Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

BALLAG MAR... Az üllői 1. számú óvoda nagy közönség előtt tartotta évzáró vizsgáját. A kis apróságok he­lyesek voltak, szebbnél szebb jelmezekben táncokat, jelene­teket mutattak be. Ügy mo­zogtak a színpadon, mint a felnőttek. Ezt a bemutatót fáradságos munka előzte meg, amelyért Rozinái Edit vezető óvónőt és munkatársait teljes elismerés illeti. Szép színfoltja volt az ünnepélynek az óvodából ki­nőtt, s szeptembertől immár iskolás „öregek” ballagása. Kis, pettyes bátyúval, faragott bottal a vállukon búcsúztak el a kisebbektől. Ballag már a vén diák — énekelték ... (em) PE S T MEG Y E I HIRTA P K UlÓNK I A X. ÉVFOLYAM. 145. SZÁM 1968. JŰNIUS ??.. SZOMBAT Mi újság Péteriben? ÜGYELETES ORVOS Monoron: dr. Kövesi László (rendel: Táncsics u. 7.), Ül­lőn: dr. Leyrer Lóránt, Ve- csésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a Kossuth Lajos utcai, Vecsésen a János utcai. ★ Monoron a lakosság érdeké­ben minden vasárnap és. mun­kaszüneti napon a Kossuth Lajos utcai gyógyszertár tart ügy életet. ÁLLATORVOSI ÜGYELET A monori körzetben: dr. Wolf János (lakása: Monor, Széchenyi u.). Bejelentés a monori Vörös Hadsereg utcai gyógyszertárban vagy a 28-as telefonszámon. A gyömrői körzetben: dr. Wallner György, Tápiósüly. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Csendőrök New York­ban. Gyömrő: Egy bürokrata ha­lála. Maglód: Az Angyal lesen. Mende: A tolvaj. Monor: Férjhez adom a mamát. Nyáregyháza: Hogyan kell egymilliót lopni. Pé­teri: Nőstényíarkas. Pilis: A nor­mális élet. Tápiósáp: Segítség, gyilkos. Űri: Kalózkapitány újra tengerre száll. Üllő: Küldd az embert íél kettőre. Vecsés: Tele­mark hősei. Géppel kapálják Jó szőlőtermés ígérkezik — Már tojás nagyságú a dinnye Mezei Kálmán, a péteri Rá­kóczi Tsz főmezőgazdásza munkatársunk kérésére el­mondotta: az aratás mellett komoly figyelmet szentelnek az egyéb mezőgazdasági mun­kákra is. Jó ütemben folyik a nö­vényápolás, általában ki­elégítő képet mutat a ha­tár. Igen örülnek annak, hogy szé­pen fejlődik a szőlő, jó ter­més ígérkezik. Úgy néz ki, hogy a tervezett mennyiség meglesz. Az embereken nem fog múlni semmi, a napok­ban fejeződött be a második permetezés. Gépekkel kapálják a 200 hold nagyságú kukorica­földet. Harminchét holdon megka­pálták és feltöltögették a burgonyát. Az újburgonya felszedése és értékesítése már lassan befejeződik. Sajnos ez kevesebbet hozott a várt­nál. Gyenge termésnek szá­mít a holdankénti 40 má­zsa. Szép a szövetkezet 30 hol­das dinnyeföldje. A meleg kedvezett a dinnyének, már tojásnagyságú a termés. Minden más kertészeti nö­vény sokat szenved a szá­razságtól. A takarmányfronton is csak az időjárásra lehet panasz. Az első kaszálásnál a lucer­na csak 8 mázsát adott, a réti széna valamivel többet; 10 mázsát. Egyébként a ta­karmányok kazalban van­nak. A várható terméskiesések komoly gondot okoznak a szövetkezet vezetőségének. A pótlásra tervet készítet­tek, ezek szerint 15 hold mu­hart vetnek másodvetésként, szénának a lovaknak, s 20 hold repcét a birkák téli ta­karmányozására. A pártszervezet kiegészítő javaslatot tett s ezt a szö­vetkezet vezetői helyesnek tartották, elfogadták. Ennek nyomán elhatározták, hogy elvetnek még 20 hold cék­lát, 40 hold tarlókukori­cát és 5 hold uborkát. Mindezeken kívül tervezik még a csiszolóüzem bővítését. Innen terven felül 50 ezer fo­rint bevételt várnak. Szük­ség is lesz erre. Muka János Előzzük nteff a gabonatüzeket Meglepetések a járási MNK-ban A járási selejtezők és ifjú- i sági kupa selejtezők eredmé­nyei: Mende—Péteri 1:0, tovább­jutott Mende, Tápiósáp—Tá­piósüly — Tápiósüly nem je­lent meg, Gyömrő—Ecser 6:1, továbbjutott Gyömrő, Mono- rl-erdő—Nyáregyháza 7:1, to­vábbjutott Monori-erdő, Vasad ! —Pilis 2:9, továbbjutott Pilis, 1 Káva—Űri 1:8, továbbjutott Űri. Vasárnap lejátszásra kerülő selejtezők: Tápiósáp—Mende 17.30 óra­kor, Monori-erdő—Pilis I 17.30, Gyömrő—Űri 17.30. Tápiósüly ifj.—Mende ifj. 16 órakor, Monori-erdő—Pilis ifj. 16 ó, Gyömrő—Űri ifj. 16 ó. — H. L. — Járásunk területén már mindenütt megindult a gabo­naféleségek betakarítása. Köz­tudott, hogy a hosszan tartó szárazság akadályozta a jó termésátlag kialakulását, ezért is kell nagyobb súlyt helyez­ni arra, hogy a gabonafélesé­geket megmentsük a tűztől. Már eddig is több gabonatűz és nagyobb kár keletkezett a járásunk területén, mint az el­múlt 5 évben együttvéve. Tény az, hogy ahol a megelőzés za­varmentes, ahol a dolgozók tisztában vannak a tűzrendé­szet! feladataikkal és be is tartják azokat, ott megelőzhe­tők a tűzesetek. Egy eldobott cigarettavég, egy szabálytalan helyen történt munkavégzés is egész gabonatáblák pusztulá­sát idézheti elő. Hogy ez ne következhessen be, fontos az alábbi néhány tűzrendészeit rendelkezés szigorú betartást. A gazdaságoknak az aratást a vasút mentén kell megkez­deni és a terményt a legrövi­debb időn belül el kell szállí­! tani — hiszen a mozdonyokból kipattanó szikra sok tűzeset előidézője. — Csak tűzrendé' szeti követelményeknek meg­felelő gépekkel szabad a beta­karítási munkákat végezni, fontos a kifogástalan szikra­fogó berendezés, a gép legyen tűzrendészed utasítással és kellő mennyiségű tűzoltófel­szereléssel ellátva. A gabona­táblák őrzését minden gazda­ságnak meg kell szerveznie. Meg kell akadályozni, hogy gyermekek és illetéktelen sze­mélyek gabonaföldek között táborozzanak, vagy közleked­jenek. Nagy gondot kell fordí­tani szalmakazlak elhelyezésé­re, a befejezett kazlak környé­két meg kell tisztítani és vé­dőszántással ellátni. Ebben az időszakban a fe­lelősség is hatványozottabb mértékben előtérbe kerül. Aki nem tartja be a megelőző tűz­rendészet! rendelkezéseket, a felelősségrevonást nem kerül­heti el. Fülöp József tü. fhdgy. KAZAL­RAKÓK Nemcsak a kazalrakók hom­lokán gyöngyöztek aznap vé­ré jtékcseppek — a miénken is. Talán jól is jött az a kis pihenő, amíg beszélgettünk a kazlazó brigáddal. Tizennégy ember rakta kazalba a szal­mát a maglódi határban. S míg mi a hőségtől homályos szemmel kérdeztünk, a brigád­vezető — Krekács István — jókedvűen válaszolgatott. — Hogy meddig leszünk itt? Este hétig, gondolom. De a baj, hogy mindenki okos akar lenni, s a saját fejük után dolgoznak. Hát nézze meg: milyen alap ez?! — mu­tatott a kazalra de közben hu­nyorgott, mosolygott a szeme, várta, mit szólnak a többiek. — Ne beszélj már! — csat­tant rögtön a válasz. — Megy itt minden jól! Csak tudják mi a baj? Hogy az a vizeslajt ott a túlvégen nem pálinkával van teli! Mer vizet vizet iha­tunk, amennyi kell! De ennek a Jóskának hiába beszélünk, hogy pálinkát töltsön! B. Potocska János, Sáránsz- ki Mihály és V. Laczkó Pál is letette a villát, odajöttek ők is, egy kis beszélgetésre. — Milyen az idén az árpa? — Hát nem is rossz... Ti­zennégy mázsát hozott átlago­san. Jó a szalma is, csak csú­szik. Máma összerakjuk, hol­nap gyühet az elevátor. A két traktorost, Nagy Pált és Móricz Lajost kérdeztük meg: — Aratás ideje alatt meny­nyit dolgoznak naponta? — Én bizony tizenkettő, ti­zennégy, de van úgy, hogy ti­zenhat órát is. Ilyenkor renge­teg a dolog. Van éjszaka, mi­kor összesen három órát al­szom, hajnalban már négy óra előtt kelek. Az ősszel kiugrott az ötszáz órám, ha jól szá­molom. De az utolsó napok­„\ ELED VAGYUNK. VIETNAM ’ Együttérző tettek A járás általános iskolás tanulói is kinyilvánították a maguk módján együttérzésüket a harcoló vietnami néppel. A bényei gyerekek Moszkva-albumot állítottak össze és elhatá­rozták, hogy békefasort ültetnek az iskola előtti részen. Ecse- ren vietnami őrtüzeket gyújtottak és szavalóversenyeket ren­deztek vietnami költők műveiből. A maglódi 2. számú iskola úttörői egy albumot állítottak össze, amely bemutatja hazánk életét. Az albumot elküldték az egyik vietnami iskolába. Mo- nori-erdőn, az úttörőavatáson vietnami pajtásokat vendégeltek meg, együtt szórakoztak, megajándékozták őket. A péteri gye­rekek elhatározták, hogy mindegyikőjük legkevesebb 5 forint értékű hulladékot gyűjt össze és a befolyt összeget a vietnami pajtásoknak adják. A pilisi 1. számú iskolában úttörőriporter- gárda alakult, elsősorban vietnami anyagot gyűjtenek össze. A járás valamennyi általános iskolájában irodalmi pályá­zatot hirdettek, Veled vagyunk, Vietnam címmel. A pályáza­tok eredményesek voltak, néhány különösen szép, őszinte írás született. A sok közül kettőt — a vecsési 4-es számú általános iskola úttörőinek két pályamunkáját — közreadjuk. t Békét a világnak! Világszerte kiáltjuk: Békét a világnak! Az igazságért harcoló, Lángokban álló Vietnamnak, Békét! Békét! Békét! Békét a népnek, Mely oly sokat szenvedett. Vietnam lángolt, Vietnam könnyezett. Hull a könny, és hull a nép. Kiáltjuk: végre elég, elég! Elég a vérből, könnyből, szenvedésből. Elég a halálból, jajból egyaránt. Béke, állítsd meg végre, Állítsd meg egyszer a halált! A nép akarja: Békét a világnak! Békét végre a népnek s Vietnamnak! Forgács íjászló 6/a oszt. tanuló „Én nem éltem át háborút“ Békét a világnak! Ezt a feliratot látjuk az utcán, halljuk a rádióban, televízióban. Ez az óhaja minden békeszerető em­bernek. Különösen azok kívánják ezt, akiknek szülőföldjén már régóta dúl a pusztító háború. En nem éltem át háborút, csupán 11 éves kisdiák vagyok. De szüleimtől, a felnőttektől hallottam a háború borzalmairól. Történelemórán tanultam meg különbséget tenni az igazságos és az igazságtalan, hódító háború között. Láttam a televízióban, a moziban földig lerom­bolt lakóházakat, kórházakat, iskolákat, szörnyű sebektől szen­vedő gyermekarcokat, hozzátartozóikat kereső embereket. Na­ponta értesülök a vietnami pajtások nehéz sorsáról. A harcban a gyerekek is segítenek a katonáknak, hogy minél előbb sike­resen visszaverjék az amerikai betolakodókat. Szívemből kí­vánom, hogy vége legyen a Vietnamban dúló igazságtalan há­borúnak és az amerikai elnyomó zsarnokok menjenek haza, mert Vietnam földje nem az övéké. Bízom abban, hogy a viet­nami nép győzni fog, mert azt a népet, mely az igazságért har­col, nem lehet legyőzni. Pajtásaimmal együtt kívánom a vietnami pajtásoknak, hogy minél előbb ismerjék meg a nyugodt, békés életet, és felejtsék el a háború borzalmait. Ughy Gyöngyi 5/a oszt. tanuló SPORT Törökbálint—Üllő 2:1 (1:0) A brigád ban már neki is ütődött a fe­jem a kormánykeréknek. Csak azt nézem, hol lehetne alud­ni! — mondta Nagy Pál. — És a kereset? — Megjárja ... Nem a leg­jobb. Ezért a munkáért bi­zony nem a legjobb... — Mióta traktoros? — 1964 óta. — Hát ha nem éri meg, miért nem hagyta abba? Űj arca van a határnak — No, azt azért nem ... — mosolyogja el magát. A nap felettünk jár, vibrál a levegőben a hőség, és sehol egy maréknyi kis árnyék. Új­ra az „i tokára” terelődik a szó, a brigádvezető elmondja, hogyan kell olyan „igazi mendeiesen” inni. Hiszen, mi is lehetne ilyenkor a téma?! A tarló mellett, a dűlő másik oldalán tikkadt silókukoricák bújnak — de csak alig-alig — a perzselő rögök körül. — Lucerna volt ott. Ha lesz eső, ebből a silókukoricából is lesz valami... — fogja el a brigádvezető a pillantásunkat. — De csak a szárazságra panaszkodhatunk — mondják. — Mert, most azért mennek a dolgok... Ez a mostani el­nökünk olyan, hogy érti a dolgát, no! Látszik, hogy érti a dolgát! És ezzel vége is a pihenő­nek. A brigádvezető veszi kézbe először a villát — mi is elbúcsúzunk a kazlazó bri­gádtól. Koblencz Zsuzsa Somodi felvételei Több játékos sérülése miatt erősen tartalékos csapat sze­repelt vasárnap Törökbálin­ton. Mégis — mint ahogy álta­lában minden mérkőzésen — Üllő lépett fel támadólag. S ez is „hagyomány”, a helyzetek sorát hagyták kihasználatla­nul. Előbb Tomozi, majd Szűcs és Burza lövései suhan­tak el a kapufa mellett, majd a 6. percben Tomozi nagy ere­jű és jól irányzott lövése a kapufáról vágódott vissza. Eb­ben a játékrészben három szöglet jelezte az üllőiek fölé­nyét. A 12. percben futott végig a pályán az első hazai táma­dás. A védelem hárítani tu­dott, sőt azonnal indított el­lentámadás során Tomozi vi­harzott el a jobb szélen, de lövését a kapus kiütötte. A 21. perctől kezdve némi hazai fö­lény jellemezte a játékot és nemegyszer az egyébként jól védő Nigrényi nehéz helyzet­ben hárított. A 25. és a 29. percben hatalmas üllői hely­zet maradt ismét kihasználat­lanul. Előbb Szűcs A., majd Tomozi hagyta maga mögött a védőket, de túlságosan kisod­ródtak és így a védelem ügy- gyel-bajjal hárítani tudott. A 33. percben ismét hazai táma­dás futott végig a pályán. Az előreívelt labdát a bal szélen tartózkodó középcsatár kapta aki zavartalanul megszerezte csapata vezető gólját. A gól nem törte le az üllői játékoso­kat, továbbra is veszélyes el­lentámadásokkal válaszoltak —, sikertelenül. Közben Burza megsérült, fájó lábbal volt kénytelen tovább játszani. A II. félidőben Ismét az ül­lői csatársor vezette az első komoly akciót. A 13. percben egy támadásnál a kaputól 20 méterre a helyiek szabálytala- ságot követtek el. Győri állt a labda mögé, s a bal felső sa­rokba óriási gólt lőtt. Az egyenlítő gól után szinte szár­nyat kapott az üllői gárda és sorra vezette a támadásokat. Főleg Szűcs és Tomozi voltak veszélyesek, sajnos, igen sok­szor eléggé durva módszerrel választották el őket a labdá­tól. A 20. perctől kezdve a he­lyiek igen rákapcsoltak. Sza­bó, Boda és Győri, de nem egyszer Nigrényi kapus meleg helyzetben, de menteni tudott. * A 34. percben kihagyott az üllői védelem. Győri kissé alá­szaladt a labdának és a kifutó kapus mellett némi szerencsé­vel a, hazaiak megszerezték a vezető góljukat. A 43. percben hatalmas üllői helyzet maradt kihasználatlanul. Ezen a mérkőzésen is pontot szerezhetett volna az üllői csapat, ha egy kicsit szerve­zettebben játszik. Véleményem szerint a mér­kőzés sorsát Burza sérülése és Marton—Erős szélső játéka döntötte el, mert egyik sem boldogult a jól záró hazai vé­delemmel. Egyénileg Tomozi, Szűcs, Boda és a két gól ellenére Nigrényi játéka emelkedett ki. —fülöp—

Next

/
Oldalképek
Tartalom