mellett, csakhogy azok a fránya cipő­talpak minden magyarázó szó ellenéi-e, továbbra is cserben­hagyják felsőrészüket. Az­tán .., focimeccs következett. Amolyan megszokott alibi­foci. Egyetlen, véletlenül sike­redett góllal, de ennél jóval több bosszúsággal. (Persze, erről a televízió műsorszer­kesztői valóban nem tehet­nek!) Azután... Halász Judi- tot láthattuk énekelni. Nem tévedés: láthattuk. Mert hal­lani már jóval kevesebbet hallhattunk belőle. (Ez viszont megint nem a műsorszerkesz­tők, hanem a technikusok bű­ne!) És akkor következett az egyetlen igazán elfogadható Alibi, Feleki Kovács Klára jó­voltából, majd részesei lehet­tünk az Aranykulcs büszke cí­met viselő tánedalfesztiváLnak. Ennek a meglehetősen unal­mas másfél órának (ez megint nem a mi hibánk!) magyar szereplője is volt. Díszmagyar­ban. Hogy miért éppen Korda György és miért éppen azzal a nagyon gyengécske számmal képviselte a magyar táncze­nét? Az illetékesek biztosan erre is tudnak valami jó ali­bit. p. p. «a cseppkőbarlangban Vasárnap délelőtt Bartók- muzsika hangzott fel az agg­teleki BaradZa-barlangban, amelynek cseppkődíszletei cso­dálatos szép hátteret nyújtot­tak a Kékizakállú herceg vá­ra című opera előadásához. Az opera a miskolci szimfonikus zenekar, továbbá Szőnyi Olga és Faragó András közreműkö­désével nagy sikert aratott. KIRÁNDULÁSON, UTAZÁSKOR, STRANDON fogyasszon tápláló, vitamindús és üdítő tejet, tejterméket. VÁSÁROLJON A SZÖVETKEZETI ÉLELMISZERBOLTOKBAN. ULLO Ezer üveg szóda Azt hinné az ember, hogy a földművesszövetkezet üllői szódagyárában hűvös van. Tévedés. Két ok is van az iz- zadásra, s bele is izzadnak is­tenesen Göbölös István üzem­vezető és öccse, Sándor, vala­mint a villanyszerelő. A kinti 33 fok a kis üzembe is behatol, ez lenne a kisebb baj. ennek még, talán örülnének is, mert fogy a szóda és emelkedik a jövedelem. A nagyobb baj az, hogy leégett a villanymotor. Még szerencse, hogy Göbölös István tudott szerezni egyet s most a villanyszerelő dolgo­zik. Áprilisban és májusban öt- ven-ötvenezer üveg szódát készítettek és szállítottak ki csak ők, s emellett termel még a „maszek” is. Most, ezekben a meleg napokban napi 800— 1000 üveg szódát töltenek, a rekord azonban vasárnap volt: 1400 üveg. VESZPRÉM Oroszlánkaland A veszprémi állatkertben vasárnap délután drámai pil­lanatoknak lehettek tanúi a látogatók: a kilencéves Beer Csaba, aki egy óvatlan pil­lanatban közel merészkedett az oroszlánketrechez, másod­percek alatt a vadállat kar­maiba került, amely a fél­oldalt álló gyermeket a rá­csok között magához rán­totta. Ezután az oroszlán a gyermeket otthagyva vissza­vonult a ketrec túlsó végébe. Ekkor érkezett a helyszínre Pölös József, a 15. számú AKÖV gépkocsivezetője, aki a kívülről nyitható ajtón át kihúzta a gyermeket a ket­recből. Azonnal értesítették a mentőket, a súlyos kopo­sérülést a veszp­nya- és mellkasi szenvedett gyermeket rémi kórházba szállították. Állapota még hétfő délután is életveszélyes volt. Tó fölött tó Kazah hidrológusok a sós­vizű Aral-tó alatt óriási föld alatti édesvíztárolót fedeztek fel. A sikeres próbafúrások adataiból ítélve a föld alatti tengernek jóval nagyobbnak kell lennie az Arai-tónál. A föld alatti víztárolót a Tieru- san és a Mugodzsar hegyi fo­lyótból átszivárgó víz tölti meg. Néhány nap múlva megkez­di szolgálatát Nagykőrösön is a templom tornyában a nyári betakarítás idején munkálko­dó figyelő. Minden, a határ­ban észlelt nagyobb tűz láttá­ra riasztja a tűzoltóságot. Felesleges riadalmat okoz tehát az, aki a nyári hónapok­ban bejelentés nélkül száraz gazt vagy egyéb anyagot éget a határban. De nemcsak ria­dalmat, hanem kárt is okozhat, hiszen a tűzoltók esetleg más komoly tűzhöz nem tudnak időben kivonulni a felesleges riasztás miatt. Ezért mindenki, aki az ara­tás, cséplés ideje alatt gazt vagy egyéb anyagot kíván nyílt területen égetni, előzete­sen azt jelentse be az illetékes tűzoltó-parancsnokságokon. CEGLED Már vásárolják a tüzelőt Szállítási határidő: három nap Bizony nem szívesen gondo­lunk még a télre, de azért mégis nyugtalanító a gondo­lat, ha üres a pince. Az elő­relátók idejében kopogtatnak a TÜZÉP-iroda ajtaján, és bent örömmel tapasztalják, hogy a „cikktáblán” minden sor ki van töltve, tehát van miből válogatni. — A ceglédi telep terítve szénnel — mondotta Kása István, a TÜZÉP-telep vezető­je — brikettfélékből is több fajta áll a vásárlók rendelke­zésére, és korlátlan mennyi- I AKÖV-vel vagy maszek fuva lehetőség, hogy a jelzett dá­tum előbbrehozását kérjék a vásárlók, és mi ennek szíve­sen teszünk eleget. Ez jó a ve­vőnek is, hisz hamarabb túl­jut a tűzelőbeszerzés gondján — és jó nekünk is| mert így elkerülhető az őszi csúcsforgalom okozta szál­lítási torlódás. Szeretnénk, ha a két-három- napos szállítási határidőt be tudnánk tartani. A szállítta­tok változatlanul a TÜZÉP- irodában jelenthetik be igé­nyüket és tetszés szerint az ségben kapható vegyes tűzifa is. — A tüzelőutalványok tu­lajdonosai betartják-e a meg­határozott időpontokat? — Nincs semmi probléma. Minden „utalványos” igyek­szik időben hazavitetni a tü­zelőt, mert halasztást csak alapos indoklással lehet kér­ni. Természetesen arra is van rossal jüket. vitethetik haza tüzelő­rß ogyó Jeromos kiscsoportos óvodás maga köré gyűjtötte híveit: — Uraim! Ez így nem mehet tovább — sipította. — Helyes, úgy van, halljuk — hangzott a lelkes egyetértés mindenfelől. — Mi nem mehet így tovább? — kérdezte Piskó Tamás és leszállt a biliről. — Nem mindegy? Semmi sem mehet így tovább! — kiabált Janó, akt nagy tisztelője volt Bogyó zsenialitásának. — Uraim! Ideje, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Le az óvónői önkénnyel! Zúgott az éljen. — Es most mit csináljunk? — kérdezte halkan Pistike, aki egy kicsit ütődött volt. — Tüntetünk! — adta ki a jelszót Bogyó. — Hogy kell tüntetni? Áztat még nem is tanultuk — aggályoskodott Pistike. — Hát nektek nincsen tévétek? — De igenis, tudd meg, hogy van tévénk, de engem az esti mese után mindig aludni küldenek — mentegetőzött Pisti. — Először is táblákat kell festeni — aján­lotta a Janó. — Viseljenek az óvónők is miniszoknyát! — harsogta Bogyó Jeromos. — Ezt írjuk a egyik táblára. Mire ez az akadékoskodó Piskó Tamás: — De hiszen mi még nem tudunk írni! Egy pillanatra csend lett. Piskó ezúttal fe­jén találta a szeget. — Akkor csak kiabálunk. Kivonulunk az utcára és kiabálunk. — Akkor én kapok egy pofont az anyu­tól... — így a Pisti. — Hát éppen ez az! Kapsz egy nagy pofont, de ha szerencsénk van, többet is. Akkor mi tiltakozunk és sztrájkba lépünk Elfoglaljuk az óvodát és összeállítjuk a követelésünket. — Uraim! Játsszunk inkább vonatosat! — ajánlotta természetesen megint a Pisti. — Nem vagy méltó a mai fiatalsághoz. UTÓPIA Vedd tudomásul, hogy egy mai fiatal az tün­tet, követel, felvonul. Ez a korszerű. Nem tűrhetjük, hogy az általános iskolásoknak több joguk legyen, mint egy érett óvodásnak. Egyik gyerek annyi, mint a másik! — szóno­kolt Bogyó. — A gimisek udvarolhatnak is! — lázon­gott Janó. — Az ipari tanulóknak nem kell délutánon­ként aludni! — Az egyetemisták bagózhatnak! — Egy kisgyereket állami gondozásba lehet adni. Követeljük, hogy mi is adhassuk inté­zetbe szüleinket! — ösztöndíjat a középső csoportosoknak! — Óvodai önkormányzatot! — Oldják fel a tévénézési tilalmat! — Vigyázzatok! Jön az óvó néni! — Mi van itt, gyerekek! Miért nem alusz­tok! Ejnye, gyerekek... Hát szabad ilyen csúnyán viselkedni? — Övó néni kérem, a Bogyó azt mondta, hogy tüntessünk — árulkodott a Pisti. — Csendes pihenő alatt semmit nem sza­bad csinálni... Aludni kell... Ha nem tud­tok aludni, majd mesélek nektek ... Hát gye­rekek, egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy szurtos kismackó ... Bogyó vicsorogva nézett körül. Társai ke­rekre nyílt tekintettel hallgatták az óvó né­nit. Piskó Tomi már aludt is, Pisti bekapta az ujját, úgy figyelt. — Miért nem születtem és franciának — füstölgőit magában Bogyó Jeromos és dühö­sen elaludt. Így tüntetett az óvónői önkény ellen.., ősz Ferenc Horgászszerencse Két tiszadobi halász: Me- gyasszai Zoltán és Rá ez Ist­ván, horoggal negyvenkilós harcsát fogott a Tiszában. Az óriás ragadozót a nyíregyházi halászcsárdában dolgozzák fel és mérik ki. Ritka horgász­szerencsét jelentettek Vas me­gyéből. Varga József egyház- hollósi lakos két nap alatt két óriás harcsát fogott ki a Rá­bából, Rábahidvég határában. Az egyik ragadozó 168 centi­méter hosszú és 30 kilogramm súlyú, a másik 14 kilogrammos és másfél méter hosszú volt. Beat-kánikula (Kertész László rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom