Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Országos mezőnyben negyedik lett Csillebércen rendezték meg az idei kulturális szemle kép­zőművészeti döntőjét az ország legjobb általános iskolai ta­nulói között. A megyei elsők egy plakát megrajzolását , és egy költemény illusztrálását kapták feladatul. Országos vi­szonylatban negyedik helyre került a váci Császár Zsuzsa (Hámán Kató iskola), s ez egy­ben a fővárosi képzőművésze­ti gimnáziumba való felvéte­lét is jelentette. Fél évszázad bélyegeiből A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA NYÁR! TÁNCTANFOLYAM A Madách Imre Művelődési Házban idén is megrendezik a mindig népszerűségnek örven­dő nyári tánctanfolyamot. A jelentkezőket 17-re, hétfő este hét órára várják a földszinti nagyterembe. Oktató: Kisné Kékesi Ica, aki a legújabb tár­sastáncokat is felvette a most kezdődő tanfolyam tanrendjé­be. XIX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1968. JÚNIUS 16., VA:>~NAP Vizsga a „rombolón" A mezőgazdaság új technikusai Tételek a karón — Tehén a gépek mellett Június 19-én MNK-sorsolás A járás és a város területén működő járási-városi és me­gyei területi bajnokságban sze­replő felnőttcsapatoknak az MNK versenyeire történő ne­vezési határideje június 12-e volt. A járási-városi szövetség a sorsolást június 19~én 16 óra 30 perckor tartja meg a sport­köri képviselők részvételével. Az MNK-ban az indulás a já­rási-városi és megyei területi csapatoknak kötelező. Hétfőn és kedden iskolai beiratás A városi tanács művelődés- ügyi osztálya közli, hogy Vác valamennyi általános iskolá­jában a beiratás hétfőn és kedden lesz, délelőtt 8>-íóZ 12- ig és délután 14-től 18 óráig. ÜGYELETES ORVOS Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet : Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Áfra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. A beosztásban hét közben változás történhet. Péntek reggel már három­negyed hétkor felsorakoztak a Váci Mezőgazdasági Techni­kum végzős növendékei az is­kola máriaudvari tangazdasá­gának gyakorlati vizsgára ki­jelölt területén. A gépek már előző napokban „kivonultak”: az UE—28-as, Super-Zetor, a D4K erőgépek mögé kapcsol­va a tárcsa, porozógép, kapáló, fűkaszáló, szerves- és műtrá­gyaszóró munkagépek. Előttük egy-egy földbe vert karó, raj­tuk a papírra gépelt tételek. Pornói István igazgató a vizs­gáztató tanárokkal, a vizsga- bizottság két elnökével: Ba­lázs Ottó osztályvezetővel a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium szakoktatá­si főosztályáról, Bogdán Zol­tán megyei szakfelügyelővel, három-három tagú bizottságot alakítottak, egyet a növényter­melési, egyet az állattenyész­tési tudományok gyakorlati is­mereteinek számonkérésére a képesítőző hallgatóktól. A „vizsgatér” közepén fehér abrosszal leterített asztal csak jelkép, nem ülnek le melléje a bizottság tagjai, a „matu- randusok” sem állnak a ta­nárok elé. Hamar kijelölik az éppen sorra kerülőket, akik a gépekhez mennek, s elolvassák a karóra tűzött tételeket. Utá­na a gépekről szerszámokat vesznek kezükbe, s megkezdik a vizsgafeladat végrehajtását. — Ismerniük kell a gépek minden csinját-binját, hi­szen ebből élnek majd, ki­kerülve a nagyüzemi gaz­daságokba — magyarázza a vizsga célját kísérőm, Faluhelyi József ta­nár, a gépismeretek oktatója, a képesítővizsga jegyzője. — „Szerelje fel a felfüggesztett kultivátort az erőgépre, állítsa be a megadott sortávolságra, és végezze el a növény kulti- vátorozását” — jegyzem fel a 3. tételt, mely mögött Rátkai Ferenc már javában ügyködik a tétel „kidolgozásán”. Nem sok időt tölthetek az izgatott vizsgázónál, egy má­Bankett reggelig sik gépen már elindul Legény László a szervestrágyaszóróval a „romboló” irányába. Így hívják azt a másfél-két hol­das szántóterületet, melyet so­ha nem vetnek be, s amelyen „gyakorlatoznak” a gépi talaj­művelő munkák végzésében az iskola tanulói. Talán százszor is felszántják évente ezt a földet, valósággal meggyötrik, rombolják a talajt, s ezért kap­ta ezt a találó nevet is. Megnézem még a „rombo­lón” Kovács Sándor vizsgáját a lengyel műtrágyaszóróvai, Rottenbacher Annát, amint iz­gatottan állítja be a tárcsázó­gép tárcsáinak mélységét. — Mit, miért, hogyan mennyit? Ez az a négy kérdés, amire pontos választ kell adniuk nemcsak most, hanem majd kint az életben is a mezőgaz­dasági technikusoknak, hogy a gépi talajművelés meghozza a legjobb eredményt — mond­ja Pornói István igazgató, mi­közben a vizsgázó mozdulatait figyeli. A tehén sem kérőzhet nyu­galommal a gépek mellett. Itt Kiss István vizsgázót érem „tetten”, amint éppen a fejőgép alkalmazását s a fejés egészségügyi és egyéb gyakorlati kívánal­mait ismerteti a vizsgabizottság tagjainak. így nyerte el a szakmai ké­pesítést gyakorlati ismeretek­ből a technikum hetven vég­zős hallgatója többségükben fiúk, olyan technikai felszere­lésű vizsgáztatással, amilyen az ország egyetlen techniku­mában sem tapasztalható ed­dig. A napokig tartó gyakor­lati és elméleti vizsga után vé­gül szombat estére megszaba­dultak az izgalomtól, s regge­lig tartó vizsgabanketten mondtak búcsút a négyévi vá­ci tanulásnak. Többségük már a nyáron munkába áU vala­melyik gazdaságban, egy ré­szük továbbtanulásra jelentke­zett a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemre. Ferencz Lajos Katonák a gyárban Lassan hagyománnyá válik a híradólaktanyában, hogy a kiskatonákat szakmai tájé­kozódásra, üzemlátogatásra viszik a Híradástechnikai Anyagok Gyárába. Ebben az évben pénteken délelőtt volt a második ilyen látogatás, amikor is tizen­négy tiszthelyettes parancs­nok nézte meg a gyárat Tóth Miklós alezredes vezetésével. Utána az emeleti tanács­teremben megvendégelték a látogatókat, sör és fekete mel­lett beszélgettek a látottak­ról. A katonavendégek el­mondták, hogy hasonló fo­gadtatásban még sehol sem volt részük. Búcsúzáskor a további jó kapcsolat remé­nyében mondtak köszönetét a gyár vezetőinek. (—sz.) it égy hét volt az érettségi szünet. Az /V első napot átaludta. A második napon elővette a tételeket, szépen sorba rakta, megnézte, bekarikázta, amiről úgy gondolta, hogy nem tudja eléggé. Kitette a Laricsevet is, kike­reste a legnehezebb példákat, hason­lókat ahhoz, amiről Gombóc tanár úr (persze, ezt a nevet ők adták neki) azt mondta: „ilyet kaphattok az érettsé­gin is’’. A magyarral kezdte, ezt szerette a legjobban. A versek megnyugtatták. Ha nagyon fájt valami, József Attilát, a Kései Siratót vette elő... „kit anya szült, az mind csalódik végül — vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni — ha küzd, hát abba, ha pedig kibé­kül — ebbe fog belehalni”. Ha keserű volt, ha megbántották — Adyt, az „El- bocsájtó szép üzenet” gőgös-kemény sorait: „kérem a sorsot, sorsod kérje meg, csillag sorsomba ne féljen fo­nódni ...” Ha nagyon örült valami­nek, ritkán, Tóth Árpád Március-át: „... zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng, ugye zeng, ugye zeng a szíved?” A modem nyugati irodalomból Dü- renmattot dolgozta ki. A német elbe­szélőkben olvasta „A bíró és a hóhér” című ragyogó elbeszélést. Erről sokat tudna beszélni. A mai szovjet költők­ből Jevtusenkót választotta, márcsak azért is, mert így hozzákapcsolhatta a költő volt feleségének, Bella Ahmadu- linának szépmívű sorait, öt nap alatt elkészült a magyarral, pedig pihente- lőül mind elmondogatta magában, néha hangosan is, a tételekhez kap­csolható verseket. Éva volt a londoni színben, Németh Lászlónál az Iszony Sokk hősnője, no és persze Juhász Gyula örök-Annája. Nem okozott gondot a történelem sem, talán azért, mert jól ismerte a té­telekhez kapcsolódó, a korban és a korról keletkezett irodalmat. Mátyás? Török iga? Galeotto Marzió, Janus Pannonius, meg Gárdonyi és az Egri csillagok. Dózsa? Eötvös: Magyar- ország 1514-ben. Játszani lehetett vele. Mi lesz akkor, ha... ha ezt a tételt kapom? Akkor majd idézek a művek­ből is, esetleg egy dalt... vagy beszé­lek egy épületéről. sí andalaitban olyan jól ment min- Lr den. Csak lidérces álmában for­dult elő, hogy kihúzta a tételt, amit nagyon jól tudott. Egyszer, ki tudja honnan, szél kerekedett, kikapta a ke­zéből a papírt és pörgette előtte, és ő csak szaladt utána, de nem sikerült utolérnie. Amikor már majdnem utol­érte, a szél megemelte és a fehér lap máris egy fa ágaira szállott. Egyszer anyu fel is keltette, úgy nyögött. Mint amikor kicsi lány volt és nagy kutyá­val álmodott. Azután a Tháles-tételt gyakorolta és a másodfokú egyenlet levezetését. Észre sem vette az idő múlását, szerette volna megállítani az óra mutatóját; ne ilyen rohanvástl E zen a júniusi reggelen már haj­nali háromkor felébredt. Anyuék későn jöttek haza, a szomszédban vol­tak, hogy ne zavarják. Azt mondják, többször is szóltak neki, de ő csak né­zett rájuk és nem válaszolt. Apu ta­karta be, de így is csak három órát aludt, s akkor is repültek előle a téte­lek... A reggeli sem ment le, hiába tették elé a kedvenc falatokat. A mat­rózblúzon alig tudta megkötni a sza­lagot. Arra sem nagyon figyelt, amit az elnök mondott a súgásról és pus­kázásról, hiszen rajta úgyis azonnal észrevennék... M ost potyognak a könnyei, nemcsak a keserűségtől, hanem a szégyen­től is. Amikor kihúzta a tételt, reme­gett a keze. Előbb a széléről akart, azután mégis inkább középről vette. „Ady és a munkásosztály ...” Leült és csak ült és csak nézte a kis cédulát, és lassan összefolytak a betűk: „Szívemet küldöm, ez ó frigy ládát és kívánok harcos jónapot, véreim, ti dübörgő ez­rek, tagadjatok meg, mégis, mégis én a tietek vagyok!" Ez volt minden, ami eszébe jutott. Es rákerült a sor... — Ady bízott a munkásosztályban, hiszen már 1905-ben is felfigyelt az eseményekre. Erezte, ez nem egészen tartozik ösz- sze, dehát csak ez jutott az eszébe. Ajka mozgott, de nem jöttek rá testes gondolatok... A végtelen űrbe hullott körülötte a világ... Ezt még érzékelte... mintha időtlen időkig... — Húzzon kérem, még egy tételt! G épiesen engedelmeskedett, de ahogy kezébe vette a papírdarabot, uj- jai összeszorultak. Mintha valami áram futott volna végig a testén, előbb a térde rándult meg... aztán elindult az ajtó felé, kivágta a nehéz szárnyat és rohant, rohant, végig a hosszú utcán — lobogó hajjal... (bányász) Ifjú filateli Legutóbb a fegyveres erők klubjában rendezett ifjúsági bélyegkiállítás, majd a gép­ipari technikum diákotthoná­ban lezajlott filatelista vizsga mindenkit meggyőzött arról, hogy nincsen baj az utánpót­lással. Már a legfiatalabb korosztály is érdeklődik a ha­zai és külföldi bélyegek iránt, lelkesedéssel párosult szaktu­dással kezdi meg ifjú éveiben a gyűjtést. Kik gyűjtenek, mit gyűjte­nek? A 13 éves Szabó György há­rom keretben állított ki gaz­dag munkásmozgalmi anyagot. A zsűri első helyezésre mél­tatta a fiatal gyűjtő tevékeny­ségét, mert a történelmi bé­lyegsorokat megfelelő magya­rázó szöveggel, oktató jelleg­gel, ízlésesen vitte közönsége elé. Nem. sok pontszámmal maradt el tőle a 14 éves Pet- neházi György, aki szintén jól válogatott fél évszázad bélyeg­terméséből. Ebben a kategó­riában Csekő István lett a harmadik. Láttuk a 14 éves Kozma Zsuzsa ország-gyűjtési munká­ját. Nem nagy időszakot ölelt át anyaga — 1962-től 1967-ig mutatott be kollekciót, az ízlé­ses, gondos munka mégis el­nyerte a bírálóbizottság elis­merését Nagyon népes a motívum­gyűjtők tábora. Itt közelítik meg az ifjú filatelisták leg­inkább a felnőtt kiállítók I színvonalát. A zsűrinek nem I kis gondot okozott, hogy a sok j jó közül kiválassza a legjobba- I kát. Alapos megfontolás, vita után a 13 éves Neisz Lajos sport-motívum anyaga került az első helyre. A fiatal gyűjtő a sportolás sok ágazatát mu­tatta be tablóin s szinte kedvet i csinált a rendszeres testedzés­hez. Módos Ildikó népviseleti anyaggal jelentkezett a fegy­veres erők klubjában. Hatáso­san szemléltette, népszerűsí­tette a magyar népviseletet. Ezen túl a hazai tájruhákat összehasonlította a szomszéd országok népviseletével. Szabó Lajos tájsoraival lett a harmadik, majd Zsíros Fe­renc következett állatmotívu­maival. De láttunk űrhajós­tablókat és közlekedési soro­kat is. A 9 éves Nagy Péter lelkesen gyűjti a hidakkal kapcsolatos hazai és határon túli bélyegeket. Nívós, látványos volt az idei ifjúsági bélyegkiállítás. A ren­dezőbizottság véleménye sze­rint teljes mértékben elérte célját. Híven tükrözi a fegyve­res erők klubja ifjúsági bé­lyegkörének tevékenységét. Játszva, szórakoztatva neveli, tanítja a szép iránt fogékony fiatalok sokaságát. (P. r.) A TANACSHAZAN HALLOTTUK... ... Tíogy á megyéi téfVéző- iroda elkészítette a Pokol- csárda vendéglátó egységének bővítési tanulmánytervét. ... hogy az Országos Föld­tani Kutató és Fúró Vállalat leszállította a termálkút fúrá­sával kapcsolatos tervdoku­mentációt. . ,. hogy a Géza király tér rendezését folytatják; idén fél­millió forint értékű munkát fejeznek ott be. Jelenleg a víz- és csatornamű vállalat dolgozói ássák fel a teret ke­resztben, hosszában. ... hogy a Pest megyei Ta nács egymillió forint állami hozzájárulást biztosított a ház­helyakciós terület villamosítá­sára. ... hogy megkezdődött a Horváth Mihály utcai útépí­tés az országos börtöntől a Molnár utcáig. Csendesen, szomorúan Kiültem a csöndbe, s az éjszaka bágyadt volt, nehéz és langymeieg, csend volt a tavon, gondom sem volt, hajam sem borzolták víg szelek és nem volt semmi, amire gondoljak. Még ma volt és a tolakvó holnap az akácsoron túl ballagott. Nem gondoltam rád. Ha akarod, 'kérdezd meg, kutasd, mi az oka, mért vagyok újabban ostoba, hogy csak merengek gondolattalan. egyedül, tiszta-társtalan, — s mint régi bölcs: hordóba bújva, megelégedve, — nem megalkuvó — elég vagyok, elég magamnak. Társat kerestem társtalan dalnak, — ez volt az ok, ezért szeretlek! Am ez kevés! bűnbocsánatul semmi mentséged nincsen, s hogy kinevetnek a kósza vadgerlék, azért van, mert nem mersz szeretni... Hallom a május lélegzését, az éjszaka apró neszeit, szíved távoli, jó verését, — kedvesem! rajtam mi segít? A csend örök és áttörhetetlen, az akácszirom is rá-rádöbben: hideg a föld, s megadón, lengve leszáll lassan a tenyeremre, s fölébe búvik majd a hajnal. A lombok között moccan a reggel, s elindul a nap, mint béres ősöm bánattal rakott szekerekkel... Csankó Lajos Dráma a sínek között Pénteken 13 óra 25 perc­kor megszólalt a telefon a váci mentőállomáson. A Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra előtti vasúti pályatest­hez kérték a fehér kocsit. Egy hatalmas Diesel-mozdony állt a sínen; alatta két ron­csolt testű férfi. Szemtanúk elmondták, hogy Hegyi Ferenc sződi lakos, a mozdony vezetője és Hártó Lajos szokolyai lakos, a ve­zető helyettese — valószí­nűleg hibakeresés végett — a mozdony alá kúszott. Köz­ben a kanyarban feltűnt egy ugyanazon sínre futó teher­vonat. Vezetője fékezett, de az összeütközést nem tudta elkerülni. Mintegy 15 méter­re maga előtt tolta a Die­sel-mozdonyt, amely Hártót is vonszolta magával. A két eszméletlen férfit nem tudták kihallgatni a bal­eset okáról, körülményeiről. Úgyszólván valamennyi test­részük sérült roncs volt. A kórház nagyméretű roham­kocsit igényelt Budapesttől. Erre tették fel a két balese­tet szenvedett vasutast. A jól felszerelt mentőkocsi szi­rénázva indult a főváros felé, s még a város határa előtt hozzákezdtek a várátömlesz- téshez. (p.) A Pest-Bács Nógrád rcegyei MÉH Vállalat váci telepe AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ FÉRF' RAKODÓ­MUNKÁSOKAT Kereseti lehetőség: 1600-tól 2000 forintig, ötnapos munkahét, minden szombat szabad. Jelentkezés hétköznap (szombat kivételével) 8 órától 15 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom