Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

Baleset m keré.’ípárosversenyen A kijelölt cél helyett a váci kórházba futott be Zsilka Sán­dor, a Tipográfia egyik kerék­páros versenyzője. Igaz, nem kerékpárral, ahogyan indult,' hanem egy fehér mentőkocsi­val. A mintegy ötvenes verseny­ző kerékpáros csoport, vasár­nap reggel Fótról indult, s to­vább Vácrátót—Veresegyhá­za volt a kijelölt útjuk. Zsil­ka Sándor Vácrátót határában, az egyik erősen lejtős kanyar­ban haladt éppen, amikor el­törött kerékpárjának első vil­lája és a fiatalember sziltózva, eszméletlenül vágódott az út­testre. A közvetlenül mögötte haladó két versenyző — nem számítva az előttük támadt hirtelen akadályra — átbukott rajta. Zsilka Sándor agyrázkódást, fej, és egyéb sérüléseket szen­vedett, míg két sporttársát, csupán elsősegélyben kellett részesíteni a váci kórházban. (vágvölgyiné) Szerdán — kétszer Valamit visz a víz Az építők filmszínházának népszerű archív-sorozatában szerdán egy 25 évvel ezelőtt készült magyar filmet vetíte­nek délután öt és hét órai kez­dettel. A Valamit visz a víz Zilahy Lajos nagysikerű regé­nyéből készült film, melynek rendezője is az író volt, 1943- ban. A főbb szerepeket Kará- dy Katalin, Jávor Pál, és Pá- pay Klára játssza. Kisnémedi A tantestület még nem vakációzik A június 16-án megtartott tanévzáró ünnepéllyel a tan­testület munkája nem ért vé­get. Ma tartják a nevelői érte­kezletet, melyen már a jövő tanévi feladatokat és nyári szünidő programját tárgyalják meg. (—k) VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 141. SZÁM 1938. JUNIUS 18.. KEDD Hat központi, rendezvény — évente Kiállítás készül Több beleszólási jogot a népművelési tanácsnak a művelődési beruházásoknál Megtartotta az első félévet záró ülését a városi népműve­lési tanács a Madách Imre Művelődési Házban. Az elmúlt hat hónap munkájáról Kis­martoni Ferenc művelődésügyi felügyelő adott tájékoztatást. Az intéző bizottság elvi és gya­korlati segítséget adott a kul- túrmunkához, és mindjobban irányítója lett a céltudatos művelődéspolitikának. A közeljövő feladatait Po- vázsai Sándor, a művelődés- ügyi osztály vezetője ismertet­te. A következő időszakban fokozottabb mértékben elő kell segíteni a termelési kultúrát. Ezt a célt szolgálja a szocia­lista brigádvezetők, a műszaki értelmiség "és a kultúrfelelősök klubja. Növelni kívánják a technikai ismeretek és készsé­gek fejlesztését elősegítő szak­körök számát. Kiállításon mutatják be a város iparának történelmi fejlődését. Nagyobb gondot kell fordí­tani a szocialista hazafiság el­mélyítésére. valamint az inter­nacionalista nevelésre. Fontos a dialektikus materialista vi­lágnézet terjesztése. Tovább keresi az utat a népművelési tanács: hogyan lehetne meg­hittebbé, külsőségeiben még színvonalasabbá tenni a tár­sadalmi és a családi ünnepe­ket? Több pontban határozták meg a népművelés irányításá­nak továbbfejlesztésével kap­csolatos tennivalókat. A széles körű vita során a népművelési tanács a követ­kező hat, állandó központi ren­dezvényt fogadta el évről évre visszatérő programként: 1. A Dunakanyar-dalostalálkozó, 2. A megyei képzőművészeti ki­állítás, 3. Középiskolák kul­turális vetélkedője, 4. Színmű­vészeti Főiskola vizsgaelőadá­sának váci bemutatója, 5. Audió-vizuális fesztivál és 6. Építők napja a szigeten. A jobb kooperáció érdeké­ben a jövőben kulturális in­tézményeink képviselői ha­vonként egy ízben összeülnek, és egybehangolják a progra­mokat. Az anyagi erők össze­fogása terén előrehaladást je­lent az a megállapodás, hogy három-négy rendezvényt szét­osztanak az üzemek között, s így a deficitesre tervezett elő­adások ráfizetése nem a köz­ponti kultúrházat terheli. Kérte több hozzászóló, hogy a népművelési tanácsnak nagyobb beleszólása le­gyen a jövőben a népmű­velési jellegű beruházások tervezésénél, kivitelezésé­nél. Megvizsgálják a KIOSZ, a Spartacus, a Dunai Hajó és más hasonló szervezetek kul­turális tevékenységét. Végül megállapodás szüle­tett arra nézve, hogy az 50. évforduló tiszteletére rende­zett ünnepségeket hogyan ké­szíti majd elő a párt által lét­rehozott emlékbizottság. (P. r.) DUNAKESZI Gyér fény a lakásokban Felkerestük az Elektromos Művek kirendeltségének veze­tőjét, Balázs Károlyt, mert sok a panasz a gyenge áramszol­gáltatás miatt. Időnként a vi­lágítást adó lámpák olyan gyér fényt adnak, hogy olvasásra sem alkalmas az áram. Ez kü­lönösen 19 órától 22 óráig ta­pasztalható. Panaszkodnak a televízióné­zők is a gyenge áram miatt, nemcsak azért, mert zavart kelt a vételben, hanem azért is, mert ezáltal a készülék ki van téve a rongálódásnak, nem is szólva a sok bosszúságról, amit a hullámzó áramerősség okoz. — Az lehet, hogy egyes transzformátorokra kapcsolt utcáknál voltak ilyen esetek. Ezeket a hibákat rövidesen megszüntetjük. Kérjük a köz­ség lakosságát, hogy amennyi­ben a televízió, rádió, vagy vi­lágítás körül áramcsökkenést észlelnek, azonnal jelentsék az Elektromos Művek kirendelt­ségén és a hibát sürgősen ki fogjuk küszöbölni. Ehhez azonban az szükséges, hogy mi is tudjunk róla. (tinka) MEGTÁMADTA A RENDŐRT Oköljog upályán IRTUNK MÁR RÓLA, s most ismét fel kell emelnünk til­takozó szavunkat a járási labdarúgó-bajnokság mérkőzésein hovatovább eluralkodó durva játékstílus eilen. Alig zajlik le egy-egy labdarúgó-mérkőzés, hogy két-három sérültje, sebe­sültje ne lenne. S újabban már nemcsak a játékosok közül. Szombati számunkban rövid sporthírben közöltük, hogy a járási sporttanács fegyelmi bizottsága öt évre eltiltotta Ger- hát Mihály vácbottyáni labdarúgót „mindennemű sporttevé­kenységtől” — a játékvezető tettleges bántalmazása miatt. Mi rejlik e rövid hír mögött? Június 2-án Vácbottyálban játszották a helyi futballcsa­pat és a Fóti Vasutas mérkőzését. Alig kezdődött meg a játék, Gerhót Mihályt „utánrúgás miatt” kiállította Wernke Ottó, a játékvezető. Ezt követően közvetett szabadrúgást ítélt meg a tizenhatoson belül, a fóti csapat javára. Ennek hatására a ki­állított játékos beszaladt a pályára, és belerúgott a játékvezető karjába. E durvaság miatt Wernke Ottó lefújta a mérkőzést, s így az a hetedik percben félbeszakadt. Miközben a csapatok vonultak volna le, egy ballonkabátos férfi — a pályára bero- ] hanó közönség közül — úgy oldalba ütötte a játékvezetőt, I hagy bordatöréssel kórházba kellett szállítani. A JÁRÁSI SPORTTANÁCS fegyelmi döntését a legmesz- szebbmenően helyeseljük. E fegyelmi határozattal azonban — megítélésünk szerint — nem lehet napirendre térni a járási labdarúgásban meghonosodott ököljog, vagy „stílusosan” szólva: rúgás jog felett. Ez már erkölcsi kérdés is, mind a sportolók, mind a szurkolók vonatkozásában. Nem tudom, lesz-e bűnvádi vagy más következménye a játékos önbíráskodásának, akinek magatartása társadalmilag is veszélyes volt, minthogy tettével tovább izgatta az amúgy is elfogult helyi szurkol ótömeget, s mint ilyen — lélektanilag elindítója volt a játékvezető ellen elkövetett súlyos testi sér­tésnek. Ennek mérlegelése és eldöntése azonban már a bűn- < üldöző szervek hatáskörébe tartozik. Ami viszont sürgős állás- ‘foglalásra kell, hogy késztesse a járás minden szintű sport- irányítóit — beleértve a helyi sportegyesületeket is —, az a labdarúgósport eddig nem eléggé elítélt eldurvulása. NEM MAI KELETŰ felismerés a sport tömegnevelő ha­tása, s ebben is különleges szerephez jut napjainkban a tö­megeket vonzó labdarúgás. Nem közömbös hát, hogy ez a rá­hatás a szurkolók sokaságára pozitív, vagy negatív irányban érvényesül-e. A játékosokon múlik: sportban edzett, nemes küzdelmek izgalmát nyújtják-e a nézőknek, vagy a nyers fizi­kai erő durva érvényesülésének „ököljogát” szuggerálják. a jelenlevő tömegnek? Ez viszont már a sportegyesületek fele­lősségét veti fel, sportolóik nevelésével kapcsolatban. Az igaz­ságnak legalább a felét kimondtuk, ha mulasztásban marasz­taljuk el az egyesületeket. A durvaságok mentésére végül azt a szépen csomagolt érvet sem fogadhatjuk el, hogy a labdarúgás „korszerű” stí­lusa a kemény játék. Lehet ugyanis — és legyen is! — ke­mény küzdelem a pályán, ezt el is várjuk a sportban edzett játékosoktól. De az sportszerű küzdelem legyen, melyből ál­landóan érzi a szurkoló, hogy a nagyobb tudás, az acélossá édzett emberi akarat feszül egymásnak — s nemcsak a csapat győzelméért, hanem a jelenlevők nemes szórakoztatására. Azaz: Iássák, hogy emberek állnak küzdelemben egymással, akikkel szemben csakis emberséggel küzdhetünk, méltóan ön­magunk emberségéhez. LABDARÚGÁST, nem pedig boka- és lábszárrúgást, az emberiesség érvényesülését, nem pedig az ököljognak igazi sportolóhoz méltatlan alkalmazását akarjuk látni a verseny- pályákon! , Ferencz Lajos . / Ycsaeii kutya aa alsúviirosban Szeptember 8- — ebzárlat A Diesel-mozdony vezetője meghalt a helyettes állapota életveszélyes Szabálytalanságok sora okozta a balesetet Elítélték a verekedő sikkasztót járőrszolgálatban levő Vincze A pénteki vasúti szerencsét­lenség szereplőinek sora tra­gikusra fordult. Hegyi Ferenc, a Diesel-mozdony vezetője, szombat éjjel 23 órakor meg­halt a budapesti MÁV kórház­ban. Hártó Lajos, a helyettese, vasárnap is eszméletlenül fe­küdt, s az orvosok véleménye szerint állapota továbbra is válságos. A vizsgálat megállapítása szerint szabálytalanságok so­rozatát követte el a két vas­utas. A MÁV szabályzata ugyanis szigorúan megtiltja azt, hogy forgalmi pályán mozdony alá bújjanak, tetejé­re másszanak, vagy akár lét­ra segítségével felmenjenek a lokomotívra. A Diesel-mozdo­nyok motorháza és a föld kö­zött alig 19 centiméter a tá­volság; az ilyen alsó javítás csak a műhelyek aknáján vé­gezhető. » A műszaki vizsgálat egyéb­ként semmi olyan hibát nem talált a mozdonyon, amely in­dokolttá tette volna a helyszí­ni javítást. A jelző szabad utat mutatott a DCM iparvágánya felé, indulhattak volna, s ez Kútgyűrű gyártásához munkaerőt felveszünk jó kereseti lehetőséggel. RÁDI OTI TOZÉP-TELEP esetben a tolató tehervonat sem ütközik beléjük. A vizsgálat tovább folyik, hogy fényt derítsen a tragé­dia minden részletére. öt tárgyalás után hozott ítéletet a járásbíróság bünte­tőtanácsa Báthori László du­nakeszi gépkocsivezető bűn­ügyében. Múlt év szeptemberében, esti sörözés után, a dunake­szi vasútállomás közelében ta­lálkozott Tóth Sándor kon­zervgyári munkással, akivel nézeteltérése volt. Számon­kérés közben Báthori leütötte Tóthot, aki rendőrt hívott. A Ferenc és a civilben veletartó Katona János rendőrtörzsőr­mesterek Báthorit és Tóthot felszólították, hogy kövessék őket a rendőrségre. A rendőr­őrs udvarán Báthori ököllel arconütötte a rendőrt, majd kifutott az utcára. Itt érték utol, ahol Báthori támadóan szembefordult Katona János­sal és Tóth Sándorral. Ekkor Vincze törzsőrmester gumi- botját használta. Báthori László azzal, hogy Vincze Ferenc rendőrtörzsőr­mestert, hivatali kötelességé­nek jogszerű teljesítése köz­ben, tettleg bántalmazta, hi­vatalos személy elleni erősza­kot követett el. Ezért a bíró­ság hathónapi szabadságvesz­tésre ítélte és egyben elren­delte a Budapesti Központi Kerületi Bíróságnál sikkasztá­sért korábban kirótt és fel­függesztett hathónapi szabad­ságvesztés büntetése letöltését is. Az ítélet nem jogerős. (—sz) Hét végén jelent meg a vá­rosi tanács állategészségügyi osztályának hirdetménye, amely szerint 90 nap időtar­tamra — szeptember 8-i zá­rónappal — ebzárlatot ren­deltek el az egész város te­rületén. Dr. Haracsi Sándor főállatorvostól érdeklődtünk a szigorú rendelkezés oka fe­lől. — Az alsóvárosi külterüle­ten eoy kóbor kutyán a ve­szettség jeleit állapítottuk meg. A közegészségügyi szem­pontból veszélyes fertőző be­tegség elterjedésének meg­akadályozása céljából ren­deltük el a kilencvennapos ebzárlatot. — Mi ennek a jelentősége? — Minden kutyát és macs­kát elzárva, illetve a kutyá­kat megkötve kell tartani úgy, hogy azok más kutyával, vagy macskával ne érintkez­hessenek. Csak teljesen zárt udvarban lehet mellőzni a kutyák megkötését. — S a város területén? — Kutyát a tartási helyé­ről csak pórázon vezetve és szájkosárral szabad kivinni. A város területéről ebet vagy macskát csak a városi állatorvos kedvező eredmé­nyű vizsgálata után, ható­sági engedéllyel szabad ki­vinni. A szabadon talált ál­latokat kártalanítás nélkül kiirtatjuk. — A lakosságnak mi a kö­telessége? .— A veszettségre gyanús beteg kutyákat és macskákat haladéktalanul be kell jelen­teni, a Nagykörút 12. szám alatti állatorvosi rendelőben. Az idén a veszettség ellen eddig be nem oltott ebek utólagos beoltásáról is gon­doskodni kell. x _______________(P. r.) T IT-rekord Az elmúlt évadban rekordot ért el a Társadalom és Isme­retterjesztési Társulat helyi szervezete. Tíz hónap alatt 394 történelmi, társadalomtudo­mányi, földrajzi s más előadást tartottak a váci üzemekben, tömegszervezetekben és kul- túr otthonokban. A VÁCI TANGAZDASÁG (Vóc-Móriaudvar) sertéstelepére MUNKÁSOKAT VESZ FEL Elszámolás: teljesítménybérben Érdeklődés: a fenti címen (p.) FŐNÖKI SÓHAJ Érdekes. Ellen­tétben másokkal, ha egy kicsit iszom, mindjárt jobban kapcsol az agyam, fürgébben futnak gondola­taim, feloldódnak felesleges gátlá­saim, magabizto­sabb a megjele­nésem, és nincs „gyomoridegem”. Most is, hogy — a tejeskávés tíz­órai után — a fő­nök és Guzlicai kartárs társaságá­ban megittam négy deci rizlin- get, jobbnál jobb ötletek sziporkáz­nak agyamból, amiket azonnal meg is akarok var lósítani. Kettőnegyven­kor indul a busz, háromnegyve nre otthon vagyok. Bemegyek még dolgozni, mert a munka indulója zeng most ben­nem. Tram, ta-ta- ta-tam. Apropó, induló. Erről jut eszembe, hogy majd kiesik a gyomrom, olyan éhes vagyok. Me­gyek és eszem egy krumplistésztát, öt ötvenbe kerül. Többre nem telik, mert én fizettem a cechet. Hogyan is keve­redtem ebbe a...? Ja, persze... A fő­nök sóhajtása mi­att, hogy — „de meginnék egy po­hár bort!” — Ez­zel a sóhajjal zárt­tá le hivatalos tárgyalásainkat, tizenegy óra táj­ban. Pénztárcám hó végi állapotára való tekintettel azonban süketnek tetettem magam és telefonálás ürü­gyén kimentem a titkárnő szobájá­ba. De a főnök utánam jött. — Merre mész haza? — kérdezte tőlem félreérthe­tetlen célzással. — Még nem megyek — mond­tam. — Tanzániai rokonaim érkez­nek a délivel. — Mikor számo­lod el a napidíja­dat? — fordult Guzlicaihoz, aki — vesztére — ki­jött a szobájából. — Elmész vele? — kérdezte a tit­kárnő Guzlicait, mikor a főnök egy pillanatra vissza­lépett a szobajár ba. — Tehetek mást ? — fakadt ki mérgesen Guz­licai. Irénke rám sze­gezte kérdő te­kintetét. — Ezt már nem lehet elkerülni — sóhajtottam, s elővettem pénz­tárcámat. A fes­tett bélés mögül kihúztam a „du- gi” ötvenest — amit amúgyis a váratlan főnöki „megtisztelteté­sek” finanszíro­zására tartalékol­tam. Kovács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom