Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

MS T HEGYEI ívlap 1988 TÜNTTJS 18.. KEDD TÓTH és TÓTH Bag. Késő délután. Baráti társaság a művelődési ház igazgatójánál. A téma minden. És ez a mindeh manapság na­gyon sokat jelent. Magyar köz­életet és világpolitikát, kultu­rális életünk furcsaságait és az aszályos május várható kö­vetkezményeit. Mindenkinek van véleménye, megjegyzése. Régen úgy mondtam volna: aktívak az emberek. Ma in­kább úgy fogalmazom: felelős­nek érzik magukat mindenért, ami közel s távolban, vagyis e világon történik. Hiszen a világ ma már nagyon kicsiny, összezsugorodott, belefér a televízió képernyőjébe. Űjabb vendégek érkeznek. Két fiatalember. Az egyik ma­gas, nyurga, a másik középter­metű és zömök. Idegen csak én vagyok, a bemutatkozás így nekem szól. — Tóth Mihály — mondja a magas. — Tóth Mihály — nyújtja a kezét a középtermetű. Felkapom a fejem. Testvé­rek? Az nem lehet. Nemcsak azért, mert termetre, alakra nem hasonlítanak egymásra. Két Mihály egy családban sok lenne kicsit. Véletlen találko­zás, amelyből barátság szüle­tett? A művelődési ház igaz­gatója mintha a gondolataim­ban olvasna. — Bagón születtek mind a ketten. Nem testvérek. még csak nem is távoli rokonok. A nagy Tóth a községi tanács el­nöke. A kis Tóth a községi ta­nács titkára. A jelző csupán a harminc centi különbségnek szól... — Más is meglepődött már ezen — kapcsolódik az igazga­tó szavaihoz Tóth Mihály, az elnök. — Az élet remek szín­házrendező. Néha a legképte- lenebfc helyzeteket produkálja. — ö került előbb haza — bök az elnökre a titkár Tóth. — Tavaly áprilisban választot­ták meg a községi tanács el­nökének. Én csak fél évvel ké­sőbb, tavaly szeptemberben kerültem ide. Akaratlan a kérdés: — Melyikük honnan jött ha­za? Egymásra néznek, melyikük kezdje előbb. — Te vagy az öregebb — mondja a titkár Tóth. — Sajnos — bólint rá elnök Tóth. — Már negyvenegy éves vagyok., A szakmám: képesí­tett könyvelő. Tíz évig Pesten dolgoztam, majd hét évig Ik- ladon, az Ipari Műszergyárban voltam könyvelési csoportve­zető. Onnan hívtak haza. Titkár Tóth veszi át a szót. — Harminchárom éves va­gyok, lakatos szakmát tanul­tam a Gödöllői Gépgyárban. Három éve elvégeztem a gép­ipari technikumot. Attól kezd­ve szakoktatóként folytattam a munkám, míg csak haza nem hívtak ide. — Nem bánták meg? — Még nem — mondja tit­kár Tóth. — Pedig gond, baj akad elég — tűnődik elnök Tóth. — Akad ... — erősíti az el­nök Tóth szavát a .titkár. — Amíg csak aludni jártam haza a községbe, azt hittem, hogy a legnagyobb békességben és egyetértésben élnek itt egy­mással az emberek. — Lakva ismerni meg az embert — bólint rá elnök Tóth. — Sok a szomszédvita, ez az igazság. Apró, bosszantó ügyek. Hivatalos közbeavatko­zás nélkül is elintézhetek len­nének. Azt hiszem, a megértés hiányzik az emberekből. Az én még sokkal erősebben él bennük, mint a mi. Ez a ve­szekedések és bajok eredője. — Azért bőven akadnak na­gyobb gondjaink is — siet a kiegészítéssel titkár Tóth. — S ezek a lényegesebbek. Pél­dául az, hogy mire is fordít­suk a községfejlesztési alap 'nagyon kicsiny összegét. — Az idén már csak két­százezer forintunk van — mondja elnök Tóth. — Az ál­lami támogatás megszűnése 'zázhúszezer forint hiányt pl ént. Csak a házhelyren­dezési terv nyolcvanezer fo­rintba kerül. Az ivóvízmű tervezése másik harminc­ezer. Marad kilencvenezer forint utakra, járdákra, köz- világításra és sok más, ki- sebb-nagyobb probléma meg­oldására. Ez az összeg csepp a ‘sngerben. — Ha megkapnánk a kom­munális adót — szól közbe tit­kár Tóth —, az már segítség lenne. — Ebben valóban segíthet- n nekünk — marad a témá­nál elnök Tóth Mihály. — A község területén üzemelő gépállomás után mintegy százhúszezer forint kommu­nális adó illetne meg minket. — Február másodikán le­velet írtunk a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat főköny­velőjének Monorra. Arra kértünk nagyon udvarias hangon választ, hogyan kí­vánják rendezni a községnek járc kommunális adót. Vá­laszt azóta sem kaptunk a főkönyvelőtől... — idézi az ügyet titkár Tóth Mihály. Az elnök folytatja: — Miután a főkönyvelőtől válasz nem érkezett, április 29-én levelet írtunk a vál­lalat igazgatójának az ügy­ben. Választ tőle sem kap­tunk a mai napig. — Hogy miért lenne olyan nagyon szükségünk a pénz­re? — kérdezi inkább csak önmagát titkár Tóth, s vá­laszt is ad nyomban. — Négy esztendeje száznegyvenezer forintot költöttek az óvoda rendbehozására. Tavaly hu­szonnégyezer forintot. Ta­tarozás közben azonban ki­derült, hogy az épület élet- veszélyes, azonnal ki kelleti üríteni és le kell bontani. Most szükségmegoldásként az egyik iskolában működik az óvoda. Az új felépítése egy­millió-kétszázezer forintba kerül. A járás félmillió forin­tot ad hozzá. Hétszázezer fo­rintot viszont nekünk kell előteremtenünk. — Magyarán mondva — közli az igazságot elnök Tóth —, az elkövetkező esz­tendők községfejlesztési alap­jának minden forintja erre a célra kell... Sok még a gond, a probléma a faluban. Az elnök és a tit­kár Tóth Mihály hosszan so­rolja a megoldásra váró leg­szükségesebb feladatokat. Sza­vukon érezni: szívügyük a falu, ahonnan elindult s aho­vá most visszatért életük út­ja. Prukner Pál Mi van a keramitpadió alatt? A teraszon sok a vendég, a nap elől a gombaernyők me­nedékébe bújnak. Az asztalo­kon friss, habzó sör. Csendes beszélgetés, a dugipénztől a világpolitikáig mindenről szó esik. A modern berendezésű bel­ső helyiségben is sokan álldo­gálnak; a söntéspultnál gyors kezek szolgálják ki őket. Va­jon a szomjazok közül hányán tudják hogy a tiszta kőkockák alatt több mint ötszázéves pince rejtőzik? Ajtaja alig egy méter ma­gas, vastag fája erősen kor­hadt. A széles vaspántot két­száz éves lakat fogja, biztosan elzárva az utat a hívatlan lá­togatók elől. A lakattal egy­idős kovácsoltvas kulcs éles csikordulással fordul a zár­ban; stötét lyuk tátong a lá­bunk alatt. A kinti hőség után arcul csap a pince hidege. A kulcsot is magunkkal hozzuk: vigyázni kell rá, nyilvántartja a Nemzeti Múzeum. A súlyos boltívek csaknem agyonnyom­nak; a pince falai másfél mé­ternél is vastagabbak. A söntés padlójából nyíló pincelejárón leszűrődik a ven­dégek nevetése. Jól érzik ma­gukat az isaszegi Autós A 200 éves kulcs Bisztróban. Itt lenn azonban elfelejtjük a mát, a fal, a le­vegő régmúlt korok szellemét idézi. Az Autós Bisztró helyén már a török idők előtt csárda állt. Szállást, meleg ételt kaptak itt az átutazó ke­reskedők, vándorlegények, a futárok, s a küldöncök. Ak­kor épült a pince is, jóféle bort tartottak benne akkor is, most is. A szájhagyomány úgy tart­ja, vastag falai biztos védel­met nyújtottak a kurucoknak, később a negyvennyolcas sza­badságharc katonáinak is. A törökök lerombolták ugyan a régi csárda falait, de maguk is vendégek fogadására alkal­mas épületet emeltek a helyé­re. Aztán földes urak ideigle­nes szálláshelyéül szolgált sokáig. Már Bél Mátyás emlí­tést tesz róla a Bécsben, 1735- ben megjelent Magyar Föld­rajzában. Ekkor már Gras­CEGLED Most a kamilla illatozik Szaporodnak az előkészítő telepek Jöhetnek a diákok Zöldség- és gyümölcsfélék feldolgozásával, szárításával foglalkozik már leginkább a megyei szeszipari vállalat ré­gi, ceglédi telepe. A készítmé­nyek választékának gyarapo­dása' egyben névváltozást is hozott: most szárító-, feldolgo­zóüzemként működik a ceglé­di kirendeltség. Aus idei szezon előkészületeit már hetekkel ez­előtt megkezdték, .Felújították a gépeket, éiréhorizték az elektromos berendezéseket, és HETI FILMLEVEL A LEGTITKOSABB ÜGYNÖK Csehszlovák filmparódia Veszedelmes feladatról lé­vén szó, most is, mint min­dig, a W4C ügynököt bízzák meg vele. Egy „ismeretlen vá­rosban”, az X hotelben kell megszállnia, és ott az Y asz­talról el kell lopnia a Z sótar­tót, melyben elrejtettek egy titkos tervet arra vonatkozó­lag, hogyan lehet a Venus bolygót felhasználni háborús célokra. Ezzel a fontos megbí­zatással kezdődik A legtitko­sabb ügynök című csehszlovák film, s a néző már az első kép­sorok után vérbő krimiparó­diát remél. Aztán csalódnia kell. Nem érti, hogy mit és miért parodizálnak. Ez pedig alapvető hiba. Gyakorlatból tudjuk. Volt idő, nem is olyan régen, amikor vitatkoztunk is a vita kedvéért anélkül, hogy tudtuk volna, tulajdonképpen miről is vitatkozunk. Nos, ez a helyzet most is, a néző sze­mével nézve a dolgokat. Mert ugyan ki látott már az átlag magyar mozüátogatók közül akárcsak egyetlen James Bond-filmet is? Legfeljebb né­hány, mindenre elszánt turis­ta, aki nem sajnálta megkur­títani a kevéske hetven dol­lárját, hogy másfél órán át együgyű krimit nézzen végig valamelyik nyugati ország mo­zijában. James Bond-filmet ugyanis eddig még egyetlen magyar moziban sem vetítet­tek. (Nem is hiányoljuk!) De ha nem vetítettek, akkor miért volt szükség A legtitkosabb ügynök bemutatására? A pa­ródiát csak akkor értékeli és élvezi a néző, ha azt is tudja, hogy kit-mit parodizál. Enél- kül a legszellemesebb paró­diaötletek is hatástalanok ma­radnak, s legfeljebb csak azért nevetünk rajtuk, hogy a szom­szédunk lássa: ismerjük mi a James Bond-filmeket. Pedig nem ismerjük. És nem is va­gyunk túlságosan kíváncsiak rájuk. De azért valahogy lep­leznünk kell ilyen irányú „el­maradottságunkat”, ha egy­szer már megvettük azt a mo­zijegyet, és még másfél órát is rászántunk arra, hogy szó­rakozzunk. Még mindig jobb elhitetni a világgal, hogy mi szórakozunk, mint elismerni azt, hogy ezúttal bizony ve- lünk szórakoznak. Azok, akik megvették ezt a filmet. — P — mindent megtettek, hogy kellő időben, zökkenő nélkül indul­hasson a termelés. Most bér­munkaként a Debrecen kör­nyékéről érkező szárított ka­millát csomagolják. Hamaro­san megérkezik a vidéki elő­készítő telepekről az első szál­lítmány: szárítani való hagy­mát, zöldségfélét várnak. Mivel a géppark megnőtt, a munkaerőt is növelni kell Az idén már az eddiginél több nőt alkalmazhatnak. Ceglédről Ojár nem tudnak „munkáso­kat toborozni”, a járásból, fő­leg a közeli községekből vár­nak munkára jelentkező lá­nyokat, asszonyokat. Tavaly 800-an dolgoztak a szezonban, most 1200 is kaphat munkát. Egyre növekszik az előké­szítő telepeik száma is. Az abonyin, csemőin, nyársapátin kívül Nagykátán, Tápiószőllő- sön és Szolnok közelében nyi­tottak előkészítő, tisztító üzem­részeket. Vidéki telepeiken 400 asz- szonyt alkalmazhatnak. Au­gusztustól pedig minden tele­pükön és Cegléden is foglal­koztatnak diákokat. (eszes) Népművészet a modern ízlés szolgálatában híradás egy érdekes kiállításiból Hadüzenet a vendéglátóipar­ban elburjánzott giccsnek — így lehetne távirati stílusban összefoglalni annak a kiállí­tásnak a lényegét, amellyel a magyar népművészet új olda­láról mutatkozik be ezekben a napokban Budapesten a Ré­giposta utcában. A bemutató szervezői a vendéglátóiparban alkalmazható s a magyar népi iparművészet hitelesen reprezentáló termékeivel — mint hétfői tájékoztatójukban is elmondották — főként arra törekszenek, hogy a hagyomá­nyos remekművek használatát összhangba hozzák a modern igényekkel. Bizonyítják ezt a különböző, népi faragású, ám modern bútorok, függönyök, faliszőnyegek, kerámiák, öt­vösdíszek, térítők. Sárköz, Ka­locsa, s az alföldi mesterek legszebb darabjai láthatók az érdekes kollekciókban. Noha elsősorban a vendéglátóipari vállalatokra gondoltak' a ki­állítók, az egyes darabok a mai modern otthonnak is szin­te nélkülözhetetlen kellékei. A Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet ezen­túl elvállalja egy-egy magya­ros étterem berendezését, fel­szerelését, üzemszervezését, idehaza és külföldön egyaránt. A kiállítás egy hónapig tart nyitva, s a látnivalókon kívül hasznos tanácsokat kaphatnak itt az érdeklődők a modern la­káskultúra fejlesztéséhez. S. P. Retikülrádió Megkezdték a székesfehér­vári Videotonban a rövid- és középhullámon működő mini­szuper rádió sorozatgyártását. A kis retikülrádiót, amely szíjjal csuklóra akasztható, tetszetős műbőr kávába épí­tik. Az év végéig pedig mint- e°v 26 000 miniszupert dob­nak piacra. salkovich gróf birtoka volt ez a terület, ő építtette újjá a régi fogadót. így a pesti sze­keresek ismét itt válthattak lovat, újra a kereskedők leg­ismertebb állomáshelyévé vált. A pincét nem érintették a rombolások, építések, válto­zatlan nyugalommal, szilárd­sággal tűrte az idők és korok viharát. Azóta egyszer sem kellett tatarozni vagy meg­erősíteni, erős, mintha ma építették volna. Idén ősszel mégis munkások költöznek a pincébe, a néhol már porladó köveket olajfestékkel vonják be, a döngölt földre is padló kerül. Tavasszal, a szezon kezdetére pinceborozó nyílik itt, hasonló a badacsonyiak­hoz. Korhű, hangulatos be­rendezéssel, igazi hűvössel a nyári melegben. A kurucok, vörös sipkások után „vörös orrú” borszeretők pihenője lesz. — V. V.— Jó és sok gyapjút adtak idén a juhok A Gyapjúforgalmi Vállalat a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban nyírt gyapjú átvételével az idén is a helybeli fogyasztási szövet­kezetét bízta meg. Eddig háromszor volt gyap­júátvétel a nagykőrösi szövet­kezet telepén. A birkatartók 250 mázsa gyapjút vittek be. Június 26-án lesz pótátvétel, s még 25—30 mázsa gyapjú be­hozatalára számítanak. Mint a szövetkezet áruátvé­teli irodájában mondották, az idei gyapjú minősége jó. Egy birkáról átlag 4 és fél kg-ot nyírnak. A gyapjú 80 százalé­kát 79—85 forintos kg-onkénti áron vették át, s csak 20 szá­zalék lett gyengébb minőségű. Eddig Nagykőrösön öt tsz tartott birkát. Az idén a hato­dik, a Hunyadi is belépett a birkatartó gazdaságok sorába. Monteverdi Esztergomban Monteverdi háromszázhet­ven évvel ezelőtt Esztergom­ban táborozott. A nagy olasz zeneszerző emlékét idézte a vasárnap délelőtti hangver­seny az Esztergomi Vármú­zeumban. A török kézen levő eszter­gomi vár felszabadítására Má­tyás főherceg az 1590-es évek elején, vallon, német és olasz seregeket sorakoztatott fel. A harcokban részt vett kisebb csapattestével a mantovai herceg is, aki udvari kíséreté­ben magával hozta Claudió Monteverdit, fiatal udvari ze­nészét. Az Árpádok korából fenn­maradt vár varázsom hangver­senyteremmé alakult. Szend- rey-Karper László játékához és a Budapesti Madrigálkórus korabeli madrigáljaihoz alig képzelhettünk volna eszmé­nyibb díszletet az Európában egyedülálló freskóknál. Délután operabemutató zár­ta az ünnepet. Odisszeusz ha­zatérése című, sokat vitatott Monteverdi-münek töredékeit szólaltatták meg az Operaház magánénekesei, Huszár Klára rendezésében. TI OSTABONTÁS Lesz-e telefon? A Gödöllői Járási Földhiva­tal a tavasszal költözött Aszódról az Ady Endre utcába. A hivatal, mely a járás két tucatnyi községének minden ingatlanügyét intézi, még min­dig telefon nélkül dolgozik. A munkatársak alig tartózkod­hatnak a hivatalban, mert órákat kell mászkálniuk olyan ügyekben, amit egyébként te­lefonon percek alatt elintézné­nek. Nem beszélve az ügyfe­lekről, akik esetleg napokat és útiköltséget áldoznak a fontos hiányzó készülék miatt. Nem volna egyszerűbb és gazdaságosabb, soron kívül be­kapcsoltatni a modern techni­ka eme nélkülözhetetlen vív­mányát? Mayer Béla Gödöllő VMS MR! Szezonban vásárolhat engedményes áron! Vevőink még jobb kiszolgálása érdekében augusztus 31-ig MEGHOSSZABBÍTOTTUK ENGEDMÉNYES VASARUNKAT JAWA SUPER M—20 kismotor kempingezéshez MOTORKUU utánfutó PILLE motorkerékpár utánfutó RÉGI AR ÚJ AR 5320— Ft 4600,— Ft 2700,— Ft 1900,— Ft 2400,— Ft 1700,— Ft OTP-HITELLEVÉLRE IS A Csepel Mintateremben Bpest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 59. Nyitva: 9—17 óráig, szombaton 8—12 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom